Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)
1980-12-12 / 294. szám, péntek
A TANULSÁGOK TIZEDIK ÉVFORDULÓJÁRA írta: Jozef Len árt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára ÚJ szó 1980 —'II. 12. IA cikk első részét tegnap közültük.) Az elmúlt évtizedre visszate Ikintve joggal állapíthatjuk meg. hogy a föderáció minden -területen — politikai, gazdasági és kulturális területen — igazolta életképességét. Ösztönzően hat nemzeteink alkotó erejére, növeli a közös üggyel kapcsolatos felelősségérzetüket, erejüket egyesíti, s egyidejűleg le- iietővé teszi sajátos szükségie teik és érdekeik érvényesítését. A szövetségi államjogi elrendelés — lehetőségeinek hatásos kihasználása alapján — fontos tényezője ma és a jövőtwm Is hazánk további feivirágzásának. a csehek és a szlovákok, valamint a nemzetiségeik tagjai számára egyaránt. Pártunk, amint azt a Tanulságok is •megállapítják, kiindulva a nemzetiségi kérdésnek és az-állam építésének lenini elméletéből, két tendenciát lát a nemzetiségi kérdésben — a nemzetek fejlődésének, illetve közeledésének tendenciáját. E tekintet ben szovjet és hazai tapasztalatokból indul ki. A jobboldal vereségének egyik döntő tényezője a nemzeteink szempontjából katasztrófával fenyegető külpolitikai irányvonalának leleplezése volt. A kommunista párt által vezetett munkásosztály Csehszlovákia létének egész ideje alatt a köztársaság olyan külpolitikai orientációjáért harcolt, amely biztosítja önállósá- gunikat, szuverenitásunkat és nemzeteink szabad fejlődését, A Szovjetunióval kötött szövet- sági szerződés, amint azt Kle ment Gottwald mondotta, állami hajónk számára biztos révet jelentett. A Szovjetunióval való, közös osztályérdekeken nyugvó barátság és szövetség szavatolta nemzeti létünket és állami önállóságúinkat, záloga lett a sikeres szocialista építésnek. A jobboldali erők habozás nélkül sárba tiporták ezt az alapvető igazságot is. Kétség* bevonták és befeketítették a csehszlovák—szovjet kapcsolatokat, mindent megtettek annak érdekében, hogy megbontsák szövetségünket és országunkat kiszakítsák a szocialista közösségből. Kiváltképp ezen a területen nagyon szembetűnően megnyilvánult a jobboldal kalandorsága és ha- zardőrsége, a csehek és a szlovákok történelmi tapasztalatainak semmibevétele. Ezek az urak szovjetellenes gyűlöletüktől vezérelve azt tanácsolták, hogy — szerintük a köztársaság érdekében — térjünk a semlegesség útjára. Ez gyakorlatilag egyet jelentett volna a Varsói Szerződés országaival való szövetségi kapcsolataink megbont á s á va 1, biztonságunk feladásával és az imperializmus előtti behódolásunkkal. Ez az út következményeiben veszélyeztette volna nemcsak hazánk szuverenitását, hanem megnyitotta volna a szocialista világ nyugati határait is és veszélyeztette volna a szocialista közösség országainak biztonságát. Az új vezetés határozottan sí'kraszállt azért, hogy megújítsuk testvéri és szövetségi kapcsolatainkat a Szovjetunióval, valamint további szocialista országokkal. E kapcsolatok elmélyítésére minden szükségeset megtettünk. Mély meggyőződéssel állapítjuk meg, hogy e gondtérhes időszak óta napjainkig barátságunk m?g mélyebb, őszintébb és szívélyesebb lett, s a csehszlovák nép legnagyobb értékévé, megbízható támaszává vált. Ez a meggyőződés annak felismeréséből következik, hogy a Szovjetunió a múlthoz hasonlóan ma is, amikor a fejlett szocializmus társadalmát építi, az egyedülálló tapasztalatok óriási laboratóriuma. Hiszen a szovjetek országa a társadalmi fejlődés eddig fel nem térképezett útjait járja, s tapasztalataiból meríthetünk fejlődésünk új, bonyolult kérdéseinek megoldása során. Ez a meggyőződésünk továbbá arra a tényre támaszkodik, hogy gazdaságunk számára 'döntő tényező gazdaság; együttműködésünk a Szovjetunióval. Hiszen a Szovjetunió nak helyettesíthetetlen szerep*-; van gazdaságunk alapvető n ye rsa n ý ago k k a 1, t ü ze 1 őa n yag - gal és energiával történő ellátásában és hosszú távon biztosítja nagy sorozatokban tér melt gyártmányaink értékesítését. Együttműködésünk a tudó mányban, a kutatásban és a termelésben jelenleg kifejezetten kivételes fontosságúvá, sorsdöntővé válik hazánk számára, mivel ezt az utat követve jobban értékesíthetjük a nyersanyagot, az alapanyagokat és az energiát. Tisztában vagyunk azzal, hogy ennek az együttműködésnek híján nem vihetnénk győzelemre a magas fokú hatékonyságért vívott harcot, s azzal is, hogv számunkra nincs más járható út. Ez a meggyőződés abból a felismerésből indul ki, hogy csak a békéért következetesen harcoló szovjetek országának érdeméből, neki köszönhetően élhetünk és dolgozhatunk békében. Végül nemzeteinknek ez a meggyőződése annak biztos tudatára épül, hogy népünk nemzeti függetlenségéneik és állami szuverenitásának tartós záloga a Szovjetunió által szövetségeseinek nyújtott segítség internacionalista politikája. Az internacionalista segítségnyújtásnak ez a politikája sok-sok éven át céltáblája volt, s ma is céltáblája az imperialista központok támadásainak. A szocialista országoknak, a haladó államoknak és a harcoló népeknek tapasztalatai, valamint a mi saját tapasztalataink is megerősítik, hogy az imperializmus és a reakció ellen, a szabadságért, a- haladásért és a békéért folytatott harcban helyettesíthetetlen erőt képviselnek az internacionalista szövetségnek, szolidaritásnak és segítségnyújtásnak kapcsolatai. Ezek az alapelvek formálták és formálják ma is azzal kapcsolatos álláspontunkat, hogy Vietnam segítségben részesítette a népirtó rendszer ellen felkelt kambodzsai népet. Ezek az alapelveik formálják pozitív állásfoglalásunkat azzal összefüggésben, hogy a Szovjetunió internacionalista segítséget nyújtott az afgán forradalom védelmére, amely ellen az imperializmus és a reakció erői hadüzenet nélküli háborút folytatnak. Hazánk dolgozói, akik a saját tapasztalataik által megismerték az ilyen segítség értékét az ország építésében és védelmében, nem hagyják magukat megtéveszteni azokkal az alattomos kampányokkal, amelyeket az Imperializmus osztálygyűlölete ihlet. A társadalom konszolidálása, előrehaladása, sikere attól függött, hogyan tudja a párt és új vezetése megújítani a széles tömegek —, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség — bizalmát, s megnyerni őket a CSKP politikájának. Pártunk vezetése az „Arccal a tömegek felé“ lenini jelszó hagyományai szelleműben harcolva a dolgozók bizalmáért, józanul és valósan felmérte az emberek megismerése fokát, az adott lehetőségek keretein nem lépett túl, és egyidejűleg cse- lekvően formálta, a kor szükségleteinek szintjére emelte a tömegek tudatát. A harc döntő fontosságú frontját láttuk abban, hogy a dolgozókat megnyerjük a párt- politika cselekvő és öntudatos megvalósításának, abban, hogy a ma és holnap érdekében serényen dolgoznak. A gazdasági zűrzavar kiútja volt annak az elvnek érvényesítése, hogy „Ahogy ma dolgozunk, úgy élünk holnap“. A tömegek bizalma megújításának, a párt és a legszélesebb rétegek kapcsolata megszilárdításának módja tehát nem a reális lehetőségekkel ellenkező, a kollektívák és az egyének érdemeivel alá nem támasztott ígéretek politikája volt, hanem az anyagi és a szellemi javakat gyarapító becsületes munka politikája. Csak ezért tudtuk viszonylag rövid időn belül leküzdeni a válság következményeit és a társadalmat eljuttatni a további fejlődés útjára. Minden koncepció, politikai irányvonal helyességének kritériuma it társadalom, kivált képpen gazdasága fejlesztésének eredménye. Említsük meg legalább fő vonásaiban az el telt évtized gazdasági fejlesz tésének tényeit. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 1970 óta a nemzeti jövedelem GO százalék kai, a társadalmi munkatermelékenység mintegy 53 százalékká! növekedett. Az ipari termelés mennyisége 75 százalékkal gyarapodott; ezzel, valamint a gép- és a vegyipar súlyának növelésével lényegesen megerősödött az ország ipari jellege. 1970 óta a mezőgazdaság i termelés 19 százalékkal, a ga-' bo na neműek termesztése több mint 27 százalékkal, a hús- és a tejtermelés 39 százalékkal nőtt; az élelmiszertermelésben előrehaladtunk az önellátás elérésében. Az anyagi termelés bázisán lényegesen emelkedett az életszínvonal. 1970-hez viszonyítva a személyes fogyasztás egy lakosra számítva 31 százalékkai növekedett. Még gyorsabban — kétharmaddal — gyarapodott a társadalmi fogyasztás. Az idei évet is beleszámítva tíz esztendő alatt egy és negyedmillió új lakást adtak használatba, vagyis a hatvanas évekhez hasonlítva körülbelül a felével többet. A nálunk elért magas életszínvonal megállja a helyét a legfejlettebb országokkal való összehasonlításban. Államunk gazdaságának dinamikus fej észté se keretében nagyot léptünk előre Szlovákiában is. Ez az évtized még inkább kihangsúlyozta Szlovákia modern ipari jellegét. A gazdasági alap gyarapításával, új gyártmányok termelésének elsajátításával, a tudomány, a kutatás fejlesztésével, a szakképzettség bővítésével és Szlovákia erőforrásainak hathatósabb kihasználásával nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is újabb lépést tettünk előre. Szlovákiában a nemzeti jövedelem 1970-hez viszonyítva 1980-ban 68 százalékkal, a társadalmi 'munkatermelékenység pedig 51 százalékkal növekszik. 1970 óla az ipari termelés 111 százalékika 1 gyarapodik, és a gép- meg a vegyipar jelentős megerősödése lényeges minőségi változásokat is eredményezett. Az ipari termelés ez évi növelésében az említett két ágazat 46 százalékkal részesedik. Az eltelt évtizedben Szlovákiában jelentősen megerősödött a tudományos-műszaki bázis. Szervezeteiben 1970 ben 30 000, most pedig 50 000 ember tevékenykedik. A munkásosztály és a műszaki értelmiség szakképzettségének emelkedéséről tanúskodik az a tény, hogy megbirkózott és megbirkózik igényes p rog ra m ok me g v a 1 ó s í t á sá v a 1, egyebek között számítógépek, egyes atomerőművi berendezések előállításával, megmunkáló és alakító gépek, robotok, automatikus termelősorok, elektronikus alkatrészek és termé keik, tehergépkocsik és sok egyéb gyártmány termelésével. Számottevő előrehaladást értek el a mezőgazdaság fejlesztésében. Az 1971 —1980-as időszakban a termelés mennyisége 29,1 százalékkal gyarapodik. A gabonaneműek termesztése 51,8 százalékkal, a hústermelés 40,9 százalékkal, a tejtermelés 18,5 százalékkal növekedett. A gazdaság fejlesztésének . eredményeihez kapcsolódva emelkedett a lakosság életszínvonala. Szlovákiában 1970 óta a személyi fogyasztás 50 százalékkal, az egy lakosra jutó társadalmi fogyasztás pedig 71,2 százalékkal növekedett. Jogosan emeljük ki azt a nagy előrehaladást, amelyet Szlovákiában értünk el a lakáskérdés megoldásában. 1970-től 430 000 lakást építettünk. Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évtized ben lényegesen előrehaladtunk Szlovákia és a Cseh Szocialista Köztársaság közti lényeges eltérések megszüntetésében. Növekszik rész vételünk csehszlovák szocia lista hazánk fejlesztésében. Szlovákia 1970-ben az ország ipari termelésének 23,6 száza lékát, mezőgazdasági termelésének pedig 32,1 százalékát ad ta. Ma az országos ipari termeléshez 29 százalékkal, a mezőgazdasági termeléshez pe dig egybarmaddal járul hozzá. Az állami feladatok teljesíté sében részvétel növekedését szemlélteti Szlovákia hozzája rulása a termelés gyarapításához, amely országos méretbeu a hatodik ötéves tervidőszak ban az iparban mintegy 36 százalékot, az építőiparban 41,4 százalékot és a mezőgazdaság ban 36,1 százalékot tett ki. Modern, fejlett Szlovákiánk — amely a nép áldozatos mun kájának, a cseh munkásosztály és a többi dolgozó önzetlen testvéri segít ség ének célja — egységes csehszlovák gazdaságunk fejlesztésében hatékonyan téríti meg azokat az anyagi eszközöket, amelyeket a közös forrásokból kap. Szlo vákia dolgozóinak kötelezett sége és elhatározása, hogy nemzeteink együttes munkája ban egyre növeljék hozzájárulásukat az egységes csehszlo vák gazdaság további fejlesz téséhez, államunk erejének szilárdításához, közös hazánik gyarapításához. Az elmondottak alapján indokoltan szögezhetjük le, hogy nem a kiagyalt alternatíva, nem a rózsaszínű látomáuy, amellyel a jobboldal állt elő. hanem a marxista—leninista irányvonal mutatkozott he lyesnek és életképesnek. A legutóbbi évtized tehát a párt és a nép újabb nagy történelmi tapasztalatainak és tanulságának időszaka. Felülvizsgálja, gazdagítja és igazolja a Csehszlovákia Kommunista Pártja bevált, a leninizmusból kiinduló és a leninizmus által irányított politikájának sikerességét. A Tanulságok jóváhagyásának tizedik évfordulójáról abban az időszakban emlékezünk meg, amikor társadalmunk serényen készül a CSKP XVI. 'kongresszusára. Jogosan jelenthetjük ki, hogy ebben a dokumentumban helyesen vonták le a válságból a következtetéseket és az új, megért problémák megoldása érdekében alkotó módon érvényesítették a marxizmus—leninizmus tanait. Ez lehetővé tette pártunknak, hogy a hazai és a külső feltételek alapos ismeretében kidolgozza a fejlett szocializmus építésének programját. A XIV. kongresszus által kitűzött és a XV. kongresszuson tovább fejlesztett program megvalósításáért kifejtett igyekezet meggyőzően bizonyítja, hogy pártunk teljesíti a forradalmi élcsapat szerepét, fogékony az új iránt, elutasítja a dogmatizmust és az egy helyben topogást, s alkotó módon érvényesíti a gyakorlatban az élő marxista—leninista tanokat. A fejlett szocialista társadalom építése programjának értelme a dolgozók anyagi és szellemi szükségleteinek egyre teljesebb kielégítése. E forradalmi program teljesítésével szilárdítjuk a szocialista rendszert, a munkásosztállyal az élén a dolgozók hatalmát, fejlesztjük a szocialista demokráciát, tökéletesítjük a párt vezető szerepének érvényesítését. A termelőerőik fejlesztésében a hatékonyság és a minőség további javítására, a szocialista termelési viszonyok fejlett színvonalának elérésére igyekszünk. A szocializmus előnyei és a tudományos-technikai forradalom eredményei összekapcsolására, valamint a Szovjetunióval és más szocialista országokkal a gazdaság és a tudomány integrálása 'kérdéseinek megoldására törekszünk. A személyiség harmonikus fejlődése érdekében a marxizmus—leninizmus, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus alapján fokozzuk a dolgozók eszmei nevelését. A párt egész tevékenységében és a bek öve tike ző kongresszus előkészítése során ennek a fő irányvonalnak a folyamatosságából Indulunk ki, s újból merítünk az SZKP tapasztalataiból. Számunkra ösztönző a szovjet kommunisták eljárása a további fejlődés kérdéseinek megoldása folyamán, amely —• amint ezt Leonyid Brezsnyev hangoztatta — nemcsak a gyors előrehaladás szükségességét tartja szem előtt; hanem a lehetőségek reális mérlegelését is, hogy az előrehaladás biztosítsa a társadalom egyensúlyát. Ebben a politikában nincs helye a szubjektivizmusnak, hanem a realitás objektív értékelésén, a feltételekhez, a meglevő gazdasági forrásokhoz, tudományos és műszaki bázishoz való forradalmi hozzáálláson alapszik. A munka hatékonyságának és minőségének javítására irányuló törekvést tartjuk az embertik szükségleteinek jobb kielégítését, a társadalom előrehaladását célzó igyekezetünk döntő feltételének. Lenin úgy jellemezte a termelés hatékonyságának fokozására és a munka minőségének javítására irányuló küzdelmet, mint a szocializmus kapitalizmus feletti végső győzelmének követelményét. E lenini tanítás szerint értelmezzük a fejlett szocialista társadalom építését is, melynek jellemző vonása a haladásért, a munkatermelékenység terén, a kapitalizmussal való versenyben a győzelemért kifejtett törekvés. A minőség és a hatékonyság javítása egész társadalmunk, mindegyik osztály, szociális csoport és réteg alapvető érdeke. Előfeltétele vágyaik beteljesedésének és szükségle- teik kielégítésének, múlhatatlan szükségszerűsége nemzeteink előrehaladásának. Abból a tényből indulunk ki, hogy a múlthoz képest megváltoztak gazdaságunk működésének belső és külső szükségletei és feltételei. Társadalmunk fejlődésének elért színvonala új igényeket támaszt — fokozódnak a gyártmányok és a szolgáltatások minőségével, az élelmezés racionalizálásával, az egészséges életkörnyezettel stb. szemben támasztott követelmények; ezek kielégítése a fejlődés extenzív tényezőinek kimerülése következtében egyre igényesebb feladat. Gazdaságunk fejlődése bonyolult külső feltételeiről szólva elsősorban az anyagok és az energia mind nehezebbé váló beszerzésére gondolok, melynek előteremtési költségei idehaza és külfödön egyaránt növekszenek, s ezért emelkednek az árak is. Nincs tehát számunkra más lehetőség, mint hogy nagyfokúan hasznosítsuk a nyersanyagokat, alaposan kihasználjuk a termelőeszközöket, a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával határozottan javítsuk a hatékonyságot és a minőséget. A külső feltételek hangsúlyozásakor látnunk kell azokat az új lehetőségeket is, amelyek a tudomány, a technika, a termelés — főképpen a gép- és a vegyipar — szakaszán a Szovjetunióval való integrációból erednek, a nemzeti jövedelem és a gazdaság hatékonysága új forrásaiként. Szólnunk kell a szocialista országok védereje szilárdításának szükségességéről is. Amíg (Folytatás a 4. oldalonJ
