Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-05 / 210. szám, péntek

Láthatatlan rigatók lepozoje LOUIS PASTEUR ÉLETREGÉNYE A cseh František Gel nagy, igényes feladatot vállalt magára, amikor a fran­cia Louis Pasteur, korunk egyik leguagyobb tudósa életének és felfedezéseinek megírásába bo csátkozott. Terjedelme;, monog­ráfiája 1965-ben jelent meg, de csak nemrég került Czagány Iván kitűnő fordításában a magyar olvasó kezébe. Pasteur neve az egész vilá­gon közismert. Naponta isszuk a kóros baktériumoktól meg­szabadított tejet, és köztudott, hogy a veszettség ellen alkal­mazott szérum az 5 kutató­munkájának eredménye. Az orvosi mikrobiológia tan­könyvében olvashatjuk, liogy a gyógyítás tudományának új kor­szakát Pasteur, a mikrobioló­gia történetének legnevesebb személyisége teremtette meg. Hogy milyen úton, mennyi ne­hézség leküzdésével jutott el Pasteur korszakos felfedezései­hez, ezt az utat František Gel alapos tárgyi ismereteivel, az élettanban való bámulatos jár­tasságával vonzóan és lebiliu- cselő érdekeséggel írja le. Pasteurnek — mint minden új megteremtőjének — nem volt könnyű feladata megbir­kóznia számtalan ellenfelével, akik a biológia területén elért új elméleteit sorra kétségbe vonták és nagy tekintélyükkel elgáncsolni törekedtek. Talán a legádázabb volt az a harc, amely harmincnyolc esztendős korában, mint a Felsőfokú Tu­dományos Tantintézet igazgató­ja, közte és-a tíz évvel fiata­labb Georges Pouchet, a Ter­mészetrajzi Múzeum igazgatója és az Akadémia levelező tagja közt kitört. A négy évig tartó harc a sajtóban, a „titánok küz­delme“ nevet kapta. Ez az el­nevezés tetszetős és találó — írja Gél. „A titánok a görög hitregékben félistenek, gigá­szok voltak, akik meg akarták vívni a eget — vagyis birto­kukba venni, meghódítani az Igazságot.“ P asteur, aki padlásszobai laboratóriumában „kém­csövek, lombikok és üvegbúrálk“ társaságában tölti napjait, ellenlábasának, dr. Pouchetnek egy tudományos folyóiratban ezt feleli: „Sem gáz, sem fluidum, vil­lamosság, delejeség, sem az e.íekhez hasonló egyéb ismert vagy szellemidéző dolgok — mindebből nem származik élet. A levegő az, amely csírákat szállít, mikroorganizmusokat azaz életet. Ha ezek a csírák éltető közegbe (táptalajba) ke­rülnek, szaporodásnak indul­nak. Ezért találunk aztán rá­juk.“ Pasteur lankadatlanul kutat, kísérletezik és valahányszor kitüntetik, mindig az volt ben­ne a legerősebb érzés — mond­ta egyszer —. liogy ezt a ki­tüntetést még utólag meg kell érdemelnie. Talán csak szakemberek előtt ismeretes, hogy a bor és sör betegségeit — a francia bortermelők és sörgyárosok ké­résére kutatni kezdte és sike­res kísérleteinek köszönhető, hogy ellenszereik felfedezésé­vel pénzben ki nem fejezhető értékeket ment meg. De a se lyemhernyók „borsbetegségén“ is orvoslást talál, megszüntet­ve ezzel azt az elképzelhetet­len nyomort, amely a francia délvidéken úrrá lett, amióta a selyemlepkére és gubójuru rá­tört a titokzatos kór. Pasteur rengeteget dolgozik, az egészségével jóformán csak hitvese törődik, agyszélhűdés éri és nehezen gyógyul fel. Ér­telme szerencsére sértetlen ma­rad. i Az 1884 i francia kolerajár­vány megszűnése is az ő „jár- ványmegelőzó“ oltásainak kö­szönhető. A Pravaz-fecskendü üreges tűje az általa felfede­zett ellenszere ezreket ment meg, és ötmilliárd aranyfrank­ra becsülik a munkája révén megmentett életeket. De talán a legnagyobb tette, amikor megállapítja, hogy a kutyák veszettsége sem keletkezik ön­magából. Egyetlen kutya sem betegszik meg veszettségben, amíg egy másik veszettségben szenvedő élőlény meg nem ha­rapja. Ha a veszeti kutya embert harapott meg, ez általában menthetetlen volt. Pasteur fe­dezte fel a mikrobát, a veszett­ség ellenmérgét. Egy Joseph Meister nevű kilencéves elszá- szi kisfiú volt az első, aki megkapta az oltást — egy 14 nappal azelőtt veszettségben ki­múlt házinyúl gerincvelejének egy darabját — és megtörtént a „csoda“. A gyerek nem esett veszettségbe és további oltások után Gél szava szerint „feltá­madt halottaiból, anélkül, hogy előbb meg kellett volna hal­nia.“ E mberek oltása a veszett­ség ellen, ez. keltett a legnagyobb feltűnést az egész világon. Egy távirati be­jelentés után 1886. március 17 én tizenkilenc orosz érkezett Párizsba, a Szmoleúszk melletti Belője falu lakói, akiket egy veszett farkas mart meg. Kettő közülük a sérülések következ­tében meghalt, tizenkettőn él­ve, egészségesen térhettek ha­za s a kortársak feljegyzései szerint (Szmolenszki Híradó) „valósággal szentként*4 fogad­ták őket. IIT. Sándor cár ek­kor százezer frankot ajándéko­zott alattvalói meg men tőjének. Pasteur így megszabadult anya­gi gondjaitól és kitűnően fel­szerelt laboratóriumot rendez­hetett be magának. A nagy tudóst elhalmozták a kitüntetések tucatjaival, ám senki sem próféta a hazájában: Pasteurt további támadások érik, szidalmazzák, koholt hí­rekkel — az élet keletkezése kérdésében áltudományos tété­telekkel akarják megtépázni hírnevét, de mindig akadnak tudósak — ismert barátok és ismeretlenek — akik vállalják a vitát ellenfeleivel. A világ minden részéből, kivált Orosz­országból százszámra jönnek a levelek, amelyeknek írói Pas- teurtien az emberiseg egyik legnagyobb jótevőjét látják. F rantišek Gel, a nagy terje­dt: Imii monográfia szerző­je, nem csupán nagy tu­dású biológus, az orvostudo­mány legtöbb ágában képzetten eligazodó tudós, hanem a tör­ténelem kiváló ismerője is. Bú­vármunkája minden dicséretet megérdemel, s mint író is je­lesre vizsgázik. Bár szerényen fáktografikus riportsorozatnak nevezi könyve műfaját, olvasá­sakor meggyőződhetünk, hogy hatalmas tárgyi tudása írói erényekkel párosul.‘Tolla alatt a rengeteg adat, a tárgyilago­san bemutatott valóság izgal­mas olvasmánnyá alakul, Louis Pasteurban Gél nemcsak a uagy tudóst látta meg, a té­nyekkel dolgozó, lenyűgöző erejű művészt, a mindent tet­tével hazája dicsőségét szolgá­ló hazafit, a mindenkori tudo­mányoknak egyik legtündök- lőbb nagyságát, de az emberek millióit megmentő nagyszerű, csodálatos, önzetlen embert is, aki a monográfia fül jegyzete szerint „felfedezéseivel a vilá­got soha le nem róható hálára kötelezte“. (Madách —• Móra) EGRI VIKTOR Fekete Zoltán. Of'/aő nők MIKOR KEZDŐDJÉK? Az érzelmek igen sokféle szempontból osztályozhatók. Tudunk kellemes és kellemet­len, Lekötő és feloldó, egysze­rű és összetett érzelmekről. Az­tán beszélünk érzelmekbeu szegény és érzelmekben gaz dag emberekről. Lehetségese érzelmi tieva lés? És ha igen, mikor kéz dődjék ’ Meggyőződésem, hogy az ér­zelmi nevelésnek nagyon kob­rán, a családi otthonban kell kezdődnie Már i kiest gyerek is megérzi i gondoskodást és szeretetet Ha i családban kiegyensú­lyozott az élet, a gyerek tes ti, lelki fejlődése az életkori sajátosságoknak megfelelően alakú! Amikor például mác egyedül kezd játszani, s pa pírt, ceruza! vesz a kezébe, a felnőttek számára sokszor ért. hetetlen, hogy miért rajzolja olyan fáradhatatlanul .i család tagjatt. először is az édesahy ját vagy a kedvenc állatait Szeretettel beszélget a rajzok­hoz, mesél nekik, megelevení­ti őket. Aztán ott a mesehall­gatás! A gyerekek együtt ét nek a mese pozitív hősével, iz­gulnak a győzelmeikért. Ne felejtsük, hogy a mesének még sokáig érzelemgazadagító ere­je van A mese. mint rejtett forrás, táplálja és formálja az embert. AZ évek során találkoztam olyan szülővel, de nevelővel is, akinek az volt a vélemé­A Komáromi (Korűá-no) Já­rási Levéltár anyaga terjedel­mét és forrásértékét tekintve Szlovákia egyik leggazdagabb járási levéltára. Értékes, 46 da­rabból álló középkori oklevél- gyűjteménye mellett a levéltár újkori és legújabb kori anya­ga is nagy értéket képvisel. Külön említést érdemel a Ko­márom és vidéke nagy múltú munkásmozgalmát dokumentá­ló gazdag anyag. Sajnos, a komáromi járás felszabadításáért vívott véres harcok mozzanatairól nem ke­rült dokumentum a Járási Le­véltár tulajdonába. Pedig Ko­márom térségében már január közepén nagy csata dúlt, de a béke csak március végén kö­szöntött a járásra. Először, már­cius 28-án Dunaradvány (Rad- vany nad Dunajom) szabadult fel, majd az elkövetkező na pókban a szovjet csapatok az egész járás területét megtisz­tították a fasisztáktól. Komá­rom 1945. március 30-án szaba­dult fel. A járás felszabadulása a fa­siszta rendszer felszámolásával .új utat nyitott a társadalom átalakításához és kedvező fel­tételeket teremtett azoknak a célkitűzéseknek a megvalósítá­sához, melyekért Komárom és környéke munkássága évtizede ken át küzdött. A háború utáni újjászervezés mozzanatait több iratunk do­kumentálja. Közülük mutatok be néhányat, melyek a város közigazgatásának megszervezé­sére vonatkoznak. Levéltárunk őrzi az 1945. áp­rilis 5-én megalakult Komárno város nemzeti tanácsa április 6-án kelt kétnyelvű felhívását a lakossághoz, melyben a Küzdelmes múlt A Komáromi Járási Levéltár felszabadulással kapcsolatos dokumentumai programját így foglalta össze: „Komárno város ideiglenes nemzeti tanácsa megalakult, hogy irányt és szociális tartal­mat adjon a város közigazga­tási életének, hogy a bombázó sok és harcok színterévé lett városunk lakosságának élet-, vagyonbiztonságát és nyugal­mát tőle telhetőleg biztosítsa és végül, hogy megtegyünk min­dent, ami népünknek az új életrendbe való átvezetését na­gyobb megpróbáltatás nélkül lehetővé teszi“. A felhívás a továbbiakban tudósít arról, hogy a nemzeti tanács április 5-én kezdte meg működését és még aznap eljárt a város kato­nai parancsnokánál a közrend és nyugalom intézményes meg­szervezése érdekében, s kérel­mére megnyugtató választ ka­pott: „A közrend biztosítására alakult meg a polgárőrség (népmiliciaf, mely a katonai rendfenntartó járőrökkel együttműködve biztosítva van a lakosság nyugalmát biztosíta­ni. A polgárőrség a volt me­Koniňrom város nemzeti tanácsa 1945. április 6-án kelt kétnyelvű felhívása a város lakosságához gyeházán van. elhelyezve ’ Ä továbbiakban a felhívás rámu­tat, hogy a közmunkák alól so­kan kivonják magukat, ezért elrendeli, hogy élelmezési je­gyet csak az kap. aki ^dolgo­zik. Április 26-án megszűnt az eddigi városi hivatal (Komárno város ideiglenes nemzeti taná­csa) és helyette megalakult a „Helyi nemzeti bizottság bizto­sának hivatala“. Élére az 1945, április 2-án újjáalakult kom­munista párt helyi szervezeté­nek javaslatára Štefan Sovin- ský került. Ugyancsak levéltá­runk tulajdonát képezi az az 1945,_ június 16-án kelt doku­mentum, amelyben Sovinský beszámol a helyi nemzeti bi­zottság biztosává való kineve­zéséről. A város irányítását 1945. jú­lius 20-tól az SZNT által kine­vezett 7 tagú közigazgatási bi­zottság vette át. Elnöke Stefan Sovinský, a tagok pedig La­dislav Suliman, Anton Grňa, Štefan Tarič, Jozef Kuniček, Ján Miškovič és Štefan Zjara. Ez az 1945. július 19-én kelt ki­nevezési határozat szintén le­véltárunk anyagát gazdagítja. A felszabadulást követő új­jászervezéssel kapcsolatos do­kumentumaink jelentős része a háborús romok eltakarítására, az üzemek termelésének meg­indítására, a lakosság élelem­mel való ellátásának biztosítá­sára, a közlekedés megindítá­sára vonatkozik. Ezeket a problémákat közvetlenül a há­borút követő években sikerült megoldani, de a politikai vi­szonyok gyökeres változására járásunkban is csak 1948 feb­ruárja után került sor. FEHÉRVÄRY MAGDA nye, hogy az értelem, így az értelmi nevelés a legfonto­sabb, mert eszes, értelmes em­berekkel mindent meg lehet oldani. Csak éppen arról fe­ledkeztek meg, hogy ez kevés, hiszen érzelmek nélkül sivár lenne minden emberi lét. S amikor az érzelmek fej­lesztéséről esik szó, nem sza­bad figyelmen kívül hagyni a költészetet, az irodalmat, az éneket, a zenét, a festésze­tet, a szobrásza tot, a művé­szet és népmű vészét számtalan ágát, mindezeket sikerrel hasz­nálhatjuk gyermekeink érzelmi életének gazdagítására. Sokszor beszélünk hátrányos helyzetű gyerekekről. S ilyen-> kor anyagi hiányokra gondo^ lünk; Pedig bizony hátrányos helyzetben van az érzelemsze­gény gyerek is. Csák éppen nehezebben észlelhető, általá­ban már későn. S a nevelőinté-: zetek, ahová a kisiklott életű gyerekek kerülnek, nem pótol­hatják a szülők és a nevelők mulasztását KISS JÓZSEF Kell a természet Uj/ongok, kiáltozok, éneke- lek, ahogy a torkomon kifér. És nem azért, mert végre egy hely, ahol erős hangokban megnyilvánuló kedvem nem zavhr senkit, se a felső, se az alsó szomszédot, se a kollégá­mat. se utitársat a buszban. Hanem azért, mert visszatalál­tam gyermekkoromba — visz- szataláltam a természetbe. A természetbe, amelytől kényszer­ből távolodtam el, úgy alakult a sorsom, hogy városokhoz, in- ternátusi szobákhoz, betonvilág­hoz, írógéphez kötődtem. A ter­mészetben legföljebb akkor for­dultam meg, amikor nportutam arra vitt, alig élvezhettem, munkám szólított tovább. Most addig lehetek itt, a fák, füvek, bokrok, virágok, madarak, fu­tó vaduk friss levegőjű birodal­mában, amíg be nem esteledik, és ha úgy érzem, hát még to­vább, kicsi fiam is szíves-örö­mest marad. Itt nincsenek fa­lak, nincs tévé, nincs ezt nem szabad, azt nem szabad. Futhat szíve szerint. Fut is, ujjong is, énekel is, ahogy a torkán kifér. És nem intem csendre, kapnak hangorkánban is a halak, lehaj­tó sásleuelek alá táncol a dugó. Elhallgat fiam, halacskát mond. De az se baj, ha nem lesz, ha egy sem akad horogra. Itt va- .gyünk, az a fontos. És már ezért megérte kiváltani a hor­gászengedélyt, különben, ki tudja, mi hozott volna ide ki, és mikor. Kell a természet, kell az egyensúlyhoz, a lelkihez is meg a tudatihoz is. És kell a test­nek, a tüdőnek, minden érzék­szervnek. Kell a természet, kell a füstfelhőktől mentes végte­len ég — a fásultság, a tunya­ság, a begyöpösödés ellen, kell a betonvilágban kapott sérülé­sek orvoslására. Ha megint lesz egy kis sza­bad időm, jövünk, fiam, horgá­szunk. —bor 1980. IX.-6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom