Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-06 / 1. szám
ütközetben vett részt, s szerzetesként is Jól megülte a lovat. A két párbajozó kopjákat szegezve oly sebesen rontott egymásnak, hogy az összecsapáskor mindketten szörnyethaltak. Ekkor a tatárok fergeteges támadást indítottak az oroszok sorai ellen, s már-már úgy látszott, hogy övék lesz a győzelem, amikor hirtelen feltűntek az orosz tartalékerők és oldalról rátámadtak a meglepett ellenségre. Ez a manőver az oroszok Javára döntötte el a harcot. A győzelem elsősorban Gyimitrij fejedelem okos taktikájának volt köszönhető, aki a kulikovói csata után megkapta a Donszkoj melléknevet. III. ZAGORSZK EMLÉKEZETES TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK A mongolok az 1237-től 1240 ig tartó oroszországi hadjáratok után több mint két évszázadon át tartották hatalmukban a Don és a Volga folyá sának környékét, ahonnan gyakran intéztek pusztító támadásokat az orosz fejedelemségek ellen. A történetírók szerint nem is annyira öge- dej kán halála és az örökösödési viszály okozta Batu csapatainak kivonulását a Kárpát-medencéből, hanem az, hogy gyorsan megújult az élet a feldúlt orosz területeken, ami a Nyugatot fenyegető mongolok számára állandó veszélyt jelentett. Az orosz fejedelemségek politikája eleinte igen eltérő volt a mongol hódítókkal szemben. Amelyek közelebb voltak az Arany Horda birodalmához, s ezért többet szenvedtek a mongo lók támadásaitól, inkább a meghódolást választották, adót fizettek, s ha kellett, különböző szolgáltatásokat nyújtottak a kánoknak. A távolabbi novgorodi, pszkovi és más fejedelemségek kevésbé voltak hajlamosak az engedelmességre, bár olykor idáig is eljutottak a kánok büntető és fosztogató csapatai. Ez a körülmény jelentős mértékben akadályozta, hogy a fejedelemségek egységesen lépjenek fel a mongol hódítókkal szemben. A kánok is igyekeztek szítani az ellentéteket közöttük, s annak adták a „járlikot“, a Vlagyimirt nagyfejedelmi cím viselését elismerő oklevelet, aki az ő szempontjukból alkalmasnak mutatkozott erre. A vlagyimiri nagyfejedelemség azonban fokozatosan hanyatlani kezdett, s a biztonságosabb helyen fekvő Moszkva vette át a szerepét. A mongolok hadjáratai elől a vlagyimiri- szuzdali vidék kézműves és földmű velő lakosságának jelentős része a védettebb északkeleti városokba, főleg jaroszlavljba, Uglicsba, Tverdbe és Moszkvába menekült, vagy pedig a papság által létesített új kolostori birtokokat népesítette be. Az új er dőirtványokon, falvak közelében épí tett kolostorok egyúttal erődítményként is szolgáltak, s erős falaikat a földművelő lakosság is védelmezte a mongol portyázókkal szemben. A Moszkva-környéki, XIV—XV. században alapított kolostorok maradandó emlékei ennek a különleges „életstílusnak“. A MOSZKVAI NAGYFEJEDELEMSÉG KIALAKULÁSA Az említett változások eredményeként a XIII. század végére az előnyös fekvésű Moszkvában is létesült egy önálló fejedelemség, amely már Danyiil moszkvai fejedelem idején nagy tekintélyre tett szert. Danyiil Alekszandr Nyevszkij novgorodi fejedelemnek volt a fia, aki a Néva mellett és a Csud-tó jegén győztes csatákat vívott a betolakodó svédekkel és németekkel szemben. Danyiil idejében azonban még a tveri nagyfejedelemség volt a hatalmasabb, amely a „járlikot“ is megkapta a kántól a vlagyimiri nagyfejedelemségre. Miután azonban a tve- riek kísérlete a mongol iga lerázására 1327-ben kudarccal végződött, a kán Danyiil fiának, Ivan Danyilovics Kalifának adta a „járlikot“ és az ezzel járó nagyfejedelmi jogokat. A kalifa szó magyarul pénzeszsákot jelent. A moszkvai fejedelem azzal érdemelte ki ezt a „megtisztelő“ melléknevet, hogy jelentős mennyiséget félretett a mongolok számára összegyűjtött adókból, s így felhalmozódott vagyonát hatalmának erősítésére használta fel. jogosan állapította meg róla Marx, hogy a kánt a maga eszközévé tette, és saját hasznára fordította a tatár hódítók jogait. Ivan Kalita még nem fordulhatott szembe a mongolokkal, de olyan erős központi hatalmat hagyott az utódaira, hogy unokája, Gyimitrij Donszkoi már ezt is megkísérelhette. A TROJICE-SZERGIJEV- KOLOSTOR ALAPITÄSA A Moszkvától északkeleti irányban alig 70 kilométerre fekvő Zagorszk nevezetességét, a műemlékekben rendkívül gazdag Trojice-Szergijev kolostort Szergij Radonyezsszklj szerzetes alapította 1337-ben, aki buzgó szervezője volt a mongolok elleni harcnak, s élete folyamán a Moízk- vától délre eső területeken is alapított erődítmény jellegű kolostorokat. Szergij Radonyezsszkij a Trojice- kolostor apátjaként nagy segítséget nyújtott Gyimitrij fejedelemnek, aki a A kolostor főbejárata mongolokkal szemben is bátran felvette a harcot. Amikor Mamaj kán szövetséget kötött a litván nagyfejedelemmel, s hadjáratot indítón Moszkva ellen, Gyimitrij olyan taktikát választott, hogy nem várja be a mongolok érkezését, hanem összegyűjtött seregével elindul ellenük. A két had a Don partján, a kulikovó' mezőn találkozott szembe egymással. Az itt kibontakozott harcban a Troji- ce-kolostor szerzetesei is kitüntették magukat. Amikor az egyik mongol vezér még a harc kezdete előtt párbajra hívta ki az oroszok valamelyik harcosát, a Trojice-kolostor egyik szer zetese, Pereszvet barát jelentkezett a kihívásra, aki fiatal korában számo; A kulikovói győzelem nem szüntette meg ugyan a mongol fennhatóságot, mert Tohtamis kán, aki a hatalomért folytatott harcban Mamaj kánt legyőzte, 1383-ban, két évvel a kulikovói harc után újból Moszkva ellen vonult, feldúlta a várost és Gyimitrijt továbbra is adózásra kényszerítette. A kulikovói harc azonban megmutatta, hogy a mongolok legyőzhetők. Az Arany Horda birodalma rövidesen fel is bomlott, önálló tatár kánságok alakultak a helyén, amelyek közül főleg a XVIII. századig fennálló krími kán- ságnak volt nagy jelentősége az orosz történelemben. A Trojíce-kolostornak Szergij apát halála után is nagy szerepe volt az orosz történelem színpadán. A fejedelmek ajándékokkal halmozták el az egyre jobban gyarapodó kolostort, szebbnél szebb templomok és paloták épültek benne, hatalmon levő fejedelmek ájtatoskodtak templomaiban, s falai mögött menedéket találtak a testvérháborúk üldözöttjei. A Trojice-kolostor templomában vakították meg Gyimitrij Donszkoj unokáját, Vaszilij Vasziljevics nagyfejedelmet is ellenfelei, hatalomra törő nagybátyjának és unokatestvéreinek hívei. Az Uglicsba száműzött vak fe jedelem azonban pártfogói segítségével visszaszerezte a hatalmat, s Va szilij Tyomnij név alatt még sokáig uralkodott. Vaszilij Tyomnij dédunokája. Rette gett Iván, aki 1547-ben felvette a cári címet, hadászati szempontból nagy figyelmet szentelt a Trojice-Szergijev kolostor megerősítésének. Fából épí tett falait és bástyáit lebontatta, s az 1540-tő! 1550-ig terjedő 10 év alatt erős kőfalakat és bástyákat építtetett a területében is kiszélesített kolostor épületeinek védelmére. Rettegett Iván személyesen vett részt 1559-ben az Uszpenszkij-székesegyház alapkövének lerakásánál is, amely nagyon hasonlít a moszkvai Kreml azonos nevű templomához. A zagorszki Uszpenszkij-székesegyház falai alatt nyugszik Borisz Godunov cár és családja, felesége, fia és leánya. A Trojice-Szergijev-kolostor új kő falai 1608-ban állták ki a nagy pró bát, amikor a Rettegett Iván fiának nyilvánított II. ÁI-Gyimitrijt támogató litván és lengyel hadak ostromolták a kolostort. Az erős falak mögé menekült parasztok azonban az ágyú tűzzel és a sokszoros túlerővel szemben is felvették a harcot, s elűzték a lengyeleket. Az orosz hazafiak hősies helytállá sa a lengyelek ellen folytatott nem zeti felszabadító harc központjává tette a Trojice-Szergijev-kolostort. A szerzetesek röplapokat írtak és terjesztettek, amelyekben harcra buzdították a hazafiakat az idegen betolakodók ellen. A kolostor falai alatt A Trojice-Szergijev-kolostor panorámája A zagorszki Uszpenszkij-székesegyház a régi orosz építészet egyik legszebb remekműve gyülekezett az egyik népfelkelő sereg is 1612-ben, amikor Kuzma Minyin és Pozsarszkij herceg végső győzelmet aratott a lengyelekkel, s felszabadította Moszkvát. A kolostorban 1682 őszén a fiatal 1. Péter cár is menedéket talált Iván bátyjával és Szofja nővérével együtt, amikor ellenfeleik fellázították ellenük a sztreleceket. Hét évvel később, 1639 augusztusában Péter éjnek idején megint ide vágtatott, miután megtudta, hogy a hatalomra vágyó Szofja a sztrelecek segítségével támadásra készül ellene. Nemsokára hívei is követték őt ide, s Szofja kísérlete kudarccal végződött. KULTURÁLIS örökség A Trojice-Szergijev-kolostor gazdag történelmi múltja és jelentősége alapján 1744-ben megkapta a Lavra elnevezést. Mindössze négy orosz kolostor érte el ezt a magas egyházi fokozatot, az első volt a Kijevi Barlangkolostor, amely 1688-ban nyerte el ezt az elnevezést. Ma a Trojice-Szergijev-kolostor világhírű műemlékeit, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményeit távoli országokból is felkeresik a történészek, a mű- értők és a régiségek iránt érdeklődő turisták. Az 1432-ben épült Trojicklj- székesegyház gazdag ikonosztázát Andrej Rubljov és Danyiil Csornij csodálatosan szép festményei díszítik, akik freskókat is készítettek a templom falaira, de ezek nem maradtak fenn. Rubljov valóságos festőiskolát alapított a kolostorban, s tanítványainak alkotásai az akkori orosz fejedelemségek számos templomába elkerültek. Gyönyörű látványt nyújtanak a képkeretek és a templom egyes részeit díszítő csipkés, aranyozott fa- faragványok is, amelyek Ambrózius mester kezét dicsérik. A XVII. század végén épített palo ták a sajátos színpompás orosz barokk építészet jellegzetes alkotásai. A múzeumokban korabeli dokumentumokat, kézműipari, különösen ötvös- művészeti remekműveket, kegytárgyakat őriznek. A szerzetesek a XIV. századtól kezdve szorgalmasan írták és másolták itt a könyveket, amelyek egy része ma is megtalálható a kolostormúzeumban, a legújabb kiadású bibliákkal együtt. A kolostor területén ma pravoszláv papnevelde is működik, melynek oktatói olykor az idegenvezető szerepét is betöltik. Tőlük tudtuk meg, hogy a templomok és a többi műemlék karbantartásáról az egyház gondoskodik, amihez az állami költségvetés bőségesen nyújt anyagi fedezetet. A régi templomok látogatása főleg istentiszteletek alkalmával jelent felejthetetlen élményt a turistáknak, amikor a pópák gazdagon hímzett, arányló köntösben, csillogó koronával a fejükön osztják az áldást, s az ikonok az áldozati gyertyák lángjainak misztikus fényében ragyognak. A pravoszláv zsoltárok sajátos gregorián dallamai igazi középkori hangulatot teremtenek ebben a csodálatos környezetben. MAKRAI MIKLÚS Következik: IV. Moszkva
