Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1980-10-16 / 245. szám, csütörtök

AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLESZTÉS 7. ÖTÉVES TERVE KIDOLGOZÁSÁNAK HELYZETÉRŐL ÉS FŐ PROBLÉMAIRÓL A SZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGBAN (Folytatás az 5. oldatról} Szlovákia gépiparára a tudományos - műszaki fejlesztés több fontos felada­ta hárul. Ezek közé tartozik az ipari robotok és manipulátorok kutatása és termelése, a prešovi Fémipari Kuta­tóintézet munkájának eddigi eredme­nyei alapján. A 7. ötéves tervidőszak­ban mintegy 3000 robot termelésével és üzembe helyezésével számolunk, a további ötéves tervidőszakban pedig már 30 000 robottal. Ma tekintetbe vesszük, hogy egy ipari robot üzembe helyezése megtakarít három munka­erőt, akkor láthatjuk, milyen fontos program ez egyrészt a munkatermelé­kenység növelése, másrészt a gépek hosszabb tartamú kihasználása szem­pontjából. Annak érdekében, hogy gyorsabban előrelépjünk a gépipar egyes terüle­tein, szabadalmak vásárlásához folya módunk. Ez vonatkozik például Dubni- cán, továbbá a Bratislavai Niehézgép ipari Művekben és Bardejovban hid­raulikai berendezések, Piešťanyban in- tegrált körök, Liptovský Hrádokon táv­közlési technika, Poprádon vasúti te­hervagonok új típusú alvázai gyártásá­ra. Elvárjuk azt, hogy az illetékes mi­nisztériumok, termelési-gazdasági egy­ségek és vállalatok, valamint szállítóik mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szabadalmakra fordított e.szkö zök minél gyorsabban, a várt hozam­mal járjanak. Nagy feladatok hárulnak a vegyipar dolgozóira. Termelését főleg a rendel­kezésre álló nyersanyag és a félkész gyártmányok jobb hasznosítása útján «fogjuk növelni. Ezért, az Iparügyi Mi­nisztérium, valamint a Slovchémía ve­zérigazgatóság dolgozóinak következe­tesen biztosítaniuk kell a színvonalas könnyű vegyipari gyártmányok, főleg a gumi ős a műanyag, a növénytermesz­tésben alkalmazott vegyszerek, az ola­jok és a festőanyagok adalékanyagai­nak gyártását. Ezek a termelési prog ramok népgazdaságunk számára elő­nyösek mind az import csökkentése, mind annak szempontjából, hogy ki­cserélhetitek energiaigényesebb gyárt­mányokért, például szovjet műtrágyá­ért. A műanyagok és a műfonál előállí­tásában már jelentős mennyiségi növe­kedést értünk el. Súlyt helyezünk mi­nőségi vetületekre, a gyártmányfej­lesztés meggyorsítására, a termékek választékának és használati tulajdon­ságainak javítására. Különleges figyel­met kell szentelni a polipropilén tex­tilfonal tervezett mennyisége és minő­sége biztosításának, mivel a Szovjet­unióba irányuló szállításával fedezzük gyapotbehozatalunkat. Gyorsan meg kell oldani a textilgyártmányok minő­sége javításához manapság annyira szükséges viszkózaselyem gyártásával kapcsolatos gyártmányfejlesztési, gépi­technológiai és környezetvédelmi kér­déseket. Teljes felelősségtudattal kell megvalósítani az acélsodronyos szállí­tószalagok, a tehergépkocsik radiál- tömlői és a műszaki gumi termelése fejlesztésével összefüggő feladatokat, hogy teljes mértékben fedezhessük a szénbányák és a gépipar tervezett szükségletét. Az elmúlt évtizedben jelentős eszkö­zöket fordítottunk a fafeldolgozó ipar fejlesztésére. Ezért teljes joggal elvár­juk, hogy ez az ágazat megfelelőkép­pen hozzájáruljon az erőforrások gya­rapításához. Ennek megfelel az a fel­adata, hogy hozzávetőleg 30 %­kai kell növelni termelését. Jelenleg teljes mértékben kibontakozódott Ru- žomberokban a cellulóz-papíripari kombinát építése. Ebben a munkában külföldi kivitelezők mellett részt vesz­nek a mi építő- és gépipari vállala­taink is. Kivitelezőinktől elvárjuk, te­gyenek meg mindent annak érdeké­ben, hogy 1981 júniusában próbaüzem­be helyezhessék az új cellulózgyárat, és hogy általában ez a nagyvonalú beruházás azzal a társadalmi-gazdasá­gi hozammal járjon, amellyel annak idején érveltünk mellette, s amellyel gazdaságunk, mint reálissal, számol. Számos további létesítmény, így pél­dául a kibővített vranovi cellulózgyár és az új bútorgyár, az átépített žilinai cellulózgyár, a šariši fafeldolgozó kombinát lí. szakasza, a zvoleni Bu­čina hulladékfát feldolgozó átépített részlege stb. — esetenként jóval a határidő után — próbaüzemben van már. Az eddigi tapasztalatok arról ta­núskodnak, hogy a felelős szevek, az Iparügyi Minisztérium, az illetékes ter­melési-gazdasági egységek, valamint az építőipari munkálatok, de főleg a tech­nológia, közvetlen beruházói és kivi­telezői nem birkóztak meg kellőkép­pen a fejlesztés előkészítése és meg­valósítása folyamatával. Öva intő pél­da erre főleg a vranovi Bukóza kísér­leti részlegének helyzete, ahol számos fogyatékosság feltornyosulása követ­keztében nagy kiesés fenyeget a ce­lulóz termelésében. Ez kedvezőtlenül hatna a hazai megrendelők szükség letei kielégítésére és az exportfelada­tok teljesítésére is. A mostani beruházások megterem­tik az erdeink által termelt faanyag teljes és komplex feldolgozásának fel tételeit. Előtérbe kerül az a feladat, hogv a fafeldolgozó vállalatok képe­sek legyenek minden fafajta feldolgo­zására és teremtsék meg a faipari és az erdőgazdasági hulladekanyag széle­sebb körű feldolgozásának feltételeit, továbbá erdőgazdaságaink növeljék ki­termelési képességüket, s ezzel egy­idejűleg gondoskodjanak a múlhatat­lanul szükséges erdőtelepítésről. Az elmúlt évek tapasztalatai és a 7. ötéves terv előkészítésének jelenlegi szakasza is arról tanúskodik, hogv az Iparügyi Minisztérium és a termelési­gazdasági egységek is kell, hogy hatá rozottabban és a jövőbe tekintve biz­tosítsák a belső anyagi kapcsolatot, főleg fűrésztelepek, a tömörített anyag előállítása, illetve a bútorgyártó és az egyéb fafeldolgozó ipar szükségletei között, mind tárcájukban, mind a he­lyi ipar és az ipari szövetkezetek szükségleteire. A bútorgyártás tervbe vett. hozzáve­tőleg 37 százalékos növelése érdeké ben — ennek jelentős hányada kerül kivitelre — a faanyag mellett biztosí­tani kell a bútortextília, ajtóvasalások és egyes vegyipari anyagok szállítását is. Elvárjuk, hogy a bútoripar dolgo­zói gyártmányaik minőségének, díva- tosságának és esztétikai kivitelének javításával biztosítják a felhasznált nyersanyag és alapanyag jobb értéke­sítését. A textil-, ruha- és a lábbeligyártó ipar dolgozói előtt az a rendkívül sür gető feladat áll, hogy a természetes fonal és a bőr korlátozott behozatali lehetőségei mellett, nagyobb mérték­ben felhasználva a műanyagokat, meg­felelőképpen módosítva a választékot, növelve a kiváló minőségű divatos gyártmányok hányadát, jobban kielé­gítsék az igényes hazai fogyasztókat és a külföldi megrendelők szükségle­teit. Jobban fe! kel! használni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelési lehetőségeit Elvtársak! A mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar feladataival — a következő idő­szakra vonatkozóan — külön foglalko­zott a CSKP KB 13. ülése. Az SZLKP Központi Bizottságának ezt követő ülé­se hangsúlyozta annak szükségét, hogy hatásosabban kell mozgósítani és job­ban fel kell használni az SZSZK me­zőgazdasági-élelmiszeripari komplexu­mának termelési lehetőségeit és sajá­tosságait, hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon a társadalmi szükségletek minél teljesebb kielégíté­séhez. Az SZSZK mezőgazdasága és élelmi­szeripara fejlesztése alapvető irányai­ból következik az a feladat, hogy a 7. ötéves tervidőszakban, a 6. ötéves tervidőszak feltételezett eredményei­hez képest, hozzávetőleg összesen 14 százalékkal kell növelni a mezőgazda- sági bruttó termelést, ebből a növény- termelést 19, az állattenyésztési ter­melést 9 százalékkal. Ez lehetővé ten­né az élelmiszeripari termelésnek és az árualapokba irányuló szállítások­nak 14—15 százalékos növelését. A mezőgazdaság dolgozói előtt álló legigényesebb feladat annak biztosítá­sa, hogy a vágóállatok termelési és felvásárlási növekményét csaknem tel­jes egészében szarvasmarhában érjék el, miközben a sertéshústermelés lé­nyegében az idei terv szintjén marad. Ennek a koncepciónak célja biztosíta­ni az állattenyésztési termelés fejlesz­tését, az abraktakarmánnyal s főleg annak behozatalával szembeni igények további növekedése nélkül. Ez termé­szetesen határozottan megkívánja a szükséges feltételek megteremtését a tö­megtakarmány termelésében, a szarvas­marha-állomány újratermelésében és az istállózás biztosításában is. A tömegtakarmányok termelésének a 6 . ötéves tervidőszak éves átlagához képest csaknem egy ötödével kellene növekednie, minőségileg legjobb há­nyadának, a szántóföldi évelő takar­mányok, főleg a lucerna termelésének csaknem 50 százalékkal. Ennek érde­kében a mezőgazdaság kutató- és mag­nemesítő szervezeteinek elegendő mennyiségű, jő minőségű vetőmagot kellene biztosítaniuk, a szállító ágaza­toknak pedig magas színvonalú beta­karító gépeket, amelyek főleg a hegy­vidéki és hegyaljai területek lejtős földjein alkalmazhatóak. Meg kell gyorsítani a silók és a szenázsoló be­rendezések/illetve a legelői fészerek építését. Az állatállomány újratermelé­si tartalékainak hasznosításával, a je­lenlegi helyzethez képest 10(J tehénre számítva legalább 2—3 darabbal kelle­ne növelni az elválasztott borjak szá­mát, a hizlalt vágóállatok súlyát pedig darabonként 10 kilogrammal. Az új, nagy befogadóképességű léte­sítmények nagyobb mérvű építésének korlátozott lehetőségei megkívánják a beruházási és az anyagi eszközök össz­pontosítását főleg a korszerűsítésre, valamint az egyszerűbb és olcsóbb is­tállók építésére. Az állattenyésztési termeié^ fejlesz­tésének fontos feltétele a fokozatos átmenet az intenzívebb és ezáltal ha­tékonyabb takarmányozásra. A vegy- és a gyógyszeripart irányító szerveinktől elvárjuk, a CSKP KB 13. ülésén a ha­tásos, sajátos jellegű anyagok, a ta­karmányélesztők, az ásványi adalék­anyagok, a biotényezők és más anya­gok fejlesztésével kapcsolatban kitű­zött feladatok következetes- teljesítését. Elvárjuk azt, hogy a mezőgazdasági szervek, az állattenyésztési termelés kutató munkahelyei és a takarmányt előállító ipar sikeresen befejezi a ser­tések és a baromfi legmegfelelőbb ta­karmányozásának kísérletét és azt fo­kozatosan széleskörűen érvényesítik a gyakorlatban. A lehető legnagyobb mértékben kell mozgósítani elsősorban a hazai fehérjeforrásokat. Ez annyit jelent, hogy törekedni kell a magra termelt hüvelyesek nagyobb mérvű tér melésére, az élelmiszeripar állatte­nyésztési eredetű hulladékának fel­használására és maradéktalan értéke­sítésére, a konyhai és egyéb hulladék bó! származó takarmányforrások jobb hasznosítására. Mindannyiunknak tudatosítanunk kell, hogy a növekvő népesedés élel­miszerellátásában az önellátottság fo­kát aligha tudnánk növelni, ha a múlthoz hasonló méretekben továbbra is csökkenne a mezőgazdasági és fő leg a szántóföld. A föld (védelméért felelős szerveknek, valamint a kerü­letek és a járások pártszerveinek is ügyelniük kell a földalap védelmére hozott törvény megtartására, s egyben törekedniük kell arra, hogy újramű- veléssel és talajjavítással további föl­det nyerjünk. Tüzetesen fontolóra kell venni minden olyan javaslatot, amely a hegyvidéki területen mezőgazdasági földet igényel erdőtelepítésre, nehogy könnyelműen elnézzük a lakosság el­látását szolgáló földalap csökkenéséi. Erre a célra jobban kell felhasznál­nunk a lejtős területeket is. Ez azon­ban megkívánja, hogy ezeken a föld­területeken minél előbb végérvényesen megoldjuk a mezőgazdasági munkála­tok gépesítését, akár saját gyártmá­nyú gépeinkkel, akár importálttal. En­nek a kérdésnek a megoldásáról szö­vetségi szinten tárgyalunk. Ebben a vonatkozásban értékelni kell a szövet­ségi Általános Gépipari Minisztérium­nak, külön pedig Luhový elvtársnak, a martini Nehézgépipari Művek vezér- igazgatójának állásfoglalását, azt, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszeripari tárcával együttműködésben kezdemé- nyezően vállalják a hegyvidéki és a hegyaljai földek intenzív megművelé­sét szolgáló gépek gyártásának prog­ramját. A mezőgazdaságba beruházott esz­közöket nagyobb mértékben fordítjuk a talaj további termővé tételére és ész­szerű hasznosítására. Az előkészítés alatt álló 7. ötéves tervet az öntöző és vízlecsapoló rendszerek építésének nagy programja, a műtrágya, különös­képpen pedig az istállótrágya jobb fel- használására, az újraművelés, a me- szezés útján stb. a föld termővé fordí­tására foganatosított intézkedések jel­lemzik. Többet kívánunk elérni a kelet-szlo­vákiai síkságon a vízgazdasági viszo­nyok rendezésében és a talaj termővé tételében is. Ez az alföld ugyanis fon­tos termelési tartalékunk. A tudomá­nyos-kutatási munkahelyek eddigi eredményeivel összefüggésben szüksé­ges lesz következetesen biztosítani a beruházási program teljesítését, s fő­leg a termelési szerkezettel kapcsola­tos javasolt intézkedések megvalósítá­sát. A növénytermelésben továbbra is rendszeres figyelmet fordítunk a sze­mes termények termelésére. Ezekből a 7. ötéves tervidőszakban összesen 19,5 millió tonnát kívánunk termelni, ami 10 százalékkal több, mint a 6. öt­éves tervidőszakban. Ezzel összefüggés­ben folytatnunk kell a kukorica meg­felelő technikával, vegyszerekkel való termelése programjának megvalósítá­sát, főként végérvényesen meg kell ol danuk — mint saját kutatómunkánk, mind szabadalmak vásárlása útján —~ a nagy terméshozamot biztosító vető­magok termelését. A mezőgazdaság dolgozóinak határo­zottabban kt:ll megszüntetniük a burgo­nyatermelés lemaradását. A jelenlegi alacsony hektárhozamok következtében e termény számára feleslegesen nagy vetőterületet kell meghagyni, amelyen más szükséges növényeket termelhet­nénk. Ismételten azt szorgalmazzuk a minisztériumtól, a mezőgazdasági igaz­gatóságuktól. valamint a faj és magne-1 mesítÖ szervezetektől, hogy küszöbő!* jék ki a burgonya ültetőanyagának fo­gyatékosságait, gyorsan alkalmazzák a gyakorlatban a burgonya nagyüzemi termelésének kötelező technológiai rendszereit s a belkereskedelmi szerve­zetekkel karöltve gyorsítsák meg a szükséges tárolók építését is. A gyümölcs és zöldség termelése fej­lesztésének programját, amellyel fog lalkoziunk az SZLKP KB Elnökségében is, teljes komolysággal kell megvalósí­tani, mivel fogyasztásuk növelése fon­tos lépés a táplálkozás tökéletesítése, s ezen a területen az önellátottság ma­gasabb foka elérése útján. Ez főleg a belterjes gyümölcsösök további bővíté­sétől, a termelés nagyüzemi haladó rendszerei érvényesítésétől, az öntözé­ses gazdálkodás felhasználásától, a gé pesítés szintjének emelésétől, a fáradt bő és a termálvíz korai zöldségfajták termelésére való alkalmazásától, s vé- gül attól függ, hogy a nemzeti bizott­ságok és a társadalmi szervezetek cse­lekvő segítségével jól megbirkózzanak a gyümölcs betakarításával. jobban kell hasznosítani a kistermelők terme­lési lehetőségeit is. Az élelmiszer, a fogyasztók követel^ ményeivel összhangban, biztosítsa a kívánatos változásokat az összetételben és a választékban, javítsa az élelmi­szeripari gyártmányok tápértékét, minő­ségét, higiéniájának és csomagolásának színvonalát. Ezt a programot azonban az eddiginél jobban kell biztosítani gé­pekkel és technológiával, valamint gön­gyöleggel. Az üzemi és a közétkeztetés» kell hogy több, jó minőségű sterilizált és fagyasztott készételt, valamint tész­tából és húsból készült félkészárut kapjon. Az élelmiszeiparra is teljes mértékben vonatkozik az a követel* mény. hogy a nyersanyagokat gyártmá* nyaiban jobban kell értékesítenie. Kü­lönben nem tudnánk teljesíteni azt a feladatot, hogy a mezőgazdasági nyers­anyagok szállításának kisebb mérvű nö­vekedése mellett biztosítsuk a belke­reskedelem számára a viszonylag jelen­tősen növekvő árutermelést. A vízforrások és a környezet védelme fontos társadalmi feladat Elvtársak! Az egész gazdaság fejlődésének egy­re fontosabb feltétele a vízforrások megteremtése a lakosság, a mezőgaz­daság és az ipar számára, a felszíni és a földalatti vízforrások tisztaságá* nak megőrzése, valamint az árvízvéde­lem. Egyes területeken az ivóvóz és az iparban felhasznált víz ellátásában a helyzet ma is jelentősen feszült és a jövőben a helyzet tovább romolhat. Ki­dolgoztuk a távlati vízgazdálkodási ter­vet az említett problémák komplex megoldására. A beruházási és kapaci­tásbeli lehetőségek azonban nem te­szik lehetővé, hogy a problémákat azonnal megoldjuk. Ez megköveteli, hogy következetesen a társadalmi szempontból meghatározott fontossági sorrend szerint járjunk el. A vízforrá­sok végleges megoldásáig sok esetben a helyzetet ideiglenesen, a már létező források jobb kihasználásával, illetve a felszín alatti új vízforrások keresé­sével oldhatjuk meg. Ugyanakkor a vállalatokban és a lakásgazdálkodás­ban intézkedni kell a vízzel való jobb gazdálkodásért, mivel az ellenőrzések tapasztalatai szerint a nemzetközi eredményekhez viszonyítva nagy a víz­pazarlás, különösen sok vizet vesztünk el a vízvezetékhálózatokban Nagyon súlyos problémák állnak előttünk különösen a környezetvéde lemben. Az ipar. elsősorban a vegy ipar, a kohászat és a mezőgazdaság' nagyüzemi termelés fejlődésével, az új lakótelepek építésével megnövekedett a levegőbe kerülő hulladékanyagok mennyisége, ezeket az anyagokat nem (Folytatás a 7. oldalonj 1980 „ X. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom