Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-02 / 9. szám
VASÁRNAP 1980. március 2. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.14, nyugszik 17.19 Közép-Szlovákia: 6,22, nyugszik 17.27 Nyugat-Szlovákia: 6.30, nyugszik 17.35 órakor A HOLD kel — 18.06, nyugszik 6.44 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük LUJZA és ANEÍKA nevfi kedves olvasóinkat 17G0-ban született Camille DESMOULINS, a francia forradalom egyik nagy alakja, újságíró, ügyvéd {+ 1794) • 1820-ban született Eduard Donwens DEKKER holland kültü, regény- és tanulmányíró (4 1887) • 1900-ban született Kart WEILL német származásé amerikai zeneszerző (t 1990). AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAP! SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A haszontalan nem? Szigeti László írása küszöbén E. Cseporov cikke A megawattok világában Kardos Márta írása Köteti WWW lí lat, helytállás Németh János riportja asszonyok — könyvvel Bodnár Gyula riportja Ordódy Katalin elbeszélése Vietnami levelek Dr. Óta Kötik útirajzának első része HELYREIGAZÍTÁS A Vasárnapi Oj Szó előző számának 9. oldalán, A hétfejű sárkány ellen című cikkünkbe értelem- zavaré hiba csúszott. A harmadik hasáb harmadik bekezdése első mondatának helyes szövege: — Véleménye szerint tulajdonképpen hol a határ a rendszeresen italozók, vagyis az iszákosok és a kifejezett alkoholisták között? Kérjük olvasóink szives elnézését. Hétfő este van, csak néhány utas ül az autóbuszban. Elöl, de még hallótávolságon belül tizenéves fiatalok vihán colnak. Nem zavaróan, csak épp fültanúi lehetünk a letárgyalt témának. Gimnazisták. Két fiú, két lány. A busz megáll, magabiztos léptekkel felszáll egy csinos fiatal nő. Felteszi a jelvényt. Ellenőr. A két lány ijedten húzza be a nyakát. — Most mi lesz? — súgják a fiúknak. — Még nem váltottuk ki a havibérletet. Lesz otthon nemulass, ha elmegy az ára büntetésre! A fiúk összenéznek. — Nekünk megvan, de az rajtatok nem segít — mondja nevetve az alacsonyabb szőke fiú. — Hoppá! — üt a homlokára a göndör hajú pisze srác. — Van használt jegyetek? — kérdezi ravasz- kás hangon. Telefonálok. A kagylóból ált színezetű, de ideges hang szól reám: — Negyvenöt, háromszázkettő. Zavartan bemutatkozom, és megkérdem: — Kivel beszélek? Válasz: — Ha nem tudja, tegye le a kagylót, ne telefonálgasson. Utazom. A vágsellye’ (Sala) vasútállomás mellett felszállók a városba induló autóbuszra. Ideges hangon reám szól a sofőr, hogy előbb vásároljak tőle öt jegyet, egyet közülük helyezzek be a jegykezelő automatába. Nem tudom, hogy mikor vezették be az új rendszerű jegykezelést, a vasútállomáson még nem árusítanak autóbuszjegyeket, nincs elég aprópénKutatás a zsebekben, táskában. Előkerül két használt, gyűrött jegy. — Lányok, vonulás hátra! — vezényel a göndör hajú. A két lány és a szőke fiú beszélgetve csúsztatja kezét hátrább-hátrább a kapaszkodón, diszkréten vonulnak hátrafelé. A göndör letelepszik előttünk. Közben folyik az ellenőrzés. Mikor az LOVAG AZ IKARUSON ellenőr megáll előtte, mutatja a használt jegyeket. — Nem tudom, melyik jó — mondja tettetett bizonytalansággal a hangjában. Az ellenőr egyeztet, a lyukak sehogy sincsenek szinkronban. — Egyik se jó. Sajnos fizetni fog — közli az ellenőr. — Sajnos tíz korona az összes vagyonom — feleli a göndörhajú. — Akkor kérem a személyazonossági igazolványt. zem, de nem is akarok ötször utazni, elég lenne számomra két jegy is. Zavartan bemutatkozom, magyarázkodni próbálok. SZAMOK, SZAMOK — Ha nem tud az új rendszerű jegykezelésről, ha nincs elég aprópénze, ne utazzon — hallom. A váratlanul támadt problémát azonban megoldom az utánam fellépő utas segítségével, pénzt váltok, megvásárolok tőle két jegyet, amennyire szükségem van, az egyiket annak rendje és módja szerint kezelem is, de a sofőrtől megkér— Tessék — nyújtja oda magabiztosan. Az ellenőr ír, a busz megáll, a lányok köny- nyedén, elegánsan kilibbennek a hátsó ajtón. A fiú szeme utánuk villan, tapogatja a zsebeit, jól miméit idegességgel kapkod, aztán előhúzza a bérletet. — Ne haragudjon, elfelejtettem, hogy az anyám még a múlt héten megvette — nyújtja át bocsánatkérő mosoly kíséretében a bérletet. — Renben van, de hol jár az esze? Csak most jött rá? A „lovag“ elnézést kérő mozdulattal hajt fejet, s tárja szét a karját. — Hogy ezek a mai fiatalok milyen feledékenyek — fordul a következő utashoz az ellenőr. A busz lassít, a fiú feláll, a megállóban leszáll. Mi, akik asszisztáltunk, szégyenkezve nézünk ki az ablakon. dem: — Kihez van szerencsém? Gőgös válasz: — Név nincs, csak szám. Olvassa le a kocsi oldaláról! Amikor leszállók, leolvasom persze, és elégedetten állapítom meg: nem 007. Szerencsémre, nem James Bonddal, a 007-essel akadt dolgom, tudniillik, a 007-es üt is. Különben derülök a történtek fölött, mert ritka, megírni való eset, hogy telefonáláskor, utazáskor eleven, hangot is hallató számokkal találkozik a hozzám hasonló emberfia. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A gépipar komoly problémáinak egyike, hogy kevés az alkatrész, ami súlyos zavarokat okoz a beruházási egységek, a gépkocsik, a traktorok és más gyártmányok komplettizálásában. Ezen túlmenően az egyes alkatrészek alacsony minőségi színvonala kedvezőtlenül befolyásolja a végtermék műszaki színvonalát. A kompletti- záló gyártmányok és anyagok hiányéért egyrészt a két szövetségi gépipari minisztérium, másrészt a CSSZK és az SZSZK Iparügyi Minisztériuma, valamint a tervező szervek felelősek. Ebből le kell vonni a következtetéseket már az 1980. évi terv lebontásakor. A szövetségi kormány már feladatul meghagyta, hogy a megbatározott komplettizáló gyártmányok szerves részét képezzék a 7. ötéves terv állami célprogramjainak. Komolyan aggasztanak bennünket azok a jelenségek, amelyek a gépipar fejlesztésében fordulnak elő. Számos olyan termékünk van, amelyek elérik a világszínvonalat, vagy legalább megközelítik, de nem kevés az olyan ágazat, amelynek termékei lemaradnak a nemzetközi élvonal mögött Nem sikerűit az erőket és az eszközöket a valóban hatékony távlati ágazatokra koncentrálni, pedig ez az egyik döntő feltétele a gépipari termelés műszaki-gazdasági színvonala gyorsabb emelésének. A gépiparnak jobban kell teljesítenie feladatait a hazai piaccal szemben. Nem lehetünk elégedettek a termékfelújítással, számos olyan gépipari fogyasztási cikk szállításával, amelyek nem felelnek meg a fennálló termelési lehetőségeknek, sem pedig a fogyasztók jogos követeléseinek. Bizonyos jé eredmények születtek pL a porszívók, kombinált gáz- és villanytűzhelyek gyártásában, de több döntő fontosságú gépipari terméknél a termákfelújításban lemaradás tapasztalható. A minőségben és a szervizben előforduló fogyatékosságok kiküszöbölése is egyes esetekben aránytalanul lassú. A Szövetségi Általános Gépipari Minisztérium, az illetékes termelési gazdasági egységek és vállalatok vezetőinek kötelessége, hogy határozottabban oldják meg ezeket a problémákat. Az egyik kulcsfontosságá szakasz, amelyen a gépipar lemaradt — az elektronika és mikroelektronika. Tekintettel az elektronika és mikroelektronika fejlesztésének rendkívüli jelentőségére egész gazdaságunk és társadalmunk fejlődése szempontjából, a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya a 7. ötéves terv előkészítése keretében feladatni adta az ágazatok fejlesztése állami célprogramjainak kidolgozását és érvényesítésüket az egész népgazdaságban. (Váölav Hulla elvtársinak a CSKP KB 14. ülésén mondott beszédéből) Az óriási zaj belén'k fojtja a szót. Hiábavaló lenne a magyarázat, úgysem érteném, így hát hallgatagon figyelem a gépek mellett dolgozó asszonyoikat. ök bezzeg kiabálás nélkül is megértik egymást. Hogy lehet ez, találgatom, s a művezető szigetelt ajtós irodájában ezt kérdezem elsőként Stefanik Idától, a losonci (Lucenec) Pofa na vállalat szövőnőjétől is. — Ez csak megszokás dolga. Pár hét után már nem találjuk olyan hangosnak a gépek zaját. Aki pedig nem szokja meg, az nem is 'bír Itt, a szövődében dolgozni. Hogyan értjük meg (Gyökeres György felvétele) MINDEN MUNKÁNAK VAN VARÄZSA egymást? — mosolyodik el. — Általában csak a munkával összefüggő dolgokról beszélünk, ahhoz pedig nem sok szóra van szükség. Te- referére nincs időnk, hiszen mindegyikünk hat gépet kezel egyszerre, s ezeket éppen elég szemmel tartani. Nemcsak megszokni lehet ezt a munkát, hanem szépséget is találni benne. Ezt Stefanik Ida példázza a legjobban, aki már harminc éve dolgozik a szövődében. — Minden munkának van varázsa, csak ahhoz, hogy az ember észrevegye, kedvvel kell végezni. A hat gépen többféle anyag készül egyszerre, Így az egyhangúságra sem panaszkodhatunk. Még ma is szeretem nézni, hogyan alakul ki egy-egy minta a szálakból. Ha nagyon megtetszik, amit gyártunk, s hozzájutok az üzletben, meg is veszem. — Nemcsak a legrégibb dolgozóink egyike Stefanik- né, hanem a legjobbak közé is tartozik — kapcsolódik be a beszélgetésbe a műve zető. — A tervteljesltésben mindig példaképül állítható a többiek elé. Pedig szigorúan bíráljuk nemcsak a mennyiséget, hanem a minőséget is. Szerény, csendes asszony, nehezen fogják szóra bírni. — mondják róla a személyzeti osztályon. Szerénységét nem tagadja meg, mert a művezető szavaihoz rögtön hozzáfűzi: — Nemcsak az én érdemem, ha jó miónségű anyag kerül le az általam kezelt gépekről. Ezt az előkészítőből érkező anyag minősége is megszabja. Meg az sem mindegy, hogyan vannak beállítva a gépek. Az én eredményemben tehát a gépjavítónak is része van. Hogy nehezen bírható szóra, az Is csak annyiban helytálló, hogy magáról nem szívesen beszél. A munkájáról azonban annál Inkább. S nemcsak arról, amelyet a szövődében végez, hanem arról is, amit három műszak mellett ráadásként, a közösség érdekében vállalt: képviselői teendőiről. — Nyolc éve vagyok a járási nemzeti bizottság képviselője. Az oktatásügyi bizottságban tevékenykedem. Szívesen vállaltam és megtiszteltetésnek vettem ezt a megbízást. A gyermekintézmények gondját például még mindig a sajátomnak is érzem, habár az én fiaim már felnőttek. Őszintén szólva kikapcsolódás is számomra a gépek után az emberekkel dolgozni. A közős a kettőben az, hogy figyelmetlenül, pontatlanul egyiket sem lehet csinálni. Képviselői munkájáról a választók szavazatukkal mondtak véleményt, amikor másodszor is megválasztották szószólójuknak. Szövőnői ügyességét pedig felettesei dicséretén, kollégái megbecsülésén kívül a Vállalat legjobb dolgozója, a Slovakotex legjobb dolgozója és a Könnyűipar legjobb dolgozója kitüntetések is igazolják. FLORIAN marta ~r I 1988. III. 2.
