Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-21 / 197. szám, csütörtök

Nagyméretű izraeli támadás Dél-Libanon ellen

(Begin Libanon felosztására törekszik ® A/ Izraeli KP. a knesszet összehívását követeli 4$ Libanoni tiltakozás az ENSZ-nél

A portugál kormány jobboldali politiká (a egyre Inkább a portugál nép érdekeibe ütközik, és ezért országszerte erősödik a sztrájk* hullám. Képünk az egyik lisszaboni kohászati üzemben készült, ahol a munkások tiltakozó nagygyűlésükön a kollektív gzerxödé* sek felülvizsgálatát, béremelést és a munkakörülmények javítását követelték {ČSTK — Repro]

Hatékonyabb eszközökkel kell harcolni Izrael ellen

Palesztin és szaúdi vélemény az arab izraeli konfliktusról

(ČSTKJ — Az izraeli csapatok az utóbbi két év legnagyobb méretű fegyveres támadását hajtották végre a dél-libanoni le rületek ellen, s az akció több ^ucat ember életét követelte. A WAKA palesztin hírügynökség jelentése szerint a libanoni hazafias erők egységei a palesztin ellenállási mozgalom csapa taival' együttműködve visszaverték az izraeli fegyveres támadási, melyre Arnun, Kfar Tibnit, Táhir és a beauforti erődítmény közelében került sor. Ugyancsak a palesztin hírügynökség adatai szerint az izraeli fél vesztesége az akció során mintegy 30 halott és sebesült, míg libanoni és palesztin részről 12 halott és 14 sebesült.

Külföldi politikai megfigyelők szerint Begin izraeli kormányfő — aki a libanoni tárna jűásra vonatkozó parancsot kiadta, sőt az akciót az egyik észak izraeli parancsnoki álláshelyről személyesen is figyelemmel kísérte — kormányválságot akar előidézni Libanonban, és az ország feloszlatására törekszik.

Butrosz libanoni külügyminiszter a támadást követőerj felszólította az arab országokat, hogy egyeztetett eljárás segítségével és közös stratégiai tervvel lépjenek fel az izraeli agresszor ellen.

Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár sajtótitkára révén mély aggodalmának adott hangot a Libanont ért újabb izraeli támadás* (CSTK) —• A szíriai kormány tegnap mély sajnálkozásának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az iraki hatóságok a bagdadi szíriai diplomáciai testület épületének elfoglalását követően feltartóztatták annak diplomáciai személyzetét. Az iraki hatóságok később felszólították a szíriai diplomatákat, hogy 48 órán belül hagyják el irakot.

A szíriai kormány továbbra is elvi politikát folytat, nem hagyja magát belerántani felesleges konfliktusba olyan időszakban, amikor a cionista agresszióval és az amerikai imperializmussal kell szembeszáll- nia, mondotta a szíriai kormányképviselő.

Az iraki külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy Szíria badgadi nagykövetségén nagy mennyiségű fegyvert és robbanóanyagot taláitak. Hozzáfűzte, hogy a szíriai diplomaták

sál kapcsolatban. Felszólított valamennyi érdekelt felet, hogy működjenek együtt a Libanonban ideiglenesen állomásozó ENSZ-csapatokkal (UNIFILJ, segítsék elő azokat mandatu műk teljesítésében, mindenekelőtt tegyenek erőfeszítéseket a béke megőrzésére a térségben.

Tauíik Tubi, az Izraeli Kommunista Párt KB főtitkárának helyettese az izraeli agresszió ügyében kérte az izraeli parlament, a knesszet összehívását. Az izraeli kommunista politikus elítélte az újabb izraeli támadást a palesztin mozgalom és a libanoni hazafias erők egységei ellen, és azt szándékos provokációnak minősítette. Hozzáfűzte, Izrael abban a ve szélyes illúzióban szenved, hogy hasonló akciói elterelik a közvélemény figyelmét a kudarcot vallott Camp David i megállapodásokról, a megszállt arab területek erőszakos betelepítéséről, valamint az izraeli állam egyre fokozódó politikai elszigeteltségéről.

Libanon állandó ENSZ képviselője tegnap hivatalosan tiltakozott az ENSZ Biztonsági Tanácsánál az utóbbi két év legnagyobb méretű izraeli agresz- sziója miktt.

Franciaország ugyancsak nyilatkozatban ítélte el a Libanon elleni izraeli hadműveletet, amelyet az ország területi integritása elleni támadásnak minősített

kiutasítása nem vonja maga után a diplomáciai kapcsolatok megszakítását. Irak csupán a diplomáciai személyzet kicserélését kérte.

Vasúti szerencsétlenség Lengyelországban

(ČSTK) — A lengyel hírügynökség keddi jelentése szerint Torun közelében az Otloczyn állomásból kiinduló tehervonat összeütközött a Torun és Lódz között közlekedő személyvonat, tál. Az összeütközéskor a személyvonat mozdonya és első két kocsija összetört. A halottak száma 62, 50 személy megsebesült. A szerencsétlenség színhelyére látogatott Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Edward Babiuch, a Lengyel Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke is.

(CSTKj — Miiliaiiuiied Abu Jamani szaúd-arábiai tájékozta lási miniszter a rijadi rádiónak és televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette: az izraeli parlament döntése arról, hogy Jeruzsálemet Izrael fővárosivá nyilvánítják, a világ közvéleményének ignorálása, a muzulmán nemzetek megsértése és az ara. bök törvényes jogainak figye- men kívül hagyását jelenti. A miniszter ismét megerősítette, hogy országa minden eszközzel folytatni fogja a harcot az iz raeli expanziós politika ellen

Ahmed Szadki Dadzsatii, >

PFSZ végrehajtó bizottságának tagja a bejrúti'Monday Morning hetilapnak adott interjújában elmondta: a Palesztinái Felsza badítási Szervezetnek az a véleménye, hogy Jeruzsálem ke. leti részének annektálásáról szóló döntés ellen Izrael aktív arab bojkottálásával, fokozott katonai és politikai ellenállással a cionista ellenséggel szemben és a megszállt területeken élő palesztin nép harcának még hatékonyabb támogatásával kell harcolni. A palesztin képviselő még hatékonyabb ellenintézke- désekefRövetelt azon országok ellen is, melyek támogatják az izraeli döntést — vagyis mindenekelőtt az Egyesült Államok ellen.

* » •

Venezuela és Uruguay után Ecuador a harmadik dél-amerikai ország, amely a Jeruzsálem bekebelezésére vonatkozó izraeli döntés nyomáa úgy határozott, hogy diplomáciai kép viseletét Jeruzsálemből Tel Aviv ba helyezi át.

Az ecuadori külügyminisztérium a lépést azzal indokolta, hogy országa elítéli az idegen területek erőszakos bekebelező, sét.

ÍČSTKI —í A japán kormány jóváhagyta az ún. „diplomáciai kérdésekről szóló kék.könyvet“ az 1980 as évre. Tartalma arról tanúskodik, hogy Tokió mind jelentősebb katonai-politikai szerepet kivan játszani nemzetközi téren A könyv szerzői azt állítják, hogy Japánnak a „glo. bális külpolitikai irányvonal, valamint a Washingtonnal és a nyugat-európai országokkal való szoros szövetség“ megtartásának útjára kell lépnie. A kék könyv a japán diplomácia sarkkövének az Egyesült Álla< mokkái való kapcsolatokat jelöli meg. Nagy hangsúlyt fék. tetnek a Pekinggel és a szöuli diktátorrendszerrel való szorosabb kapcsolatokra is.

Japán külpolitikai irányvonala módosításának szükségességét a dokumentum szerzői az állítólagos „szovjet fenyegetéssel“ támasztják alá. Ellentmon. dásba keverednek, amikor az

Vietnami—laoszi tárgyalások

(ČSTKS — Ngiiyem fluu Thet

megbízott vietnami államfő Ha„ noihaü fogadta Phuune Ttoa Síp« raseuibol, Laosz külügyminisz-t

terét, aki baráti látogatáson tartózkodik Vietnamban. A vieU naini elnök a megbeszélés sen rán országa további támogató« sáról biztosította a laoszi ktil-i ügyminisztert.

i

DÉLKOREA

Folytatódik a kirakatper

(ČSTK) —- Szöulban folytató* dott Kiin lie Dzsungnak, az el-<

lonzék vezéralakjának, valamint 23 társának pere. Mint ismerem les, az ellenzéki vezetőt és tár* sait „a törvényes kormány meg« döntésére“ tett kísérlettel, a májusi kvangzsui lázadás meg* szervezésével, a statáriális tör* vények megsértésével stb. vá-« dolják. A kirakatper nyilvánva-« lóan azt a célt szolgálja, hogy, Cs«« Tu Hvan, az ország új „erős embere“ megszabaduljon valamennyi politikai ellenfeléd tői, s megakadályozza a demok« ratizálódási folyamatot Dél Koj reá ban.

Csőn kedden Szöulban kije^ lentette, hogy a hatóságok nem tűrnek meg a jövőben semmifé-* le kormányellenes diáktünte-i tést, és hangsúlyozta, hogy a tiltakozás bármiféle megnyílván nulását kegyetlenül elnyomják*

egyik oldalon azt állítják, Ja* pán a nyolcvanas években nein törekszik arra, hogy katonai hatalommá váljon, s a másik oldalon a japán—amerikai együttműködési és biztonsági szerződés alapján az ország ka* toiiai potenciáljának a megerősítésé* követelik.

Azzal egyidőben, hogy Japán* ban mindinkább előtérbe kerül a háború előtti militarizmus felélesztése, országszerte nagy* gyűléseket, felvonulásokat ren* deznek e törekvésnek meggáto« lása céljából. A Japán Kommu* nista Párt a militarista Japán kapitulációjának 35. évforduló« ja kapcsán országos kampányt hirdetett meg. A párt ennek keretében nagygyűlést szerve-» zett Tokio Ikebukuro nagyedé* ben, amelyen felszólalt Kendzsi Mljamoto, a párt elnökségének elnöke.

SZÍRIÁI—IRAKI DIPLOMÁCIAI BONYODALOM

Az amerikai imperializmus érdekeinek megfelelően

Japánban előtérbe kerül a militarizmus felélesztése

AZ ELSŐ CSAPÁS AMERIKAI STRATÉGIÁJA

NUKLEÁRIS ZSAROLÁS

t9Bft

VIII. 21.

Nyikolaj Cservov altábornagy, ismert szovjet katonai szakértő az APN munkatársának adott interjújában az Egyesült Államok „új“ nukleáris stratégiájának lényegével, lehetséges követelményeivel, veszélyeivel foglalkozott.

A szovjet tábornok mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az amerikai elriük 59. számú rendeletével épp akkor mért nagy csapást az enyhülési politikára, amikor új lehetőségek nyíltak meg a nukleáris leszerelésről szóló tárgyalások előtt.

1— Mi a lényege Washingtonún. nukleáris stratégiájának? Miben különbözik az USA korábbi stratégiai koncepcióitól és dnktrínáitól?

— Először is megemlíteném, hogy az Egyesült Államokban a háború után több stratégia váltogatta egymást („a tömeges nukleáris visszacsapás“, a „rugalmas reagálás“, a „realista megfélemlítés“ stratégiája). Valamennyi doktrínára azonban egyaránt jellemző az az igyekezet, hogy létrehozzák és megfelelő pillanatban be is vessék a Szovjetunió ellen a megsemmisítő nukleáris csapás hadá szati eszközeit.

Washington jelenleg az első csapás mérésének stratégiáját tűzte ki célul. Carter elnök 59. számú rendeletében hagyta jóvá az új amerikai nukleáris stratégiát. Lényege abban rejlik, hogy elsősorban a Szovjetunó és a Varsói Szerződés országainak katonai objektumai elleni nukleáris támadással számol.

A Szovjetunió katonai objektumai ellen irányuló megelőző

nukleáris csapás gyakorlati tervei már hosszú idők óta az amerikai stratégiai irányvonal alapját alkotják. Ezek a tervek azonban a Szovjetunió katonai potenciáljának megnövekedése, a stratégiai erőviszonyokban beállt változások következtében nem valósulhattak meg. Valamennyi koncepció csődöt mondott. A Pentagonnak azonban sikerült jelentős mértékben növelnie stratégiai támadó fegyvereinek nukleáris erejét, mégpedig annak következtében, hogy az interkontinentális rakétákat több önirányító robbanófejjel látták el.

Az elemzések tehát azt mutatják, hogy a Carter'elnök 59. számú rendeletével jóváhagyott „új“ nukleáris stratégia valójában nem is annyira új. Tulajdonképpen a korábbi koncepciók „módosított“ változata.

— Mi az oka annak, hogy ezt az „új“ nukleáris stratégiát ismét előtérbe helyezik Washingtonban?

— Ennek több oka van. Az amerikai sajtó például úgy ítéli meg, hogy az elnök 59. számú rendelete nem más, mint nukleáris zsarolásra tett kísérlet. Megmondom azonban egyenesen: az ilyen fenyegetések fölöslegesek. A Szovjetuniót senki sem félemlítheti meg; Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere írja: „A szovjet hadsereg és haditengerészet valóban bármikor kész visszaverni bármely agresszor támadását, használjon bármiféle eszközöket. A Szovjetunió vagy a szocialista közösség más országa elleni támadás nem marad válasz nélkül“.

A New York Times című lap megjegyzi, hogy az amerikai kormányzat új irányvonala segíti Cartert választási kampányában. Amennyiben a háborús pszichózist (az „új“ nukleáris stratégiát nem lehet másképp nevezni) a jelenlegi washingtoni vezetők az elnökválasztás során „varázspálcának“ tartják,, csak sajnálni lehet azokat, akik ezzel számolnak, és így megtévesztik az amerikai válasz-' tókat.

A New York Times és a Stuttgarter Zeitung szerint az

amerikai kormányzat az „új nukleáris stratégiát“ azzal igyekszik indokolni, hogy szükséges az ellenlépés a nem létező „szovjet fenyegetéssel“ szemben. A hasonló koholmányok persze nem újak. Arra hivatottak, hogy az amerikai közvéleményt a Szovjetunió részéről fenyegető „első csapással“ rémítsék meg. Annak idején erre jó feleletet adott Leonyid Brezsnyev: „A mi törekvéseink arra irányulnak, hogy ne kerüljön sor sem az első, sem a második csapásra, hogy egyáltalán ne legyen nukleáris háború. Hozzáállásunkat e kérdésekhez így fogalmazhatnánk meg: A Szovjetunió védelmi potenciáljának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy senki se kockáztathassa meg békés életünk megzavarását. Nem a fegyverkezés, hanem a fegyverek korlátozása, a katonai konfrontáció lehetőségének csökkentése a mi politikánk“.

Ez teljesen világos. Más doktrína nem létezik.

— Miben látja az új amerikai nukleáris stratégia fő veszélyét?

Ez a stratégia, amely minőségileg jobb anyagi bázisra és agresszív politikai Irányvonalra támaszkodik, gyakorlatilag a stratégiai erőfölény elérését célozza. Ebből a szempontból is magán hordozza a Szovjetunióra való nyomás elemeit.

A washingtoni „nukleáris mániákusok“ is nyíltan hangoztatják, hogy „új“ stratégiájuk mindenekelőtt arra hivatott,

hogy „még inkább megfélemlítse a Szovjetuniót“, és hogy megmutassák a Szovjetuniónak:: az Egyesült Államoknak megvannak a lehetőségei és tervei, hogy fegyveres erőit bevesse abban az esetben, ha a megfélemlítés politikája nem hozzá meg a várt eredményeket.

Az „újsütetű“ nukleáris stratégia tehát Ismét azt bizonyít-1 ja, hogy az Egyesült Államok felhagyott a nukleáris paritás politikájával, amely egy évtizeden keresztül a szovjet—amerikai stratégiai fegyverkorláto- zási tárgyalások alapját képezte. Egyéb háborús előkészületekkel, valamint a nukleáris és hagyományos fegyvereik szá-» mának növelésére irányuló tervekkel együtt Carter „stratégiája“ csupán impertinens példája az erőnek és a nukleáris zsarolásnak; az USA külpolitikai irányvonalának felfokozott agresszivitásáról tanúskodik. Ezt nem lehet másképp értékelni, csak úgy, hogy az amerikai kormányzat további sebet ejthet az enyhülési politikán.

A Szovjetunió és a többi’ szocialista ország kitartóan és következetesen folytatja békepo- litikáját. Ugyanakkor készenlétben állnak és megvan minden szükséges eszközük ahhoz, hogy megbízhatóan védjék népeik biztonságát. Erről nem szabad megfeledkezniük a tengeren túli politikusoknak sem, akik abban a hiú ábrándban ringatóznak, hogy a Szovjetuniót az első csapással „leszere* lük“* í