Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-26 / 228. szám, péntek

A JÓT KÖNNYŰ MEGSZOKNI Gazdasági propaganda az Elektrosvit nemzeti vállalatban A gazdasági propaganda keretében napjainkban sokat hal­lunk a népgazdaság irányításának és tervezésének tökéletesí­tett rendszeréről elfogadott párt- és kormányhatározatról. Ez helyénvaló is, mert az említett intézkedések a jövő évtől élet­be lépnek, s fontos, hogy minden munkahelyen tisztában le­gyenek lényegével. Az intézkedéseket 'minden vállalatban sajátos körülmények közölt valósítják meg, ezért fontos, hogy azt még idejében megismertessék a dolgozókkal. Az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvit nemzeti vállalatban Fehérváry Gézától, az üzemi pártbizottság elnökétől az iránt érdeklődtem, hogy mi történt a gyáriban e téren. — A kommunistákkal a tag­gyűléseken ismertettük a komp­lex inézkedések lényegét. A politikai nevelés kabinetje mel­lett a pártbizottság létrehozott egy konzultációs központot. Jú­lius óta kezdte meg tevékeny­ségét, s azóta hetente szemi­náriumot rendez. — Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy minden dol­gozóval megértessük: amit gyártunk, abból kell gazdálkod­nunk, s hogy a selejt a nya­kunkon marad. Ha valaki jól dolgozik, több lesz a keresete, ha nem, akkor kevesebb. Nehéz erre átállítani a munkásokat, inert eddig bizony sokszor in­kább csak Ígérgettünk, de ke­veset valósítottunk meg. Még egyes gazdasági vezetők is azt mond9gatták az elején, hogy kemény dió ez a tökéletesített irányítási rendszer. Minden új nehéz, de ha jót eredményez, könnyű megszokni. Az eddigi beszélgetések alapján azt mond­hatom, az emberek nagy része sokat vár a? intézkedéstől — főleg azt, hogy a munkát va­lóban a minősége szerint érté­keljük. Az Elektrosvit eddig sikere­sen teljesítette tervfeladatait. Mint tapasztaltuk, néha bizony nem kis nehézségek árán. A legnagyobb problémák az anyagellátás terén mutatkoz­nak. A pártelnök szavai szerint néha bizony olyan fondorlatok­hoz kellett folyamodni, hogy „fogjuk az üveget, akkor aztán van anyag“. — Itt van például a konden­zátor — magyarázza Fehérvá­ry elvtárs —, két és félmillió darab kell az idei évre. A Tes­la Lanžhot egymillió négyszáz­ezret ad (a többit behozatalból kell fedeznünk), de ezt is csak úgy, hogy 20—30 embert köl­csönadunk nekik kisegíteni. Persze, köztudott, hogy mi is munkaerőhiánnyal küszködünk. De' ezt kell tennünk, mert ha nincs anyag, nincs miből gyár­tanunk. Előfordul, hogy a terv teljesítése érdekében szombaton és vasárnap is bejönnek a nők dolgozni, hétfőn viszont haza kell küldeni őket, mert esetleg hiányzik valamilyen alkatrész vagy anyag. Ennek és számos egyéb prob­lémának a megoldását joggal várják a kommunisták, a gaz­dasági vezetők, de a dolgozók is a tökéletesített gazdaságirá­nyítás és tervezés életbelépése után. A vállalatban kidolgozták a jelenleg és a jövő évtől ér­vényes gazdasági irányelveket és intézkedéseket, s minden al­kalmat megragadnak, hogy ezt a dolgozókkal megismertessék. — A legnagyobb gond — hangsúlyozza Štefan Balogh mérnök, a vállalat gazdasági igazgatója — az emberek tuda­tának átformálása. Hosszú éve­kig anélkül tekintettünk a ter­melési mutatókra, hogy a gyárt­mányokat a hatékonyság és a minőség alapján értékeltük vol­na. A gyárban már bevezettük az önálló elszámolás rendszerét, a komplex intézkedések érvény­be lépése után azt tovább sze­retnénk terjeszteni és fejlesz­teni. Kidolgozzuk a számítás- technika fokozatos felhasználá­sának tervét a tervezés és a teljesítmények elbírálására. Fe­lülvizsgáljuk a kö’tségvetést és a gazdasági részleg tevékeny­ségét, s ezzel megteremtjük a feltételeket, hogy az intézke­dések eljussanak az egyes mun­kahelyekre, valamennyi dolgo­zónkhoz. Az említett ’problémák tisztázása után a bérezést rész­ben az újonnan kidolgozott tel­jesítménynormáktól tesszük függővé, s a mozgó béralapot pedig a termelési alap renta­bilitásától. — A pártszervezettel össz­hangban az üzem vezetősége is rengeteget foglalkozik a töké­letesített gazdaságirányítás rendszerének kérdéseivel. A ve­zérigazgatóság Piešťanyban tan­folyamot szervezett a vezető gazdasági dolgozók részére, amely nagyon hasznosnak bi­zonyult. Azonkívül, hogy meg­világította a lényeget, rámuta­tott néhány olyan tényezőre, amely a szóbanforgó intézkedé­seinkben nem egészen végig­gondolt. Főként a költségvetés és a kalkuláció szférájára gon­dolok, a nem produktív költ­ségekre, a minőségi kritérium minden vonatkozására, a fel­adatok nemteljesítése esetén az egyes részlegeken foganatosí­tandó szankciókra, valamint az ellátási rendszer néhány kérdé­séin. — Az alapvető szempont, s szerintem ettől függ majd az új intézkedés sikere, n tervek stabilitása, ez viszont elenged­hetetlenné teszi a szállít ói-meg­rendelői kapcsolatok rendezé­sét. Mert e téren, valljuk be, elég rosszul áll a szénánk. Az intézkedésekkel összhangban rendkívüli jelentőséget tulajdo­nítunk a műszaki kutatásoknak és a termékfelújításnak. — A komplex intézkedések ismertetésében nagy segítsé­günkre vannak a szocialista munkabrigádok, s az ezekben dolgozó kommunisták — kap­csolódik be a beszélgetésbe Jo­zef Záöik, a pártbizottság po­litikai tömegmunkával foglal­kozó bizottságának elnöke. — En is csak azt mondom, hogy a gyár, de az egész ország dolgozói is sokat várnak ezek­től az intézkedésektől. A dol­gozók öntudatosabban cselek­szenek, ha tudják: teljesítem a tervet, s ez nemcsak nekem jő, de az egész társadalomnak. Né­zetem szerint a munkafegyelem is megszilárdul az intézkedések életbe lépése után, mindenki személyesen lesz felglős mun­kájáért. S ezzel befolyásolhat­juk a munkaerő-vándorlást is. Mert nemcsak a termelő üze­meket érintik majd ezek az in­tézkedések, hanem a velük ko­operáló vállalatokat is. Három szakavatott vélemé­nye, más-más szemszögből. Egy valami viszont mindhárom szá­jából elhangzott: a dolgozók tudatának átformálása az egyik legfontosabb feladat. Mert nép­gazdaságunk tökéletesített Irá­nyítási rendszerének megvaló­sítása, amelyektől természete­sen nemcsak az Elektrosvit, hanem az egész ország dolgo­zói oly sokat várnak, így lehet sikeres. URBÄN KLÄRA A PÁRTÉLET 19. SZÁMA A békés egymás mellett élés és az ideológiai harc a címe a lap bevezető írásának. Kiemeli, a világimperializmus, főleg az USA törekvésének, hogy kiélezze az ideológiai harcot, s antikommunista pro­pagandát folytasson, elsősorban az az oka, hogy nemzetközi fórumon jelentős változás kö­vetkezett be az erőviszonyok­ban 1 a szocializmus javára, megszilárdultak a reális szo­cializmus gazdasági, politikai és ideológiai hadállásai. A Rudé právo címmel a lap hatvan éves múltjáról, harcá­ról olvashatunk cikket, amely leszögezi, hogy a kommunista párt napilapja nemcsak rögzí­tette az eseményeket, hanem jelentős mértékben formálta is az új társadalmat. Mindig be­számolt a munkakezdeményezé­sekről, az új és haladó moz­galmakról, leleplezte az osztály- ellenségnek a szocialista építő munka meggátolására irányuló szándékait, s haladéktalanul hazánk szocialista fejlődésének szolgálatában állt. A Szót kér... fejléc alatt A párt hűséges segítőtársa cím­mel ezúttal Antonín Zázvorká- ról, a Rudé právo helyettes fő- szerkesztőjéről olvashatunk. A pártmegbíratnsok fokozzák 1980 a kommunisták aktivitását a címe Miroslav Mamula írásá­nak, melyben többek között ar­ra hívja fel a figyelmet, hogy még mindig vannak olyan szer­vezetek, amelyekben továbbra is felületesség mutatkozik a tagjelöltek és a fiatal párttagok konkrét megbízatásaiban, vala­mint teljesítésük ellenőrzésé­ben. A pártfeladatok ugyanis csupán a munka- vagy tanul­mányi kötelességek, továbbá a pártban, illetve valamelyik tár­sadalmi szervezetben való tag­ság lényegéből eredő kötele­zettségek puszta felsorolásából állnak. Az észak-morvaországi kerületben bírálóan értékelik azokat a pártalapszervezeteket, amelyek nem eléggé érvényesí­tik ellenőrzési jogukat. Még mindig előfordul ugyanis, hogy egyes kommunista gazdasági tisztségviselők azzal indokol­ják a feladatok nem teljesíté­sét, hogy nincs elég anyaguk, vagy más okokra hivatkoznak. A cikk szerzője rámutat, hogy az irányító dolgozóktól határo­zottan meg kell követelni a problémák felelősségteljes és gyors megoldását. Használjuk ki eredményeseb­ben a jó tapasztalatokat című írásában firí Procházka, a CSKP nyugat-csehországi kerületi bi­zottságának titkára többek kö­zött azt emeli ki, hogy a kerü­leti pártbizottság és a járási pártbizottságok, valamint a pártalapszervezetek az elmúlt időszakban nagy figyelmet for­dítottak a tömegpolitikai mun­kára. így a nagyüzemekben, a városokban, a falvakban és a nagyobb intézményekben ma hozzávetőlegesen 440 agitációs központ működik a kerületben. Megnőtt az agitátorok száma is. Némely üzemben (például a so­kolovi Barnaszén Bánya és Bri­kettgyárban, a hrádeki Bílá Cerkev Vasműben) az agitáto­rok mellett az informátorok is osztoznak a tömegpolitikai munkában. Az agitátoroknak mintegy a fele munkás. Agitá­ciós kollektívák természetesen a mezőgazdasági üzemekben is létesültek. Nyíltan a hiányosságok okai­ról a címe fan Vaňáčelc a CSKP Dél-morvaországi Kerületi Bi­zottsága titkára írásának. Eb­ből megtudjuk, hogy a kerület pártszevrezetének munkájában már rendszeressé vált az, hogy a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar fejlődésének kérdéseit évenként egyszer megtárgyalja a kerületi pártbizottság. A cikk részletesen foglalkozik szerzett tapasztalataikkal. -fü­fán Pirč elvtárs átadja Trajba elvtársnak a kitüntetést (Foto: Róbert Berenhaut} Ii igazság ífffisiíi! mpit éri Kitüntetett veterán kommunista Sűrű erdőkkel övezett hegy­vidék csendes völgyében fek­szik Čierna Lehota község. Tiszta vizű patak csörgedezik át rajta a Kakas hegy felől. Nem nagy település, neve mégis közismert. A gazdag forradal­mi múlttal rendelkező gömöri munkásmozgalom egyik jelentős gócpontja volt már a huszadik hzázad elején. De Čierna Leho­ta azért is beírődott a törté­nelem lapjaiba, mert lakossága a fasizmus ellen vívott parti­zán- és felszabadító harcok ide­jén szintén derekasan helyt­állt. A Vörös Csillag Érdemrend­del és a Szlovák Nemzeti Fel­kelés Érdemrend első fokozatá­val kitüntetett községben még ma is többen élnek azok közül, akik bátran síkraszálltak a munkásosztály érdekeiért a ki­zsákmányolok és a fasizmus ellen. Ezek egyike, Martin Trajba elvtárs, a 188. szám alatti csa­ládi házban él, ott is született nyolcvan esztendővel ezelőtt. Jártam otthonában, elbeszélget­tem vele. Egy alkalommal ott ültem az iskola padjaiban a rozsnyói diákok között, amikor Trajba elvtárs a munkásmozga­lomról, harcos életútjáről be­szélt. A közelmúltban Martin Trajba elvtárssal az SZLKP Kelet­szlovákiai Kerületi Bizottságá­nak székházában találkoztunk. Nyolcvanadik születésnapja al­kalmából ott adta át neki fán Pirö elvtárs, a CSKP KB tagja, a kerületi pártbizottság vezető titkára á Győzelmes Február Érdemrendet. Újból felelevenedtek a gömö­ri munkásmozgalom eseményei, a veterán kommunista harcos életútjának egyes állomásai. Trajba elvtárs egyike azoknak a gömöri kommunistáknak, akik vagy a környező erdőkben fa­vágóként, másrészt bányászok­ként vagy papírgyári munká­sokként dolgoztak fiatalkoruk óta. Trajba elvtárs még alig volt tizenkét éves, amikor mun­kás édesapja oldalán dolgozni kezdett a slavošovcei papír­gyárban. Naponta annyi kraj­cárt kóresett, ami alig volt elég négy csipetnyi cukorra. — Saját bőrömön tapasztal­tam, milyen volt abban az idő­ben a munkásember élete — emlékezett. — Harcolni kellett a munkalehetőségért, a minden­napi kenyérért. Egyedül a kommunista párt állt ki szilár­dan a munkások érdekei mel­lett. így történt annak idején is, amikor a tőkés urak be akarták szüntetni a munkát a papírgyárban, a gömörhorkai cellulózgyárban, a kuntapolcai öntödében. Ennek megakadályo­zása érdekében szervezte1 meg 1927-ben a CSKP a pelsőci kon- ferenciát, illetve népgyűlést. Az igazat ott is a kommunisták, Safranko és Gottwald elvtár­sak mondták meg. Sohasem fe­lejtem Gottwald elvtárs' szavait: „A munkások, parasztok össze­fogására van szükség, minden községben egységesen szervez­kedjetek, csak így lehet harcot vívni és győzni.“ A történelem, az élet bizo­nyítja, mennyire igazuk volt a kommunista vezérszónokoknak. Trajba elvtárs két évvel később újból találkozott Gottwald elv­társsal, a CSKP nagy jelentő­ségű V. kongresszusán. Erezte, milyen meggyőző erővel be­szélt, leleplezvén Jilékék és Bo­lenék opportunista törekvéseit a pártban. Tudatosította, milyen nagy érdeme van Gottwald elv­társnak a párt bolsevizálásában. Trajba elvtárs joggal büszke arra, hogy később a párt Vili. kongresszusától kezdve eddig minden országos pártkongresz- szuson részt vett. Legutóbb a XV-en is. A CSKP-nak 1921 óta tagja. Ma is kedvesen emlékezik visz- sza Kúth Árpád elvtársra, a rozsnyói (Rožňava) járás egyik munkásmozgalmi vezéralakjára, aki megtanította osztályszem- pontből tekinteni a világra. Aki — képletesen szólva — kinyi­totta a szemét, helyes irányba terelte gondolkodását. Neki és igen sok hozzá hasonló fiatal munkásembernek adott útba­igazítást. Kúth elvtárstól kapta az első pártfeladatot: a kom­munista sajtó terjesztését. Ez annak idején nem volt könnyű feladat. Később tagja volt a papírgyári pártbizottságnak. Az illegalitás időszakában is aktívan dolgozott, összekötő­ként végezte a rábízott felada­tokat. Amikor a németek orvul megtámadták a Szovjetuniót, hatodmagával együtt elhurcol­ták a csendőrök. A hetedik na­pon — kihallgatás nélkül — az ilavai börtönbe szállították azokkal a társakkal, akik a gyakori zaklatások ellenére ki­tartottak kommunista meggyő­ződésük mellett, akik hűsége­sen harcoltak a dolgozó nép ér­dekeiért. Hazatérése után folytatta po­litikai tevékenységét, részt vett a fasiszta hordák elleni nyílt harcban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A községben for­radalmi nemzeti bizottság ala­kult, amelynek elnökévé Traj­ba elvtársat választották. A felszabadulást követően is ellátta ezt a feladatkört s ezen kívül a^ 1949—51-es években a rozsnyói (Rožňava) járási párt- bizottság elnöki tisztségét is. A CSKP IX. kongresszusa — melyen Trajba elvtárs is részt vett — kijelölte a mezőgazda­ság szocializálásának útját. Tisztségénél fogva teljes meg­győződésből élen járt a szö­vetkezetek megalakításával összefüggő szervező munkában. Trajba elvtárs több állami ki­tüntetés — többek között a Munka Érdemrend —. viselője. Teljesen megérdemelten. A kö­zelmúltban, a Győzelmes Feb­ruár Érdemrend átvételekor, a nyolcvanesztendős, galambősz hajú veterán kommunista igen találóan fogalmazva összegezte közel hatévtizedes politikai te­vékenységének értelmét és cél­ját: — A kommunistának mély meggyőződéssel kell hinni a szocializmus és kommunizmus igazában, beérő gyümölcsében. Szerintem a kommunizmus utat mutat mindazoknak, akik sze­retik a munkát, a békességet, akik részére boldogságot jelent, ha mosolygó arcú, elégedett embereket láthatnak a világ minden táján. Ilyen magasztos eszmékért igazán érdemes'har­colni, dolgozni. Még ma is gyakran eljárok a fiatalok közé beszélgetni. Trajba elvtárs nyolcvanesz­tendős korában sem szűnt meg politizálni. Tőle telhetően. ak­tív politikai munkát végez Eh­hez — amint mondta — kom­munista meggyőződéséből merít erőt. KULIK GELLÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom