Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)
1980-08-16 / 193. szám, szombat
A világ haladó közvéleménye elítéli a veszélyes washingtoni terveket (ČSTK) — A nemzetközi sajtó továbbra is nagy figyelmet fordít az Egyesült Államok új nukleáris stratégiájára, amelyet Carter 59. számú elnöki rendeiete tartalmaz. A világ köz* véleménye az emberiség szempontjából igen veszélyesnek tart ja a fegyverkezési hajsza újabb fordulóját jeleníti washingtoni terveket. A bolgár Narodna Armija cinül lap megállapítja, hogy az új amerikai nukleáris stratégia jellege teljesen megfelel fő alkotói nézeteinek, akik vak szovjetellenességükkel szereztek maguknak hírnevet. A Brzezinskihez hasonló politikusok felelőtlen szándékainak’ semmi köze a reális valósághoz. A berlini Junge Welt cikke rámutat, hogy az új doktrína épp azon a napon került a nyilvánosság elé, amikor emberek’ milliói világszerte Hirosima és Nagaszaki áldozatairól emlékeztek meg. A Washington Posi című amerikai lap annak a véleményének ad hangot, hogy a ,,carteri 59-es“ az amerikai külpolitika „kemény vonalát“ támogató befolyásának növekedéséről tanúskodik. A lap hangsúlyozza, hogy a nemzetbiztonsági tanács munkatársai most a nukleáris háború stratégiájára fektetik a SALVADOR TOVÁBBRA IS FESZÜLT A HELYZET Az általános sztrájkot követően megbénult az ország élete (CSTK) — Salvadorban az általános sztrájk befejezése után továbbra is bonyolult és feszült a helyzet. Mint arról a salva- Üori demokratikus körük képviselői beszámoltak, az ország gazdasági élete gyakorlatilag teljesen megbénult. San Salvadorban és több más városban megszakadt az ivóvár - és az elektromoslner- gia-ellátás, a nagy gyárakban leállt a munka, az üzletek és üzemek zárva tartanak. Az utcákon megerősített katonai és rendőrjárőrök, harckocsik és páncélautók cirkálnak. 'A főváros fölött repülőgépek és helikopterek köröznek. Hírügynökségi jelentések szerint a kormánycsapatok csütörtökön többször nyitottak tüzet a békés lakosságra. A fegyveres erők megtorló akciói során csütörtökön további 34 személyt gyilkoltak meg. Az emberi jogok salvadori bizottsága a feszült helyzettel kapcsolatban olyan adatokat hozott nyilvánosságra, amelyekből kitűnik, hogy a junta véres akcióit amerikai szakemberek irányítják. A salvadori néppel való szolidaritás panamai bizottsága A salvadori terror egyik áldozata (Telefoto — ČSTK) üzenetet adott át Panamá városban az Amerikai Államok Szervezete képviselőinek azzal összefüggésben, hogy Salvadorban súlyosan megsértik az emberi jogokat. Arra való tekintettel, hogy bizonyítékok vannak arra, hogy az Egyesült Államok katonai intervenciót készít elő Salvador ellen, a bizottság azt követeli, hogy az AÄSZ gátolja meg a salvadori ügyekbe való nyílt beavatkozást. A mexikói kormány a salvadori junta megtorlásai miatt hazahívta San Salvador-i nagykövetét. hangsúlyt, ahelyett, liogy azt megakadályoznák. Az új doktrína bírálóinak véleménye szerint a „korlátozott nukleáris háború” folytatásának a lehetősége még inkább fokozza a nukleáris világkatasztrófa kirobbanásának valószínűségét —> írja a Newsweek amerikai magazin. A New York Times londoni tudósítója jelentésében arra mutat rá, hogy az amerikai nukleáris stratégia módosítása komolyan nyugtalanítja Európát a nukleáris konfliktus lehetősége miatt. A római Paese Sera című lap véleménye szerint az a tény, hogy Muskie amerikai külügyminiszter csak az újságokból értesült az elnök 59. számú rendeletéről, arról tanúskodik, hogy az amerikai kormányzatban a Brzezinski vezette legreakciósabb körök adják meg az alaphangot. A lap külön hangsúlyozza, hogy az új doktrína összefügg az amerikai nukleáris közép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai elhelyezésével. Az Egyesült Államok Nyugat-Európát arra akarja kényszeríteni, hogy a fegyveres erők szokásos korszerűsítésének ürügyén csatlakozzon új stratégiájához — hangoztatja a lap. Amerikai szenátor a SALT—H ratifikálásáért (ČSTK) — Ala« Cranston amerikai szenátor a kalifornia Fresno városban mondott beszédében követelte, hogy léptessék 'hatályba a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról szóló második szovjet—a meri-* kai szerződést. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között mély ellentétek vannak. Ha háborús konf. liktus robban ki, ez könnyen atomháborúvá fajulhat, amely, megsemmisítheti mindkét országot. Ezért rendkívül fontos, hogy megtaláljuk az utat a Szovjetunióval való háború veszélyének elhárítására. A SALT —II. szerződés megbízható mechanizmus az atomstabilitás megőrzése szempontjából. KOREA ÜNNEPE Harmincöt év telt el azóta, hogy Korea felszabadult a japán elnyomás alól. Az 1910 óta tartó japán megszállásnak a szovjet fegyveres erők beavatkozása vetett véget. A szovjet csapatok a szövetségi szerződés alapján a partlzánmozgalom hathatós támogatásával ,1945. augusztus 15-én a 38. szélességi foktól északra felszabadították Korea területét. Itt népi bizottságok vették kezükbe a hatalmat. 1945. szeptember 6-án képviselőik találkoztak Szöulban, és kikiáltották a Koreai Népi Köztársaságot. A 38. szélességi foktól délre az Egyesült Államoknak sikerült a Koreai- félszigetet két államra szakítani és hatalomra juttatni az ország déli részen az Amerika- barát bábrezsimet. Északon szeptember 9-én kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köz társaságot. A kél ország kapcsolatait állandóan zavarták a demarkációs vonal mentén délről elkövetett incidensek, amelyek 1950 júniusában a dél-koreai csapatok nyílt támadásává fajultak. Kitört az úgynevezett koreai háború, amely több mii- - lió emberéletet követelt és hatalmas károkat okozott. A két állam eltérő fejlődésének következményei főleg a legutóbbi események tükrében szembetűnőek. A Koreai NDK sokoldalúan fejlődő állam, amely következetes békepolitikát folytat. Amint azt a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának 17. ülésén hangsúlyozták, az ország ez irányban jelentős sikereket ért el. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a háború óta erőfeszítéseket tesz az ország bé< kés egyesítésére. Az elmúlt években több javaslatot terjesztett elő, amelyekre azonban a dél koreai fél elutasító választ adott. Legutóbb 1980. Január 12-én fordult felhívással a népi Korea kormánya Dél-Koreához, hogy kezdjék meg a párbeszédet a két Korea között. Néhány, találkozó után megállapodtak’ abban, hogy a két ország kormányfője Panmindzsonban találkozik. A dél-koreai rezsim az oka, hogy a találkozók előkészítése mindig zsákutcába jutott. Dél Koreában egyre többen tudatosítják, hogy a szöuli katonai junta csak az Egyesült Államok katonai és politikai támogatásával folytathatja nép-* ellenes politikáját. Washington érdeke, hogy Dél-Koreában a jelenlegi rendszer maradjon to-f vábbra is hatalmon. Erről tanúskodik Carter elnöknek az a kijelentése, hogy „Dél-Korea és az Egyesült Államok kapcsolataiban semmi sem változik, s hogy az Egyesült Államok a jövőben is teljesíteni fogja Szöullal szembeni szerződéses kötelezettségeit“. Washington politikája a világnak e térségében leleplezi a Carter kormányzatnak és szöuli szövetségeseinek valódi céljait, amelyek nem a két országrész békés egyesítésére irányulnak, hanem minél hosz- szabb ideig fenn akarják tartan ni a jelenlegi helyzetet. (ő.}' Befejeződött a demokratapárti elnökjelölő kongresszus Bírálat és vádaskodás Carter felemás kijelentései (ČSTK) — Tegnapra virradóra New Yorkban befejeződött a Demokrata Párt kongresszusa. Utolsóként Walter Mondale al elnök és az elnökjelölt Carter mondott beszédet. A két politikus beszéde semmi újat nem tartalmazott. Mondáié dicsérte Cartert és azt mondta, hogy az Egyesült Államok a következő négy évben nem nélkülözheti őt, Carter HÁBORÚELLENES TÜNTETÉS TOKIÓBAN (ČSTK) — Tokióban tegnap háborúellenes ifjúsági tüntetésen emlékeztek meg a japán militarizmus vereségének 35. évfordulójáról. A fiatalok a fegyverkezési költségek emel-1 kedése ellen tiltakoztak. A tüntetők követelték a japán—ame. rikai katonai szövetség felszáj molását, és a katonai előkészü letek leállítását. A Japán Kommunista Párt és más ellenzéki pártok a háború befejezésének 35. évfordulójára nyilatkozatot adtak ki, amely- ben határozottan tiltakoznak a japán militarizmus felélesztésére tett törekvések ellen. 1980 Vili. 18. A z ENSZ égisze alatt — több mint egyéves szünet után ■—ismét tárgyalóasztalhoz ülnek a ikét ciprusi népközösség képviselői. Kiprianu államfő és Denktas, a török közösség vezetője a korábbi megállapodások értelmében újítja fel párbeszédét a ciprusi válság rendezésének lehetőségeiről. A tárgyalásoknak a ténye pozitív, hisz lehetőség nyílik a megállapodásra. A korábbi megbeszélések fényében azonban nem lehetünk most sem bizakodóak. A két ciprusi közösség viszálya tulajdoniképpen régi eredetű, s nem rendeződött húsz évvel ezelőtt sem, amikor az ország elnyerte függetlenségét. Ellenkezőleg: amikor Nagy-Britannia a függetlenség megadása előtt Görögországgal és Törökországgal tárgyalt a rendezésről, olyan megoldás született, amely csak táptalaja lett a feszültségnek. Az 1959-es londoni, ill. zürichi háromoldalú megállapodások ui. arra Irányultak, hogy a lehető legnagyobb mértékben érvényesüljenek London, Athén és Ankara érdekei. Eszerint bármelyik fél egymaga is beavatkozhat Ciprus ügyeibe, ha arra okót lát. (Hogy pl. Törökország miképp értelmezte ezt a megállapodást, mutatja az 1974-es Invázió.) Tény az is, hogy az 1980-ban érvénybe lépett alkotmány bizonyos előjogokat biztosított a lakosságnak csupán 18 százalékát alkotó török népcsoportnak, ami szintén a két közösség közötti viszony romlásához vezetett, ami végül 1903-ban fegyveres konfliktussá fajult. Ezután, 1964-ben érkeztek a szigetre az ENSZ-katonák, s azóta is ott tartózkodnak. A mostani helyzet 1974 júliusára vezethető vissza, amikor arra, hogy Ciprus ismét egységes országgá váljon. Az elmúlt hat év alatt számos ENSZ-határozat született Ciprus ügyében, többször ültek tárgyalóasztalhoz az érdekelt felek. A határozatoknak azonban nem volt foganatja, s a párbeszédhez fűzött remények is szertefoszlottak. Különböző nemzetközi fórumokon számtaRévbe juí-e Ciprus halója? az akkor még hatalmon levő görög katonai junta támogatásával az EOKA—B terrorszervezet puccsot kísérelt meg Ma- kariosz érsek ellen. Ez szolgáltatott ürügyet a török csapatok inváziójára, Ciprus északi részének elfoglalására, s ezzel az ország kettészakítására, ami súlyos következményeikkel járt mindenekelőtt a görög lakosságra nézve, és tovább mélyítette a két népcsoport közötti szakadékot. A török hadsereg ui. a sziget területének azt a negyven százalékát foglalta el, amely a legtermékenyebb, s Innen eredt Ciprus nemzeti jövedelmének hetven százaléka. Csaknem 200 000 itt élő görög kényszerült otthona elhagyására, délről pedig több tízezer török költözött északra. A két országrészt kettéválasztó ún. „zöld vonal“ országhatárnak is megfelel, s kevés lehetőséget ad mint azt Ezetkiasz Papaioannu, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja, az AKEL főtitkára megállapította — nem kibékílhetet- lenek. (Jó példa erre, hogy a párt soraiban és vezetésében egyaránt megtalálhatók a török és görög ciprusiak.) A két népközösség ellentéte csupán az egyik — de mint mondottuk: nem áthidalhatatlan — vonaOkozása a ciprusi válságnak. Könnyű megadni a választ arra a kérdésre, valójában kiíiek az érdeke a jelenlegi helyzet konzerválása. Az amerikai imperializmusnak, NATO-beli szövetségeseinek nagyon is megfelel, hogy Ciprus kettéosztottsága miatt tulajdonképpen „senki földje“, a sziget- ország státusza bizonytalan. Irán elvesztése, valamint Törökország megbízhatatlansága nyomán rendkívül megnövekedett Ciprus stratégiai értéke. Az ország területén levő brit katonai támaszpontokat az amerikaiak szabadon használhatják, s innen folytatják ellenséges tevékenységüket a Szovjetunió és a többi szocialista ország, illetve a haladó arab országok ellen. Washington és Brüsszel minden törekvése arra irányul, hogy Ciprust támaszpontjává, „elsüllyeszthetetlen repülőgép- anyahajóvává“ változtassa. Ennek tudatában nehezen képzelhető el, hogy a közeljövőben révbe jut Ciprus zátonyra futott hajója. (pap) lanszor hangoztatták, hogy a ciprusi válságot külső beavatkozás nélkül, a két népcsoport közötti tárgyalások útján kell rendezni, s minden külföldi csapatot ki kell vonni a szigetről. A válság egyik oka, hogy a két közösség igen eltérően képzeli el az ország jövőjét, pl. az államformát, az egyes közösségek lakta terület nagyságát stb. illetően. A görög fél, érthetően, hallani sem akar egy olyan kéttagú federatív államról — ahogy azt Denktasék javasolják —, amelyben a lakosság jóval kisebb részét képező törökök aránytalanul nagy területet mondhatnának magukénak, s amelyben kizárt lenne, hogy az 1974-ben elmenekült görög ciprusiak visszatérhessenek otthonukba. Az álláspontok tehát nehezen egyeztethetők, az ellentétek nagyok, azonban — ugyanezt tette, csak más sza< vakkal. Carter a republikánusokat azokért a tervekért bírálta és vádolta, amelyeket az ő kormánya már csaknem négy éve megvalósít. Kijelentette, hogy a republikánus elnök lázas fegyverkezést indítana, ugyanakkor! hangsúlyozta, hogy az ő kormányzása idején növekedtek a fegyverkezési kiadások, korszerűsítették az amerikai stratégiai erőket, létrehozták a gyorshadtesteket, és az Egyesült Államok megkezdte a szár- nyasrakéla-fegy verek fejlesztését és gyártását. Védelmében vette a Camp David -i megállapodásokat, és újabb támogatást ígért Izraelnek. Védte a moszkvai olimpia elleni bojkottját és a gabonaembargót is. Amikor erről beszélt, a küldöttek egy része á teremben hangosan kifejezte elégedetlenségét. Mások már, elégedetlenkedtek, még mielőtt Carter beszélni kezdett. Maryland állam küldöttsége tüntetőleg kivonult a kongresszusi teremből. A Demokrata Párt egységének beígért demonstrálása sem volt valami meggyőző. Kennedy szenátor nem titkolta, hogy fenntartásokkal fogadja Carter politikáját, s hogy az elnöknek ígért támogatás kérdésében ugyanígy jár el. Lehet, hogy a küldöttek többsége abban a percben arra gondolt, amit William Winpisinger, Maryland állam küldöttségének vezetője mondott ki hangosan: a Demokrata Párt kongresszusa azzal, hogy Cartert jelölte, felelőssé vált azért, hogy Ronald Reagant választják meg az Egyesült Államod új elnökévé. A Demokrata Párt kongresz- szusának az „öröm ünnepének“ kellett volna lennie, de zajos szertartássá változott. A The Guardian című lap így értékelte a New York-i konvenciót, A The Daily Telegraph megállapítja, hogy Carter újrajelölé-1 sének bejelentésekor a fogadtatás messze elmaradt a négy évvel ezelőttitől. Cartert ugyan jelölték, de a Demokrata Párt tartózkodóan fogadta A New York-i konvenció nem volt az elnökválasztásokhoz vezető gyors start, amint azt Carter remélte, írja a The Economist című lap.
