Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-21 / 276. szám, péntek

Beszélgetés az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának elnökével a gazdasági bűncselekmények ÉS A MUNKAFEGYELEM Az utóbbi időben gyakran napirendre kerül a szocialista tör­vényesség kérdése. A közelmúltban a legfelsőbb képviseleti tes­tület, a Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája 19. együttes ülése, a Szlovák Nemzeti Tanács plenáris ülése, majd az SZLKP KB jogi nevelési és propaganda bizottsága és az SZSZK kormányának hasonló bizottsága is tanácskozott a szocialista törvényesség idő­szerű kérdéseiről. Az utóbbin részt vett Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára is. Ezeken a ta­nácskozásokon leszögezték, hogy a jogi nevelés és propaganda a szocialista jogtudat kialakításának fontos eszköze. Jozef Lenárt elvtárs felszólalásában többek között hangsúlyozta: „Ha a jogi nevelés és propaganda szoros kapcsolatot akar létrehozni a la­kosság és az egész társadalom életével, akkor azt elsősorban mindennemű munka minőségének javítására, a fegyelem sok­oldalú megszilárdítására és az igényesség fokozására kell össz­pontosítani, a jogi normák érvényesítése során“. Köztudott, hogy társadalmi szempontból a gazdasági bűn- cselekményekkel kapcsolatos törvénysértések a legveszélye­sebbek közé tartoznak. Szoro­san összefüggnek a munkafe­gyelem kérdéseivel. Éppen ezért, Ján Benöurával, az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának elnöké­vel folytatott beszélgetésünk té­májaként a gazdasági bűncse­lekmények és a munkafegyelem összefüggéseinek kérdéseit vá­lasztottuk. — Elnök elvtárs, mindenek előtt arra szeretném megkérni, tájékoztasson arról, hogyan ala­kult a helyzet az utóbbi évek­ben az SZSZK területén a gazda­sági bűncselekményeket ille­tően? — A felfedett gazdasági bűn- cselekményekről szóló statisz­tikai adatok szerint bizonyos számbeli csökkenésről számol­hatok be. Szeretném hangsú­lyozni, hogy az ismert esetek­ről beszélek. Nagyon jól tud­juk ugyanis, hogy a valóság­ban a bíróságoknál nyilvántar­tott gazdasági bűncselekmé­nyeknél többet követnek el. És itt kezdődnek a gazdasági bűn- cselekményekkel összefüggés­ben a munkafegyelem megsérté­sével kapcsolatos problémák. Miért? Többek között azért, mert például az 1976—79-es években a gazdasági szerveze­tek a saját dolgozóik által el­követett bűncselekményeknek csupán 13 százalékát jelentet­ték illetékes helyen. A többi esetet a közbiztonsági szervek, illetve ügyészségek fedték feL Az lenne a helyes, ha az elkö­vetett gazdasági bűncselekmé­nyeket, vagy legalábbis ezek zömét, az illetékes gazdasági szervek fednék fel. Sajnos, — amint említettem — nem ez a helyzet. — Miben látják ennek okát? — Véleményünk szerint en­nek a fogyatékosságnak okát a vezető gazdasági dolgozók fe­lelőtlenségében kell keresnünk, akik helytelenül értelmezik irányító- és ellenőrző tevékeny­ségüket, elhanyagolják a veze­tő tisztségükkel járó kötelessé­geik teljesítését. Igen sok gaz­dasági vezető helytelenül úgy véli, hogy a termelési és gaz­dasági feladatok eredményesebb teljesítésére sarkallja munka­kollektívája tagjait azzal, ha el­nézi a fogyatékosságokat, elte­kint a jogi szabályok, előírások megtartásáról, a felelősségrevo- nástól stb. Az ilyen és hasonló vezetői magatartással úgymond táptalajt teremtenek ahhoz, hogy a fegyelemsértés, esetleg a bűncselekmények elkövetése tovább terjedjen a munkahelye­ken. Az ilyen negatív jelensé­gek végső soron nagyon kedve­zőtlenül hatnak a termelési és gazdasági feladatok teljesítésé­re s növelik a társadalmi prob­lémákat. — Ilyen esetekben, — a gazdasági vezetők kötelesség- mulasztásaira gondolok — tu­lajdonképpen törvénysértésről van sző. — Valóban így van. Jogsza­bályaink, — amint erre koráb­ban is utaltam — általában tör­vénysértésnek minősítik a gaz­dasági vezetők kötelességtelje­sítésének elmulasztását. Bűn- cselekménynek a büntető tör­vény azokat a kötelességmu­lasztásokat minősíti, melyek kö­vetkezményeként nagyobb gaz­dasági károkat okozó zavarok állnak be a termelésben, az ille­tékes gazdasági egységek üze­meltetésében. A bírósági gya­korlat alapján például leggyak­rabban olyan üzletvezetőknél találkozunk a kötelességteljesí­tés elmulasztásával, akik nem gondoskodnak az áruk rendes átvételéről, tárolásáról, nyilván­tartásáról, a bevétel naponkén­ti rendszeres továbbításáról stb. Hasonló — bűncselekménynek SZERETIK, BECSÜLIK FALUJUKAT Karva (Kravany), az egykori cselédtelepülés a felszabadulás után — csakúgy mint a töb­bi község —, fejlődő arcu­latát rohamosan szebbé for­máló településsé alakult át. Az állami gazdaság, az egységes földművesszövetkezet, majd ké­sőbb a mezőgazdasági szaktan­intézet tangazdaságának meg­alakulásával, a szocialista nagy­üzemi termeléssel megváltozott a lakosok élete. A családi házak egész sora épült fel, amelyek­ből sehol sem hiányzik a für­dőszoba, a modern lakberende­zés, a rádió és a televíziós ké­szülék és egyéb, a házi munkát megkönnyítő, a kikapcsolódást szolgáló háztartási gép. Az élet- színvonal emelkedését bizonyít­ja, hogy a 270 családból álló kisközségben 97 személyautó van a lakosok tulajdonában. Az egyéni gyarapodáson túl­menően a karvaiak nein feled­keznek meg községük fejleszté­séről sem. A hnb képviselői a helyi üzemek vezetőivel karölt­ve mindent megtesznek azért, hogy ez a kis falu minden te­kintetben fel tudja venni a ver­senyt a járás nagyobb közsé­geivel. A helyi üzemek vezetői­nek sikeres együttműködése, felelősségteljes irányító és szer- vező munkája a gazdaságok jó termelési eredményeiben, a la­kosság megelégedettségében és a község fejlődésében tükröző­dik. Hogy kis falunk már rég­óta el van látva egészséges ivó­vízzel, hogy új, minden igényt kielégítő óvodát, üzlethálóza­tot, művelődési házat, ravatalo­zót, sportpályát építettünk tár­sadalmi munkával, hogy utcáin­kat teljesen portalanítottuk, s van korszerű fodrászatunk, ru­ha- és fehérnemű begyűjtőnk, hogy a körzeti- és a fogorvos helyben rendel — mindezt ter­mészetesnek tartjuk, ezekre a legalapvetőbb létesítményekre ma már minden községnek szüksége van. Ugyancsak kötelességünknek tartjuk, hogy a fiatalok és Idő­sek problémáinak megkülönböz­tetett figyelmet szenteljünk. Az alapiskolások részére napközi otthont létesítettünk, és étkezte­tésüket is megoldottuk. 1978- ban elkészült a 60 személyes óvoda. A nyugdíjasok kedvez­ményes étkeztetését is megol­dottuk a mezőgazdasági szak­tanintézet segítségével. A faluban 1979-ben új élel­miszerüzletet építettünk, mely­nek értéke meghaladja a más­fél millió koronát. Választási programunk teljesítése során nagy gondot fordítunk a lakos­ság, de főleg az Ifjúság neve­lésére. Állandóan javítjuk az emberi kapcsolatokat, a szocia­lista törvényesség megtartását. Eredményeink tudatában azon­ban nem feledkezünk meg hiá­nyosságainkról sem, tudatosít­juk és ismerjük problémáinkat. Ezeket a következő választási Időszakban fokozatosan meg­oldjuk. Szem előtt kell tarta­nunk hogy a szorgalmas mun­kával megteremtett értékeket védjük és becsüljük, okosan és gazdaságosan használjuk ki. TÖTH ISTVÁN bnb-elnök minősítendő — kötelességmu­lasztásokkal találkozunk az építőiparban, a mezőgazdaság­ban s általában a legkülönbö­zőbb munkahelyeken. — Törvénybe ütköző bűncse­lekménynek minősíthető olyan kötelességteljesítéssel összefüg­gő mulasztás is, amely nem is­métlődik meg? — Igen, nincs szó minden esetben ismétlődő mulasztásról, bizonyos kötelességek egyszeri nem teljesítése is kimerítheti a bűncselekmény, vagy bűntény fogalmát, ha annak ötezer ko­rona kárt meghaladó következ­ményei vannak. A gyakorlatban leginkább a törvénysértés, a kötelességmulasztás ismétlődő eseteivel találkozunk. Például a Legfelsőbb Bíróság a közel­múltban tárgyalta annak az ér­sekújvári (Nové Zámky) járás­beli üzletvezetőnőnek esetét, akinél tizennégy hónap alatt több mint 200 ezer korona hiány keletkezett. A kivizsgálás folya­mán további fogyatékosságokra is fény derült. Az üzlet raktárá­ban ledűlt a fal és a kémény, sok árut maga alá temetve. A Jednota Illetékes vezetői el­hanyagolták a rendszeres lel­tározást, a raktárhelyiségek állapotának ellenőrzését. Ilyen körülmények között nehéz volt megállapítani: mit és milyen mennyiségben tulajdonított el az Uzletvezetőnő, esetleg más valaki, illetve milyen kár kelet­kezett a raktárfalak és kémény leomlása által. A megállapított károkért az üzletvezetőnő ellen emeltek vádat, a felelősség el­sősorban őt terheli. Mégis fel­merül a kérdés: nem mulasz­tották-e el kötelességük teljesí­tését a fogyasztási szövetkezet ellenőrző szervei, vezetői is? — Szerintem ezeket a szer­veket is felelősségre kell vonni, ha nem tették meg a szükséges intézkedéseket, melyekkel meg­előzhették volna a szóban for­gó károk keletkezését. — Valóban így van. Igen sok esetben találkozunk az irányí­tásában, munkaszervezésben olyan fogyatékosságokkal, me­lyek úgymond melegágyai a je­lentős népgazdasági károkat okozó gazdasági bűncselekmé­nyeknek. Példaként említeném Michal Weis esetét, aki mint a prešovi Agrostav munkavédel­mi előadója, elhanyagolta kö­telessége teljesítését. Nem fi­gyelmeztette az egészségre ká­ros folyékony szigetelő anyag helyes használatára a munká­sokat. Ennek következtében két ember halálos kimenetelű mér­gezést szenvedett. Ebben és más esetekben is az előírások, jogi szabályok és a munkafegye­lem megszegéséről van szó, ami felbecsülhetetlen károkat okoz és nem egy esetben halálos bal­esethez vezet. — Véleménye szerint, hogyan lehetne elhárítani, illetve meg­előzni az említett és ehhez ha­sonló fogyatékosságokat, tovább csökkenteni a népgazdasági ká­rokat okozó bűncselekmények, szabálysértések számát? — Mindenekelőtt szükséges, — amint ezt a CSKP KB 18. ülése is hangsúlyozta — hogy a gazdasági vezetők megváltoz­tassák eddigi helytelen maga­tartásukat a gazdasági bűncse­lekmények üldözését, megelőzé­sét illetően. Közülük nagyon so­kan ugyanis úgy gondolják, a gazdasági bűncselekmények el­leni harc nem tartozik felada­taik közé. Ezek a vezetők na­gyon tévednek. Tudatosítaniuk kell, hogy érvényes jogi szabá­lyok határozzák meg a törvény- sértések, rendetlenségek és egyéb — legtöbbször bűncselek­mények elkövetéséhez vezető — mulasztások elleni intézkedések megtételére vonatkozó köteles­ségeiket. Vezetői beosztásukból eredő jogaik gyakorlása mellett ez a kötelezettség is rájuk há­rul. Egyébként is a törvények, jogszabályok megtartása társa­dalmunk minden tagjára kötele­ző. Azt is jól tudjuk, mégis sze­retném hangsúlyozni: a munka- fegyelem megszilárdítása a leg­jobb alapja a szocialista törvé­nyesség megtartásának, a tör­vénysértők elleni társadalmi harcnak. —> Köszönöm a beszélgetést. KULIK GELLERT Kommentáljuk MINDENKI SEGÍTHET A* egyre tökéletesedő orvosi ellátás ellenére mindig lesznek csökkent munkaképességű, betegség, baleset vagy veleszületett fugyatékosság miatt megrokkant emberek. Életük, társadalmi beilleszkedésük nehezebb mint az egészségeseké, hiszen betegségük határozza meg, meny­nyiben képesek önmaguk ellátására, eltartására. Társa­dalmunk, a szocialista humánummal összhangban nem hagyja magukra az egészségükben vagy testi épségükben károsult tagjait, arra törekszik, hogy megteremtse a fel­tételeket munkahelyi és társadalmi érvényesülésükhöz. Az ENSZ az előttünk álló esztendőt, 1981-et a rokkantak nemzetközi évévé nyilvánította, hogy ezzel is felhívja a világközvélemény figyelmét a rokkantsággal járó prob­lémákra, arra a szomorú tényre, hogy világviszonylatban — az alultápláltság, a civilizációs ártalmak és a háborúk következtében — évről évre nő az invalidusok száma. Nálunk hozzávetőlegesen a lakosság hat százaléka csök­kent munkaképességű. A róluk való sokoldalú gondos­kodás szociálpolitikánk szerves részét képezi, így az ENSZ akciója keretében készített helyzetfelmérés során nem lesz okunk a szégyenkezésre. Szociális ellátásuk, anyagi biztonságuk már évtizedek óta megoldott kérdés, de ez nem jelenti, hogy nincs mit tennünk értük. Már megkezdte tevékenységét a rokkantak nemzetközi évének feladataival foglalkozó bizottság. Élén a szövetségi munka- és szociálisügyi miniszter áll, tagjai között pedig ott találhatjuk az összes illetékes tárca és terület képvise­lőit. A bizottság összetétele is bizonyítja: szocialista tár­sadalmunk nagy figyelmet szentel a rokkantaknak és az ENSZ akcióját a róluk való gondoskodás további tö­kéletesítésére akarja kihasználni. A legtöbb 'teendő a munkahelyi rehabilitáció területén van. Sok csökkent munkaképességűt nem vesznek fel az iskolákba, nem tud elhelyezkedni. Vannak vállalatok, ame­lyek elzárkóznak a rokkantak foglalkoztatásától, pedig a legtöbbször nagyobb beruházás nélkül is megfelelő munkafeltételeket teremthetnének számukra, miközben munkaerőgondjaikon is enyhítenének. Ami az orvosi el­látást illeti, nem sikerült még közvetlen kapcsolatot terem­teni a gyógykezelés, az orvosi rehabilitáció és a munka­helyi rehabilitáció között. Sok gondot okoz a gyógyászati segédeszközök hiánya, elkészítésük hosszadalmassága. A mozgáskárosultak számára a legnagyobb segítséget az jelentené, ha a középületek, aluljárók stb. tervezői rójuk is gondolnának, és a különböző korszerű segédalkalmatos­ságok hozzáférhetőbbekké válnának. A legfontosabb tennivalók összegezésére, a helyzet ala­pos felmérésére és további javítására jó alkalom lesz a következő esztendő. Fontos azonban az is, hogy kellő emberséggel, tapintattal mindenki segítse — és nem csak közvetlen környezetében — a rokkantakat abban, hogy a szükségesség, a hasznosság tudata erős kapocsként fűzze őket az élethez és a társadalomhoz. CSIZMÁR ESZTER ORVOSI TANÁCSADÓ AZ EPEKÔBETEGSÉG Az epekőbetegség az egyik leggyakrabban előforduló emész­tőrendszeri betegség. Elsősor­ban a 40 és 60 év közötti kor­osztályt sújtja, bár napjainkban a megváltozott életkörülmények (kevesebb mozgás, kiadósabb, zsírban dús táplálkozás) miatt a fiatalabbaknál Is sokszor elő­fordul. A nőknél ötször gyak- rabbban lép fel mint a férfiak­nál és a betegek nagy százalé­ka elhízott. Az epekőképződés közvetlen okozóját nem ismerjük. Tudjuk azonban, hogy a kőképződésben szerepe van bizonyos öröklődé- si tényezőknek (mintegy 20 százalékban), a cholesterinnek és az epesavaknak is. Ha az epesavakból a Cholesterin ki­csapódik. ez alkotja a kőkép­ződés magvát. Tehát a vér ma­gas cholesterin tartalma — cu­korbetegeknél, terhesség alatt, kövér embereknél — mindig epekőképződés veszélyére fi­gyelmeztet. E betegség föllépése táplál­kozási tényezőktől is függ. Az epekövek képződését elősegíti az epe pangása és fertőzése is. Az epekövek különböző nagy­ságúak és alakúak lehetnek. Előfordulhat egy vagy néhány nagy kő, esetleg számos apróbb epekő. Összetételüket tekintve lehetnek tiszta cholesterinkö- vek, bilirubin-kövek vagy kal­ciumsókkal kevert vegyes kö­vek. Apró kövek sokaságát epe­homoknak is szokták nevezni. Az epekőbetegség legjellem­zőbb és leggyakoribb (90 száza­léknál fordul elő) tünete az eperoham. A roham vagy kólika nagyon tipikus fájdalom formá­jában jelentkezik. A beteg a jobb bordaív alatt és a gyomor­szájban először nyomást, fe­szülést észlel, gyakran fölfúvó- dik, majd ez az érzés fokozato­san éles feszítő vagy szúró fáj­dalommá alakul, míg végül gör­csös nagy fájdalomba megy át. A beteg szörnyű kínokat él át, összegörnyed, különböző pózo­kat foglal el, gyakran fekszik a hasán. Sápadt, izzad, hányin­gere van és sokszor hány Is. A fájdalom felfelé sugárzik, leg­gyakrabban a hátba, a lapockák közé. A roham általában a késő es­ti órákban kezdődik, több óráig is eltarthat, legtöbbször csak gyógyszer hatására szűnik meg. A betegek nagy része pontosan meg tudja mondani, hogy mi­lyen étel hatására kezdődött a roham. Legtöbbször zsíros vagy puffasztó, nehéz ételek elfo­gyasztása után lép fel epero­ham. A kólikát az epehólyag fe­szülése, belső nyomásának fo­kozódása okozza. Ezt az állapo­tot legtöbbször az epehólyag nyakába vagy az epekővezeték­be ékelődött kő váltja ki. Ha a kő visszaesik a hólyagba — legtöbbször Injekció hatására — a roham megszűnik, ha viszont megreked és gyógyszer hatásá­ra sem mozdul, akkor epehó­lyag-gyulladás keletkezik. Gya­kori szövődménye az epekőro­hamnak a sárgaság. Az epekő jelenlétét elég nagy bizonyossággal meg tudjuk ál­lapítani. A tipikus epekőroha­mot bármelyik orvos, sőt néha a laikus is felismeri. Röntgen­vizsgálattal (cholecystográfia) győződhetünk meg az epekő je­lenlétéről. Az epekőbetegség gyógyítását roham esetén csak orvos végez­heti. A beteg ilyenkor erős fáj­dalomcsillapítókat és görcsoldó­kat kap, legtöbbször injekció formájában. A roham megszűné­se után fontos, hogy a beteg szigorú diétát tartson. Zsírsze­gény ételeket fogyasszon kis adagokban, naponta több alka­lommal. Az ételeket lehetőleg ne fűszerezze. A legtöbb beteg pontosan tudja, hogy melyik ételeket kell kihagynia az ét­rendből. Ügyeljünk a rendsze­res székelésre. Székrekedés ese­tén enyhe hashajtókat használ­hatunk. Végleges gyógyulás csak mű téttel érhető el. A várható szö­vődmények miatt minden eset­ben Indokolt az operáció, tehát még az ún. néma köveknél is, melyek csak nagyon ritkán okoznak panaszokat. Dr. HUNÜÍK PÉTER ÚJ szó 1980. XI. 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom