Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-04 / 156. szám, péntek

Helmut Schmidt: Hasznosak voltak a moszkvai tárgyalások A KANCELLÁR PARLAMENTI NYILATKOZATA az NKP Állásfoglalása (ČSTK) — Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a bon­ni Bundestagban tartott kor­mánynyilatkozatában tájékoz­tatta a parlamenti képviselőket a hét elején megtartott szovjet — nyugatnémet csúcstalálkozó eredményeiről, valamint a múlt heti velencei tőkés csúcsról. Schmidt többek között kije­len let te, hogy a szovjet veze­tőkkel az enyhülési folyamat folytatásáról, az európai biz­tonságról és együttműködésről, valamint a Szovjetunió és az NSZK gazdasági együttműködé­séről folytatott (megbeszélése­iket. Moszkvai tárgyalásait hasznosaknak és szükségesek­nek minősítette annak ellené­re, hogy néhány kérdésben az álláspontok különbözőek vol­tak. A bonni kormány a Bun­destag ülése előtt rendkívüli ülést tartott. A kabinet tagjait Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter tájékoztatta teg­napi washingtoni tárgyalásai­ról. A nyugatnémet diplomácia vezetője egynapos villámláto­gatást tett Washingtonban, ahol Carter elnököt tájékoztatta Schmidt kancellár moszkvai tárgyalásairól. Washingtoni el utazása előli szűkszavúan csak annyit közölt, hogy Carter el­nök 1 és Muskie külügyminisz­ter liásznosnak minősítette azo­kat a híreket, amelyeket Gen- scherlől hallottak. Klaus Bölling bonni kor­mányszóvivő sajtóértekezletet tartott Schmidt parlamenti be­számolóját követően. Schmidt- hez hasonlóan nagyon hasznos­nak minősítette a moszkvai tár­gyalásokat, részleteket azon­ban nem volt hajlandó közölni. Bölling szavaiból kitűnt: Bonn arra vár, hogy milyen állás­pontot foglal el a Fehér Ház a Brezsnyev—Schmidt tárgyalá­sokkal kapcsolatban, s erről Emil Wojtaszek Párizsban (ČSTK) — Valéry Giscard d'Estaing köztársasági elnök tegnap fogadta Emil Wojtaszek lengyel külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson Francia- országban tartózkodik. A len­gyel külügyminiszter francia kollégájával, Jean Francois-Pon- uet-val folytatott tárgyalásait tegnap reggel kezdte meg, és azokon mindenekelőtt a közel­gő madridi találkozóról és az .európai leszerelési konierenciá- ról volt szó. Genscher tájékoztatja a kor­mányt. A CDU/CSU krelikális ellen­zék élesen bírálta Schmidt moszkvai útját. Az ellenzék választási bizottságának ülését követően, melyen Franz Josef Strauss kancellárjelölt elnö­költ, nyilatkozatot fogadtak el, amely szerint Schmidt üres kézzel tért vissza Moszkvából. Willy Brandt szociáldemok­rata pártelnök ugyanakkor ki­jelentette, hogy a moszkvai tár­gyalások eredményei haladást jelentenek a szovjet—nyugatné­met kapcsolatokban, az euró­pai biztonság és együttműkö­dés kérdéseiben és a nemzet­közi lielyzet alakulásában. A Német Kommunista Párt megelégedéssel fogadta, hogy a Szovjetunió és az NSZK ve­zető képviselői a jelenlegi bo­nyolult nemzetközi helyzetben megvitatták a két ország kap­csolatai tevábbfejlesztésének lehetőségeit a korábban meg­kötött megállapodások alapján oly módon, hogy azok hozzá­járuljanak az enyhülési folya­mat elmélyítéséhez. Herbert Mies pártelnök ismertette az NKP nyilatkozatát Düsseldorf­ban. ,,A kancellár moszkvai láto­gatása már magában azt bizo­nyítja, hogy Bonn Washington nyomása ellenére sem kíván lemondani az enyhülési politi­ka előnyeiről“ — írta szerdai számában a Le Drapeau Rouge, a Belga KP lapja. LEÜNVID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke üdvözlő távira­tot küldött Carter amerikai el­nöknek az USA államiinnepe alkalmából. VASZ1LIJ KUZNYECOV, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek első alelnöke a Kremlben fogadta a nigériai parlamenti küldöttséget, ' amelyet Almiad Rufai szenátor vezet. CARLOS PASTOR tábornok ar­gentin külügyminiszter a fran­cia kormány néhány tagjával bizalmas megbeszélést tartott Párizsban fegyverszállításokról és az Argentínában építendő atomerőművel kapcsolatos kér­désekről. PÚJA FRIGYES magyar kül­ügyminiszter háromnapos hiva­talos látogatáson Svájcban tar­tózkodik. ahol a kormány kép­viselőivel a kelet-nyugati kap­csolatokról, időszerű nemzet­közi problémákról és a két or­szág közötti gazdasági együtt­működés lehetőségeiről tár­gyal. Nem szűrnek a provokádók (ČSTK) — Az SPK kambod­zsai hírügynökség jelentése szerint a thaiföldi—kambodzsai határon folytatódnak az össze­tűzések. Az utóbbi napokban a t’baiföldi ágyúnaszádok lőtték Pursat és Battambang kambod­zsai tartományok egyes terüle­teit. 1980. VII. 4. leznie kell magát arra, hogy a jövőben nem folytat felfor­gató tevékenységet Afganisztán ellen harmadik ország területé­ről sem. A külföldi beavatko­zás valamennyi formájának a leállítása kedvező feltételeket teremthet újabb szovjet egysé­gek kivonásához. Ismét figyelmeztetni szeret­nénk arra, hogy az intervenció megszűnése után intézkedések egész komplexumát lehet meg valósítani a politikai rendezés érdekében. Azok az erőfeszíté­sek, hogy a tárgyalások meg­kezdését erről a kérdésről össze függésbe hozzák a szovjet csa­patok kivonásával, elfogadha­tatlanok, mert a feje tetejére állítják a problémát. Megvonni a támogatást Afganísztától olyan időben, amikor még tart a külföldi agresszió, egyet je­lentene az intervenció kiter­jesztésének jóváhagyásával, s megismétlődne az a helyzet, amikor veszélybe kerültek nem­csak a forradalmi vívmányok, hanem Afganisztán szuvereni­tása is. A Fehér Ház által propagált ún. ideiglenes rendezésre vo­natkozó elképzelésről Carter európai útja során lehullott a lepel. Mikor Cartertől az egyik sajtóértekezleten megkérdez­ték, hogy a részleges szovjet csapatkivonást követően vajon az USA szállít-e fegyvereket az afgán lázadóknak, kijelentette, hogy erre a kérdésre legszíve­sebben nem adna választ. Carter tettei e támogatás vonatkozá­sában azonban többet monda­nak mint szavai. Köztudott tény, hagy éppen az amerikai tanács­adók és instruktorok oktatják a zsoldos bandákat, amelyeket azután afgán területre dobnak át, ahol felforgató tevékenysé­get folytatnak, véres akciókat hajtanak végre a polgári lakos­ság ellen. Nem nehéz megállapítani, hogy a szovjet kezdeményezés jelentőségét ugyanazok az erők próbálják csökkenteni, amelyek további katonai beavatkozást fontolgatnak, és fenn akarják tartani a feszültséget a térség­ben. A szovjet csapatuk részleges kivonása ismét bizonyítja az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség védelmi, tehát korlá­tozott jellegét. Ez a lépés cáfol­ja azt az abszurd propaganda- kampányt, hogy Afganisztán a Perzsa-öböl felé irányuló szov­jet katonai expanzió első állo­mása, hogy a Szovjetunió a me­leg tengerek felé tör, és a szov­jet egységek támadási készíte­nek elő a Közel-Kelet olajban gazdag térségei ellen. A valódi veszélyt a Közel-Ke­let olajtartalékaira s a világ­gazdaság számára nem a Szov­jetunió jelenti. Nem nehéz rá­jönni arra, hogy az amerikai imperializmus iráni pozícióinak elvesztését két irányban kifej­tett erőfeszítéseivel próbálja kompenzálni: egyrészt az Afga­nisztán ellen folytatottt hadüze­net nélküli háború kiterjeszté­sével, hogy a forradalmi vívmá­nyok felszámolásával a Szovjet­unió déli határainal egy, eset­leges katonai agresszió céljából szabad felvonulási területet szerezzen, másrészt a Perzsa­öböl és az Arab tenger térségé­ben fokozza katonai jelenlétét, hogy ily módon gyakoroljon nyomást a közel keleti olajter­melő országokra. Talán a Szovjetunió intézke­dései idézték elő a Nyugat-Eu- rópába és Japánba irányuló olajszállítások csökkentését? Nem inkább az USA fenyegető­zik a Hórmuzi-szorös tengeri blokádjával, a kikötő aláakná- zásával, az olajlelőlielyek bom­bázásával? Sőt, a Pentagon már 1974-ben, tehát évekkel az af­ganisztáni forradalmi esemé­nyek előtt ilyen hadművelete­ket készített elő. Az amerikai imperializmus próbálja korlátlan ellenőrzése alá vonni a tőkés világ energia- forrásait. Miközben a Pentagon a Perzsa-öböl felé irányuló ál­lítólagos szovjet katonai expan­zió körül csap nagy lármát, ugyanakkor éppen az USA akar­ja titokban megkaparintani a Japánt és Nyugat-Európát olaj­jal ellátó vezetékeket. Mindebből milyen következte­tés adódik? A szovjet csapatok egy részének kivonása Afganisz­tánból csakúgy, mint az afgán kormány májusi konstruktív programja a politikai rendezést célzó jóakarat jele, reális lé­pés e fory^mat betetőzése fe­lé. A pozitív’Tfezdeményezés el­sősorban az Egyesült Államok, de Pakisztán és Irán pozitív vá­laszára is vár. A FESZÜLTSÉG ÉS HÁTTERE K iéleződött a helyzet a thai­földi—'kambodzsai hatá­ron, mind több hír érkezik a sorozatos fegyveres provoká­ciókról: a thaiföldi hadsereg csoportjai behatoltak Kambod­zsa területére, durván meg­sértve ezzel az ország szuve­renitását, függetlenségét, terü­leti sérthetetlenségét. Az ese­mények hátterében az áll, hogy a thaiföldi hatóságok meg­kezdték a kambodzsai mene­kültek önkényes visszatelepíté­sét, ami egyet jelent a népirtó Pol Pot-rezsim egykori hívei­ből verbuvált ellenforradalmi, fegyveres bandák átdobásával. A képlet azonban bonyolul­tabb, nem csak két ország kö­zötti meg nem értésről van szó, ahogyan azt a reakció szeretné elhitetni. A múlt hét csütörtökén az ASEAN — (Délkelet-ázsiai Nemzetek Tár­sulása, tagjai: Thaiföld, Indo­nézia, Malaysia, a Fülöp-szige- tek és Szingapúr) — kétnapos külügyminiszteri értekezletén elfogadott közlemény megerő­sítette Thaiföld jogát arra, hogy hazatelepítse az úgynevezett menekülteket. Mindez Vietnam ellen is irányul, hiszen a VSZK többször is visszautasította azo kát a rágalmakat, melyek sze­rint a Kambodzsában állomáso­zó csapatai behatoltak volna Thaiföld területére. Kinek és miért van szüksé­ge hasonló rágalmakra és pro vokációkra? Ennek megértésé­hez néhány szóban vissza kell térni Thaiföld eddigi szerepé­re a délkelet-ázsiai helyzet ala­kulásában. Az ország területe négyszer akkora, mint Cseh­szlovákiáé, lakosainak száma meghaladja a 45 milliót. Gaz­dasági éleiében rendkívül je­lentős a külföldi, főleg az ame­rikai tőke szerepe. Nem kevés gondot ad a kormánynak, hogy mintegy négymillió kínai él az országban, akikkel Peking ál­landó s jó kapcsolatokat igyek­szik fenntartani. Szoros kötő­dése az USA-lioz nemcsak gaz­dasági, hanem katonai jellegű is: területén amerikai katonai bázisokat létesítették. (Az USA Vietnam elleni agressziója ide­jén az amerikai bombázók thai­földi támaszpontról indultak bevetésre.) Amikor pedig a kambodzsai hazafiak megdön­tötték az ország lakosságának egyharmadát kiirtó Pol Pot- rendszert, a Peking és Wa­shington által támogatott fegy­veres bandáknak Thaiföld ott­hont adott, ott készülteik fel a kambodzsai népi kormány el­leni fegyveres provokációkra. A nemzetközi reakció és leg­újabb szövetségese, Kína mind­máig nem ismeri el a hivata­los kambodzsai kormányt, s minden lehetséges eszközzel támogatja a bukott Pol Pót- rezsimet. Az eszközökben pe­dig Peking tiem válogatós, ami­kor arról van szó, hogy meg­segítse az őt mindig hűsége­sen kiszolgáló immár hatal­mukat vesztett vazallusait. Kí­na tavaly, a Vietnam elleni februári agressziójakor is han­goztatta, hogy a kambodzsai népi erők győzelméért kívánja „megbüntetni“ Vietnamot, elfe­ledkezve arról, hogy korábban Pol Poték csapatai hónapokon keresztül heves támadásokat intéztek a vietnami határterü­letek ellen. Peking mindmáig nem tett le arról, hogy az ellenforradal^ márok támogatása útján sike­rül Kambodzsában visszaállí­tani a régi rendszert, s ezzel két tűz közé szorítania Viet­namot. Huang Hua kínai kül­ügyminiszter ez év márciusá­ban az ASEAN három tagorszá­gában tett látogatást azzal a céllal, hogy megpróbálja azo­kat mind jobban Kína oldalán ra állítani Vietnam ellenében. A múlt év februárja a társulás országai előtt is bebizonyítot­ta, hogy Peking veszélyes szomszéd, nem tudni mikor és milyen mértékben bocsátkozik fegyveres kalandokba. Nagyha­talmi soviniszta törekvéseit a térségben az is elősegíti, hogy, az ASEAN-országok mindegyik kében jelentős számú kínai él, ezeket az elemeket Peking gaz­daságfejlesztési terveibe is igyekszik bevonni. Hetvennyolc szeptemberében Pham Van Dong veitnami kor­mányfő látogatást tett mind az öt ASEAN-országban. Útja si« keresnek volt mondható, szo­rosabb gazdasági és politikai együttműködés lehetőségeiről' számolhattunk be. Kedvezőek voltak a thaiföldi—vietnami tárgyalások, szeptember végén pedig a thaiföldi külügymi-: niszter több szocialista ország« bari járt, így hazánkban is. Mindez egy reálisabb külpoliti« kai törekvésként volt értelmez­hető, megnyilvánult az a szán« dék, hogy Thaiföld lazítana az USA-hoz fűző kötelékeken. Ezek a lépések — mind Thaiföld, mind a többi ASEAN- ország részéről — nem leltek' Peking és Washington szimpá« tiájára. Kína befolyásával, ere« jével az ASEAN-országoknak minden lépésükkor számolniuk' kell. Az említett külügyminisz« téri találkozó' közleménye s ď thaiföldi provokációk minden kétséget kizáróan az USA és Kína malmára hajtják a vizet, de el kell mondani, hogy van« nak reális, józanabb hangok is. Ezek az úgynevezett kambod« zsai ügy rendezését politikai« lag szeretnék megoldani. Pe« kingnek viszont az az érdeke, hogy fenntartsa a fegyveres konfliktus állandó veszélyét. Ezzel tudatosan azt a célt kö­veti, hogy hátráltassa a szó« cialista építés útján haladó három ország — Vietnam, Kambodzsa és Laosz — fejlő­dését. Ezen belül mindenek­előtt Vietnamét, hiszen a VSZK akadályozza a legnagyobb mér­tékben a pekingi vezetők he« gemonista törekvéseit Déliké- let-Ázsiában. MALINAK ISTVÁN EDWARD KENNEDY A GABONA-EMBARGÓ ELLEN Edward Kennedy tegnap csat­lakozott ahhoz a húsztagú sze" nátorcsoporthoz, amely javasol­ja a Szovjetunióba irányuló amerikai gabonaszállítmányok tilalmának a feloldását. A Ken­nedy döntését bejelentő Robert Dole szenátor kijelentette: Ken­nedy lépései is tükrözik, hogy egyre fokozódik az elégedetlen­ség Carter politikájával szem­ben. A szenátor hozzáfűzte, •hogy az embargó nagy veszte« sőgeket okozott már eddig is az amerikai farmereknek. Ken­nedy Miamiban ismét bírálta Carter politikáját, és meggyő« ződésének adott hangot, hogy a Demokrata Párt nem nyeri meg az elnökválasztást, ameny- nyiben tovább támogatja a mostani vezetés politikáját. SPANYOL-FRANCIA ESZMECSERE MADRID KÖZÖSPIACI TAGSÁGÁRÓL (ČSTK) — Raymond Barre francia kormányfő tegnap, négy minisztere kíséretében, egynapos látogatást tett Mad­ridban. A spanyol fővárosban Suarez kormányfővel tárgyalt, és fogadta őt János Károly ki­rály is. Jelentések szerint első­sorban Spanyolország esedékes közöspiaci tagságáról volt szó. Mint ismeretes, a közelmúltban határincidensekre került sor a két ország között, mivel a fran­cia kistermelők a spanyol me­zőgazdasági termékeket szállí­tó kamionok megtámadásával fejezték ki tiltakozásukat az or­szágba beözönlő olcsóbb spa­nyol mezőgazdasági termékek ellen. Ezt követően a francia államfő javasolta, hogy a Kö-' zös Piac tartson szünetet az újabb tagok felvételében. Áremelés Olaszországban (ČSTK) — Az olasz kormány tegnap újabb áremeléseket je­lentett be: 700-ról 750 lírára emelte a benzin literenkénti árát, emelkedett a gáz, a ke­nyér és tésztafélék, va tej, a kávé és a bor ára. Ezzel akar­ják a gyengülő líra árfolyamat stabilizálni. Az amerikai autógyárak a esőd szélére jutottak. Hogy mentsék, ami menthető, drasztikus intézkedésekhez folyamodnak: az autó- gyárak mintegy egyharmadát bezárták, és az elbocsátott munká­sok száma meghaladja a 250 ezret. Képünkön Terry Griffint, a detroiti General Motors egyik néger alkalmazottját láthatjuk, aki szintén az utcára került (ČSTK-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom