Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1980-11-03 / 260. szám, hétfő
Ne bántson a szegénység, mert ez minden időkben ösztökélő volt a tanulásra! Tanulva tanulj, gondolkodva olvass! Sokat írj; a betű megmarad, a szó elrepül! Apáczai Csere János Húrnak Péter, orvos Könyvtári emlékek nyomában Kassa (Košice} jelentős évfordulói ünnepel az Idén — 750 esztendő telt el a várost említő legrégibb fennmaradt okirat keltezésétől. A több mint kétszázezer lakost számláló kelet-szlovákiai metropolis ma Csehszlovákia egyik legfejlettebb városa. Gazdag politikai és kulturális múltjával, jelenével lapunkban már mi is többször foglalkoztunk, de arról eddig nem szóltunk, hogy milyen könyvkultúrát mondhatott magáénak. Bertalan János Idős könyvtárost, a kerületi könyvtár szaktekintélyét azért kerestük most fel, hogy felidézzük a könyvtári emlékeket. % Bertalan elvtárs, történeti forrásokból tudjuk, hogy Kassát sokáig, mint iskolavárost emlegették. Ahol pedig iskolák voltak, ot könyveknek is kellett lenniük. Kassán vajon mikor alakult meg az első könyvtár? — A imái Kerületi Könyvtár története a 17. századba nyúl vissza. A kor sajátos hangulatától színezve, a magasabb művelődési igény hívta életre a Kassai Egyetemet, 1657-ben. A könyvtárra vonatkozóan az egyetem első időszakából nincsenek konkrét adataink, de nagy a valószínűsége, hogy az egyetem megalapításával egyidőben — a magasabb fokú oktatás szükségképpeni velejárójaként könyvtárat is nyitottak. A Kassai Egyetem 1777-ig működött. Ekkor a Ratio educatiónis értelmében Mária Terézia a Kassai Egyetemet a nagyszombatival egyesítve Budára helyezte. Kassán a megszüntetett egyetem kárpótlásaként királyi akadémiát szervezett jogi és bölcseleti fakultással. Arra vonatkozóan már vannak adataink, hogy a jezsuita kollégium könyvtára továbbra is Kassán maradt, s átment a királyi akadémia kezelésébe. 0 A királyi akadémia meddig működött? 1850-ig működött. Ekkor a királyi akadémia bölcseleti fakultását a gimnázium felsőbb osztályaihoz csatolták. Felső- oktatási intézményként csak a jogi fakultás maradt meg. A királyi jogakadémia az első világháború végéig fennállt. A jogakadémia könyvtárának első nyomtatott katalógusa 1914-ben jelent meg. # Ezt megelőzően más könyvtárak is voltak Kassán? — Már az 1860-as évek elején működött itt a Haimann- íéle kölcsönkönyvtár. Lelkes kassaiak magánkezdeményezésével 1872-ben életre hívták a múzeumot, s vele együtt szervezték meg annak ikönyvtárát. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége a század elején népkönyvtárat nyitott Kassán. Ugyanakikor itt voltak a különböző egyesületek, intézmények könyvtárai, mint például a hadtestparancsnokság-, a gazdasági akadémia-, a gimnázium és a főreáliskola könyvtára, a régi szakegyesületek könyvtárai, a kassai könyvnyomdászok egyesületének könyvtára stb. # Az első köztársaságban hogyan alakult a Kassai Jogakadémia, illetve könyvtárának a helyzete? — A jogakadémiai könyvtár 1922 decemberéig folytatta működését. Ekkor a felsőbb hatóságok megszüntették a jogakadémiát, és az a furcsa helyzet állott elő, hogy akadémiai könyvtár továbbra is volt, de akadémia nem. Két évig húzódott a könyvtár jellegének tisztázása, mígnem 1924-től, mint városi könyvtár folytatta működését, jóllehet nem zavartalanul. A Bratislavai Egyetemi Könyvtár határozott lépéseket tett az irányban, hogy az egykori Kassai jogakadémia könyvtárát megszerezze. A város vezetősége, s a könyvtár akkori igazgatója Emil Cernaj mindent megmozgatott annak érdekében, hogy Kassán maradjon a könyvtár. Ez a harc kerek öt évig tartott. 1929-ben végül is megállapodásos szerződés jött létre a kultuszminisztérium és a város vezetősége között, melynek értelmében a könyvtár gondozását Kassa kapta. Ettől az időszaktól kezdve állami dotációt is kaptunk. A könyvtár állománya évente háromezer kötettel gazdagodott. % A mai könyvtár alapozási időszakának tehát ez tekinthető? — Lényegében igen, de hangsúlyoznom kell, jelentősebb fejlődés akkor még nem történt, sőt a második világháború ideje alatt az állami támogatás is igen minimális volt, ami ahhoz vezetett, hogy az állomány nem gyarapodott. Lényeges változás a második világháború sikeres kimenetele után történt. A cél akkor az volt, hogy jól szervezett tömegkönyvtárat nyissunk a dolgozóknak, olyant, mely minden réteg olvasóigényeit egyaránt szolgálni tudja. Kezdetben persze sok gondunk volt a pénzügyi keret biztosításával. Gondunkon a múzeum segített, mégpedig olyan módon, hogy kötetes-példányaiból a szépirodalmat átadta nekünk. A fel* szabadulást követően 1951-ben rendeztük az első nagyszabású akciónkat. Ez egy kiállítás volt az újjászületett szlovák, cseh és orosz irodalomból. # A kerületi könyvtár szocialista jellege tehát az ötvenes években erősödött meg. — Igen. 1952—55 között a könyvtárunk 30 000 kötettel gyarapodott, főleg cseh, szlovák és orosz könyvekkel. Az ötvenes években kulturális feladatát azzal teljesítette, hogy nagyobb mennyiségben hosz- szabb időre kölcsönzött azoknak a munkásoknak, akik a Kelet-szlovákiai Vasmű elődje, a HUKÖ, a Barátság Vasútvonal, a Vítkovicei Vasmű építésén dolgoztak. Itt még azt is meg kell jegyezni, hogy a könyvtár a háborút követő első időszakban is megtartotta kettős arculatát, azaz közművelődési és tudományos könyvtár is volt, egészen 1952-ig. Ekkor a korábbi mezőgazdasági A MADÁCH KÖNYVKIADÓ ÚJ KÖNYVEI Tőzsér Árpád: Szavak barlangjában Megközelítés (Fiatal költők és képzőművészek antológiája) Madách Naptár, 1981 Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen; Időzített boldogság Tölgyessy György — Milan Kenda: Éltető és pusztító sugárzások Stíngl Miloslav: Meli Antu Ľudo Ondrejov: Kalandok a vadonban Ondrej Sládkovič: A gyetvai legény Jan Ryska: Hajónapló Karel Čapek: Egy kis foxi élete Jakab István: Nyelvünkről nyelvünkért josef Vágner — Nadfa Schneiderová: Szafári a Kilimandzsáró alatt könyvtárból és a dokumentációs központból hivatalosan is megalakult az állami tudományos könyvtár, mely a műszaki és a speciális szakirodalom gyűjtését tekinti fő feladatának, míg a kerületi könyvtár a szépirodalmon kívül — az 1959-ben megjelent könyvtári törvény céljainak megfelelően — az ismeretterjesztő irodalmat gyűjti. £ A kerületi könyvtár ezt megelőzően rendelkezett úgynevezett speciális szakiroda- lommal? Ha igen, akkor ezeknek a könyveknek mi lett a sorsuk? — Akadémiai állományunkat az állami tudományos könyvtár és a kerületi könyvtár közötti megállapodás értelmében átadtuk a tudományos könyvtárnak. Mintegy 29 000 kötet könyvről — köztük sok magyar kiadványról — volt szó. Ennek átadása 1955—1963 között történt. 0 Más struktuális változásra is sor került? — 1953-ban már ifjúsági osztályt is szerveztünk, mely 1955-ben teljesen önálló könyvtárrá alakult. 0 A kerületi könyvtár fő feladata végül is mi maradt? — A cél: tervezésen alapuló, korszerű, jó közművelődési könyvtár megteremtése volt. Ennek elérésében nagy segítséget jelentett számunkra, hogy 1957-től egymásután jöttek hozzánk a közép- illetve főiskolát végzett könyvtári szakemberek. A hatvanas évek elején könyvtárunk a helyismereti irodalom intenzívebb tanulmányozása érdekében — minden nyelvi korlátozás nélkül — megszervezte saját regionális gyűjteményét,, melynek tárgyköre egyrészt Kassa városára, másrészt Kelet-Szlovákiára korlátozódott. Számos értékes és elgondolkodtató kiadványt sikerült összegyűjteni. # Milyen most a kerületi könyvtár, hány kötet könyvvel rendelkezik? — Könyvtárunk 1964 óta Vojtech Cap igazgató szakszerű irányításával nagy fejlődésnek indult. Ma minden fenntartás nélkül elmondható, hogy szocialista kultúrpolitikánk megvalósításában jelentős szerepet tölt be ez a könyvtár. Közművelődési jellege megerősödött, olvasótábora gyarapszik. Jelenlegi könyvállományunk 418 738 kötet, melyből több mint 30 000 magyar nyelvű. Állományunk évente átlagosan 26 000 kötettel gyarapszik. Könyvtárunk nyolc osztályának — módszertani, beszerzési és feldolgozó, bibliográfiai, kiikölcsönző, ellenőrző, gazdasági, politikai és zenei — 78 dolgozója van, ideértve a fiók- könyvtáraink alkalmazottainak számát is. Fiókkönyvtáraink főleg Kassa új lakónegyedeiben vannak, s a városhoz csatolt községekben: Téhámyban, Széplakon, Bárcán, Lőrinckén, Kassaújfaluban, Miszlókán, Zse- besen. A gyakorlati jellegű módszertani kiadványokon kívül jelentős könyvtárunk bibliográfiai tevékenysége is. 1967-től kezdve évente rendszeresen két bibliográfiai évkönyvet adunk ki, egyet a városról, egyet pedig a Kassa-vi- déki járásról. Ezenkívül se szeri se száma a különféle alkalmi és tematikai bibliográfiáknak, melyek mind az olvasók tájékoztatását szolgálják. Moldova György A szent tehén (Madách Könyvkiadó, Bratislava 1980) riportot írt a magyar textiliparról. Lehangoló írás került ki tolla alól, a hozzá nem értésről, a laza munkafegyelemről, az érintettek egy részének szenvtelen hozzáállásáról stb. 682 oldalon át sorolja érveit, megállapításait a szerző. Sok helyen indulattól remegő hangon támad és vádol, keresi a felelősöket. A könyv szokatlan terjedelme, a textilgyárak részletes bemutatása, a munka- folyamatok aprólékos leírása, a változatos helyszínek, a sok szereplő, a megbízólevél tartalma, mind-mind arra utalnak, hogy Moldova a teljesség igényével készítette nagyszabású riportsorozatát. Ha valóban az volt a szerző célja, hogy in toto mutassa be a textilipart, akkor még jobban hiányzik a könyv miértjére adandó válasz. Az olvasó nem kap feleletet arra, mit is kellene, lehetne tenni. Egy-egy égető kérdés taglalásakor az író hirtelen csevegésbe vált át, melynek habkönnyű felszíne alatt eltűnik a súlyos gond (ólat). Három-négy helyszínt is felkeres. Ugyanannyi vezetőtől kérdezi a megoldás mikéntjét, de a válaszok mindenütt közhelyekké laposodnak, s így nem vágnak igazán a dolgok elevenjébe. A múlt nosztalgikus fölelevení- tése, a nyugdíjas szakemberek sóhajai semmiképp sem oldhal- ják meg a textilipar problémáját. Az, hogy nagyobb szakértelemre lenne szükség, jobban kellene szervezni a munkát, több odaadással kellene dolgozni, szintén csak általános jellegű megállapítások. Moldova könyvéből a textilipari dolgozók semmi újat nem tudnak meg szakmájuk égető kérdéseiről, a „laikus“ olvasó ismereteit pedig csak annyival bővíti ez a könyv, hogy az képet nyer a szövés, fonás, kifestés műveletéről, szakfogásairól. Az, hogy A szent tehén mégis a tavaszi könyvhét fő szenzációja lett, mindenképpen elgondolkoztató tény. Kopócs Tibor, képzőművész A „Vajda Lajos Emlékkönyv“- et olvastam-böngésztem, s visszaidéztem Vajda hét évvel ezelőtti szentendrei gyűjteményes kiállítását. E nagy tehetségű, összefoglaló alkotóművész befejezett és lezárt, egyedi életművének válogatott anyagát szemlélve-ízlelgetve azon tűnődtem: milyen lehetett ez az ember alkatra. Belső és külső adottságai mennyiben segítették vagy éppen gátolták alkotását, gyorsan dolgozott, avagy töprengve vajúdott egy- egy kompozíción? Precíz, kiművelt vonalvezetése mindkettőt feltételezi. Voltak-e anyagi gondjai, milyen közegben élt, barátok, segítőtársak vették-e körül? És még sok hasonló gondolat vibrált bennem. Mert hisz oly keveset tudtam róla, szinte semmit. Csak azt, hogy munkái rendkívül nagy hatást tettek rám bárhol találkoztam velük. Az Emlékkönyv-bői viszont sok mindenre választ kaptam. Nemrég került kezembe a könyv, melyet barátai, későbbi méltatói és neves műkritikusok írásaiból állítottak össze úgyv hogy az ő levelezése is belekerült. Ebből tudtam meg, hogy „Vajda Lajos 33 éves volt, amikor (1941-ben) meghalt tüdővészben“. Nagyon sokat dolgozott. „Most egy idő óta egyáltalán nem festek semmit, inkább rajzolok sokat..." — írja feleségének 1936 ban. Anyagot gyűjt, hogy télen megfesse azt. Szinte látom, ahogy rajzait szemlélve töpreng, miként lehetne a legegyszerűbben, a legérthetőbben összefoglalni s kifejezni a gondolatot a rajz eszközeivel. Mert rajztudása tökéletes volt. Kiművelten bravúros vonalvezetését maradéktalanul alá tudta rendelni akaratának. „Azokhoz tartozom, akik gondolkodnak is azon, amit csinálnak“, írja önmagáról. Hihetetlen nyomorban küszködött át néhány évet Párizsban, de ott szívta magába a századelői avantgard pik- túra forradalmi eredményeit s jött haza Pestre és Szentendrére testben legyengülve, de lélekben annál szilárdabb meggyőződéssel elhivatottságáról. Magányos volt alkotásban is, embernek is. Nem sokat törődött a társadalmi formulációk- kal. Talán nem is volt ideje, mert érezte, hogy neki „csak“ dolgozni adatott meg. Harminchárom évesen meghalt, amit ránk hagyott, „etikával és esztétikai értékkel telt“ nagy örökség. A „Vajda Lajos Emlék- könyv“-et (Magvető, 1972) lapozgatni, böngészve-olvasni figyelmébe ajánlom mindenkinek, akinek ideje s ereje van megállni és eltűnődni az ember, az érték, sőt mi több, az alkotó ember teremtette érték bizarr ragyogásán, kallódásán. 1980. XI. 3, SZÁSZAK GYÖRGY Pavel Matis Jelvétele
