Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-25 / 253. szám, szombat
A frrradalont élvonalában SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BOHUMÍR ŠMERAL Száz évvel ezelőtt, 1880. október 25-én született Tŕebíčben Bohumír Šmeral, Csehszlovákia Kommunista Pártja egyik megalapítója, akit Klement Gottwal d úgy jellemzett, hogy „a munkásosztállyal együtt járta ki az osztályharcok iskoláját, s egyike volt azoknak, akik a cseh munkásmozgalomban elsőként álltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom oldaláray A tfebíči tanítócsalád sarja alig tizenhét éves, amikor prágai diákként belépett a Csehszlovák Szociáldemokrata Pártba. Már joghallgató korában egyik ismert és megbecsült szerkesztője volt a Právo lidunak, s huszonegy éves korában tagja lett a párt Központi Bizottságának. Harmincegy éves volt, amikor a žižkovj munkások képviselőjeként jelölték a bécsi Birodalmi Tanácsba, ahol következetesen síkra szállt a dolgozók jogaiért és a háború fenyegető veszélye ellen. Nagy népszerűségének alapja az volt, hogy mindig kiállt a munkásmozgalom internacionalista jellege mellett és mindig szembeszállt a nacionalizmus megnyilvánulásaival. Fáradhatatlan szervező, kitűnő szónok, a szocializmus eszméinek lelkes hirdetője volt. A fő célt — a munkásosztály győzelmét — sohasem vesztette szem elől. Olyan vezéregyéniség volt, aki nem félt a felelősségtől, a vitától. Ugyanakkor távol állt tőle minden becsvágy. A munkásmozgalom ügyéért kész volt személyes áldozatok vállalására. A becsületes, építő szándékú bírálatot mindig elfogadta, s ami a legfontosabb, személyes sértődöttség nélkül le tudta belőle vonni a következtetést. Ezek a tulajdonságai, az osztályszempontokat mindig számba vevő érveinek meggyőző ereje a munkásosztály megbecsült vezető egyéniségévé érlelték. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom rendkívül mély hatást gyakorolt Bohumír Šmeral- ra. Élénken figyelte a szovjet- oroszországi forradalmi változásokat, tanulmányozta Lenin műveit és beszédeit. Az Októberi Forradalom és a leninizmus arra ösztönözte, hogy alkotó módon alkalmazza az új forradalmi politikai orientációt a csehszlovákiai viszonyokra. Már 1920-ban Moszkvába utazott. Az ott látottak, s különösen a Le- ninnel való személyes találkozások nagy hatást tettek rá, több kérdésben korrigálta felfogását. Ugyanakkor Lenin is nagyra becsülte a széles látókörű, s a közép-európai munkásmozgalomban nagy tapasztalatokkal rendelkező Bohumír Šmeralt. 1920 őszén, amikor a Cseh Szociáldemokrata Pártban csúcspontját érte el a jobboldal és a baloldal közti harc, Šmeral a baloldal elismert vezéralakja lett. A forradalmasított cseh proletariátus ebben az időben többször összecsapott a burzsoáziával. Kiemelkedő jelentőségű esemény volt: az 1920 as decemberi általános sztrájk, amelynek a legfőbb tanulsága az volt, hogy megérett az idő egy új, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveit követő politikai párt létrehozására. A szociáldemokrata párt XIII. kongresszusán, 1920 szeptemberében jóváhagyott, Bohumír Šmeral által kidolgozott akció- program alapvetően új irányt jelentett a csehszlovák munkás- mozgalomban Lényege, hogy magáévá tette a Kommunista Internacionálé irányvonalát. Amikor Bohumír Šmeral beszédében kijelentette: „Büszkén vallom: Kommunista vagyok!“ A kongresszusi jegyzőkönyv tanúsága szerint a delegátusok „viharos, hosszan tartó, frenetikus tapssal“ fogadták szavait. Bohumír Šmeralnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy 1921 májusában létrejött az egységes Csehszlovákia Kommunista Pártja. Az alakuló kongresszuson ő tartotta a beszámolót. A nagy jelentőségű beszédet, amelyben megindokolta a Kommunista Internacioná- léba való belépés szükségességét, ezekkel a szavakkal fejezte be: „ . „. Politikai pártnál töb- bet jelentünk. Az új élet élcsa- pata vagyunk. Üj viszonyokat teremtve új embereket akarunk formálni." Šmeral vezetése alatt Csehszlovákia proletariátusának legforradalmibb és legfejlettebb része elutasította a jobboldali szocialista vezetők reformista politikáját és a proletárdiktatú- ra elvét tette magáévá. Az újonnan alakult CSKP visszautasította a burzsoá pártokkal való koalíciós együttműködést, s következetesen az osztályharc és a dolgozó tömegek internacionalista egységének platformján állott, Az alakuló kongresszus a párt alelnökévé választotta Bohumír Šmeralt, aki egyben a Rudé právo, a párt központi lapja első főszerkesztője is lett. Bohumír Šmeral a CSKP megalakulásától 1925-ig a párt vezető egyéniségeként fáradhatat^ lan kitartással munkálkodott a kommunista párt stratégiájának és taktikájának kidolgozásában, eszmei és cselekvési egységének megteremtésén, a párt és a néptömegek közti szoros kapcsolatok kiépítésén. 1921 után nemzetgyűlési képviselő, 1935-től 1938-ig mint kommunista szenátor harcolt a burzsoá törvényhozó testületben a dolgozók jogaiért, pártja politikájának megvalósulásáért. Érdemes munkát fejtett ki a nemzetközi kommunista« mozgalomban is. A Kommunista Internacionálé 111. kongresszusán 1921-ben, beválasztják a Végrehajtó Bizottságba, amelynek — rövid megszakítással — egészen haláláig tagja volt. Ismeretes, hogy ez a kongresszus nagy elismeréssel méltatta a tényt, hogy Csehszlovákiában sikerült létrehozni Európa egyik legnagyobb kommunista tömegpártját, s ebben jelentős szerepe volt Šmeral elvtársnak is. Mint a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának tagja a nemzetközi kommunista mozgalom erősítésén dolgozott, és számos fontos feladatot teljesített a Távol-Keleten, a Balkánon, Németországban és Franciaországban. A harmincas években tevékenyen részt vesz a nemzetközi antifasiszta és háborúellenes mozgalmak szervezésében. Csehszlovákiában szervezője a Szovjetunió Barátai Szövetségének és szerkesztője a Svét sové- tü c. lapnak. 1938-ban Moszkvából visszaköltözik Prágába. Gazdag tapasztalatokkal és tanácsaival segítette az antifasiszta egységfront kikiáltását. Azonban a csehszlovák burzsoázia kapituláns politikája és a nyugati hatalmak müncheni árulásának következtében megszűnik Csehszlovákia önállósága, s a néptömegek akaratának, érdekeinek legkövetkezetesebb harcosa, a kommunista párt illegalitásba kényszerülve folytatja harcát. München után Bohumír Šmeral Moszkvába távozik ismét, ahol a Kommunista Internacionálé szerveiben fejt ki aktív munkát. Tagja a CSKP Moszkvában megalakult vezetőségének. Klement Gottwald oldalán munkálkodott Csehszlovákia népei felszabadításának és a szocialista jövő nagy ügyén. 1941. május 8-án halt meg. Sírja fölött Klement Gottwald ezekkel a szavakkal fejezte be búcsúbeszédét: ,,A munkások sohasem felejtik el Šmeral elvtárs negyven éven át kifejtett lankadatlan munkásságát, áldozatos küzdelmét a munkásosztály ügyéért, hűségét a kommunizmus nagy ügye iránti* SOMOGYI MÄTVÄS AZ ELŐADÓ ÉS A PSZICHOLÓGIA Gustav Dianiška: Pszichológia a pártoktatási előadó munkájában 1980 X. 29. A fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakasza, amelyet a szociális és gazdasági fejlődés dinamikája, a dolgozók politikai, műveltségi, kulturális és szakmai színvonalának emelkedése jellemez, nagy követelményeket támaszt a politikai nevelő munkával szemben. Ebben a folyamatban fontos szerepe van a pártoktatásnak, amely tartalmánál fogva megteremti a feltételeket a párt-: tagok és tagjelöltek kommunista szellemű gondolkodásmódja és cselekedetei elmélyítéséhez. A pártoktatásban fontos szerep jut az előadóknak és a propagandistáknak. Kiválasztásuk, módszertani felkészítésük a pártoktatás további javítását, hatékonyságának növelését meghatározó fontos tényező. Annak ellenére, hogy a párt- szervek és -szervezetek az utóbbi időben nagy figyelmet szentelnek e kérdésnek, az előadók és a propagandisták pedagógiai-pszichológiai felkészítésében elég lassan halad a hiányosságok betöltése. A könyvpiacon az utóbbi időben elég sok olyan könyv jelent meg, amely a pártoktatás módszertani kérdéseivel foglalkozik. Gustav Dianiška Pszicho* lógta a pártelőadó munkáján ban című műve, amely a Pravda Könyvkiadó gondozásában jelent meg, az első ilyen jel- letgű publikáció, amely mélyebben foglalkozik a pszichológia alkalmazásával a politikai nevelő munkában. A mű szerzője vázolja, milyenek a lehetőségek arra, hogy a pszichológia ismereteit kihasználjuk az előadók és propagandisták munkájában, hogy azok még jobban hassanak az ember belső világára, pszichéjére. Egészében véve értékes ötleteket nyújt arra nézve, hogyan lehet az előadók és a propagandisták munkáját még hatékonyabbá tenni. Rámutat azokra a problémákra, amelyek jellegzetesen pszichológiai eredetűek. A szerző abból a feltételezésből indul ki, hogy a propagandamunkában igazi sikert csak az az előadó ér el, aki jó pedagógus, aki kellőképpen leköti a hallgatók érdeklődését, nagyobb tudásra, politikai hozzáállásuk, eszmei meggyőződésük elmélyítésére ösztönzi őket. Hangsúlyozza a minőségi tényező jelentőségét, ami csak a formalizmusok és a rutinszerűség valamennyi megnyilvánulásának megszüntetésével érhető el. Külön kiemeli az élő szó szerepét a propagandamunkában — ezt tekinti az előadó és a propagandista egyik fő fegyverének. Az önképzés jelentőségének nagy figyelmet szentel a szerző. A pártoktatás hallgatóinak rendszeres és aktív önképzése nélkül lehetetlen a marxizmus—leninizmus és alkotóelemeinek elsajátítása. E tanulmányoknak azonban arra kell irányulniuk, hogy a hallgató képes legyen tudását a gyakorlati tevékenység során felhasználni. Részletesen és a témakör alapos ismerete alapján elemzi az előadó személyiségének kérdéseit, amelyek a külvilág, a társadalmi és a munkakörnyezet és a többi emberhez való viszony határoz meg. Személyiségének szerepét szorosan egybekapcsolja a propagandamunkával és azzal a konkrét helyzettel, amelyben ez a tevékenység folyik. Az előadó és a propagandista sikeres propaganda- tevékenységének alapvető feltétele, hogy azok politikai öntudata magas színvonalú legyen, a marxista—leninista világnézetből és a kommunista megyőződésből induljon ki. Abban, hogy az előadó és a propagandista mestere lehessen hivatásának, a személyes tulajdonságok (politikai, erkölcsi, pszichikai) is nagy szerepet játszanak. Az említett mű konkrét segítséget jelent a széles pártaktíva számára, alapvető érveket és konkrét ötleteket tartalmaz arra nézve, hogy a propagandista-tevékenység javulása hogyan segítheti elő az ideológiai munka hatékonyságának növelését. CZAKÖ JÓZSEF, ax SZLKP KB alosztályvezető)« A dél-csehorszagi Fruta Veselý nad Ĺužnicí-i üzeme a cseh országrész egyetlen bébieledel gyártója. Az üzemben évente 5000 tonna bébieledelt állítanak elő, nyolcféle választékban IJ. Sýbek felvétele — ČSTK) LAZÍTANI NINCS IDŐ ELLENŐRZIK A FELADATOK TELJESÍTÉSÉT A pártalapszervezetek munkájának eredményessége nagymértékben függ attól, milyen aktívak a pártcsoportok és a pártalapszervezet egyes tagjai. Éppen ezért a pártbizottságok tagjaikat konkrét feladatok teljesítésével bízzák meg. A feladatok teljesítését a pártszervezet rendszeresen ellenőrzi és értékeli. — Pártbizottságunkban kétha- vonként beszélgetünk a pártcsoportvezetőkkel a feladatok teljesítéséről — közli Tóth Imre, a gútai (Kolárovo) efsz üzemi pártbizottságának alelnöke, a 84 tagú császtai pártalapszervezet elnöke, aki e tisztségein kívül a császtai brigádközpont vezetője is. — Minden negyedévben értékeljük a gazdasági eredményeket, s egyben azoknak a pártfeladatoknak a teljesítését is, melyek a termelésigazdasági feladatokkal kapcsolatosak. A pártfeladatok egy része ilyen jellegű. A szövetkezet császtai részlegén 350 ember dolgozik, a brigádközpontnak 70 dolgozója van. Az üzemi pártbizottság öt alapszervezet munkáját hangolja össze. A 84 tagú pártalap- szervezetnek hét pártcsoportja van: három az állattenyésztésben, kettő a gépesített brigád részlegén, egy a zöldségtermelési, egy pedig a növénytermesztői részlegen. A pártfeladatok teljesítését előbb a csoportok értékelték, s csak azután (augusztusban) foglalkozott vele a taggyűlés. A pártfeladatok teljesítését természetesen a csoportok állandóan figyelemmel kísérik, hiszen számos megbízás hosszú lejáratú, állandó jellegű. A szerveset minden tagja kapott pártfeladatot. A pártcsoportok munkájával a pártbizottság elégedett. Eredményességüket a csoportvezetők gondos kiválasztásában és a csoportok minden egyes tagjának az igyekezetében látja. A pártcsoportvezetők a taggyűlés programját minden alkalommal idejében megkapják, hogy tájékoztathassák róla a csoportok tagjait, akiket személyesen hívnak meg a gyűlésrt. Ezzel is magyarázható, hogy a taggyűléseken rendszerint jó a jelenléti arány s többnyire gazdag vita bontakozik ki. Külön figyelmet érdemel, hogy nem mindig csak ugyanazok szólalnak fel. — Természetesen a szavaknak és tetteknek összhangban kell állniuk — mondja határozottan a pártalapszervezet elnöke. — A bírálat mellett az önbírálatnak is érvényesülnie kell. Például, csak úgy tehetem szóvá valakinek, hogy öt percet késett a taggyűlésről, ha én egyetlen percet sem késtem. Igen, a kommunistáknak mindenben példát kell mutatniuk. Ez persze nem mindig köny- nyű, hiszen a feladatok teljesítése kemény munkát és sok időt követel tőlünk. Ha * j.laki kibúvót, „magyarázatot“ keres a hibákra, azt nem tűrjük. Én az ilyen következetes munkában látom a formalizmus- kiküszöbölését, melyről a CSKP KB legutóbbi ülésén is szó volt. A formalizmus minden munkában káros, de a pártmunkában különösen az volna, ha megtűrnénk. A mi munkánkban nincs „uborkaszezon“, nem lehet sohasem lazítani, mindig teljes erőnkből és következetesen kell dolgoznunk. És fel kell tárnunk munkánk minden tartalékát. — Miben látják a minőség javításának lehetőségeit? — A pártmunkában és a termelésben egyaránt két fő dologban: az állandó és következetes ellenőrzésben, s abban, hogy teljes mértékben megértsék az emberek feladatuk becsületes elvégzésének jelentőségét. Természetesen a jól végzett munkáért megérdemelt jK talom és erkölcsi elismerés jár. Az emberek helytállásának nagyfokú elismerése, ha felveszik a pártszervezet tagjainak a sorába. 1975-tői tizennégy új taggal, illetve tagjelölttel gyarapították a taglétszámot. Jelenleg hat tagjelölje van az alapszervezetnek. — A tagfelvételnél magas követelményt támasztunk a fiatalokkal szemben, hiszen n jó és a jó között is van különbség, s nemcsak az elvégzett munkát vesszük figyelembe, hanem az általános magatartást is. A párttagok és a tagjelöltek egyaránt teljesítenek konkrét pártfeladatot. Természetesen Tóth elvtárs feladata gondoskodni a pártbizottsági ülések és a taggyűlések rendszeres és eredményes magatartásáról, de gazdasági jellegű teendővel is megbízták: az üzemanyaggal való takarékoskodás szervezésével. Ezzel kapcsolatos feladata nemcsak neki van, hiszen a központ dolgozói vállalták, hogy 1,5 százalék üzemanyagot takarítanak meg. Például l/oss Antalnak is ez az egyik feladata. Továbbá az, hogy a taggyűlések után tájékoztassa azokat a nyugdíjasokat a tanácskozás eredményeiről, akik betegség miatt nem tudtak jelen lenni. Magyar Bélát, az alapfokú pártoktatás, Michal Rajtárt pedig a középfokú pártoktatás előadásainak megtartásával bízták meg. Feladataikat mindketten példásan teljesítették. Akárcsak Zahorán Mihály, aki a jegyzőkönyvek vezetéséről és más adminisztrációs teendőkről gondoskodik. Az alapszervezet nyolc nőtagjának egyik feladata az, hogy aktív munkát végezzenek a Csehszlovák Nőszövetség helyi szervezeteiben. A pártbizottság elégedett e feladatok teljesítésével is. Csak olyan esetben fordult elő, hogy valaki nem teljesítette konkrét pártfeladatát, ha időközben megváltoztak a munkakörülményei, például munkahelyi átcsoportosítás következtében. Ezeknek a tagoknak a pártbizottság új feladatot ad. Azt, hogy a párttagok jól teljesítik feladataikat, s a pártszervezet a többi dolgozót is mozgósítani tudja a helytállásra, a szövetkezet, illetve a részleg gazdasági eredményei is mutatják. Eddig minden termelési szakaszon 100 százalékon felüli eredményt értek el. A gabona hektárhozama mindennél meggyőzőbb érv: búzából 72, őszi árpából 60, tavaszi árpából 55 métermázsa volt az átlagtermés. FÜLÖP IMRE
