Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-09 / 10. szám
|7 arel Capek a jeles cseh író egyik legismertebb regénye, a Hordu bal ismét megelevenedik a vásznon — írják a cseh lapok. E rövid hírből az is kiderül, hogy a regénynek nem ez az első filmváltozata. Az idősebbek talán még emlékeznek is a korábbi adaptációra, az 1937 fjen Mariin Friö rendezte alkotásra. A regényt — Václao Nyalt forgatókönyve alapján — most Jaruslaa Halík alkalmazta filmre. A mű cselek ménye a harmincas években Kárpát-Ukrajná'ban játszódik; hősei nehéz körülmények között élnek. A környezet, a zord éghajlati viszonyok befolyásolják gondolkodásmódjukat, érzelem- világukat, vágyaikat, meghatározzák puszta létüket. A szereplők kilátástalan élete eleve egy izzó dráma lehetőségét rejti magában. A rendezőt elsősorban az a kérdés izgatja, miért következett be a tragédia, s az alkotás női főszereplője, Po- lana, hogyan lehetett oly kemény és rideg asszony. A film voltaképpen egy szerelmi háromszög története, a rendező ezen keresztül azonban a boldogságért, a teljesebb emberi életért vívott harcot ábrázolta. Olyan kérdéseket feszeget, mint a szeretet, a gyűlölet, a reménytelen szerelem, az epe- kedő vágy, s ennek ellentétéként a pénz. Jaroslav Bálik arra törekedett, hogy hűen ábrázolja a kort, rámutasson azokra a körülményekre, melyek az embereket hazájuk elhagyására, arra kényszerítették, hogy munkalehetőség híján kivándoroljanak Amerikába. S bár egyesek meggazdagodva, de nemegyszer lelHDRBIM Karel Őapek regénye filmen Libuse Geprtová és Oszter Sándor a Hordubal egyik jelenetében (Václav Benes felvétele) kileg, érzelmileg megnyomo- rodva tértek vissza. A külső felvételek a Besz- kidekben, az Árváiéin és Lengyelországiján készüllek. A film operatőre Viktor Suoboda. Az alkotás nemzet közi szereplőgárda körzemű- ködésével készült. Hordubal t Anatolij Kuznyecou szovjet színész, Stepánt, a cselédet Oszter Sándor, a budapesti Nemzeti Színház művésze. Pofánál Libuse Geprtouá cseh színésznő alakítja. A kislány, Hafia szerepében Klára Pollertovát láthatjuk. A balladai hangvételű, mély erkölcsi és társadalmi célzatot is tartalmazó Capeik-adaptáció országos bemutatója a cseh és szlovák filmek február végén Kassán | Kosice) 'megrendezett fesztiválján volt. (besserová) Gyönyörű kék szemében kíváncsiság. Várta a fotós kéréseit. Kattogott a gép. Két felvétel között közbe-közbeszúrt egy-egy mondatot. — Olyan ez, mint a kiapadón. Sohasem szerettem, ha fényképeznek. Könnyű ruhában állt a lencse előtt. Egy erkélyen. Bár sütött a nap, a hőmérő csak nyolc fokot mutatott. Már többen fényképezték. — Ahogy elnézem, ezt nem úszom meg csupán fényképezéssel. — Az interjúkat a fényképezésnél is kevésbé szeretem ... — Ha megfagynék, Dimka mellett állítsanak ki a leningrádi múzeumiján. Egy Szibériában teljes éppségben fellelt tízezer évesnél idősebb mauimutbébi mellett minden korban jól mutat az ember... Még nem is kérdeztünk tőle semmi lényegeset, mégis úgy éreztük: régen és jól ismerjük NATÁLIA EATYEJEVÁT. A neves szovjet színésznőből áradó derű már az első pillanatokban közel hoz hozzá. Negyedórával később kérdések kereszttüzében áll. Fesztelenül, szelíd öngúnnyal fűszerezett mondatokkal beszél. — Tizenöt éves koromig normális emberke lehettem és hétköznapi. Akkor egy nap azt mondta az osztályfőnököm: „Csinos lány vagy Fatyejeva.“ Helytelein mondat volt. Mert tudatosodott az osztályban. Egyszerre mádképp kezdtek rám nézni. Megváltozott az életem. Az évzárón én adtam át a virágokat a meghívott vendégeknek (Egy csinos lány kell, jöjjön Fatyejeva); a következő évben én haladtaim a spartakiád-megnyitó első sorában iskolám képviseletében; azután meghívtok az iskolai színjátszó klubba (Egy csinos lányra volna szükség, talán Fatyeje- vta ...). Nazim Hikmet egyik darabjában játszottam. Az előadással részt vettünk a kerületi, majd a városi versenyein — elsők lettünk. A napilapok nagy kritikákat írtak rólunk és szinte minden kritikában volt egy „A csinos Natalja Fatyejeva" kezdetű mondat. Az iskola tanári kara egyhangúan javasolta: lépjék színipályára. Csakhogy én mérnök szerettem volna lenni. Aki ezt megtudta: felzúdult. „Csinos lány vagy ...“ „Vétek, ha ilyen helyes lány..." Évekig egy tervezőirodában dolgoztam. De itt is kezdték: „ Te olyan csinos vagy...“ Szóval 1956-ban felvételiztem a harkovi színházművészeti főiskolán. Felvettek. Elsősorban azért, mert ekkor már filmeztem. Egy Tatjana nevű fiatal lányt kellett alakítanom a Van ilyen legény című filmben, és a felvételire A vén teknős kapitánya című produkció forgatásáról mentem. Hogy hogyan kerültem a filmgyárba? Valaki meghallotta az „Ismerek egy csinos lányi" kezdetű mondatot és telefonált a munkahelyemre, hogy jöjjek próbafelvételre... Én meg kötélnek álltam. De rájöttem, hogy zöldfülű vagyok, semmit sem értek abból, amit csinálok. Mivel szeretem pontosan tudni, mit tehetek én és mit tehetnek velem, elhatároztam, kitanulom a színészmesterséget... — Ügy tudjuk, az akkoriban a Szovjetunióban élő török író, Nazim Hikmet nagy szerepet játszott Moszkvába kerülésében. — Ha igaz, nagyon hízelgő rám nézve. De nem tudom... Az az igazság: harkovi mestereimben az a meggyőződés alakult ki, hogy elsősorban filmstúdiókban fognak foglalkoztatni. 1957-ben ugyanis három városba is hívtak filmezni, de nem mentem. 1958 elején Nazim Hikmet Hailkovba látogatott, meghívták egy előadásra a főiskolára; megnézte a mi előadásunkat is. De nem beszélt velem, személyesen sohasem ismertük egymást. Hetekkel később a Moszfilmtől kaptam meghívást egy szerepre. Tanáraim ekkor összeültek és azt javasolták: fogadjam el a szerepet s tanulmányaim harmadik évét Moszkvában, a híres VGIK-tben folytassam. Ajánlásukkal Geraszimov és Makarova tanítványa lehettem. Miután végeztem, a moszkvai Jermolajev színház tagja lettem. Két darabjukban szerepeltem összesen: Remarque Három bajtársának és Stendhal Vörös és feketéjének színpadi átdolgozásában. Azután teljesen elvittek a filmstúdiók... 1958-tól máig, ha jól számoltam, huszonhét játékfilmben és mintegy félszáz tv-filmben szerepeltem. Néhány cím, ami eszembe jut: A tarkák ügye; a kétrészes Ütközben, mely jelentős nemzetközi sikert is aratott; 3+2; A kórterem; Jó napot, én vagyok!; a román koprodukcióban készült Tenger dalai; Irány a Kassziopeiju; A sah titka; legutóbb a Tréfaűző és sóik más... Elsősorban drámai szerepekben érzem otthon magam és mostanában különösen sok tv- játékban kapok nagyobb feladatokat ... * Hirtelen feláll. Néhány kedves szóval búcsúzik. Az újságírók és fényképészek elhagyják a termet. a« Utolsónak maradok. Kimenőben még egyet len mondatát hallom. — Ha azt kívánjuk, hogy úgy történjenek a dalgoik, ahogyan mi 'Is szeretnénk, magunknak is kell tennünk valamit... FENYVES GYÖRGY ŰJ LENGYEL FILM wa Petelska és Czeslaw Petelski a lengye. filmrendezők legjobbjai közé tartoznak. Annak a nagyszerű nemzedéknek tagjai, amely az ötvenes évek közepe táján jelentkezett a filmművészetben; akkoriban végeztek a lódii Filmművészeti Főiskolán olyan egyéniségek, mint Wajda, Munk, Ka- wulerowicz és Kulz. Mindannyian kiváló alkotásokkal bizony itattak — ma már nehéz lenne ezeket a filmeket „bemutatkozásnak" nevezni —, pedig végül is mindegyikük volt elsöfilmes valamikor, ám az az első film, ha nem is volt mindjárt óriási mű, mindenesetre alapos művészi felkészültségről, tehetségről tanúskodott. A Petelskii-házaspár is forgatott háborús témájú filmet: művészileg igen jól sikerült munka volt a Kalen tűzmester. Leggyakrabban mégis inkább mai témákhoz nyúltak. Ez a tematika szövi át alkotói múltjukat, az olyan kisebb kitérőktől elte kintve, mint a lengyel televízió számára készített bűnügyi sorozat vagy — a hetvenes években — a két történelmi film, a Kopernikusz és a Nagy Káz mér. A Menettérti jegy, melyet az elmúlt évben forgattak, tükrözi Petelskiék legfontosabb művészi cél kitűzéseit, szorosan kapcsolódik általános, realista elképzeléseikhez. Vitán felül áll: Petelskiék akikor érik el alkotói világuk csúcsait, amikor mai témá hoz nyúlnak s szinte dokumentumhűséggel készítenek játékfilmet. A Menettérti jegy a rendezőpár legjelentősebb művészi eredményei közé tartozik. A film forgatókönyvét jerzy Stefan Stawinskl írta, az egyik legjobb lengyel forgatókönyvíró, a bevezetőben említett filmművészek kortársa, akt szinte kezdettől fogva együtt dolgozott velük. Ö volt Wajda Csatornájának és Műnk Eroicájának íorgató- könyvírója. Stawiúski maga is rendezett néhány filmet, mégis inkább forgatókönyvek szerzőjekénl ismert és elismert művész. A Menettérti jegy forgatókönyvéi megtörtént eseményekre támaszkodva írta. S ez újabb bizonyíték arra, hogy Petelskiék mennyire közel igyekeznek kerülni a valósághoz, ami egyébként nem véletlen, hiszen a lengyel film hagyományaihoz tartozik. Petelskiék ennek nyomait követve pontosan tudó sítanak a lengyelek mai társadalmi tudatáról, szó- kásáiról, elképzeléseiről, a társadalomban történő változásokról. A Menettérti jegy Antonimájának, a film női főszereplőjének viselkedését mégsem szabad azonosítanunk a mai lengyel falu lakosainak magatartásával. Az ő esete inkább egyedi jelenség, s meglehetősen primitív mentalitásról tanúskodik, hiszen képtelen másként bizonyítani fia iránt érzett sze- retetét, mint ahogy azt a film bemutatja. Eszébe sem jut másképp boldogítani, szerencsés emberré tenni-nevelni a fiát. A film erős érzelmi kapcsolatokat mutat be, e kapcsolatok sorsát követi a nehéz, nemegyszer drámai szituációkban. Nem a kapzsiságot és nem a közvetlen anyagi haszonra való törekvést tárja elénk. A vágyak, az emberi kívánalmak drámai bemutatása, egy sajátos érzelem nyer képi kifejezést; a hazához való kötődés és a honvágy drámája. A filmbeli érzelmi szálak eleinte párhuzamosan együtt futnak, mintegy ugyanabba az irányba, csak éppen egymástól függetlenül, ám a cselekmény során lassanként mind egy csomóba futnak össze: a külső és a belső cselekmény drámai fordulópontjába. Petelskiék alapos áttekintéssel rendelkeznek a valóságról — úgy tetszik, hogy egyedi sorsokkal és jelenségekkel foglalkoznak, a végén kiderül azonban, hogy igen széles keresztmetszetet kapunk mindennapjairól. Ezért oly népes rajongóiknak tábora. URSZULA BIELOUS íaaa. III. s. L
