Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-20 / 275. szám, csütörtök

színvonalas naottmiim EBfeífü Huszonhat országba exportálja termékeit a Verebélyl (Vráble) Tesla Konszern Esteledik. A családi házak be- függönyözött ablakain át csil­lárok, bekapcsolt televíziós ké­szülékek kékes fényei szűröd­nek az utcára. Teherautóval ka- nyargunk a főúton. Kifelé tar­tunk a faluból. Lassan elfogy­nak a házak, a betonút Is csak a nemrég épült üvegházakig ve­zet. Onnét dűlőúton zötykölő- dünk úticélunk felé. Szinte saj­nálom azokat, akikkel majd a Vadászlaki dűlőben találkozunk ahol munkával töltik a hideg őszi éjszakát. De nemcsak ők ketten, Tóth Tibor és Marczinkó János trak­torosok dolgoznak ma éjjel, ha­nem a teherautó kormánykere­két tartó Puulisz József gépjaví­tó is. Aki most is azért megy a határba, hogy kéznél legyen, ha hiba adódik, és zökkenőmen­tessé tegye a szántók munká­ját. Videlman Vilmos és Répás Sándor agronómus sem tudna nyugodtan aludni, ha legalább egyszer nem menne ki az éjsza­ka folyamán. Lassan haladunk. A traktorok, tehergépokcsik, betakarítógé­pek járta út egyetlen, né­hol tengelyig érő víz áll rajta. Titokzatos bozót szegélyezi az út két oldalát, melyet vagy fél­méteres sávban világítanak meg a tehergépkocsi fényszórói. Ki- sebb-nagyobb facsoportok mel­lett is elhaladunk. Mire célhoz érünk, már az est ráterítette sötét köpenyét a tájra. A Mar- cellházai (Marcelová) Egységes Földművesszövetkezet határá­ban vagyunk, vagy öt kilométer­re a falutól egy harminckilenc hektáros, termésétől megfosz­tott kukoricatábla szélén. A két traktor és a velünk érkezett tehergépkocsi reflektorfényei­ben jól látszik, hol áll még lá­bon a kukoricaszár és hol for­gatta már alá az eke. A két 180-as Skoda este hat órakor érkezett meg ide, hogy éjszakai műszakban növelje a felszántott terület nagyságát. Az utánuk akasztott ekék nyo­mában a kukoricaszártól sárgál­ló terület feketére változik. A fekete hantokat majd a tél csontkeménnyé fagyassza. Ami­kor beköszönt a tavasz, a nap- suragak melengetik. Nemcsak hogy kiolvasszák, de porhanyós- sá is teszik a földet, így köny- nyebb lesz belőlük jó magágyat készíteni a tavaszi vetésű nö­vényeknek. Tóth Tibor mellett ülünk a nagy, jó formaérzékkel meg­szerkesztett, sokat dicsért, so­kat szidott 180-as Skodában. Áldják, mert rengeteg munka elvégezhető vele. Az őszi beta­karítást ebben a gazdaságban is elképzelhetetlennek tartják a három 180-as nélkül. Hátrá­A Kelet-szlovákiai Vasmű, hazánk egyik legkorszerűbb kohászati üzeme, egyes üze­melnek rendszeres felújítása mégis a legfontosabb feladatok között szerepel. Tavaly köztu­dottan rekordidő alatt végez­ték el a vasmű 2. nagyolvasz­tójának főjavítását. Abban az Időben valamivel jelentéktele­nebbnek tűnő építkezések ro­vására történt az építőkapaci­tások koncentrálása a 2. nagy- olvasztó főjavításához. Ez utóbbi építkezésekről esett szó azon a sajtóértekez­leten, melyen Ján Tkáč mérnök, a vasmű beruházási igazgatója és több más vezető munkatársa számolt be az újságíróknak. Az acélgyártás szempontjából a korszerűsítés egyik igen je­lentős üzeme a folyamatos in- gotöntöde, ahol jelenleg elég­gé kedvezőtlen a helyzet. A tájékoztatók szerint a csúszás már az építkezés előkészületi időszakában elkezdődött, ami ma is hátráltatja a műszaki be­rendezések időbeni szerelését. Ennek az üzemnek felépítésé­re, illetve berendezésére elő­irányzott közel 776 millió koro­nából október végéig 481,7 millió korona értéket építet­tek be. Tehát még 295 millió korona — ebből az építőmun­nyuk, hogy olykor a legvárat­lanabb pillanatban mondják fel a szolgálatot, pótalkatrészt pe­dig kész művészet szerezni hoz­zájuk. , Tóth Tibor egyébként gépja­vító, a csúcsmunkák idején azonban kombájnra, traktorra ül, amelyeket legtöbbször ő ma­ga javított meg a felkészülés időszakában. A kabinetben kellemes meleg van. Most látom, felesleges volt aggódnom a hideg miatt. A fűtés kifogástalan. Szántás közben a traktoros inkább fél­oldalt ül, s hol előre hol hátra pillant. Az első fényszórók meg­bízhatóan világítják meg a megművelendő területet, jól lát­ható, hogy a barázdában megy-e a jobb első kerék. Az ekét hátsó fényszórók világít­ják meg, így hát annak a mun­kája is jól ellenőrizhető. Dombnak felfelé megyünk. A gép itt is jól húz, meg se kottyan neki az emelkedő. A dombtetőn véget ér a kukori­catábla. Amikor lefelé jövünk, a falu esti látképe tárul elénk. A traktor vezetője már meg­szokta ezt a látványt, így nem foglalja le egész éjszaka. Mond­ja is, hogy éjfél után már ne­hezebben telnek az órák. Marczinkó János, a másik traktoros, a két agronómussal beszélget a tábla szélén. Mi is csatlakozunk hozzájuk. Üdvöz­lés után egy marék pirított napraforgót kapok tőle. ö ez­zel szöszmötöl egész éjszaka. Azt mondja, így nem olyan unalmas. Beszédes, kapcsolatot teremteni tudó ember Marczin­kó János, de a tettek embere is. Már megy is, hogy folytas­sa a munkát. Tóth Tibor is kö­vetné, de még idejében észre­veszi, hogy hiányzik az eke mélységbeállító kereke. Pau- lísz Józseffel indulnak keresé­sére, de hiába. Megoldás azon­ban van. A harmadik 180-as Skoda meghibásodás miatt úgyis tétlenségre van ítélve, a gépesítő részlegen vesztegel. A hozzá tartozó ekéről majd leszerelik és kihozzák a kere­ket. Kényszerpihenő. így nem is csoda, hogy borús hangulatban hagyjuk Tóth Tibort az éjszakai határban. Elmenőben vigaszta­lom, hogy majd elszörakozik a munkatársával. Közben felbúg a tehergépkocsi motorja, nem értem mit válaszol. Videlman Vilmos magyarázza az úton, hogy beszélgetésre ugyan nem lesz alkalmuk, elvégre nem áll­hatnak mind a ketten. Annak sincs sok értelme, ha beül a másik mellé, mert csak zavar­ná a munkában. Felmerül a kérdés: a műszaki kák szakaszán 110 millió ko­rona — vár felhasználásra. Ezen az építkezésen jelenleg közel 300 ember dolgozik, ha­bár az ütemterv 400—450 dol­gozó jelenlétével számol. Amint ezt a tájékoztatás alapján meg­állapíthattuk, az építkezési munkálatok lemaradásának okát nem az ott dolgozó mun­kásokban, hanem a munkaszer­vezés fogyatékosságaiban, a szükséges anyagok rendszerte­len szállításában kell látni. Sajnálatos, hogy a fontos épít­kezés tervezett befejezési ha­tárideje teljesíthetetlen. A rendszeresen megtartott el­lenőrző napokon, az illetékes szakágazati vezérigazgatók ér­tekezletein napirendre kerültek az említett és egyéb fogyaté­kosságok. A kerületi pártbizott­ság elnöksége is foglalkozott az üggyel, s az SZLKP KB El­nökségétől kér segítséget a fel­merült problémák végleges, eredményes rendezéséhez. Miért volt erre szükség? Ta­lán azzal kell kezdeni a vá­laszt, hogy az egyik fontos építővállalat — a kassai (Ko­šice) Kohászati Építővállalat — kapacitása „szétforgácsolt“. Egy példával szeretnénk utalni arra, hogy meg lehet ta­lálni a problémák megoldásá­nak útját, csak keresni kell. A hiba nem teszi-e lehetlenné, hogy reggelre a tervezett nyolc hektárral szaporodjon a fel szántott terület? Ennyi egy traktor teljesítménye egy mű­szak alatt. Az agronómusok szerint nem, mert ez a földte­rület, ahol most jártunk, arány­lag könnyen szántható. Egy szóval sem panaszkodtak a traktorosok, hogy az eke meg­rakodott volna kukoricaszárral. Ha ez megtörténik, akkor azt kézzel kell kiszedni az ekevas alól. A múlt éjszaka egy má­sik táblán ez gyakran előfor­dult, Így hát a traktorosoknak sokszor ki kellett szállniuk a gépből, elhárítani az akadályt. Az ilyesmi nagyon hátráltatja a munkát. Most az a vélemé­nyük, hogy a kerék miatti ki­esést még behozhatja a trakto­ros. Sőt, be is hozza, hiszen ez az ő érdeke is, teljesítmény után van fizetve. Az agronómusok optimisták, bíznak abban, hogy az összes őszi mélyszántást idejekorán befejezik. Valóban, miért épp a mélyszántással maradnának le, amikor a szemes kuko­rica és a cukorrépa betakarí­tását már el is felejtették ...? Azt is tudják azonban, hogy Katalin napra csak akkor vé­geznek, ha jól kihasználják a gépeket, s éjjeli műszakban is szántanak. Közben megérkezünk a falu­ba, Utunk a gépesítő központ­ba vezet, ahol Paulisz József gyorsan végez a kerék leszere­lésével. A kivilágított központ­ból a vendéglőhöz megyünk. Egyébként csak e két utóbbi helyen van világos a falu ut­cáin. A családi házak ablakai már behunyták szemüket. A gépjavító ételhordó edé­nyekkel megy be a vendéglő éttermébe, hogy kivigye a va­csorát a szántóknak. Éjfélkor esedékes a meleg vacsora. Ha az úton kihűl, a teherautó ka­binjában van egy kályha, azon felmelegítik. Elmondják, hogy ez egy katonai teherautó és a speciálisan beépített kályhában egyáltalán nem veszélyes fű­teni, mint ahogyan hittem. A vendéglő előtt elbúcsúz­tunk. A teherautó a határba, mi meg hazafelé vesszük az utat. — Most érkezhetett meg a Vadászlaki dűlőbe a tehergép­kocsi —- gondolom jó pár kilo­méterrel távol a falutól. Ha most megfordulnánk, bizonyára ugyanaz a kép fogadna, mint néhány órával ezelőtt; két traktor reflektorai messze vi­lágítanak a sötét éjszakában, s nyomukban szaporodik a ba­i»ó y/io KOVÄCS ELVIRA dinamólemezeket gyártó üzem gépsorainak folyamatban levő rekonstrukciós munkálatai után a termelés 25 százalékkal nö­vekszik. Itt Is nem kisebb, mint 74 millió korona körüli korszerűsítésről van szó. A munkák beindítása, szervezése itt kedvezőbben alakult. A be­ruházó felhívása alapján a ki­vitelezőkkel közös vállalás született a tervezett 73 napi állási idő 48 napra történő le­rövidítésére. Végül is az ütem­terv szerinti 41 állási napot to­vábbi tíz nappal lerövidítették és október végén átadták ren deltetésének a 2. gépsort. Ez­zel megteremtették a lehetősé gét annak, hogy az idén ter­ven felül 1500 tonna lemezt gyárthassanak. Az eddigi ered­mények alapján ezt a mennyi séget már a napokban túltel­jesítik. Azt is el kell mondani, hogy a vaskohászati minisztérium ebben az esetben célprémiumok kifizetését engedélyezte, illet­ve a határidő előtti termelés megkezdése eredményeként a népgazdasági haszon 900 ezer dollárt jelent. Hasonló jó munkaszervezésre, eredményekhez vezető, jól ösz- szehangolt intézkedésekre van szükség más területeken is. (kulik j Az iparilag fejlett nyitrai (Nitra) járás déli részén elte­rülő és új létesítményeivel vá rosi rangot szerzett Verebél; központjától mintegy 500 méter­re a Tesla jól ismert emblémá­ja és egy nagy gyárat sejtető, hosszú épületekből álló műhely­csarnoksor vonja magára mesz- sziről a figyelmet. Ezt a kon­szernt a zenészek és az erősítő­ket kedvelő fiatalok mennyor­szágának is nevezhetnénk, mert a fennállásának 30. évfordulóját jövőre ünneplő vállalat mintegy 1800 dolgozójának keze alól Hi- -Fi és mono erősítők, hangszó­ró-rendszerek és más olyan, fő­leg a külső és belső térségek behangosítására szolgáló beren­dezések kerülnek ki, amelyek iránt évről évre nő a kereslet a külföldi és hazai piacon. Hazánkon kívül 26 országban ismerik a Verebélyi Tesla Kon­szern termékeit. Legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió. Turisták, üzletkötő mérnökök, a világ sok táján dolgozó szere­lők megtalálhatják rádióköz­pontjainkat Kubában, Legyelor- szágban, a Mali Köztársaság­ban, Iránban, Irakban, Jugoszlá­viában, Jemenben és másutt. A már említett erősítőket kínálják az elektrotechnikai cikkeket forgalmazó áruházak és üzle­tek valamennyi szocialista or­szágban, valamint Algírban, Portugáliában, Dél-Amerikában, az NSZK-ban, Kanadában és Finnországban. Egy megszabott terjedelmű riport keretében le­hetetlen felsorolni azokat a ter­mékeket, melyeket ez a kon­szern gyárt. És ami örvendetes: jó minőségben. Erről Jozef Lu­žica vállalati igazgató a követ­kezőket mondotta: — A hatodik ötéves tervidő­szak folyamán nagy gondot for­dítottunk a szervezés- és irá­nyítás tökéletesítésére. Arra tö­rekedtünk, hogy minden mun­kahelyen minőségileg kifogás­talan termékeket gyártsanak dolgozóink. Ez az igyekezet éreztette jó hatását a terv teljesítésében is, mert a konszern az eddig el­telt időszakban 1980 folyamán minden mutatót teljesít. Főleg a Szovjetunióba exportált termé­kek tervének teljesítésében ér­tek el kiváló eredményt. A Szovjetunióban megrendezett spartakiád és nyári olimpia résztvevői (és a tévékészülékek előtt ülő milliók) láthatták, mi­lyen kiváló szolgálatokat tettek a verebélyi elektronikus beren­dezések a moszkvai Lenin-sta- dionban. Csakúgy mint a Szov­jetunióban, a világ többi táján is elégedettek a megrendelők a termékek minőségi színvonalá­val. — Az idén se belföldről, se külföldről nem érkezett rekla­máció az általunk gyártott ter­mékekre — mondotta az igaz­gató. Majd hozzátette: — E ki­váló eredmények eléréséhez nagyban hozzájárultak a szocia­lista munkabrigád cím elnyeré­séért versenyző munkacsopor tok. Ezek száma 60 és összesen 977 tagjuk van. A konszern termékfelújítási programja a rádióközpontok, hangszóró-rendszerek, ultrahan­gos félvezetős generátorok és váltók, a tisztító berendezések, a rádiometrikus műszerek, a ve­títéstechnikai rendszerek és a többi gyártmány minőségének állandó javítására, élettartamé nak meghosszabbítására és meg­bízhatóságának fokozására tö­rekszik. Verebélyen ebben az évben minden terméket korszerűsítet­tek. Főleg az alacsony frekven­ciás gyártmányaik nagy család­jába tartozó rádióközpontok má­sodik generációjának kifejlesz­tésében, az 500 wattos — tehát igen nagy teljesítményű — erő­sítők gyártásában, az ultrahang széles körű alkalmazásában ér tek el kimagasló eredményeket. — Ezt még kiegészítem a nukleáris mérőműszerek gyár­tásában elért eredményeinkkel mondotta František Chudik, részlegvezető. — Az utóbbi négy évben ezekre a műszerekre nem kaptunk reklamációt és a visz­szajelzések a megrendelők elé­gedettségére utalnak. Ha nem fordítanánk legalább röpke időt a konszern múltjára, aligha érhetnénk meg sikerek­ben gazdag jelenét. Ugyanis a felsorolt, rendkívül nagy pon­tosságot, szakértelmet igénylő berendezések, szerkezetek gyár­tása csak hozzáértő káderekkel lehetséges. Kérdés azonban, hol vették ezeket? Kezdetben (1951- ben) volt egy gőzmalom, mely­ben az államosítás után még szeszt is gyártottak. Ebben az épületben a Prágai Gramofon­gyár üzemrészleget létesített és az akkor szakképzettség nélkül dolgozó mintegy száz alkalma­zott kapcsolatba került a hang­reprodukcióval. Persze, nem elektronikus, hanem mechani­kus rendszer keretében. Kezdet­nek, tanulásnak azonban jó volt. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor 1956 táján megjelentek a piacon az elektromos elven működő gramofonok, az üzem­részleg dolgozói már a Brnói Tesla segítségével erősítőket ké­szítettek. Innen egy (de nem kis) ugrás következett. 1957 ja­nuárjában már kitehették a gyár bejárata fölé a Tesla-emb- lémát, mely kötelezettségekkel járt: Tovább kellett tanulniuk és ők igyekeztek felnőni a fela­datokhoz. Mai termékeik szín­vonala, korszerű külső megje­lenítése, megbízhatósága bizo­nyítja, hogy ez az igyekezetük sikerrel járt. Hazánkban alig található olyan városi vagy helyi, nemze­ti bizottság, sportpálya vagy nagy termekkel rendelkező kul­turális intézmény, mely nem a Verebélyi Tesla Konszern mű­sorsugárzó berendezéseit hasz­nálná. Ezeknek a komplett rá­dióközpontoknak igen fontos elemeit gyártják és az egészet ők szerelik össze, vagyis végter­mékként forgalmazzák. Kere­settek a végerősítő állványaik, a 2x15 és 2x20 wattos sztereó- erősítőik. Jövőre megkezdik a 2x50 wattos sztereó erősítő gyártását. (Számíthatnak rá, hogy ez a termék esetleg visz- szaüthet: az erős hangokra ér­zékeny lakótársak a vékony fa­lú panelházakban nyilván majd emlegetik őket — feltehetően nem a leghízelgőbb szavakkal!) De félretéve a tréfát, egy 50 wattos teljesítményű erősítővel már egy utcát is be lehetne hangosítani, így nyilván a fiata­lok nagy érdeklődésére tarthat számot ez a termék. — Gyártunk még autóelekiro níkai berendezéseket is — mon­dotta František Chudik. — Ezek közül megemlítem az irányjel- ző-megszakítót és az ablaktör­lő sebességének változtatására szolgáló szabályozó rendszert. Ez már minden igényt kielégít, ugyanis három sebességgel üzemeltethető. Ez lett tehát az egykori, me­chanikus rendszerű gramofono­kat gyártó üzemrészlegből. — A jövő pedig még igénye­sebb feladatok elé állít bennün­ket — mondottta az igazgató. — A nukleáris technika békés célokra való felhasználásához főleg mérőműszerek gyártásá­val kell jelentősen hozzájárul­nunk. Arra törekszünk, hogy az alacsony frekvenciás techniká­ban olyan minőségi és mennyi­ségi eredményeket érjünk el, hogy konszernünk hiánytalanul teljesíthesse népgazdaságunk ezekkel kapcsolatos igényeit. Ennek a feltételei adottak. Rendelkeznek jó szakemberek­kel és kielégítő az utánpótlás- nevelés is. Ha a gyártás min­den területén minél előbb sike­rül átültetniük a gyakorlatba a gazdaságirányítás tökéletesíté­sét célzó komplex intézkedése­ket, az eddiginél hatékonyab­ban és gazdaságosabban termel­hetnek. Igen helyes, hogy nagy gondot fordítanak a termékek minőségének állandó javításá­ra. Ezzel öregbítik legjobban a konszern jól csengő nevét és szerezhetnek további megrende­lőket Idehaza és külföldön. KOMLÖSI LAJOS A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰBEN intt munkaszervezést igényel a korszerűsítés Éjszakai határban

Next

/
Oldalképek
Tartalom