Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-29 / 306. szám, hétfő

ŰJ szó

1980

XII. 29.

5

Tevékeny téli vakáció

A tél sok örömet tartogatott és tartogat gyermekeink számára. Itt volt elsősorban a puttonyt cipelő, ajándék óikat osztogató Télapó, a karácsonyesték meghitt öröme, és itt van a szilveszter, az ajándékba kapott játékok kipróbálása. S végül, de nem utolsósorban a várva várt téli szünidő. Ami a gyermekek számára egyértelműen csak öröm, kellemes várakozás és élmény, az az érzelmi és értelmi fejlődésüket irányító szülők és pedagógusok számára nagy körültekintést igénylő munka és felelősség, de persze öröm is.

Gyermekeink felnőnek. Gyakran tőlünk több száz, vagy több ezer kilométerre töltik a karácsonyt, a szilvesztert. De a régi családi otthon melegének, fényének szeretetének teljes légkörének emléke mindenüvé elkíséri őket. Erőtartalék, amely biztonságot ad, s jó felidézni évek múltával is. Ugyanez a helyzet a téli szünidővel is. Bár azt egészen másként kell megszervezni, mint a családi ünnepeket. A városból sok család falura küldi gyermekét rokonokhoz, vagy a nagyszülőkhöz. Sokan tartalékoltak egy hetet a szabadságukból, s most közösen utazik a család sízni a hegyek közé. Ezek a .szerencsésebb gyermekek. Ők azok, akik teljesen ki tudnak kapcsolódni, naphosz- szat szánkóznak és síelnek, este lucskos zokniban és nadrágban, pirosra csípett arccal és farkaséhesen ülnek le a vacsorához. Sokszor ki se bírják várni a vacsora végét, az asztalnál elbóbiskolnak, féláloxn- ban kell őket levetkőztetni és ágyba dugni. Csakhogy erre még nincs minden családnak lehetősége. Akik a városban maradnak, míg a szülők dolgoznak, velük az iskolában, a napköziben dolgozó pedagógusok foglalkoznak. Ha van hó, az iskola udvarán nagy hócsatákat lehet vívni, kedves, bumfordi hóembereket építeni. Fagyok idején, úgyszólván befektetés nélkül, néhány órai munka és pár köbméternyi víz segítségével felépülhet az iskolás gyerekek igényét kielégítő korcsolyapálya. Egy-két rátermett pedagógus és néhány ügyes fiú — tapasztalatból tudom — remekül megbirkózik egy ilyen feladattal. Mert a négyhónapos ülés és görnyedés után végre mozogni kell! Erre a téli szünidő jó lehetőséget kínál, örüljünk, hogy a kirándulóhelyeken, a do ni bo Ida lakon és iskolák udvarán, a játszótereken végre kitombolhatják magukat gyermekeink. Fussanak és szánkózzanak, birkózzanak és csúszkáljanak, hemperegjenek, s az se baj, ha túl hangosaik, ha szerteleneik. Most végre megfelelő idő áll rendelkezésükre ahhoz, hogy kielégíthessék mozgásigényüket, s éljék gyermekéletük ritka gondtalan napjait. Ne gátoljuk őketl Csak arra ügyeljünk, hogy az időjárásnak megfelelően öltözzenek. Be kell látnunk: a szép bű torokkal berendezett lakásokban, a modern, de túlzsúfolt iskolákban, tantermekben nincs elég mozgásterük. Csak illedelmesen kerülgetik egymást. A lecke is sok, órákig ülnek a könyv felett. Most itt az ideje, hogy a fegyelmezett, szorgalmas verbális tanulást csökkentsük napirendjükben. De azért ne hanyagolják el a szenzoros tanulást sem: ha

van rá mód, vigyük őket hangversenyekre, színházba, bábszínházba, ha nincs, hallgassanak otthom zenét, még jobb, ha ők játszanak valamilyen hangszeren. Látogassanak múzeumokat, képtárakat, ismerkedjenek a régi és modern mesterek szín- és formavilágával. Gyűjtsenek össze, raktározzanak el minél több szépet abból, ami érzékszerveikkel felfogható.

Persze, a gyerekeknek nemcsak mozgás- és kultúrális igényeik vannak. Ők a kemény tanulásban bizony el is fáradnak. Villanyfénynél kell kelni, ha idejében be akarnak érni az iskolába. Sok családban a szülök korán kezdik a műszakot Ha nagyszülő nincs, egyetlen megoldás van: a gyerek nyakába akasztjuk a lakás kulcsát, s korán reggel, jóval a tanítás megkezdése előtt bevisszük, ha nagyobbacska, beküld j ük az iskolába. A napközis tanító néni felügyelete alatt várják meg a tanítás kezdetét.

Még nehezebb a kis falvakból a körzeti alapiskolába bejáró gyerekek helyzete. Korán kelnek. Naponta 10—20 kilométert utaznak rendszerint állva az iskolába, hogy a betűvetéstől kezdve elsajátítsák mindazt a tudást, amire az életben szükségük lesz. ^.Bizony, ezek. a gyerekek fáradtak.

Emlékszem, egyszer, a téli szünidő kezdete előtt fogalmazást írattam az ötödikeseimmel, Mit szeretnék csinálni a szünidőben címmel. Harminckét gyermek közül huszonhatnak a fogalmazásában olvashattam: „Végre ki akarom magam aludni:" „A szünidőben sokat szeretnék aludni", vagy „JÓ lenne, ha reggel nem kellene korán kelni és ki tudnám magam aludniNagyon megsajnáltam őket. És ma is nagyra értékelem az őszinteségüket. Mert bizony erre is gondolni kell. A gyermeknek nemcsak a mozgásigénye, az alvásigénye is jóval nagyobb, mint a felnőtté. Hagyjuk tehát őket pihenni is. Csak arra vigyázzunk, ne töltsék az egész napot tétlen tunyasággal! Ha rossz az idő, olvassák el az ajándékba kapott könyvet, vagy könyveket.

Itt az ideje annak is, hogy a tíz év körüliek kivegyék a főzőkanált a nagymama és az édesanya kezéből. S a fiúk fúrjanak, faragjanak, varrja- nak, kézimunkázzanak. Nem tragédia, ha esténként forgáccsal, cérna-papír és rongydarabokkal lesz tele a konyha. A harmonikus ember kialakításához a személyiséget sokoldalúan kell fejleszteni. Nem csak az intellektuális, a motorikus képességek fejlődésével is törődni kell. Napjainkban divat a hobbi. Ahány gyermek, annyi hobbi, szoktuk mondani. Engedjük meg, hogy gyermekeink a szünidő alatt annyi időt szenteljenek kedvtelésüknek amennyi csak jólesik. Ez a gyermek számára főként azért jelent örömet, mert valamit jobban tud, valamihez jobban ért, mint mások. S ki tudja, a most értelmetlennek tűnő barkácsolás, bogár, vagy lepkegyűjtemény rendezés nem egy komoly és , sikeres életpálya felé Indítja-e el gyermekeinket. A gyermekek érdeklődési körét természetesen nem csak a családnak, az iskolának is bővítenie kell. Sok jó ötletet adhat a rádió és a televízió.

Van itt még egy kényes, de meg nem kerülhető kérdés: mi legyen a vakációzó gyerekekkel ott, ahol a körzetesítés miatt megszűntek az iskolák? Járjanak be a szünidő alatt is a körzeti iskolába? Ez számukra megterhelő. A helyi pártszervezet a SZISZ alapszervezettel közösen nagyon hasznossá, széppé teheti számukra is a szünidő napjait. Falvainkon ma már sok művelt, jól sportoló, sokoldalúan képzett, pedagógiai érzékkel, sőt pszichológiai ismeretekkel rendelkező fiatal él. ők nagyon sokat tehetnek a gyermekekért.

A körülményekhez igazodva tegyünk meg mindent, hogy a gyerekek hasznosan, okosan, szépen töltsék el a téli szünidő napjait és új erőt gyűjthesse- nek a további tanuláshoz.

Csak két ujjnyi sör...

Mint annyi másban, a sörhöz való viszonyban is erősen megoszlik az emberiség.

A kitartó sörimádók népes és tántoríthatatlan hada mellett minden bizonnyal reménytelen kisebbségben van a keserű árpalevet megvetők csoportja. Valahol közöttük foglal helyet az alkalmakként hébe-hóba sörözgetőik serege.

Jómagam ennek az útóbbi- naik vagyok szerény közlegénye, mert söTfogyasztási tevékenységem nemigen terjed túl a vastagabbra sikerült ebédek utáni kis pohár sörön.

Ezt a szerény söradagomat legszívesebben talponállókban szeretem fogyasztani, ahol az árpalé kellemesen fanyar ízéhez hozzájárul a „sörtársak“ látványa is. Csendes szemlélőként szeretem nézni, aminťmo- hón kortyolgatják a habos italt, vitatják meg a világ ügyeit.

Mert a sörözőknek hangulatuk van. Az aranyló nedű valahogyan „összehozza“ az embereket, elmossa a sorshatárokat, fogékonyabbakká válnak az emberek egymással szemben.

Most félreértés ne essék, nem a talponállók-dülöngélő „törzsvendégeit“ dicsőítem, a társadalom szélére sodródotta- kat, akik úgy hatnak a kulturált sörözőben, mint a tiszta fehérneműn a szennyfolt.

A napi munkában megfáradt, megszomjazott sokakról beszélek, akiknek a sör felüdülést, pihenést, a pohár melletti eszmecsere kikapcsolódást jelent arra a rövid időre, míg a sörüket kiisszák.

Ha ugyan kiinnák. Mert nagyon sokan nem isszák ki fenékig. Valamilyen ismeretlen rituális szokások szerint mindig meghagynak a korsó fenekén két-háromujjnyi aranyló italt. Akkor is, ha csak egyetlen korsóval fogyasztanak, akkor is, ha újabb adagra támad kedvük.

Ez utóbbi esetben odaviszik a korsót a csaposhoz [vagy a felszolgáló teszi ugyanezt, a csapos a pohármosó vízbe zúdítja a maradék italt és friss sört csapol.

S ez így megy körbe körbe, valamilyen íratlan szabály szerint.

A söröskorsók fenekén búslakodó két-háromujjnyi ital nem kell.

Persze a szemlélődő alkalmi sörivó ilyenkor tépelődni kezd.

Keresi, kutatja, miért nem kell a korsó alján a sőt. Egész sereg elméletet dolgoz ki.

Hogy például közben az ital megromlott, nem iható, vagy talán — urambocsá — légy úszkál benne. Vagy talán túl nagy adag egy embernek egyszerre egy korsó sör. Igazán, de ha így volna, akkor nem rendelnének újabb és újabb korsó söröket, melyeket szintén nem isznak ki fenékig.

Vajon miért marad hát a korsó fenekén az a sör ...?

Szemlélődő tovább szövi gondolatait.

Látja maga előtt az elmúlt hetek gigászi aratásának soksok mozzanatát. Ember és gép csodálatos küzdelmét minden gabonaszem megmentéséért.

Az árpa veszteségmentes betakarításáért is, azért az árpáért, amelyből a mosóvízbe kiöntött sör készül. Arcokat lát lelki szemei előtt, fáradságtól beesett, borostás arcokat, a gondok szántotta mély árkokat ag- ronómusok, traktorosok, kom- bájnosok homlokán — va la-! mennyiünk kenyeréért aggódtak, küzdöttek, éreztek.

S lám ebben a szépen karbantartott, zsomgító hangulatú zsúfolt sörözőben a csapos a pohármosó vízbe zúdítja az agronómus megmentette árpából főzött sört.

Egyik poharat a másik után reggeltől estig, mindennap.

A meglódult fantáziát nem olyan könnyű dolog megzabolázni. A szemlélőben a lassan ürülő kis pohár sör mellett újabb képek merülnek fel. Külföldi bolyongások képei, idegen országok szállodai éttermeiben, vendéglőiben elfogyasztott ebédek, vacsorák emlékei. S az ezekhez felszolgált többnyire kis pohár pikoló sörök. Nem félliteres korsókban csapolt habos ital, ahogy nálunk szokás — hanem két, esetleg három decis poharakban kihozott pilzeni, esetleg ottani, hazai sör. S ezeket a kis pohár söröket mindenki jóízűen kiitta, s ha valakinek talán kevés volt, esetenként újabb söröket is kaphatott —, de a poharakban soha egy csepp sem maradt. Nálunk nem „sikk“ pikolót rendelni, a pincér szúrós tekintettel néz az ilyen csodabogárra.

Valószínűleg nem azért ilyen „spórolósak“ a sörrel ezekben az idegen országokban, mintha talán ott nem volna sör, vagy netán sajnálnák a vendégtől. Szó sem lehet róla. Talán inkább azért, mert ott már rájöttek arra. hogy a sört a pohármoső vízbe locs- csantani még akkor is túlságosan nagy luxus, mégha olyan olcsó is ez a finom, sokak által annyira kedvelt üdítő ital, mint például nálunk.

AGOCS VILMOS

Vonategér

A lélegzetem is elállt, amikor megpillantottam. Ugyanis valamiféle új állatfaj került szemem elé! Valószínű, a mezei egérből (Mus muskulus) alakúit át azzá, ami. Mivel az utóbbi időben az életkörülmények itt a Földön jelentősen megváltoztak, — gondoljunk csak a vegyszerek nagymértékű elterjedésére, — a mezei egér gondolt egy nagyot, felmászott a vonatra és most itt él. Lehet, hogy már szaporodik isi

A neve legyen mond/uk Mus muskulus galus, mivel hogy én fedeztem fel. Az öröm köny- nyeket csalt a szemembe, ahogy néztem ezt a pirinyó jószágot, amint ügyesen futkái- rozott a kocsiban, a hulladék között.

Nem válogatós az egyszer biztos, tehát életképes faj. Ugyanúgy megeszi a narancshéjat, mint az almacsutkát, vagy az elszórt tökmagot. Jó lenne, gondoltam, ha valamiképp rászokna a cigarettavégre is. Bs remélem, hogy utazó- társaim, jövőben sem mondanak le a vonaton való szemetelésről. Gondoljanak az új faj* ra, a vonategérre, nehogy kipusztuljon.

gAlcsik Sándor

TÖRÖK ZSUZSA

Ke!!-e számítógép az iskolában?

Az elektronikus számítógépek behatoltak a termelésbe és a mindennapi életbe is. Űj és szokatlan helyzet állt elő az oktatásban a zsebszámológépek feltűnésével. Egyelőre csak spontán módon alkalmazzák őket, de azért a jelenség megérdemli az alapos figyelmet. Bár a készülék még elég drága, Rigában a kilencedik és tizedik osztályosoknak több mint a fele használja az órákon.

De valóban szükség van-e az órákon elektronikus segédeszközre? V. Izvocsikov, a leningrádi Pedagógiai Főiskola fizikatanítás-módszertani tanszékének vezetője és V. Sapkin, a tanszék munkatársa lettországi főiskolai oktatókkal és középiskolai tanárokkal karöltve vizsgálta a kérdést. Tapasztalataikról az Ucsityelszkaja Gazeta hasábjain számoltak be.

Sokan kétségekkel fogadták a zsebszámológép megjelenését az iskolában, mert attól tartottak, hogy ez formális oktatáshoz vezet. A vizsgálat eredményei cáfolni látszanak az aggoldalmat. Kitűnt, hogy olyankor, amikor korábban a terjedelmes számítások elfedték a feladat értelmét, most a tanulók teljes erővel a lényegre, a feladat gyakorlati jellegére összpontosíthatnak. Nő a tanulókban a fizika iránti érdeklődés, fejlődik logikus gondolkodásuk.

Bármennyire hihetetlennek látszik, a kutatók megfigyelték, hogy ezek a vonások leginkább azokban a gyerekekben fejlődtek, akik úgy léptek a kilencedik osztályba, hogy gyengén tudtak számolni, s ezért elvesztették érdeklődésüket azok iránt a tantárgyak iránt, amelyekben erre szükség lett volna. „Úgyis belezavarodok a számításba — vallották be a tanárnak —, inkább hozzá sem fogok a feladat megoldásához“. Valahol itt a gyökere a mindenki előtt ismert szomorú helyzetnek: amikor egy tanuló a feladatot a táblánál oldja meg, a többiek pedig tétlenül ülnek. és várják a kész eredményt.

A számítógép alkalmazása megszünteti ezt a pszichológiai gátlást. És ami a legfőbb, egyenlő feltételeket teremt: az erősek is és a gyengék is egyforma gyorsan ki tudják számítani az eredményt. Az óra „termelékenységének“ növelése nemcsak a fizika iránt növeli az érdeklődést, hanem a technikai alkalmazás iránt is. Az iskolai fizikaoktatásban a megoldandó feladatokban általában egyszerűsített adatok szerepelnek, olyanok, amelyek egyáltalán nem felelnek meg a modern műszaki gyakorlatnak. Mindnyájan tudjuk, mennyire él az iskolákban, sőt helyenként a főiskolákon is az a rossz gyakorlat, hogy jó osztályzatot lehet kapni pusztán a feladatmegoldás menete vagy a képlet levezetése alapján, és a kiszámított végeredmény helyeségére nem sokat adnak.

Ha számítógépet használnak, akár nyolcjegyű számokkal is gyorsan elvégezhetők a műveletek, így nincs szükség az egyszerűsítésekre, reális adatokat lehet megadni a feladatokban. Ez természetesen növeli a feladat érdekességét.

Van azonban, ami aggodalmat vált ki a pedagógusokból. „Tudom, hogy a gép mindent gyorsan és pontosan megold. Nélküle semmit sem számolok. Minek?“ — mondja az egyik tanuló. Nyilvánvaló, hogy a tanárnak nagyon átgondoltan kell ötvöznie az órán a gépi és a hagyományos számolást. Olyan feladatokat lehet adni az osztálynak, amelyek az eredmény felkerekítésével, nagyságrendjének meghatározásával, a hiba felbecsülésével oldhatók meg. Ha helyesen ötvözik a régi és az új számítási eljárásokat, akkor a tanulók nem akarnak mindent az elektronikára bízni, ugyanakkor nő az önbizalmuk is. Figyelemre méltó tény az is, hogy a tanárnak több ideje jut a tanulók aktivizálására.

(A Lityeraturnaja Gazeta alapján)

Téli szimmetria i Gyökeres György felvétele}