Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-02 / 9. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1980. III. 2. BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM ARA I KORONA OH* c fi I Gyökeres György felvétele Megvan-e mindennapi könyvünk? Az a szellemi táplálékunk, amelyet csak a könyvből vehetünk magunkhoz? Megvan-e, naponta legalább az a néhány oldalnyi? Néhány oldalnyi a drága étekből, melynek a tápértékét ugyan nem jelzik kalóriatáblázatok, nincs szám, se műszer, mellyel kifejezhető lenne, de azt tudjuk róla több száz éve, kiolvashatjuk egyéni és közösségi sorsakból, népek, nemzetek történelméből, hogy nélküle sovány, erőtlen, könnyen elpusztítható az élet, vagy megfogyatkozik nyomban, ha megvonják tőle, és csak a durvaság, az erőszak az, mi fenntarthatja, gyakran más, szebb és reményteljesebb életekre törvén, lerontván, gyilkolván is azokat. És vajon az egyes ember érezheti-e magát gazdagnak, szabadnak, tudhat-e határozottan, magabiztosan mozogni a világban, ebben a mi világunkban — a drága étek, a könyv nélkül? Aligha és a kivétel csak a szabályt erősíti. Igen, megfogyatkozik az egyes ember is. És manapság még szembetűnőbb a sivár gondolat, a szürke lélek, a kietlen belső táj, mint a régmúlt időkben, amikor egész társadalmi rétegek számára csupán az imádságoskönyv vagy a kalendárium jelentette a műveltség, a tudomány, az írott szó élményének egyetlen forrósát. Március van, a könyv hónapja, ünnepideje. Legalább ilyenkor kérdezzük meg magunktól, megvan-e mindennapi könyvünk. Szellemi táplálékunk, ha naponta csupán néhány oldalnyi is. És valljuk be, ha nincs. Valljuk be, hogy ninos, hogy napok, hetek, talán hónapok is eltelnek — életünkben — úgy, hogy egyetlen könyv sem volt a kezünkben, hogy a szellemi kalória veszteséget — mert ilyen is van — nem pótoltuk a drága étekkel, melyet csak a könyvből vehetünk magunkhoz. Valljuk be, amire általában csak később döbbenünk rá, hogy haszontalanul töltöttük szabad időnk sok óráját, tegnap, tegnapelőtt és korábban. Valljuk be a nemet az — igenért. Azért, hogy holnap, holnapután és ké sőbben — nyúljon kezünk a könyvért; vagy hogy könnyebben elérjen, megfogjon bennünket a könyv, hisz úgy kínálja magát, ahogy senki, semmi. Csak rá kell pillantani — amint áll vagy fekszik egy polcon, egy kirakatban, egy szekrényben, bárhol. És izmosodhat tudati, lelki világunk. Testi erővel is arathat az ember győzelmet, de ez a győzelem bizonytalan és általában rövid életű, hosszú távon csak a szellemi erő és készenlét tarthatja meg az embert, tarthat meg emberi közösséget, persze, nem úgy, hogy visszaélünk vele, mások ellen, más életek letörésére használjuk föl. Egyébként is nem erre tanít az igaz könyv. Az igaz könyv a békét, az örölk születést és építést szolgálja. Március van, a könyv hónapja, ünnepideje. Mondanunk kell, legalább ilyenkor mondanunk, és ismételnünk újra meg újra: többet kell olvasnunk. Egy évben csak tizenkét hónapunk van a könyvre. Nem olyan sok. BODNAR gyula MINDENNAPI KÖNYVÜNK
