Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)
1980-08-16 / 193. szám, szombat
I NYELVŐR K ««i ** U ozos erővel A lénártfalai (Lenortovce) földekről gyorsan fogy az aratni való Mintha csak meghazudtolni igyekezne magát az utóbbi hetek, hónapok rendkívül hűvös ‘és esős időjárása. Kora reggel óta megint igazi nyárhoz illő, vakítóan ragyogó napsütés aranyozza be az egész Sajómentét. A gabonamezők fölött már délelőtt megrezdül, aztán hosszú órákon át kitartóan vibrál az átforrósodott levegő. Legszívesebben a hűsítő vízparti árnyékba húzódik ilyenkor az ember. A lénártfalai Vörös Csillag Egységes Földmüveszöuetkezet határában, a közép-szlovákiai kerület legtermékenyebb mező gazdasági vidékén viszont másként vélekednek erröJ a megizzadt, porlepte testű aratók. Semminek sem örülnek jobban, mint a felhőtlen augusztusi napoknak. — A szokásosnál mi is később kezdtük az aratást — mondja a kombájnosok szorgalmát magyarázva Madarász San dór elvtárs, az efsz elnöke, a Szövetségi Gyűlés képviselője. — Az elmúlt években július végén, augusztus elején többnyire már csak a felszántott tarlók mutatták nálunk a gabonaföldek helyét. Most viszont ennél korábban még a kaszák élét sem próbálhattuk ki rendesen a szövetkezeti dűlőkben. Kom- bajnosaink Magyarországon, a Kiskörei Tsz földjein fogtak bele a legfontosabb nyári csúcsmunkába. Július 16-tól augusztus 3-ig mind a hat E—512 es gépünkkel az országhatár túloldalán dolgoztak a termes mielőbbi betakarításáért. — Miért éppen oda mentek segíteni? — A kiskörei termelőszövetkezeti tagokkal három évvel ezelőtt kerültünk közeli kapcsolatba, amikor Heves megyében rendkívül nehéz volt az aratás. Azokban a napokban Bozó Jenő elvtárssal, az SZLKP Rimaszombati Járási Bizottságának titkárával és Vitárius Lajossal, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetőjével hármasban hivatalos látogatáson voltunk a magyarországi testvérmegyében. Vendéglátóink elpanaszolták a gabonabetakarítás nehéz körülményeit. Megemlítették, hogy a sajátjaik mellé újabb kombájnokra lenne szükség az aratás sikeréhez. Távírón azonnal felhívtuk az otthoniakat. Mire másnap hazaértünk, a rimaszombati járásból 80 kombájn már át is ment az országhatáron. Azóta együtt aratunk a kiskőreiekkel, akik most két John Deere, egy Bizon Gigant nagyteljesítményű kombájnnal és három pótkocsis teherautóval viszonozzák a legutóbbi kölcsönt. A Vörös Csillag Egyseges Földműveszövetkezet határában nyaranként 1100 hektáron érik be az árpa és a búza. A késedelem nélküli, jó minőségű betakarítás érdekében — az elmúlt évek ugyancsak jó bevált gyakorlatát folytatva — a lé- nártfali és a kiskörei aratókkal ismét együtt dolgoznak a Veiími és a Tuchorastl Efsz I kolíni járás) kombájnosai is. — A csehországi partnerekkel hat éve kooperálunk — folytatja az elnök. — Nagyfo- „ kú és kölcsönös az együttműködés sikerei feletti elégedettség. Bár a kooperációs szerződések járási szinten kötődnek, a vei írni és a tuchorastl kombájnosok mindig külön kérik, hogy Lénártfalára küldjék őket. «cmoriiik egymást, barátok vagyunk. Egyikük, Miroslav Mužík, legújabban a rokoni kapcsolatok ápolására is kihasználja az itt töltött nyári napok szabad óráit. Vendég- kombájnosként nálunk ismerkedett meg a feleségével. Most már rendszeresen családostól jár vissza hozzánk. A kilencven hektáros Székié- dűlőben Végh István mérnök, az efsz főagronómusa is megemlíti ezt a kedves történetet. Közben bemutatja a tarlószélen éppen egy-két fordulónyit pihenő veiími fiatalembert és a vele csaknem egykorú tu- chorasti Josef Sevöíket. Amíg kifújják magukat, a váltótársak újabb hízlalókúrára jöttünk volna ... Hangos nevetéssel nyugtázzuk a víg kedélyű és már-már birkózó termetű kombájnos találóan szellemes fogalmazását. Néhány száz méterrel távolabb, a dűlő másik felében a kisköreink vágják a búzát. — Most már reggel héttől este kilencig is arathatunk — újságolja nem titkolt örömmel Oláh István, miközben a kombájn hatalmas tartályából Tolmács László gépkocsijára vastag sugárban ömlik az aranyló szemzuhatag. — Hogyan győzik a tizennégy órás kemény munkát? Madarász Sándor, Josef Ševčík, Végh István mérnök és Miroslav Mužík egyformán elégedett az elmúlt napok teljesítményeivel Vastag sugárban ömlik gépkocsira az aranyló termés helyettesítik őket a tábla túlsó végén dohogó gép nyergében. — Negyedik, illetve ötödik alkalommal dolgozunk ebben a határban — számolgatja később ogvmást kiegészítve a két ügyes vendégkombájnos. — Valamennyien mindig szívesen jövünk segíteni. Tudjuk, hogy nagy-nagy szeretettel várnak minket az itteniek. Hamar ösz- szebarátkoztunk velük, az utóbbi három évben pedig a magyarországiakkal is. Mindenben jól megértjük egymást. Rögtön tolmács is akad a helybeliek közül, ha a kiskőriekkel akarunk beszélgetni. Amikor majd learatunk Lénártfalán, a veiími, illetve a tuchorasti gabonamezőkön ugyancsak közösen folytatjuk a munkát. — Hogyan törődnek önökkel a vendéglátók? — Mindennel tökéletesen elégedettek vagyunk — válaszolja meggyőző hangon Josef Ševčík. — Elsőrendű szállásunk van a szövetkezet korszerű szociális épületében. Ugyanott, az üzemi étteremben ülhetünk a szépen megterített asztalokhoz. A szakácsnők változatosan és nagyszerűen főznek. Napjában annyi féle és olyan sok ételt raknak elénk, hogy egyre inkább úgy érezzük magunkat, mintha nem is aratni, hanem Minden percet kihasználva, a tartály ürítése közben sem állnak me9 a gépek (A szerző felvételei) — Napközben többször váltjuk egymást a gépeken. Az ilyen szép táblán viszont különben is öröm aratni. Amint elköszönnek, hosszan dicsért szorgalmukat az elnök. — Naphosszat egyszer sem állnak meg fölöslegesen a gépek. Szinte menet közben váltakoznak a kombájnosok. Amióta a gép- és traktorállomásról is ide irányítottak egy E—512- est, összesen 14 kombajn aratja a termést. Kezelőik, Szén Bálint, Sipos Károly, valamint a Vörös Csillag Efsz dolgozói, Ondrej Karola, Madarász Géza, Pásztor Sándor, Jozef Holubek, Szekeres Tibor és a többiek helytállásának köszönhetően az elmúlt hét végén túljutottunk a munka első felén. Ha továbbra is megmarad a jó idő, legkésőbb augusztus 17-én raktárba kerül az utolsó hektár gazdag termése. A hozamokat illetően nagyon elégedettek vagyunk. Az eddig levágott parcellákon, az alávetéses őszi árpa kivételével, hektáronként 50 mázsánál mindenütt több termett. Az egyik dűlőben pedig 69 mázsás hektárhozamot értünk el. A nagy kiterjedésű szövetkezeti határ minden részén példás szervezettséget bizonyítva, gyors ütemben fogy a nyári munka. — Mivel elég tehergépkocsit biztosítottunk a gabona behordá- sára, a felszabadult traktorokkal az azonnali szalmabegyüj- tés és a folyamatos tarlóhántás, illetve nyári középmélyszántás mellett a szenázsolást is egyidőben végezhetjük — mondja a főagronómus. — Erre még soha nem volt példa a korábbi években. Ezúttal négy öt nappal az aratás befejezése Titán eltűnik az utolsónak megüresedő tarló is, hogy gyorsan földbe kerülhessenek a másod- vetemények. Ezt a munkát szintén a lehető legjobb minőségben végezzük majd el a tarló, keverékek értékes takarmányt jelentő jó termése érdekében. Amíg erről beszélgetünk, a szövetkezet csízi részlegén éppen új táblába kezdenek a kombájnosok. LALO KAROLY „Fakultatív" korház? A véradásban elért jó eredményekhez elsősorban a kas sai (Košice) fakultatív kórház vérellátó osztályának dolgozói, valamint a Csehszlovák Vöröskereszt tagjai járultak hozzá a kelet-szlovákiai kerületben — közli az olvasóval egy újsághír. De mi az a fakultatív kórház? — teszi fel a kérdést joggal az olvasó. Aki jártas a szlovákban, mindjárt sejtheti, hogy ez a fakultná nemocnica rosszul megválasztott megfelelője a szövegben. Fordításról lett volna tehát szó, ezt a félig szlovák, félig latin kifejezést kellett volna magyarra fordítani. A szlovák részét: a nemocnicá-1 sikerült is lefordítani kórház-ra, de a latin eredetű alapszóból szlovák képzővel alkotott fakultná melléknevet nem. Helyette egy szintén latin eredetű, de más jelentésű melléknevet használ fel a fordító, ezt: fakultatív. A fakultatív azt jelenti a nyelvünkben: képesség szerinti, tetszés szerinti, választható, hiszen az egyetemi kart is jelentős facultás alapszavának ez az eredeti jelentései: lehetőség, képesség, bőség. Bizonyos egyetemi és középiskolai tantárgyak is lehetnek fakultatívak, vagyis mindenki képességei áíerint választhat közülük. Ezekre mondjuk magyarul: választható tantárgyak. A fakultatív kórház kifejezés tehát esetleg valamit tetszés szerint választható kórházat jelöl a szövegben, vagyis semmi esetre sem azt, amit a fakultná nemocnica. Nem bizony, mert ha valami fakultatív kórházról lett volna szó a szlovák szövegben, akkor így hangzott volna ott a kifejezés: fakultatívná nemocnica. De hát ilyen kifejezés a szlovákban sem használatos. Mi akkor a fakultná nemocnica megfelelője a magyarban? Ez a kifejezés csak értelem, nem pedig szó szerint fordítható le. A szlovák azt a kórházat nevezi fakultná nemocnicá-nak, amely az orvosi karhoz tartozik, az orvosképzés céljait szolgálja. Az effajta kórháznak a magyarban ez a neve: egyetemi kórház vagy klinika. Noha a magyarban a fakultás név is ismert, helyette egyetemi vonatkozásban már inkább a kar szó használatos. így a szlovák lekárska fakulta is orvosi kar, a filozofická fakulta meg bölcsészettudományi vagy rövideb- ben: bölcsészeti kar stb. A fakultný, -á, -é szlovákosított melléknévnek így általában a kari melléknév a magyar megfelelője, de nem minden esetben. A fakultná rada lehet kari tanács, a fakultný. výbor: kari bizottság, de a fakultná nemocnica nem fordítható kari kórház-nak, mert ilyen szókapcsolat a magyarban nincs. Nyelvünk a kórháznak nem az orvostudományi karhoz, hanem az egyetemhez való tartozását fejezi ki, ezért az egyetemi kórház kifejezés terjedt el, s mellette a klinika. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon az egyes orvostudományi karok már nem valamely egyetem karaként, hanem Önálló egyetemként működnek, akkor ez érthető is. De amikor egyetemi karként működtek is, kórházuk nem csupán a karhoz, hanem különösen gazdasági szempontból magá hoz az egyetemhez is tartozott, tehát ez esetben is megokolt volt az egyetemi kórház kifejezés. A szlovák nyelv a kórháznak az orvosi karhoz való tartozását fejézi ki a fakultná nemocnica megnevezésben. Ez szintén jó kifejezés, hiszen egyrészt szakmailag a kar irányítása alá tartozik a kórház, másrészt maguk a karok itt általában nem önálló egyetemek, hanem valamely egyetem részei. Jó tehát az egyetemi kórház kifejezés is, de csak a magyarban, jó a fakultná nemocnica is, de csak a szlovákban. Egyik sem fordítható le szó szerint a másik nyelvre. A bevezetőben idézett szöveg fordítója — mivel nyilván nem tudta magyarra fordítani a fakultná melléknevet, mert sem a fakultást kórház, sem a kari kórház nem hangzóit elfogadhatóan — felcserélte a fakultná-1 a más szókap csolatokban a magyarban is használatos fakultatív melléknévvel, jóllehet ennek a pontos jelentését nem Ismerte. Eredmény: egy értelmetlen kifejezés alkotása. Tanulság; csak olyan szavakat használjunk, amelyeknek jelentését jól ismerjük.' jakab istvAn k TOVÁBBKÉPZETT RASDS ALMOK „Mai és jövőbeni küzdelmeink serkentője és lelkesítője" — olvashatjuk egy terjedelmes cikk belső címeként’. Talán nem is találunk benne semmi kivetnivalót, hiszen csaknem mindennap hallunk és olvasunk is olyanokat, hogy „nagy- bani eladás“, „természetben/ juttatás“ stb. Föl sem tűnik, hogy az Ilyen toldalékolás szöges ellentétben van nyelvünk egyik alaktani szabályával: mégpedig azzal, hogy a viszonyrag lezárja a szót, utána már képző nem következhet. ■ A fogalmazó bizonyára nehézkesnek érzi a „nagyban való árusítás“, „természetben való jutalmazás“ kapcsolatokat. Ebben igazat kell adnunk neki, valóban kissé körülményes, és van némi ósdi színezete is. A régebbi nyelv- használat számára azonban az ilyen alakok teljesen megszokottak voltak. Valaha a névutó-melléknév sem létezett, és nem mondták vagy nem írták, hogy „háború előtti“, hanem „háború előtt. való“. A névutó-melléknév nyelvünkben ma már polgárjogot nyert, a ragozott formák továbbképzése azonban másfajta elbírálás alá esik. A ragozott alakok egy részének képzése ugyanis veszélyeztetné nyelvi rendszerünk egységét: bizonytalanságot idézne elő abban a kérdésben, hogy mely ragos alakok szolgálhatnak képzés alapjául, s melyek nem. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy valamennyi ragos alak továbbképzése valaha is lehetséges lenne. Talán kisebb bonyodalommal jár az, ha a hagyományos létigeneves kapcsolatot használjuk, mégha kissé nehézkes és régies Is. Azt sem szabad felednünk, hogy a beszédben, írásban csaknem mindig kínálkozik más megoldás is. Jobb igenév vagy esetleg a ragtalan alak is kifejezheti néha ugyanazt, mint például a bevezetőben idézett mondatban is: ,,Mai és jövő küzdelmeink ...“ Ugyancsak ígérkezik jobb megoldás e helyett is: „..mind nagyobbak az emberek munkájával, eszmei fejlettségével, politikai érettségével, szaktudásával és jellem- vonásával szembeni igények“. Egyebet is módosítva a vitatott szóalakot így kerülhetnénk el: „jellemével (jellemességével ) szemben támasztott igények. És természetesen a „nagybani eladás“ helyett használható a „nagyban történő eladás", a természetbeni juttatás“ helyett a „természetbeli juttatás , s az esetleg megnyújtott mondanivaló nem oly nagy ár nyelvünk egyik alapvető szabályának megtartásáért. MORVAY GÁBOR űj szó 1980. VIII
