Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1980-07-04 / 156. szám, péntek
Helmut Schmidt: Hasznosak voltak a moszkvai tárgyalások A KANCELLÁR PARLAMENTI NYILATKOZATA az NKP Állásfoglalása (ČSTK) — Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a bonni Bundestagban tartott kormánynyilatkozatában tájékoztatta a parlamenti képviselőket a hét elején megtartott szovjet — nyugatnémet csúcstalálkozó eredményeiről, valamint a múlt heti velencei tőkés csúcsról. Schmidt többek között kijelen let te, hogy a szovjet vezetőkkel az enyhülési folyamat folytatásáról, az európai biztonságról és együttműködésről, valamint a Szovjetunió és az NSZK gazdasági együttműködéséről folytatott (megbeszéléseiket. Moszkvai tárgyalásait hasznosaknak és szükségeseknek minősítette annak ellenére, hogy néhány kérdésben az álláspontok különbözőek voltak. A bonni kormány a Bundestag ülése előtt rendkívüli ülést tartott. A kabinet tagjait Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter tájékoztatta tegnapi washingtoni tárgyalásairól. A nyugatnémet diplomácia vezetője egynapos villámlátogatást tett Washingtonban, ahol Carter elnököt tájékoztatta Schmidt kancellár moszkvai tárgyalásairól. Washingtoni el utazása előli szűkszavúan csak annyit közölt, hogy Carter elnök 1 és Muskie külügyminiszter liásznosnak minősítette azokat a híreket, amelyeket Gen- scherlől hallottak. Klaus Bölling bonni kormányszóvivő sajtóértekezletet tartott Schmidt parlamenti beszámolóját követően. Schmidt- hez hasonlóan nagyon hasznosnak minősítette a moszkvai tárgyalásokat, részleteket azonban nem volt hajlandó közölni. Bölling szavaiból kitűnt: Bonn arra vár, hogy milyen álláspontot foglal el a Fehér Ház a Brezsnyev—Schmidt tárgyalásokkal kapcsolatban, s erről Emil Wojtaszek Párizsban (ČSTK) — Valéry Giscard d'Estaing köztársasági elnök tegnap fogadta Emil Wojtaszek lengyel külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson Francia- országban tartózkodik. A lengyel külügyminiszter francia kollégájával, Jean Francois-Pon- uet-val folytatott tárgyalásait tegnap reggel kezdte meg, és azokon mindenekelőtt a közelgő madridi találkozóról és az .európai leszerelési konierenciá- ról volt szó. Genscher tájékoztatja a kormányt. A CDU/CSU krelikális ellenzék élesen bírálta Schmidt moszkvai útját. Az ellenzék választási bizottságának ülését követően, melyen Franz Josef Strauss kancellárjelölt elnökölt, nyilatkozatot fogadtak el, amely szerint Schmidt üres kézzel tért vissza Moszkvából. Willy Brandt szociáldemokrata pártelnök ugyanakkor kijelentette, hogy a moszkvai tárgyalások eredményei haladást jelentenek a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban, az európai biztonság és együttműködés kérdéseiben és a nemzetközi lielyzet alakulásában. A Német Kommunista Párt megelégedéssel fogadta, hogy a Szovjetunió és az NSZK vezető képviselői a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben megvitatták a két ország kapcsolatai tevábbfejlesztésének lehetőségeit a korábban megkötött megállapodások alapján oly módon, hogy azok hozzájáruljanak az enyhülési folyamat elmélyítéséhez. Herbert Mies pártelnök ismertette az NKP nyilatkozatát Düsseldorfban. ,,A kancellár moszkvai látogatása már magában azt bizonyítja, hogy Bonn Washington nyomása ellenére sem kíván lemondani az enyhülési politika előnyeiről“ — írta szerdai számában a Le Drapeau Rouge, a Belga KP lapja. LEÜNVID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke üdvözlő táviratot küldött Carter amerikai elnöknek az USA államiinnepe alkalmából. VASZ1LIJ KUZNYECOV, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének első alelnöke a Kremlben fogadta a nigériai parlamenti küldöttséget, ' amelyet Almiad Rufai szenátor vezet. CARLOS PASTOR tábornok argentin külügyminiszter a francia kormány néhány tagjával bizalmas megbeszélést tartott Párizsban fegyverszállításokról és az Argentínában építendő atomerőművel kapcsolatos kérdésekről. PÚJA FRIGYES magyar külügyminiszter háromnapos hivatalos látogatáson Svájcban tartózkodik. ahol a kormány képviselőivel a kelet-nyugati kapcsolatokról, időszerű nemzetközi problémákról és a két ország közötti gazdasági együttműködés lehetőségeiről tárgyal. Nem szűrnek a provokádók (ČSTK) — Az SPK kambodzsai hírügynökség jelentése szerint a thaiföldi—kambodzsai határon folytatódnak az összetűzések. Az utóbbi napokban a t’baiföldi ágyúnaszádok lőtték Pursat és Battambang kambodzsai tartományok egyes területeit. 1980. VII. 4. leznie kell magát arra, hogy a jövőben nem folytat felforgató tevékenységet Afganisztán ellen harmadik ország területéről sem. A külföldi beavatkozás valamennyi formájának a leállítása kedvező feltételeket teremthet újabb szovjet egységek kivonásához. Ismét figyelmeztetni szeretnénk arra, hogy az intervenció megszűnése után intézkedések egész komplexumát lehet meg valósítani a politikai rendezés érdekében. Azok az erőfeszítések, hogy a tárgyalások megkezdését erről a kérdésről össze függésbe hozzák a szovjet csapatok kivonásával, elfogadhatatlanok, mert a feje tetejére állítják a problémát. Megvonni a támogatást Afganísztától olyan időben, amikor még tart a külföldi agresszió, egyet jelentene az intervenció kiterjesztésének jóváhagyásával, s megismétlődne az a helyzet, amikor veszélybe kerültek nemcsak a forradalmi vívmányok, hanem Afganisztán szuverenitása is. A Fehér Ház által propagált ún. ideiglenes rendezésre vonatkozó elképzelésről Carter európai útja során lehullott a lepel. Mikor Cartertől az egyik sajtóértekezleten megkérdezték, hogy a részleges szovjet csapatkivonást követően vajon az USA szállít-e fegyvereket az afgán lázadóknak, kijelentette, hogy erre a kérdésre legszívesebben nem adna választ. Carter tettei e támogatás vonatkozásában azonban többet mondanak mint szavai. Köztudott tény, hagy éppen az amerikai tanácsadók és instruktorok oktatják a zsoldos bandákat, amelyeket azután afgán területre dobnak át, ahol felforgató tevékenységet folytatnak, véres akciókat hajtanak végre a polgári lakosság ellen. Nem nehéz megállapítani, hogy a szovjet kezdeményezés jelentőségét ugyanazok az erők próbálják csökkenteni, amelyek további katonai beavatkozást fontolgatnak, és fenn akarják tartani a feszültséget a térségben. A szovjet csapatuk részleges kivonása ismét bizonyítja az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség védelmi, tehát korlátozott jellegét. Ez a lépés cáfolja azt az abszurd propaganda- kampányt, hogy Afganisztán a Perzsa-öböl felé irányuló szovjet katonai expanzió első állomása, hogy a Szovjetunió a meleg tengerek felé tör, és a szovjet egységek támadási készítenek elő a Közel-Kelet olajban gazdag térségei ellen. A valódi veszélyt a Közel-Kelet olajtartalékaira s a világgazdaság számára nem a Szovjetunió jelenti. Nem nehéz rájönni arra, hogy az amerikai imperializmus iráni pozícióinak elvesztését két irányban kifejtett erőfeszítéseivel próbálja kompenzálni: egyrészt az Afganisztán ellen folytatottt hadüzenet nélküli háború kiterjesztésével, hogy a forradalmi vívmányok felszámolásával a Szovjetunió déli határainal egy, esetleges katonai agresszió céljából szabad felvonulási területet szerezzen, másrészt a Perzsaöböl és az Arab tenger térségében fokozza katonai jelenlétét, hogy ily módon gyakoroljon nyomást a közel keleti olajtermelő országokra. Talán a Szovjetunió intézkedései idézték elő a Nyugat-Eu- rópába és Japánba irányuló olajszállítások csökkentését? Nem inkább az USA fenyegetőzik a Hórmuzi-szorös tengeri blokádjával, a kikötő aláakná- zásával, az olajlelőlielyek bombázásával? Sőt, a Pentagon már 1974-ben, tehát évekkel az afganisztáni forradalmi események előtt ilyen hadműveleteket készített elő. Az amerikai imperializmus próbálja korlátlan ellenőrzése alá vonni a tőkés világ energia- forrásait. Miközben a Pentagon a Perzsa-öböl felé irányuló állítólagos szovjet katonai expanzió körül csap nagy lármát, ugyanakkor éppen az USA akarja titokban megkaparintani a Japánt és Nyugat-Európát olajjal ellátó vezetékeket. Mindebből milyen következtetés adódik? A szovjet csapatok egy részének kivonása Afganisztánból csakúgy, mint az afgán kormány májusi konstruktív programja a politikai rendezést célzó jóakarat jele, reális lépés e fory^mat betetőzése felé. A pozitív’Tfezdeményezés elsősorban az Egyesült Államok, de Pakisztán és Irán pozitív válaszára is vár. A FESZÜLTSÉG ÉS HÁTTERE K iéleződött a helyzet a thaiföldi—'kambodzsai határon, mind több hír érkezik a sorozatos fegyveres provokációkról: a thaiföldi hadsereg csoportjai behatoltak Kambodzsa területére, durván megsértve ezzel az ország szuverenitását, függetlenségét, területi sérthetetlenségét. Az események hátterében az áll, hogy a thaiföldi hatóságok megkezdték a kambodzsai menekültek önkényes visszatelepítését, ami egyet jelent a népirtó Pol Pot-rezsim egykori híveiből verbuvált ellenforradalmi, fegyveres bandák átdobásával. A képlet azonban bonyolultabb, nem csak két ország közötti meg nem értésről van szó, ahogyan azt a reakció szeretné elhitetni. A múlt hét csütörtökén az ASEAN — (Délkelet-ázsiai Nemzetek Társulása, tagjai: Thaiföld, Indonézia, Malaysia, a Fülöp-szige- tek és Szingapúr) — kétnapos külügyminiszteri értekezletén elfogadott közlemény megerősítette Thaiföld jogát arra, hogy hazatelepítse az úgynevezett menekülteket. Mindez Vietnam ellen is irányul, hiszen a VSZK többször is visszautasította azo kát a rágalmakat, melyek szerint a Kambodzsában állomásozó csapatai behatoltak volna Thaiföld területére. Kinek és miért van szüksége hasonló rágalmakra és pro vokációkra? Ennek megértéséhez néhány szóban vissza kell térni Thaiföld eddigi szerepére a délkelet-ázsiai helyzet alakulásában. Az ország területe négyszer akkora, mint Csehszlovákiáé, lakosainak száma meghaladja a 45 milliót. Gazdasági éleiében rendkívül jelentős a külföldi, főleg az amerikai tőke szerepe. Nem kevés gondot ad a kormánynak, hogy mintegy négymillió kínai él az országban, akikkel Peking állandó s jó kapcsolatokat igyekszik fenntartani. Szoros kötődése az USA-lioz nemcsak gazdasági, hanem katonai jellegű is: területén amerikai katonai bázisokat létesítették. (Az USA Vietnam elleni agressziója idején az amerikai bombázók thaiföldi támaszpontról indultak bevetésre.) Amikor pedig a kambodzsai hazafiak megdöntötték az ország lakosságának egyharmadát kiirtó Pol Pot- rendszert, a Peking és Washington által támogatott fegyveres bandáknak Thaiföld otthont adott, ott készülteik fel a kambodzsai népi kormány elleni fegyveres provokációkra. A nemzetközi reakció és legújabb szövetségese, Kína mindmáig nem ismeri el a hivatalos kambodzsai kormányt, s minden lehetséges eszközzel támogatja a bukott Pol Pót- rezsimet. Az eszközökben pedig Peking tiem válogatós, amikor arról van szó, hogy megsegítse az őt mindig hűségesen kiszolgáló immár hatalmukat vesztett vazallusait. Kína tavaly, a Vietnam elleni februári agressziójakor is hangoztatta, hogy a kambodzsai népi erők győzelméért kívánja „megbüntetni“ Vietnamot, elfeledkezve arról, hogy korábban Pol Poték csapatai hónapokon keresztül heves támadásokat intéztek a vietnami határterületek ellen. Peking mindmáig nem tett le arról, hogy az ellenforradal^ márok támogatása útján sikerül Kambodzsában visszaállítani a régi rendszert, s ezzel két tűz közé szorítania Vietnamot. Huang Hua kínai külügyminiszter ez év márciusában az ASEAN három tagországában tett látogatást azzal a céllal, hogy megpróbálja azokat mind jobban Kína oldalán ra állítani Vietnam ellenében. A múlt év februárja a társulás országai előtt is bebizonyította, hogy Peking veszélyes szomszéd, nem tudni mikor és milyen mértékben bocsátkozik fegyveres kalandokba. Nagyhatalmi soviniszta törekvéseit a térségben az is elősegíti, hogy, az ASEAN-országok mindegyik kében jelentős számú kínai él, ezeket az elemeket Peking gazdaságfejlesztési terveibe is igyekszik bevonni. Hetvennyolc szeptemberében Pham Van Dong veitnami kormányfő látogatást tett mind az öt ASEAN-országban. Útja si« keresnek volt mondható, szorosabb gazdasági és politikai együttműködés lehetőségeiről' számolhattunk be. Kedvezőek voltak a thaiföldi—vietnami tárgyalások, szeptember végén pedig a thaiföldi külügymi-: niszter több szocialista ország« bari járt, így hazánkban is. Mindez egy reálisabb külpoliti« kai törekvésként volt értelmezhető, megnyilvánult az a szán« dék, hogy Thaiföld lazítana az USA-hoz fűző kötelékeken. Ezek a lépések — mind Thaiföld, mind a többi ASEAN- ország részéről — nem leltek' Peking és Washington szimpá« tiájára. Kína befolyásával, ere« jével az ASEAN-országoknak minden lépésükkor számolniuk' kell. Az említett külügyminisz« téri találkozó' közleménye s ď thaiföldi provokációk minden kétséget kizáróan az USA és Kína malmára hajtják a vizet, de el kell mondani, hogy van« nak reális, józanabb hangok is. Ezek az úgynevezett kambod« zsai ügy rendezését politikai« lag szeretnék megoldani. Pe« kingnek viszont az az érdeke, hogy fenntartsa a fegyveres konfliktus állandó veszélyét. Ezzel tudatosan azt a célt követi, hogy hátráltassa a szó« cialista építés útján haladó három ország — Vietnam, Kambodzsa és Laosz — fejlődését. Ezen belül mindenekelőtt Vietnamét, hiszen a VSZK akadályozza a legnagyobb mértékben a pekingi vezetők he« gemonista törekvéseit Déliké- let-Ázsiában. MALINAK ISTVÁN EDWARD KENNEDY A GABONA-EMBARGÓ ELLEN Edward Kennedy tegnap csatlakozott ahhoz a húsztagú sze" nátorcsoporthoz, amely javasolja a Szovjetunióba irányuló amerikai gabonaszállítmányok tilalmának a feloldását. A Kennedy döntését bejelentő Robert Dole szenátor kijelentette: Kennedy lépései is tükrözik, hogy egyre fokozódik az elégedetlenség Carter politikájával szemben. A szenátor hozzáfűzte, •hogy az embargó nagy veszte« sőgeket okozott már eddig is az amerikai farmereknek. Kennedy Miamiban ismét bírálta Carter politikáját, és meggyő« ződésének adott hangot, hogy a Demokrata Párt nem nyeri meg az elnökválasztást, ameny- nyiben tovább támogatja a mostani vezetés politikáját. SPANYOL-FRANCIA ESZMECSERE MADRID KÖZÖSPIACI TAGSÁGÁRÓL (ČSTK) — Raymond Barre francia kormányfő tegnap, négy minisztere kíséretében, egynapos látogatást tett Madridban. A spanyol fővárosban Suarez kormányfővel tárgyalt, és fogadta őt János Károly király is. Jelentések szerint elsősorban Spanyolország esedékes közöspiaci tagságáról volt szó. Mint ismeretes, a közelmúltban határincidensekre került sor a két ország között, mivel a francia kistermelők a spanyol mezőgazdasági termékeket szállító kamionok megtámadásával fejezték ki tiltakozásukat az országba beözönlő olcsóbb spanyol mezőgazdasági termékek ellen. Ezt követően a francia államfő javasolta, hogy a Kö-' zös Piac tartson szünetet az újabb tagok felvételében. Áremelés Olaszországban (ČSTK) — Az olasz kormány tegnap újabb áremeléseket jelentett be: 700-ról 750 lírára emelte a benzin literenkénti árát, emelkedett a gáz, a kenyér és tésztafélék, va tej, a kávé és a bor ára. Ezzel akarják a gyengülő líra árfolyamat stabilizálni. Az amerikai autógyárak a esőd szélére jutottak. Hogy mentsék, ami menthető, drasztikus intézkedésekhez folyamodnak: az autó- gyárak mintegy egyharmadát bezárták, és az elbocsátott munkások száma meghaladja a 250 ezret. Képünkön Terry Griffint, a detroiti General Motors egyik néger alkalmazottját láthatjuk, aki szintén az utcára került (ČSTK-felvétel)
