Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-04 / 209. szám, csütörtök
Föltáruló múlt RÉGÉSZETI KUTATÁSOK SZLOVÁKIÁBAN A Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete (Nyit- ra—Nitra) ma Európa egyik legjobban felszerelt és megszervezett kutatóközpontja. Kö- vetve a CSKP XV. kongresszusának határozatait, legfőbb feladatai közé tartozik a régészeti kutatások által feltárt őskori települések, temetők és egyéb objektumok alapján meghatározni az őskori társadalom termelési viszonyait, az akkori életkörülményeket. Napjainkban a hatalmas méretű építkezésekkel párhuzamosan az intézet nemcsak az előretervezett kutatásokat végzi el, hanem ún. leletmentő ásatásokon is dolgozik. Az elmúlt esztendőkben a régészeti kutatások egész Szlovákia területén folytak, számtalan értékes lelőhelyet tártak fel, számuk meghaladja a százat. A legrégibb települések közé tartozik a Kašov környékén (tőketerebesi-trebisovi járás) föltárt jégkori település. A kutatások eredményéről már beszámoltunk az Új Szó egyik korábbi számában. A jégkorszak után következő időből származik a Magas-Tátra területén (Véľký Slavkov) fekvő mezolitikus tábor, amely nemcsak arról tanúskodik, hogy a magas hegyekben is létezett emberi tevékenység az őskorban, hanem arról is, hogy a lengyelországi síkságról származó, vadászattal foglalkozó népcsoportnak itt volt az első behatolása Szlovákia területére. Az első földművesek települési maradványai az újabb kő- korszakból (neolitikum) fontos adatokkal gyarapították az eddigi ismereteket. Ezek közé tartoznak a Szőgyénben (Svo- din) immár kilenc éve folyó ásatások eredményei. Itt közép-európai viszonylatban teljesen egyedülálló, árkokkal megerősített és körülvett település került felszínre. A leletek nemcsak a legrégibb építkezési módszerekről tanúskodnak, hanem jelentősen hozzájárulnak az első földművelő-állattenyésztő közösség gazdasáKörülbelül 5500 éves ez az ant- ropomorf agyagedény, amelyet Szőgyénben találtak gi és társadalmi alapjainak megismeréséhez. Ebből a korból származnak az ott feltárt őskori zsugorított csontvázas sírok (bennük edények, vaddisznóagyarak, kőbalták, csüngődíszek). Ugyancsak e legrégibb földművelők nagyméretű települési nyomai bukkantak elő a Bratislava környéki Blatné határában fekvő lelőhelyen, amelyet az autópálya építése közben tártak fel. A nagyméretű, 25 cölöpépületen kívül tavaly, több mint hétezer négyzetméternyi területen, sok agyagedényt, szerszámot s művészeti tárgyat találtak. Hasonló leletek kerültek elő Csecs (Čečejovce) határában Kassa (Košice) környékén, ahol úgynevezett alföldi vonaldíszes, kör alakú cölöpépít ményeket ástak ki. Kör alakú, 62 méter átmérőjű, valószínűleg őskori szentélyt sikerült feltárni Buőany községben Trnava mellett, ez két árokkal volt körülvéve. Az árkok négy helyen, mindig egymással szemben, kapuszerűen meg voltak szakítva a négy világtáj irányában. Ezenkívül itt kelta temetkezési sírok is voltak. Ezek egyikében találták meg Szlovákia egyik legrégibb (i. e. IV. sz.) vaskardját, amelyet hüvelyével együtt kettétörve helyeztek el a tetem mellé. Ezt a lelőhelyet is leletmentő munkálatok folyamán fedezték fel. Az autópálya építése közben próbaásatásokat végeztek Lip- tóban is, éspedig Vítkovice ben, ahol Tureü várának sáncait vizsgálták. A földmunkálatok más helyütt is (Smižany, Chrást, Rada) ösztönöztek kisebb leletmentési tevékenységre. Fontos kutatásokat végeztek Nižná My'slán. Itt egy bronzkorból származó települést és a hozzátartózó temetőt vizsgálták meg. Ebbe a korszakba tartoznak a Ragyolcon (Radzovce) talált különféle öntvények is. A régészeti kutatómunka zöme azonban a Duna közvetlen közelében valósult meg, az épülő vízierörnü területén több helyütt végeztek ásatásokat. So- morja (Šamorín) határában úgyszintén, itt a bronzkor későbbi szakaszából, a kelták idejéből és a 13., 16. századból kerültek elő értékes leletek. A közismert izsai Leányvár a rómaiak korából származik. Itt az időszámításunk első évszázadaiban a rómaiak híres Limes Romanus vonalán katonai tábort létesítettek. A négyzet alakú területen már az első világháború előtti idők óta folynak a kutatások. Nagy meny- nyiségű agyagedényt, érméket és apró fémtárgyakat találtak. Több lelet arra utal, hogy a római tábort s a Limes Roma- nust északról germán törzsek veszélyeztették. A közeli Muzslán (Mužla) is elkezdődtek az ásatások a többrétegű lelőhelyen, ahol már sikerült megállapítani, hogy itt neolitikus település volt. Ezenkívül a leletek bronzkori letelepedésről is tanúskodnak. Folytatódtak a kutatások a helembai (Chfaba) templom kórül is, amelyről kiderítették, hogy sokkal későbbi (15—16. sz.) mint eredetileg feltételezték. Ezenkívül megkezdték a vaskorszakból származó, árkokkal megerősített település feltárását is. Nagyszabású ásatások voltak Cífer—Pácon is. Itt olyan későrómai (IV. sz.) építkezési maradványokkal és leletekkel találkozunk, amelyek arra engednek következtetni, hogy az előretolt római seregek létesítményeit a környező germán törzsek is kihasználták. A 70x60 méteres, védőpalánkkal bekerített területen egy nagyobb, többrészes épület, valamint több’nagyméretű faépület volt. A körülkerített területen kívül cső részen kisebb gazdasági épület maradványai voltak feltárva. Ezenkívül több műhely, égetőkemencék, kut.ik és germán típusú házak nyomait fedezték fel. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azokat a kutatásokat sem, amelyeket a hetényi (Chotín) Delihegyen folytattak. Az ottani homokbuckán főleg hatszögletű alaprajzú, enyhén bemélyített cölöpkunyhókat tártak fel, amelyekben agyagedényeket, üveget, fémcsatokat találtak. Ezek a római birodalommal tartott kapcsolatokat bizonyítják. Nyitra területén a kelta és római kori leleteken kívül főleg a Nagymorva Birodalomhoz tartozó települést kutatták. Az utóbbin öt kunyhó és kemence maradványait találták meg, amelyek fontos adatokkal járulnak hozzá a VI—IX. század anyagi kultúrájának megismeréséhez. Dr. BÁNESZ LAJOS, kandidátus Széuagyűjtés (Jozef PorubCin toll rajza) NINCS KAPTAFA MEGBARÁTKOZNI A MATEMATIKÁVAL Varázsbetűk Lapozgatom az ábécés köny- vet és néhány pillanatig irigy-- kedve gondolok az elsősökre, akik mostanában ízlelik meg az olvasás és írás hatalmát. Ez aztán a varázslat. Mintha lát- hatatlan szellem bűvölné a papírról a fejembe és a szívembe a szavakat: olvasok. S ugyanez fordítva: írók. És ez a szellem oly készséges — egyre készségesebb, ahogy telnek a hóna- pok annyira az én személyes szolgálatomra áll, hogy lé* tezésére gondolni is megnyug- tató. Van valami, ami csak az enyém — bár mindenkié. Sok gyerek mostanában már az iskolás kor előtt megtanul valamelyest olvasni, írni, ismer egyes betűket, szavakat és szókapcsolatokat, dülöngélő vonalakkal leírja a nevét, eligazodik a gyakran látott feliratok között. Az igazi ámulat, a mesés szellemmel való találkozás azonban többnyire nekik is hátra van még. A találkozáshoz ugyanis nem elég megismerkedni az írással és olvasással, nem elég megtanulni a „műveleteket“, a találkozáshoz szükség van egy kívülről fölvillanó tekintetre, egy rápillantásra, a szellem hatalmának fölismerésére. Látszólag furcsa ellentmondás, de így igaz: a találkozáshoz eltávolodás 'szükséges. Tudás. Tudatosság. Csakhogy — kérdezhetné valaki — miképpen várhatunk egy elsőstől tudatosságot, nem túlzás ez? Azt hiszem: nem. A tudatosságnak is vannak fokozatai. Ha az olvasás és írás hatalmát mesés színben, játékos formában mutatjuk meg a gyereknek, ha kinevezzük őt varázslónak, az ábécés könyv betűit pedig varázseszközöknek, akkor jól seqítünk neki, hogy annak a bizonyos szellemnek az erejét ne csak érezze, hanem a maga gyermeki módján tudja is. Tudása édes lesz, mint a must — szőhetem tovább egy októberhez illő hasonlattal tűnődésemet —, amelyből remélhetőleg nemes bor érik. Lapozgatom az ábécés könyvet, s persze az is eszembe jut, hogi/ ennek az „alfabétizmusnak“ , az írás olvasás megtanulásának és a szellem fölismerésének (kiszabadításának/ — egyszóval: a tudásnak; még pontosabban: a tudatosság, a tisztánlátás állandó kerésének később, felnőtt korban miféle következményei, velejárói van- nak. Időnként bizony az ember jobban szeretné, ha nem tudna bizonyos dolgokat. De aztán el* múlik a sötét pillanat, és a tu-* dás bármilyen fájdalmas is, a gyerekkori must bármilyen Are- serű borrá is érik a felnőttkorban, mégis az egyetlen emberi mozzanat, ami a változtatás alapja lehet. Ha a valóságot nem. is tudjuk oly sokszor megváltoztatni — a hozzá való viszonyunkat: igen. HORGAS BÉLA örvendetes, hogy az utóbbi időben több magyar szerző könyvét — amelyek már csak antikváriumokban lelhetők fel — vehetjük kezünkbe szlovák fordításban is. így például Varga Tamás: Matematikai logika kezdőknek I—II. kötet, Rényi Alfréd: Dialógusuk a piatematikáról, most pedig Bizám György —Herczeg János: Játék és logika 85 feladatban (Hra a logika v 85 príkladoch, Alfa Bratislava) című köteteket, v Az iskolai matemakikaokta- tásnak kettős feladata van. Egyrészt a logikai gondolkodási készség kialakítása, másrészt a konkrét matematikai ismeret- anyag megtanítása. E két feladat szorosan összefügg, olyannyira, hogy a helyes arányok kialakítása nem tartozik a könnyebb feladatok közé. Sok esetben, a jelenlegi iskolai matematikatanításban is inkább az utóbbi kap nagyobb szerepet. A matematikai folyóiratok, mint például a középiskolai Matematikai Lapok vagy egyéb tudományos ismeretterjesztő folyó- .iratok (Technický magazin Matematické rekreace vagy az Élet és Tudomány A gondolkodás iskolája című rovata) a logikus gondolkodásmód fejlesztését tekintik elsődlegesnek. Az Élet és Tudomány korábbi évfolyamaiban igen népszerű volt a Logar Miska feladatai, A MATEMATIKAI OLIMPIA ÉRTÉKELÉSE A közelmúltban kapták kézhez a nyugat-szlovákiai kerület középiskolái a 29. matematikai olimpia értékelését tartalmazó körlevelet. A kerületi matematikai olimpiákon az 1979/80-as iskolai évben 460 tanuló vett részt, közülük 51-en oldották meg eredményesen a feladatokat. Ez a tény számbeli és minőségi előrelépést jelent. Az elsősök versenyében (a C kategóriában) részt vevő 178 tanuló közül húszán, a másodikosok versenyében (a B kategóriában) induló 154 diákból tizennyolcán, a harmadikosok és a negyedikesek versenyében (az A kategóriában) szereplő 128 fiatal közül tizenhármán lettek eredményes feladatmegoldók. A meghívott 460 tanulóból 111-en" képviselték a magyar tanítási nyelvű középiskolákat. Ez az örvendetes tény arról tanúskodik, hogy ezek az intézmények aktívan bekapcsolódtak a matematikai olimpia versenyeibe. Eredmények: C kategória: 1. Szalay Erzsébet, Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, 2. Roman Šašík, Nyitrai Gimnázium, 3. Tomáš Kmet, Hlohoveci Gimnázium. B kategória: 1. Peter Tarina, Topolčanyi Gimnázium, 2. To- masek Sándor, Komáromi Gépipari Szakközépiskola, 3. Teleki Aba, Nyitrai Gimnázium. A kategória: 1. Juraj Fiiin, Trenčíni Gimnázium, 2—3. František Mráz, Malackyi Gimnázium és Michal Feőkan, Érsekújvári (Nové Zámky) Gimnázium, 4. Yveta Danešová Piešťanyi Elektrotechnikai Szakközépiskola, 5. Tóth János, Érsekújvári Gimnázium. Az A kategória első öt helyezettjét meghívták a Bílovecen megrendezett országos matematikai olimpiára, amelyen az egyes kerületekből a legjobb feladatmegoldók vettek részt, összesen hetvenen. Az elmúlt tanévben ötven iskola küldte legjobb diákjait a matematikai olimpiára (11 szakközépiskola, 3 középfokú szakmunkásképző és 36 gimnázium). Az összetett pontversenyben a gimnáziumok közül a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, a szakközépiskolák közül pedig a Komáromi Gépipari Szakközépiskola szerzett legtöbb pontot. Az elért eredményekből az alábbi következtetések vonhatók le: Több időt kell fordítani az egyes iskolákban a tanulók matematikai olimpiára való felkészítésére. A gimnáziumokban a matematikai gyakorlatokat, a szakközépiskolákban pedig a matematikai szakköri foglalkozásokat erre a célra kell kihasználni. —hgy— ma pedig A gondolkodás iskolája című rovat. E könyv szerző* — az előbbi rovat vezetőiként. — szerkesztői munkájuk során sok tapasztalatot gyűjtöttek a logikai feladatok készítésében. Tapasztalataikat összefoglalták, rendszerezték, kibővítették, s eredményeként kezünkbe vehettük ezt a sok tekintetben rendhagyó, újszerű könyvet, nemcsak magyar hanem szlovák nyelven is, s így bővíthetjük terminológiai ismereteinket, mindkét nyelven. A könyv öt fejezetében (Ismerkedés, Két dimenzió, Három dimenzió, Nem mindig jó a kaptafa, Nincs kaptafa) 85 feladat van. Az olvasó, aki meg akar barátkozni a matematikával, és el akarja sajátítani a matematikai gondolkodásmódot, az a feladatokat az eredeti sorrendben oldja meg. A könyvben közölt megoldásokat még akkor is érdemes elolvasni, ha az olvasó netán egyszerűbb megoldást is tud. A könyv szerzői azokra az olvasókra is gondoltak, akiknek nincs elég türelmük az egész könyv folyamatos feldolgozására, azonban kíváncsiak azokra az összefüggésekre, amelyek megtalálhatók e könyvben. Az ilyen olvasóknak a két túra valamelyikét ajánlják a szerzők. A csak szórakozni vágyó olvasónak (aki csak a változatos tarka-barka fejtörőket keresi alkalmi időtöltés céljából) felsorolja azokat a feladatokat, amelyek megértéséhez nem szükségesek az előző ismeretek. Számukra a további megoldások, amelyek az előzőkre építenek, már nem lesznek mindig érthetők. A matematikában gyakorlott olvasónak a leglényegesebb gondolatokat tartalmazó feladatokat ajánljuk. A matematikát tanító pedagógusok főleg a szakköri foglalkozások tematikáját bővíthetik a feladatok megoldásával. Az egyes túrák közül most csupán a harmadikat ragadjuk ki, amely rámutat a három dimenziós összetartozásos feladatokra, a kocka kristályráccsal való szemléltetésére. Ez alkalmas a térszemlélet fejlesztésére és elemi ábrázoló geometriai tapasztalatok szerzésére is. A közölt feladatok nagy része eredeti. A szerzők a matematika népszerűsítéséhez külső eszközöket is felhasználtak. Ezért az egyes feladatokat játékos, tréfás formában adják közre. A szórakoztató forma mögött azonban nagyon komoly tartalom (eredeti szellemes feladat) van. A könyv megoldásai részletesek és megfontoltak. A megoldásokhoz fűzött megjegyzések, didaktikai észrevételek alkalmassá teszik a könyvet arra, hogy ne csak a gimnáziumok és a szakközépiskolák tanulói vagy kezdő főiskolások, hanem a szaktanárok is haszonnal forgathassák. OLÄH GYÖRGY 1980. IX. 4.
