Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-09 / 10. szám

VASÁRNAP 1980. március 9. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.00, nyugszik 17.30 Közép-Szlovákia: 6.08, nyugszik 17.38 Nyugat-Szlovákia: 6.16, nyugszik 17.46 órakor A HOLD kel — 0.15, nyugszik 9.45 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük FRANCISKA nevű kedves olvasóinkat 1750-ben született J. F. A. TISCHBEIN német festőmű­vész (+ 1812) • 1895 ben ízületeit faroslav BRYCH- TA szobrász, érdemes mű­vész (+ 1971). AZ ÜJ SZŐ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A Csehszlovák Szocialista Köztársaság dien irányuló felforgató Irta: Stépánka Cápává Helsinkiben — Romes Csandránál Sebes Tibor írása Régi szakma új köntösben Komlósi Lajos riportja Szeretni kell, amit csinál az ember Lalo Károly riportja Petőfi tájainkon Keszeli Ferenc írása Finn táj Marja-Liisa Vartio elbeszélése Vietnami levelek Dr. Óta Kotlík útirajzának második része Megint nőnapra készü­lődik az ország. A szak­szervezet női tisztségvi­selői már hetekkel ez előtt kiválasztották, meg vették, becsomagolták a nőnapi ajándékot, óesze rezték az enni innivalót, süteményt sütöttek, s a nagy napon terítenek, tá­lalnak, kínálnak, majd az ünneplés (az ő ünnep­ne az üzem adjon alkal­mat az ilyen túlságos tiszteletre, meg a veze­tőség se erőltesse, hiszen végeredményben otthon is meg lehet tartani a nőnapot". Kedves K. Mária! Nem tudom, hogy az Ön férje tavaly hol, hogyan és ki vei (kikkel) töltötte a nőnapot, de azt hiszem, ha férje késő este /eset ley hajnalban tért haza/, azért semmi esetre sem hibáztatható a nőnap, vagy az üzem, de még a vezetőség sem — ki­zárólag a kedves férje. Ünneplés — keserű szájízzel? lésük) végeztével eltaka rítják a romokat, rendet raknak, s az ünneplés fáz ö ünneplésük) után sorban állnak az üzlet­ben; bevásárolni, majd főzni kell, méghozzá ün­nepi vacsorát, a férj ugyanis nőnapozik a munkahelyén, és rossz néven venné, ha késő es­te hazatérve nem várná a kedvenc étele, éppen nőnapkor ... Hiszen a hóvirágot, amit egész nap a zsebében nyomorgatott, szépen terített asztal mellett akarja átnyújtani a feleségének. S a fele­ség ilyenkor igazán meg­értő: nem tesz szemrehá­nyást, hogy a szokásos­nál jóval később tért ha­za, s a kelleténél borvi- rágosabb hangulatban. El­végre a nőket ünnepel­ték ... Mindezt egy levél jut­tatta eszembe, amit még tavaly kaptam K. Mária losonci (Luéenec) olva­sónktól. ISajnos sem a címét nem írta meg, sem azt, hogy hol dolgozik.) Szavaiból keserűség árad. Azt írja: „mi nők akkor kapnánk igazán nőnapi ajándékot, ha a férjünk velünk és a gyerekekkel együtt ünnepelne ... tisz teljék kolléganőjüket, de Azt írja továbbá, hogy az ismerőseit ,végigkérdezve a férfiak mindenkinek gratuláltak, csak a fele­ségüknek nem. Ön mind ezért a nőnapot hibáztat­ja. Biztos ebben? heveiében ezt olvas­tam: „az egész nőnapot meg kellene változtatni férfinapra, és akkor vég­re mi, nők is igazán ün nepelhetnénk". Bevallom, ez a mondata megraga dott, annál is inkább, mert hasonló gondolatok engem is régóta foglal­koztatnak. Március ele­jén mindig átvillan az agyamon, hogyan is kel­lene festenie — szerin­tem — a nőnapnak. El­képzelésem a következő: a férfiak már hetekkel korábban izgatottan azon tanakodnának, mivel sze­rezhetnének nekünk örö­met — otthon és munka helyen egyaránt. A mun kahelyünkön reggel virág- és valami kis figyelmes­ség várna, s a nőnapi ün­neplésből hazatérve (ter­mészetesen a férfiak vá lasztották ki, csomagol iák be az ajándékot, ők terítettek, tálaltak, fel­szolgáltak, mosogattak ) otthon terített asztal, friss vacsora vár, virág, egy üveg pezsgő — fi­gyelmesebb férjek eseté­ben a kedvenc parfü­münk —, s férjünk ezen a napon elnézi, hogy kis­sé később jöttünk haza, és egy icipicit jókedvű­en ... No de úgy látszik, mindez csacska ábránd. Mert mi nők kénytelenek vagyunk beletörődni, hogy így ünnepelnek bennünket, s ezért n e - künk kell kiválasztani, becsomagolni... stb. Tu­domásul kell vennünk, hogy a férjünk későn ve­tődik haza, mert nöna- pozik! El kell néznünk, hogy kissé elnyűtt, hogy borogatás kell a fájó Je jére, és hogy nőnapkor többszörösen igényli a babusgatást. Legyünk el­nézőek! Egyszer van egy évben nőnap! Nem tudom, megfigyel­te-e, kedves K. Mária, hogy ezen a napon mi­lyen kiöltözve, frissen bo­rotválva indulnak a fér­fiak munkába. Nem való­színű, hogy a feleségük kedvéért teszik... De azt is megfigyelhette, hogy nőnapkor mi is a legszebb ruhánkat és leg­bűvösebb mosolyunkat vesszük fel, tetőtől tal­pig ünnepi díszben sür gölődünk a munkahe­lyünkön, és egész nap egyfolytában mosoly- gunk... Mi sem a fér jünk kedvéért tesszük ... Szóval az egyik tizenki lene, a másik ... De komolyra fordítva a szót: piszkál a férfi nap gondolata. Meg kel­lene próbálni. A férfiak ajándékot vásárolnának (maguknak), vendégül látnának (bennünket / ... Nem rossz ... Ámbár kis­sé félek. Alaposan meg kell fontolni. Ugyanis tartok tőle, hogy a fér­finapot is mi nők szer­veznénk! Qur1 \1 IDŐSZERŰ GONDOLATOK A társadalom ügyre nagyobb összegeket fordít a hústermelésre, a gabona és más takarmányok behozatala révén. Ezért a me­zőgazdasági vállalatoknak jobban kell gaz­dálkodniuk a takarmányokkal, figyelem­mel kell kísérniük a havi fogyasztást, be kell tartaniuk a fogyasztási normákat. Sok olyan mezőgazdasági üzem von, amelyek­ben elegendő a tervezett takarmányok mennyisége, vannak progresszív vállalatok is, amelyek még jobban gazdálkodnak a szemes takarmányokkal. A lemaradó vál­lalatoknak utol kell ezeket érniük. A me­zőgazdasági vállalatoknak és mezőgazdasá­gi igazgatóságoknak ügyelniük kell arra, hogy a tartalékokat kiaknázzák. Megköve­teljük a pártszervezetektől, hogy támogas­sák a kezdeményezést és következetesen ellenőrizzék az eredényeket. A hústermelés forrásaival nagyon meg­fontoltan kell gazdálkodnunk. Ezzel össze­függésben és a talaj kihasználása érdeké­ben támogatnunk kell a kistermelők mun­káját. Annak ellenére, hogy a nagyüzemi termelés egyre több állattenyésztési ter­méket termel, ki kell használni minden lehetőséget arra, hogy a háztáji gazdasá­gok és a kistermelők növeljék a hústerme­lést saját ellátásukra és a szerződéses hiz­lalás keretében is. Ez megköveteli a mező- gazdasági vállalatok nagyobb támogatását és segítségét. A felvásárló szervezeteknek jobb szervező munkát kell kifejteniük, az eddigi eredményeink ugyanis nem felelnek meg lehetőségeinknek. Az 1980. évi terv több eszközt és beru­házást irányoz elő a mezőgazdaság szá­mára. Nem tudunk azonban minden követel­ménynek eleget tenni. Annál fontosabb, hogy minden rendelkezésre álló eszközt ki­használjunk. Ez elsősorban a műtrágyára vonatkozik. Ezért jobban kell a műtrágyá­val gazdálkodnunk, meg kell gyorsítanunk az agrokémiai vállalatok építését és tevé­kenységük bővítését. Fokozott figyelmet kell szentelni az istállótrágya felhasználá­sának. Tudatában vagyunk annak, hogy egyes gépek, elsősorban az ekék és vető­gépek, traktorok és tehergépkocsik szállí­tásában bonyolult a helyzet. A gépiparnak azonban a tervezett mennyiségű és összeté­telű mezőgazdasági technikát kell szállí­tania a mezőgazdaságnak, a pótalkatrésze­ket is beleszámítva. Az 1980. évi terv további 17 000 hektár öntözését irányozza elő, hogy így teljesít­sük a S. ötéves terv feladatait. A tervezett beruházási összegek lehetővé teszik az építkezések megkezdését úgy, hogy telje­síthessük a 7. ötéves tervidőszakra feltéte­lezett feladatot — további ISO 000 hektár öntözését. (Václav Hű la elvtársnak a CSKP KB 14. ülésén mondott beszédéből) Fürstenzellerné Nehéz Er­zsébet önmaga helyett a lányáról ikezd beszélni: — Huszonhárom éves nagylányom van, orvostan­hallgató. Március elsején volt az eljegyzése. Nem mondom ki hango­san, de agyamon átsiklik a gondolat: lám, az anyai büszkeség. S mintha meg­érezné, soron következő szavai más, mélyebb össze­függéseket világítanak meg: — Egyéves voltam, amikor elvesztettem az édesanyá­mat. A nagymamám nevelt bennünket, kilenc saját gye­rekével együtt a négy uno­kát. Sok szeretettel halmo zott el, de az édesanyát so­ha senki nem pótolhatta. Szegényesen, nagyon nehéz körülmények között nőttem föl, édesapám újra megnő­sült, mostohát hozott ia ház­hoz. ' Ikertestvéremmel együtt asztalosinasnak sze gődtünk el a komáromi ha­jógyárba. Nem tudom elképzelni ezt a törékeny, élénk szemű, finom szőke asszonyt súlyos deszkákat cipelve. — Az asztalosinaslány nem volt különleges akko­riban, s főleg nem Komá­Mészáros jános felvétele A gyalutól romban, a hajógyárban. So­kan voltunk. Én, sajnos, nem sokáig: egy sajnálatos baleset véget vetett az asz­talosságnak. 1960-ban kerül­tem a Bördíszműkészítő Szö­vetkezetbe. Előkészítőként dolgoztam, négy év múlva lettem mester, két éve pedig a szövetkezet alelnöke. Nyugodt hangon, szinte hétmérföldes lépésekkel ha­ladva, ragadja ki életútjá­nak legfontosabb esemé­nyeit. — 1963-ban lettem tagja a pártnak. Már kicsi korom- bain elgondolkoztam a vallás fölött, a nagymama sokat mesélt nekem ezekről a dol­gokról. Egyetemista lányom­mal sokszor üldögélek vizs­gái előtt a könyv fölött... Egyébként is szeretem a könyveket, úgy általában az irodalmat, hirtelen nem is tudnám megmondani, melyik írót a legjobban. Másik nagy szenvedélyem a természet, férjemmel és lányommal sokat járunk túrákra. Ezután már csak a mun­a táskáig kájáról beszél. Bemutatja a műhelyeket, munkatársait. Szép, tetszetős táskák gyűl­tek halomba az egyik sarok­ban, az Erzsébet asszony ke ze alatt dolgozó harminc asszony munkájának műve ként. A világ szinte minden tájára szállítják termékeiket, a kanadai jégkorongozóknak egész felszerelést gyártot­tak, Franciaországba koz­metika-táskákat exportálnak. Gyártmányaik ötven száza­léka exportra kerül, ebből huszonnyolc a tőkésorszá­gokba. — jó minőségű áruval nem nehéz piacot találni. A mi termékeink pedig meg­állják helyüket. Négy éve még ezer darabra számítva 34 reklamáció érkezett, ta­valy már csak 7. Műhe­lyünkben három éve kísér­letképpen bevezettük az ön- ellenőrzési módszert, ez azt jelenti, hogy a következő kézhez‘nem kerülhet selejt. A hibákat pontozzuk, 3—5 pontig levonunk a teljesít­ményből, illetve a minden­kinek kijáró 21 százalék prémiumból. Szóval, inkább erkölcsi, mint anyagi a fe­lelősség. Kezdetben féltünk, hogy ez meg ne zavarja az emberek közötti összhan­got. Most már boldogan mondhatom, hogy az egész üzemben jól bevált a mód­szer. A szőke asszony belelen­dült, magyaráz, mindent megmutat. Olyan ember módjára, aiki érti és sze­reti szakmáját. Mielőtt elbúcsúzunk, az irodája falán csüngő kítün tetősekre siklik a pillantá­som. Jó érzés tudni, hogy megbecsülik munkáját. URBAN KLÁRA Á 1988. III. 9. ÚJ SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom