Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-13 / 242. szám, hétfő
A CSKP KB 18. ÜLÉSÉNEK VITÁJA /Folytatás a 3. oldalról,) kidolgozása is elégtelen és a termeié* si-gazdasági egységeknek ebben a szakaszban felelősségteljesebben kellene foglalkozniuk a vállalati tervjavaslatok végérvényes kidolgozásával. Általános tendencia, hogy a vállalati tervjavaslatok csökkent ütemben fejlesztik a 7. ötéves terv minőségi és mennyiségi mutatóit. Ennek alapvető okát abban látjuk, hogy nem indulnak ki a tudományos-műszaki fejlesztés terveiből, mivel azok nincsenek úgy kidolgozva, hogy kiindulási bázisát képezhetnék a terv kimunkálásának. A városi pártbizottság ezért legutóbbi ttlésén is foglalkozott a tudományos- műszaki ismeretek gyorsabb gyakorlati bevezetésének kérdésével, hogy Bratislava feltételei között elősegítse ennek a folyamatnak hatásos elmélyítését. Erre késztetett bennünket az a tény is, hogy a város jelentős tudomá- nyos-kutatási bázisa elégtelenül hat a bratislavai vállalatokban és üzemekben a gyártmányok minőségének javítására és a gyártmányfejlesztésre. Válla- taink ugyan 1976-hoz képest csaknem megkétszerezték az új gyártmányok volumenjét, de ezeknek részesedése az össztermelésben csupán 9,3 százalékos. Az innovált gyártmányok volume»- je több mint 50 százalékkal gyarapodott, de részesedésük az össztermelésben csak 5,7 százalékos. Ugyanakkor pedig nem minden új, vagy innovált gyártmány sorolható az első minőségi osztályba, vagy a világszintet elérő gyártmányok közé. Az állami minőségellenőrzés értékelése szerint az első minőségi osztályba került az általunk értékelt gyártmányok 19,5 százaléka, ami 6,4 százalékkal több mint 1976-ban. Hagyományosan jó minőségűek a Slovnaft nemzeti vállalat termékei, amelynek 1979-ben 13 gyártmánya került az első minőségi osztályba, a Matadornak pedig kilenc, a Teslának nyolc, a Meoptának öt gyártmánya. A Georgij Dimitrov Vegyiművek hét gyártmánya szerepelt az első minőségi kategóriában, de ugyanakkor további gyártmányainak jelentős hányada a harmadik osztályban. A Bratislavában rendelkezésre álló 150 automata számítógép kihasználtságát elemezve megállapítottuk, hogy közülük csak 24 segíti az irányítást és csak nyolcat hasznosítanak közvetlenül a technológiai folyamatok irányításéban. A többi a kutatás, a fejlesztés, a nevelés, az iskolák és a különféle tájékoztató rendszerek szükségleteit szolgálja. A tudomány és a technika továbbfejlesztése jelentős feladatának tartjuk a nemzetközi együttműködés szüntelen elmélyítését, főleg a KGST-or- szágokkal. A vállalatok nemzetközi együttműködése elsősorban ott bonta- kozódik ki, ahol a KGST-n belül szerteágazóbbak a kooperációs kapcsolatok. Pozitív példa a Georgij Dimitrov Vegyiművek nemzeti vállalata, illetve a Hydrostav nemzeti vállalat. Tapasztalataink alapján tüzetesen fel akarjuk mérni annak lehetőségét, hogy további bratislavai vállalatok vegyenek részt a nemzetközi együttműködésben. Szélesebb mértékben kívánjuk a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása érdekében hasznosítani a kijevi pártszervezet gazdag tapasztalatait is. A tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása érdekében vívott harcban döntő szervező szerep hárul a párt szerveire, szervezeteire és a kommunistákra. Azt akarjuk, hogy minden szinten dolgozzák ki népgazdaságunk további fejlődése e kulcsfontosságú kérdése megoldásának világos és konkrét programját. Biztosítani akarjuk a dolgozók és az ifjúság széles körű társadalmi aktivitását, az új technika, a haladó technológia gyorsabb bevezetésénél, a termelés ésszerűsítésénél, az esztétikus munka- és életkörnyezet formálásánál. A tudomány és a gyakorlat kapcsolatának sikeres megoldása s ezen a területen a pártmunka színvonalának emelése — egyebek mellett — fontos része a pártalapszervezetek évzáró taggyűlései, a városkerületi és a városi pártkonferencia tartalma előkészítésének, Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa előtt. A 6. ötéves tervidőszak igényes feladatainak teljesítése nem volt könnyű dolog. Számos jó eredményt és sikert értünk el. Viszont nem mindent valósítottunk meg terveinknek és szándékainknak megfelelően. Továbbra is arra fogunk törekedni, hogy a városi pártszervezet élén álljon a pártpolitika megvalósításának, a munka minősége és hatékonysága javítását célzó igyekezetnek. MILADA PATÄKOVÄ ELVTÁRSNÖNEK, a CSKP kb póttagjának, A ROKYCANYI ALAPISKOLA IGAZGATÓJÁNAK FELSZÓLALÁSA A párt központi bizottsága elnökségének előadott jelentése az elem zés alapján feltár ja népgazdaságunk problémáit és egy értelműen rámutat megoldásuk helyes útjára-módjára is Számunkra sürge tő fontosságú a gyakorlatban megvalósítani a komplex intézkedéseket. A gazdasági feladatok teljesítése az egész gazdaságirányító szférától megköveteli a feladatok meg nem alkuvó teljesítését. Ezzel egyidejűleg minden munkakollektívában hatásos politikai nevelőmunkát kell kifejtenünk, hogy biztosítsuk az 1981-es esztendő és az egész 7. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítését. Nyugat-csehországi kerületi pártbizottságunk a feladatok sürgősségének tudatában már tavaly októberben igényesen, kritikus szellemben felmérte az elért eredményeket és kerületi párt- szervezetünk eljárását a XV. kongresz- szus határozatai következetes teljesítésében. A pártmunka tökéletesítésével kapcsolatos dokumentuma a járási pártszervezeteket arra ösztönözte, hogy felmérjék a helyzetet és konkrétan biztosítsák a járási bizottságoktól az alapszervezetekig — a pártmunka helyes, hatásosabb módszereinek alkalmazását. A politikai-nevelőmunka területe rendkívül széles. A siker természetesen az erők szervező munka általi egyesítésétől és összehangoltságától Is függ. Ezért a kerületben összehangoljuk a népgazdasági tervfeladatok teljesítésének biztosítását célzó eljárást. Nálunk, a rokycanyi járásban, ennek az eljárásnak vannak egyes jó tapasztalatai, például a Bilá Cerkev-i Vasműben. Több pozitív tapasztalatunk van azzal kapcsolatban is, hogy a sajátosságoknak és a szükségleteknek megfelelően konkrétan megszabjuk az egyes szakaszokon a politikai tömegmunka feladatait. A hatás döntő tényezője a párton belüli élet minősége, a kommunisták személyes példaadása. Soha ezelőtt nem rendelkeztünk a politikai-nevelőmunkában és az ideológiai munka széles területén olyan jó anyagi és politikai-szervezési feltételekkel, mint manapság. Sikerült megteremtenünk a hatásgyakorlás olyan rendszerét, amely lényegében mindenkire befolyást gyakorol. Sok függ azonban attól, hogy miként. Ha formálisan, akkor ennek nincs foganatja, mivel a formalizmus, az általánosság talán mindenné] jobban eltanácsolja az embereket. Nem szabad teret nyitnunk az általános értékelésnek, amely mögött minden megbújhat, még a súlyos objektív hibák, az egyének éles, névre szóló bírálatot követelő helyen magatartása is. Viszont sokkal nagyobb figyelmet követel az, hogy értékeljük az emberek becsületes, példaadó munkáját azokon a munkahelyeken, ahol bonyolult feltételek közölt dolgoznak, értékeljük a jó munkát mindenütt. De ugyanilyen nyíltan, bírálóan és meg nem alkuvó- an kell feltárnunk a fogyatékosságokat és okaikat is. Ezzel egyidejűleg meg kell teremtenünk az elvtársi kapcsolatok olyan légkörét, amelyben kifejthető a bírálat, amelyben lehet nyíltan egyet nem érteni, vagy kifejezésre juttatni a kétségeket. Sok helyütt találkozunk olyan jelenséggel, hogy az egészséges bírálatnak útját állják éppen azok, akik nem minden esetben járnak elől a legjobb példával. Az emberekkel való foglalkozás ezért a legfontosabb, s mindent ennek kell alárendelni. Pártmunkánkban, még kevésbé a politikai-nevelőmunkában nincs helyük az adminisztratív, bürokratikus módszereknek. A politikai-nevelőakciókat is nagyon megfontoltan kell előkészítenünk, hogy az embereket mindig új ismeretekkel gazdagítsák és táplálják munkakedvüket. Külön említést érdemel a politikai oktatás területe. Kerületünkben és járásunkban is néhány nagyon kedvező eredményt értünk el. A hallgatókat már a tényleges szükségleteknek megfelelően sorolják be, javult a lektori csoportok tevékenysége, s ezáltal színvonalasabbak az előadások és a szemináriumok is. A gyakorlati élet azonban arról tanúskodik, hogy a hatásgyakorlás még nem felel meg az igényeknek, s az emberek tudatában még nincs minden és mindig rendben. A politikai oktatás valamennyi formájának súlyos fogyatékossága, hogy az elméleti ismereteket nem tudjuk megfelelőképpen összehangolni a gyakorlattal. Az életből vett példák alapján nem mutatunk rá arra, hogyan kell a marxista—leninista elmélet alapelveihez igazodva megoldani a mindennapos feladatokat. Az előadások és a szemináriumok sem felelnek meg annak, hogy a hallgatókra munkájukban milyen feladatok hárulnak. El kell gondolkodnunk af ött is, hogyan hasznosítjuk az óriási mennyiségű tanulmányi és propagandaanyagot, pártsajtónkat. Járásunk rangelső főleg a sajtó előfizetői számában. Viszont nagy tartalékaink vannak felhasználásában. Néha úgy tűnik, hogy anyagilag biztosított, elégedett életünk túlságosan elringat bennünket. Csakhogy pártunk nem erre tanít. Nekünk, kommunistáknak, mindig élén kell állnunk a feladatok magas színvonalú teljesítéséért vívott kitartó küzdelemnek, A központi bizottságnak ezen az ülésén kitűzött feladatok fontossága példás pártmunkára kötelez bennünket, hogy helyes szándékainkat megvalósít- hassuk. LADISLAV ADAMEC ELVTÁRSNAK, A CSKP KB TAGJÁNAK, A CSSZK KORMÁNYA ALELNÖKÉNEK FELSZÓLALÁSA Eredményeinket bizonyítja, hogy Csehország terüle tén a bruttó nem zeti jövedelem több mint 20 szá zalékkal, az ipari termelés csaknem 23 százalékkal, a piaci mezőgazda sági termelés átla gos évi terjedelme pedig több mint 17 százalékkal nőtt. A nemzeti jövedelem növekedése az előző ötéves tervidőszakhoz képest eléri a 292 milliárd koronát. Ez, valamint az egyéni és a társadalmi fogyasztás magas szintjének megtartása pozitív fejlődésről tanúskodik. A cseh kormány tanácskozásainak és döntéseinek súlypontját is a gazdaságpolitika képezi. Számos dologgal sokszor foglalkozunk, néhány esetben gyakrabban, mit szükséges. Számos problémához mindig vissza kell térnünk, mert a jóváhagyott intézkedéseket nem hajtják következetesen végre. Nem jutunk elég gyorsan előbbre, és erőfeszítéseinknek nincs tartós hatásuk. A XV. pártkongresszus határozataival és kormányunk programnyilatkozatával összhangban különösen nagy gondot fordítunk a beruházási problémák megoldására. Éppen e téren van a legtöbb gondunk és a legkevesebb konkrét eredmény. Javult ugyan a helyzet a kormány által kiemelt beruházásokon, számos fontos ipari és mezőgazdasági objektumot építettünk, rövidesen átadjuk az autópálya és a prágai metró további szakaszait, de ezek az elvitathatatlan sikerek nem feledtetik, hogy a tervezetthez képest a beruházások átlagos időtartama több mint egy évvel hosszabb. Az okok a tervezés rendszerének és módszereinek minőségére vezethetők vissza. Másként nem lenne elképzelhető, hogy a legtöbb építkezésen hiányt szenvednek anyagokból, kapacitásokból, munkaerőkből. Az ismeretlen személyek által okozott hibák helyrehozatala sok időbe és energiába kerül, s elvonja számos tisztségviselő figyelmét az emberek körében végzendő annyira fontos nevelő munkáról. A probléma lényegét néha a kérdés bonyolultságára hivatkozó beszéddel kerülik meg. A dolog lényegében nem megoldhatatlan, jó tervet követel, mint a fölülről jövő irányítás eszközét és a terv következetes teljesítését. Tapasztalataink is azt mutatják, hogy a hatékonyság részben már a terv kidolgozása során eldőlt, nem kizárólag a terv teljesítése során. A gazdaságosság és a társadalmi hasznosság szükséges egységét, a termelés optimális hatékonyságát már a terv kidolgozásakor ki kell fejezni. A tervezés bírálata azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy elnézzük a beruházóknak, a gépek és a technológiák szállítóinak, valamint az építőknek a súlyos hibákat. Az extenzív fejlődés olyan kategóriákban való gondolkodásra tanított meg bennünket, mint a tervezett eszközök kihasználása, a pénz ráfordítása, minél nagyobb befektetés elérése. Ennek a kornak ugyan már vége, de nyomai a gondolkodásban megmaradtak. A kormány által megtárgyalt dokumentumokban sem következett be a szükséges változás, a minőségi szempontok, a hatékonysági kritériumok érvényesülése. Még mindig nem tudunk eléggé takarékoskodni, és megfordítva, bőkezűnek lenne, amikor arra van szükség. Amellett szólnék, hogy minél előbb és minél következetesebben szüntessük meg azt az eddigi gyakorlatot, hogy teljesítményére való tekintet nélkül bárkinek juttassunk valamit. A cseh kormány ezért a jövőben sokkal szigorúbban ítéli meg a reszortok ős a nemzeti bizottságok igényeinek jogosságát, s alkalmazni fogja velük szemben az érdemek elvét. Ingyen, a passzivitásért és a spekulációért senkinek sem adunk semmit. De a hasznos kezdeményezést, az egészséges szocialista vállalkozó szellemet, a megalapozott, merész kockázat vállalást jutalmazzuk. Hogy rendet teremtsünk a szállítóimegrendelői kapcsolatokban, a cseh kormány nagy súlyt helyez a megkezdett beruházások számának korlátozására. A jövő évben még radikálisabb intézkedésekre készül. Azonban megfontoltan, jó gazdaként akarunk eljárni. Az anyagi termelés fejlesztésének alapvető szükségleteit nem lehet csökr kenteni, de a nem termelő szférában csak azokat a szükségleteket fogjuk kielégíteni, amelyekre fedezetünk van. A cseh kormány számára a beruházások jóváhagyása során nagy problémát jelent, hogy jelentős részük az egész államszövetség problémáinak megoldását szolgálja. Ezért ajánlatos lenne fontolóra venni, nem lenne-e célszerűbb az egész államszövetség szükségleteit szolgaló beruházásokat kiemelni, köztük a kiemelt nagyberuházásokat, külön foglalkozni velük a kapacitások és a határidők szempontjából, megvalósításukat a beruházókra bízni, és kötelező érvénnyel meghatározni a kivi» telezői kapacitásokat Csehországban és Szlovákiában egyaránt. A többi beruházást aztán arányosan el lehetne osztani a két nemzeti köztársaság objektív fejlesztési szükségleteinek megfelelően. Amikor megtárgyaltuk a csehországi állami és gazdasági szervek által a 6. ötéves terv teljesítésének előmozdítására tett intézkedések hatékonyságát, a pozitív eredmények konstatálásán kívül észre kellett vennünk, hogy kí- sebb-nagyobb eltérések vannak a 6, ötéves terv céljaitól. A legutóbbi ötéves terv bonyolult volt, gyorsan kellett változtatni, alkalmazkodni a gyorsan változó, főleg rosszabbodó belső s ugyanúgy külső feltételekhez. Ez nyomatékosan alátámasztja a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések energikus valóra váltásának szükségességét. A tapasztalatok mutatják, mennyire fontos, hogy az intézkedések szellemében jól kidolgozzuk a 7. ötéves tervet. Csehország fejlődésének kilátásai rámutatnak, mennyire fontos és nehéz feladat, hogy a 7. ötéves tervvel biztosítsuk a nyolcvanas évek gazdaság- politikájának szolid, életképes és reális stratégiáját. A cseh kormány kulcskérdésnek tartja az intenzív gazdasági fejlesztés céltudatos koncepciójának folytatását. Csak az intenzív fejlesztés lehet egyúttal hatékony fejlesztés. Ez az igazság nem ütközik fenntartásokba, de az irányítás konkrét gyakorlatában — és ezt önbírálatként a cseh kormányról is elmondhatjuk — nemegyszer eltérünk ettől. Ezt a berögződött szokások okozzák, meg aztán az alkotókészség, a kezdeményezés, a bátorság a hozzáértés hiánya. Még sokkal adósak vagyunk az önköltségek csökkentése terén, hiszen az önköltségek az általunk közvetlenül irányított szervezeteknél csaknem 15 mii» liárd koronával túllépik az előirányzatot. Sokszor a tudományos-műszaki fejlesztés és a termékfelújítás is hátul kullog. A kormány ülésein nemegyszer kerül szóba, hogy a hatékonyság növeléséért vívott harc még mindig csak általánosságokban létezik és nem elég hatékony. A mezőgazdaságban aránytalanságok vannak a növénytermelés és az állattenyésztés között, ugyanígy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vagy a bérek emelkedése és a piaci szerkezet között. Ez végső soron nagy népgazdasági veszteségeket okoz. Nem fizetődnek ki a beruházások bizonyos termékek előállításának növelésére, ha nincs elegendő feldolgozási-szállítási és raktározási kapacitás. Az elmúlt két ötéves tervidőszakban könnyűiparunkat fontos exportágazatként fejlesztettük. Nagy elismerést érdemel az ágazat hozzájárulása a népgazdaság egészéhez. Exportjának értéke 37 milliárd korona, s a nyert devizával más ágazatokat fejleszthettünk. Ez azonban csak átmeneti megoldás, szilárd programként nem számíthatunk rá. A fokozódó exportkötelességek komoly helyzethez vezetnek: mélyül a kínálat és a kereslet kiegyensúlyozatlansága, gyarapodik a hiánycikkek száma, a kulturált bevásárlás helyett hajszolni kell az árut. Azokban az ágazatokban, amelyek termelését hazai nyersanyagokból fedezzük, és ameX. 13. /Folytatás az 5. oldalon) 4
