Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-14 / 270. szám, péntek

A SZOVJETUNIÓBAN JÁRTAK rA Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának megün­neplésével kezdődik hazánkban a csehszlovák—szovjet barátság hónapja. A barátsági hónap alatt fokozott figyelmet szentelünk a Szovjetunió sikereinek, értékeljük a sokoldalú csehszlovák— szovjet együttműködést, kulturális rendezvénysorozatokat szerve­zünk azzal a céllal, hogy minél jobban, behatóbban ismerjük meg a baráti országot s népét. Az utazási irodák egész évben szerveznek társasutazásokat a Szovjetunióba. Sok vállalat, üzem dolgozója tapasztalatszerzés céljából indul a távoli városokba. Akik jártak a Szovjetunióban, mindannyian felejthetetlen emlé­kekkel tértek haza. Közülük hárman számoltak be nekünk él­ményeikről. Barátságvonattal Moszkváig Andrej Marcinka, a vágsely- lyei (Safa) Duslo CSSZBSZ alapszervezetének titkára az idén májusban barátságvonat­tal járt a Szovjetunióban. — Jó volt látni Kijevben, Le­ningrádban és Moszkvában, ahogy a lakosok határtalan lelkesedéssel, tenni akarással szépítették olimpiai városaikat, hogy azok teljes pompájukban fogadhassák a látogatókat. A 400 főnyi csoportunk a legmo­dernebb szállodákban lakott, új éttermekben étkezett, új autó­buszokon jártuk végig a vá­rosok nevezetességeit — min­den fennakadás nélkül. Akár­merre jártunk, nyílt, őszinte ba­ráti fogadtatásban volt részünk. Sokat tanultunk — Tanulmányi utunk célja a szovjet vendéglátóipari egy­ségek megismerése volt, de so­kat kell még tanulnunk, hogy olyan szinten fogadhassuk ven­dégeinket, ahogy azt ott láttuk, tapasztaltuk — ezekkel a sza­vakkal kezdte beszámolóját Vízvári István, a bratislavai Savoy étterem vezetője. — Moszkva, Petrozavodszk és Le­Akik már egyszer jártak a Szovjetunióban, s ismét ellátogat­tak a már ismert városokba, szemtanúi lehettek azoknak a vál­tozásoknak, melyek a szovjet emberek munkája nyomán szület­tek. Nehéz lenne felsorolni, mi minden változott. Egy valami biztosan nem. A szovjet nép szívélyessége, barátsága és vendég­szeretete, Amellyel minden látogatót egyformán fogad. PÉTERFY SZONYA és Rosztov volt az útirány, cso­dálatos élmény, hogy ezt a 2050 kilométeres utat hajón, a Volga és Don folyókon tettük meg. Nem véletlen, hogy a Vol­gát a „folyók anyjának“ neve­zik, hiszen az volt a benyomá­sunk, hogy tengeren hajózunk, a szélessége eléri a 20—30 km-t. A benyomások még nagyon frissek, hiszen alig két hónap­ja tettük meg ezt a kimondha­tatlanul szép utat. A Tatár ASZSZK fővárosa, Kazany magán viseli a város fejlődésének minden fázisát. Láthatók a cári Oroszország idejéből megmaradt ódon há­zikók, a forradalom után épült lakóházak, a II. világháború óta felépült lakótelepek és a mai korszerű építkezések is. A csoport tagjai megcsodálták ennek a milliós városnak szé­les utait, szebbnél szebb park­jait és szökőkűtjait. — Tisztelegtünk V. I. Lenin szülőháza előtt, koszorúkat he­lyeztünk el a hősök emlékmű­vénél, s megrendülten hallgat­tuk Volgográd város hősi har­cosainak visszaemlékezéseit — folytatta Rudolf Tomášek. — De jártunk a fiatalok városá­ban, Togliattiban is, ahol az át­lagos életkor 27,5 év. Ámulattal szemléltük Rosztov ipari város tisztaságát, hatalmas fásított területeit. Jó érzéssel töltött el az a szívélyes, baráti fogadta­tás, amiben mindenütt részünk volt. ÖNKÉNT VÁLLALT FELADAT A szomszédok szerint nem mehetett 'messzire, hiszen a külső ajtót is nyitva hagyta. Mégis sötétedett már, mire ha­zaért. Ezúttal özvegy Kurcina Eduárdné, vagy ahogy város­szerte ismerik, Jónás Rózsika, nem a magukra maradt idős embereket látogatta meg. Erdei gyümölcsöt szedett. Amikor a kapun belépett első dolga volt, hogy az építőanyaggal teli ud­varon szétnézzen, aztán leültünk beszélgetni az egyik szobában. — Gyermekkoromban mindig orvos szerettem volna lenni — kezdi el élete útjának felele­venítését. — öten voltunk test­vérek. Apám, aki az államvas­utaknál teljesített szolgálatot, nem keresett annyit, hogy is­koláztasson. Talán ezért is szántam el magam a második világháború éveiben arra, hogy a rozsnyói tábori kórházban önkéntes nővérként dolgozzam. A legsúlyosabb betegeket ápol­tam. A felszabadulás után édesap­ját nyugdíjazták. Sajóházáról (Nadabula) Tornaijára (Šafári­kovo) költöztek. Férjhezmemt, de a Vöröskeresztnek, az ön­kéntes nővéri szolgálatnak nem fordított hátat. Ma is tagja a szervezet városi bizottságának, a szociális előadó tisztségét tölti be. A körzeti orvossal gyakran meglátogatja az idős embereket, a nemzeti bizottság tisztségviselőivel beszéli meg kinek, hogyan kellene segíteni, esetleg kit kell a nyugdíjasok otthonába küldeni. Segít a te­hetetlenségi pótlék intézésében, s ha igyekezetét siker koronáz­za, ő maga jobban örül, mint az, akin segített. Ha idős em­ber kerül kórházba, amint te­heti, meglátogatja. — Negyvenegy éve már, hogy önkéntes nővérként tevékeny­kedem — mondja. — Ez alatt az idő alatt sok embert ismer­tem meg, akin tudtam, segítet­tem, de higgye el, hogy az em­Ajándék a legkisebbeknek Régóta várt, ünnepi ese­ményre került sor az elmúlt napokban a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás­ban. A járási székhelyen a Győzelem utcában — ahol nem is olyan régen adták át rendeltetésének a város legmodernebb oktatási köz­pontját — most egy hatvan­öt személyes óvodát és böl­csődét avattak a járás és a város vezetői. Az épület egymillió koro­na befektetést igénylő át­alakítása az ötlettől a meg­valósulásig három évet vá­ratott magára. A Rimaszom­bati Járási Építőipari Válla­lat, a városi és a járási ok­tatásügyi szervek nem kis erőfeszítéssel hozták létre a bölcsődét, tágas, kényelmes helyet biztosítva az aprósá­goknak. Tornaiján (Šafarikovo) a ruhagyár dolgozóinak igye­kezetét koronázta megérde­melt siker az elmúlt na­pokban, akik a Z-akció ke­retében 2 millió koronás be­ruházással korszerű óvodát és bölcsődét adtak át ren­deltetésének. A tervezők gondoltak a hamarosan ide költöző nyolcvan apróság mozgásigényére is, amikor a tantermekhez, játszószo­bákhoz szorosan kapcsolódó ebédlőn, konyhán és szociá­lis helyiségeken kívül kis tornatermet is építettek. A két létesítménnyel hat- százötre növekedett a böl­csődei férőhelyek száma a járásban. Ahhoz, hogy a kor­mányunk által kitűzött irányszámokat teljesíteni tudják a következő ötéves tervidőszak során 1320 böl­csődei férőhelyre lenne szükség. Figyelembe véve a járás lakosságnak területi megosztottságát, ennek fel­tételei csak négy városban illetve néhány ipari köz­pontban adottak. Ehhez azonban az ipari üzemek, vállalatok összefogására, beruházási eszközeinek meg­teremtésére lenne szükség. Az eddigi tapasztalatok alapján előnybe helyezik a közös, bölcsődét, óvodát magukba foglaló intézmé­nyek építését, melyek lénye­gesen megkönnyítik a dol­gozó anyák gondjait, egé­szen az iskoláskor kezde­téig. —h. a.— berek néha köszönetét sem mondanak, noha nem azért csi­nálom. Az erkölcsi elismerés azonban mindenkinek jólesik, az eltelt évek alatt azt tapasz­taltam, hogy a gyerekek, ami­kor kirepülnek a családi fé­szekből, nem egy esetben meg­feledkeznek idős szüléikről. Pe­dig az évek fölöttük sem áll­nak meg. Gondolhatnának arra, vajon nekik jól esik-e majd, ha ők is hasonló sorsra jutnak. Rózsika, így szólítják a leg­többen, nem szívesen beszél egyéni problémáiról. Tizenkét éve meghalt a férje. A három­szobás családi ház az idő tájt került tető alá. Eladhatta vol­na, de ő a nehezebb utat vá­lasztotta. Elhatározta, hogy a félbemaradt családi ház építé­sét folytatja, befejezi. Lassan, de biztosan halad a célja felé. A háznak három oldalát kell még bevakolni és az udvaron is sok még a teendő, de azt mondja, hogy megbirkózik vele. — Az öcsém és 15-éves fia segít amiben csak tud, de a legtöbb munkát magam végzem. A 780 korona havi nyugdíjból ugyanis nem telik arra, hogy minden munkához szakembert hívjak. Elhallgat. Letörli a szeméből előlopakodó könnycseppet, majd mosolyt erőltetve az arcára, folytatja. — Hogy elkalandoztam, pe­dig magát az önkéntes nővéri tevékenységem érdekli. Mit is mondjak még róla? Meggyőző­désből, szívvel-lélekkel segítek embertársaimon. Iratok, elismerő oklevelek ke­rülnek elő. Amikor az egyik kis doboz fedelét felnyitja, nem kis büszkeséggel mondja: — Ezt három évvel ezelőtt kaptam Prágában. Megnézem a Vöröskereszt ki­tüntetése aranyfokozatának odaítéléséről szóló iratokat, amelyben többek között az áll, hogy özvegy Kurcináné, Jónás Rózsika az érdemes gondozónő címet is megkapta. Megérdemelten, mert bármi­lyen mostoha is hozzá a sors, igyekszik másokon segíteni, má­sok életét megkönnyebbíteni. Emellett önkéntes véradókat to­boroz, egészségügyi szolgálatot teljesít az egyes rendezvénye­ken, de amint búcsúzóul mon­dotta a legszívesebben az idős, magukra maradt emberekkel foglalkozik. NÉMETH JÁNOS Kommentáljuk A SAJÁT PORTÁNKON IS NÉZZUNK KÖRÜL A 7. ötéves tervidőszak előkészítésének helyzetével és prob­lémáival foglalkozva, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága októberi ülésén népgazdaságunk további fejlődése mind fontosabb feltételének' minősítette a környezeti viszo­nyok védelmét és javítását. Hangsúlyozta: tekintettel a ren­delkezésünkre álló anyagi eszközökre és építőipari kapaci­tásra, az ezzel összefüggő bokros tennivalókat csak fokoza­tosan oldhatjuk neg. A központi irányító szervek figyelmének homlokterében olyan feladatok állnak, amilyen a területenként már ma eléggé feszült ipari és ivóvízzel való ellátás biztosítása, a meglevő források tökéletesebb kihasználásával és újak feltárásával. Továbbá annak elérése, hogy a jövőben ne for­dulhasson elő — a közelmúlthoz hasonlóan — olyan új ipari létesítmények Üzembe helyezése, amelyeket, különféle okok­ra hivatkozva, idejében nem láttak el légtisztító, illetve víz- derítő berendezésekkel. A szennyezettség foka elsősorban azt követeli meg, hogy a tervezett beruházásokat a vizet, a levegőt és a talajt leginkább szennyező üzemegységek öko­lógiai problémáinak megoldására összpontosítsuk. Ez fő­ként Szlovákia fővárosára, Žiar nad Hronomra, a Felső- Nyitra vidékére és a Vág völgyére vonatkozik. Csak termé­szetes, hogy ebben az összefüggésben a párt elnökségének jelenléte nyomatékos hangsúllyal emelte ki a Csallóköz fel­becsülhetetlen értékű ivóvízkészletei védelmének fontossá­gát. Végül, a gyarapodó mennyiségű és sok esetben a kör­nyezetet rútító különféle hulladék is az eddiginél eredmé­nyesebb megoldásokat sürget. Ennek legcélravezetőbb módja nem egyszerű „eltüntetése“, hanem jelentős hányadának ipa­ri és egyéb hasznosítása. A felsoroltakból kitűnik, hogy a környezetvédelmi felada­tok dandárjának teljesítése az irányító szervek, vállalatok, üzemek, intézmények egyik alapvető gondja. Viszont ha jól megfontoljuk, nemcsak az övék. A levegőt mind nagyobb mértékben szennyezi a gépkocsik rohamosan növekvő száma. S hány olyan gépkocsivezető van, aki alig törődik a motor rendszeres karbantartásával, feles­leges járatásának elkerülésével, vagy aki fáradtolajjal szeny- nyezi a talajt, s tisztító szerekkel szennyezi felszíni vizein­ket. Mezőgazdasági üzemeinkben is igen sokszor egyes dol­gozók nemtörődömségén, sőt bűnös felelőtlenségén múlik, hogy a műtrágya egy részét a patakokba mossa az eső vagy karbamiddal szennyezik a környezetet. Faluszerte még min­dig százával akadnak nem engedélyezett, úgynevezett vad hulladék-lerakatok, legszebb erdeinkbe is teherautószámra hordják ki a szemetet. S ha már erdeinknél tartunk, hány százezer olyan — nemcsak motoros — turista van, akinek természetszemlélete így fejezhető ki: „utánam a vízözön". Nem kevés az olyan belátástalan, mi több vandál ember, aki a városokban eltapossa a levegőt tisztító, amúgy sem ele­gendő zöldet. Sorolhatnánk tovább a példákat, de talán ennyi is elég annak felismerésére, hogy nemcsak az irányító szerveken, az üzemeken múlik minden, hanem rajtunk is. Egyszóval, nem elég csak tiltakoznunk, bírálnunk, óva intenünk, ha mondjuk torkunkat fojtja a levegő, lépten-nyomon hulladék­ba botlik a lábunk, ivóvizünk esetenként zavarossá válik vagy a rég megszokott helyen már fürödni sem merünk, ha­nem a saját „portánkon" is jól körül kell néznünk. Bizonyá­ra közvetlen környezetünkben és magatartásunkban is rá­bukkanunk olyasmire, aminek megváltoztatásával a közös ügy javát szolgálhatjuk. 63 GÄLY IVÄN ORVOSI TANÁCSADÓ Idős ember életrendje Ha az ember nyugdíjba megy, ideje van arra, hogy egy bizo­nyos napirend szerint éljen. Mi­nél rendezettebb élet előzi meg az öregedés küszöbének átlépé­sét, annál kisebb a veszélye a kóros vagy időelőtti öregedés bekövetkezésének. Szükséges idős korban a derűs, kiegyen­súlyozott életvitel. A hosszú élet titka a rendsze­resség. Igyekezzünk alvásban, étkezésben, pihenésben egy meghatározott órarendet felállí­tani. Felkelés után reggeliz­zünk, a déli harangszó idején ebédeljünk és este 6 órakor va­csorázzunk. Van egy mondás: a reggelidet edd meg magad, ebédedet oszd meg valakivel, a vacsorádat add ellenségeid­nek. Kezdjük a reggelivel. Reggel lakjunk jól, ahogyan azt az an­golok és az oroszok teszik. Az így elfogyasztott táplálékot a szervezet napközben feldolgoz­za. Téves szokás, ha valaki fo­gyókúra céljából nem reggeli­zik. Az ilyen embernek a dél­előtt folyamán fejfájással, éh­ségrohammal, szédüléssel kell számolnia. A reggeli teendők közé tartozik a székürítés. Sza­bály: a megszokott inger nélkül is meg kell kísérelni a szék­ürítést. Ha nem megy, egy po­hár hideg vízzel vagy egy kis dzsemmel vagy aszalt szilvával segíthetünk magunkon. Ebéd után jó, ha egy kis rö­vid sétát teszünk. Tausend Schritten nad dem Essen, — tartja egy német közmondás. Ezer lépés étkezés után — ez ránk is vonatkozik. Két óra körül, ha megtehet­jük, pihenjünk le egy két órára. Ne sajnáljuk a fáradtságot a vetkőzéstől, legjobb, ha azt az 1—2 órát ágyban töltjük. A vacsora legyen kefir vagy jogurt, kevés hússal, sajttal vagy túróval, kevés gyümölcs­csel. Este, ha tévénézés után megéhezünk, legjobb, ha elfo­gyasztunk egy almát, kevés száraz sajttal. Este óvakodjunk a bő folya­dékfelvételtől, mert érrendsze­rünket feleslegesen megterhel­jük vele. Étkezés közben 1—2 deci bor elfogyasztása hasznos, mert a bor^ elősegíti az emész­tést. Délután négy órától kezdve semmi esetre se fogyasszon az idős ember feketét, mert a fe­ketekávé ivása álmatlanságot okoz. Helyes a táplálkozás akkor, ha fedezi a szervezet energia- szükségletét. A helyesen meg­választott táplálék ne legyen hizlaló , legyen viszont köny- nyen emészthető és elegendő mennyiségű fehérjét tartalmaz­zon. Fehérjéből napi 100 gm a szükséglet, amiből 60 százalék állati fehérje legyen. A fehér­jék az élethez feltétlenül szük­séges aminosavakat tartalmaz­zák. A friss zöldség és gyü­mölcs változatossá teszi az ét­rendet. Egy jól összeállított ebédnek a leves a diadalkapuja. Legértékesebb táplálék a tej, amely fehérjét, szénhidrátot, zsírt, ásványi anyagokat és vi­taminokat tartalmaz. A súlygyarapodást, amelynek leggyakoribb oka a túltáplálko- zás, kerülni kell, mert az elhí­zott embernél idült renyheség lép fel. A hasüregben felhalmo­zódó zsír megnehezíti a vérke­ringést és a légzést, és a szív korai kifáradásához vezet. Dr. MARÉK ANTAL ÚJ szó 1980. XI. 14. ningrád korszerű szállodái, ét­termei minden Igénynek meg­felelnek, nem beszélve a sze­mélyzet készségéről, udvarias­ságáról. S a berendezés? A ha­mutartóktól a poharakig min­den a legkitűnőbb ízlésre utal. Az Interhotel vállalat harminc dolgozója, akik részt vettünk ezen a tanulmányi úton, sokat tanultunk, s a tanultakat hasz­nosítani akarjuk saját munka­helyünkön is. Haíóval a Volgán Negyvenkét évi hűséges, lel­kiismeretes munkája elismeré­seként Rudolf Tomášek, a Kab­lo dolgozója nemcsak kitünte­tést kapott, hanem feleségével, aki a válla’at nyugdíjasa, részt vehetett egy külföldi társasuta­záson is. Nem először járt a Szovjetunióban, de mostani út­ja különösen emlékezetes ma­rad számáia. — Moszkva, Gorkij, Kazany, Kujbisev, Szaratov, Volgográd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom