Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1980-07-12 / 163. szám, szombat
KIS ____ NY ELVŐR Az „Öreg” Az „öreg“ valóban az irodájában ül, ahogy a portán mondták. Valamit figyelmesen Ír. Jöttömre megáll kezében a toll, majd fürkésző tekintetet vet reám, aztán nyilván megvilágosodik előtte kilétem, mert biztos lendülettel nyújt kezet és hellyel kínál. Az „Öreg" (a portás nevezte pár perce így, amikor fán Šesták, a topolčanyi ruhagyár igazgatója holléte felől érdeklődtem) korát próbálom eltalálni. Ez nem is olyan egyszerű, mert azt a lelkesedést, amivel a gyár működését magyarázza, egy harmincon aluli is megirigyelhetné. Valóban nem fiatal — de ez csak később derül ki —, jövőre nyugdíjba megy. Azt is tőle tudom meg, hogy az iparban töltötte csaknem egész életét. Kamaszfejjel, még a háború előtt, szabóinas volt egy magánvállalkozónál, de az akkori körülmények keserve sem rettentette el a választott pályától. Mégis fiatal, állapítom meg, miután végigkísér a gyár számtalan varró- és szabómühelyén. Erre a megállapításomra a „lányok“ is rácáfolnak. Ja, a lányok. Az igazgató nevezi az alkalmazottakat Így, lévén több mint kilencven százalékuk nő. Korukra nézve vannak itt, persze, gyakorló nagymamák is, de a „lányok" címet mintegy viszonzásul kapták az „öregért“. Nagyszerű ember, igaz viccelődni nem lehet vele — mondja az egyik varrólány, miután néhány pillanatra két keze között elhallgat a varrógép. — De ha az ember becsülettel elvégzi a munkáját, cserébe itt megkap minden tisztele- letet és jutalmat. — Persze, ha valaki hibát követ el, vagy valami zavar merül fel a termelésben, akkor nagyon dühös is tud lenni, s könyörtelenül felelősségre vonja az illetékest — mondja az egyik minőségellenőr. — A múltkor is hibás áru került a gyárunkba érkezett, feldolgozásra szánt végek közé. Ilyenkor kialakulhat egy olyan helyzet is, hogy csak hosszas levelezés árán lehet a hibás árut vissza cserél ni. Termelni viszont addig is kell. Hát ez valóban dühítő. Az igazgató nem szokott dicsekedni, de ha dicséretes dolog történik, akkor ő sem szó- fukar. — Talán túlzottnak tűnik, de még egy férfinak sem köny- nyű a divattal haladni — mondja. — Lehet, azért van ez Így, mert a divat e téren is viszonylag szeszélyes. Szinte évente váltakoznak a szín- é& szabászati kombinációk, ha tehát minden alkalommal elegánsak és modernek akarunk lenni öltözködésünkben, ez nem kevés megfigyelő készséget, és — hogy úgy mondjam — piac- kutatási készenlétet követel. Tudom, ezekre a tulajdonságokra leginkább a gyártóknak van szüksége. A vásárló elégedettsége attól függ, hogy milyen gyorsan tudunk mi terméket váltani. Vegyük példának a férfimellényt. Pár éve ismét divatos, és a vásárló is egyre jobban igényli. Akkor úgy gondoltuk, jó lesz, ha erre a termékre ráállítunk egy kisebb létszámú munkacsoportot. Létrehoztuk a mellényvarrő-mű- helyt, ahol ma is ötven dolgozónk van. Létszámban ugyan a mi körülményeink közt ez nem nagy csoport, de az elért minőség, a munkatermelékenység szempontjából a legjobbak közt tartjuk őket számon. A tények: ebben a műhelyben egy műszak alatt több mint ötszáz darab mellényt varrnak meg, általában tehát tíz mellény jut egy dolgozóra. Mindamellett nem szabad azt hinni, hogy a munkaütem itt a minőség rovására mehet. Ha más miatt nem, hát azért, mert ez az árúnk külföldre is eljut. Sőt termelésünk döntő részét exportáljuk. Elsősorban a Szovjetunióba, de elégedetten viselik őket a férfivásárlók a tulipánok hazájában, Hollandiában, továbbá, AngliáA vásárló elégedettsége attól is függ, hogy milyen gyorsan tudunk terméket váltani — mondja az igazgató (A szerző felvételei) ban, Németországban, sőt Ku- waitban is. Ha tehát azt állítom, hogy a műhelyből kikerülő termékek minőségére az idén nem érkezett egyetlen panasz sem, akkor ez egyúttal az itt elért minőség nemzetközi elismerése is. Ha ehhez még hozzászámítjuk a terv rendszeres teljesítését, akkor már egyéb dolgokról is szólni kell. Elsősorban arról a munkaszeretetről, amivel a lányok naponta elfoglalják helyüket a gépek mellett. Az igazgató 1100 ember munkáját irányítja, ami nem köny* nyű. Árut, jogokat és fejlesztést követően „verte“ ő már az asztal lapját „feljebb“ is. Véleményét, a kellemetlent is, el merte — meri — mondani minden szinten. Így ismerik őt a minisztériumtól kezdve egész a műhelyig. Ezért is kedvelik. A gyárban naponta ötezer darab összeállítatlan öltöny készül el. ilyen munkatermelékenység mellett a hatodik ötéves tervidőszak eddigi szakaszában több mint tizenhét millió koronával nőtt a bruttó termelés. Nem utolsósorban a komplex szocialista racionalizációnak köszönhetően. Az igazgató nagy híve a versengésnek. Ha a cél a haladást szolgálja, minden feltételt biztosít az eléréséért. így történt, Ahol minden öltés energiaigényes hogy tavaly a vállalat üzemei közt meghirdetett versenyben az üzem újítói a harmadik helyet nyerték. — Az elismerés jólesett —, mondja Silvesier Kapusta, az üzem legkiválóbb újítója —, de egyben kötelez is. Tehetségünket és tudásunkat az idén is latba vetjük, hogy ha lehet, még jobb helyezést érjünk el. Bevallom, viszonylag könnyű nekünk. Itt ugyanis a nők — akik az abszolút többséget képviselik üzemünkben —, sem engedik e téren szégyenbe hozni magukat. Ezt bizonyítandó íme csupán egy adat. A hatodik ötéves tervidőszak eddigi szakaszában benyújtott és elfogadott hatvan újítási javaslat csaknem egyharmada asszonyaink nevéhez fűződik. Az eddigi eredmények alapján az év végéig ez az arány még javulni fog. Az „üreg“ a takarékossági „tízparancsolatot“ is jól ismeri. Mivel figyelme szerteágazó, azt is tudja, hogy takarékoskodni a legkisebb üzemekben is lehet, sőt kell. És nemcsak azért, mert az utóbbi Időben egyforma szigorral figyel erre a felügyeleti szerv és a köz is. Kétszeresen érvényes ez egy olyan üzemben, ahol minden egyes öltés energiaigényes. Nem véletlen, hogy az energiatakarékosságban is sikeres évet zártak tavaly a ruhagyárban. A megtakarított 72 000 kilowattóra az üzem évi fogyasztásának csaknem hat százalékát teszi ki. Fűzzük hozzá, hogy ez az eredmény annak az igyekezetnek a gyümölcse, amit minden részleg kollektívája magáévá tett. S nemcsak a termelésben sikerült takarékoskodniuk. Íme egy kitűnő példa arra, hogyan kell és lehet bánni az állóeszközökkel. Sőt, egy adott esetben, hogyan lehet ezeket tovább tökéletesíteni. A példát az üzem energetikusai szolgáltatják. — Régi probléma volt már üzemünkben az égőfejek zavartalan üzemeltetése — mondja az (izem főenergetiknsa. — Csaknem rendszeres időközben hibásodtak meg a porlasztók, és ez rengeteg valutánkat emésztett fel, mert tőkés behozatalból származtak. Részben a kényszer, de nagyrészt a szükség vezetett rá bennünket arra a gondolatra, hogy idehaza próbálunk meg porlasztókat készíteni. Az elhatározást tettek követték, és az általunk készített porlasztók kitűnően állták ki az üzemeltetési próbát is. A valutaalapunkban felszabadult összeget így most oda irányítjuk, ahol feltétlenül szükség van rá. Az igazgató a közeljövőt illetően is elégedett. A jő eredményeket és a sikereket a véletlenre bízni nem lehet, ezt jól tudja. Elégedett, mert a takarékossági verseny idei évi alapszabályait is szerződésbe foglalták, miszerint a dolgozók kötelezettséget vállaltak, hogy ötvenezer koronával csökkentik a tervezett energetikai költségeket. Az ilyen vállalást viszont nem illik fél kézzel venni, ez már jobbára a becsület dolga. És íme, az első negyedévben elért eredmény: ötezer kilowattóra megtakarított villamos energia, ami a tervezettet is hat százalékkal túlszárnyalja. Az „öreg“ persze, nyugtalan is. Nem az elszállt éveket sajnálja, mert egyrészt jól kihasználta, másrészt pedig tudja, hogy itt nincs kivétel, az idő mindenkire egyforma métert használ. Benne az előrehaladni vágyás munkál, ami még most, egy évvel a nyugdíjba vonulás előtt sem hadja nyugodni. KESZELI BÉLA A KÖTÖSZÓHASZNÁLAT NÉHÁNY PROBLÉMÁJA Bárczi Géza megállapítása szerint a hivatali nyelv kedve li a nagyképű, körülményeskedő, körmönfont kifejezéseket. Ez azért kedvezőtlen — továbbra is az ő gondolatait idézem —, mert sokan ebben látják az eredendő nyelvi eszményt, és valahányszor a nyilvánosság előtt kell szólniuk, igyekeznek a hivatalos nyelvhez igazodni. E megállapítás igazságát bizonyítja, hogy a sajtó nyelvében is nagyon gyakoriak a hivatalos stílusra jellemző szavak, kapcsolatok és mondatszerkezetek. A hivatalos nyelv sajátos kötőszavai például lépten-nyomon fölbukkannaik különféle riportokban, hírmagyarázatokban, interjúkban. A feltételes mellék- mondat ha kötőszava helyett használt amennyiben — a nyelvművelők évszázados üldözése ellenére — a napi sajtónkban már-inár polgárjogot nyer. A hivatalos nyelvnek is „díszére“ válnának az ilyen mondatok, mint ez: „Ameny- nyiben a nem teljesítés okait nem tárják fel, akkor nem fogadhatók el hatásos intézkedések." Az „ügyfél“ mindennapi szóhasználatára fordítva: „Ha a lemaradás okait nem tárják fel, akkor nem intézkedhetnek hatásosan.14 Bizonyítja még gyakoriságát e két különböző tárgyú írásból vett példa: „... s feltárjuk az esetleges tartalékokat, amennyiben azt a beszélgetések során nem tettük meg.“; „Amennyiben valamelyik ligacsapatunkra a következő héten nemzetközi kupatalálkozó vár, az eredetileg vasárnapra kisorsolt mérkőzést előrehozzák..-.“ Mindkét mondatban a ha kötőszó a helyes. Az amennyiben csak az annyiban rámutató szó párjaként használható helyesen. A beszélt nyelvben gyakori, sőt írásban is előfordul, hogy fölcseréljük az ellentétes és a (kapcsolatos kötőszót: „Dolgozni kell, és nem sopánkodni.“ — mondják a mindennapi beszédben. Helyesen: „Dolgozni kell, nem pedig sopánkodni.“ A fordítottja — kapcsolatos helyett ellentétes — ritkább ugyan, de írásban is találkozhatunk vele, például: „Ez az egész népgazdaság, az építőipari és a gépipari dolgozók, de egyben a fogyasztók feladata is.. Az és vagy a sőt kapcsolatos kötőszó a helyes benne. „Ez az egész népgazdaság, az építőiparban, a gépiparban dolgozók és (sőt) egyúttal a fogyasztók feladata is...“ Egyes írásokban meglehetősen gyakori a választékosnak tartott, de a publicisztikai stílusban kissé nehézkesnek mutatkozó úgyszintén. Rövidebb kötőszóval lehetne helyettesíteni ebben: „Napjainkban pártsajtónk, úgyszintén szocialista társadalmunk többi sajtóterméke, mindegyik tömegtá jékoztató eszköz... agitátor és szervező feladatát látja el.4* Lendületesebb a mondat, ha az és-sel kapcsoljuk a szerkezeteket. Méginkább nehézkesnek tűnik fel ez: .........bátran kifejezte a szervezett proletariátus vágyait és reményeit, úgyszintén elhatározását.“ Sokkal gördülékenyebbé válik, ha az utolsó tárgyat és-sel kapcsoljuk; „ ... vágyait, reményeit és elható rozását.“ A hosszú kötőszó hatására a vele kapcsolt mondatrész különös nyomatékot kap, s ez az idézett mondatokban a köz lés szempontjából indokolatlan. A gondolatkifejezés pontosságát tekintve tehát az sem közömbös, hogy milyen kötőszót választunk a nyelv gazdag kelléktárából. MORVAY GABOK EMBERSÉG, EMBERISÉG, EMBERIESSÉG Gyakran tapasztalhatjuk, hogyan keverednek a használatban a hasonló alakú szavak, különösen akkor, ha jelentésük között is van némi rokonság. Aki nincs tisztában e szavak pontos jelentésével, könnyen elköveti azt a hibát, amelyet szőtévesztésnek nevezünk. Emberség, emberiség, emberiesség — alakra mindhárom szó, jelentés tekinletében pedig az emberség és az emberiesség hasonlít egymáshoz. Az emberség főbb jelentései ezek: valakinek az emberi mivolta, az emberhez méltó magatartás, megértő jóindulat {legtöbbször ebben a jelentésben használjuk e szót), a népnyelvben illendőséget, tisztesség- tudást, sőt a becsületet is gyakran jelölik vele. Az emberiességnek szükebb körű a jelentése: az emberhez méltó jóindulatú, idegen szóval humánusnak nevezett magatartást jelöli. Az emberiség szó meg az eddig élt, ma élő és az utánunk következő emberek összeségét, vagyis az egész emberi nemet jelenti. Előfordul, hogy egyikkel vagy másikkal esetleg más jelentésben találkozunk. A régi irodalomban még az emberség is előfordul az emberiség szó mai jelentésében, vagyis az emberek összességének a jelölőjeként. De az emberiség szónak is volt régen az emberség és emberiesség szavakéhoz hasonló jelentése, vagyis az emberhez méltó erkölcsi tulajdonságokat, magatartást is jelölték vele. Az irodalomban is találunk erre fiéldát, többek között Kazinczynál, sőt még Arany Jánosnál is. Mai jelentésüket vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy jelentésmegoszlás ment végbe e szavakban, vagyis mivel az emberiség is, az emberség is mindkét jelentésben előfordult: mind az emberek összességét, mind pedig az emberhez méltó magatartást egyaránt jelölték, jelentésük megoszlott, azaz egyik jelentés az egyik szóalakhoz, másik a másikhoz kapcsolódott. Az emberiség — mint említettük — ma az emberek összességét, az emberség pedig az emberhez méltó magatartást jelöli. Néha tanúi lehetünk az embriség szó szükebb értelmű használatának, különösen, falvainkban. „összegyűlt az ünnepélyre a faluból az egész emberiség“ — mondta egy idősebb ismerősöm a művelődési ház megnyitásáról beszámolva. Emberiségen nyilván a falu lakosságát értette. „Azon a munkahelyen igen meg van elégedve az emberiség“ — mesélte egy másik, emberiség en egyszerűen a szóban forgó munkahely dolgozóit értve. E szónak az eľféle használatát a köznyelvben nem helyeselhetnénk. Zavaró lenne ugyanis, ha ezt az egész emberi nemet jelölő szót néhány emberre, egy kisebb vagy nagyobb csoportra alkalmaznánk, s ugyanakkor jobb, oda illőbb szavakat szoríianánk ki vele. JAKAB ISTVÁN 1980. VII. 12. fán Šesták
