Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)
1980-08-21 / 197. szám, csütörtök
A nemzetek és nemzetiségek érdekeit összehangoló pártpolitika Könyv a CSKP nemzetiségi politikájáról és a csehszlovák kapcsolatokról Szakmai körökben jól ismert és elismert, a nemzetiségi kérdés marxista—leninista elméletével foglalkozó szakértőtől, dr. Viliam Plevzától, az SZLKP KB Marxizmus—leninizmus Intézete igazgatójától jelent meg a közelmúltban egy terjedelmes tanulmány szlovák nyelven „Národnostná politika KSČ a Česko-slovenské vzťahy“ (A CSKP nemzetiségi politikája és a cseh—szlovák kapcsolatok) címmel. A tizenkét fejezetből álló könyv részletes áttekintést nyújt a nemzetiségi kérdés megoldására irányuló különböző törekvésekről, Csehszlovákia Kom* munista Pártjának a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldásáért folyó harcáról és a cseh és szlovák nemzet ál- larajogi viszonyának fejlődési irányzatairól. A szerző történelmi és politikai összefüggésekben vizsgálja a CSKP harcával összefüggő kérdéseket a nemzeti jogok biztosítása tekintetében, s megállapítja, hogy a CSKP eredményesen teljesítette azt a történelmi feladatát, melyet mint a munkásosztály és a többi dolgozó vezető ere-* je vállalt magára. Programszerűen csatlakozott a marxizmus —leninizmus eszméihez, síkra- szállt a burzsoáziával való osztálybéke ellen és céljául tűzte ki a társadalom forradalmi átalakítását. A nacionalizmussal szemben magasra emelte a proletár internacionalizmus zászlaját. A CSKP a többnemzetiségű államban a munkásosztály egységes internacionalista pártjaként és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom elválaszthatatlan részeként formálódott. A nehéz osztály-, szociális és nemzeti harcokban a dolgozó nép jobb jövőjéért, a nemzetek és nemzetiségek viszonyában az egyenlőség és egyenjogúság lenini elveinek érvényesüléséért küzdött. A szerző ugyanakkor több helyen bírálóan mutat rá a cseh burzsoáziának a szlovák nép nemzeti és állami jogaiért folytatott igazságos harcával szembeni mesterkedéseire. Kritikusan elemzi ugyancsak e kérdés gyakori opportunista megközelítését a párton belül is. Különösen elmarasztalóan szól azok* yól a párt politikájában érvényesülő múltbeli helytelen lépésekről, amelyek a szlovák nemzeti-állami szervek szerepének csökkenéséhez vezettek, és államjogilag nem feleltek meg a szlovák nemzet és a Szlovákiában élő magyar és ukrán nemzetiség politikai, gazdasági és szociális fejlődésének. Nemcsak cáfolja a téves nézeteket, hanem a történelmi fejlődés tényeivel igazolja a marxista—leninista nemzetfelfogás igazát. A lenini tanítás alapján úgy tekint a nacionalizmusra, mint a burzsoá ideológia egyik irányzatára, mely-» nek még a legkifinomultabb formája is magában hordozza a nemzeti magasabbrendűség és kivételesség helytelen eszméjét. A csehek és szlovákok viszonyát rontó múltbeli tényezőkből a szerző különösképpen kiemeli annak a helytelen burzsoá ideológiának az érvényesülését, miszerint e két rokon nép egy, nemzetet alkot. Ennek, a cseh- szlovákizmusnak az alapján Szlovákia a cseh országrészek függvényévé vált, s a kettős elnyomás miatt a szlovák, a magyar és az ukrán proletariátus helyzete is rosszabb volt az uralkodó cseh nemzet munkásosztályának helyzeténél a burzsoá Csehszlovákiában. A CSKP megalakulása utáni időszakban még sok cseh kommunistában is élt egy ideig a csehszlovákizmus polgári nacionalista koncepciója. A párt fokozatosan jutott el a helyes nemzetiségi politika felismeréséhez és az ennek megfelelő teendők kidolgozásához. A CSKP V. kongresszusa 1929-ben már bolsevik módra vetette fel a nemzeti kérdést, de ez a helyes koncepció a későbbiekben ismét a háttérbe szorult. Közel húsz évig tartott, amíg a pártban a nemzetiségi kérdés tekintetében érvényesült a helyes álláspont. A CSKP 1937. évi Banská Bystrica-i konferenciáján dolgozták ki Szlovákia iparosítása, mezőgazdasága fejlesztésének tervét, a közoktatásban és kultúrában való egyenjogúságot, a közélet demokratizálását követelő „Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felvirágoztatásának programját“. A szerző történelmi határkőként emeli ki, hogy 1943 augusztusában megalakult a Karol Smidke vezetésével működő Szlovákia Kommunista Pártja illegális V, Központi Bizottság, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács, amely az SZLKP vezetésével és kezdeményezésére hoz-» záfogott az antifasiszta felkelés megszervezéséhez. Aláhúzza, hogy ebben a harcban egyidejűleg kellett szembeszállni az első burzsoá Csehszlovákia változatlan megújítására irányuló törekvésekkel, valamint a szlovák kérdés úgynevezett „Szlovák Állami koncepciójával szemben. Ily módon a szlovák nemzeti kérdés megoldása elválaszthatatlanul egybeforrott a haladással, a szocialista átalakulás ügyével. Mind az SZLKP, mind a Szlovák Nemzeti Tanács olyan Csehszlovákia megteremtéséért harcolt, amely kiküszöböli a múlt hibáit és éppen ezért erősebb is lesz elődjénél. Ennek kapcsán merült fel a föderatív államjogi átszervezés gondolata 1943 decemberében, mely a Szlovák Nemzeti Tanács alakuló okmányában látott napvilágot. A hosszadalmas, bonyodalmas tárgyalások után azonban nem került elfogadásra a föderatív átszervezésre vonatkozó javaslat. így alakult ki az ún. asszi- metrikus modell, amely a cseh —szlovák viszonyban az ellen-1 tétek forrásává vált a szocialista forradalom utáni időszakban is, s amely sok kárt okozott később is, hovatovább’ nyilvánvalóbbá vált, hogy az asszimetrikus államjogi berendezkedés a nemzetiségi ellentétek forrása, a nacionalizmust tápláló és a köztársaság erejét és egységét gyengítő valóság. Ilyen körülmények között érlelődött meg a pártban a föderatív államjogi rendezés szükségessége. A szerző részletesen foglalkozik az alkotmánytervezet kidolgozása körül felmerült kérdésekkel, az ezzel megbízott kormánybizottság munkálataival, s összefüggéseiben taglalja a csehszlovák államszövetség értelmét és célját. A föderációt úgy értelmezi, mint a nemzetiségi kérdés megoldásának olyan államjogi formáját, amelyet akkor alkalmazunk, amikor 8 nemzetek önrendelkezési joga érvényesítése következtében fennáll az a szükség, hogy a nemzetek egy államegységben éljenek. A csehszlovák föderáció — kiindulva a történelmi fejlődés adott helyzeteiből — a cseh és szlovák nemzet államjogi kapcsolatainak demokratikus rendezése az egyenjogúság alapján. Abból a szükségszerűségből indul ki, hogy mindkét nemzet számára biztosítani kell a nemzeti önrendelkezés érvényesítését, ugyanakkor a szövetségi államnak biztosítania kell a lehetőségeket és eszközöket ahhoz, hogy a két nemzet az egész szövetség közös érdekeinek megfelelően oldhassa meg fejlődésének időszerű kérdéseit. A köztársaság szövetségi alapokra való helyezése lehetővé tette mindkét köztársaság számára, hogy fej- /lessze gazdaságát, sajátos kultúráját, elősegítette Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági és társadalmi szintjének további kiegyenlítését — hangsúlyozza a szerző. A nemzetiségek helyzetét szabályozó alkotmánytörvény kapcsán a szerző aláhúzza, hogy ez a magyar, ukrán, lengyel és német nemzetiségű állampolgárok számára az állampolgári egyedi jogokon túlmenően, nemzetiségi kollektív jogokat biztosít. Ez a nemzetiségek, mint kollektívák önmegvalósításának lehetőségét nyújtja. A CSKP nemzetiségekkel kapcsolatos politikájának fontos jellemvonása a nemzetiségek élete kérdéseinek komplex rendezésére való törekvés. Ezzel ösz- szefüggésben kiemeli a nemzeti köztársaságok kormányai mellett működő nemzetiségi tanácsok fontos szerepét. A publikáció befejező részében a szerző foglalkozik a nemzetek és nemzetiségek fejlődésének, együttműködésének és közeledésének kérdéseivel. Hangsúlyozza, hogy pártunk és államunk szüntelenül azon munkálkodik, hogy a jogok gyakorlásának minél jobb politikai és gazdasági feltételeit teremtse meg. Ezeknek a feltételeknek biztosítása eredményezi azt, hogy hazánk nemzetei és nemzetiségei szoros egységben munkálkodnak azon, hogy egyre virágzóbbá tegyék falvainkat és városainkat, ahol születtek és ahol élnek. A szocialista hazafiasság és az internacionalizmus szellemében fáradoznak a szocialista haza további felvirágoztatásán. Dr. GYÖRGY ISTVÄN Kommentáljuk A KÖTELESSÉGEK ÉS A JOGOK EGYSÉGE A párttagok kötelességeit és jogait Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapszabályzata rögzíti. Ennek megtartása minden egyes párttag számára kötelező. Éppen ezért a pártalapszervezetek a tagjelöltek nevelésében nagy gondot fordítanak arra, hogy azok alaposan megismerjék a kommunista párt programját és alapszabályzatát. Az utóbbi években nagy segítséget nyújtanak ezen a téren a pártalapszervezeteknek a járási pártbizottságok politikai nevelési házai, melyek a kétéves tagjelöltségi idő alatt gondosan előkészített, magas színvonalú, záróbeszélgetéssel végzendő tanfolyamokat szerveznek a tagjelöltek számára. Ezeken a tagjelöltek részletesen megismerik a kommunista párt alapszabályzatát, a párttagok kötelességeit és jogait. Kimagasló eredményeket érnek ei ezen a téren a tagjelöltek nevelésében egyebek közt a galántai, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a lévai (Levice), a komáromi (Komárno) és az érsekújvári (Nové Zámky) járásban. A tagjelölteket az alapszabályzattal, illetve a párttagok kötelességeivel és jogaival a pártoktatás kabinetjei ismertetik meg, melyek a nagyobb vállalatokban tevékenykednek. Az alapszabályzat elsajátítására azért fordítanak megkülönböztetett gondot a pártalapszervezetekben, mert a kommunisták tudják, az alapszabályzat ismerete egyik alapfeltétele a tagok kötelességei és jogai következetes érvényesítésének. Hiszen aki ismeri az alapszabályzatot, az tisztában van azzal, hogy a kommunista köteles példát mutatni a mindennapi munkában, úttörője minden újnak és haladónak; a legjobb tapasztalatok gyakorlati alkalmazására törekszik, elsajátítja és rugalmasan alkalmazza a korszerű munkamódszereket, tökéletesíti szakképzettségét. Szüntelenül tudatosítja, hogy kötelessége élen járni a társadalmi feladatok teljesítésében, a többletmunka vállalásában, erősíteni a párt és a társadalom egységét, elősegíteni a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság eszméinek érvényesítését. Továbbá ügyelni a szavak és a tettek egységére, melynek fontosságára mind Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa, mind a CSKP KB 15. ülése felhívta a figyelmet. A tagkönyvcsere alkalmából rendezett beszélgetéseken szerzett tapasztalatok is igazolják, hogy eredményeink elérésében, a párttagok és a pártonkívüliek aktivitásának fokozásában milyen nagy szerepe van a szavak és a tettek összhangjának. A kommunista sohasem tekinthet közömbösen környezetére, sem a sikerekre, sem az esetleges kudarcokra. Az alapszabályzat megtartása a bírálat, és az önbírálat érvényesítését is jelenti, valamint harcot a magán-, a csoport- érdekeknek a társadalmi érdek fölé helyezése ellen, szüntelen, megalkuvás nélküli harcot. A párttagnak joga, de egyben kötelessége is feltárni a fogyatékosságokat, figyelmeztetni a hibákra, visszásságokra még akkor is, ha a bírálat kellemetlen következményekkel jár. Természetesen az is kötelessége, hogy beismerje tévedését, helyrehozza hibáját. Az alapszabályzat megtartása tehát a kötelességek és a jogok érvényesítését egyaránt jelenti. Ez pedig szavatolja a CSKP alapszervezeteinek, s rajtuk keresztül az egész kommunista párt egységének szilárdítását, cselekvőképességének állandó növelését. FÜLÖP IMRE A JOBB EREDMÉNYEKÉRT A Tornai (Turňa nad Bod- vou) Állami Gazdaság kommunistái is lebontották a Központi Bizottság üléseinek határozatait. A feldolgozott anyag pontosan meghatározza azokat a feladatokat, amelyek az üzem négy alapszervezetének 524 kommunistájára vonatkoznak. — Gazdaságunk 5942 hektáron gazdálkodik — mondja Zalcer János, a pártbizottság elnöke. — A növénytermesztésen kívül fő ágazatunk az állattenyésztés, ebben is a szarvasmarha-tenyésztés áll az első helyen. A múlt évben 26 ezer liter tejjel termeltünk többet, az idén szocialista felajánlásaink értelmében ezt túlteljesítjük. Húseladásban is szép eredményeket értünk el, a tojáseladást 204 ezer darabbal túlteljesítettük. — Az idei gazdasági évben az időjárás mostoha volt a mezőgazdasághoz. Hogy biztosítani tudjuk a jövő évi kenyérnek- valót, teljesíteni vállalt kötelezettségeinket, minden lehetőséget ki kell használnunk. A siló és a silázs tárolásával, a második és harmadik kaszálással sikerült gondoskodnunk állatállományunk téli takarmányáról. Szarvasmarhán kívül gazdaságunk egyes udvaraiban 4322 sertést és 3062 juhot is tartunk. A 83 ezer baromfiból több mint 11 ezer a tojótyúk. Ennek a számban sem lebecsülendő állatállománynak az ellátása, minél gazdaságosabb hasznosítása csak becsületes, jó munkával biztosítható. A szálas takarmányt eddig 560 hektárról takarítottuk be. Ezzel elértük, hogy mire a második kaszálást megkezdhetjük, felszabadulnak azok az erők, melyeket a repce és árpa kései aratása köt le. Az aratnivaló összesen 1720 hektárt tesz ki, ebből 250 hek* tár repce aratását már befejeztük. Az időjárásnak nagy befolyása van terveink megvalósítására, de nem lehet mindent ezzel indokolni. — Szükséges, különösen most az aratás idején, hogy fokozzuk az ellenőrzést, a párttagok és a pártonkívüliek aktivitását. A' pártbizottság és a tagság e napokban bizonyíthatja, hogy; pártunk Központi Bizottságának határozatait magáévá tette. — Nagyon fontos feladatnak tekintjük jelenleg — folytatja az elnök — a propaganda és az agitációs tevékenység javítását. Azokra a kérdésekre összpontosítjuk a figyelmet, amelyek révén megszilárdul dolgozóink szocialista öntudata. Vezetőségünk kidolgozta az elkövetkező pártoktatási év tervét, melynek fő célja az előadók felkészültségének a javítása, ezért a járási pártbizottság segítségévéi több napos tanfolyamot szervezünk részükre. Igényes feladatok előtt állunk. Tudjuk, hogy az ideológiai munka elmélyítése, dolgozóink szocialista öntudatának növelése a jobb gazdasági eredményekben is megmutatkozik, s erre a hetedik ötéves terv s pártunk XVI. kongresszusa határozatainak teljesítésében nagy szükség lesz. F. P. Zselizen (Želiezovce) a művelődési ház előtt áll a város legjobb dolgozóinak fényképeit tartalmazó két dicsőségtábla IBenyák József felvétele)
