Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-03 / 260. szám, hétfő

Ne bántson a szegénység, mert ez minden időkben ösztökélő volt a tanu­lásra! Tanulva tanulj, gondolkodva ol­vass! Sokat írj; a betű megmarad, a szó elrepül! Apáczai Csere János Húrnak Péter, orvos Könyvtári emlékek nyomában Kassa (Košice} jelentős évfordulói ünnepel az Idén — 750 esztendő telt el a várost említő legrégibb fennmaradt okirat keltezésétől. A több mint kétszázezer lakost számláló kelet-szlová­kiai metropolis ma Csehszlovákia egyik legfejlet­tebb városa. Gazdag politikai és kulturális múlt­jával, jelenével lapunkban már mi is többször foglalkoztunk, de arról eddig nem szóltunk, hogy milyen könyvkultúrát mondhatott magáé­nak. Bertalan János Idős könyvtárost, a kerületi könyvtár szaktekintélyét azért kerestük most fel, hogy felidézzük a könyvtári emlékeket. % Bertalan elvtárs, történeti forrásokból tudjuk, hogy Kas­sát sokáig, mint iskolavárost emlegették. Ahol pedig iskolák voltak, ot könyveknek is kel­lett lenniük. Kassán vajon mi­kor alakult meg az első könyv­tár? — A imái Kerületi Könyvtár története a 17. századba nyúl vissza. A kor sajátos hangula­tától színezve, a magasabb mű­velődési igény hívta életre a Kassai Egyetemet, 1657-ben. A könyvtárra vonatkozóan az egyetem első időszakából nin­csenek konkrét adataink, de nagy a valószínűsége, hogy az egye­tem megalapításával egyidőben — a magasabb fokú oktatás szükségképpeni velejárójaként könyvtárat is nyitottak. A Kas­sai Egyetem 1777-ig működött. Ekkor a Ratio educatiónis ér­telmében Mária Terézia a Kas­sai Egyetemet a nagyszombati­val egyesítve Budára helyezte. Kassán a megszüntetett egye­tem kárpótlásaként királyi aka­démiát szervezett jogi és böl­cseleti fakultással. Arra vonat­kozóan már vannak adataink, hogy a jezsuita kollégium könyvtára továbbra is Kassán maradt, s átment a királyi akadémia kezelésébe. 0 A királyi akadémia med­dig működött? 1850-ig működött. Ekkor a királyi akadémia bölcseleti fa­kultását a gimnázium felsőbb osztályaihoz csatolták. Felső- oktatási intézményként csak a jogi fakultás maradt meg. A ki­rályi jogakadémia az első vi­lágháború végéig fennállt. A jogakadémia könyvtárának első nyomtatott katalógusa 1914-ben jelent meg. # Ezt megelőzően más könyvtárak is voltak Kassán? — Már az 1860-as évek ele­jén működött itt a Haimann- íéle kölcsönkönyvtár. Lelkes kassaiak magánkezdeményezé­sével 1872-ben életre hívták a múzeumot, s vele együtt szer­vezték meg annak ikönyvtárát. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a Múzeumok és Könyvtá­rak Országos Főfelügyelősége a század elején népkönyvtárat nyitott Kassán. Ugyanakikor itt voltak a különböző egyesüle­tek, intézmények könyvtárai, mint például a hadtestparancs­nokság-, a gazdasági akadé­mia-, a gimnázium és a főreál­iskola könyvtára, a régi szak­egyesületek könyvtárai, a kas­sai könyvnyomdászok egyesüle­tének könyvtára stb. # Az első köztársaságban hogyan alakult a Kassai Jog­akadémia, illetve könyvtárának a helyzete? — A jogakadémiai könyvtár 1922 decemberéig folytatta mű­ködését. Ekkor a felsőbb ható­ságok megszüntették a jogaka­démiát, és az a furcsa helyzet állott elő, hogy akadémiai könyvtár továbbra is volt, de akadémia nem. Két évig húzó­dott a könyvtár jellegének tisz­tázása, mígnem 1924-től, mint városi könyvtár folytatta mű­ködését, jóllehet nem zavarta­lanul. A Bratislavai Egyetemi Könyvtár határozott lépéseket tett az irányban, hogy az egy­kori Kassai jogakadémia könyv­tárát megszerezze. A város ve­zetősége, s a könyvtár akkori igazgatója Emil Cernaj min­dent megmozgatott annak érde­kében, hogy Kassán maradjon a könyvtár. Ez a harc kerek öt évig tartott. 1929-ben végül is megállapodásos szerződés jött létre a kultuszminisztérium és a város vezetősége között, melynek értelmében a könyv­tár gondozását Kassa kapta. Ettől az időszaktól kezdve ál­lami dotációt is kaptunk. A könyvtár állománya évente há­romezer kötettel gazdagodott. % A mai könyvtár alapozási időszakának tehát ez tekint­hető? — Lényegében igen, de hangsúlyoznom kell, jelentő­sebb fejlődés akkor még nem történt, sőt a második világhá­ború ideje alatt az állami tá­mogatás is igen minimális volt, ami ahhoz vezetett, hogy az ál­lomány nem gyarapodott. Lé­nyeges változás a második vi­lágháború sikeres kimenetele után történt. A cél akkor az volt, hogy jól szervezett tö­megkönyvtárat nyissunk a dol­gozóknak, olyant, mely min­den réteg olvasóigényeit egy­aránt szolgálni tudja. Kezdet­ben persze sok gondunk volt a pénzügyi keret biztosításával. Gondunkon a múzeum segített, mégpedig olyan módon, hogy kötetes-példányaiból a szépiro­dalmat átadta nekünk. A fel* szabadulást követően 1951-ben rendeztük az első nagyszabású akciónkat. Ez egy kiállítás volt az újjászületett szlovák, cseh és orosz irodalomból. # A kerületi könyvtár szo­cialista jellege tehát az ötve­nes években erősödött meg. — Igen. 1952—55 között a könyvtárunk 30 000 kötettel gyarapodott, főleg cseh, szlo­vák és orosz könyvekkel. Az ötvenes években kulturális fel­adatát azzal teljesítette, hogy nagyobb mennyiségben hosz- szabb időre kölcsönzött azok­nak a munkásoknak, akik a Kelet-szlovákiai Vasmű elődje, a HUKÖ, a Barátság Vasútvo­nal, a Vítkovicei Vasmű építé­sén dolgoztak. Itt még azt is meg kell jegyezni, hogy a könyvtár a háborút követő el­ső időszakban is megtartotta kettős arculatát, azaz közműve­lődési és tudományos könyvtár is volt, egészen 1952-ig. Ekkor a korábbi mezőgazdasági A MADÁCH KÖNYVKIADÓ ÚJ KÖNYVEI Tőzsér Árpád: Szavak barlangjában Megközelítés (Fiatal költők és képzőművészek antológiája) Madách Naptár, 1981 Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen; Időzített boldogság Tölgyessy György — Milan Kenda: Éltető és pusztító sugárzások Stíngl Miloslav: Meli Antu Ľudo Ondrejov: Kalandok a vadonban Ondrej Sládkovič: A gyetvai legény Jan Ryska: Hajónapló Karel Čapek: Egy kis foxi élete Jakab István: Nyelvünkről nyelvünkért josef Vágner — Nadfa Schneiderová: Szafári a Kilimandzsáró alatt könyvtárból és a dokumentá­ciós központból hivatalosan is megalakult az állami tudomá­nyos könyvtár, mely a műszaki és a speciális szakirodalom gyűjtését tekinti fő feladatá­nak, míg a kerületi könyvtár a szépirodalmon kívül — az 1959-ben megjelent könyvtári törvény céljainak megfelelően — az ismeretterjesztő irodal­mat gyűjti. £ A kerületi könyvtár ezt megelőzően rendelkezett úgy­nevezett speciális szakiroda- lommal? Ha igen, akkor ezek­nek a könyveknek mi lett a sorsuk? — Akadémiai állományun­kat az állami tudományos könyvtár és a kerületi könyv­tár közötti megállapodás értel­mében átadtuk a tudományos könyvtárnak. Mintegy 29 000 kötet könyvről — köztük sok magyar kiadványról — volt szó. Ennek átadása 1955—1963 között történt. 0 Más struktuális változás­ra is sor került? — 1953-ban már ifjúsági osz­tályt is szerveztünk, mely 1955-ben teljesen önálló könyv­tárrá alakult. 0 A kerületi könyvtár fő feladata végül is mi maradt? — A cél: tervezésen alapu­ló, korszerű, jó közművelődési könyvtár megteremtése volt. Ennek elérésében nagy segít­séget jelentett számunkra, hogy 1957-től egymásután jöttek hozzánk a közép- illetve főis­kolát végzett könyvtári szak­emberek. A hatvanas évek ele­jén könyvtárunk a helyismereti irodalom intenzívebb tanulmá­nyozása érdekében — minden nyelvi korlátozás nélkül — megszervezte saját regionális gyűjteményét,, melynek tárgy­köre egyrészt Kassa városára, másrészt Kelet-Szlovákiára kor­látozódott. Számos értékes és elgondolkodtató kiadványt si­került összegyűjteni. # Milyen most a kerületi könyvtár, hány kötet könyvvel rendelkezik? — Könyvtárunk 1964 óta Vojtech Cap igazgató szaksze­rű irányításával nagy fejlődés­nek indult. Ma minden fenn­tartás nélkül elmondható, hogy szocialista kultúrpolitikánk megvalósításában jelentős sze­repet tölt be ez a könyvtár. Közművelődési jellege megerő­södött, olvasótábora gyarap­szik. Jelenlegi könyvállomá­nyunk 418 738 kötet, melyből több mint 30 000 magyar nyel­vű. Állományunk évente átla­gosan 26 000 kötettel gyarap­szik. Könyvtárunk nyolc osztá­lyának — módszertani, beszer­zési és feldolgozó, bibliográfiai, kiikölcsönző, ellenőrző, gazda­sági, politikai és zenei — 78 dolgozója van, ideértve a fiók- könyvtáraink alkalmazottainak számát is. Fiókkönyvtáraink főleg Kassa új lakónegyedei­ben vannak, s a városhoz csa­tolt községekben: Téhámyban, Széplakon, Bárcán, Lőrinckén, Kassaújfaluban, Miszlókán, Zse- besen. A gyakorlati jellegű módszertani kiadványokon kí­vül jelentős könyvtárunk bib­liográfiai tevékenysége is. 1967-től kezdve évente rend­szeresen két bibliográfiai év­könyvet adunk ki, egyet a vá­rosról, egyet pedig a Kassa-vi- déki járásról. Ezenkívül se sze­ri se száma a különféle alkal­mi és tematikai bibliográfiák­nak, melyek mind az olvasók tájékoztatását szolgálják. Moldova György A szent te­hén (Madách Könyvkiadó, Bra­tislava 1980) riportot írt a ma­gyar textiliparról. Lehangoló írás került ki tolla alól, a hozzá nem értésről, a laza munkafe­gyelemről, az érintettek egy ré­szének szenvtelen hozzáállásá­ról stb. 682 oldalon át sorolja érveit, megállapításait a szerző. Sok helyen indulattól remegő hangon támad és vádol, keresi a felelősöket. A könyv szokat­lan terjedelme, a textilgyárak részletes bemutatása, a munka- folyamatok aprólékos leírása, a változatos helyszínek, a sok sze­replő, a megbízólevél tartalma, mind-mind arra utalnak, hogy Moldova a teljesség igényével készítette nagyszabású riportso­rozatát. Ha valóban az volt a szerző célja, hogy in toto mu­tassa be a textilipart, akkor még jobban hiányzik a könyv miért­jére adandó válasz. Az olvasó nem kap feleletet arra, mit is kellene, lehetne tenni. Egy-egy égető kérdés taglalásakor az író hirtelen csevegésbe vált át, melynek habkönnyű felszíne alatt eltűnik a súlyos gond (ólat). Három-négy helyszínt is felke­res. Ugyanannyi vezetőtől kér­dezi a megoldás mikéntjét, de a válaszok mindenütt közhelyek­ké laposodnak, s így nem vág­nak igazán a dolgok elevenjébe. A múlt nosztalgikus fölelevení- tése, a nyugdíjas szakemberek sóhajai semmiképp sem oldhal- ják meg a textilipar problémá­ját. Az, hogy nagyobb szakérte­lemre lenne szükség, jobban kellene szervezni a munkát, több odaadással kellene dolgoz­ni, szintén csak általános jelle­gű megállapítások. Moldova könyvéből a textilipari dolgozók semmi újat nem tudnak meg szakmájuk égető kérdéseiről, a „laikus“ olvasó ismereteit pedig csak annyival bővíti ez a könyv, hogy az képet nyer a szövés, fo­nás, kifestés műveletéről, szak­fogásairól. Az, hogy A szent tehén mégis a tavaszi könyvhét fő szenzá­ciója lett, mindenképpen elgon­dolkoztató tény. Kopócs Tibor, képzőművész A „Vajda Lajos Emlékkönyv“- et olvastam-böngésztem, s visszaidéztem Vajda hét évvel ezelőtti szentendrei gyűjtemé­nyes kiállítását. E nagy tehet­ségű, összefoglaló alkotómű­vész befejezett és lezárt, egye­di életművének válogatott anyagát szemlélve-ízlelgetve azon tűnődtem: milyen lehetett ez az ember alkatra. Belső és külső adottságai mennyiben segítették vagy éppen gátolták alkotását, gyorsan dolgozott, avagy töprengve vajúdott egy- egy kompozíción? Precíz, ki­művelt vonalvezetése mindket­tőt feltételezi. Voltak-e anyagi gondjai, milyen közegben élt, barátok, segítőtársak vették-e körül? És még sok hasonló gondolat vibrált bennem. Mert hisz oly keveset tudtam róla, szinte semmit. Csak azt, hogy munkái rendkívül nagy hatást tettek rám bárhol találkoztam velük. Az Emlékkönyv-bői vi­szont sok mindenre választ kaptam. Nemrég került kezembe a könyv, melyet barátai, későbbi méltatói és neves műkritiku­sok írásaiból állítottak össze úgyv hogy az ő levelezése is belekerült. Ebből tudtam meg, hogy „Vajda Lajos 33 éves volt, amikor (1941-ben) meghalt tü­dővészben“. Nagyon sokat dol­gozott. „Most egy idő óta egyáltalán nem festek semmit, inkább rajzolok sokat..." — írja feleségének 1936 ban. Anyagot gyűjt, hogy télen meg­fesse azt. Szinte látom, ahogy rajzait szemlélve töpreng, mi­ként lehetne a legegyszerűb­ben, a legérthetőbben össze­foglalni s kifejezni a gondola­tot a rajz eszközeivel. Mert rajztudása tökéletes volt. Ki­művelten bravúros vonalveze­tését maradéktalanul alá tudta rendelni akaratának. „Azokhoz tartozom, akik gondolkodnak is azon, amit csinálnak“, írja önmagáról. Hihetetlen nyomor­ban küszködött át néhány évet Párizsban, de ott szívta magá­ba a századelői avantgard pik- túra forradalmi eredményeit s jött haza Pestre és Szentend­rére testben legyengülve, de lélekben annál szilárdabb meg­győződéssel elhivatottságáról. Magányos volt alkotásban is, embernek is. Nem sokat törő­dött a társadalmi formulációk- kal. Talán nem is volt ideje, mert érezte, hogy neki „csak“ dolgozni adatott meg. Har­minchárom évesen meghalt, amit ránk hagyott, „etikával és esztétikai értékkel telt“ nagy örökség. A „Vajda Lajos Emlék- könyv“-et (Magvető, 1972) la­pozgatni, böngészve-olvasni fi­gyelmébe ajánlom mindenki­nek, akinek ideje s ereje van megállni és eltűnődni az em­ber, az érték, sőt mi több, az alkotó ember teremtette érték bizarr ragyogásán, kallódásán. 1980. XI. 3, SZÁSZAK GYÖRGY Pavel Matis Jelvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom