Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-26 / 228. szám, péntek
// Ősszel is süt még a nap Dél felé járt az idő, amikor Ragyolcra (Radzovce) megérkeztem. Régi ismerősöm várt rám. Megtudva jövetelem okát, máris indítványozta: — Nézzünk szét a nyugdíjasok klubjában, ott van a helyi nemzeti bizottság kifőzdéje is. Ilyenkor ebédidőben nagy ott a forgalom. A klub néhány évvel ezelőtt, a régi iskola épületének átalakításával jött létre. Igaz, nyáridőben csak hétvégén jönnek össze benne, de itt beszélik meg a tennivalókat, a kirándulásokat és itt próbál a tizenkét tagú, Fehérhajú menyecskék elnevezésű daloscsoport is, amely nem egy vetélkedőn helytállt, helyezést ért el. Folyik az ebédkiadás és közben Mária Futóová-Lepisová, a klub vezetője, a rokkantak szövetsége helyi szervezetének titkára elmondja, hogy általában 30—40-en kosztolnak itt. (Anna Kovoncziová szakácsnő: — Ma húsleves és töltött paprika van...) A nyugdíj nagyságától függően három-hét koronát fizetnek egy-egy ebédért. Többen is élhetnének a kedvező lehetőséggel, hiszen a községben mintegy 400 nyugdíjas él. Igaz, sok az olyan koros ember, akinek már nehezére esik a jövés-menés. — Azért ne gondolja az elvtárs, hogy az idős emberek tétlenkednek — jelenti ki az egyik asszony. — Ki a mezőgazdaságban dolgozik, ki pedig erdei gyümölcsöt gyűjt. Meg aztán helyi szervezetünk tavaly a szlovákiai versenyben második helyezést ért el. — Másodikat? ..; Aztán mivel? Az éneklőcsoport tagjai szervezünk a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékezetes helyeire. Kár, hogy pontosan nem jegyeztük fel, merre jártunk és nincs mindig kéznél fényképész, hogy örömünket megörökítse. Ceruzám gyorsan rója jegyzettömböm lapjait, de az egymás szavába vágó asszonyok beszédét pontosan lejegyezni lehetetlen. Annál is inkább nem, mert hol a nyugdíjasok klubjáról, hol pedig a rokkantak szövetségének alapszervezetéről beszélnek. Végül kiderül, a kettő között nincs lényegesebb különbség. Céljuk azonos: még több legyen a napfény az idős emberek élete őszében. A járási és a helyi nemzeti bizottságtól is segítséget kapnak. Csak így tehették meg a közelmúltban például azt, hgy a Thália Színház előadására ötven idős embernek biztosítottak jegyet. — Bár mindenütt úgy törődA férfiak a klubban szívesen veszik kezükbe a kártyát — természetesen csak szórakozásból (Archívumi felv.) — A titkárnő erről többet tud mondani. Futóová a kimutatásokat lapozza: — Tavaly 12 614 kilogramm erdei terméket értékesítettünk. Ennek a mennyiségnek egyötöde gomba volt. Társadalmi munkában 33 607 órát, ebből 27 422 órát a mezőgazdaságban dolgoztunk. Beszélgetés közben vagy tíz asszony vesz körül bennünket. Helyeslően bólogatnak, hiszen amikor például kapálni kellett, ott voltak ők is, egyrészt azért, hogy segítsenek a mező- gazdasági üzemnek, másrészt a munka ellenértékéért kirándulásokat szervezhetnek. Tavaly is a ragyolci idős emberek kilenc alkalommal kerekedtek fel, hogy olyan tájakkal ismerkedjenek meg, amelyekre fiatal korukban nem vetődhettek el. Hiszen például Mária Lau- ková alig néhány éves volt, amikor édesapja elesett az első világháborúban. Fajt Antalné 1942-ben látta utoljára a férjét. özvegy Meló Lászlóné élettársát egy franciaországi bányaomlás temette be. A puszta életük megtartásával, gyermekeik nevelésével voltak elfoglalva, dehogy is jutott akkoriban idő és pénz utazásra. — Fel se tudom sorolni, hol mindenütt jártunk, nemcsak idehaza, hanem Magyarországon és Lengyelországban is —- mondja csillogó szemmel a 67 éves Mária Futóová. — Ültünk u Visztula partján, voltunk Oswieczimben, megcsodáltuk a Halász-bástyát, lubickoltunk a zsóri fürdő vizében. Így igaz — helyeselt özvegy Fajtné. — Sőt, eljutottunk a duklai harcok színhelyére is. Különben évente kirándulást a község határában egy kőszénbánya üzemelt. Ma víz alatt áll. Talán a termelés nem volt gazdaságos ... Szó szót követ, s kiderül, hogy a ragyolci idős emberek tele vannak tervekkel. A következő megbízatási időszakban például felépül az új óvoda, s akkor a régiben berendezik a nyugdíjasok napközi otthonát. Ezt megerősítette Helena Mázorová, a hnb elnöke is. Ehhez azonban a járás illetékeseinek támogatására és arra van szükség, hogy a ragyolci nyugdíjasok a jövőben a Z-akcióban is többet segítsenek. Esteledett már, amikor megérkezett a járási székhelyről Koronczi Géza, a helyi szervezet elnöke. Sietett, mert már útközben hallott arról, hogy újságíró jár a községben és munkájuk felől érdeklődik. — Nem vagyok túlzottan derülátó, de borúlátó sem. Szeretnénk, ha a jövőben még többen jönnének közénk az alapszervezetbe, illetve a klubba, hogy együttes erőfeszítéssel még szebbé tegyük életünk őszét. NÉMETH JÁNOS Kommentáljuk ELHANYAGOLHATATLAN TENNsVALÖK Hazánk állampolgárainak alkotmányjoga, hogy panaszaikkal, közérdekű bejelentéseikkel, javaslataikkal is közvetlenül és aktívan részt vehessenek társadalmi és gazdasági életünk irányításában. Állami és gazdasági szervek, szervezetek gondoskodnak róla — a társadalom jelentős anyagi ráfordításával —, hogy ennek a jognak érvényesítése a gyakorlatban, a mindennapi életben megfelelő eredményt hozzon. A panaszok, javaslatok száma azt is mutatja, hogy a lakosság él ezzel a lehetőséggel. A felmérések szerint az állampolgárok a legtöbb panasszal a nemzeti bizottságokhoz fordulnak. Több éves kimutatások alapján a lakosság részéről a legtöbb jogos bírálat a kereskadelmet és a szoláltatásokat éri. Ez magától értetődő, hiszen ez a két terü’et elválaszthatatlan az emberek mihdennapi életétől. Ugyancsak sok jogos bírálat éri a nemzeti bizottságok egyik legkényesebb, de igen fontos tevékenységét: a lakásokkal való gazdálkodást. Ismeretes, hogy szociálpolitikánk egyik legfőbb pontja a lakosság lakáskörülményeinek rendezése. Legnagyobb igyekezettel sem tudunk azonban minden jogos lakásigénylő kérelmének rövid időn belül eleget tenni. A lakásügyi panaszok kivizsgálásai azonban arra is fényt derítenek, hogy — bár a lakásigények sürgősségi sorrendjét igen nehéz minden szempontból a legigazságosabba'n meghatározni — sok nemzeti bizottságon éppen a tárgyilagos mérlegelésben vannak fogyatékosságok. Másszóval nem a legrászorultabbak kapják meg minden esetben, az új lakást. Említhetnénk továbbá a lakások karbantartását, a környezet kérdéseit érintő panaszokat — az utóbbiak száma is évről-évre több —vagy a funkcionáriusok és a nemzeti bizottságok dolgozóinak magatartását, az ügyfelekkel való bánásmódját kifogásoló bírálatokat. Nemrégiben nem ügyfélként, de véletlenül fogadónapon felkerestem az egyik járási népi ellenőrző bizottság iUe- tékos osztályát. Sokan ugyanis panaszaikkal éppen ehhez a szervhez fordulnak, s innen irányítják az ügyfeleket, vagy a jegyzőkönyvezett panaszokat az illetékes szakosztályokhoz. Á panaszosok iránt érdeklődve megtudtam, szép számmal akadnak olyanok is, akik nemcsak élnek, hanem vissza is élnek ezzel az állampolgári jogukkal. Vélt igazuk tudatában megfeledkeznek saját kötelességeikről, s arról, hogy a törvények a panas"íevőkre is vonatkoznak. Vannak ugyanis notorikus panaszkodók is, s olyanok, akik ha írásban kellene kifogást emelniük, inkább visszalépnek. A tény azonban tény marad: a nemzeti bizottságok munkáját érintő panaszok 43,1 százaléka jogos. Ez érzékelteti, hogy népképviseleti szerveink vitathatatlan és dicséretre méltó eredményei ellenére, munkájukban vannak még tartalékok, melyek feltárása n^^nsak érdemükre válnék, hanem az állampolgárok nagyobb elégedettségét is kiváltva, az egész társadalom érdekét szolgálná. FLORIAN MARTA 8 SZilMKTUS MEGBMSMI nének a nyugdíjasokkal, mint Ragyolcon — összegezi véleményét Simon Ferenc, a jnb képviselője, a füleki (Fiľakovo) Béke üzem igazgatója. — Ha a megkezdett úton haladnak tovább, s még jobban aktivizálják soraikat, akkor sok örömet szerezhetnek maguknak és embertársaiknak. Tovább folyik tevékenységük felsorolása. Már több ízben felléptek műsorukkal a losonci (Lučenec) nyugdíjasok otthonában, köszöntve az életjubileumukat ünneplőket és vendégszerepeitek a magyarországi Somoskő hasonló létesítményében. — Rendeztünk már kézimunka-kiállítást is — teszi hozzá özvegy Kovács Barnáné. — Régen a lányok maguk készítették kelengyéjüket, megtanultak varrni, később pedig a megélhetés tette szükségessé, hogy az egésznapi fáradságos munka után a bányászasszonyok tűt vegyenek a kezükbe. — Bányászasszonyok? — Igen, A felszabadulás előtt A modern társadalom emberének egyik legjellegzetesebb betegsége a szívizom elhalása (infarktusa). Ez a betegség a koszorúerek kóros elváltozásainak legsúlyosabb szövődményeként jelentkezik. A fejlett országokban egyre nő a szívinfarktusok száma és ezek nagyon gyakran tragikusan végződnek. Ez a tény késztet bennünket arra, hogy nagyon komolyan foglalkozzunk ezzel a „modern járvánnyal”. A koszorúér megbetegedéseit több tényező idézi elő, s ezek közül sokat már ismerünk. Ezeket rizikó faktoroknak nevezzük és két csoportra osztjuk. Az ún. exogén tényezők a modern társadalom minden polgárának életében jelen vannak, míg az ún. endogén tényezők egyénenként különböznek. Az említett tényezők együtthatása a koszorúerek megbetegedéséhez vezet. A rizikó tényezők között dohányzás. a kalóriafölöslegből származó kövérség és a mozgáshiány játssza a főszerepet. Ezek mind exogén, vagyis külső tényezők, amelyek az egyén környezetében fordulnak elő. Az endogén (vagy belső) tényezők közül főleg a magas vérnyomás a cukorbaj és a zsíranyagcsere megbetegedései játsszák a főszerepet. E betegségek nagy része öröklődik. A rizikó faktorok sorában külön csoportot alkot a stressz. Az az általános nézet, hogy a stressz a legkomolyabb rizikó faktorok egyike, elsőrendű rizikó faktornak is nevezik. A többi rizikó tényező tulajdonképpen a stressz hatását erősíti a szervezetben, ezeket tehát másodrendű rizikó faktoroknak nevezzük. Ez annyit jelent, hogy a stressz az egészséges szervezetben nem okoz kóros elváltozásokat. A már említett más rizikó faktorokkal kombinálva viszont a megbetegedés kiváltója. A szervezet nem tud alkalmazkodni a stressz által megváltozó körülményekhez és a hosszan tartó stressz-hatások idült betegséghez vezetnek. így jön létre a szívkoszorúér megbetegedése is. Az orvostudomány két oldalról közelíti meg a szívinfarktus problémáját. Az első és köny- nyebb út a megelőzés. Fő feladata az ún. rizikó faktorok kiküszöbölése. Ez annyit jelent, hogy már a gyermekkorban meg kell kezdenünk a harcot a dohányzás és az elhízás ellen. Ennek a harcnak fő fegyvere a fegyelem. Legyünk azon. hogy a gyermek kellő mértékben kielégíthesse mozgásszükségletét. Az ún. endogén faktorok kérdése már az orvostudomány körébe tartozik. Az orvosnak idejében fel kell ismernie a betegségeket, s meg kell kezdenie gyógyításukat. Csak a rendszeres orvosi vizsgálatok deríthetnek fényt a cukorbajra és a magas vérnyomásra. Tudjuk, hogy ezek a betegségek örök- lödnek, tehát nagyobb figyelmet kell fordítani azokra az egyénekre, akiknek családjában az említett betegségek előfordul* nak. A szívinfarktus elleni harc másik fegyvere maga a gyógyítás. Az orvostudomány jelenlegi állása szerint eredményesen vehetjük fel a küzdelmet e betegséggel. A korszerű gyógyászat eredményeinek felhasználása lehetővé teszi, hogy a szívinfarktuson átesett ember, gyorsan visszatérjen környezetébe, munkájához. Sose feledkezzünk meg arról, hogy ez a korai visszatérés is bizonyos veszélyeket rejt magában. A oe- teget ugyanis általában abba a környezetbe helyezzük visz- sza, melynek rizikó faktorai az infarktus kialakulásához vezettek. Ebben az esetben nagyon sok függ a beteg magatartásától. Számokkal, tényekkel bizonyíthatjuk, hogy ha az infarktuson átesett ember olyan életmódot folytat, amelyben továbbra is előfordul három rizikó faktor, akkor az esetek nagy hányadában három éven belül újabb szívinfarktus alakul ki. Ha két rizikó faktor fordul elő, akkor az újabb infarktus általában nyolc éven belül következik be. Egy rizikó faktor esetében nem áll fel újabb infarktus veszélye. Ebből világosan kitűnik az egyén felelőssége. A modern orvostudomány bebizonyította, hogy lehet védekezni az Infarktus ellen. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy e tekintetben nagyjából minden ember maga határozza meg a sorsát. Dr. MIROSLAV PALÁT, CSc. KÉSZÜLNEK Ä TÉLRE A Rozsnyói (Rožňava) Járási Nemzeti Bizottság elnöksége értékelő és tájékoztató értekezletet tartott a városi és helyi nemzeti bizottságok elnökei részére. A munkaértekezleten több témakörrel foglalkoztak. A legfontosabbak közé tartozik az őszi munkák menete a járás mezőgazdasági üzemeiben, a Z-akcióban folyó építkezések helyzete, és a polgári ügyek testületeinek munkája. Az utóbbiak járásszerte jó eredményeket értek el, munkájukat az iskolák pionírszervezetei és a tömegszervezetek is támogatják. Az értekezlet egyik legfontosabb napirendi pontja a lakosság téli tüzelővel és burgonyával való ellátásának kérdése volt. E téren augusztus végéig jobb volt a helyzet, mint tavaly Ilyenkor. Az intézmények részére tavaly a szükséges tüzelő 62, ez idén 67 százalékát, a lakosság részére pedig 69 százalékát biztosították. Legfontosabbnak tartották az egészségügyi intézmények, az iskolák és a szociális gondoskodásra rászorulók mielőbbi ellátását a szükséges téli tüzelővel. Ezt az igényt eddig 75 százalékban elégítették ki. A szénellátásban előreláthatólag nem lesznek gondok, ha a szállítás az eddigihez hasonlóan folyamatos lesz. A tűzifával vannak némi problémák. A raktárak nem tudják maradéktalanul leszállítani az igényelt mennyiséget. A szokatlan időjárású nyár a burgonyaellátásban is érezteti hatását. A rozsnyói járásban mintegy 400 vagon terméssel számolnak. A járás burgonyából nem önellátó, ezért a lakosság szükségletének kielégítése folyamatosan történik. A járási szervek úgy intézked tek. hogy egyelőre ötven kilogrammot utalnak ki családonként, s a szállítás szerint biztosítják a további mennyiséget-cső RTkEí!] 1980. IX. 26.
