Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)
1980-12-13 / 295. szám, szombat
Látszólag csipp-csupp változások Az első évben nyolcmillió korona értékű nyersanyagot takarítottunk meg... eredmények is. Amióta az égetőkemencék helyes rezsimje fölött a „színpirométer“ őrködik, a kezelő személyzet feladata is egyszerűbb. Ez a berendezés ui. állandó adatokkal szolgál arról, hogy az adott pillanatban éppen mi megy végbe a kemencékben. A legcsekélyebb változásra is reagál, így nekünk csupán gyerekjáték észrevenni a nem kívánt elváltozást, és megtenni a szükséges intézkedéseket a helyzet helyreállítására. Ebben az esetben kizárt a tévedés is, ami, ha az ember csak a saját képességeire lenne utalva, könnyen előfordulhatna. Ezeken kívül még számos változtatást eszközöltünk. — A gyár számára elsősorban a koronákban mérhető haszon a fontos. Tehát, mennyit hoztak a konyhára ezek a változások? — Eleget ahhoz, hogy elmondhassuk, jó utat választottunk. Amikor lezártuk ezt az ésszerűsítési programot, figyelni kezdtük, hogy mit hoztunk létre, kiderült, hogy az első évben nyolcmillió korona értékű nyersanyagot takarítottunk meg. Ennyivel járulunk hozzá minden évben az aktív mérleghez. A dologhoz hozzátartozik, hogy hasonló eljárás hazánkban csak itt a Žiar nad Hro- nom-i Alumíniumgyárban alkalmazható. Mindez nem csökkenti a siker súlyát. Már csak azért sem, mert az eljárás továbbfejleszthető, és a megtakarítás összege még növelhető. Hogy mit jelent az ilyen haszon az alumíniumgyárnak, azt csak az értheti meg igazán, aki tudomásul veszi, hogy a devizaalap csaknem teljes összegét a nyesanyag-behozatalra fordítják. K. B. Gazdag, vagy szegény ország vagyunk-e nyersanyagokban? — gyakran fölvetődik ez a kérdés. A válasz sohasem egyértelmű. A különböző véleményeket hangoztatók viszont egy dologban egyetértenek, éspedig, hogy függetlenül attól, hogy van, vagy nincs elég ásványi kincsünk, ezeket hasznosítani mindig a legmagasabb fokon kell. Ez az igény még fokozottabb, ha olyan nyersanyagokról van szó, amelyeket külföldről hozunk be. Ebben az esetben ugyanis külkereskedelmünk gazdasági mérlegét sem szabad szem elől téveszteni. — Mindez teljes mértékben érvényes a mi esetünkben is — mondja Vladimír Smída mérnök, a liar nad Hronom-i Alumíniumgyár nyersanyagleraka- tánál. Tudomásul vettük, hogy a bauxit külföldről érkezik hozzánk, hogy gazdaságtalan hasznosításával elsősorban saját magunknak ártanánk. így nem elégedtünk meg az eddigi fel- dolgozási módszerekkel sem, amelyek a nemzetközi élvonalhoz viszonyítva elavultak. Szigorúan kijelöltük azokat a helyeket, ahol ilyen lemaradást tapasztalhatunk, és mindent megtettünk a visszatartó állapot felszámolásáért. Ilyen esetet fedeztünk föl például a diffúziós lúgozásnál. Ezen a részlegen lúgozzuk ki forró vízzel a rotációs kemencében összesütött szemcséket. Két helyen szerettünk volna jobb eredményt elérni. Egyrészt a szemcsék minőségét akartuk javítani, másrészt pedig a lúgozás technológiáján akartunk változtatni, ugyancsak a minőség érdekében. — Mennyiben sikerült ezeket az elképzeléseket valóra váltani? — Itt is, ott is elértük, amit célul tűztünk. Az első esetben a nyersanyag-előkészítési folyamatba avatkoztunk be. Olyan módosításokat alkalmaztunk, amelyek biztosították a nyersanyag nagyobb homogenitását még a sütés előtt. A rotációs kemencéknél pedig magát a sütés folyamatát optimalizáltuk. — Konkrétan hogyan? — Látszólag csipp-csupp változásokkal. Például automatizáltuk a mintavételt. Az anyag vegyi elemzése így gyorsabban elvégezhető, megbízhatóbbak az üjabb nyersanyagszáUUmány érkezett, növekszik a bauxit-hegy (A szerző felvétele] A hűvös szekrény avagy a gombnyomásra működő házmester Az energiával való takarékoskodás és a munkaerőhiány elgondolkodásra késztető problémák, amelyek azonban némi fejtöréssel és jóindulattal megoldhatók — mondják a szakemberek. Vlastimil Zacheus, a Prága 1. városkerületi Lakásgazdálkodási Vállalatának dolgozója is ezt az elvet vallja. Sejtette, hogy vállalata gondjai is enyhíthetők, csupán a jő ötjét váratott egy ideig magára. De végül is célt ért: megvalósította elgondolását. Miről is van szó? A főváros »égi épületeiről, amelyek ma is több száz családnak nyújtanak otthont. Természetes tehát, hogy valakinek gondoskodnia kell a szűk folyosók, a sötét lépcsőházak idejében történő megvilágításáról, csakúgy mint a kapuk rendszeres nyitásáról és zárásáról. A házmestert még a korszerű lakóházak is gyakran nélkülözik. Feladatait a régi épületekben tehát a Lakásgazdálkodási Vállalat valamelyik dolgozója teljesíti, meglehetősen nehézkesen. De ez érthető, hiszen eltart egy ideig, amíg végigjárja valamennyi rábízott háztömböt. Ez alatt — mivel a vállalat kb. 1600 épületéről gondoskodik — a lakók a sötétben botorkálnak. A kapu nyitása, illetve zárása pedig az előírásokkal ellentétben —< sok helyütt késik. A problémát Vlastimil Zacheus vezetésével a vállalat fiatal technikusai oldották meg. Egy kis fémszekrényt — automata programozót — szerkesztettek, amelynek legfőbb alkatrésze egy kapcsolóra működő villanyóra. Az óránkénti, illetve a napi, vagy heti program tetszés szerinti beállításával —t automatikusan kigyullad, vagy kialszik a folyosón az égő, és a megadott időben nyílik, vagy zárul a kapu. A programozó akkor sem jön zavarba, ha történetesen megszakad a környéken az áramszolgáltatás. Ebben az esetben 3 órára pótvilágítást biztosít. A könnyen karbantartható és hazai anyagokból előállított készülék nagy előnye az is, hogy az egyik épületben felszerelt központi automata uzolgálatait — az udvaron vezetett kábelek segítségével — a szomszédos házak is igénybe vehetik. A prágai Revoluční utca egyik épületében már működő programozó kétéves próbaüzemelése alatt beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Ennek köszönhető, hogy ma már 50, a jövő évben pedig további 100 épületben lesz helyettesíthető a házmester. Ha pedig a Lakásgazdálkodási Vállalat valamennyi épületébe bevezetik, akkor — a szakemberek számítása szerint — évente kb. 700 kilowattóra áram, munkabér fejében pedig legalább félmillió korona lesz általa megtakarítható. A bűvös szekrényeket egyelőre a vállalat dolgozói állítják elő. Önköltségi áruk mintegy 13 000 korona, a szomszédos házakban működő, rájuk kapcsolt egyszerűbb készülékeké pedig 50 százalékkal olcsóbb. Ha azonban valamelyik üzem vállalkozna előállításukra, akkor lényegesen csökkennének a költségek, az árammegtakarítás pedig hálózatuk kiterjesztésével — többszörösen növekedne. Ezzel magyarázható, hogy az automata iránt máris élénk érdeklődés mutatkozik külföldön is, így Magyarországon és az NDK-ban. Nálunk, sajnos, egyelőre nem ez a helyzet. A Lakás- gozdálkodást Vállalat hiába keresi a lehetőséget, hogy tervét nagyobb méretekben megvalósítsa. Eddig minden ez irányú fáradozása eredménytelennek mutatkozott. KARDOS MARTA Szórend! rendezetlenség Erről van ugyanis sző, ha valaki nagy hirtelen úgy szö- vegezi meg gondolatait szóban vagy írásban, hogy nem tartja szem előtt az őrök érvényű megállapítást, miszerint rend a lelke mindennek. Igaz ugyan, hogy a magyar nyelvben szabad szórend van, ami azt jelenti, hogy a mondatban a szavak sorrendje alkalomszerűen megváltozhat, és a mondanivaló legfinomabb árnyalataihoz is tud igazodni. Ha azonban semmibe vesszük a logikussággal kapcsolatos természetes szórendi követelményeket, komoly tárgyú mondanivalónk is könnyen mosolyra derítheti az olvasót vagy a hallgatóságot. Lássunk egy példát a napisajtó híranyagaboll „Levelezőnk jól sikerült nyugdíjasok estjének a megrendezéséről számol be“. E mondat elolvasása után a nyugdíjas olvasók közül jó néhányan töprenghettek azon, vajon ők a jól sikerült nyugdíjasok csoportjába tartoznak-e vagy sem. A helyes szórend ez lett volna: „Levelezőnk nyugdíjasok jól sikerült estjének a megrendezéséről számol be". Ugyancsak különösek a következő mondatok: „A szép tember közepén megtartott mezőgazdasági dolgozók orszá gos tanácskozásáról részletes beszámoló jelent meg“; „A novemberben kezdődő szovjet kultúra napjai sok újdonsággal ismertetik meg az érdeklődőket.“ Nagyon furcsán hat, ha a mezőgazdasági dolgozókról azt állítjuk, hogy szeptember közepén tartották meg őket, illetve a szovjet kultúráról azt mondjuk, hogy november kezdődik. Viszont senki sem fog fennakadni sem az egyik, sem a másik mondaton, ha szórendjük így változik meg: „A mezőgazdasági dolgozók szeptember közepén megtartott országos tanácskozásáról részletes beszámoló jelent meg“, a másik mondaté: „A szovjet kultúra novemberben kezdődő napjai sok újdonsággal ismertetik meg az érdeklődőket“, vagy egy kis stiláris módosítással: „A novemberben kezdődő szovjet kulturális napok...“ A szórend megváltoztatása lényeges értelemváltozással járhat. Ha a mondat így hangzik: „A küldöttek ismét janu ár 27-én találkoznak“ — az itt alkalmazott szórend akkor helyénvaló, ha a küldöttek már máskor is találkoztak január 27-én. Ha azonban nem ez a helyzet, a mondat szórendjét így kell módosítani: „A küldöttek január 27-én ismét találkoznak“ (vagy esetleg: találkoznak ismét, ha az ismét szót nem hangsúlyozzuk). Aki nem ügyel mondanivalója szórendjére, könnyen véthet az egyértelműség követelménye ellen. Az ilyen mondatból: „A miniszter a hírügynökség tudósítójának elutazása előtt a repülőtéren interjút adott“ — nem derül ki, vajon a miniszter utazott-e el, vagy a hírügynökség tudósítója. A mondat így lesz egyértelmű: „A miniszter elutazása előtt a repülőtéren interjút adott a hírügynökség tudósítójának.“ Persze, a szórend aszerint is változhat, hogy mit akarunk hangsúlyozni. „Lengyelországban szeptemberben csökkent az iparban a termelékenység 9 százalékkalAz ilyen mondat elolvasása után olyan folytatást várunk, hogy melyik országban csökkent a termelékenység úgyszintén 9 százalékkal, de más hónapban. Ennek elkerülésére a szórendet így kell módosítani: „Lengyelországban szeptemberben 9 százalékkal csökkent az iparban a termelékenység.“ A szórend megváltoztatása lényeges értelemvátozással járhat. Ez a mondat: „A szóban forgó cikket jól meghúzták“ — azt jelenti, hogy a cikk kéziratából nagyobb részeket töröltek. Ha viszont így módosul a szórend: „A szóban forgó cikket jól húzták meg“ — a mondat azt fejezi ki, hogy a cikket úgy rövidítették meg, hogy a lényeges gondolatok benne maradtak, és az összefüggés sem szenvedett kárt. HASAK VILMOS „Beton talpfáik" és egyebek Lapunk egyik olvasója nemrég ezt a címet olvasta egyik rlkk fölött: „Sínek és betontalpfák között“. Levelében úgy vélekedik, hogy ha valami betonból van az fa nem lehet. A beton talpfa (helyesen külön kell írni az anyagnévi jelzőt az összetett készítménynévtől) szerinte hasonló kifejezés, mint a vas kaptafa. Valóban így van. Itt a szőtévesztésnek érdekes válfajával találkozunk. Tulajdonképpen egy szóalkotási módnak, a névátvitelnek logikátlan vagy talán inkább népies módjával állunk szemben. A kapta nevű cipész- szerszám régebben fából készült, innen kapta a nevét is: kaptafa. Később vasból is készítettek kaptát, mert fémszöggel való szögeléshez nem használhattak kaptafát, ezen csak fából készült szögeket lehetett elverni. S bizony előfordult, hogy a vaskapta helyett a vas kaptafa névvel nevezték meg ezt az eszközt. Hasonló példával szolgál a kö fejfa furcsa kifejezés is. Régen fából készültek a temetői síremlékek, nevük jejfa volt, s ma is az. Amikor áttértek a márványra, később más kemény anyagra, a fejfa szót sok faluban a kő fejfa váltotta fel, s csak később a sírkő. így oldotta meg feladatát a szóban forgó cikk írója is, gondolván, hogy ha a talpfa betonból van, csakis „betontalpfa“ illetve „beton talpfa“ lehet a neve. Vagy talán fenn is akadt a kifejezésen, csak nem tudta, melyik szót használja a talpfa helyett a beton szóval szerkezetbe állítva. Beton talpfa valóban nincs. Maga a talpfa is köznyelvi neve a fából készült, keresztalj nevű vasútépítési kelléknek. Szakmai neve: faalj. Ha vasbetonból készül, mint ma már általában, akkor így hívják: vasbeton alj, vasbeton keresztalj. Mivel nemrég készítik ezt vasbetonból, sokan nem is ismerik ezeket a neveket a szakma határain kívül. Természetesen, aki cikket ír, annak fel kell lapoznia a műszaki irodalmat is egy-egy helyes szó megkeresése végett, vagy meg kell kérdeznie a dolog, fogalom nevét az illetékes szakmabeliektől. De a hivatalos megnevezés sem mindig enged a logikának. A sport szóhasználatában értelmező szótárunk szerint is kapufa a nevük a kaput alkotó függőleges, illetve vízszintes rudaknak, akár fából, akár fémből készültek. JAKAB ISTVÁN I960. XII. 13. <3 4
