Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-01 / 232. szám, szerda
ŰJ LEHETŐSÉGEK ELŐTT Elődeink már a hűbéri társadalomban tisztában voltak a robot szó fogalmával: a jobbágy földesura részére végzett fárasztó, léleikölő kényszermunkáját jelentette. Nem véletlen, hogy az utóbbi években a fejlett iparral rendelkező országokban egyre gyakrabban találkozunk e fogalommal, amelynek humánusabb értelmezése szerint a gürcölést ma már nem az embertől, hanem a meghatározott munkafázisokat elvégző automatától varjuk. Nagyratörö tervek A robotok meghonosítását a népgazdaságban a termeléssel szemben támasztott, évről évre fokozódó követelmények teszik Indokolttá. A hazánkban megvalósításra váró robot-fejlesztési tervekről a napokban Miloš Fibiger mérnök, a Műszaki-fejlesztési és Beruházási Minisztérium vezető dolgozója és Vladimír Gop, a prešovi Fémipari Kutatóintézet igazgatója tájékoztatott. Miloš Fibiger elmondotta, hogy a robotnak a világban egyelőre elsősorban a kohászatban, az öntödékben, a gép- kocsiiparbam és az elektrotechnikai/ iparban veszik hasznát. Nincs messze azonban az idő, amikor az építőiparban, a mezőgazdaságban, a bányászatban, sőt az egészségügyben is nélkülözhetetlennek tekintik majd. Első fecskékként nálunk is megjelentek már a robotok. Egyelőre mintegy harminc munkahelyen alkalmazzák őket és a velük szerzett kezdeti tapasztalatok kielégítőek. A két műszakban üzemeltetett automaták mindegyike ugyanis kb. 20 százalékkal csökkenti a munkaigényességet és 2,6 munkaerőt takarít meg. E figyelemre méltó eredmény alapján a terv 1985-ig 3000, 1995 ig pedig 46 000 ipari robot gyártását és üzembe helyezését irányozza elő. Az automata időközben történő továbbfejlesztésével 8000, illetve 140 000 munkaerő, a 2000-ben üzembe helyezett mintegy 65 000 robottal pedig már 200 000 dolgozó lesz megtakarítható. — Túlságosan merésznek, vagy talán teljesíthetetlennek tűnik ez a terv? — Első pillantásra indokoltak lehetnek kételyeink -— mondotta Fibiger mérnök , de ez a feltétele annak, hogy a már kidolgozott programnak megfelez lőon lényegesen emeljük a ter= roelés színvonalát. A már bevált fis nagy jövőnek elébe néző robotok gyá.rtá= sa tehát már hazánkban is megkezdődik. Igaz ugyan, hogy a vállalatok és üzemek egy része — mint minden újdonsággal — ezzel szemben is bizalmatlan. A KGST-országok közös programja Érthető, hogy a szakemberek elítélik a fejlődést gátló gondolkodásmódot, aminek a KGST-országok közös terve is ellentmond. Eszerint ugyanis az elkövetkező tíz évben összesen 46, ebből Csehszlovákiának 24 robottípust kell kifejlesztenie. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy megállapodásunk szerint 1990 körül a robotnak mintegy 60 százalékát exportáljuk majd és hogy 25—30 százalékuk behozatalával a hazai igények kielégítésére törekszünk. Ebből a nemzetközi együttműködésből és bizonyos típusok esetében a kooperációból semmi esetre sem vonhatjuk ki magunkat. A további komoly probléma a robotok termelése. Az új technika előállítására és kezelésére felkészült, bár kevesebb, de megbízható, tökéletes munkát végző szakemberek jöhetnek csak számításba. Mindemképpen sürgető e probléma megoldása, hiszen egy robot üzemeltetésével pl. 2—3 munkás takarítható meg, 400 százalékkal növelhető a munkatermelékenység, a robotok alkalmazá-* sával haldéktalanul áttérhetnek a harmadik műszakra stb. Mindezek olyan lehetőségek, amelyek kiaknázása nem tűr sok halasztást. A Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság mintegy öt esztendeje foglalkozik a problémával. Számos akciójával a robot népszerűsítésére törekszik. A kifejlesztésével és termelésével kapcsolatos nehézségeket vállalva, a társaság erre a célra koordinációs bizottságot, valamint a szakszemináriumok és értekezletek szervezésével megbízott helyi tanácsadó központokat létesített. Az önálló állami program végrehajtásának irányítása és megvalósítása több hazai és külföldi kutatóintézettel és munkahellyel együttműködő országos koordinációs központ feladata. Székhelye: a prešovi Fémipari Kutatóintézet A kutatóintézet a kutatással és termeléssel kapcsolatos teendőket összpontosítva arra is ügyel, hogy a kutatások beíe- jeztével, legkésőbb egy éven belül megkezdődjön a kifejlesztett -robotok próbagyártása. — A 4—60 kilogrammos anyagokat megmunkáló néhány automata már teljesíti üzemeinkben rendeltetését — mondottá Vladimír Cop, a kutató- intézet igazgatója. — A 60— 250 kg-os, valamint a 4 kg-nál könnyebb anyagok megmunkálására alkalmas robotok kifejlesztése azonban még folyamatban van. Ám a nehézségek leküzdése körültekintő intézkedéseket igényel. Különösen a Tesla rossz minőségű termékei okoznak sok bonyodalmat. A robotok üzemelésében bekövetkező zavarok 80 százaléka ugyanis erre a fogyatékosságra vezethető vissza. De a gyártásukat megelőző felkészületlenség is sok bajnak az okozója. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy a robot az automatizált termeléshez vezető első lépés csupán és hatékonyságának feltétele az egész termelés technológiai színvonalának emelése. A program megvalósítható A program reális, tehát megvalósítható. Ez azonban elképzelhetetlen az egységes koncepció, a minisztériumok, a termelési-gazdasági egységek és vállalatok szoros együttműködése nélkül. A további követelmény a még helyenként előforduló egyéni törekvések elutasítása, nem utolsósorban pedig az, hogy ne találjuk fel azt, amit már másutt feltaláltak, vagyis, hogy a kifejlesztett s bevált vívmányokat a szakemberek a saját ötleteikkel gazdagítva érvényesítsék. — Ha ez sikerül — mondja Fibiger mérnök — akkor a robot jóvoltából megszűnik a bányászok, a kohászok, a hegesztők és a többi egészségre ártalmas környezetben dolgozók kimerítő, kockázatos, egyhangú munkája. Új lehetőségek előtt állunk tehát, amelyek kiaknázásával a népgazdaság soha nem látott fejlődése, s ezzel életszínvonalunk lényeges emelkedése várható. KARDOS MÄRTA A Nymburki Vasúti Kutató Intézet dolgozói a vasúti pályaudvarok gépesítésével és automatizálásával már 1960 óta foglalkoznak. Elgondolásuk alapján jelentős munkaerőmegtakarítást érhetnek el. Felvételünkön Ludvík Teršl, a jelzőberendezés kezelője jelügyel a váltók automatikus vezérlését irányító berendezésre [ I. Vrabec felvétele — CSTK) Kommentáljuk A mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek vezetőinek nyitrai (Nitra) értékezletén ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy a termelési-gazdasági egységeknek biztosítaniuk kell a zöldség és gyümölcs folyamatos felvásárlását és támlását. Rugalmas szervező munkával elejét kell venni a betakarítással járó veszteségeknek. Megemlítette, hogy a nyári időszakban szervezési hiányosságok miatt a cseresznye nagy része a fákon maradt. Tonnaszámra rothadt a földeken a korai káposzta és más zöldség. Michal Vančo, a Liko vezérigazgatója a bírálatra válaszolva megígérte, hogy a hibákból okulva tökéletesítik üzemeik munkáját. Arra is ígéretet tett, hogy a Kertbarátok Szövetsége alapszervezeteinek tagjaitól rugalmasabban vásárolják fel a zöldséget. Az értekezlet óta eltelt időszakot értékelve elmondhatjuk, hogy az illetékes felvásárló szervek és vállalatok csak részben küzdötték le a nehézségeket. Ezt bizonyltja, hogy a jó minőségű szilva nagy része lehullott és tönkrement, mert a kertészkedők nem tudták értékesíteni. Az érett paradicsom is tonnaszámra tönkrement a parcellákon, mert a konzervgyárak — azzal érvelve, hogy a terv szerint még nem kezdhetik el a feldolgozását — nem vették át a termelőktől. Sok-sok kilincselés után végre olyan határozat született, amely szerint az ipari célokra termesztett paradicsom egy részét is piacra lehetett szállítani. Az intézkedés hatására több zöldség került a fogyasztók asztalára. Azonban nem minden körzetben. Abban az időszakban, amikor a zöldségtermesztők értékesítési nehézségek miatt főtt a fejük, a Prága környéki városokban és általában az ország északi részeiben a fogyasztók nem vásárolhattak elegendő paradicsomot és paprikát. A Zelenina, a Jednota és más felvásárló szerv az őszi időszakban sem használja fel teljesen a lehetőségeket a lakosság egyenletes ellátására. A problémák — amint a felhozott példák is bizonyítják — nem oldódnak meg máról holnapra. Nem csoda, hogy a fogyasztók gyakran felteszik a kérdést, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy elegendő zöldséget vásárolhassanak? A termelők viszont attól félnek, hogy a termés nem kerül idejében a fogyasztókhoz és a feldolgozó üzemekbe. A párt- és állami, valamint gazdasági szervek javaslatára keresik a megoldás kulcsát. A központi szervek felhívása alapján diákok, ipari üzemek és intézmények dolgozóinak tízezrei, a tömegszervezetek tagjai segítenek a zöldség és gyümölcs betakarításában. A nyugdíjasok is jelentkeztek betakarítási munkákra. Szép és nemes cselekedet a segítő készség. A tapasztalatok viszont azt mutatják, bogy hatásosabb a termelő üzemek közötti kooperációs segítség. Néhány körzetben betakarító kollektívákat csoportosítanak át. Erre szintén jók a lehetőségek. Ugyanis amíg számos mezőgazdasági üzem túlsók és tegyük hozzá munkaigényes zöldség- és gyümölcs termelését vállalta — köztük a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla Efsz is —, más üzemek főleg olyan növényeket termesztenek, amelyeket gépekkel takarítanak be. Így az utóbbiak egyes időszakokban a dolgozóknak nem tudnak minden nap munkát adni. A keresni akarók viszont szívesen dolgoznának más üzemekben is. A jelenlegi időszakban is döntő jelentőségű feladat a felvásárlás és a tárolás biztosítása. A tapasztalatok alapján lényegesen javulhatna a helyzet, ha minden községben létesítenének felvárásló központokat. A termelőket serkentenék, hogy fölöslegüket a helyszínen a lehető legrövidebb idő alatt adják el. Meg kellene szívlelni a Kertbarátok Szövetsége marcelházai (Marcelová) szolgáltató és felvásárló központjának példáját, amely a megkötött szerződések szerint rugalmasan várásolhatja fel a kertészektől a zöldséget és a fölösleget a Zelenina terezini vállalatának szállítja. Habár még kedvező az időjárás, mégis sürget az idő. Közös összefogással mindenütt arra kell törekedni, hogy a megtermett zöldség a fogyasztók asztalára kerüljön. BALLA JÓZSEF Állattenyésztők Közön Az újbódvai (Nová Bodva) Győzelmes Február 25. évfordulója Efsz állattenyésztése két részlegen folyik. A tornáin (Turňa nad Bodvou) és az új- bódvaín. A tornai részleg íejő- női — bár régi istállókban gondozzák állataikat — a legjobb eredményeket érik el szövetkezeti méretben. — Korán érkezett — fogadott Viszlai András fiatal zootechnikus, aki Kulcsár Gyulával, a szövetkezet régi szakemberével végzi felelősségteljes munkáját az állattenyésztők között. — A fejőnök és az állatgondozók esti műszakja csak fél ötkor kezdődik. — Amíg a fejőnők megérkeznek, ismerkedjünk meg a nagyüzemi állattenyésztés formájával — kapcsolódik be a beszélgetésbe az állattenyésztési részlegvezető, Molnár Bálint. — Tornán két istállóban vannak elhelyezve a tehenek. Az egyikben az előhasiak találhatók, amelyek nagyobb gondoskodást igényölnek, a másikban pedig az ellés utáni teheneket tartják. Az előhasi teheneket gondozó asszonyoktól lényegesen több munkát kell követelni, mert rajtuk múlik, milyen telién lesz az idekerült üszőből. Ebben az istállóban dolgozik többek között Varga Teréz is, aki már 16 éve a szövetkezet fejőnője, többször kitüntetett példás dolgozó. Munkatársai: Magyar Júlia, Miko Teréz, Olajos Malvin, Hornyák Rózsa, Bábás Malvin és a váltótárs, Hornyák Imre. Ebben az istállóban egy gondozóra 19 tehén jut. A megellett borjakat is a lejönök gondozzák egyhetestíznapos korig, amíg nem kerülnek el Méhészre (Vőeláre), ahol még négy hónapig gondozzák őket, majd Innen kooperáció keretében a bodollói (Budulov) illetve a somodi (Drienovec) részlegre viszik a borjakat. E részlegeken korszerű Istállókban nevelődnek a borjak egyéves korukig, majd ezt követően visszakerülnek eredeti helyükre. Az üszők a tornai gazdasági részlegen Tisza András gondozásába kerülnek, aki jelenleg is 150 darabot gondoz. Sok szó esett a továbbiakban még a nagyüzemi termelés előnyeiről és hátrányairól, a kooperációról, a gondozók helytállásáról. Mire a beszélgetés végére értünk, megérkeztek a tornai udvarba az első fejőnők. Varga Teréz kerékpárral, Miko Júlia gyalogosan, Miko Teréz pedig a szövetkezet személyszállító teherkocsijával. Néhány szóban ők is megerősítik a vezetők szavait és megmutatják az előhasi állatok istállóját. Tőlük tudom meg, hogy a fejőstehenek csak a dús legelőkre járnak ki a nyári hónapokban és augusztus 15-től állandóan az istállókban vannak. — Mi tudjuk a legjobban, milyen takarmányra van szükségük az állatoknak. Hosszú évek tapasztalata alapján már mi is meg tudjuk mondani a zootechnikusöknak, hogy mit biztosítsanak a fejősteheneknek, és ök igyekeznek is kérésünknek eleget tenni — mondja Varga Teréz. Az állatok nyugtalanok, hát* ra-hátra tekintkednek, várják a gondos kezeket, a jó silótakarmányt, amit éppen az előbb hozott be egy ügyes traktoros. Kezdődik az etetés. FARKAS ROZSA A sklabiňai SZNF szövetkezet dolgozói az idei év első felében közép-szlovákiai viszonylatban a legjobb eredményeket érték el a vágómarha tenyésztése terén. A napi súlygyarapodás 1,029 kilogramm, kedvező a szemes takarmány 1 kilogrammos súlygyarapodásra átszámított fogyaztása is, amely alacsonyabb a megszabott normánál, átlag 2,09 kilogramm. Felvételünkön Vladimír Skuhra állatgondozó a szemes takarmányt adagolja. (V. Gabčo felvétele — CSTKJ 1980. X. 1. 4 Miiül e fiifiaZfil asztalra
