Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-25 / 253. szám, szombat
AZ ESTI ÓRÁKBAN IS ÁTVESZIK A SZŐLŐT Lassan estbe hajlik az idő, de az utakon még mindig szőlővel megrakott járművek haladnak. Egymás után hajtanak he a So- mortal (Samorín) Szőlőfeldolgozó üzem kitárt kapuján. A szolgálatot teljesítők mintát vesz-. nek a rakományból, és megmérik annak súlyát, majd engedélyt adnak arra, hogy a konténerekből a garatba öntsék a szőlőt. Nagy László agrármérnök ügyel a munkára. Intézkedik, tervez, hogy a járműveknek ne kelljen sokat várakozniuk A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban a Gombai (Hubice) Állami Gazdaságban és más üzemekben még a vezetők és az irodai dolgozók is a szőlészetekben dolgoznak. Szedik a bő termést, amelyből hamarosan íorgó-morgó murci és később gyöngyöző bor lesz. — Mindent megteszünk, hogy a szőlő idejében üzemünkbe kerüljön — mondja az agrármérnök. — A termelők betartják a korábban meghatározott és az Időjárásnak megfelelően módosított felvásárlási ütemterveket. Naponta találkozunk a mező- gazdasági üzemek vezetőivel, és megbeszéljük velük, hogy a korai fajtákat szüreteljék, mert azoknak magasabb a cukortartalma. Űjabb járművek érkeznek. Nagy László a laboránsokkal együtt ellenőrzi a minőséget és tovább folytatja a megkezdett beszélgetést. — Nyár végén a termelők még úgy gondolták, hogy alig lesz bevételük a szőlőből. Gyakran mondogatták, hogy idén csak a korai fajtákat tudják értékesíteni. Az időjárás azonban kiszámíthatatlan. Az utóbbi napokban elég meleg volt és napsütésben sem volt hiány, ezért úgy látszik a szőlő mindenütt beérik. Október 6-án kezdtük a felvásárlást. Ugyancsak meglepődtünk. A gellei (Holice) Efsz- ből beszállított Müller Thurgaou szőlő cukortartalma közel 20 százalékos volt. Az Aiistáli (Hroboííovo) Efsz-ből beszállít tott szőlő cukortartalma is hasonló volt. A mázsaháznál épp az Alistá- li Efsz szőlőjét veszik át. Elégedettek a minőséggel. A sötétben egy fehérköpenyes, egyenes tartású férfi alakja magasodik ki. Körülnéz az udvaron, megtekinti a járműveket és a garathoz megy. Gálfy László, az az üzem szigorú vezetője az. Nem tűri a mulasztást, igaz a dicsérettel sem fukarkodik. Most is biztatja a dolgozókat, igyekezzenek, mert még elég sok jármű áll a kapu előtt. Amikor egy kis ideje jut a beszélgetésre, körülnézünk az üzemben és elmondja, hogy milyen gondokkal, problémákkal küzdenek, és az eredményekről is szól. — A járásban tizenhat efsz- ből és három állami gazdaságból vásárolják fel a szőlőt. Az eddigi eredmények, illetve a hektárhozamok ismeretében úgy vélik, hogy sikerült felvásárolniuk a 740 vagon szőlőt, sőt még többet is. Az átlagos hektárhozam 90—100 mázsa lesz. Az Aiistáli Efsz-ben a Müller Thurgaou szőlő hektárhozama 170 mázsa volt. Általában bő a termés. Elbeszélgetünk a cukortartalom alakulásáról is. Sokan úgy gondolják, hogy a Csallóközben nem olyan édes a szőlő, mint a hegyoldalakban. A több évtizedes tapasztalattal rendelkező vezető ezt igyekszik megcáfolni: — Szerintem nem egészen helyes ez az állítás. A síkságon naponta hosszabb ideig fürde- nek a szőlőfürtök a napfényben, mint a hegyoldalban. Persze, ez sem teljesen igaz, mert a déli fekvésű hegyoldalakban magasabb lehet a cukorfok. Mégis azt állítom, hogy ezen a vidéken a szőlőtőkéket „körbe járja“ a Nap, ezért több fényt kell kapniuk a fürtöknek. A kis szakmai „kitérő“ után tényekkel, adatokkal bizonyítja, hogy jó minőségű szőlőt termelnek. A korai fajták nagy részét már elszállították a Racai Borfeldolgozó üzembe, hogy pezsgő gyártására tartalékolhassák. Üzemükben a feldolgozás után kétszer fejtik a bort, majd elszállítják. Gondolnak azokra is, akik az üdílő italokat kedvelik. A terv szerint háromszázezer liter sűrített mustot készítenek. Ebből gyártják később majd más üzemekben a különböző szőlőlé eredetű alkoholmentes italokat. Az utolsó járművek haladnak át a kapun. A vezető még mindig ellenőriz és intézkedik. Beszélget a mezőgazdasági üzemek agronómusaival. A termés minősége iránt érdeklődik. Biztatja őket: ha elég magas a szőlő cukortartalma, akkor ne várjanak, minden erő mozgósításával szedjék a szőlőt. Amikor az utolsó szőlőt is be* öntik a garatba, már nyugod- tabb. Nehéz napjuk volt, hisz két műszakban dolgoztak. Több mint húsz vagon szőlőt vettek át. Elégedett, mert az átlagos cukortartalom magasabb, mint az előző napokon. BALLA JÓZSEF Az egyhangú munka gyógyszere Előzetes bejelentés nélkül, teljesen váratlanul állítok be a nagymegyeri (Čalovo) tejgyár Igazgatójához, aki így sem gördít akadályokat célom elé, nem mondja, hogy most ne, ma>d máskor, szabad utat enged a gyárba, azonnal lehetővé teszi, hogy azzal beszéljek, akivel én akarok. Tekintetén, magatartásán látni is, hogy tiszteli az embert. Talán öt perc sem múlik el, amikor megjelelik Tóth Mária technikus, aki készségesen végigkalauzol a gyár egyes részjegein. —1 Azokkal akar beszélni, akik monoton munkát végeznek? — kérdezi, s megállunk egy percre a folyosón, míg el^ döntjük, melyik részlegen is kezdjük. Közben elárulja, 6 is kíváncsi a munkások véleményére, mert vannak köztük jó néhányan, akik szalag mellett dolgoznak vagy huzamosabb Ideig üres műanyagládákat raknak egyik helyről a másikra. Tágas helyiségbe nyitunk be, ahol nem zavar a gépek zaja. A kőkockákkal kirakott talajon tejesvíztócsák „kiabálnak“, a kartondobozokkal körberakott gépsorok mellett fehér köpenyes lányok, asszonyok vajjal dolgoznak. Formába öntik, csomagolják, dobozba rakják. Először egy jókedvű fiatalasszonynak, Köles Valériának teszem fel a kérdést, nem érzi-e ideg- feszítőnek a munkáját, hiszen szalag mellett ül, s nyolc órán át négyesével rakosgatja a frissen csomagolt vajat. — Ma én csinálom, holnap más — mondja határozottan. — Hetente egyszer, legfeljebb kétszer ülök ide, ha rám kerül a sor, s ez kibírható. Szerencsére nyolcán dolgozunk ezen a részlegen, így aztán naponta váltakozhatunk. ■— Engem nem zavar a szalagmunka '— szól közbe Nyigri Ilona —, és nem is tartom idegfeszítőnek. A szókimondó, bátor kiállású Köles Valéria más véleményen van. — En bizony azt állítom, hogy idegölő is lehet ez a munka. Tegyétek csak a szívetekre a Kezeteket — fordul munkatársai felé —, 5 mondjátok meg őszintén, hányszor állt az égnek a hajatok, amikor reggel a szalag mellé ültetek? Na, ugye ... Tudja, itt semmi más nem segít — fordul újra felém —, csak a megértés, az összetartás. Ismerjük egymás gondjait, bajait, s ha megbeszéljük a családi ügyeket, a gyereknevelés kérdéseit, máris minden köny- nyebben megy. Mert a mi munkánkhoz csak kézügyesség kell. En már bekötött szemmel is elvégezném a dolgomat. — Igazad van — veszi át a szót Mátis Ilona —, mi jókedvre derítjük egymást, ha kell, A teplícei Somét vállalatban gyártják a csapágygolyók osztályozását végző automata gépeket és egyéb mérőműszereket. Legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió. Az üzem dolgozói a tervet nem csupán teljesítették, hanem egynegyeddel túlszárnyalták. Az idei év nyolc hónapja alatt összesen nyolcmillió 819 ezer korona értékben termeltek árut, s ezzel a tavalyi év ugyanazon időszakához viszonyítva az exportot egymillió 92 ezer koronával növelték. Felvételünkön Bole- na Batková és Hana Vitou- Sóvá mérőműszereket szerel. Í L. Zavoral felvétele — STK felvétele) mert ezt a munkát nem lehet haragosan végezni. Bevallom azonban azt is, hogy kicsattanó jókedvvel sem tudnék naponta a szalag mellé ülni. Még jó, hogy van ez a kis körforgás. A huszonéves Farkas Katit zöld műanyagládák halmaza mellett találjuk, s lassú mozdulataiból, álmatag tekintetéből arra következtetek, ő aztán torkig lehet a munkával. Napról napra ugyanazt csinálja; egyesével rakja szalagra a piszkos ládákat. — Mondja csak, nem unja ezt a munkát? Nem fordult még meg a fejében, hogy zavarja ez az iszonyú egyhangúság? — Nem bizony... Engem teljesen kielégít, amit csinálok, s januártól meg sem unhattam. Ha idegesíteni fog, kinézek majd az ablakon. Fehérbe öltözött, piros ajkú nő néz a szemembe, s már kezében is egy zacskó tej. A kérdésem teljesen hidegen hagyja. Ügy tesz, mintha fel sem fogta volna. Látom az arcán, rossz témát választottam, más valamiről szívesebben beszélne velem. Tóth Mária pedig csak ön- tögeti a tejet: szemével biztat, igyák még. A háromgyerekes Szabó néni nem tér ki a válasz elől. — Nézze, amikor unalmassá válik a munka, mert gyors egymásutánban szinte megállás nélkül kapkodjuk a szalagról a tejjel teli zacskókat, dalolni kezdünk. Azzal aztán „földobjuk* magunkat. Vagy megbeszéljük, ki mit főz ebédre. — És tudja már mit készít? — Szilvásgombóc lesz. Hetvenöt darab, mint tegnapelőtt. Jaj, ezt csak nem írja meg? Inkább azt említse meg, hogy jó mesterünk van. Mert rajta nagyon sok múlik ... A pudingcsomagolóban öt ember dolgozik, közülük csupán egy ül a szalag mellett. Nem tudom eldönteni, dühös-e vagy bánatos, hiába kérdezem, egyetlen fejrázással elintéz. Az az érzésem ,a pokolba küldene. A zsákok tetejéről Letko Irén nevet rám, s állítja, aki szereti a munkáját és kedveli a munkatársait, észre sem veszi, hogy az egyhangúság hosszú távon Ideg- feszítő lehet. Pudingporos mosolya azonnal meggyőz szaval hitelességéről. G. SZABÓ LÁSZLÓ DERÜRE-BORÚRA... Vannak olyan nyelvhelyességi hibák, amelyek ellen nem könnyű felvenni a harcot. A legtöbhen nem is tartják őket hibáknak, hiszen lépten-nyomon találkoznak velük a napi sajtó hasábjain, sőt nemegyszer a rádió vagy a televízió bizonyos műsorszámai is hozzájárulnak elterjedésükhöz. Sokan gondolkodás nélkül utánozzák ezeket a nyelvhelyességi botlásokat, így születnek azután az ilyen mondatok: „Az egy hete tartó tárgyalásoknál (helyesen: tárgyalások folyamán) áthidalhatatlan nehézségek merülnek fel“. „A bányalégrobbanásnál (helyesen: bányalégrobbanáskor) szerencsére senki sem tartózkodott a bányában“; „A mentési munkálatoknál (helyesen: munkálatok során) mintegy 30-an megsérültek“; „Rossz szokása, hogy az evésnél (helyesen: evés idején) mindig újságot olvas.“ A felsorolt mondatok megfogalmazói a -nál, -nél, ragos szavakkal nyilván nem hol? kérdésre felelő helyhatározót, hanem mikor? kérdésre felelő időhatározót akartak kifejezni, de vagy nem tudatosították a különbséget a két határozó között, vagy a szlovák pri, illetve a német bei hatására fpri tejto príležitosti, bei dieser Gelegenheit, dei der Arbeit ) használják a szó -nál, -nél ragos alakját. A -nál, -nél rag elsősorban a hol? kérdésre felelő helyhatározó kifejezésére szolgál. József Attila versének címében kifogástalan a raghasználat.: A Dunánál. Jól használja ezt a ragot mindenki, akinek beszédében vagy írásában efféle mondatok fordulnak elő: Az új hídnál nagy volt a gépkocsitorlódás. Ismerőseink a harmadik megállónál szálltak le. Hét közben csak vacsorakor van együtt a család az asztalnál. Megállók a keresztútnál — mondja helyesen az ismert nóta szerzője, viszont nem helyes az autósok szaklapjában megjelent alábbi mondat: Hosszabb utaknál (helyesen: utakon vagy utak esetén) ésszerű vezetéssel sok üzemanyagot takaríthatunk meg. Az egyik vízilabdacsapat kapitányának így megfogalmazott megállapítását sem helyeselhetjük: A jó eredményeket nem kisebbíti a vízilabdacsapatnál történt egyes játékosok eltiltása. Ezt a mondatot több helyen is „tisztába kell tenni": A jó eredményeket nem kisebbíti a vízilabdacsapat egyes játékosainak eltiltása." A -nál, -nél helytelen használata miatt az efféle mondatok is módosításra szorulnak: „A belpolitikai helyzet sokoldalú elemzésénél (helyesen: elemzéséhez) minden rendelkezésre álló adatot felhasználtak.“; ,,A műsor összeállításánál (helyesen: összeállításában) színjátszó csoportok vezetői működtek közre.“ Viszont az is előfordul, hogy egyesek — talán a -nál, -nél helytelen használatától tartva — a tájnyelvi alakot részesítik előnyben az ilyen mondatokban: „A vezetőt a tőle fiatalabb szakmunkás helyettesítette;“ „Ettől érdekesebb regényt még nem olvastam.“ A művelt nyelvhasználat normája szerint az lett volna a helyénvaló, ha az illetők így fejezték volna ki mondanivalójukat: „A vezetőt a nála fiatalabb szakmunkás helyettesítette. Ennél érdekesebb regényt még nem olvastam.“ Amint a fentiekből kitűnik, a nál, -nél ragos szavakat nem használhatjuk derűre-borúra. HASÁK VILMOS LÖVEG A FALBAN? A katonai dolgoknak, fogalmaknak is van nevük, s ezek helyes vagy helytelen használata nyelvi kérdés. Nemcsak a nyelvészt, hanem nyilván a katonát, sőt a katonaviselt embert is bosszantja, amikor az egyszerűbb katonai kérdésekben is járatlan emberek — még újságírók is — nem a nevükön neveznek meg tárgyakat, dolgokat, s bizony nemegyszer olyasmit mondanak vagy írnak, amit a katonaviselt ember megmosolyog, vagy meg sem ért. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy sokan nem tudnak különbséget lenni a töltény, lövedék és löveg szavak jelentése között. Azon talán még nem is csodálkozhatunk, ha egy asszony így számol be férje szerencsés megmeneküléséről: „Csak egy kis légnyomást érzett, pedig egészen közel csapódott be hozzá a löveg.“ De azon már inkább, amikor az újságban ezt olvassuk a háború utolsó, Csehországban végbement csatájára való visszaemlékezésben: (a csata végén) „Kivették a páncéltörő ágyúkból a löveget, kiszerelték belőle a gyutacsot, s vagy három méter magasan a templom falába falazták“. Vizsgáljuk meg először az asszony szóhasználatát: e szerint a löveg csapódott be egészen közel a férjéhez. Ez aligha. Ugyanis a löveg az ágyúnak a neve. Ami becsapódott, becsapódhat, az a lövedék. Most pedig nézzük meg, mit is írt le a riporter! „Kivették a páncéltörő ágyúkból a löveget“ — tehát az ágyúkból az ágyúkat. Továbbá: „kiszerelték belőle (vagyis a lövegből) a gyutacsot, s vagy három méter magasan a templom falába falazták. „Mit: a gyutacsot vagy a löveget? Ez azonban nem derül ki, de egyiket sem. A gyutacsot azért nem, mert az robbanásveszélyes. A löveget meg azért, mert az ágyút nehéz lett volna a falba ágyazni. Valószínűleg a tölténynek a hüvelyét, mert ebből vették ki a gyutacsot. Nem fog tehát ártani, ha alaposabban megnézzük azt a kérdést: melyik alkatrésznek mi a neve. Azt a dolgot, amelyet az ágyúba helyeznek — ugyanez vonatkozik a golyós puskákba helyezett lőszerre is —, töltény-nek nevezzük. A töltény részei a következők: a hüvely (amelyet patron nak is hívnak népiesen) rézből készül; ennek a szélesebb részébe van szerelve a gyutacs, amelynek segítségével az ütőszög meggyújtja és robbantja a hüvely belsejébe helyezett robbanóanyagot, az úgynevezett töltetet (a puskatöltények esetében a puskaport). A hüvely keskenyedő végében van a makkhoz hasonló fémrész: a lövedék. A robbanás ezt dobja ki a fegyverből, s ha ágyúlövedékről (vagy robbanófejjel ellátott puskalövedékről) van szó, ez robban a célba való behatoláskor. A szakmai szavakat a köznyelviekkel vagy népiesekkel összevetve tehát: a löveg az ágyú, a lövedék a golyó, a hüvely a patron, a gyutacs a kapszli s tölténynek meg a golyót, a patront és a kapszlit nevezzük a patronban levő porral együtt. Az újságírónak tehát így kellett volna helyesen szerkesztenie mondatát: Kivették a páncéltörő ágyúból a töltényt, a hüvelyből kiszerelték a gyutacsot, a lövedéket és a töltetet, 8 a hüvelyt a templom falába ágyazták, JAKAB ISTVÄN 1980. X. 25.
