Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-04 / 209. szám, csütörtök
írta: MICHAL SABOLČÍK miniszter, a Szövetségi Árhivatal elnöke A CSKP KB 15. ülése hangsúlyozta, hogy társadalmi-politikai és gazdasági céljaink elérése szempontjából rendkívüli jelentőségű tényező az ideológiainevelő munka. Naponta küzdelmet folytatunk — különösen a gazdasági szfé rában — az új irányok és fejlődési utak megértetéséért. Arra törekszünk, hogy minden dolgozó megértse politikánkat, hogy azt alkotóan hajtsa végre, érvényesítse és szándékainkat kezdeményezően realizálja mindennapi munkájában és magánéletében. Ehhez a marxista—leninista nevelésnek is hozzá kell járulnia. igényes feladatról van szó. Már a marxizmus—leninizmus klasszikusai is rámutattak arra, hogy mennyire bonyolult folyamat az emberek kölcsönös tevékenységének összehangolása és a társadalmi fejlődés ez általi befolyásolása. Nemcsak arról van szó, hogy az emberi tudat tükrözi a külső világot, hanem arról is, hogy az ember tudatos munkával megváltoztatja környezetét. Ennek során az ember önmagát is megváltoztatja. A nevelési folyamatban jelentős szerepük van az emberek, a kollektívák kapcsolatainak, a társadalom hatásának, az erkölcsi és anyagi ösztönzésnek. Az emberek tudatos alkotókészsége a társadalmi érdekek és célok felismerése alapján jön létre. A gyakorlatban ez rendszerint azt jelenti, hogy az egyén leküzdi az individuális szemléletet, és kialakítja szocialista öntudatát. Ez egyéni és kollektív elkötelezettségben, a társadalmi érdekek aktív védelmezésében, érvényesítésében és kibontakoztatásában nyilvánul meg. A világtörténelem folyamán elsőként a szocialista társadalomban szolgálják a társadalmi termelés eredményei az egész közösséget és az egész közösség érdekeit. Nyilvánvaló, hogy felhasználásra csak annyit oszthatunk el, ameny- nyit a társadalom létrehozott, mégpedig az egyének munkájának mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerint. Ebben nyilvánul meg a tárgyalt szempontból-az egyén és a társadalom kapcsolata. A nevelési folyamatnak hozzá kell Járulnia a dolgozók öntudatának szilárdításához, a dolgozók aktivizálásához a fokozódó igények kielégítése érdekében. Ez a legerőteljesebben abban nyilvánul meg, hogy növekszik a dolgozók munkahelyen tanúsított felelőssége. Ennek teljes mértékben összhangban kell lennie az adott fejlődési szakasz társadalmi követelményeivel. A gyakorlat azonban nincs mindig összhangban az igényekkel, számos fogyatékosságot tapasztalhatunk a munkaerkölcsben, a fegyelemben és a munka minőségében, illetőleg az irányításban. Ennek több oka is van. Kedvezőtlenül hat például ha a követelmények alacsonyak, illetve ha nem megfelelő színvonalon végzik a politikai-szervező és nevelő munkát. Tény ugyan, hogy a népgazdaság fejlesztése, a szocialista társadalmi viszonyok kialakítása és a szocialista életstílus formálása objektíve bázist teremt a szocialista személyiség kialakulásához, a tudati fejlődéshez és a gyakorlati tevékenység színvonalának emelkedéséhez, de az is tény, hogy mindez nem következik be automatikusan. Lenin hangsúlyozta, hogy e nevelés hosszan tartó folyamat és nehéz feladut. Azért nehéz feladat, mert a nevelés objektuma, az ember, individuálisan szemléli az objektív valóságot, és sok függ attól, hogy milyen mértékben sikerül hatni a tudatára és ennek révén gyakorlati tevékenységére. A marxista—leninista nevelés különösen a tudományos-technikai forradalom időszakában válik igényes tudomány- nyá, amely teljességét, irányítását tekintve pedig rendszerességet követel. E folyamatban nagyon fontos tényező az anyagi színvonal és a szocialista tudat színvonala viszonyának a megismerése. Ez távolról sem pusztán elméleti kérdés. Gyakran tapasztalhattuk — és a CSKP KB ülésein, valamint más párt- és állami fórumokon bíráltuk is —, hogy egyesek szóbeli megnyilvánulásaikban ugyan szorgalmazzák a hatékonyságot és a minőséget, az illetők konkrét munkahelyi tevékenysége, döntési gyakorlata azonban sokszor ellentétben van a szavaikkal. Vajon miért van ez így? Vajon a megismerést miért nem tükrözik időben a tudati változások, és a cselekvés a gyakorlatban miért nincs összhangban az ember által elfogadott irányzattal? A CSKP KB Elnökségének a CSKP KB 15. ülése elé terjesztett beszámolója, amelynek előadója Vasil Bil'ak elvtárs volt, megállapította, hogy az ilyen fogyatékosságok számos tényezővel függenek össze, gyökerei sokszor a régmúltból táplálkoznak, és az emberek gondolkodásmódjával, a szubjektivizmussal, az ágazati szemlélettel, a helyi érdekek előtérbe helyezésével és a társadalmi érdekek mellőzésével is összefüggenek. A dolgozók gazdasági nevelésében ezeknek a csükevényeknek, tudati fogyatékosságoknak felszámolására kell törekednünk. Különösen az olyan igényes feladatoknak a végrehajtása során, mint például a hatékonyság és a minőség fejlesztése, nem számolhatunk azzal, hogy a kollektívák vagy az egyének egyszerűen, automatikusan támogatják a társadalmi érdekek érvényesülését. E folyamatban is vannak fokozatok. A dolgozók előbb bírálóan kezdik szemlélni a fogyatékosságokat és problémákat, majd felismerik a tennivalókat és így aktívan síkra is szállnak a társadalmi érdekek érvényesítéséért. Egyre igényesebb feladatok kerülnek a társadalmi érdeklődés középpontjába. Ezek mindannyiunkat érintenek. Törvényszerű folyamatról van szó, amely összefügg azzal, hogy magas életszínvonalat értünk el, és hogy továbbra is szavatolni akarjuk a szociális biztonságot. Feladataink a tudományos vívmányokkal és a műszaki haladással, illetve a nyersanyag- és termékárakkal is összefüggenek. Ugyanakkor például a képzett káderek felkészítése sem könnyű feladat. Ezekre a jelenségekre válaszolva egyre nagyobb mennyiségű társadalmi munka ráfordítására van szükség. Ugyanakkor — mint már mondottuk — az életszínvonal növekedési üteme megtartása érdekében a hatékonyság és a minőség fejlesztése is szükségszerűség. A komplex intézkedésekkel kapcsolatos országos aktíván Lubomir Strougai elvlárs hangsúlyozta, hogy megállapításainkat nem korlátozhatjuk csak arra, hogy erőteljesen emelkedett a nyersanyag világpiaci ára. Számunkra termékeink színvonalának emelése, a világpiaci versenyképesség javítása, a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása, a termelőképesség jobb kihasználása, az összes erőforrással való gazdálkodás tökéletesítése, a termelési tartalékok mozgósítása, a minőség és a hatékonyság fejlesztése a legfontosabb feladat. A hatékonyság és a minőség fejlesztése érdekében el kell mélyítenünk az összes dolgozó gazdasági ismeretét. Mindenkinek meg kell ismernie, milyen irányban kell előrehaladnunk, milyen összefüggéseket kell szem előtt tartanunk és milyen eszközöket, formákat alkalmazunk az időszerű feladatok megoldása során. A termelés nem válik hatékonyabbá és jobb minőségűvé, ha minden problémával a felsőbb szintű irányítási szervekhez fordulunk, vagy ha növeljük a kimutatások, jelentések és a döntésekkel kapcsolatos tájékoztatások számát. Az akcióképesség elvesztése és az időveszteség pótolhatatlan hiányt jelent a társadalom számára. Minden irányítási láncszemben, minden egyén munkahelyén — a jogkör szerint — fokozott felelősségtudatra, az általánosan érvényes gazdálkodási alapelvek érvényesítésére van szükség. A gazdasági nevelésben e követelményt is feltétlenül figyelembe kell venni. Az irányítás is legyen tehát hatékony, és a hatékonyság mértékét itt a társadalom javára végzett munka eredménye adja meg. Az anyagi termelésben dolgozóktól selejtnélküli munkát és gazdaságosságot követelünk. Ugyanakkor az irányítás legkülönbözőbb szintjein dolgozóktól is teljes joggal megköveteljük, hogy hatékonyan és színvonalasan éljenek jogaikkal, kifogástalanul teljesítsék kötelességeiket és az egész társadalom javára tegyenek meg mindent a hatékonyság és a minőség fejlesztéséért. Ezek nem könnyű feladatok, végrehajtásuk közben néha konfliktusokra is sor kerül, amelyeket a társadalom érdekeivel összhangban kell megoldani, A múlt évben bebizonyítottuk, hogy elegendő erővel és megfelelő eszkö zökkel rendelkezünk tartalékaink kihasználásához. Megszigorítottuk az áram- és energiahordozó-fogyasztás szabályozását, így 3,75 százalékkal csökkent a nemzeti jövedelem képzés energiaigényessége, míg 1978-ban 2,7 százalékkal növekedett az energiaigényesség. A mezőgazdaságban is jelentős tartalékaink vannak. E ágazatban a termelés 1 százalékkal való növeléséhez az energiafogyasztás 3 százalékos növelésére van szükség. Pedig nem jelentéktelen értékekről van szó, hiszen a folyékony üzemanyag teljes 22 százalékát mezőgazdaságunk használja fel. Ez év első felében arról is meggyőződhettünk, hogy a közlekedésben is jelentős tartalékaink vannak a tüzelőanyag-energetikai források kihasználásában. A vasúti szállításban 2,1 százalékkal csökkent a fajlagos áramfogyasztás, a dízelolaj fajlagos fogyasztása pedig 0,8 százalékkal lett alacsonyabb. Ugyanakkor a vasút 1,8 százalékkal növelte teljesítményét. A közúti szállításban oly fontos szerepet játszó Csehszlovák Gépkocsiközlekedési Vállalatnál 5,7 százalékkal csökkent a fajlagos üzemanyag-felhasználás, a teljesítmény pedig 7,9 százalékkal növekedett. A dolgozók gazdasági nevelésében fontos szerepe van annak, hogy mindenki megértse, mennyire összefügg a termelési költségek, a hatékonyság, az értékesítési ár. a társadalmi munkatermelékenység és a fizetések összege. Aki ezt megérti, azt is megérti, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk, A termelés és a társadalmi munkatermelékenység növelésének az önköltség csökkentéséhez kell vezetnie. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a költségcsökkentést hosszú távon nem valósíthatjuk meg pusztán a termelés mennyiségének növelésével és a stabil költségek csökkentésével, ameny- nyiben termékeink továbbra is magasan anyagigényesek lesznek, és ameny- nyiben lassan javul gyártmányaink (világszínvonalhoz viszonyított) műszaki-gazdasági paramétereinek összessége. A társadalmi hatékonýság és a minőség szempontja ezért hasson erőteljesebben termelési programjainkra, ösztönözze e tényező minden területen a választék fejlesztését. Tervszerűen ki kell dolgozni, meg kell újítani az anyagfelhasználási normákat, a teljesítménynormákat és a javításokra fordítható kiadások norma- tíváját. Ugyanakkor a normák és a számvetés összehangolása (elsősorban a tervvel) szintén fontos feladat. Az ezeken a területeken előforduló fogyatékosságok mind a költségek alakulását, mind a pénzgazdálkodást, mind pedig az árképzést kedvezőtlenül befolyásolják. A teljesítménynormák meghatározásakor újból rendszeresen igénybe kell venni a normák tökéletesítésére és objektivizálására kínálkozó lehetőségeket. Tény ugyanis, hogy mindeddig nem használtuk ki e téren a belső erőforrások mozgósításának lehetőségeit. Ha tervszerűen kívánjuk szabályozni a költségeket, akkor időelőnnyel kell befolyásolni a tervezést, az előzetes számvetést, a teljesítmény- és fogyasztási normákat, a kapacitás- normákat és az egész termelés előkészítését. A jövő évtől teljes egészében bevezetjük a saját teljesítmény mutatót és egyéb szabályozókat kezdünk érvényesíteni. A komplex intézkedések majd kétségkívül hozzájárulnak a népgazdaságirányítás rendszerének tökéletesítéséhez. Kedvezőbb előfeltételeket teremtünk a költségcsökkentéshez, különösen az anyagigényesség csökkentéséhez. A termelésben fontosabb szerepet kap a tudományos-műszaki fejlesztés, így a gépesítés és a fokozatos automatizálás kétségkívül a munka szerkezetének megváltozásához és a költségek csökkenéséhez vezet. A hatékonyság növelése a termelés összpontosításával is szorosan összefügg. Azzal, hogy növeljük a szériaszámot, nemcsak a gépek és a technológiai rendszerek beszerzésével kapcsolatos kiadásokat tudjuk ellensúlyozni, hanem ahhoz is lehetőségeket teremtünk, hogy termékeink — lehetséges árcsökkentés következtében — versenyképesebbé váljanak. Ezeket az erőforrástartalékokat azonban nem szabad felemészteniük a hatékonyság más területeken való csökkenésével kapcsolatos veszteségeknek, például a rezsikiadások növekedésének. Tudjuk, hogy hazánk iparában a rezsikiadásoknak az összköltségekhez viszonyított részaránya aránytalanul magas, e téren tehát jelentős tartalékaink vannak. A rezsikiadások részaránya ugyanis elérte a 21 százalékot, tehát több tíaajilliárd koronáról van szó amelyet a népgazdaság javára hasznosítani lehetne. Mindannyian érezzünk felelősséget a termelési költségek alakulásáért. Az erőiorrásokat a termelés hatékonyabbá és színvonalasabbá tétele érdekében kell telhasználni. Fejlett anyagi-műszaki bázissal rendelkezünk, ezt nekünk maximális hatékonysággal keli kihasználnunk. E követelmény az anyagi-műszaki bázis további fejlesztésére is vonatkozik. Ennek ellenére még előfor* dúl, hogy egyes vállalatokban tudatosan társadalmilag indokolatlanul veszteségességet terveznek. A gazdasági nevelés egyik célja annak felismertetése, hogy az árnak a társadalmilag szükséges kiadásokat kell tükröznie, és hogy a társadalmi szükségességet a fogyasztó vizsgálja meg. Tehát ha jobb termékeket állítunk elő, segítjük a munkatermelékenység és a hatékonyság növelését, és hozzájárulunk a társadalmi igények jobb kielégítéséhez. Mindezekből kiindulva az áraknak is befolyásodnak kell a költségeket, hogy azok a hatékonyság és a minőség igényes kritériumaival összhangban fejlődjenek. Mi azt szorgalmazzuk, hogy áraink aktívan befolyásolják a minőséget. Teljesen egyetértünk azokkal a fogyaszt lókkal, akik bíráló hangnemben kifejezésre juttatják, hogy azofcétt & termékekért, amelyek nincsenek összhangban a minőségi követelményekkel, amelyek nem elégítik ki az igényeket, csak' alacsonyabb árat kelljen fizetni. Valószínű, hogy az a termék, amelyet kül- földi piacokon csak alacsony áron 1*- hét értékesíteni, nem megfelelő műszaki színvonalú, nem progresszív, nem divatos és nem luxustermék. Az ilyen termékek előállítója tehát ne is forduljon az állami szervekhez árkedvezmé** nyért. A kedvezőtlen árak következtében a gyenge minőségű terméket gyártó vállalat kénytelen lesz — előbb vagy utóbb — áttérni progresszívebb termékek előállítására. A rosszul megállapított ár — ha helytelenül magas, ha indokolatlanul alacsony — torzítva tájékoztat a befedte* tett munka mennyiségéről. Márpedig nekünk ezt nem szabad megengednünk. A párt- és állami szervek állandóan nagy figyelmet fordítanak arra, hogy az árak a társadalmilag szükséges költségeket fejezzék ki, és hogy igényes kritériumai legyenek a hatékonyságnak, a minőségnek. Az áraknak hatalmas szerepük van az ösztönzési rendszer tökéletesítésében, e rendszer megfelelő irányba fejlesztésében. Felsoroltam néhány konkrét példát, rámutattam néhány időszerű problémára, illetve témára dolgozóink gazdasági nevelésével kapcsolatban. A hatékony gazdasági nevelés mindig konkrét kérdések elemzéséből induljon ki, és járuljon hozzá a legjobb megoldási mód megtalálásához. A mi problémáinkat senki sem oldja meg helyettünk. Feladataink végrehajtásában mindig dolgozóink jelentették a döntő tényezőt. Öriási tehát a szubjektum szerepe és jelentősége, így a politikai-nevelő és ideológiai munka iránti igények is rendkívüliek. Igényesebbek lettek céljaink és a munka eredményeivel kapcsolatos kritériumok, így doilgozók nevelésében is igényesebbeknek kell lennünk. Erre a CSKP KB 15. ülése is hangsúlyozottan rámutatott. Dolgozóink alkotóképességeinek kibontakoztatása — ez tartalékaink aktivizálásának, a hatékonyság és minőség fejlesztésének fő iránya népgazdaságunk valamennyi ágazatában. Az eszmei-nevelő munkában ezt szüntelenül szem előtt kell tartanunk. A Most melletti Vršanyban 100 millió tonna barnaszén található. Már folyik a külszíni bánya létesítése, ennek tervezett kapacitása évi ß millió tonna lesz. A földmunkák októberben kezdődtek, s ax év végéig 745 ezer köbméter földet mozgatnak meg. A széntermelést a terv szerint 1932 végén indítják be. A képen: a KU-8Q0/11 bányagép. (L. Zavoral felvétele — CTK) H gazdasági nevelés és a hatékonyság, a miniség fejlesztése
