Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-05 / 183. szám, kedd

„Ahol az ő ekéje szántott" FÁBRY JÁNOSRA EMLÉKEZÜNK „Valósággal fogalommá változott az ö alakja Rimaszombattan és Gömörmegyében ... Tisztesség illesse mindenkoron, ahol az ö ekéje szántott, annak hosszú időre nyoma marad a közélet terén". A rimaszombati Gömör-Kishont című hetilap 1908. január 5-i száma búcsúztatta többek között ezekkel a szavakkal a néhány nappal korábban elhunyt Fábry Jánost. Július 31-én emlékeztünk meg születésének másfél százéves évfordulójáról, megtisztelő kötelességünknek érzem és tudom tehát, hogy röviden felvázoljuk érdemdús életét. Losoncon született. Tanulmányait részben szülővárosában, részben Selmecbányán végezte. Eperjesen bölcsészeti tanulmányokat folytatott, ahol tanárai Hazslinszky Frigyes és a nagy tudású Vandrák András voltak. Tizennyolc éves ifjúként részt vett a szabadságharcban, látta a gyászos emlékű világosi fegyverletételt is. A szabadságharc leverése után Rimajánosiban húzta meg magát mint nevelő. 1850-ben hívták meg tanárnak az ozsgyáni evangélikus gimnáziumba. 1953-ban ezt az intézményt egyesítették a Rimaszombatban levő református gimnáziummal és létrejött a híres „Egyesült Protestáns Gimnázium". Fábry egy esztendeig a bécsi egyetemen tanult fizikát, vegytant, ásványtant és Dana Mexlfická hatvanéves Dana Medfická érdemes művész, a prágai Nemzeti Színház tagja a napokban ünnepelte 60. születésnapját. Három és fél évtizedes színészi pályafutása alatt jelentős női szerepek hosszú sorával véste be nevét a színházkedvelők szívébe. Művészetére jellemző, hogy a maszk, kosztüm, gesztus, arcjáték és hangszín segítségével az alakított személy lényének legfinomabb vonásait képes érzékeltetni. Mély emberiesség, érzékenység, természetesség hatja át játékát. Felejthetetlen alakításai közé tartozik Csehov Sirályának Másája, La Poncia szerepe Lorca Bernarda Alba háza című művében, Jack London Martin Edenjének Szilviája és Brecht Kurázsi mamája. Dana Medfická utolsó legjelentősebb — s mint többször bevallotta —, legkedvesebb szerepe pedig Örkény István Macskajátékában Orbán Erzsi alakja. Ennek a néhány negatív tulajdonság ellenére is rokonszenves, meleg szívű nyugdíjas aszszonynak a sorsát, gondjait és örömeit úgy érzi át és jeleníti meg, hogy a nézők szinte megszűnnek lélegezni. A darab már több mint 300 előadást ért meg a prágai Tyl Színházban; szerzőjének prágai látogatása és a Macskajáték háromszázadik előadásának megtekintése azonban Örkény halála miatt tavaly ősszel sajnos már nem valósulhatott meg. Dana Medfickát sokan a cseh film és tévéfeldolgozások női szerepeinek kitűnő alakításában ismerték és szerették meg országszerte. Számtalan filmszerepéből kiemelkedik Václav KrSkának I^ikolás AleSről készített filmjében Marina, valamint Frafta Srámek Hold a folyó fölött című művének filmváltozatában Slávka Hlubinová alakítása. Az utóbbi években Dana Medfická gyakran együttműködött a prágai Magyar Kulturális Központtal is. A Krúdy Gyula születésének 100. évfordulójára rendezett emlékesten A vörös postakocsiból adott elő, a Móriczévfordulón pedig a Hét krajcár művészi előadásával járult hozzá a magyar irodalom remekelnek népszerűsítéséhez Csehszlovákiában. (ma) geológiát, majd hazatért Rimaszombatba és a gimnázium rendes tanára lett. Itt működött egészen nyugdíjba vonulásáig, 1897-ig. Kilenc éven át igazgatója is völt a gimnáziumnak. Sok tárgyat tanított, de legkedvesebbek a természetrajz órák voltak, különösen a „szeretetreméltó tudomány", a növénytan. Mint botanikusnak, több cikkét ismerjük (például) Rimaszombat viránya, Gömörmegye viránya, és írt egy tankönyvet is Növénytan címmel. Sok tanítványába oltotta bele a botanika szeretetét, kiemelkedik közülük Richter Aladár, a későbbi neves kolozsvári professzor. A gimnáziumban természetrajzi gyűjteményt is szervezett. Gimnáziumi tanársága idején, 1868-ban, felsőbb leánynevelő intézetet alapított, melynek 1890-ig volt az igazgatója. Részt vett ezenkívül a rimaszombati nőegylet szervezésében, sőt 1872-ben műkedvelő társulatot is alakított és azt éveken át vezette. Eme sokoldalú közéleti . tevékenysége mellett maradt ideje és energiája a néprajzi gyűjtésre és publikálásra is. A Nyelvőr hasábjain több kis írása jelent meg, elsősorban adatközlő jellegűek. Kiemelkedik közülük a rimaszombati betlehemezés anyagának a közlése. Fábry János életének második felében a legtöbb időt és energiát a megalakítandó múzeum szervezésének szentelte. Ű volt a legfőbb szervezője és irányítója annak a nagy gömörmegyei művészeti és régészeti kiállításnak, amelyet 1882. szeptember 3-án nyitottak meg a mai múzeumépület 6 termében. A szervezésekor kiadott Fölhívásban olvasható: „Biztat a

z a remény, hogy az eddig tapasztalt élénk érdeklődés művészeink és műbarátok, régészek és régiséggyűjtők részéről olynemű kiállítás sikerét biztosítandja, mely Gőmörmegyéhez méltó s fényes biztosítéka lesz, hogy culturtörekvéseinkben a művészet megyénkben eddig is ápolásra talált. Bizonyítsuk be egyszersmind, hogy a múlt idők jeles emlékeit kegyelettel megőriztük, mert van hozzá érzékünk." A kiállításnak nagy sikere volt, meglátogatta például Hampel József és Pulszky Frigyes is. A megnyitó másnapján volt a gömörmegyei múzeumi egyesület alakuló gyűlése, e napig nyúlik vissza a lassan centenáriumát ünneplő Gömöri Múzeum története. Az újonnan megalakult egyesület s egyben a múzeum igazgatója Fábry János lett. A kiállítás anyagának egy részét a kiállítók a megalapítandó múzeum számára ajándékozták és ez az anyag képezte a múzeum mai gazdag gyűjteményéneit az alapját. Az egyesület tevékenysége a Gömörmegyei közmiioelődésl egyesületnek 1886-ban történt megalapításával gyakorlatilag szinte megsgűnt, bár hivatalosan nem oszlott fel. Fábry János sokáig szinte egyedül képviselte, végig szívén viselve a múzeumi gyűjtemény sorsát. 1906. július 20-án alakult meg újra az egyesület, igazgatója ismét Fábry János lett. A múzeumban — melynek gyűjteményei sok viszontagság után megfelelőbb körülmények közé kerültek —, 5. osztályt alakítottak, helyet kapott a régiségtár, képzőművészet, néprajz, emléktár (az úgynevezett Tompa-szoba, amely a vonatkozó emlékeken kívül a Gömörből származó írók műveit, illetőleg a Gömörrel foglalkozó munkákat tartalmazta) és a könyvtár. Az egyes osztályok feladatait az 1907. március 21én kiadott Fölhívás tartalmazta. A múzeumi egyesület évkönyvet is adott ki, de csupán egyetlen száma jelent meg 1907-ben. Ebben — és A gömörmegyei múzeum múltja és jelene című 1905-ben megjelent munkájában — Fábry részletesen is beszámol a múzeum, illetve gyűjtemény viszontagságos sorsáról. Ha a múzeum alapítása nem egy, de több, szülőföldje, múltja iránt érdeklődő, a jelenben a múltat tisztelő lelkes ember munkája volt is, közülük Fábry Jánosnak kiemelkedő szerep jutott. Méltán tiszteljük benne a múzeum alapítóját. A túlfeszített munka ezt a már idős, de még mindig rendkívül energikus embert is kifárasztja. „Azért nem hagyja abba: agitál, felolvasásokat rendez, ásat, gyűjt, s mindezt ingyen, minden díjazás nélkül, puszta ideális lelkesedésből. Ezt a munkát végezte az a kitartó munkás ember, akit a halál is váratlanul, orozva ragadott el" — írta róla a bevezetőben említett hetilap. 1907. december 28-án szívszélhűdés vitte el. Kortársai megbecsülték, tisztelték. Fájdalom, az utódokról ez már kevésbé mondható el. Az általa alapított múzeum nemrég megnyílt új állandó kiállításában hiába keresi nevét és emlékét a látogató. Pedig megérdemelte, nagyon! B. KOVÄCS ISTVÁN EGY HÁZ ÉS LAKÓI Tévé jegyiet Nemrégiben láttuk Ján Otöenásek és Oldrich Danék „képernyőre írt regényének" (Ma egy házban] befejező részét. [Otcenásek sajnos már nem érte meg a bemutatót). A nézők többsége a néhány évvel ezelőtt sikerrel bemutatott Volt egyszer egy ház című sorozat folytatásának könyvelte el ezt az alkotást, mivelhogy a szerzőpár, a rendező, FrantiSek Filip és a színészkollektíva nagy része ugyanaz volt. Ehhez hozzájárult még a két sorozat címe közti hasonlóság, s a mindkét sorozatra jellemző néhány újszerű formai megoldás. Amíg azonban a szerzőpár említett első közös alkotása jelentős történelmi események, társadalmi változások korában játszódott (1936—1945), a néhány héttel ezelőtt véget ért Ma egy házban jelenünk valóságából vette témáját. A kilencrészes sorozat egy éppen elkészült prágai panelházba beköltöző különböző korú és foglalkozású lakók életét kíséri figyelemmel egy kerek esztendőn át. Az ő hétköznapjaikból családi és munkahelyi, jelentős vagy kicsinyes problémáikból épül meg a történet. A

1 lakók útjai gyakran találkoznak, egymáshoz való viszonyuk befolyáson a sorsuk további alakulását. A sorozat egyes részeiben más-más személy, család élete került előtérbe. Bepillantottunk a Petrbok nyugdíjas házaspár életébe (Dana Medrická és Martin Rúzek kiváló alakításában), megmaradt emlékezetünkben a hivatásának elkötelezett Pane építésvezető (fan Vinkláf) alakja, s talán valamennyi néző rokonszenvét elnyerte a modern és bölcs nagymama, (

Marie Rosulková alakításában). A sorozat művészileg legjobban sikerült részeihez tartozott egy szerelem történetének bemutatása. A lakók történetei, konfliktusai több vonatkozásban a mai életforma hiteles képévé álltak össze. A sorozat egyik pozitívuma, hogy nyomon követve a lakók mindennapi életét, többnyire eleven embereket, valósághű helyzeteket, élénk dialógusokat sikerült bemutatnia. A felvonultatott jellemek, típusok között a művészi hitellel, lélektani megalapozottsággal megrajzolt alakok mellett voltak túlidealizált figurák is. A mű színvonalát gyöngítette időnként a konfliktusok elhamarkodott, nem minden esetben meggyőző idealizált végkifejlete. A Ma egy házban talán nem sorolható a csehszlovák televízió legsikeresebb alkotásai közé. Az egyes részek művészi színvonala hullámzó volt, de témájával — mai valóságunk, életünk több vonatkozásban hiteles megjelenítésével —, a kitűnő színészi teljesítményekkel néhány kellemes órát szerzett a nézőknek. MOLNÄR ANGÉLA - Oj filmek AZ EROD (magyor) Félelem és játékszenvedély —• két kérdés, mely látszólag oly Idegen gyökerekből táplálkozik, de mégis közelíthet egymáshoz; két tengely, mely köré a szenvedő és unatkozó emberiség megannyi valós és képzelt gondja építhető fel. Korunk emberisége retteg az erőszaktól, játékaiba mégis mind gyakrabban keveredik agresszivitás, a félelem olykor veszélyes könnyelműséggel párosuló íze. A haladó alkotók felelősséggel igyekeznek feltárni az erőszak keletkezését, gyökereit. A társadalmi, vagy magánszférás az ostromlóknak is lőniük kell majd ... Szinetár Miklós rendező mulatságosan mutatja meg a vállalkozókát, az egyenruhás-parádét; s az „igazi" élményre felajzott unaloműzte, magányos, nyomorult embereket. Kitör a „háború"; igazi halott is adódik. A demokratikus állam azonban tudomást szerezvén róla, nem tűrheti határai között a magán hadivállalkozást s törvényesen beszünteti. De van egy nagyobb hatalom is, ugyanezen állam katonai szervezete, amely a vállalkozás szervezőit magáénak fogadja . . Jelenet a magyar filmből ban elburjánzó erőszak jelensége izgatja a szocialista országok művészeit is. A veszedelmes világjelenség megértéséhez akarják közelebb vinni a nézőt Az erőd, című film alkotói, akik az erőszakkal való játék veszélyeit igyekeznek ábrázolni. Eredeti ötlet mozgatja a Hernádi Gyula regényéből készült mozgalmas, de filozofikus elemeket is tartalmazó film cselekményét. Valahol a gazdag Nyugat-Európában modern idegenforgalmi vállalkozás létesül: kalandvágyó, harcias, életunt, beteges hajlamú milliomosok negyvonnyolcórás élethalálharcot vívhatnak itt erre a célra felbérelt hétpróbás zsoldosókkal. Magánháborúsdit játszanak egy használaton kívüli, elhagyott háborús erődben. Luxus életformát élnek, a csatározás is érzékeik mesterséges felborzolásának "egyik módja. A békében és bőségben ellustult, beteges hajlamú résztvevők felsorakozva várják a harci riadót. Az erődöt zsoldosok védik, akik valóban lőni fognak, A FÉLELEM BÉRE Politikai kalandfilm (esetleg sci-fi) Az erőd; mesterségbeli tudással készült izgalmas mű, csak éppen nem rendít meg. Az alkotók a cselekményből ugyanis csupán a kalandélményt emelék ki, ezen szüntelenül csavartak egyet, hogy kellőképpen sokkolja a nézőt. Nem tudták „kivédeni" a felszíni hatások csábításait, úgy látszik, mintha csak a néző meghökkentésére törekedtek volna (s ez sem mindig sikerült, hiszen az unalmas részletezések, a sokszor megcsavart befejezések fárasztják a közönséget), a regény filozofikus elemeit, mélységeit teljesen háttérbe szorították. Nem elég erőteljes az alkotás háborúellenes kicsengése, nagyobb hangsúlyt kaphatna az alkotóknak a növekvő fegyverkezési hajsza miatti aggodalma is. Említést érdemel a színészek (Tanay Bella, Bács Ferenc, Oszter Sándor, Madaras József, Rajhona Ádám, Németh Nóra, Tarján Györgyi, Benkő Gyula, Hauman Péter, Gáspár Sándor) teljesítménye, csapatmunkája. (amerikai) A félelemről szól ez az amerikai film is, csak míg Az erőd főszereplői unaloműzésből Játszanak az erőszakkal, szokatlan élményekre és kalandra vágyva vállalják a félelmet, a veszélyt, addig William Friedkin alkotásának négy férfi főhősét merőben más okok késztetik életük kockáztatására. A társadalom peremén élnek ők, kitaszítottak (az egyik csődbe jutott vállalkozó, a másik üldözött terrorista, a harmadik az alvilág volt királya, a negyedik pedig gyilkos) és végső kétségbeesésükben — a szabadság visszanyerésének reményében — vállalkoznak a „halálmenetre": tehergépkocsin nitroglicerint (ütésre vagy rázásra robbanó folyadék) kell szállítaniuk egy felette nehéz, sziklás, tűzveszélyes útszakaszon. Életben maradásuk esélye szinte a nullával egyenlő. Nincs azonban más választásuk. Jó film, izgalmas, tökéletes szakmai tudással készült alkotás William Friedkiné. És mégis: a lélegzetelállítóan izgalmas és hatásos jelenetekben elvész az ember. S ekkor a néző (feltéve ha látta) a filmet önkéntelenül is összeveti az ötvenes évek elején készült alkotással, Georges Clouzol A jelelem bérével. Ebben a műben a filmtechnika még szerényebb, azóta a kifejezési eszközök is korszerűsödtek, a főszereplők akkor azonban plasztikusabbak voltak, éltek, lélegeztek, akarva-akaratlan a nézőt magukkal sodorták, bevonták a .történetbe, érdekeltté tették eä sötét múltjuk ellenére nem lehetett nem izgulni értük, együtt, érezni velük. Az új filmváltozat pedig távol tartjá magától a nézőket, nem részesíti őket abban az élményben, hogy a szereplőkkel együtt izguljanak', szurkoljanak életükért. William Friedkin a mértékkel adagot feszültséget naturalista, hatásvadászó jelenetekkel helyettesítette. Aki látta a korábbi változatot, most bizonyára némi hiányérzettel állapítja meg: Friedkin a feszültség- és izgalomkeltés igazi mestere, de nem művésze. —ym—