Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-09 / 10. szám
VASÁRNAP 1980. március 9. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.00, nyugszik 17.30 Közép-Szlovákia: 6.08, nyugszik 17.38 Nyugat-Szlovákia: 6.16, nyugszik 17.46 órakor A HOLD kel — 0.15, nyugszik 9.45 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük FRANCISKA nevű kedves olvasóinkat 1750-ben született J. F. A. TISCHBEIN német festőművész (+ 1812) • 1895 ben ízületeit faroslav BRYCH- TA szobrász, érdemes művész (+ 1971). AZ ÜJ SZŐ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A Csehszlovák Szocialista Köztársaság dien irányuló felforgató Irta: Stépánka Cápává Helsinkiben — Romes Csandránál Sebes Tibor írása Régi szakma új köntösben Komlósi Lajos riportja Szeretni kell, amit csinál az ember Lalo Károly riportja Petőfi tájainkon Keszeli Ferenc írása Finn táj Marja-Liisa Vartio elbeszélése Vietnami levelek Dr. Óta Kotlík útirajzának második része Megint nőnapra készülődik az ország. A szakszervezet női tisztségviselői már hetekkel ez előtt kiválasztották, meg vették, becsomagolták a nőnapi ajándékot, óesze rezték az enni innivalót, süteményt sütöttek, s a nagy napon terítenek, tálalnak, kínálnak, majd az ünneplés (az ő ünnepne az üzem adjon alkalmat az ilyen túlságos tiszteletre, meg a vezetőség se erőltesse, hiszen végeredményben otthon is meg lehet tartani a nőnapot". Kedves K. Mária! Nem tudom, hogy az Ön férje tavaly hol, hogyan és ki vei (kikkel) töltötte a nőnapot, de azt hiszem, ha férje késő este /eset ley hajnalban tért haza/, azért semmi esetre sem hibáztatható a nőnap, vagy az üzem, de még a vezetőség sem — kizárólag a kedves férje. Ünneplés — keserű szájízzel? lésük) végeztével eltaka rítják a romokat, rendet raknak, s az ünneplés fáz ö ünneplésük) után sorban állnak az üzletben; bevásárolni, majd főzni kell, méghozzá ünnepi vacsorát, a férj ugyanis nőnapozik a munkahelyén, és rossz néven venné, ha késő este hazatérve nem várná a kedvenc étele, éppen nőnapkor ... Hiszen a hóvirágot, amit egész nap a zsebében nyomorgatott, szépen terített asztal mellett akarja átnyújtani a feleségének. S a feleség ilyenkor igazán megértő: nem tesz szemrehányást, hogy a szokásosnál jóval később tért haza, s a kelleténél borvi- rágosabb hangulatban. Elvégre a nőket ünnepelték ... Mindezt egy levél juttatta eszembe, amit még tavaly kaptam K. Mária losonci (Luéenec) olvasónktól. ISajnos sem a címét nem írta meg, sem azt, hogy hol dolgozik.) Szavaiból keserűség árad. Azt írja: „mi nők akkor kapnánk igazán nőnapi ajándékot, ha a férjünk velünk és a gyerekekkel együtt ünnepelne ... tisz teljék kolléganőjüket, de Azt írja továbbá, hogy az ismerőseit ,végigkérdezve a férfiak mindenkinek gratuláltak, csak a feleségüknek nem. Ön mind ezért a nőnapot hibáztatja. Biztos ebben? heveiében ezt olvastam: „az egész nőnapot meg kellene változtatni férfinapra, és akkor végre mi, nők is igazán ün nepelhetnénk". Bevallom, ez a mondata megraga dott, annál is inkább, mert hasonló gondolatok engem is régóta foglalkoztatnak. Március elején mindig átvillan az agyamon, hogyan is kellene festenie — szerintem — a nőnapnak. Elképzelésem a következő: a férfiak már hetekkel korábban izgatottan azon tanakodnának, mivel szerezhetnének nekünk örömet — otthon és munka helyen egyaránt. A mun kahelyünkön reggel virág- és valami kis figyelmesség várna, s a nőnapi ünneplésből hazatérve (természetesen a férfiak vá lasztották ki, csomagol iák be az ajándékot, ők terítettek, tálaltak, felszolgáltak, mosogattak ) otthon terített asztal, friss vacsora vár, virág, egy üveg pezsgő — figyelmesebb férjek esetében a kedvenc parfümünk —, s férjünk ezen a napon elnézi, hogy kissé később jöttünk haza, és egy icipicit jókedvűen ... No de úgy látszik, mindez csacska ábránd. Mert mi nők kénytelenek vagyunk beletörődni, hogy így ünnepelnek bennünket, s ezért n e - künk kell kiválasztani, becsomagolni... stb. Tudomásul kell vennünk, hogy a férjünk későn vetődik haza, mert nöna- pozik! El kell néznünk, hogy kissé elnyűtt, hogy borogatás kell a fájó Je jére, és hogy nőnapkor többszörösen igényli a babusgatást. Legyünk elnézőek! Egyszer van egy évben nőnap! Nem tudom, megfigyelte-e, kedves K. Mária, hogy ezen a napon milyen kiöltözve, frissen borotválva indulnak a férfiak munkába. Nem valószínű, hogy a feleségük kedvéért teszik... De azt is megfigyelhette, hogy nőnapkor mi is a legszebb ruhánkat és legbűvösebb mosolyunkat vesszük fel, tetőtől talpig ünnepi díszben sür gölődünk a munkahelyünkön, és egész nap egyfolytában mosoly- gunk... Mi sem a fér jünk kedvéért tesszük ... Szóval az egyik tizenki lene, a másik ... De komolyra fordítva a szót: piszkál a férfi nap gondolata. Meg kellene próbálni. A férfiak ajándékot vásárolnának (maguknak), vendégül látnának (bennünket / ... Nem rossz ... Ámbár kissé félek. Alaposan meg kell fontolni. Ugyanis tartok tőle, hogy a férfinapot is mi nők szerveznénk! Qur1 \1 IDŐSZERŰ GONDOLATOK A társadalom ügyre nagyobb összegeket fordít a hústermelésre, a gabona és más takarmányok behozatala révén. Ezért a mezőgazdasági vállalatoknak jobban kell gazdálkodniuk a takarmányokkal, figyelemmel kell kísérniük a havi fogyasztást, be kell tartaniuk a fogyasztási normákat. Sok olyan mezőgazdasági üzem von, amelyekben elegendő a tervezett takarmányok mennyisége, vannak progresszív vállalatok is, amelyek még jobban gazdálkodnak a szemes takarmányokkal. A lemaradó vállalatoknak utol kell ezeket érniük. A mezőgazdasági vállalatoknak és mezőgazdasági igazgatóságoknak ügyelniük kell arra, hogy a tartalékokat kiaknázzák. Megköveteljük a pártszervezetektől, hogy támogassák a kezdeményezést és következetesen ellenőrizzék az eredényeket. A hústermelés forrásaival nagyon megfontoltan kell gazdálkodnunk. Ezzel összefüggésben és a talaj kihasználása érdekében támogatnunk kell a kistermelők munkáját. Annak ellenére, hogy a nagyüzemi termelés egyre több állattenyésztési terméket termel, ki kell használni minden lehetőséget arra, hogy a háztáji gazdaságok és a kistermelők növeljék a hústermelést saját ellátásukra és a szerződéses hizlalás keretében is. Ez megköveteli a mező- gazdasági vállalatok nagyobb támogatását és segítségét. A felvásárló szervezeteknek jobb szervező munkát kell kifejteniük, az eddigi eredményeink ugyanis nem felelnek meg lehetőségeinknek. Az 1980. évi terv több eszközt és beruházást irányoz elő a mezőgazdaság számára. Nem tudunk azonban minden követelménynek eleget tenni. Annál fontosabb, hogy minden rendelkezésre álló eszközt kihasználjunk. Ez elsősorban a műtrágyára vonatkozik. Ezért jobban kell a műtrágyával gazdálkodnunk, meg kell gyorsítanunk az agrokémiai vállalatok építését és tevékenységük bővítését. Fokozott figyelmet kell szentelni az istállótrágya felhasználásának. Tudatában vagyunk annak, hogy egyes gépek, elsősorban az ekék és vetőgépek, traktorok és tehergépkocsik szállításában bonyolult a helyzet. A gépiparnak azonban a tervezett mennyiségű és összetételű mezőgazdasági technikát kell szállítania a mezőgazdaságnak, a pótalkatrészeket is beleszámítva. Az 1980. évi terv további 17 000 hektár öntözését irányozza elő, hogy így teljesítsük a S. ötéves terv feladatait. A tervezett beruházási összegek lehetővé teszik az építkezések megkezdését úgy, hogy teljesíthessük a 7. ötéves tervidőszakra feltételezett feladatot — további ISO 000 hektár öntözését. (Václav Hű la elvtársnak a CSKP KB 14. ülésén mondott beszédéből) Fürstenzellerné Nehéz Erzsébet önmaga helyett a lányáról ikezd beszélni: — Huszonhárom éves nagylányom van, orvostanhallgató. Március elsején volt az eljegyzése. Nem mondom ki hangosan, de agyamon átsiklik a gondolat: lám, az anyai büszkeség. S mintha megérezné, soron következő szavai más, mélyebb összefüggéseket világítanak meg: — Egyéves voltam, amikor elvesztettem az édesanyámat. A nagymamám nevelt bennünket, kilenc saját gyerekével együtt a négy unokát. Sok szeretettel halmo zott el, de az édesanyát soha senki nem pótolhatta. Szegényesen, nagyon nehéz körülmények között nőttem föl, édesapám újra megnősült, mostohát hozott ia házhoz. ' Ikertestvéremmel együtt asztalosinasnak sze gődtünk el a komáromi hajógyárba. Nem tudom elképzelni ezt a törékeny, élénk szemű, finom szőke asszonyt súlyos deszkákat cipelve. — Az asztalosinaslány nem volt különleges akkoriban, s főleg nem KomáMészáros jános felvétele A gyalutól romban, a hajógyárban. Sokan voltunk. Én, sajnos, nem sokáig: egy sajnálatos baleset véget vetett az asztalosságnak. 1960-ban kerültem a Bördíszműkészítő Szövetkezetbe. Előkészítőként dolgoztam, négy év múlva lettem mester, két éve pedig a szövetkezet alelnöke. Nyugodt hangon, szinte hétmérföldes lépésekkel haladva, ragadja ki életútjának legfontosabb eseményeit. — 1963-ban lettem tagja a pártnak. Már kicsi korom- bain elgondolkoztam a vallás fölött, a nagymama sokat mesélt nekem ezekről a dolgokról. Egyetemista lányommal sokszor üldögélek vizsgái előtt a könyv fölött... Egyébként is szeretem a könyveket, úgy általában az irodalmat, hirtelen nem is tudnám megmondani, melyik írót a legjobban. Másik nagy szenvedélyem a természet, férjemmel és lányommal sokat járunk túrákra. Ezután már csak a muna táskáig kájáról beszél. Bemutatja a műhelyeket, munkatársait. Szép, tetszetős táskák gyűltek halomba az egyik sarokban, az Erzsébet asszony ke ze alatt dolgozó harminc asszony munkájának műve ként. A világ szinte minden tájára szállítják termékeiket, a kanadai jégkorongozóknak egész felszerelést gyártottak, Franciaországba kozmetika-táskákat exportálnak. Gyártmányaik ötven százaléka exportra kerül, ebből huszonnyolc a tőkésországokba. — jó minőségű áruval nem nehéz piacot találni. A mi termékeink pedig megállják helyüket. Négy éve még ezer darabra számítva 34 reklamáció érkezett, tavaly már csak 7. Műhelyünkben három éve kísérletképpen bevezettük az ön- ellenőrzési módszert, ez azt jelenti, hogy a következő kézhez‘nem kerülhet selejt. A hibákat pontozzuk, 3—5 pontig levonunk a teljesítményből, illetve a mindenkinek kijáró 21 százalék prémiumból. Szóval, inkább erkölcsi, mint anyagi a felelősség. Kezdetben féltünk, hogy ez meg ne zavarja az emberek közötti összhangot. Most már boldogan mondhatom, hogy az egész üzemben jól bevált a módszer. A szőke asszony belelendült, magyaráz, mindent megmutat. Olyan ember módjára, aiki érti és szereti szakmáját. Mielőtt elbúcsúzunk, az irodája falán csüngő kítün tetősekre siklik a pillantásom. Jó érzés tudni, hogy megbecsülik munkáját. URBAN KLÁRA Á 1988. III. 9. ÚJ SZÓ
