Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-21 / 249. szám, kedd
AZ SZLKP KB ÜLÉSÉNEK VITÁJA elégtelen mennyiségével kapcsolatban a termelési programok szerkezeti átalakítására. Ahol lehetett, a szerelési tevékenységet részesítették előnyben, mivel itt a legkevesebb saját munka befektetésével maximális nyerstermelési és árutermelési értékeket lehetett elérni, amelyekhez a minőségi mutatók, valamint a dolgozó kollektívák és egyének anyagi érdekeltsége kapcsolódott. Elhanyagoltuk egyes technológiák fejlesztését a metallurgiában, az elektrotechnikában, technológiai berendezések előállításában stb., valamint az aggregátorok és alkatrészek termelését és elosztását. Tovább tart a pótalkatrészhiány, és a kereskedelmi szolgáltatások sem kielégítők, mivel ezek a termékek és tevékenységek az eddigi gazdasági szabályozók szempontjából „nem voltak hatékonyak“. Hasonló jelenségeket azonban az iparilag fejletlen országokban figyelhetünk meg. Az irányítás területén mutatkozó egyik probléma véleményünk szerint a gazdasági dolgozók tevékenységének irányzata a dolgozók kezdeményezésével kapcsolatban. Jómagam eddigi gyakorlatom folyamán lényegében végigjártam az irányítás valamennyi fokozatát, az üzemtől egészen a központi szervekig. És elmondhatom, hogy pl. a gazdasági dolgozók tevékenysége véleményem szerint sok esetben ellenkező irányú, mint amit megkívánnánk. Pl. a terv kidolgozásakor a tervezésben dolgozók és az üzemgazdászok fő feladata — de nemcsak az övék — az irányítás valamennyi szintjén, hogy üzemük számára jó, lényegében jól „teljesíthető“ tervet harcolnak ki. E cél elérése érdekében merítik ki e dolgozók szellemi kapacitásának túlnyomó részét, mert ha sikerül ily módon „hivatalos- kodniuk", már nem kell intenzíven foglalkozni olyan kényelmetlen problémákkal, mint a termelés műszakigazdasági színvonalának, az újratermelési folyamat hatékonyságának növelése, az irányítás színvonala stb. És hogy ez az üzemekben sikeresen folyik, látni abból, hogy többségük teljesíti a terveket, de népgazdaságunk pozíciója emellett nem javul a világgazdaságban. A tökéletesített irányítási rendszer fő értelmét elsősorban abban látjuk, hogy a kezdeményezést a vállalat belső élete felé kell irányítani, hogy a gazdasági szervezetek dolgozói kollektíváinak érdeke összhangba kerüljön az egész népgazdaság érdekeivel. Ezért a központi szervek részéről elkerülhetetlenül szükséges pontosítani és meghatározni a gazdasági szervezetek önálló elszámolási tevékenységének határát és szabályait, és elegendő teret biztosítani nemcsak a gazdasági, hanem az összes dolgozó kezdeményezése kibontakoztatásának is. A munkaszervezés üj kollektív formáit keressük. A múlt évben cikksorozat foglalkozott a Pravdának, az SZLKP KB központi lapjának hasábjain a Scsekin- féle kísérlettel. A cikksorozatnak igen nagy volt a visszhangja a vállalatoknál az önálló elszámolási rendszerben dolgozók között. Az intézkedések rendszere azonban megállapítja, hogy az ipari bérek tervezett növekedési ütemének túllépése ellen hozott intézkedések hatályon kívül helyezésének időpontjáról később döntenek. És éppen e szovjet tapasztalatok alapján látunk lehetőséget a megszokott gondolkodásmód megváltoztatására, amikor az irányítás valamennyi szintjén megtanultuk bizonygatni, hogy kevés munkaerővel rendelkezünk, és a munkaerők létszámának növelése nélkül nem lehet teljesíteni a tervet. A Scsekin-féle kísérlet alkalmazásával lényeges változást tudnánk elérni, minden munkakollektíva, szervezet és egyén igyekezne a feladatokat a munkaerők számának lehető legkisebb növelésével teljesíteni a keresetek növekedése mellett és a rendelkezésre álló béralapok keretében. Ily módon nemcsak az akút munkaerőhiány problémáját oldanánk meg, hanem — és ez meggyőződésem — lényegesen megjavulna a munkaerkölcs és a munkaidő kihasználása, ami eddig nem nagyon sikerült. Úgy gondolom, hogy a dolgozók kollektívái nem tűrnének meg maguk között olyat, aki például nem használná ki a munkaidőt, nem dolgozna elegendő intenzitással, vagy csak pihenni járna a munkába. Ilyen munkaerő nélkül meglennének, ha a kollektíva megkapná a megtakarított munkaerő bérének egy részét. A munkafegyelem kérdése nemcsak a vezetők, hanem a munkakollektíva ügyévé is lenne, mert nem tűrnék meg a nem megfelelő teljesítményt nyújtó dolgozókat. Lehet, hogy a munkaerő- hiány problémája helyett ellenkező előjelű problémáink lennének, ezek azonban, gondolom, kevésbé vagy egyáltalán nem zavarnának. Ennek a kísérletnek az alkalmazása bizonyára nem mindenre orvosság, de ki kell próbálni a gyakorlatban. Az irányítás további problémája a tevékenységi és döntési hatáskörök helyes megosztása az irányítás egyes fokozatai között, valamint az irányelvek és szabályok meghatározásának kvalitása az alacsonyabb szintek számára. A probléma nem abban van, hogy ha nem tudjuk kitűzni az alapvető irányvonalakat, elveket, ha nem tudunk koncepciózus döntéseket hozni, akkor kezdünk a centralizálás felé nyúikálni és a részletekről akarunk dönteni? Ezzel nemcsak szűkítjük a teret a kezdeményezés számára az irányítás alacsonyabb szintjein, de azt érjük el, hogy az irányítás valamennyi szintjén, a központi szerveket is ideértve, túlsúlyba kerülnek az ún. operatív megoldások. És az, hogy milyen hatással van-< nak az olyan döntések, amelyek koncepciójukat tekintve nem tisztázottak, nemegyszer csak évek után nyilvánul meg> gyakran olyan területeken, ahol egyáltalán nem számoltunk hatásukkal.'Pl. 1965-ben döntöttek a trösztök létrehozásáról, de emellett megmaradt a tervezés vállalati módszere, és az eddigi mennyiségi mutatók hatása mellett ma túlterhelt a teherfuvarozás, főként a vasúti teheráruszállítás. Az utóbbi években igen gyakran jogosan bíráljuk, hogy nem hatékonyak termékeink a külföldi piacokon, s nem elegendő a tudományos műszaki fejlődés befolyása gazdaságunk hatékonyságára. Pedig 1958-ban, amikor meghatároztuk a gazdasági szervezetek funkcionális szervezési struktúráját, amelyben kijelöltük a gazdasági szakaszokat, nem teremtettük meg a feltételeket, hogy a technikusok, a termelők és az értékesítők fokozatosan ne szokjanak el a gazdaságos gondolkodásról. Az üzem hatékonysága a géptervezők rajztábláin, a termelési folyamatokban születik, s a bel- és külföldi piacokon realizálódik. Különben minden olyan vállalat, amelynek termékei nem állnak helyt a hazai vagy a világpiacon, nem teljesíthetné a tervet. A külkereskedelmi monopóliumnak csak olyan formája lehet, mint amilyen ma van? Logikus, hőgy végső soron a tröszt exportjában, amely a dolgozók tíz- és százezreit renprezentálja, sokszor csak a külkereskedelmi vállalat dolgozóinak képességei, vagy rátermettségének hiánya dönt? Másrészt nem védelmezzük túlságosan és károsan a közvetlen termelőket a nemzetközi piacokon folyó éles harctól? Nem lenne hatásosabb, ha a tröszt dolgozói, a külkereskedelmi monopólium fenntartása mellett, maguk árusítanák termékeiket, felhasználva ily módon az NDK tapasztalatait, vagy hogy legalább ne lenne kizárt ez a lehetőség? A legnagyobb gazdagságnak dolgozóink alkotó és munkaképességeit tartjuk. Az irányítás, a párt-, a szakszervezetek, az ifjúsági és gazdasági szervezetek fő feladata minden szinten annak a gazdagságnak maximális kihasználása kell, hogy legyen, melynek az a tulajdonsága, hogy kiapadhatatlan. CSANK ZOLTÁN ELVTÁRSNAK, AZ SZLKP KB TAGJÁNAK, A NAGYBALOGI (VEĽKÝ BLH) EFSZ ELNÖKÉNEK FELSZÓLALÁSA lapítás, ahol a legnagyobb a szántó- terület aránya, ugyanakkor az egyetlen vízforrást, a Sajót nagymérvű szennyezettsége és főképpen a nyári időszakban — amikor pedig a legnagyobb szükség van a vízre — a minimális vízfolyás megőrzése miatt nem használhatják fel öntözésre. Az állami vízgazdasági terv ezen a területen elegendő víz biztosítása érdekében mérlegelte a Turiec patakon a brusníki víztároló építésének megkezdését. Ennek az igénytelen beruházásnak a megvalósításával a 7. ötéves tervidőszak éveiben nem számolnak. Ez negatív hatással lesz további öntözőberendezések építésére már a 8. ötéves terv időszakában. Ugyanakkor a geográfiai feltételek lehetővé tennék, hogy minimális költséggel és minimális kiterjedésű, kevéssé termékeny, tartósan elvizenyősödött rét felhasználásával megvalósítsák ezt az építkezést. Ebből a szempontból az említett víztároló építése igen hatékonynak mutatkozik. E követelmény indokoltságát abban is látjuk, hogy a 7. ötéves tervidőszakban az öntözőberendezéseknek a számításba vett területen való kiépítésével a járásban kimerítik az összes alkalmas vízforrást. A 6. és a 7. ötéves tervidőszakban felépülő öntözőberendezésekkel kimerítik a Teplý Vrch-i víztároló vízhozamát. A Teplý Vrch-i víztároló építése befejezés előtt áll és a gazdasági szerződés értelmében folyó év decemberében kellene befejeződnie. A határidő állandó eltolódása miatt kétséges, hogy vizét már jövőre felhasználhatják öntözésre. Az ellenőrző pártnapon közös szocialista felajánlásra tettek indítványt, a kitűzött határidőt, miszerint ez év áprilisában meg kellett volna kezdeni a tároló vízzel való megtöltését, mégsem tartották meg. A munkálatok eddigi előrehaladása és az építési munkák mennyiségének augusztus végéig csupán 50,6 százalékra történt elvégzése indokolt aggodalmat kelt az építkezés ez év december végi befejezése határidejének megtartásával kapcsolatban. Ez a késés csökkenti a kilátásokat a nagy területű öntözőberendezések kihasználására, melynek első szakaszát 595 hektár területen már 1981 februárjában át kell adni; s az építés további két szakasza is folyamatban van 1630 hektár területen. Ezért szükséges, hogy az építkezés kivitelezője, a kassai (Košice) Kohóépítő Vállalat nagyobb gondot fordítson a víztároló feltöltésére és átadására. Járásunk kommunistái és mezőgazdasági dolgozói tudják, hogy a termelés további növelését nemcsak beruházásigényes akciókkal lehet biztosítani, Tudják, hogy a termelés további növelésének jelentős tartalékai vannak mindenekelőtt a munka- és a technológiai fegyelem megszilárdításában, a munkaszervezésben és a termelés irányításában. Továbbra is hathatósan mozgósítani és széleskörűen támogatni kell a munkakezdeményezés a szocialista munkaverseny fejlesztését. Járásunk kommunistái és többi dolgozói minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy kihasználják a termelés növelésének tartalékait. Ehhez hozzájárul a kommunisták növekvő aktivitása, amellyel a CSKP XVI. kongresszusát, az SZLKP kongresszusát és Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 60. évfordulóját köszöntik. sz lovákia i kér ü 1 e^t nafélék vetésterületében, a kukoricát is beleszámítva húsz százalékkal, a mezőgazdasági bruttó termelésben pedig tizenhét százalékkal részesedik. A kerületi és a járási pártszervek, valamint a pártszervezetek ezért rendszeres gondot fordítanak a mezőgazdasági termelésben a hatodik ötéves terv feladatai megvalósításának. E céltudatos politikai és szervező munka eredményeképpen a termelés dinamikusan növekedett. Reálisan várható, hogy a bruttó mezőgazdasági termelés az ötödik ötéves tervidőszak átlagával szemben 23,8 százalékkal, az árutermelés pedig 30,2 százalékkal növekszik. A hatodik ötéves tervidőszak két szélsőséges időjárású esztendeje és egyes további szubjektív meg objektív tényezők következtében azonban nem valósult meg az összhang a növénytermesztés és az állattenyésztés között. Míg az állattenyésztési termelés 23 százalékkal gyarapodott, addig a növénytermesztés mennyisége csak 16,3 százalékkal növekedett. A növénytermesztésnek az állattenyésztési termelésnél lassúbb fejlődési üteme korlátozta a gazdasági állatok hasznossága növelését és általában az újratermelési mutatókat főképpen a szarvasmarha- és a juhtenyésztésben. A járás párt- és gazdasági szervei a CSKP KB 13. ülése határozatából kiindulva intézkedéseket dolgoztak ki a növénytermesztés fejlesztésének meggyorsítására, különös tekintettel a teri- més takarmányok termesztésére. Az intézkedések hatásosságát mutatja az a tény, hogy a hatodik ötéves terv időszakában 1980 lesz az első esztendő, amikor a téli takarmányozáshoz száz százalékra biztosították a takarmányt. A járásban a növénytermesztés további fejlesztése egyes szubjektív tényezők — az agrotechnika minősége, a technológiai és a munkafegyelem elmélyítése stb. — megoldásán kívül lényeges mértékben függ a vízgazdasági viszonyok rendezésétől. Ezt bizonyítja az a tény, hogy mindenütt, ahol a járásban a legtovább jutottak a vízgazdasági rendezéssel, a növénytermesztés is a legdinamikusabban fejlődik. A vízgazdasági viszonyok komplex megoldása megkívánja a Rima folyó és a Gort- va patak szabályozásának befejezését és ezt követően hét-nyolcezer hektár mezőgazdasági föld lecsapolását. Az eddigi lecsapoláshoz kapcsolódva az öntözést a mostani 1400 hektárnyi területről 15 000 hektárra kell növelni. E távlati feladat megoldását összehangolja a hetedik ötéves terv előirányzata, amely 4540 hektár kiterjedésű terület lecsapolására és 7000 hektár mezőgazdasági területen ötözöberendezés kiépítésére számít. A 8. ötéves tervidőszakra az öntözés kérdésének megoldásával összefüggésben a 7. ötéves terv előirányzatában nem számítanak elegendő öntözési vízforrás biztosítására; főképpen a Sajó mentére vonatkozik ez a megálJelenleg éri el I tetőfokát az irányi- tás minden szintterv előkészítése. S fPjPf: W" éppen most egész y’ľfB sor gazdaságig dőltás eddigi módja és aközött, amely a következő évtől érvényes. Az eddigi és az új módszerekkel kidolgozott tervjavaslatok ösz- szevetésekor gyakran látjuk, hogy egyes szervezetek ugyan a mennyiségi mutatókon — nyerstermelés és áruter-' melés — alapuló eddigi módszertan szempontjából progresszív terveket terjesztenek elő, amelyek jelentős emelkedést mutatnak ki az árutermelésben és a munka termelékenységében, de ezek a javaslatok mégsem felelnek meg teljesen az újratermelési folyamat hatékonysága szempontjából. Ez a tapasztalat, úgy látszik, általános érvényű. Az irányítási szféra magatartásában és cselekedeteiben mutatkozó kényelmességet nem lehet csak propa- gandával^ hanem szívós és következetesen átgondolt munkával kiküszöbölni. Az 5. ötéves tervidőszakban, és meg vagyok győződve róla, hogy az eddigi tervezési módszerek következtében a 6. ötéves tervidőszakban elért kedvező eredmények sem biztosítanak jó helyzetet a népgazdaságban. Különösen a gépiparban, amelynek széles körű kooperációs kapcsolatai vannak, az eddigi gazdaságirányítás és gondolkodás következményeinek kiküszöbölése sok időt vesz igénybe, amire a 7. ötéves tervidőszak nyilván nem lesz elegendő. Nem beszélve emellett arról, hogy nem történt meg a felkészülés a rendelkezésre álló alapanyagok, főként fémek OTTO MONCMANN ELVTÁRSNAK, A SZAKSZERVEZETEK SZLOVÁKIAI TANÁCSA TITKÁRÁNAK FELSZÓLALÁSA ben, megszervezni a dolgozók termelés- irányításban és -fejlesztésben való részvételének bevált és haladó formáit. Ez a szlovák kormány és a Szlovák Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa közös eljárásának tartalma és célja a 6. ötéves tervidőszak utolsó éve feladatai teljesítésének biztosítása céljából. A félévi kiértékelések tapasztalatai bizonyítják, hogy pozilív eredményeket értünk el, amelyek még sokkal jobbak lehettek volna, ha nem merültek volna fel negatív tényezők. A szlovák kormány és az SZSZT intézkedéseinek lebontása a szakszervezeti szövetségek szlovákiai bizottságai és az egyes ágazatok által igazolta, hogy a kitűzött Amint azt a Szakszervezetek Központi Tanácsának 7. plenáris ülésén és a Szlovák Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának ülésén hangsúlyozták, a szakszervezetek fő feladatai ma a gazdaságfejlesztésre összpotosulnak, külön súlyt fektetve a dolgozók tevékeny részvételére a termelés hatékonyságának és a munka minőségének javításában. Ezért a szakszerv szervek és szervezetek kötelesség 1 céltudatosabban segíteni a terv teljesítésé(Folytatás a 5. oldalon) IVAN BÁLÁZ ELVTÁRSNAK, AZ SZLKP KB TAGJÁNAK, A MARTINI NEHÉZGÉPIPARI MÜVEK VEZÉRIGAZGATÓSÁGA DOLGOZÓJÁNAK FELSZÓLALÁSA
