Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-16 / 219. szám, kedd

Mi az a HHH? A TANÍTÓ (kubai) ten, Chopinen, Bartókon át egé­szen Schönbergig. A többi le­mezújdonság közül hadd említ­sem meg Liszt Koronázási misé­jét, Bartók Béla Gyermekeknek című művének teljes felvételét, a Bach-, és Vivaldi-nagylemezt, Gluck Orpheus és Euridike című operájának olasz nyelvű válto­zatát. Ügy érzem, ritka értékeket vehetnek kezűkbe az irodalom kedvelői is. öt nagylemezen ad­tuk ki a Világlíra című összeál­lításunkat, amelyen az ókortól a huszadik századig a világiro­dalom legszebb versei hangza­nak el harminc kiváló magyar művész előadásában. Csodálatos gyűjtemény a Varietas delectat sorozatban megjelent lemez is. Az egyik oldalán Ódry Árpád, Somlay Artúr, Gábor Miklós, Mensáros László és Latinovits Zoltán adja elő Vörösmarty A vén cigányját, a másik oldalon pedig Básti Lajos, Major Tamás, Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre szavalja József Attila Ódá­ját. Izgalmas és tanulságos ösz- szehasonlítani a nagy előadó- művészek versértelmezését, fel­fogását. Meggyőződésem, hogy mind a két irodalmi lemez ritka élményt szerez. Október elsejéig az itt felso­rolt lemezeket az eredeti árnál jóval olcsóbban, darabonként 50 forintért árusítjuk. Ez is az ér­telmes reklám egyik módszere. ® A Magyar Hanglemezgyár- tó Vállalatnak milyen a kap­csolata a csehszlovákiai hang- lemezgyárakkal és a lemezked- velőkkel? — Kedves kapcsolatunk van az OPUS hanglemezgyárral. Vál­lalatunkat munkatársi szálak fűzik a neves szlovák művé­szekhez és együttesekhez. Az idén Donizetti d-moll Misere-ré- jének felvétele Például Bratisla­vában készült, a Szlovák Fil­harmónia ének- és zenekarának közreműködésével. Ügy vélem, tovább kellene mélyítenünk együttműködésünket a Supra: phonnal, hiszen ez az egyik szép hagyománnyal rendelkező hanglemezgyártó vállalat Euró­pában. Többet tehetnénk műsor politikánk egyeztetésében, vala­mint a közös kiadványok terén Is. A két baráti ország között tudvalévőén élénk a turistafor­galom. örülünk annak, hogy csehszlovákiai barátaink ma­gyarországi kirándulásaik so­rán mftid gyakrabban térnek be hanglemezboltjainkba is. Buda­pesten és a határ menti vidéki városainkban egyaránt szeretet­tel várjuk a csehszlovákiai le- mezbarátokat most, a Hungaro­ton Hanglemez Hetek során is. SZILVÄSSY JÓZSEF A mikrofonnál: Jurij Levitan Már csaknem fél évszázada cseng a rádióból Jurij Levitan bemondó hangja — ez a párat­lan színezetű, erejű, és belső dinamizmustól átfűtött hang. A szovjet társadalom történe­te bővelkedik nagyszerű, izgal­mas eseményekben. Az idősebb nemzedék tagjai azt állítják, hogy amikor Levitan az első ötéves tervek sikeréről szá­molt be a rádióhallgatók mil­lióinak, bárki másnál jobban tudta tolmácsolni az alkotó munka örömét, az építkezések feszített ütemét, tudott lelke­sedést gyújtani az emberek szí­vében. Azután pedig kitört a hábo­rú: 1941. június 22-én a német fasiszta hordák betörtek a Szovjetunió területére. A frontok eseményeiről szóló jelentéseket, amelyeket Jurij Levitan olvasott fel, nimdenült türelmetlenül várták — a hát­országban és a katonák lövész­árkaiban, a partizáncsapatok­nál és az illegalitásban harco­lók konspirativ szállásain. Vár­ták a híreket sok sország anti­fasisztái, ellenállási harcosai, hogy feljegyezzék és elmondják másoknak. És a bemondó hang­jából még ha olykor ideiglenes kudarcokról számolt is be — mindenkor a győzelembe vetett mélységes és őszinte meggyő­ződés csendült ki. Levitan hangja, akárcsak az­előtt, ma is hallatszik a rádió­ból. Akárcsak azelőtt, ő ma is energiától duzzad. Öt másként nem is lehet elképzelni. .U 8y ) nevelés éve volt. Felfokozott vá­rakozás előzi meg egy faluban a tanító érkezését, aki azért jön a városból, hogy a lakosságot megtanítsa írni és olvasni. Az emberek qzonban csakhamar csalódnak: népoktatóként egy tizenöt éves fiú érkezik a falu­jukba. Vajon lesz-e tekintélye a kamaszfiúnak? Lesz-e hallgató­sága? Tiszteletben tartják-e majd őt a falu tekintélyes öreg­jei? Ráadásul az ifjú meglehe­tősen félszeg, így aztán a falu semmitől sem félő, mindenre kapható suhancainak céltáblája lesz. Hogyan birkózik meg a fiú a nehézségekkel, miként küzdi le az akadályokat, hogyan szerez tekintélyt, s férkőzik közel az emberi szívekhez — erről szól A tanító. A történet azonban nemcsak az írástudatlanság és az évszázados elmaradottság el­leni harcról szól, hanem azt is bemutatja, milyen nehézségek­kel kellett megküzdenie a szo­cializmus útjára lépő ország­nak, milyen erőfeszítéseket tett békéjének és nyugalmának meg­őrzésére. Nem hiányzik a film­ből az izgalom sem az ellen­élettel teli és nem merül ki po­litikai közhelyek hangoztatásá­ban. A történet ezáltal válik meggyőzővé; azzá, mert az em­berek nem tévedhetetlenek, nem papírfigurák, vagy ideali­zált hősök. Őszintén szeretik ha­zájukat és leljes erejükkel tá­mogatják a forradalmi kor­mányt. A műre igen sajátos filmstílus és az egyre határo­zottabban kibontakozó latin­amerikai művészi irányzat jel­lemző. Az értékek között kell említenünk az alkotás feszes képkompozícióját és Pablo Mar» tinez operatőri munkáját, mely minden képben együtt él a ren­dezői képzelettel; finom érzék­kel, mesterien használja ki a számunkra egzotikus helyszí­nek sajátos atmoszféráját. Kár, hogy ezt az egységes szerkeze­tű filmet az alkotók még meg- toldották autentikus felvételek­kel; talán ezekkel a dokumen­tumhűségű elemekkel kívánták még jobban hangsúlyozni a mondanivaló, a látottak-hallot- tak hitelességét. Sajnos, ezzel nem hogy fokozták volna, ha­nem csökkentették az összbe­nyomást. A HETEDfK SZÁZAD HOLDTÖLTEKOR (francia) Édes álom (Gyökeres György felvétele) Mozijainkban még ritka a ku­bai film. így minden egyes al­kalom esemény a filmművészet barátai számára. Ez a mostani is az, hiszen Octavio Cortazar alkotása számunkra ismeretlen világot tár fel. A film 1961-be vezet el ben­nünket, abba az esztendőbe, mely Kubában a művelődés és Jean Lefébrve (középen) a francia vígjáték egyik jelenetében Hová tűnt a hetedik század? — tette fel a kérdést Robert Lamoureux korábbi, néhány év­vel ezelőtt vetített filmjének cí­mében. A kérdésre némi humor­ral azt válaszolhatnánk, hogy a hetedik század nem tűnt el, hanem visszatért. Mégpedig újabb filmben, A hetedik század holdtöltekor címűben. Az egykor sikeres vígjáték is arra a sorsa jutott, mint álta­lában a legtöbb sikerfilm: alko­tója a mű népszerűségén felbuz­dulva, elkészítette a vígjáték folytatását. S ő is úgy járt, ahogy vállalkozó kedvű kollé­gái szoktak ilyen esetekben: a siker nem ismétlődött meg. Is­métlődnek azonban a humorsé­mák, az ötletek, nemcsak az előző részben látott vígjátéki fordulatok, hanem a műfaj el­koptatott kliséi is. A film cselekménye a német megszállás idején játszódik. Az előző részben megismert három cimbora leszerelt; az egyik vas­kereskedést nyitott, s meghívja vendégségbe két harcostársát. Nem sejti azonban, hogy fele­sége tagja az ellenállási mozga­lomnak, s a pincében egy baj­társat rejteget. A vendégek vé­letlenül felfedik rejtekhelyét, s mert gyanúsnak találják az is­meretlen látogatót, azt hiszik, hogy a ház asszonyának szere­tője ... Pajkosan szórakoztató ez a francia film, s ha nem láttuk volna előző részét, eredeti ele­meket és sikerült gageket is ta­lálnánk benne. Az egyik fősze­repet fean Lefébrve alakítja; humorát csöppnyi szomorkás hangulat tesfci sajátossá. —ym— Magyarországon a nagy hagyományokkal rendelkező Ünnepi Könyvhét után újabb nagyszabású kulturális rendezvénysoro­zat ereszt tartós és szerteágazó gyökereket: a Hungaroton Hanglemez Hetek, népszerű nevén a három H. Az október el­sejéig tartó rendezvény kapcsán beszélgettünk el dr. ERDŐS PÉTERREL, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat tájékozta­tási osztályának vezetőjével. • Az utóbbi években számos rangos nemzetközi díj jelzi, hogy a magyar hanglemezgyár­tás a komolyzene területén is figyelemre méltó sikereket ért el. — Valóban. A világhírű ma­gyar pop-lemezek és népzenei felvételek mellett az elmúlt években sikerült európai szín­vonallal mérve is figyelemre méltó lemezeket jelentetünk meg. Véleményem szerint e si­ker elsősorban világhírű művé­szeinknek és együtteseinknek köszönhető, de talán nem le­szek szerénytelen, ha hozzáte­szem, hogy az előrelépésünkben jelentős része van céltudatos kiadói politikánknak is. Nem mellékes, persze, az sem, hogy tavaly stúdiónkban fölszerelték az MCI szuper keverőpultot, amellyel új korszak nyílt meg a magyar hanglemezgyártás tör­ténetében. Évente körülbelül 70 Hungaroton márkájú komolyze­nei lemezt adunk ki. Műsordra- maturgiánkban azokra a zene­művekre összpontosítunk, amelyekkel európai, sőt világ­méretben is eredményesek és érdekesek lehetünk. Ilyen fi­gyelemre méltó, és díjakkal fémjelzett vállalkozásunk volt Bartók összes műveinek, Liszt számos érdekes, ritkán játszott és hallott zeneműveinek megje­lentetése, és sok más lemezér* dekesség, klasszikus, valamint huszadik századbeli zeneszer­zőktől. • Magyarországon milyen az érdeklődés a komolyzenei le­mezek iránt? — Növekvő. Például a Bartók összes művei sorozat meglepően nagy számban fogyott el ná­lunk. Mi igyekszünk állaitóan új híveket szerezni a komoly­zenének, s ezért indítottuk el a nagyon népszerű Szereti ön? le­mezsorozatot, amelyben Liszt, Kodály, Brahms után most Haydn, Schubert, Verdi és De­bussy zeneremekeit adjuk ki. Haydntól például a G-dúr szim­fóniát, részletet A patikus című operából, a G-dúr capricciót, a Temetés és Az évszakok orató­rium-részleteket. Kodálytól a Háry János részleteit, a Maros­széki táncokat, népzenefeldol­gozásokat és a Mátrai képeket adtuk ki. • A Hungaroton főleg az utóbbi időben rangos irodalmi lemezeket is kiad. — Évente körülbelül 30 iro­dalmi tematikájú lemezt adunk ki. Nagy vállalkozásunk volt Az ember tragédiájának, A Rómeó és Júliának teljes kiadása s még számos klasszikus irodalmi mű megjelentetése lemezen, élenjá­ró magyar előadók és színmű­vészek tolmácsolásában. • Nyilván a komolyzenei és az irodalmi lemezek népszerű­sítését szolgálják a Hungaroton Hanglemez Hetek is. — Természetesen. Nálunk még néhányan óvakodnak a népszerűsítés, hát még a rek­lám kifejezéstől, véleményem szerint oktalanul. Az a lényeg, hogy mit és hogyan népszerű­sítünk. Ugyanis mindenki jól jár azzal, ha fokozatosan nö­vekszik a komolyzenét és az iro­dalmat kedvelők tábora. Immár harmadszor rendezzük meg a Hungaroton Hanglemez Hete­ket s úgy érzem az idén sike­rült olyan lemezajánlatot össze­állítani, amely minden réteget és csaknem minden igényt kie­légít. Nyilván nagy sláger lesz Otto Klemperernek, századunk egyik legnagyobb karmester­egyéniségének lemeze, amelyen a Budapesten, 1950-ben megren­dezett hangverseny archív fel­vétele hallható. Kocsis Zoltán neve Csehszlovákiában is jól is­mert, hiszen például Prágában és Bratislavában is nagy siker­rel hangversenyezett. Mostani lemezén legjobb koncertfelvéte­lei hallhatók Schuberttól, Lisz­forradalmi csapatok garázdál­kodásai, ezek a mozzanatok azonban szervesen illeszkednek a történetbe, kiegészítik és meg­világítják a látottakat. A tanító az egyik legsikere­sebb kubai film. A fiatalok, s egyáltalán az ország forradalmi lelkesedésének ábrázolása nem illusztratív, hanem nagyot) is ANDRIS Andris arcára pillantva látom, hogy nem figyel. Lelke valahol a magasban szárnyal, nagy kér­dések körül. Csak szomszédjának jóindula­tú oldalbabökése rántja le a ki­csinyes tennivalók körébe. Ha­talmas sóhaj. Aztán elindul a toll, szántja a papírt. De nagyon lassan. Mert az iménti gondola­tok előtolakszanak, meg-megáll az íróeszköz, s látom, hogy Andris ismét repül. Andris nyitott szemmel járó, sok szépet és érdekeset látó, mindent megfigyelő fiú. Igen‘ ám, de a fellegekbe jutáshoz jármű is szükséges. Vagy lega­lábbis egy hosszú lajtorja, ha az ember a magasba vágyik. Olvasás, helyesírás, számolás képeznék a szükséges lépcsőfo­kokat, de ezeken a lépcsőkön Andris nem akar járni. Két év óta nem képes megjegyezni, hogy három ujjnyi margót hagy­jon a füzetében, ám színes kis­előadást tart a zivatar keletke­zésének okáról. Andris becsületes, egyenes és nyílt. „Otthon felejtettem!" Rosszal­lóan csóválgatja fejét. „Anyu elfelejtette beletenni!" Pedig anyu mindig tudja a dol­gát, nagyon is kiszolgálja And­rist. Most meg mi történt? Itt a reggel. A füzet viszont nincs itt! Andris nagy búsan, rosszallóan megvakarja a fejét. Ha jól meg­gondoljuk, egy rendes irkának követnie kellene a gazdáját! A fiú nagy szemében feltá­mad a düh: ilyen kicsiségekkel nem kívánhatják, hogy törőd­jön az ember! Ha egyszer hivatástudattól fű tött, lelkes kutatókkal találko­zom, de az egyiknek a sapka fordítva ül a fején, — tudni fo­gom, hogy Andrisunk mégis cél­hoz ért. MAKK FERENCNÉ ÜJ FILMEK jelenet a kubai filmből

Next

/
Oldalképek
Tartalom