Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-16 / 219. szám, kedd
a isii nem bízzak a véletlenre Néhány nappal az aratás után a Nagykaposi (Veľké Kapušany) Magtermesztő Állami Gazdaságban aránylag nyugodt volt a hangulat, az élet újból a megszokott kerékvágásban zajlott. A földeken ugyan néhol még vízzel teli mély kombájnnyo- inok tanúskodtak a gabona megmentéséért folytatott kemény küzdelemről, ám ugyanakkor már megkezdték az új termés megalapozását is. A rossz időjárás sem a növényeknek, sem az állatoknak nem kedvezett — Nagyon nehéz nyarat éltünk át — értékelte tömören az Idei aratást Szalay János igazgató. — Júniusban és júliusban mindössze hat száraz napunk volt, különben két hónap leforgása alatt ezen a vidéken 550 milliméter csapadék hullott, amit az alacsony fekvésű 1423 hektár területű határunk nagyon megsínylett. így aztán a terméshozam annak ellenére, hogy három mázsával jobb a tavalyinál, csak 3,4 tonna hektáronként. Ha azt vesszük figyelembe, hogy az elmúlt években volt már itt 4,4 sőt 5 tonnás átlag is, akkor ez gyenge eredmény, viszont ha az idei körülményeket vesszük figyelembe, akkor nem érbet minket szemrehányás. Tóth Barnabás pártelnök a következőképpen értékelte az idei aratást: — Ha az idő engedte, nem volt egy óra kiesés sem a földeken a munkában. Augusztus elsején — látva a rossz helyzetet — nyilvános pártgyűlést tartottunk, s azon felkértük a lakosságot, hogy aki csak teheti, segítsen a szem és a szalma begyűjtésében. Jöttek is az emberek, mind a három település: Veskóc, Vajkóc és Mátyóc lakossága kitett magáért. Igaz, kézi kaszával mindössze hat hektárt kellett learatni, s ez csupán két napig tartott. Elsősorban dolgozóink odaboidogultak a nyirkos, ledőlt búzával. Igaz, a négyszáz hektár búza és harminc hektár árpa átlaghozama nem kiváló, mégis örülök neki, mert ilyen mostoha viszonyok közt ez elfogadható eredménynek számít. Sajnos, ugyanez már nem mondható el a répamagról, a hüvelyesekről, s bizony a szemes kukoricáról sem. Ezek esetében már jóval nagyobb a veszteség — fűzte hozzá. Az állami gazdaság vezetősége tudatában van annak, hogy a nyár folyamán keletkezett mintegy négymillió koronás kár ront az évi gazdasági mérlegen, mégis derűlátó. Igyekszik az eddigieknél jobb feltételeket biztosítani a jövő évi termésnek, mégpedig a munka szervezésének további tökéletesítésével és a magágy minél jobb előkészítésével Hiányzó gépek Amikor Péter Árpád főgépesítővei és Kása Ödönnel határszemlére indultunk, a gépesítő nem fölöslegesen jegyezte meg, A gépeknek ilyen talajon nincs könnyű dolguk (A szerző felv.J 1980. IX. 16. adó munkájának köszönhetjük, hogy sikeresen, s a járásban az elsők között végeztünk az aratással. Ugyanakkor az önkéntes segítőket is dicséret illeti áldozatkészségükért. A kedvezőtlen időjárás kapcsán Károlyi György, az állattenyésztés , vezetője megjegyezte, hogy az káros hatással van az állatok fejlődésére és a termelékenységre is. — Mivel az első kaszálásból kevesebb takarmányunk van a vártnál, úgy tervezzük, hogy az állatok eledelének nagy részét a gabonaszalma fogja alkotni. Szerencsére a Trnavai Állami Gazdaság is ígért nekünk 100—120 vagon takarmányt, s mindamellett még a silókukorica és az eredetileg szemre vetett, de gyengén fejlődő kukorica is ad valamennyit. Így bízunk abban, hogy teljesíteni tudjuk az évi 1 millió 500 ezer liter tejeladási tervünket — eddig 10 ezer liter előnyünk van —, míg a marhahúsból mutatkozó lemaradást csirkehússal fogjuk pótolni. Kósa Ödön agronómusnak sem volt a nyáron sok öröme az időjárásból, hiszen, amint elmondta, volt rá példa, hogy a gabona hatvan százaléka víz nlatt állt. — Kombájnjaink egy-egy parcellára négyszer, sőt ötször is vissza-visszatértek, csak így hogy „az emberekkel nincs baj". Ahogy elnéztem a határt, s benne a szorgoskodó embereket, meggyőződtem, hogy velük valóban niircs baj. Sajnos van, amivel annál több: — Erőgépekkel nem állunk rosszul — folytatta a gépesítő. — Van két 120-as és egy 180-as Skoda traktorunk, két 120-as és egy nyolcvanas Zetorunk is, amelyek fennakadás nélkül megművelnék a határ nagy részét, ha lenne mivel. Sajnos, hiánycikk a tárcsa — azt saját magunk készítjük és a vetőgépeink is évtizedesek. Ezt kéne valahogy megoldani, akkor talán még az időjárás sem bosz- szantana úgy. Amikor megálltunk a 30 hektáros Tóalja dűlő végében, hogy szemügyre vegyük a napsütésben fényesen csillogó friss szántást, az eke által kihasított egybeálló nagy sárdarabokat, megértettem a gépesítő vágyát. A szántásról ugyanis lerítt, hogy a megmunkáláshoz jó gépre van szükség, különben a jó magágy csak álom marad. — Nehéz volt az aratás, alighanem a vetés is olyan lesz — állt meg mellettünk kék Crys- táljával Szatmáry Gyula. — Itt az embernek arra is ügyelnie kell, hogy a mély keréknyomokba zökkenve a fejét oda ne Tóth Barnabás (balról), Károlyi János és Kósa Ödön bízik a jó folytatásban verje a traktorfülkéhez — írta le szóval a talaj minőségét. Rövid beszélgetésünkből még egy epizód: A traktoros felállt gépére és a dombos parcella felé tekintett, a másik szántót, Kocsis Bélát kereste. — Jönnie kéne, hacsak nem ő vesztegel valahol a sárban. Persze, az is lehet, hogy ő ugyanezt feltételezi rólam, mert az elakadás itt nem ritka dolog. Nem ragadt be, jött, de csak olyan lassan, mint ahogy a távolabbi „Vajkóci legelő“ dűlőben bükkönyt arató két kombájn haladt. A tárcsázást végző Filip Zoltán Skodája sem ment olyan magabiztosan a szántáson, mint máskor. Fékezte a talaj. Egy hónap alatt kéthónapi munkát végeztek Ha valakinek, akkor a magtermesztőknek, köztük a nagy- kaposiaknak az idei elhúzódott aratás nagy gondot okozott, mert azon kívül, hogy később került a magtárba a szem, lerövidült a vetőmag előállításának ideje is. Legyen bármilyen a gépesítés, azért egy hónap nagy csúszást jelent, hiszen a vetést ugyanennyivel nem lehet későbbre napolni. Az, hogy a magnak idejében a földbe kell kerülnie, rendkívüli igyekezetre késztette az állami gazdaság dolgozóit. Szeptember küszöbén az igazgató és a vezetőség többi tagja bízott abban, hogy a hónap 25-ig a 80 vagon szem eljut a vetőkhöz. Ahogy betekintettem a veskó- ci (Veskovce) magtárba, a látvány sejtette velem, hogy nem alaptalan az igazgató állítása. Amikor pedig a csávázási végző munkások körében megjelent Gálya János raktáros és elégedetten mondta a hatalmas zsákhegyről, hogy „azt már vihetik, készen van“, kételkedés nélkül elhittem, hogy a vetők nem fognak várni a nagykaposi vetőmagra. Joggal büszkék a vetőmag minőségére is. — Ügyesen dolgoznak — értékelte Gálya János a munkásokat —, pedig ők néhányan nem is a mi dolgozóink. Zsíró László, Lusánszky Sándor, Štefan Dušička és Balogh Ferenc vasúti alkalmazott, Kenyherc István a villanytelep dolgozója. Ilyenkor itt töltik szabadságuk egy részét. Szükség van rájuk, mert sok a dolgunk és így éjei is üzemelni kell a gépeknek. Megy itt a munka, csupán abból kéne még — mutatott a Cap István által kezelt emelő targoncára —, mert egy nem győzi, kézzel pedig nehéz a zsákolás. Tisztítani akkor már csak négy-öt vagon terményt kellett, csávázni viszont többet. — Az sem sok már, szeptember 20-ig elvégezzük — hangzott a ma gabiztos kijelentés. A kelet-szlovákiai síkság egyik legkeletibb mezőgazdasági üzemében tett látogatást értékelve igazat adok Szalay János igazgatónak abban, hogy szorgalmasak az ottani dolgozók. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem elégedettek a jelenlegi eredményeikkel. Jobbakat akarnak elérni, s hogy ez sikerüljön, azt nem a véletlenre bízzák. GAZDAG JÓZSEF Építőgépek Brnóban Az idei év a hatodik ötéves tervidőszak utolsó éve, így a brnói nemzetközi gépipari vásár kiemelt gépgyártóágazata akár felkiáltójelként is értelmezhető az említett időszak végén. Annak hangsúlyozására, hogy az építőipar az elkövetkezendő ötéves terv időszakban az eddiginél még nagyobb szerepet kap majd a népgazdaság életében. Az építőipar részére előírt feladatok ez idáig sem voltak lebecsülendőek, hiszen lakás-, út^, gyár-, metró-, vagy energetikai beruházások egész sorát kellett megvalósítania. Ez a tény megmutatkozott a gépipar struktúrájának kialakulásában is. Ebben ugyanis jelentős helyen szerepel az építőipar, amely teljes hazai gépipari termelésünk 5 százalékát teszi ki, kielégítve a hazai szükséglet mintegy 50 százalékát. A megtermelt mennyiségnek több mint a fele exportra irányul. A kiállításon tehát az építő, útépítő és földmunkagépek indokoltan kaptak kiemelt helyet. E termékek a 160 ezer négyzetméternyi kiállítási területnek mintegy egyhatodán kaptak helyet. Köztük 23 csehszlovák külkereskedelmi vállalat és több részvénytársaság szóban forgó termékei is. Elsősorban a Strojexport, a Pragoinvest, a Sigma és a Martimex jeleske dett ezen a területen. A Strojexport már hagyományosan az A pavilon melletti nyitott térségen állítja ki építőgépeit, amelyek a hazai nehézgépipar élenjáró üzemeinek gyártmányai. Például a Detvai Nehézgépipari Gyár jól bevált hidraulikus rakodógépei is itt láthatók. Az UN jelzésű rakodógépcsalád nagy népszerűségnek örvend a szovjet építőipar berkeiben, s a legnagyobb mennyiségben a Szovjetunióba szállítjuk. Azonban további szocialista országok és egész sor nyugati ország építőipari szakemberei is megismerhették jó tulajdonságait. Látható a kiállításon az UN 053-as, UNC 200- as, az UNK 320-as és egy újdonságot, az UNC 060-as univerzális rakodógép. Ugyancsak a detvai gyár UDS 110-es rakodója lánctalpas alvázon, az UDS 113-as pedig teherautóalvázon látható. Az uničovi gépgyár két kanalas kotrógépe a DHÖll-esés a DH 103-as is látható a Strojexport kiállítási területén. Mindkét géptípust, akárcsak a detvai gépgyár említett gépeit is nagyon jól ismerik már a hazai építőipar szakemberei. Ezek a gépek már részt vettek a Liptovská Mara-i vízi erőmű építésének munkáiban is, s ugyancsak jelen vannak a GabCíkovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésén. Az uničovi gépek az utóbbi építkezésen nem a legdicséretesebben mutatkoztak be, ezek a javított típusai remélhetőleg jobbak lesznek a korábbiaknál. Ugyancsak itt láthatók a Dubnica nad Váhom-i Nehézgépipari Gyár jól ismert Poc- lain típusú hidraulikus kotrógépéi is. A Nové Mősto nad Me- tují-i Stavostroj a már korábban is ismert vibrációs úthengerei mellett láthatók a nagy teljesítményű scraperek is. Egész sor betonozóberendezés is látható, jobbak, korszerűbbek a korábbiaknál. Vannak nagy teljesítményű betonkeverőegységek, mint például az SB 20, az autóbetonkeverők, betonszállítóeszközök, cementtartályok és további hasonló különböző teljesítményű és más-más fajta építkezést szolgáló berendezés. Itt láthatók a bratislavai Strojstav vállalat, a Komoranyi Krušnohorské strojírny gyártmányai is többek között. Nem tartozik szorosan ide, azonban az építőipari gépgyárak saját berendezése között majd minden bizonnyal megtalálható a jövőben a Mostáreň Brezno nemzeti vállalat MB 1645 P elnevezésű futódaruja — ez újdonság a gyár termékeinek sorában. A Pragoexport külkereskedelmi vállalat pavilonjában látható az az AD 20-as autódaru, amelyet Tatra 148-as alvázára szereltek, és ez a termék indult a hétfőn kiosztára került 40 aranyéremért folyó versenyben is. A korábbi AD 160-as típustól nagyobb teljesítményével tér el, ennek az új típusnak 20 tonna a teherbírása, s emei ott, hidraulikus alkatrészei tökéletesebbek és önsúlya is kisebb. Ugyancsak a Pragoexport állította ki a prerovi gépgyár DCD 500X400, és a DCD 2000X1600- as berendezését mindkettő a kemény építőanyagok durva őrlésére alkalmas. Ezekkel a nagy berendezésekkel szemben a Pragoinvesta kisebb építőipari berendezéseket, szerszámokat állított ki; egész sor pneumatikus légkalapács és ütvefúrógép látható kiállítási részlegén. Az építőipari gépek kollekcióját a Martinex és az Intersig- ma gyártmányai egészítik még ki. Á martini részvénytársaság mutatja be a KB 160/60 típusú úszó perselyes kotrógépet, amelyet a komáromi hajógyárban készítettek. Ennyit előzetesként e kiállított nagyon sok érdekes termékből, amelyek egyes jelentősebb darabjainak ismertetéséhez a későbbiek során még visz- szatérünk. — mj — JÓ KÖZÖSSÉG — KIVÁLÓ EREDMÉNYEK A Gombai Állami Gazdaság baromfitelepe Csallóközcsű törtökön (Štvrtok na Ostrove) található. A tojásgyárnak is emlegetett telep egyik pavilonjában látható grafikonok és fényképekkel kiegészített dokumentumok segítségével ábrázolják az 1970 óta itt működő szocialista munkabrigád sokrétű tevékenységét. Az egyik tabló anyaga azt adja tudtul, hogy a közelmúltban az 56 tagú kollektíva az ezüst mellé megkapta az arany fokozatot is. Nem volt könnyű idáig eljutniuk, hiszen az itt dolgozók többsége családos anya, akik a rájuk háruló termelési és egyéb feladatokat, amelyeket a i'ollektíva a termelési feladatokon kívül vállalt a családi gondok egyeztetésével igyekeznek megvalósítani. Hogy miként, erről beszélgettünk Josef Bohumil mérnökkel, az üzemegység vezetőjével és a kollektíva tagjaival. Megtudtuk, hogy e baromfi- telepen csak megfelelő minőségű tojóhibrideket nevelnek, ami tyek az iparszerű tenyésztési technológia segítségével egyre nagyobb hús- és tojá*-- hozamokat produkálnak. Az is természetes, hogy ily módon a termelési költségek is egyre alacsonyabbak. Példaként említette az üzemegység vezeiőie, hogv míg 1967-ben 16 ezer baromfit 91 dolgozó gondozott, addig ma 133 ezer baromfit mindössze 56-an gondoznak. Lényegesen növekedett az egy tojóra jutó tojáshozam is. Franó Ilona szakszei vezeti műhelybizottsági elnök szerint a kiváló gazdasági eredmények csak jó munkával érhetők el, s csak úgy, ha a vezető és a beosztott egyaránt ismeri és teljesíti a rábízott feladatokat, s ahol. mindehhez a dolgozók munkakezdeményezése párosul. A szóban forgó kollektíva 1971 óta évente közel 1,5 millió korona értékű kötelezettségvállalás teljesítésével járul hozzá a feladatok teljesítéséhez illetve túlteljesítéséhez. Tavaly viszont már 2 millió koronát hoztak ily, módon az üzem konyhájára. — Hogy mi mindent takar ez az összeg, arról sokat lehetne beszélni — mondja Vízenl Klára brigádvezető. — Többek között a társadalom asztalába terven felül 1,5 millió korona értékű tojást szállítottunk, észszerűbb takarmányozással és a gépek gondosabb karbantartásával is jelentős megtakarításokat értünk el. Továbbá ősz- szegyüjtöttünk több mint 5000 kilogramm hulladék papírt és társadalmi munkában 1406 órát dolgoztunk. A brigádvezető a céljaikat illetően elmondotta, hogy elsősorban az állatállományt szeretnék 200 ezerre növelni, hatékonyabban kihasználva a meglevő technológiai berendezések teljesítményét. Ugyanakkor nem felejtik el, hogy az aranyfokozat kötelez is, mégpedig a minőség javítására, a hatékonyság állandó növelésé- re. MÉRT ISTVÁN
