Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-14 / 243. szám, kedd
A CSKP KB 18. ÜLÉSÉNEK VITÁJA VASIL BIĽAK ELVTÁRSNAK, A CSKP KB ELNÖKSÉGE TAGJÁNAK, A KB TITKÁRÁNAK FELSZÓLALÁSA ŰJ SZÓ 1980 X. 14. A mai ülésen megvitatjuk azokat a kérdéseket, amelyek rend kfvül fontosak pártunk és társadalmunk életében, rendkívüli nemzetközi jelentőségük és hatásuk van. A XVI. pártkongresz- szus és a 7. ötéves terv elő készítéséről van szó, ezek meghatározzák a fejlett szocialista társadalom további építésének irányvo nalát, 'közvetlenül befolyásolják a nép gazdaság fejlődését, a nép életszínvo nalát és Csehszlovákia nemzetközi helyzetét. Amint Husák elviárs beszédében hangsúlyozta, olyan feltételeik közöt» készítjük elő a kongresszust és bon takozlatjuk Iki a kongresszus előtti akiivitást, amelyek rendkívüli igényeket támasztanak az egész társadalom, az állami és a gazdasági szervek mun kajával szemben. A Központi Bizottság 15. ülése rá mutatott a politikai, a gazdasági és az ideológiai feladatok szoros kapcso tatára és annak szükségszerűségére, lujgv komplexen kell megoldani tár sadalmunk fejlődésének, az új szocia lista ember nevelésének kérdéseit. Az ülés óta eltelt hat hónap megerösí tette e kérdések felvetésének helyes ségét es időszerűségét. Csehszlovákia nem fejlődik elszige telten mindattól, ami a világban vég be megy, beleértve a tőkés világ válsághelyzeteit is. Ezeket a hatásokat nem kerülhetjük ki, nem becsülhetjük le, de nem is becsülhetjük túl. Gaz dasági fejlődésünk alapvető támasza, a külgazdasági és a tudományos-mű szaki kapcsolatokat is beleértve, a szó rial ista termelési viszonyok redszere. a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott szoros, sok oldalú együttműködés. Ezeknek a kap csokitoknak az elmélyítése szavatolja további haladásunkat. Amint* Husák elvtárs rámutatott, a (külpolitikai feltételek a jövőben sem lesznek könnyűek. Világszerte heves forrongás tanúi lehelünk. Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy ez ideiglenes jelenség. Illuzórikus lenne azt gondol ni, hogy bekövetkezik a megálmodott nyugalom és a konfliktusmentes nem zetközi helyzet. A küzdelem a feszültségenyhülés legeredményesebb időszakában sem szűnt meg. A kapitalizmus általános válsága elmélyült, érinti a burzsoá társadalom életéneik valamennyi oldalát. Az, ami a Közelés Közép-Keleten, Indokínában, Latin- Amerikában, Afrikában és Európában történik, nem véletlen és nincs elszigetelve. Kifejezi a nemzetközi osztály- harcot, amely nem tegnap keletkezett. Objektív történelmi folyamat — harc folyik a régi és az új, a haladó és a reakciós, a forradalmi és az ellen- forradalmi között. Ennek a ténynek önmagában nem kellene aggodalmat (keltenie. Fontos azonban, hogy ezt a szükséges küzdelmet a kiéleződés időszakában is a szükséges határokon belül tartsuk, hogy respektáljuk az em beriség közös érdekét a nukleáris háborús konfliktus veszélyének elhárításában. A háború megakadályozása, a tartós és szilárd béké megőrzése, az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének érvényesítése és elmélyítése — ez a Szovjetunió, Csehszlovákia és a szocialista közösség többi országa politikájának lényege és alapja. A szocialista országok a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének májusi ülésén hatékony intézkedések komplexumát javasolták korunk legfontosabb kérdéseinek megoldására. Ezeket az intézkedéseket most újabbakkal egészítették ki, amelyeket a Szovjetunió terjesztett elő a háborús veszély enyhítésére az ENSZ-küzgyűlés ülésszakán. A szocialista országok növekvő aktivitása azt bizonyítja, hogy közösségünk a feszültségenyhülésért és a békéért folytatott küzdelemben a stratégiai kezdeményezést saját kezében tartja. A szocialista országok testvérpártjai vezetőinek idei krími találkozói Leonyid lljics Brezsnyevvel megerősítették, hogy a szocialista országok minden erejüket, a szocialista közösség erejét e politika szolgálatába állítják. Meg kell mondani, hogy ez a politikánk fokozatosan egyre több támogatóra talál a tőkés világban is, mivel megmutatja az egyedül ésszerű, békés kivezető utat a mai bonyolult nemzetközi viszonyok megoldásában. A Szovjetunió békeprogramja es következetes érvényesítése a nemzetközi kapcsolatokban kedvező feltétele két teremtett a szocializmus fejlődéséhez es forradalmi példamutatása hatásának növeléséhez, (obi) feltételeik alakultak ki a forradalmi erőknek a monopoltőke ellen folytatott küzdelméhez, a világ minden részében a nem zeti felszabadító mozgalom harcához, a marxista — leninista ideológia tér jesztéséhez. A kapitalizmusnak a háború utáni időszak legmélyebb válsága mélyen megrendítette az imperializmust. Ki éleződtek a kizsákmányoló rendszer ellentmondásai, elmélyültek az energia, valuta és kereskedelmi problémák, növekedett az infláció, a tömeges munkanélküliség, fokozódott a szociális feszültség. Mindez előidézte a burzsoá társadalom egyre mélyebb erkölcsi bomlását. A fejlődő országoknak a politikai és gazdasági függetlenség megszilárdít,! síiért és azon joguk érvényesítéséért folytatott harca következtében, hogy jogukban álljon dönteni saját gazdag ságuk és természeti forrásaik ki hasz nálásáról, lényegesen korlátozta az imperializmus lehetőségeit. A világszocializmus pozícióinak ál landó megszilárdítása, a fejlődő országoknak az imperializmussal szemben támasztott igazságos követelményeinek aktív támogatása a nemzetközi porondon változáshoz vezetett az erőviszo nyokban, a béke és a haladás javára. Mindez idegességet ós bizonytalanságot keltett az imperialista uralkodó- körökben, elsősorban az USA ban, amely újból vissza szeretné szerezni az elvesztett történelmi kezdeményezését. Meg akarja másítani a mai katonai stratégiai egyensúlyt, katonai fölényre akar szert tenni a szocialista közösség fölött, rá akarja kényszeríteni saját akaratát más nemzetekre. A világimperializmus és a reakció erői a feszültségenyhülés politikája és a szocializmus elleni frontális el lentámadásukban kudarcokat és vereségeket szenvedtek, de nem mondtak le terveikről, újból és újból s egyre nagyobb kitartással mozgósítják erői két e nagyon veszélyes politika foly tatására. Az Amerikai Egyesült Államok mindent megtesz azért, hogy meggyorsít sa az amerikai nukleáris közép-ható távolságú rakétáknak Közép-Európá- ban való elhelyezésre vonatkozó program megvalósítását. Egyúttal el akarja halasztani a közép-hatótávolságú nukleáris eszközökről az előteroü támaszpontokon elhelyezett amerikai nukleáris fegyverekkel szoros kapcso latban folytatott tárgyalásokat, amint azt a Szovjetunió javasolta. Az amerikai militaristák veszélyes irányvonala megnyilvánult Carter elnök 59. számú doktrínájában, amely az Egyesült Államok nukleáris stratégiájára vonatkozik. Az ún. „korlátozott nukleáris háború“ koncepciója nem csak a szocialista országok, hanem a világ valamennyi állama számára ve szólyt jelent, veszélyt jelent mindenütt, ahol az Egyesült Államok veszélyeztetve látja érdekeit. Az Egyesült Államok politikája arra irányul, hogy fokozza a feszültséget a Szovjetunióval és a szocializmussal szemben, hisztériát és háborús légkört keltsen, ezzel kendőzne el a meggyorsított militarizálást. Éket akarnak verni a Szovjetunió és szövetségesei közé az ún. differenciált politika megvalósításával. El akarják választani egymástól a szocialista közösség országait és azokat az országokat, amelyek lerázták a gyarmati uralmat és az összes fejlődő országot fel akarják használni az imperializmus globális stratégiája érdekeinek megfelelően. Az Egyesült Államok kormányának számos lépését a választások előtti taktikázás befolyásolja, de irreális lenne abban bízni, hogy az amerikai kormányzat mai kemény külpolitikai irányvonala, győzzön Carter vagy akár Reagan Is, radikálisan megváltozik. Számolni kell azzal, hogy az Egyesült Államok kormánykörei folytatják mai ideológiai-politikai irányvonalukat, amelynek alapja, hogy erőt és az erőszakkal való fenyegetést alkalmazzák osztályérdekeik érdekében, beavatkoznak más országok belügyeibe azzal a céllal, hogy uralmat vívjanak ki a világ egyes részeiben. Az amerikai kormánykörök egyre jobban bevonják ebbe a politikába a mai kínai vezetés hegemonista, szovjetellenes és szocialistaellenes irányzatát. Magában Kínában éles hatalmi harc folyik az egyes csoportok között. A kormány vezető posztjain a közelmúltban történt változások nem hozzák a politika megváltozását, sőt ellenkezőleg, az Egyesült Államok és a NATO legreakciósabb köreivel való kapcsolat további megszilárdítását jelentik a szocializmus, a haladás és a inVkn ellen folytatott közös harcban. A világimperializmus a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta minden lehetőséget kipróbált arra, hogy elpusztítsa a szovjetek országát. Tudatosítja, hogy céljai megvalósítása útjában a Szovjetunió és a szocialista közösség államai, a haladó erők állnak. Az ún. szovjet veszélyre vonatkozó rágalmazó kampánnyal az imperialisták el akarják hallgattatni a szov jel békepolitikára vonatkozó igazságot. A l)éke híveinek nevezik önmagukat, dii ugyanakkor cinikusan megindokolják, miért kell állandóan újabb és egyre pusztítóbb fegyverek gyártását bevezetni. A/ imperializmus militarista politikája következtében a fegyverke zési költségek évről évre nagyobbak. Egyre nagyobb az a veszélv, hogy ha az emberiség csökkentené a békéért folytatott harcát a viláK elpusztulna egy nukleáris háborúban. Az amerikai imperializmus mindent megtesz azért, hogy ez a borzalmas tűzvész éppen Európában keletkezzen, amelyet elsőként akar feláldozni. Az imperializmus a háború után: időszakban minden módszert ós esz közt felhasznált arra, hogy gátat vés sen a forradalmi és nemzeti-felszabadító mozgalomnak. Az áTTmizsarolástól., a gazdasági diszkriminációtól kezdve a koreai és a vietnami háború, a ku~ bai invázión keresztül óriási erőfe szítéseket tett a szocialista közösség országainak megbontására. Tervet akart végrehajtani a Német Demokra tikus Köztársaság, a Magyar Népköz társaság elpusztítására, kidolgozta a koncepciót egy ellenforradalom elő idézésére Csehszlovákiában és arra, hogy Csehszlovákiát kiragadja a szó cialista közösségből. Az imperializmus minden kísérletéből levontuk a következtetést: állandóan tökéletesíti a szocializmus aláásására vonatkozó terveit, sóikkal rafináltab ban kendőzi el a szocialista közösség és a szocialista rendszer elleni támadásait és terveit. Az ami Lengyelországiján történik, az nemcsak a lengyel dolgozóik elégedetlenségét tükrözi. Igaz. hogy a szó cialista országokban előforduló minden komoly hiba elősegíti a kommunistaellenes központok aljas terveinek kibontakoztatását. A gazdasági, politikai és ideológiai területen tapasztalható súlyos fogyatékosságok feszültséget, a dolgozók elégedetlenségét idézik elő, amit a hazai és a külföldi ellenforradalmi erőik rugalmasan felhasználnak távlati programjuk megvalósítására, az ország politikai helyzetének megmászására, s ennek érdekében kihasználják a nacionalizmust, a szovjetellenességet, az emberek tudatában minden csökevényt és különösen mindazt, ami az egyes országokban megoldatlan problémát jelent, A revizionisták ezeket a fogyaté kosságokat az adott országok „specifikumainak“ nevezik. A szocialista építésre vonatkozó lenini tanítással ellentétben a csökevénveket bele akarják foglalni a szocializmus „modelljei- be“, nálunk például ilyennek minősí tették „az emberarcú szocializmus“ modelljét. Emlékeztetnünk kell arra, hogy á csehszlovákiai ellenforradalom veresé ge alapján a nemzetközi imperializmus központjai arra a következtetésre jutottak, hogy csakis abban az esetben reménykedhetnek a sikerben, ha sikerül kihasználniuk a dolgozók tömeges elégedetlenségét, ha terveiket úgymond „az üzemekre“ alapozhatják. A lengyelországi fejlemények is ezt igazolják. Jól megnyilvánult agresszív jellegük azokkal szemben, akik nem vállaltak közösséget a sztrájkokkal, a sztrájkbizottságok céltudatos tevékenységében, amelyek tulajdonképpen át akarták venni a hatalmi szervek funkcióját, sőt egyes helyeken már be is töltötték ezt a funkciót. Mindez az antikommunista központok tevékenységére utal. A lengyelországi események nagy aggodalmat keltettek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. A pártok teljes többsége a Lengyel Egyesült Munkáspárttal együtt, az osztályellenséggel folytatott harcokban gyűjtött tapasztalatok alapján leleplezte a lengyel nép ún. barátainak igazi arculatát. Az egyes nyugat-európai kommunista pártokban a különböző revizionisták azt állítják, hogy a lengyelországi események megerősítik „a szocializmus és a demokrácia összekapcsolására“ vonatkozó elképzeléseik helyességét. Az „eurokommunisták“ tapsolnak a lengyel ellenzéki szocialistaellenes erőknek és azt állítják, hogy tevékenységük a demokrácia megnyilvánulása. A lengyelországi fejlemények tapasztalatai azt bizonyítják, milyen helyes, hogy a CSKP Központi Bizottsága rendszeresen foglalkozik a párttagok ideológiai nevelésével és társadalmi tevékenységével. A CSKP KB 15. ülése újból kiemelte e kérdések fontosságát« Ugyancsak újból bebizonyosodott párt és a társadalom a CSKP XIII. kong-, resszusa utáni válságának tanulságai című dokumentum helyessége. Ez a dokumentum kimerítő választ ad arra a kérdésre, miképp történhetett, hogy Csehszlovákiában ellenforradalmi folyamat iHintakozoU ki. A válságos fejlődés tanulságait a lest vérpártok többsége a nemzetközt kommunista ós munkásmozgalom jelentős dokumentu-i mának tartja. Tapasztalataink és más országok tapasz tahi! m is azt bizonyítják, hogy, nemcsak az minősíthető ellenforradalmi tettnek, ha a reakció már gyilkolja i haladó erőket. A dolgozó nép egy-i ségének megbontása, a munkásosztály és élcsapatának, a kommunista párt szerepének gyengítése, a néphatalom, a szocialista közösség egységének és a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk aláásása, a nacionalizmusnak a poll tuka egyik alapelvévé való emelése és egyúttal a proletárinternacionalizmus jelentőségének degradálása, a marxizmus—leninizmus eszméinek különböző áltudományos elméletekkel való helyettesítése olyan politikát jelent, amely aláássa a szocializmust és ezért tehát csakis ellenforradalmi politikának nevezhető. Az imperializmus és propagandaesz« közei számára semmi sem szent. Min* den aljasságot, hazugságot felhasználd nak és ettől a különböző, ún. csuh-' szlovákiai hazafiak sem riadnak vissza, akik valamikor hitet tettek „az emberarcú szocializmus“ mellett, de Nyugatra szöktek és már beismerik, hogy, tulajdonképpen a szocialista rendszer aláásása, a kommunista párt felszámo-" lása. a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövetségünk felbontása volt a céljuk. Lengyelországban ma egyes emberek azt hangoztatják, hogy nem politikáról van szó, hanem a „független és szabad szakszervezetek kialakítására törekednek, Ugyanezek az emberek azonban, úgy mutatkozik az ún. „független szakszervezetekből“ legális alapot akarnak teremteni az ellenzéki tevékenységhez és ahhoz, hogy külföldről tartósan beavatkozzanak a Lengyel Népköztársaság belügyeibe. Céljuk a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető szerepének gyengítése, a szocialista Lengyelország megbénítása. Követelményeiket állandóan fokozzák. A foely« zet olyan, hogy az egyik fél oltja a tüzet, a másik mindennap újabb olajat önt a tűzre. Ä testvéri Lengyelországban a helyzet rendkívül bonyolult, amint azt a LEMP KB legutóbbi ülésén Kania elvtárs is megerősítette. Bízunk abban, hogy a lengyel, kommunisták és nem kommunisták, mindnyájan, akik szeretik hazájukat és elő akarják segíteni szocialista fejlődését — mivel csakis a szocializmus szavatolja Lengyelország valóban független demokratikus fejlődését • megtalálják a kivezető utat a válságból és nem engedik meg, hogy, a népi Lengyelország elveszítse azt, amit óriási áldozatok árán megszerzett. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy a jobboldal programja mindig népelle^ nes és nemzetellenes. A reakciós erőknek, bármennyire is szépíteni próbálják terveiket, mindig a szocializmus gyengítése és bomlasztása a célja. Bízunk abban, hogy a burzsoázia, az antikommunista központok és a szocialistaellenes erők törekvéseikkel, rejtőzzenek akár a lengyel néppel szemben hirdetett barátság szólamai mögé is, nem vezetik félre a lengyel dolgom zókat annyira, hogy le tudják őket téríteni a szocialista útról. Nem tagadjuk, hogy mindaz, ami Lengyelországban történik politikai, Ideológiai és gazdasági szempontból is mélyen érint bennünket. Minden csehszlovák kommunista, egész népünk a haladás, a szocializmus oldalán áll, számára a legnagyobb értéket jelenti a haladás és a szocializmus, annál in^ kább, amikor szocialista országról van szó. A lengyel elvtársak ezért mindig számíthatnak pártunk és népünk segítségére. * A kommunistaellenes központok nagy figyelmet szentelnek Csehszlovákiának, újból dogmatizmussal, rugalmatlansággal és összeférhetetlenséggel vádolnak bennünket. Dühösíti őket, hogy elvhű politikát folytatunk, hogy Csehszlovákiában a szocialistaellenes elemek nem ’ találnak táptalajt, hogy népünk bízik a kommunista pártban és támogatja programját. Az ún. disz- szidensek, chartisták, vagy nevezzék őket bárhogyan is, szocialista rendszerünk ellenségei, nem számolhatnak azzal, hogy tevékenységüket megtűrjük. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a szocialista állam, a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front szervezetei nem lehetnek elnézőek azokkal szemben, akik ártani akarnak a szocializmusnak, a párt és a nép egységének, a (Folytatás a 4. oldalon)
