Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-21 / 197. szám, csütörtök

Nagyméretű izraeli támadás Dél-Libanon ellen (Begin Libanon felosztására törekszik ® A/ Izraeli KP. a knesszet összehívását követeli 4$ Libanoni tiltakozás az ENSZ-nél A portugál kormány jobboldali politiká (a egyre Inkább a portugál nép érdekeibe ütközik, és ezért országszerte erősödik a sztrájk* hullám. Képünk az egyik lisszaboni kohászati üzemben készült, ahol a munkások tiltakozó nagygyűlésükön a kollektív gzerxödé* sek felülvizsgálatát, béremelést és a munkakörülmények javítását követelték {ČSTK — Repro] Hatékonyabb eszközökkel kell harcolni Izrael ellen Palesztin és szaúdi vélemény az arab izraeli konfliktusról (ČSTKJ — Az izraeli csapa­tok az utóbbi két év legnagyobb méretű fegyveres támadását hajtották végre a dél-libanoni le rületek ellen, s az akció több ^ucat ember életét követelte. A WAKA palesztin hírügynökség jelentése szerint a libanoni ha­zafias erők egységei a palesz­tin ellenállási mozgalom csapa taival' együttműködve vissza­verték az izraeli fegyveres tá­madási, melyre Arnun, Kfar Tibnit, Táhir és a beauforti erő­dítmény közelében került sor. Ugyancsak a palesztin hírügy­nökség adatai szerint az izrae­li fél vesztesége az akció során mintegy 30 halott és sebesült, míg libanoni és palesztin rész­ről 12 halott és 14 sebesült. Külföldi politikai megfigye­lők szerint Begin izraeli kor­mányfő — aki a libanoni tárna jűásra vonatkozó parancsot ki­adta, sőt az akciót az egyik észak izraeli parancsnoki állás­helyről személyesen is figye­lemmel kísérte — kormányvál­ságot akar előidézni Libanon­ban, és az ország feloszlatásá­ra törekszik. Butrosz libanoni külügymi­niszter a támadást követőerj felszólította az arab országo­kat, hogy egyeztetett eljárás segítségével és közös stratégiai tervvel lépjenek fel az izraeli agresszor ellen. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár sajtótitkára révén mély aggo­dalmának adott hangot a Liba­nont ért újabb izraeli támadás­* (CSTK) —• A szíriai kormány tegnap mély sajnálkozásának adott hangot azzal kapcsolat­ban, hogy az iraki hatóságok a bagdadi szíriai diplomáciai testület épületének elfoglalását követően feltartóztatták annak diplomáciai személyzetét. Az iraki hatóságok később felszó­lították a szíriai diplomatákat, hogy 48 órán belül hagyják el irakot. A szíriai kormány továbbra is elvi politikát folytat, nem hagyja magát belerántani feles­leges konfliktusba olyan idő­szakban, amikor a cionista ag­resszióval és az amerikai im­perializmussal kell szembeszáll- nia, mondotta a szíriai kor­mányképviselő. Az iraki külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy Szíria badgadi nagykövetségén nagy mennyiségű fegyvert és robba­nóanyagot taláitak. Hozzáfűz­te, hogy a szíriai diplomaták sál kapcsolatban. Felszólított valamennyi érdekelt felet, hogy működjenek együtt a Libanon­ban ideiglenesen állomásozó ENSZ-csapatokkal (UNIFILJ, segítsék elő azokat mandatu műk teljesítésében, mindenek­előtt tegyenek erőfeszítéseket a béke megőrzésére a térség­ben. Tauíik Tubi, az Izraeli Kom­munista Párt KB főtitkárának helyettese az izraeli agresszió ügyében kérte az izraeli par­lament, a knesszet összehívását. Az izraeli kommunista politi­kus elítélte az újabb izraeli tá­madást a palesztin mozgalom és a libanoni hazafias erők egységei ellen, és azt szándé­kos provokációnak minősítette. Hozzáfűzte, Izrael abban a ve szélyes illúzióban szenved, hogy hasonló akciói elterelik a közvélemény figyelmét a ku­darcot vallott Camp David i megállapodásokról, a megszállt arab területek erőszakos bete­lepítéséről, valamint az izraeli állam egyre fokozódó politikai elszigeteltségéről. Libanon állandó ENSZ képvi­selője tegnap hivatalosan tilta­kozott az ENSZ Biztonsági Ta­nácsánál az utóbbi két év leg­nagyobb méretű izraeli agresz- sziója miktt. Franciaország ugyancsak nyi­latkozatban ítélte el a Libanon elleni izraeli hadműveletet, amelyet az ország területi in­tegritása elleni támadásnak mi­nősített kiutasítása nem vonja maga után a diplomáciai kapcsola­tok megszakítását. Irak csupán a diplomáciai személyzet kicse­rélését kérte. Vasúti szerencsétlenség Lengyelországban (ČSTK) — A lengyel hírügy­nökség keddi jelentése szerint Torun közelében az Otloczyn állomásból kiinduló tehervonat összeütközött a Torun és Lódz között közlekedő személyvonat, tál. Az összeütközéskor a sze­mélyvonat mozdonya és első két kocsija összetört. A halot­tak száma 62, 50 személy meg­sebesült. A szerencsétlenség színhelyére látogatott Edward Gierek, a LEMP KB első titká­ra és Edward Babiuch, a Len­gyel Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke is. (CSTKj — Miiliaiiuiied Abu Jamani szaúd-arábiai tájékozta lási miniszter a rijadi rádiónak és televíziónak adott nyilatko­zatában kijelentette: az izraeli parlament döntése arról, hogy Jeruzsálemet Izrael fővárosivá nyilvánítják, a világ közvélemé­nyének ignorálása, a muzulmán nemzetek megsértése és az ara. bök törvényes jogainak figye- men kívül hagyását jelenti. A miniszter ismét megerősítette, hogy országa minden eszközzel folytatni fogja a harcot az iz raeli expanziós politika ellen Ahmed Szadki Dadzsatii, > PFSZ végrehajtó bizottságának tagja a bejrúti'Monday Morning hetilapnak adott interjújában elmondta: a Palesztinái Felsza badítási Szervezetnek az a vé­leménye, hogy Jeruzsálem ke. leti részének annektálásáról szóló döntés ellen Izrael aktív arab bojkottálásával, fokozott katonai és politikai ellenállás­sal a cionista ellenséggel szem­ben és a megszállt területeken élő palesztin nép harcának még hatékonyabb támogatásával kell harcolni. A palesztin képviselő még hatékonyabb ellenintézke- désekefRövetelt azon országok ellen is, melyek támogatják az izraeli döntést — vagyis min­denekelőtt az Egyesült Államok ellen. * » • Venezuela és Uruguay után Ecuador a harmadik dél-ame­rikai ország, amely a Jeruzsá­lem bekebelezésére vonatkozó izraeli döntés nyomáa úgy ha­tározott, hogy diplomáciai kép viseletét Jeruzsálemből Tel Aviv ba helyezi át. Az ecuadori külügyminiszté­rium a lépést azzal indokolta, hogy országa elítéli az idegen területek erőszakos bekebelező, sét. ÍČSTKI —í A japán kormány jóváhagyta az ún. „diplomáciai kérdésekről szóló kék.könyvet“ az 1980 as évre. Tartalma arról tanúskodik, hogy Tokió mind jelentősebb katonai-politikai szerepet kivan játszani nemzet­közi téren A könyv szerzői azt állítják, hogy Japánnak a „glo. bális külpolitikai irányvonal, valamint a Washingtonnal és a nyugat-európai országokkal való szoros szövetség“ megtar­tásának útjára kell lépnie. A kék könyv a japán diplomácia sarkkövének az Egyesült Álla< mokkái való kapcsolatokat je­löli meg. Nagy hangsúlyt fék. tetnek a Pekinggel és a szöuli diktátorrendszerrel való szoro­sabb kapcsolatokra is. Japán külpolitikai irányvona­la módosításának szükségessé­gét a dokumentum szerzői az állítólagos „szovjet fenyegetés­sel“ támasztják alá. Ellentmon. dásba keverednek, amikor az Vietnami—laoszi tárgyalások (ČSTKS — Ngiiyem fluu Thet megbízott vietnami államfő Ha„ noihaü fogadta Phuune Ttoa Síp« raseuibol, Laosz külügyminisz-t terét, aki baráti látogatáson tartózkodik Vietnamban. A vieU naini elnök a megbeszélés sen rán országa további támogató« sáról biztosította a laoszi ktil-i ügyminisztert. i DÉLKOREA Folytatódik a kirakatper (ČSTK) —- Szöulban folytató* dott Kiin lie Dzsungnak, az el-< lonzék vezéralakjának, valamint 23 társának pere. Mint ismerem les, az ellenzéki vezetőt és tár* sait „a törvényes kormány meg« döntésére“ tett kísérlettel, a májusi kvangzsui lázadás meg* szervezésével, a statáriális tör* vények megsértésével stb. vá-« dolják. A kirakatper nyilvánva-« lóan azt a célt szolgálja, hogy, Cs«« Tu Hvan, az ország új „erős embere“ megszabaduljon valamennyi politikai ellenfeléd tői, s megakadályozza a demok« ratizálódási folyamatot Dél Koj reá ban. Csőn kedden Szöulban kije^ lentette, hogy a hatóságok nem tűrnek meg a jövőben semmifé-* le kormányellenes diáktünte-i tést, és hangsúlyozta, hogy a tiltakozás bármiféle megnyílván nulását kegyetlenül elnyomják* egyik oldalon azt állítják, Ja* pán a nyolcvanas években nein törekszik arra, hogy katonai hatalommá váljon, s a másik oldalon a japán—amerikai együttműködési és biztonsági szerződés alapján az ország ka* toiiai potenciáljának a megerő­sítésé* követelik. Azzal egyidőben, hogy Japán* ban mindinkább előtérbe kerül a háború előtti militarizmus felélesztése, országszerte nagy* gyűléseket, felvonulásokat ren* deznek e törekvésnek meggáto« lása céljából. A Japán Kommu* nista Párt a militarista Japán kapitulációjának 35. évforduló« ja kapcsán országos kampányt hirdetett meg. A párt ennek keretében nagygyűlést szerve-» zett Tokio Ikebukuro nagyedé* ben, amelyen felszólalt Kendzsi Mljamoto, a párt elnökségének elnöke. SZÍRIÁI—IRAKI DIPLOMÁCIAI BONYODALOM Az amerikai imperializmus érdekeinek megfelelően Japánban előtérbe kerül a militarizmus felélesztése AZ ELSŐ CSAPÁS AMERIKAI STRATÉGIÁJA NUKLEÁRIS ZSAROLÁS t9Bft VIII. 21. Nyikolaj Cservov altábornagy, ismert szovjet katonai szakér­tő az APN munkatársának adott interjújában az Egyesült Ál­lamok „új“ nukleáris stratégiájának lényegével, lehetséges követelményeivel, veszélyeivel foglalkozott. A szovjet tábornok mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az ame­rikai elriük 59. számú rendeletével épp akkor mért nagy csa­pást az enyhülési politikára, amikor új lehetőségek nyíltak meg a nukleáris leszerelésről szóló tárgyalások előtt. 1— Mi a lényege Washingtonún. nukleáris stratégiájának? Miben különbözik az USA korábbi stratégiai koncepcióitól és dnktrínáitól? — Először is megemlíteném, hogy az Egyesült Államokban a háború után több stratégia vál­togatta egymást („a tömeges nukleáris visszacsapás“, a „ru­galmas reagálás“, a „realista megfélemlítés“ stratégiája). Va­lamennyi doktrínára azonban egyaránt jellemző az az igye­kezet, hogy létrehozzák és meg­felelő pillanatban be is vessék a Szovjetunió ellen a megsem­misítő nukleáris csapás hadá szati eszközeit. Washington jelenleg az első csapás mérésének stratégiáját tűzte ki célul. Carter elnök 59. számú rendeletében hagyta jó­vá az új amerikai nukleáris stratégiát. Lényege abban rej­lik, hogy elsősorban a Szovjet­unó és a Varsói Szerződés or­szágainak katonai objektu­mai elleni nukleáris támadással számol. A Szovjetunió katonai objek­tumai ellen irányuló megelőző nukleáris csapás gyakorlati ter­vei már hosszú idők óta az amerikai stratégiai irányvonal alapját alkotják. Ezek a ter­vek azonban a Szovjetunió ka­tonai potenciáljának megnöveke­dése, a stratégiai erőviszonyok­ban beállt változások következ­tében nem valósulhattak meg. Valamennyi koncepció csődöt mondott. A Pentagonnak azon­ban sikerült jelentős mérték­ben növelnie stratégiai támadó fegyvereinek nukleáris erejét, mégpedig annak következtében, hogy az interkontinentális raké­tákat több önirányító robbanó­fejjel látták el. Az elemzések tehát azt mu­tatják, hogy a Carter'elnök 59. számú rendeletével jóváhagyott „új“ nukleáris stratégia valójá­ban nem is annyira új. Tulaj­donképpen a korábbi koncep­ciók „módosított“ változata. — Mi az oka annak, hogy ezt az „új“ nukleáris stratégiát is­mét előtérbe helyezik Washing­tonban? — Ennek több oka van. Az amerikai sajtó például úgy íté­li meg, hogy az elnök 59. szá­mú rendelete nem más, mint nukleáris zsarolásra tett kísér­let. Megmondom azonban egye­nesen: az ilyen fenyegetések fölöslegesek. A Szovjetuniót senki sem félemlítheti meg; Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisz­tere írja: „A szovjet hadsereg és haditengerészet valóban bár­mikor kész visszaverni bármely agresszor támadását, használ­jon bármiféle eszközöket. A Szovjetunió vagy a szocialista közösség más országa elleni tá­madás nem marad válasz nél­kül“. A New York Times című lap megjegyzi, hogy az amerikai kormányzat új irányvonala se­gíti Cartert választási kampá­nyában. Amennyiben a háborús pszichózist (az „új“ nukleáris stratégiát nem lehet másképp nevezni) a jelenlegi washingto­ni vezetők az elnökválasztás során „varázspálcának“ tartják,, csak sajnálni lehet azokat, akik ezzel számolnak, és így megté­vesztik az amerikai válasz-' tókat. A New York Times és a Stuttgarter Zeitung szerint az amerikai kormányzat az „új nukleáris stratégiát“ azzal igyekszik indokolni, hogy szük­séges az ellenlépés a nem léte­ző „szovjet fenyegetéssel“ szem­ben. A hasonló koholmányok persze nem újak. Arra hivatot­tak, hogy az amerikai közvéle­ményt a Szovjetunió részéről fenyegető „első csapással“ ré­mítsék meg. Annak idején erre jó feleletet adott Leonyid Brezsnyev: „A mi törekvéseink arra irányulnak, hogy ne ke­rüljön sor sem az első, sem a második csapásra, hogy egyál­talán ne legyen nukleáris há­ború. Hozzáállásunkat e kérdé­sekhez így fogalmazhatnánk meg: A Szovjetunió védelmi po­tenciáljának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy senki se kockáztathassa meg békés éle­tünk megzavarását. Nem a fegy­verkezés, hanem a fegyverek korlátozása, a katonai konfron­táció lehetőségének csökkentése a mi politikánk“. Ez teljesen világos. Más dokt­rína nem létezik. — Miben látja az új amerikai nukleáris stratégia fő veszé­lyét? Ez a stratégia, amely minő­ségileg jobb anyagi bázisra és agresszív politikai Irányvonalra támaszkodik, gyakorlatilag a stratégiai erőfölény elérését cé­lozza. Ebből a szempontból is magán hordozza a Szovjetunió­ra való nyomás elemeit. A washingtoni „nukleáris mániákusok“ is nyíltan hangoz­tatják, hogy „új“ stratégiájuk mindenekelőtt arra hivatott, hogy „még inkább megfélemlít­se a Szovjetuniót“, és hogy megmutassák a Szovjetuniónak:: az Egyesült Államoknak meg­vannak a lehetőségei és tervei, hogy fegyveres erőit bevesse abban az esetben, ha a meg­félemlítés politikája nem hozzá meg a várt eredményeket. Az „újsütetű“ nukleáris stra­tégia tehát Ismét azt bizonyít-1 ja, hogy az Egyesült Államok felhagyott a nukleáris paritás politikájával, amely egy évti­zeden keresztül a szovjet—ame­rikai stratégiai fegyverkorláto- zási tárgyalások alapját ké­pezte. Egyéb háborús előkészü­letekkel, valamint a nukleáris és hagyományos fegyvereik szá-» mának növelésére irányuló ter­vekkel együtt Carter „stratégiá­ja“ csupán impertinens példája az erőnek és a nukleáris zsa­rolásnak; az USA külpolitikai irányvonalának felfokozott ag­resszivitásáról tanúskodik. Ezt nem lehet másképp értékelni, csak úgy, hogy az amerikai kor­mányzat további sebet ejthet az enyhülési politikán. A Szovjetunió és a többi’ szo­cialista ország kitartóan és kö­vetkezetesen folytatja békepo- litikáját. Ugyanakkor készen­létben állnak és megvan min­den szükséges eszközük ah­hoz, hogy megbízhatóan védjék népeik biztonságát. Erről nem szabad megfeledkezniük a ten­geren túli politikusoknak sem, akik abban a hiú ábrándban ringatóznak, hogy a Szovjetuni­ót az első csapással „leszere* lük“* í

Next

/
Oldalképek
Tartalom