Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1980-10-14 / 243. szám, kedd

A CSKP KB 18. ÜLÉSÉNEK VITÁJA VASIL BIĽAK ELVTÁRSNAK, A CSKP KB ELNÖKSÉGE TAGJÁNAK, A KB TITKÁRÁNAK FELSZÓLALÁSA ŰJ SZÓ 1980 X. 14. A mai ülé­sen megvitat­juk azokat a kérdéseket, amelyek rend kfvül fontosak pártunk és tár­sadalmunk életében, rend­kívüli nemzet­közi jelentősé­gük és hatásuk van. A XVI. pártkongresz- szus és a 7. öt­éves terv elő készítéséről van szó, ezek meghatározzák a fejlett szocialista tár­sadalom további építésének irányvo nalát, 'közvetlenül befolyásolják a nép gazdaság fejlődését, a nép életszínvo nalát és Csehszlovákia nemzetközi helyzetét. Amint Husák elviárs beszédében hangsúlyozta, olyan feltételeik közöt» készítjük elő a kongresszust és bon takozlatjuk Iki a kongresszus előtti akiivitást, amelyek rendkívüli igénye­ket támasztanak az egész társadalom, az állami és a gazdasági szervek mun kajával szemben. A Központi Bizottság 15. ülése rá mutatott a politikai, a gazdasági és az ideológiai feladatok szoros kapcso tatára és annak szükségszerűségére, lujgv komplexen kell megoldani tár sadalmunk fejlődésének, az új szocia lista ember nevelésének kérdéseit. Az ülés óta eltelt hat hónap megerösí tette e kérdések felvetésének helyes ségét es időszerűségét. Csehszlovákia nem fejlődik elszige telten mindattól, ami a világban vég be megy, beleértve a tőkés világ vál­sághelyzeteit is. Ezeket a hatásokat nem kerülhetjük ki, nem becsülhetjük le, de nem is becsülhetjük túl. Gaz dasági fejlődésünk alapvető támasza, a külgazdasági és a tudományos-mű szaki kapcsolatokat is beleértve, a szó rial ista termelési viszonyok redszere. a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott szoros, sok oldalú együttműködés. Ezeknek a kap csokitoknak az elmélyítése szavatolja további haladásunkat. Amint* Husák elvtárs rámutatott, a (külpolitikai feltételek a jövőben sem lesznek könnyűek. Világszerte heves forrongás tanúi lehelünk. Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy ez ideiglenes jelenség. Illuzórikus lenne azt gondol ni, hogy bekövetkezik a megálmodott nyugalom és a konfliktusmentes nem zetközi helyzet. A küzdelem a fe­szültségenyhülés legeredményesebb időszakában sem szűnt meg. A kapita­lizmus általános válsága elmélyült, érinti a burzsoá társadalom életéneik valamennyi oldalát. Az, ami a Közel­és Közép-Keleten, Indokínában, Latin- Amerikában, Afrikában és Európában történik, nem véletlen és nincs elszi­getelve. Kifejezi a nemzetközi osztály- harcot, amely nem tegnap keletkezett. Objektív történelmi folyamat — harc folyik a régi és az új, a haladó és a reakciós, a forradalmi és az ellen- forradalmi között. Ennek a ténynek önmagában nem kellene aggodalmat (keltenie. Fontos azonban, hogy ezt a szükséges küzdelmet a kiéleződés idő­szakában is a szükséges határokon be­lül tartsuk, hogy respektáljuk az em beriség közös érdekét a nukleáris há­borús konfliktus veszélyének elhárí­tásában. A háború megakadályozása, a tartós és szilárd béké megőrzése, az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének érvé­nyesítése és elmélyítése — ez a Szov­jetunió, Csehszlovákia és a szocialista közösség többi országa politikájának lényege és alapja. A szocialista országok a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületé­nek májusi ülésén hatékony intézke­dések komplexumát javasolták korunk legfontosabb kérdéseinek megoldásá­ra. Ezeket az intézkedéseket most újabbakkal egészítették ki, amelyeket a Szovjetunió terjesztett elő a háborús veszély enyhítésére az ENSZ-küzgyűlés ülésszakán. A szocialista országok növekvő ak­tivitása azt bizonyítja, hogy közössé­günk a feszültségenyhülésért és a bé­kéért folytatott küzdelemben a stra­tégiai kezdeményezést saját kezében tartja. A szocialista országok testvér­pártjai vezetőinek idei krími találkozói Leonyid lljics Brezsnyevvel megerősí­tették, hogy a szocialista országok minden erejüket, a szocialista közösség erejét e politika szolgálatába állítják. Meg kell mondani, hogy ez a politi­kánk fokozatosan egyre több támoga­tóra talál a tőkés világban is, mivel megmutatja az egyedül ésszerű, békés kivezető utat a mai bonyolult nem­zetközi viszonyok megoldásában. A Szovjetunió békeprogramja es következetes érvényesítése a nemzet­közi kapcsolatokban kedvező feltétele két teremtett a szocializmus fejlődé­séhez es forradalmi példamutatása ha­tásának növeléséhez, (obi) feltételeik alakultak ki a forradalmi erőknek a monopoltőke ellen folytatott küzdel­méhez, a világ minden részében a nem zeti felszabadító mozgalom harcához, a marxista — leninista ideológia tér jesztéséhez. A kapitalizmusnak a háború utáni időszak legmélyebb válsága mélyen megrendítette az imperializmust. Ki éleződtek a kizsákmányoló rendszer ellentmondásai, elmélyültek az ener­gia, valuta és kereskedelmi problémák, növekedett az infláció, a tömeges mun­kanélküliség, fokozódott a szociális fe­szültség. Mindez előidézte a burzsoá társadalom egyre mélyebb erkölcsi bomlását. A fejlődő országoknak a politikai és gazdasági függetlenség megszilárdít,! síiért és azon joguk érvényesítéséért folytatott harca következtében, hogy jogukban álljon dönteni saját gazdag ságuk és természeti forrásaik ki hasz nálásáról, lényegesen korlátozta az imperializmus lehetőségeit. A világszocializmus pozícióinak ál landó megszilárdítása, a fejlődő orszá­goknak az imperializmussal szemben támasztott igazságos követelményeinek aktív támogatása a nemzetközi poron­don változáshoz vezetett az erőviszo nyokban, a béke és a haladás javára. Mindez idegességet ós bizonytalansá­got keltett az imperialista uralkodó- körökben, elsősorban az USA ban, amely újból vissza szeretné szerezni az elvesztett történelmi kezdeménye­zését. Meg akarja másítani a mai katonai stratégiai egyensúlyt, katonai fölényre akar szert tenni a szocialista közösség fölött, rá akarja kényszerí­teni saját akaratát más nemzetekre. A világimperializmus és a reakció erői a feszültségenyhülés politikája és a szocializmus elleni frontális el lentámadásukban kudarcokat és vere­ségeket szenvedtek, de nem mondtak le terveikről, újból és újból s egyre nagyobb kitartással mozgósítják erői két e nagyon veszélyes politika foly tatására. Az Amerikai Egyesült Államok min­dent megtesz azért, hogy meggyorsít sa az amerikai nukleáris közép-ható távolságú rakétáknak Közép-Európá- ban való elhelyezésre vonatkozó prog­ram megvalósítását. Egyúttal el akar­ja halasztani a közép-hatótávolságú nukleáris eszközökről az előteroü tá­maszpontokon elhelyezett amerikai nukleáris fegyverekkel szoros kapcso latban folytatott tárgyalásokat, amint azt a Szovjetunió javasolta. Az amerikai militaristák veszélyes irányvonala megnyilvánult Carter el­nök 59. számú doktrínájában, amely az Egyesült Államok nukleáris stratégiá­jára vonatkozik. Az ún. „korlátozott nukleáris háború“ koncepciója nem csak a szocialista országok, hanem a világ valamennyi állama számára ve szólyt jelent, veszélyt jelent mindenütt, ahol az Egyesült Államok veszélyez­tetve látja érdekeit. Az Egyesült Államok politikája ar­ra irányul, hogy fokozza a feszültsé­get a Szovjetunióval és a szocializmus­sal szemben, hisztériát és háborús lég­kört keltsen, ezzel kendőzne el a meg­gyorsított militarizálást. Éket akarnak verni a Szovjetunió és szövetségesei közé az ún. differenciált politika meg­valósításával. El akarják választani egymástól a szocialista közösség orszá­gait és azokat az országokat, amelyek lerázták a gyarmati uralmat és az összes fejlődő országot fel akarják használni az imperializmus globális stratégiája érdekeinek megfelelően. Az Egyesült Államok kormányának számos lépését a választások előtti tak­tikázás befolyásolja, de irreális len­ne abban bízni, hogy az amerikai kor­mányzat mai kemény külpolitikai irányvonala, győzzön Carter vagy akár Reagan Is, radikálisan megváltozik. Számolni kell azzal, hogy az Egyesült Államok kormánykörei folytatják mai ideológiai-politikai irányvonalukat, amelynek alapja, hogy erőt és az erő­szakkal való fenyegetést alkalmazzák osztályérdekeik érdekében, beavatkoz­nak más országok belügyeibe azzal a céllal, hogy uralmat vívjanak ki a vi­lág egyes részeiben. Az amerikai kormánykörök egyre jobban bevonják ebbe a politikába a mai kínai vezetés hegemonista, szov­jetellenes és szocialistaellenes irány­zatát. Magában Kínában éles hatalmi harc folyik az egyes csoportok között. A kormány vezető posztjain a közel­múltban történt változások nem hoz­zák a politika megváltozását, sőt el­lenkezőleg, az Egyesült Államok és a NATO legreakciósabb köreivel való kapcsolat további megszilárdítását je­lentik a szocializmus, a haladás és a inVkn ellen folytatott közös harcban. A világimperializmus a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győzelme óta minden lehetőséget kipróbált arra, hogy elpusztítsa a szovjetek országát. Tudatosítja, hogy céljai megvalósítása útjában a Szovjetunió és a szocialista közösség államai, a haladó erők áll­nak. Az ún. szovjet veszélyre vonat­kozó rágalmazó kampánnyal az impe­rialisták el akarják hallgattatni a szov jel békepolitikára vonatkozó igazságot. A l)éke híveinek nevezik önmagukat, dii ugyanakkor cinikusan megindokol­ják, miért kell állandóan újabb és egyre pusztítóbb fegyverek gyártását bevezetni. A/ imperializmus militarista politikája következtében a fegyverke zési költségek évről évre nagyobbak. Egyre nagyobb az a veszélv, hogy ha az emberiség csökkentené a békéért folytatott harcát a viláK elpusztulna egy nukleáris háborúban. Az amerikai imperializmus mindent megtesz azért, hogy ez a borzalmas tűzvész éppen Európában keletkezzen, amelyet első­ként akar feláldozni. Az imperializmus a háború után: időszakban minden módszert ós esz közt felhasznált arra, hogy gátat vés sen a forradalmi és nemzeti-felszaba­dító mozgalomnak. Az áTTmizsarolástól., a gazdasági diszkriminációtól kezdve a koreai és a vietnami háború, a ku~ bai invázión keresztül óriási erőfe szítéseket tett a szocialista közösség országainak megbontására. Tervet akart végrehajtani a Német Demokra tikus Köztársaság, a Magyar Népköz társaság elpusztítására, kidolgozta a koncepciót egy ellenforradalom elő idézésére Csehszlovákiában és arra, hogy Csehszlovákiát kiragadja a szó cialista közösségből. Az imperializmus minden kísérletéből levontuk a következtetést: állandóan tökéletesíti a szocializmus aláásására vonatkozó terveit, sóikkal rafináltab ban kendőzi el a szocialista közösség és a szocialista rendszer elleni táma­dásait és terveit. Az ami Lengyelországiján történik, az nemcsak a lengyel dolgozóik elége­detlenségét tükrözi. Igaz. hogy a szó cialista országokban előforduló min­den komoly hiba elősegíti a kommu­nistaellenes központok aljas terveinek kibontakoztatását. A gazdasági, poli­tikai és ideológiai területen tapasztal­ható súlyos fogyatékosságok feszült­séget, a dolgozók elégedetlenségét idé­zik elő, amit a hazai és a külföldi ellenforradalmi erőik rugalmasan fel­használnak távlati programjuk megva­lósítására, az ország politikai helyze­tének megmászására, s ennek érdeké­ben kihasználják a nacionalizmust, a szovjetellenességet, az emberek tuda­tában minden csökevényt és különösen mindazt, ami az egyes országokban megoldatlan problémát jelent, A revizionisták ezeket a fogyaté kosságokat az adott országok „specifi­kumainak“ nevezik. A szocialista épí­tésre vonatkozó lenini tanítással el­lentétben a csökevénveket bele akar­ják foglalni a szocializmus „modelljei- be“, nálunk például ilyennek minősí tették „az emberarcú szocializmus“ modelljét. Emlékeztetnünk kell arra, hogy á csehszlovákiai ellenforradalom veresé ge alapján a nemzetközi imperializmus központjai arra a következtetésre ju­tottak, hogy csakis abban az esetben reménykedhetnek a sikerben, ha sike­rül kihasználniuk a dolgozók töme­ges elégedetlenségét, ha terveiket úgy­mond „az üzemekre“ alapozhatják. A lengyelországi fejlemények is ezt igazolják. Jól megnyilvánult agresszív jellegük azokkal szemben, akik nem vállaltak közösséget a sztrájkokkal, a sztrájkbizottságok céltudatos tevékeny­ségében, amelyek tulajdonképpen át akarták venni a hatalmi szervek funk­cióját, sőt egyes helyeken már be is töltötték ezt a funkciót. Mindez az antikommunista központok tevékeny­ségére utal. A lengyelországi események nagy aggodalmat keltettek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. A pártok teljes többsége a Lengyel Egyesült Munkáspárttal együtt, az osztályellenséggel folytatott harcokban gyűjtött tapasztalatok alapján leleplez­te a lengyel nép ún. barátainak igazi arculatát. Az egyes nyugat-európai kommunista pártokban a különböző revizionisták azt állítják, hogy a len­gyelországi események megerősítik „a szocializmus és a demokrácia össze­kapcsolására“ vonatkozó elképzeléseik helyességét. Az „eurokommunisták“ tapsolnak a lengyel ellenzéki szocia­listaellenes erőknek és azt állítják, hogy tevékenységük a demokrácia meg­nyilvánulása. A lengyelországi fejlemények tapasz­talatai azt bizonyítják, milyen helyes, hogy a CSKP Központi Bizottsága rendszeresen foglalkozik a párttagok ideológiai nevelésével és társadalmi te­vékenységével. A CSKP KB 15. ülése újból kiemelte e kérdések fontosságát« Ugyancsak újból bebizonyosodott párt és a társadalom a CSKP XIII. kong-, resszusa utáni válságának tanulságai című dokumentum helyessége. Ez a dokumentum kimerítő választ ad arra a kérdésre, miképp történhetett, hogy Csehszlovákiában ellenforradalmi fo­lyamat iHintakozoU ki. A válságos fej­lődés tanulságait a lest vérpártok több­sége a nemzetközt kommunista ós munkásmozgalom jelentős dokumentu-i mának tartja. Tapasztalataink és más országok ta­pasz tahi! m is azt bizonyítják, hogy, nemcsak az minősíthető ellenforradal­mi tettnek, ha a reakció már gyilkol­ja i haladó erőket. A dolgozó nép egy-i ségének megbontása, a munkásosztály és élcsapatának, a kommunista párt szerepének gyengítése, a néphatalom, a szocialista közösség egységének és a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk aláásása, a nacionalizmusnak a poll tuka egyik alapelvévé való emelése és egyúttal a proletárinternacionalizmus jelentőségének degradálása, a marxiz­mus—leninizmus eszméinek különböző áltudományos elméletekkel való he­lyettesítése olyan politikát jelent, amely aláássa a szocializmust és ezért tehát csakis ellenforradalmi politiká­nak nevezhető. Az imperializmus és propagandaesz« közei számára semmi sem szent. Min* den aljasságot, hazugságot felhasználd nak és ettől a különböző, ún. csuh-' szlovákiai hazafiak sem riadnak vissza, akik valamikor hitet tettek „az ember­arcú szocializmus“ mellett, de Nyugat­ra szöktek és már beismerik, hogy, tulajdonképpen a szocialista rendszer aláásása, a kommunista párt felszámo-" lása. a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való szövetségünk felbontása volt a céljuk. Lengyelországban ma egyes emberek azt hangoztatják, hogy nem politikáról van szó, hanem a „független és sza­bad szakszervezetek kialakítására tö­rekednek, Ugyanezek az emberek azonban, úgy mutatkozik az ún. „füg­getlen szakszervezetekből“ legális ala­pot akarnak teremteni az ellenzéki tevékenységhez és ahhoz, hogy kül­földről tartósan beavatkozzanak a Len­gyel Népköztársaság belügyeibe. Céljuk a Lengyel Egyesült Munkáspárt veze­tő szerepének gyengítése, a szocialista Lengyelország megbénítása. Követel­ményeiket állandóan fokozzák. A foely« zet olyan, hogy az egyik fél oltja a tüzet, a másik mindennap újabb olajat önt a tűzre. Ä testvéri Lengyelországban a hely­zet rendkívül bonyolult, amint azt a LEMP KB legutóbbi ülésén Kania elvtárs is megerősítette. Bízunk abban, hogy a lengyel, kommunisták és nem kom­munisták, mindnyájan, akik szeretik hazájukat és elő akarják segíteni szo­cialista fejlődését — mivel csakis a szocializmus szavatolja Lengyelország valóban független demokratikus fejlő­dését • megtalálják a kivezető utat a válságból és nem engedik meg, hogy, a népi Lengyelország elveszítse azt, amit óriási áldozatok árán megszerzett. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy a jobboldal programja mindig népelle^ nes és nemzetellenes. A reakciós erők­nek, bármennyire is szépíteni próbál­ják terveiket, mindig a szocializmus gyengítése és bomlasztása a célja. Bízunk abban, hogy a burzsoázia, az antikommunista központok és a szocia­listaellenes erők törekvéseikkel, rej­tőzzenek akár a lengyel néppel szem­ben hirdetett barátság szólamai mögé is, nem vezetik félre a lengyel dolgom zókat annyira, hogy le tudják őket té­ríteni a szocialista útról. Nem tagadjuk, hogy mindaz, ami Lengyelországban történik politikai, Ideológiai és gazdasági szempontból is mélyen érint bennünket. Minden cseh­szlovák kommunista, egész népünk a haladás, a szocializmus oldalán áll, számára a legnagyobb értéket jelenti a haladás és a szocializmus, annál in^ kább, amikor szocialista országról van szó. A lengyel elvtársak ezért mindig számíthatnak pártunk és népünk segít­ségére. * A kommunistaellenes központok nagy figyelmet szentelnek Csehszlová­kiának, újból dogmatizmussal, rugal­matlansággal és összeférhetetlenséggel vádolnak bennünket. Dühösíti őket, hogy elvhű politikát folytatunk, hogy Csehszlovákiában a szocialistaellenes elemek nem ’ találnak táptalajt, hogy népünk bízik a kommunista pártban és támogatja programját. Az ún. disz- szidensek, chartisták, vagy nevezzék őket bárhogyan is, szocialista rendsze­rünk ellenségei, nem számolhatnak az­zal, hogy tevékenységüket megtűrjük. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a szocialista állam, a nemzeti bizottsá­gok, a Nemzeti Front szervezetei nem lehetnek elnézőek azokkal szemben, akik ártani akarnak a szocializmus­nak, a párt és a nép egységének, a (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom