Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-19 / 300. szám, péntek

lókívánságok leonyid Brezsnyev 74. sziilelésnopio olknimábói Végső búcsú Lőrincz Gyulától I Folytatás az 1. oldalról) megnyilvánulnak a leszerelés, a béke és a biztonság megszilár­dítását, valamint a nyitott nemzetközi kérdések békés rendezését célzó számos konstruktív és reális szovjet javaslatokban. Ezek a javaslatok Csehszlovákia népének teljes támogatására talál­nak, s népünk nem feledi, hogy a Szovjetunió — amellyel orszá­gunkat a testvéri barátság és a szövetség szilárd szálai fűznek egybe — következetes békepolitikájának köszönhető, hogy a ha­zánk felszabadulása óta eltelt immár 35 évben sikeresen halad­hatunk előre a szocializmus építésének űtján. Személyes hozzá­járulása az SZKP és a szovjet állam külpolitikai irányvonalának kidolgozásához és megvalósításához — amely politikát nagyra értékelik a világ haladó erői — ragyogó példája a lenini béke­politika elvei alkotó érvényesítésének, a szocialista országok egységének és összetartására tett nagy törekvéseknek a mar­xizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus szilárd elvei alapján. Őszintén örülünk annak, hogy szüntelenül mélyül testvérpárt­jaink és országaink, Csehszlovákia és a Szovjetunió népe barát­sága, szövetsége és sokoldalú együttműködése, s nagyra értékel­jük azt a figyelmet, amelyet Űn e kapcsolatok sikeres fejleszté­sére fordít. Ezek a kapcsolatok számunkra a szocialista jelen és a jövő megbízható zálogát jelentik. jó egészséget, megelégedettséget, további sikereket kívánok önnek, kedves Leonyid lljics, felelős munkájához, az SZKP XXVI. kongresszusának előkészületeihez, a kongresszusi határozatok valóra váltásához, a kommunista társadalom építéséhez, a szo­cializmus, a világbéke és a nemzetközi haladás győzelméért ví­vott harchoz. A párt vezető szerepének elmélyítésével IFolytatás az 1. oldalról) a párt társadalomban betöltött vezető szerepének törvényszerű voltát, mert csak így lesiet moz­gósítani a szocialista forrada­lom erőit. Ezért a társadalmi válság idején a jobboldal min­denekelőtt a CSKP-t és vezető szerepét támadta. A párt csak úgy képes fejlődni, erősödni és betölteni vezető szerepét, ha következetesen a marxizmus— leninizmus elmélete szerint jár el. A válság megmutatta, hová vezet, ha figyelmen kívül hagy­ják a leninizmus elveit a párt elméletében és gyakorlatában. Vasil Bejda a továbbiakban a szocialista tulajdonviszonyok egységes rendszerének megte­remtésével foglalkozott. Megál­lapította, hogy a szocialista ter­melőviszonyok megteremtése szükséges előfeltétele a szocia­lista gazdasági integráció gyors, hatékony és sokoldalú fejlesz­tésének. Esért nem csoda, hogy a szocializmus ellenségei a szo­cializmus gazdasági alapjót igyekeznek bomlasztani. Revi­zionista elméletek terjesztésé­vel próbálják aláásni a terme­lőeszközök társadalmi tulajdo­nát. Vasil Bejda elvtárs ezután szólt a szocialista demokrácia osítályjellegéről és megszilár­dításáról. Részletesen kilért az ideológiai munka küldetésére, és megállapította, hogy hatá­rozott harcot kell vívni a bur­zsoá ideológiával és a múlt csökevényeivel. A jelénlegl időszak új köve­telményei rendkívül nagy igé­nyeket támasztanak a kommu­nista párttal és vezető szerepé­vel szemben, valamint az azon elvek iránti hűséggel szemben js, amelyeken a párt ereje és akcióképessége alapul. Ezután más ideológiai dolgo­zók szóltak azokról a fő ta­nulságokról, amelyek az emlí­tett dokumentumból a párt, a szakszervezetek, a SZISZ és más társadalmi szervezetek számára adódnak. (Folytatás az 1. oldalról) A teremben elfoglalták he­lyüket az elhunyt legközeleb­bi rokonai, munkatársai és ba­rátai. Viliam Salgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnöke gyászbeszédében kegyelettel adózott az elhunyt emlékének, akinek életét nagyfokú társa­dalmi elkötelezettség töltötte ki. Lőrincz Gyula, a politikai tisztségviselő, a közélet ta­pasztalt szervezője és a jeles művész — mondotta — szemé­lyében tökéletesen egyesült a kommunista politikus, a képző­művész és mindenekelőtt a ki­váló ember. Személye ezért volt számunkra annyira közeli, munkássága ezért volt érthető a dolgozók széles tömegei szá­mára. Azon művészek közé tar­tozott, akiket a társadalom és a világ eseményei, az ember és a társadalom kapcsolata, va­lamint az emberi kapcsolatok alkotásra ösztönöztek. Közéleti tevékenységével, publicisztikai munkásságával és képeivel ha­tározottan a demokrácia és a szabadság mellett szállt síkra. Mindig az elsők között küzdött az erőszak ellen. Kommunista festőként felemelte szavát a demokrácia védelméért a fasiz­mussal szemben. Közéleti és képzőművészeti aktivitását min­dig elválaszthatatlanul egybe­kapcsolta a proletár interna­cionalizmus eszméinek szolgá­latával. Minden erejét és ké­pességét a szocialista társada­lom építésének szolgálatába ál­lította. Képzőművészeti öröksé­gét áthatja a m'ély humaniz­mus, az emberszeretet és az emberbe vetett hit. Az őszinte köszönet szavai­val méltatta Salgovič elvtárs az elhunyt nemzeti művész munkásságát, amely méltó mó- doň^képviseli szocialista művé­szetünket és a csehszlovákiai kultúra tartós értéke marad. Lőrincz Gyula hozzájárulását képzőművészetünk fejlődéséhez Jozef Malejovský nemzeti mű­vész, a Csehszlovákiai Képző­A nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság ülése (ČSTK) — Ülést tartott teg­nap Bratislavában a nyugat- hzlovákiai kerületi pártbizott­ság. A tanácskozáson, amelyet Ignác janák, az SZLKP KB El­nökségének tagja, a nyugat- szlovákiai kerületi pártbizott­ság vezető titkára vezetett, részt vett Vladimír Trvala, az SZLKP KB osztályvezetője. A résztvevők a kerület pártszer­vezetei tagállománya összetéte­Munkáspolitikusra emlékezünk Antonín Zápotocký születésének 96. évfordulója „Éppen azért győztünk, mert olyan embereink voltak, mint Te — írta levelében Klement Gottwaid Antonín Zápotocký- nak 65. születésnapja alkalmá­ból. — Életed gyermekkorod­tól fogva összefonódik mun­kásosztályunk történetével. Benne van minden: munkás­mozgalmunk nehéz kezdetei, harc a Habsburgok monarchiá­ja ellen, a kommunista párt létrehozása, a nép küzdelme a kenyérért az úgynevezett első köztársaság idején, aztán a nemzet puszta létéért vívott élet-halál harc, a durva náci megszállás, végül pedig a di­cső győzelem és a szocializ­mus építésének megkezdése.“ Antonín Zápotocký a politi­kai harcot Ladislav Budečský- Zápotockýnak, a forradalmi m u mká s mo zg a 1 o m ú 11 ö r ő jé n ek, a Csehszlovák Szociáldemokra­ta Munkáspárt alapító tagjá­nak családjában tanulta. A kladnói bányászok és kohá­szok iközött nőtt fel. Mivel ikö- zéjük tartozott, gyorsan kifej­lődött osztályösztöne, szívóssá­ga, szerénysége, munkásbecsü­lete, az emberek és az élet iránti szeretete. Logikus volt, hogy folytatta a munkásmozgalomban rész­ben az apja által meghonosí­tott hagyományokat. A mun­kásosztály iránti mély odaadá­sa a szociáldemokrácí ától a marxista baloldalhoz vezérelte, s így került a CSKP vezetősé­gébe, amelyben csaknem fél évszázadon át tevékenykedett. A pártmunkán belül Ántonín Zápotocký 1925-től kezdve mindenekelőtt a szakszerveze­teik tevékenységével foglalko­zott. A csehszlovákiai feltéte­lek között a szak szervezeteik­ben végzett pártmunkának rendkívüli jelentősége volt. A csaknem másfél millió szak- szervezeti tag óriási erőt je­lentett, amely döntően tudta befolyásolni az ország poli­tikai helyzetét. Zápotocký, né­hány más akkori párttisztség- viselötől eltérően, jól megér­tette a szakszervezeti munka szerepét. Mindig szem előtt tartotta azt, amit 1920-ban Le­nin mondott neki: „A szak- szervezeteknek Önöknél nagy szerepük lesz. Ne becsüljék le őket. A szakszervezeti mozga­tom és a szakszervezeti tagok támogatása nélkül nem lehet forradalmi akciókat szervez­ni." A Februári Győze'em után Antonín Zápotocký a kormány tagja lett. A Nemzeti Front el­ső kormányában miniszterel­nök-helyettes, 1948 júniusában, amikor Klement Gottwaldot el­nökké választották, miniszter- elnök lett. Ezt a tisztséget 1953 márciusáig töltötte be, amikor köztársasági elnökké választották. Antonín Zápotocký elvtárs, akinek 96. születési évforduló­járól most emlékezünk meg, a párttal és a dolgozó néppel szoros kapcsolatban álló mun­káspolitikus volt. Ereje és nagysága a néppel való kap­csolatában rejlett. Becsületes életét a dolgozó nép javára fordította. |mb) művészek Szövetségének elnö­ke méltatta. A Szlovák Filharmónia ter­mében megrendezett gyászszer­tartás a csehszlovák himnusz hangjával ért véget. Lőrincz Gyula nemzeti mű­vész földi maradványait a csehszlovák néphadsereg kato­nái ezután a Redut épülete elé, majd onnan a bratislavai krematóriumba vitték. Itt az elhunytat, a Csehszlo­vákiái Magyar Dolgozók Kul­turális Szövetsége Központi Bi­zottságának elnökét Rácz Oli­vér, a CSEMADOK alelnöke bú­csúztatta. Többek közt a kö­vetkezőket mondta: „Kedves Lőrincz Gyula, en­gedd meg, hogy ne csak a csehszlovákiai magyar dolgo­zók nevében, hanem minden dolgozó, az egyetemes és oszt­hatatlan nép kegyeletével bú­csúzzam Tőled, mert hiszen Te a Legyőzhetetlenek internacio­nalista seregének, Qózsa György örök népének a lo­bogója alatt teremtetted meg művészi és oniberi hitvallá­sod, az emberi valóság, a szo­ciális valóság és az élő szo­cialista történelem világát... A kis diószegi munkásház­tól, a diószegi, gépészmű hely­től a világ megismerése felé vezető úton, a párizsi Mont­parnasse és a Dóme kávéház színes, lüktető forgatagában, a marseillei kikötő forrongó napjaiban, amikor a spanyol polgárháború lelkes önkénte­seit indítottad útnak a forra­dalom felé, mindig az osztály­harc elkötelezettje voltál, aki­nek emberi magatartásában, politikai meggyőződésében és meggyőző erejű művészetében a haza és a hazaszeretet fo­galma csakis a szocializmus és a proletár internacionaliz­mus fogalmával teljesedhetett megbonthatatlan egységgé ... Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Szövetségi Gyűlés, az Üj Szó, amelynek oly hosszú éveken át főszerkesztője és Irányítója voltál, gyászol. Mű­termedben elárvultán áll a festőállvány, s a CSEMADOK dolgozószobájában üresen ma­radt megszokott, kedves ka­rosszéked. Utolsó utadra kísé­rünk immár, mind. akik sze­rettünk ... Lőrincz Gyula, barátunk, elvtársunk, beszélj hozzánk to­vább. Mesélj az alkotásaiddal, Te, aki az emberi lét, a hala­dásért vívott nagyszerű küzde­lem, az élet egyetemes jogáért folytatott harc, az ideológiai állásfoglalás hivatott festőmű­vésze voltál és maradsz szá­munkra. Alkotásaidat és mű­vészetedet az osztályöntudat- ból fakadó társadalmi tudat tette hiteles kordokumentu- mokká. A Commedia humana, a Soha többé háborút, a Pusz­ták népe, a Kosúti sortűz, a szépséges Csallóközi képek, a mindnyájunk szívét oly ellen­állhatatlan erővel és bizakodás­sal telítő Legyőzhetetlenek és mind a többi alkotásaid, gra­fikád és plakátművészeted le­nyűgöző ereje, festményeid monumentális valóságérzete, a tobzódó, erőteljes színek és a felfigyeltető formák által ki­fejezett kiáltó gondolat, a lá­tomások ereje, a tus fekete mementója egy hősi korról szólnak hozzánk, amelynek tanúja, alakítója és formálója voltál, s egy új, felszabadult történelmi korról vallanak, amely nek megteremtésében gyönyörű részed volt.. A krematórium! szertartás ax Internacionálé hangjaival feje­ződött be. Megkezdődött a vita a Kubai KP kongresszusán Fidel Castro beszéde oz ország gazdasági helyzetéről és az időszerű nemzetközi kérdésekről Josef Koreák üdvözlő beszéde lének javításával, a kádermun^ ka kérdéseivel és a jövő idő­szak feladataival foglalkoztak. Imrich Strapec, a kerületi pártbizottság titkára beszámo­lójában megállapította: a kerü­let pártszervei és -szervezetei a jelenlegi időszakban mindent megtesznek a XV. pártkong­resszus programjának követke­zetes megvalósításáért. Hang­súlyozta, hogy a CSKP KB 18. ülése ösztönzően hatott a szé­les körű társadalmi aktivitás kibontakoztatására. A jelentés a továbbiakban megállapította, hogy a jelen és a jövő igényes feladatai meg­valósításának fontos feltétele a párt sorainak és akcióképessé­gének további erősítése, a párt vezető szerepének elmélyítése a társadalmi élet minden terü­letén. Csehszlovák- nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) A délutáni órákban megkez­dődtek a tárgyalások Bohuslav Chüoupek csehszlovák és Hans- Dietricli Genscher nyugatnémet külügyminiszter között. Véle­ményt cseréltek a kétoldali kap­csolatok alakulásáról, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A külügyminiszterek megálla­pították, hogy az utóbbi évek­ben politikai, gazdasági és kul­turális téren egyaránt fejlődött a két ország együttműködése. Rámutattak az 1973-ban aláírt, a CSSZSZK és az NSZK kölcsö­nös kapcsolatairól szóló szerző­dés, valamint az 1978. áprilisá­ban, Gustáv Husák elvtárs NSZK-beli látogatása alkalmá­ból aláírt közös nyilatkozat je­lentőségére a két ország kölcsö­nösen előnyös kapcsolatainak fejlődése szempontjából. E do­kumentumok hozzájárultak az európai enyhülési folyamat megszilárdításához is. (ČSTK) — Havannában teg­nap folytatta munkáját a Kubai Kommunista Párt II. kongresz- szusa. A tanácskozás napirendjén szerepel a vita a Kubai KP Köz­ponti Bizottságának beszámoló­járól, amelyet szerdán este Fi­del Castro, a Központi Bizott­ság első titkára terjesztett elő. A tegnapi ülésen üdvözlő be­szédet mondtak egyes külföldi küldöttségek vezelői, köztük Josef Korfcák, a CSKP KB El­nökségének tagja, a Cseh Szo­cialista Köztársaság miniszter- elnöke, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja küldöttségének ve­zetője. Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt első titkára a párt szerdán megkezdődött II. kongresszusán több órás beszé­det mondott. A terjedelmes beszédben a most befejeződő ötéves terv­időszak gazdasági eredményei­vel foglalkozott. Leszögezte, hogy a népgazdasági terv va­lamennyi feladatát nem sike­rült maradéktalanul teljesíteni úgy, ahogy azt a Kubai KP I. kongresszusa meghatározta. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a cukor világpiaci ára a tervidőszak elején rendkívül alacsonyra csökkent, továbbá a világban tapasztalható inflá­ció és egyéb tényezők is köz­rejátszottak. A kubai dolgozó nép hősi erőfeszítéseinek ered­ményeképpen évi 4 százalékos gazdasági növekedést sikerült elérni. Hozzáfűzte, hogy a most befejeződő tervidőszak tapasz­talatait a második ötéves terv irányelveinek kidolgozásakor figyelembe vették. A szónok a továbbiakban si­kerként könyvelte el a haté­konyság növelését a termelési alapok gazdaságosabb kihasz­nálását a lakosság szükségle­teinek lehető legjobb kielégí­tése érdekében. Hangsúlyozta: objektív belső és külső nehéz­ségek akadályozták a tervezett eredmények elérését. Megemlí­tette, hogy már a párt első kongresszusán figyelmeztettek arra: a cukor kapitalista pia­cokon várható árai nem lesznek olyan kedvezőek, mint a Szov­jetunióval és a többi szocialis­ta országgal szerződésben rög­zített árak. Ehhez Kubában még növény­betegségek párosultak, amelyek a cukorándültetvények területi csökkenését és a dohánytermés 90 százalékának a megsemmi-1 sülését okozták. Fidel Castro a továbbiakban hangsúlyozta, hogy Kuba a nehézségek ellené­re elfogadható ütemű gazdasá­gi növekedést ért el. Nemzetközi kérdésekről szól­va kiemelte a kongresszus előtti időszakban Angola, Etió­pia, Zimbabwe, Nicaragua és Grenada népének győzelmét. Ugyanakkor figyelmeztetett ar­ra, hogy a nemzetközi helyzet romlásáért az imperializmus, elsősorban az Egyesült Álla­mok felelős. Afganisztánnal kapcsolatban hangsúlyozta, az országban a helyzet annyira bonyolult volt, hogy szükséges­sé vált a Szovjetunió segítség- nyújtása az 1978-as áprilisi for­radalom vívmányainak meg­mentése érdekében. Az amúgy is feszült és veszélyessé vált nemzetközi légkört tovább ron­totta a lengyel események kö­rül kavart propagandakampány. Mindaz, ami Lengyelországban történik, a szocialista orszá­gok ellen folytatott felforgató imperialista politikának a kö­vetkezménye. A továbbiakban kiemelte: a szocialista közös­ség elvitathatatlan joga, hogy megvédje egységét, szembe­szálljon mindenképpen az im­perialista támadásokkal. Fidel Castro a továbbiakban Kubának az el nem kötelezet­tek mozgalmában betöltött sze­repéről szólt. Kiemelte, Kuba olyan időszakban állt az el nem kötelezettek mozgalmának élé­re, amikor kiéleződött a nem­zetközi helyzet. Kuba az egyes tagországok között fennálló ellentétek tárgyalásos rendezé­sére törekszik, mert tudatosít­ja hogy a mozgalom egységé­nek megőrzése rendkívül fon­tos avégett, hogy az el nem kötelezettek továbbra is fontos szerepet tölthessenek be a nemzetközi politikai életben. Fidel Castro befejezésül hangsúlyozta: „Kuba szocialis­ta ország és az is marad, a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország barátja és szövet­ségese. Kuba internacionalista ország és az is lesz. Ezekkel az elvekkel nem lehet kufár- kodni.“ 19U0. XII. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom