Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-12 / 216. szám, péntek

EREDMÉNYEK ÉS TENNIVALÓK A Honvédelmi Szövetség galántai járási szervezetének munkája Ä Honvédelmi Szövetség alap-, szervezeteiben megkezdődtek az évzáró taggyűlések. Megvi­tatják, mit csináltak jó1! kell javítani munkájukon. Így van ez a galántai járás 74 alap- szervezetében is, ahol — amint Buday Péter, a járási bizottság titkára elmondotta — a 8850 tag többek között arról adhat szá­mot, hogy a tagtoborzás irány­számát már 0,7 százalékkal túl­teljesítették. Tartalékaikat azon- ban ezzel még nem merítették ki. Ugyanis több községben nincs alapszervezetük. Az . idén és a jövő év első hónapjaiban mintegy hat alapszervezet meg alakításával számolnak. Sokrétű a tevékenységük, de amint mondották, legkorszerűbb a lövészet, amelynek 4600-an hódolnak 93 klubban és szak­körben. Az idén már 175 ak­ciót, illetve lövészversenyt ren­deztek. A legeredményesebbek 'közé tartozik a vágsellyei / Sa­fa) Duslo üzem lövészklubja, amelynek B csapata a kerületi, „A" csapata pedig a szlovákiai lövészliga tagja. A lőfegyver faktározási problémái, de főleg a lőterek körüli nehézségek (vagyonjogi rendezés) idézték elő, hogy míg azelőtt a járási jovészligában 12 csapat vetél­Az egyik motocross versenyen (Archív felvételek) kedett, addig az idén egy sem. Ez pedig nagy kár és nem le­het közömbös a járás felelős tisztségviselőinek sem. A de­cemberben sorra kerülő járási konferenciáig meg kellene ta­lálni a megoldást. Ebben a járásban is szaporo­dik a személygépkocsik száma. Az a tény azonban, hogy a 21 autóklubnak csak 2100 tagja van, elgondolkodtató. Annak ellené­re, hogy Sereden — ők ren­dezték meg az országos moto­cross versenyt —, Sintaván, Vágsellyén jól működő automo­toklub van és felzárkózott hoz­zájuk a diószegi (Sládkovičovo) Js, hogy a sportolókon kívül ke­vés amatőr autós tagja van a kluboknak. A seredí műhely a legfelszereltebb, a legjobban ellátott, de figyelmet érdemel­nek a Hrubý Súriak is, ahol tagjaiknak úgy igyekeznek se­gíteni, hogy a Moszkvics és Wartburg autókhoz pótalkat­rész-csomagokat állítottak ösz- Sze. A klub külföldre, vagy hosszabb útra induló tagja megkaphatja ezt a készletet. Visszatérése után a felhasznált alkatrészt megfizeti. A modellezők többsége a fia­talok köréből kerül ki. A 14 kluban, illetve szakkörben 640- en ügyeskednek. Már ez idén 38 rendezvénnyel dicsekedhet­ni sorkötelesek a morze felek adását és vevését gyakorolják nek. A legaktívabb a seredi, a galántai és a vágsellyei klub. A pionírok szlovákiai bajnoksá­gán a repülősök A 1 kategóriá­ban a seredi Ľudovít Holbík a harmadik, a hajósok EXZ kate­f óriában Maroš fíováč első, tefan Kormán pedig a harma­dik helyen végzett. Száraz Gyu­ri az F IV—2,5 csoportban a második helyet szerezte meg. Ha a modellezéshez szükséges anyagellátás jobb lenne, talán többen is foglalkoznának ezzel a vesszőparipával. Számukra ugyanis nincs nagyobb öröm annál, mint amikor a maguk ké­szítette repülőgépmodell a le­vegőbe emelkedik, vagy rádió- irányítással vízen siklik a hajó- modell. A rádiósok klubjainak 250 tagja között az idősebb korosz­tály dominál. Ezt azzal magya­rázzák, hogy a rádiós szakköri tevékenység költséges. A 25 ma­gántulajdonban levő rádió adó­vevő állomást maguk a tulajdo­nosaik készítették el, illeve ki­selejtezett katonai adó vevőket tökéletesítettek. A két kollektív állomás, a vágsellyei és a ga­lántai sem tudja teljes mérték­ben kielégíteni az érdeklődést. Pedig olyan tagjai vannak, mint Jaroslav Slezák, aki az 1979. évi barátsági hónap alatt 175 szov­jet rádióállomással létesített összeköttetést. Dicséretes, hogy az amatőr rádiósok egy része segít a tényleges katonai szol­gálat előtt álló fiatalok felkészí­tésében. Ám nem ártana, ha mindegyikük maga mellé ven­ne egy rátermett fiatalt és se­gítene neki a szakmai ismeretek elsajátításában, vagyis ilyen módon is gondoskodna az után­pótlásról. Az elektro- és a rá­diótechnika iránti érdeklődést fokozhatnák az iskolákban is, ahol nem költséges berendezé­sek összeállításával megalapoz­hatnák a tanulók ismereteit, fölkelthetnék érdeklődésüket. Ezt igazolja egyébként a három Hifi-klub 130 tagjának tevé­kenysége és eredményessége is. A Honvédelmi Szövetség két búvár klubjának 70 tagja nép­gazdaságunknak is hasznos se­gítséget nyújt. Többek között részt vettek a Morva folyó med­rében a gázvezeték lefektetésé­ben. Problémát okoz viszont, hogy fedett uszoda hiányában télen nem tudnak gyakorolni. A kinológiával foglalkozó 180 szövetségi tag 8 klubban fejt ki tevékenységet. Az idén tizenkét nyilvános rendezvényt tartot­tak. Eredményeik közé tartozik, hogy több idomított kutyát szol­gálati célokra vásároltak meg tőlük, valamint az, hogy a sere- diek kutyáikkal két lopás fel­derítésében vettek részt. Itt is azt lehet kifogásolni, hogy a klubokban a fiatalok hányada alacsony. Legjelentősebb tevékenységük közé tartozik a sorkötelesek tényleges katonai szolgálatra történő felkészítése. Ebből a tisztek és tiszthelyettesek klub­jainak 35 tagja is aktívan kive­szi a részét. Minden központi községben van kiképző központ, amelynek ellátottsága és fel­szerelése jó. A sorkötelesek ki­képzésén való részvétele azon­ban nem kielégítő. A munka­adók, a nemzeti bizottságok ezen a téren a jövőben többet segíthetnének, jobban együtt- működhenének a kiképző kőz- pontokal. A járásban különben gépjárművezetőket és rádiósokat készítenek fel. Míg az előbbi vo­natkozásban teljesítik az irány­számot, az utóbbiban nem. A szövetség járási szervezete a lakosok polgárvédelmi felké­szítéséből is cselekvően kiveszi a részét. Mindent összevetve el­mondható, hogy Szlovákiában nem tartozik a sereghajtók, de az élenjárók közé sem. Ha előbb­re akarna lépni — s ez köteles­sége —, akkor az évzáró tag­gyűléseket, a járási konferen­ciára való készülést a tagok to­vábbi aktivizálására és az esz­mei-nevelő munka elmélyítésére kell felhasználni. Csakis így ér­hetik el azokat célokat, amelye­ket a szövetség 6. kongresszusa állított eléjük. NÉMETH JÁNOS Kommentáljuk Mindennapi levegőnk Szlovákiában az elmúlt három évtizedben gyors ütemben fejlődött az ipari termelés, így a légszennyeződés is ugrás­szerűéit növekedett. Egyes ipari körzetekben a káios anya­gok koncentráció ja. már a hetvenes évek végén túllépte a levegőminőségi normákat. A környezetvédelemben az SZSZK kormányának 1974-ben hozott 150-es szántá határozata nyi­tott áj fejezetet. Mélyreható elemzés alapján megszabta a feladatokat, elsősorban a levegő, a víz és a talaj további szennyeződése megakadályozásának szentelte a fő figyel­met. Az ötödik ötéves tervidőszakban — bár egyes szaka­szokon figyelemreméltó eredményeket értünk el — nem sikerült teljes egészében megvalósítanunk környezetvédelmi feladatainkat. A központi szervek értékelve a helyzetet, megszabták: következetesen kell küzdenönk az emberi szer­vezetre káros hatások csökkentéséért. Az SZSZK kormánya 1977 óta minden évben rendszere­sen beszámoltatja az egyes ágazatok vezetőit, s felméri, miként teljesítik környezetvédelmi feladataikat. A tavalyi év tapasztalataiból a közelmúltban vonták le a tanulságot. Elismeréssel állapították meg, hogy az egyes ágazatok ve­zetői mind fokozottabb felelősséget éreznek a feladatok teljesítéséért. Az utóbbi években a gazdasági vezetők erő-, teljesebben érzik az anyagi felelősséget is. Bár e téren még akad javítanivaló, főként a személyi felelősséget, és a bírságolást illetően. Az elmúlt évben a Levegőtisztaság védelmi Alapból több mint 29,5 millió koronát fordítottak környezetvédelmi beru­házásokra. Ezzel mindenekelőtt a legjobban szennyezett körzetekben akarták meggátolni' a levegő további szennye­ződését. E téren csupán részeredményeket értünk el. Lát­juk, erőteljesen növekedik az ipari termelés, új üzemek épülnek, nő a gépkocsik száma, vagyis mind több szennye­ző anyag kerül a levegőbe. Ennék ellenére a szennyezettség az 1975-ös szinten mozog, vagyis nem növekedett párhu­zamban az ipari termeléssel. Ez már eredménynek számít. Nem keletkezett új, veszélyes szennyezőforrás, viszont erőnkből csupán a légszennyezési szint megtartására futot­ta. Nem sikerült lényegesen csökkenteni a levegőbe kerülő, az emberi szervezetre káros anyagokat. Szlovákiában 129 szennyezőforrásból minden füst, korom, por és gáz egye­nesen a levegőbe áramlik, mivel nincsenek felszerelve lég­tisztító és szűrőberendezéssel. Évek óta ismert e berende zések hiánya. Lényegében ez a fő oka, hogy egyes körze­tekben a megengedettnél több káros anyag kerül a leve­gőbe. Egyes kiemelt környezetvédelmi beruházások befejezése is átcsúszik a következő évre. Nem szólva a többi, nem kiemelt környezetvédelmi beruházásról. Szükséges, hogy — mérlegelve a lehetőségeket és számba véve a követelmé­nyeket — a hetedik ötéves terv előkészítése során reális környezetvédelmi feladatokat tűzzenek ki. Ugyanakkor szi­gorúbban kell megkövetelni a megjelölt feladatok teljesíté­sét. Arról is többet kell szólni, hogy a légszennyeződés nemcsak a szűrőberendzések felszerelésével csökkenthető. A levegőbe kerülő káros anyagok csökkentésének egyik legmegfelelőbb és számunkra a legjárhatóbb útja a terme­lési technológiák módosítása, esetleges megváltoztatása. E téren — amint azt a kormány ülésén is hangsúlyozták — jelentős tartalékokkal rendelkezünk. Azzal is számolnak, hogy a gazdaságirányítási rendszerünkben bekövetkező vál­tozások a jövőben erőteljesebben serkentik és kényszerítik az ágazatokat, termelési-gazdasági egységeket korszerű, új technológiák bevezetésére, ami egyúttal csökkenteni fogja a levegő szennyezettségét is. CSETO JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ A véradás Az egészségügyi gondoskodás fejlődésével nőnek a véradással szemben támasztott követelmé­nyek is. A töméntelen kísérlet ellenére sem sikerült olyan ol­datot előállítani, mely helyet­tesítené az emberi vért. Ezért van szükség még napjainkban is a véradásra. A vérről, illetve a vér tulaj­donságairól és alkotó elemeiről nyert ismeretek alapján egy­részt csökken azoknak a bea­vatkozásoknak a száma, ahol vérátömlesztést alkalmazunk, másrészt viszont megnőtt az úgynevezett speciális transzfú­ziós készítmények iránti igény. A vérátömlesztés mai gyakor­latában már ritkán alkalma­zunk friss vért. Általános gya­korlattá vált, hogy a vérnek csak azt az alkotóelemét jut­tatják a szervezetbe, melyre a betegnek szüksége van. A transzfúziós gyakorlatban főleg plazmakivonatokat állítanak elő, melyeknek vérzést csillapí­tó hatásuk van (antihemofili- kus kryoproteint, fibrinogént stb.). Hazánk legkorszerűbb ál­landó pionírláborát a libere- ci Tesla Vállalat más válla­latok anyagi támogatásával Mladá Boleslav közelében építette fel. Azon kívül, hogy a nyári szünetben tá­borozásokat rendeznek, a létesítményt egész évben felhasználják különféle ak­ciók szervezésére a tanuló- ifjúság számára (M. Vodéra felvétele) A plazmakivonatok előállítá­sa új gyógyászati lehetőségeket teremtett. Gondolok itt elsősor­ban olyan született betegségek­re, mint a véralvadás zavara, melyet a plazma kóros elválto­zásai okoznak. Öröklődő alva- dászavaroknál, mint pl. az A-tí- pusú hemofíliánál a beteg már gyermekkora óta vérzékenység­ben szenved. A klinikai képre jellemző a csillapíthatatlan vér­zés vagy vérömleny keletkezé­se aránylag kis ütésre, enyhe nyomásra, foghúzásra, hirtelen mozgásra. A vérzés gyakran a beteg életét veszélyezteti, de minden esetben megnehezíti mindennapos tevékenységét, gátolja őt munkájában, és tar­tós munkaképtelenséghez vezet. Épp ennél a betegségnél tá­maszkodunk elsősorban transz­fúzióra és plazma-kezelésre, főleg az antihemofilikus kryo- protein készítmény segítségé­vel. A hiányzó plazmatikus ké­szítmények pótlásával a beteg munkaképessé válik, életvitele normális lesz, kibírja a legna­gyobb fizikai megterheléseket, pl. a súlyos műtéti beavatko­zásokat is. Régebben az ilyen betegségben szenvedő embernél még egyszerű vakbélműlétet sem lehetett végrehajtani. A speciális transzfúziós ké­szítményekben a vérelemek tízszeres sűrítésben találhatók meg. Ez azt jelenti, hogy egy liter plazmából, melyet öt vér­adótól nyertek, csak 100 ml plazmakészítményt állítanak elő. így a beteg a kis térfogat ellenére is megkapja azokat a hiányzó vérelemeket, melyek elősegítik gyógyulását, anélkül, hogy a keringési szerveket túl­terhelnénk. E készítmények előállításá­hoz nagy mennyiségű vérre van szükség, tehát sok egészséges véradóra. Bemutatunk néhány példát, melyekkel azt szeret­nénk illusztrálni, hogy bizo­nyos betegségeknél milyen nagy mennyiségű vérre van szükség. Alvadászavarban szenvedő embernél kisebb vérzés elállí­tásához is 10—15 transzfúziós konzervre van szükség. E meny- nyiség előállításához 50—75 véradó plazmájára van szükség. Ha ilyen betegnél műtéti bea­vatkozást hajtunk végre, akkor a transzfúziós konzervek száma 100-ra nő. Ennek előállításához kb. 50Ö véradóra van szükség. További fontos transzfúziós készítmények közé soroljuk azokat, melyek vértestecskéket tartalmaznak: fehérvérsejteket és tromboritokat. Egy ilyen konzerv előállításához (400— 500 ml) nyolc véradó vérére van szükség. Szerepük a vér­képző szervek betegségeinél pótolhatatlan. Az ilyen beteg­ségeknél a szervezet védelmi képessége csökken, és épp az említett vértestecskék növelik a szervezet ellenállóképességét. Súlyos vérzésnél tömény fibri­nogént juttatunk a szervezetbe, melynek vérzést csillapító ha­tása van. Ezt a készítményt szü­lésnél fellépő szövődményeknél is használjuk. Életet menthet. Az egészségügyi gondoskodás fejlődése tehát nagy mértékben függ a transzfúziós készítmé­nyek tökéletesítésétől. Ezek a készítmények hazánkban min­den beteg számára hozzáfér­hetőek. Előállításuk természe­tesen a speciális munkahelyek — véradó állomások modern felszerelésétől függ, és utoljá­ra, de nem utolsósorban azok­tól az egészséges állampolgá­rainktól, akik készségesen ado­mányozzák vérüket embertár saik megmentésére. Dr. ANGELIKA BÁTORUVÁ Li 1980. fX. 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom