Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-07 / 185. szám, csütörtök

Két irodalom kapcsolatai RUDOLF CHMEL KÖNYVÉRŐL A gyakran használt szavak hamar devalválódnak. Az olva­só méltán gyanít üres közhe­lyet, ha a recenzens egy könyv megjelenését jelentősnek mond­ja. Mégis vállaljuk a kockáza­tot. Rudolf Chmel tanulmányai­nak magyar nyelvű megjelené­sét a szó eredeti értelmében jelentős kultúrpolitikai és tudo­mányos eseménynek tartjuk. A Két irodalom kapcsolatai című tanulmánygyűjtemény túlmutat önmaga jelentőségén, fontos és régen esedékes lépés a kölcsö­nös megismerés útján. Olyan területről közvetít lényegi tud­nivalókat a magyar olvasók szá­mára, amelyről mind ez idáig csak töredékes információi le­hettek. A szlovák—magyar kul­turális és irodalmi kapcsola­tokról és kölcsönhatásokról magyarul többnyire csak ma­gyar szerzőktől lehetett olvasni. A szlovák kutatók ez irányú tevékenysége csak szórványo­san megjelenő cikkekből, re­cenziókból volt ismeretes. Most egy olyan szlovák irodalomtör­ténész munkásságáról vehet tu­domást a magyar olvasóközön­ség, aki már a hatvanas évek eleje óta erre a problémakörre fordítja kutatói energiái nagy részét. Az Irodalmi Szemle ol­vasói már találkozhattak nevé­vel, az elmúlt másfél évtized­ben több tanulmányban fejte­gette kapcsolattörténeti elgon­dolásait, kritikákat, magvas összefoglalásokat közölt a szlo­vákéi nrigyar irodalom ered­ményeiről. A szélesebb hazai olvasóközönség előtt azonban most mutatkozik be először. Már a témaválasztásért elisme­rést érdemel, hiszen nem köny- nyű, s főként nem hálás fel­adatra vállalkozott. A kapcso­latkutatás terén mindkét olda­lon számtalan múltbeli csöke- vény: előítélet, elfogultság, fél­reértés, politikai és történelmi averzió, örökölt hamis legenda stb. zavarta és részben zavarja mindmáig az objektív tudomá­nyosság érvényesülését. A szlo­vák—magyar irodalmi kapcso­latoknak nemcsak alakulását, fejlődését, de a kutatását is többnyire irodalmon kívüli szempontok befolyásolták. „A szlovák—magyar irodalmi kap­csolatok vizsgálatának modell­je — írja a szerző — nem minden esetben az objektív iro­dalmi tények alapján, hanem gyakran az irodalom területén kívül eső momentumok hatásá­ra alakult. Következménye az egyoldalúság, a volt Monarchia egykori ellentmondásainak fel­élesztése. Ennek az állapotnak az utóhatásai máig észlelhetők, hisz lényegében a kutatásban is két olyan koncepcióval talál­kozhatunk, amelyek a történel­mi-politikai terminológiát ve­szik segítségül“ (25. o.). Chmel itt lényeges mozzanatra ta­pint: az irodalmi és kulturális kapcsolatok feltárásában és ér­tékelésében mind ez idáig az „irodalmiság“ kritériuma érvé­nyesült a legkevésbé, a prob­lémát a történelmi folyamat egyoldalú értelmezésének tük­rében vizsgálták. Súlyos örök­ség nehezedik ezen a téren a marxista tudományra, számos probléma mindmáig tisztázat­lan. Az irodalmi kölcsönhatá­sok történelem-centrikus meg­ítélése pedig gyakran vált ha­mis legendák, máig vitatott szemléletek, a kölcsönös bizal­matlansúg melegágyává. Gon dőljünk csak a magyar kultúr- fölény hazug és ártalmas illú­ziójára, a „magyarok iránti in­tegrált ellenszenv“-re stb. Ezen Zenei verseny Huszonhárom országból több mint kétszáz fiatal muzsikus vesz majd részt a XVIII. buda­pesti zenei versenyen, amelyet az idén szeptember 13-a és ok­tóber 1-e között rendeznek meg fuvola, kürt és gordonka kate. góriában. A fuvolaversenyben előreláthatólag kilencven fiatal indul majd, a döntőt szeptem­ber 21-én rendezik meg. A Pab­lo Casals emlékére megrende­zendő gordonkaverseny részt­vevői az elődöntőkön Bach, Beethoven és Brahms műveit szólaltatják majd meg. A ver- seny győztesei a zenei világ, napon, október 1-én közös szó­lókoncertet adnak majd. a szomorú örökségen kíván szlováh részről változtatni a fiatal kutató annak hangsúlyo­zásával, hogy a kapcsolatkuta­tásban döntően az irodalmi szempontoknak kell érvényesül­niük: „A szlovák—magyar iro- dalmi kapcsolatokat össszefiig- gésiikben, az irodalmi műalko­tás kontextusainak keretében kell vizsgálni. Azok a veszé­lyek, amelyeket e kapcsolat szociális-politikai vonatkozá­sokkal, nemzetiségi antagoniz- mussal való meghatározottsága jelent — éppen a specifikusság hangsúlyozásával, s azzal a ténnyel hidalhatók át, hogy a komparatisztika nem alapozha­tó a nemzetiségi konfliktusok­ra. Ez nem jelenti a történelmi­társadalmi háttér mellőzését A torz tudatformák, legendák és illúziók ellen csak a tudo­mányos tények felsorakoztatá­sával, a valóság sokoldalú és elfogulatlan elemzésével, érté­kelésével lehet hadakozni. Eb­ből az alapállásból indul ki a kötet szerzője, bár rendkívül megnehezítette munkáját az a körülmény, hogy a vizsgált problémakört szlovák részről mind ez idáig meglehetős hiá­nyosan tárták fel, s a módszer, a koncepció stb. kialakításában úttörő kezdeményezésre kény­szerült. Az csak emeli írásai színvonalát, hogy folyamato­san törekedett a problematika szélesebb (európai, nemzetfe­letti) kontextusba való beágya­zására. Szerényen csak kísér­letnek nevezi tanulmányait, melyek szúrópróbaként mutat­nak fel valamit egy kimerít- hetetlennek látszó témakörből. Indokolatlan szerénység, a szerző eddigi munkássága min­denképpen egy későbbi szinté­zis lehetőségeit és előkészüle­teit jelenti. A kötet tanulmá­nyai a hatvanas évek második felében születtek, s eredetiben Literatúry v kontaktoch címen jelentek meg 1972-ben. írásai­nak jellegét befolyásolja az a körülmény, hogy eredetileg a szlovák olvasók számára ké­szültek, azok történelmi tuda­tára, ismereteire épülnek, s a szlovák irodalomtudomány ko­rabeli eredményeit és elvárá­sait tükrözik. Bár a szerző több helyen kiegészítette, korrigálta írásait, ezen a jellegen — igen helyesen — nem változtatott, így a magyar olvasó a tudomá­nyos eredmények mellett meg­ismerheti a tárgyra vonatkozó modern szlovák álláspontot, a problémakör mai magyarázatát. A kötetben közölt öt tanulmány felöleli a fiatal kutató eddigi eredményeinek legjavát. Elvi­elméleti alapállását A szlovák —magyar irodalmi kapcsolatok kutatásának hagyományai és mai helyzete című bevezető ta­nulmányában fejti ki. Világosan utal tudományos érdeklődésé­nek Irányára és tárgykörére: a két irodalom párhuzamos jelen­ségeinek, a kölcsönös ösztön­zéseknek, személyi kapcsolatok­nak, visszhangoknak, azok egy­mást kiegészítő jellegének, a kettős irodalmiságnak, a tipo­lógiai, műfaji, stílusbeli és a fordításokkal kapcsolatos kér­déseknek vizsgálatára. Ha egyes megállapításaival, ered­ményeivel vitatkozni is lehet, alapkoncepciójával egyet kell érteni: az irodalom másodlagos modelláló rendszer, így a tör­ténelmi tényekre lineárisan reagál. Az irodalomtörténész számára — ahogy Chmel meg­fogalmazza — a történelmi té­nyek „anyagot“ és nem irodal­mi „terméket“ jelentenek. Tö­mör és átfogó képet rajzol eb­ben a tanulmányban a szlovák kapcsolatkutatás és kompara- tisztika fejlődéséről, eredmé­nyeiről, ami különösen további kutatók számára teszi hasznos­sá. A kötet talán leghaszno­sabb tanulmánya, de minden­képpen a legizgalmasabb a Szlovák—magyar kettős irodal­miság című, amelyben érdekes tipológiai összehasonlításokat végez a szlovák és magyar ro­mantikus prózában. A kettős irodalmiság kérdését, amelynek feltétele a bilingvizmus, ilyen széles alapon még nem vizsgál­ták egyik oldalon sem. Chmel fejtegetéseiből kiderül, hogy a szlovák romantika nem ismer­hető meg a magyar romantika nélkül, s a magyar romantika ismerete sem képzelhető el a szlovák irodalmi folyamat mel­lőzésével. A legjelentősebb ho- zadéka azonban a feltárandó kérdések felvetése, Chmel mun­kája stílus- és műfajkutatásra, a közös témák és hősök stb. vizsgálatára ösztönöz. A kötet többi tanulmányát (Irodalom- kritikai visszhangok és kapcso­latok; A fordítás szerepe az irodalmi kapcsolatokban; Az ún. irodalmi szintézisek prob­lematikája) is a gondolatéb­resztő hatás jellemzi. Köteté­nek végső summáját is ebben látjuk. A tanulmányokat Zsilka Tibor fordította gondosan ma­gyarra. ( Madách f SZEBERÉNYI ZOLTÄN Ne féltsük fehér zokniját A vakáció alatt a gyermek élete kizökken a megszokott kerékvágásból. Hogy pihenése aktív legyen, hogy a szép és jó nyaralás után értelmileg, ér­zelmileg, fizikailag felfrissülve térjen vissza ősszel az Iskolá­ba, nagy mértékben a szülők­től függ. A szünidőre tehát elsősorban a szülőknek, nagyszülőknek kell felkészülniük. Mert bár­mennyire szereti is a gyermek torsait és az iskolát, mégiscsak afe az igazi vakáció, amelyet felnőtt családtagjaival tölt. A városi gyermek számára nincs nagyobb élmény, mint a falu. Számára életreszóló, fe­lejthetetlen emlék a falusi nyár. Erről tanúskodnak azok a szóbeli vagy írásbeli beszá­molók, amelyeket tanulóink a kéthónapos nyári szünidő eltel­te után írnak vagy mondanak el. A pedagógus is meggyőződ­het róla, hogy a zsúfolt, be­programozott kirándulás kevés gyereknél számít életreszóló él­ménynek. Lelkes beszámolók születnek azonban arról, mi­lyen jó volt szabadon futkároz- ni, kerékpározni a forgalomtól mentes útszakaszon, milyen nagyszerű szórakozás volt a közeli kis erdőben katonásdit játszani, bújócskázni. Hogy mit jelent fáról enni gyümölcsöt, piaci alma vagy barack helyett, fára mászni, nyargalni réteken, csak az tud­ja, aki valaha is fülig elmerült ennek az ELDORADÖ-nak a gyönyörűségében. Ha nem tiltják tőle oktalan óvással, a munkára is legin­kább ilyenkor lehet rászoktat­ni a gyermeknépiet. Az apró ember számára merő élvezet a felnőttek tevékenységében való közreműködés. Gyomlálni, lo­csolni, állatot etetni, gyümölcsöt szedni megannyi szórakozás, és szerencsés az a gyermek, aki türelmes felnőttre lel, aki nem rázza őt le, hanem szívesen be­vezeti a munka fortélyaiba. Ne féltsük fehér zokniját, új cipő­jét, ne hagyjuk unatkozni, mert elvész számára a csodavilág. Akár falun, akár üdülőben nyaralnak a gyerekek, fontos, hogy a felnőttek megtanítsák őket látni, figyelni. Unatkozni azok a gyerekek szoktak, akik mellett unalmas felnőttek él­nek. Természet, táj, történelem összetartozik; a nyaralás úgy az igazi, ha értelmi, érzelmi téren egyaránt gyarapít, még­pedig az élmény erejével. Is­meretszerzésre, programra, munkára csak akkor nyílik mód, ha már a nyaralás ele­jén kialakítjuk a megfelelő na­pirendet. Hogy gyermekünk értelmileg- érzelmileg gyarapodva térjen vissza az iskolába, fontos, hogy a felnőttek maguk is él­vezzék a vele töltött napokat. Ne kötelességet teljesítsenek, ne áldozatokat hozzanak, ha­nem örüljenek, mert a gyerme­ket a szülők öröme is táplálja. Az ilyen, valóban érlelő nya­rak nem múlnak el; olyan fris­sek iparadnak az emlékezetben, mit fényképek az albumokban. Hiszen ami egykor kedves volt számunkra, nem tűnik el, em­lékével és hatásával egy életre szóló jelenidőt kap. KULCSÁR BÉLA Régi és mai Annák Halát tart dolog a közel­múltban sugárzott, tízrészes angol tévésorozatról, az AN NA KARENIN Áról véleményt mondani; elmarasztalás ese­tén ugyanis az ember örök ellenségévé teszi a tévénézők érzelmcsebbjét (érzelgősebb- jét), ha viszont megdicséri, úgy az „igényesebbek“ tábo­rát haragítja magára. De nem kevésbé hálátlan feladat film­re (képernyőre) vinni Tolsz,- toj remekművét, a házasság­törés nagy s a világirodalom szerelmes regényeinek talán legszebbikét. S hogy a tévé­változat kevésbé sikeredett Tolsztojira, még csak nem is vehető túlságosan rossz né­ven, hiszen minden rendező mást domborít ki, mást tart fontosnak. Meg aztán az egyiknek ez tetszik, a másik' nak az ... Gimnazista koromban ol­vastam Tolsztoj Anna Kareniná- ját, s most meg­néztem a tévé­változatot. Gye­rekfővel — ez természetes — másképp hatott rám. Anna és Vronszkij sze­relme, mint ma, kapcsolatukat másnak láttam. Minden rokon szenvem Annáé volt, mélysége­sen sajnáltam, A sorozatot nézve, olykor bosszantott An­na már már a hisztizés hatá­rát súroló inge­rült viselkedé­se. (Nemhogy boldog volna, hogy Vronszkij ilyen hűségesen kitart mellette, villant át agyamon nemegyszer, s gon­dolom, más is így vélekedett.f Vagyis átpártoltam Vronszkij- hoz. Ám az ember kíváncsi lény: elővettem a regényt és újra végigolvastam. (Azt hi­szem, sokan cselekedtek ha­sonlóképp, s ha másért nem, már csak ezért is érdemes volt műsorra tűzni a soroza­tot.) Az iíjraolvasás után va­lahogy roppant szánalomra- méltónak és kiszolgáltatott­nak találtam a házasságtörö asszonyt, visszapártoltam hoz­zá. Szegény a maga módján megpróbált egy szemforgató világban „emancipálódni“, ki­harcolni jogát a boldogságra, de az a társadalom nem tud­ta megbocsátani vétkét. Hiá­ba próbálta elhitetni magával, hogy hidegen hagyja Vronsz- kijjal való kapcsolatának tör­vényen kívülisége. Mindez csak önámítás volt. Az előke­lő társaság kiközösítette a „bűnös asszonyt“. A jó barát­nő, Betsy — aki pedig a legun' dórit óbb módon csalta az urát ~, sem akarta ismerni addig, amíg viszonyuk törvényesítve nem lesz. Márpedig törvényesít teni csak akkor lehetne, ha a férj beleegyezne a válásba. De az az áldott jó ember, az a mártír nem hajlandó válni. Sőt, a gyereket sem adja. Ö neveli — az anyja ellen, s azt is megtiltja, hogy talál­kozzanak. Az exanyós is fur­csa módon vélekedik: egy gá­láns kaland, egy könnyed kis viszony egy férjes asszony­nyal, az ellen semmi kifogá sa. No de nyíltan összeállni vele? Micsoda erkölcstelen­ség! (Az anyósjelölt is csak öreg korára lesz erénycsősz, a múltja meglehetősen viharos volt.) Mennyit gyötrődött Annat Ámbár mai szemmel nézve icipicit irigylésre méltó.. Mert hol vannak ma az ilyen Vronszkijok, akik ennyire fenntartás nélkül vállalnának egy férjes asszonyt, az ösz- szes panaszaival együtt, telje­sítenék minden szeszélyét, an­gyali türelemmel tűrnék gya­kori nyafogását és még gya­koribb migrénjeit, érte öngyil- ságot kísérelnének meg, s cserébe csak egyet kérnének: minél hamarabb házasságra léphessenek az imádott lény­nyel. S mindezek tetejébe a férfiú jóképű és — ez sem megvetendő — jómódú is. Gyanítom, hogy Tolsztoj hőse volt az utolsó ilyen férfi... De térjünk vissza Annához. Rengeteget gyötrődik, teljesen felőrlődik; társaságba nem fúrhat, a fiával nem találkoz­hat. Kiszolgáltatott. Ügy érzi, Vronszkijnak minden joga megvan, neki meg semmi sem. Két lényt szeret. Szereti Vronszkijt, de szereti a fiát is. Kétségbeesésében nem ta­lál más megoldást, úgy érzi, az egyetlen kiút: a halál. Eljátszadozom a gondolat­tal, vajon ha Tolsztoj ma él­ne, megirná-e az Anna Kare- ninát. Azt hiszem, igen, hi­szen a házasságtörés ma is téma. Persze némi módosítá­sokat kénytelen volna eszkö­zölni ... A leglényegesebb változás például a szerepcsere volna. Esetünkben a férj lob­banna szerelemre, s azonnal válni akarnak. (Manapság ez a gyakoribb.) A történet dió­héjban a következő lehetne: a se túl jó, se túl rossz há­zasság lassan megromlik (mi­után már megvan a lakás is, kocsi is, nyaraló is), a férj­nek új kapcsolata van, s ezt a viszonyt törvényesíteni sze­retné. Márpedig törvényesíte­ni csak akkor lehetne, ha a feleség beleegyezne a válásba. De az az áldott jó asszony, az a mártír, nem hajlandó válni. (Azt már nemi Igaz, hogy rég nem szereti a férjét, de mégiscsak rangot biztosít, és mit szólnának az ismerő­sök ... tartson szeretőt, mit bánja, majd ő is talál vala­kit ...) A férj kitart elhatá­rozása mellett — elköltözik otthonról. Az asszony is kitart elhatározása mellett — nem válik. Sőt, a gyereket sem adja — ő neveli — az apja ellen, s megtiltja, hogy talál­kozzanak. (Az aljas apád, egy olyanért elhagyta a család­ját.) Közben múlik az idő. Az új kapcsolatból gyerek születik, a nem hivatalos fe­leség hivatalos papírra áhí­tozik, a gyerekének törvényes apát akar, az emberek ferde szemmel néznek rá, baráti kö­re erősen leszűkült, a légkör mind idegesebb, úgy érzi, a férfinak minden joga megvan, neki meg semmi sem. Egyre gyakoribbá válnak a vesze­kedések. A férfi teljesen fel­őrlődik. Két lényt szeret. Sze­reti a nem hivatalos felesé­gét, de szereti a fiát is (akit nem láthat). Kétségbeesésében nem talál más megoldást, az egyetlen kiút: a szakítás, A barátok, ismerősök elégedet­tek, minden szépen elrende­ződött. A bűnös férfi megtért — egy időre —, s a jövőben sokkal okosabb: félrelépéseit titokban folytatja, ám a titok nem marad titok, de barátai megértő cinkossággal verege tik a vállát, hiszen más is így tesz ... Mai Anna pedig egyedül marad, kiábrándultán. Számára az egyetlen kiút: fel­nevelni a gyerekét. Több mint száz éve íródott a regény. De a férfiaknak még ma is sokkal több mindent szabad, mint a nőknek ... KOPASZ CSILLA E3HÜ1 198b. viir.~7. Gyurák Éva rajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom