Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-01 / 153. szám, kedd

Izrael célpontjai palesztin menekülttáborok Tel Avív újabb offenzívájának kezdete (ČSTK) — Hétfőre virradó éjszaka az izraeli légierő és haditengerészet kiterjedt táma­dást intézett a dél-libanoni pa lesztin menekülttáborok ellen. A PFSZ bejrúti szóvivőjének tá­jékoztatása szerint az izraeli alakulatok a levegőből és a ten­gerről a Litani folyótól néhány kilométerre északra fekvő terü­leteket lőtték, A támadás során 11 személy vesztette életét, köz­tük nők és gyerekek. Ezt az izraeli agresszív akciót a liba­noni palesztin szervezetek ellen várható új offenzíva részének minősítik, Az izraeli támadást megelőzően a hét végén Szaad A LEMP Ülés az egészségügyről (CSTKJ — Varsóban tegnap megtartotta harmadik plenáris ülését a LEMP Központi Bizott­sága, amelyen Edward Gierek, a párt első titkára elnökölt. Staniszlaw Kania, a LEMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja terjesztette elő a Politi­kai Bizottság jelentését „Az egészségügy további fejleszté­sének és tökéletesítésének fel­adatairól. fiaddad szeparatista alakulatai már tüzérségi támadást intéz­tek Hasz baja város ellen. Hani Hasszam, az A1 Fa tahi Központi Bizottságának tagja, a PFSZ teheráni állandó képvise­lője Bejrútban vasárnap kije­lentette, hogy a libanoni fővá­ros keleti negyedeiben több iz­raeli terrorista csoport készül a palesztin menekülttáborok elle­ni kiterjedt akcióra. Asszad—Arafat találkozó (ČSTKj — Hafez Asszad szí­riai elnök fogadta Damasz­kusziban a palesztin ellenállási mozgalom küldöttségét élén Jasszer Arafattal, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnö­kével. A találkozó résztvevői megvitatták a Camp David-i megállapodások elleni harc módszereit és azokat a nyugati próbálkozásokat, melyek célja, hogy az arabokra kényszerít­sék a közel-keleti válság kapi- tuláns megoldását. Csehszlovák:—mongol kapcsolatok Gazdag hagyományok biztató távlatok A L HUMANITE A FRANCIA NEUTRONBOMBÁRÓL Franciaország olyan felelősséget vállalna, amit Washington sem mert (ČSTK) — A l'Humanité. a Francia Kommunista Párt napi­lapja szerkesztőségi cikkben foglalkozott a francia neutron- fegyverrel folytatott első kísér­letekkel és azzal a hivatalos be­jelentéssel, hogy Franciaország 1982—1983-ban dönthet ennek a fegyvernek a gyártásáról. Meg kell jegyezni, írja a lap, hogy az Egyesült Államok hét évvel ezelőtt ugyanígy előké­születeket tett a neutronbomba gyártására. Ez világszerte álta­lános felháborodást váltott ki, és Carter elnök kénytelen volt bejelenteni, hogy elhalasztot­ták a neutronbomba gyártásá­NYUGATI ZSOLDBAN AZ AFGÁN FORRADALOM VÍVMÁNYAI ELLEN (CSTK) — A reakció és az imperializmus zsoldosai foly­tatják diverzios akcióikat az afgán dolgozók és az áprilisi forradalom eredményei ellen. Az utóbbi időben felgyújtottak löbb iskolát, mecsetet és kór­házat, s 14 békés polgárt bru­tálisan meggyilkoltak. Az Afganisztáni Demokrati­kus Köztársaság népi íegyve­NATO-nyomás Franciaországra (CSTK) — Harold Brown amerikai hadügyminiszter Olaszországból Párizsba érke­zett. Kétnapos hivatalos láto­gatása során találkozik Giscard d'Estaing köztársasági elnökkel és Yvon Bourget hadügyminisz­terrel. Brown Carter megbízá­sából igyekszik rábírni Fran­ciaországot, amely nem tagja a NATO katonai parancsnok­ságának, hogy szorosabban működjön együtt a tömbbel. A Pentagon szeretné, ha Francia- ország részt vállalna a Perzsa­öböl térségében lezajló esetle­ges akcióból, ott ugyanis ha­talmas haditengerészeti egysé­gei vannak. rés erői a dolgozókkal együtt határozottan szembeszállnak az országba külföldről beszivárgó bonditákkal. A helyi sajtó je­lentése szerint Nanganhar tar­tományban felszámoltak egy ilyen bandát. Az akció során 50 terrorista zsoldost megöltek, további húszat foglyul ejtet­tek. Nagy mennyiségű ameri­kai, kínai, brit és egyiptomi gyártmányú fegyvert koboztak el tőlük. ról a végleges döntést. Az a tény, hogy Franciaország mint a NATO tagja magára vállalna olyan felelősséget, amelyet az Egyesült Államok egyelőre nem mert vállalni, természetesen örömére szolgálna Washington­nak és a NATO-nak, mivel ismét szabad út nyílna a neutronbom­ba gyártásához. NEW YORK — Amint a New York Times írja, „a Pentagon magas rangú hivatalos képvise­lői megelégedéssel nyugtázták Franciaország bejelentését“. LONDON — A Daily Teleg­raph katonai megfigyelője hangsúlyozza, hogy „a neutron- bomba gyártására irányuló francia tervekét lelkesen fogad­ták a NATO főparancsnoksá­gán.“ PÁRIZS — A Francia Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának pénteki ülésén, amelyet első ízben tartottak meg a Köz­ponti Bizottság űj épületében, „A nemzeti függetlenségért a biztonság és a béke szolgála­tában“ jelszó jegyében határo­zatot hagyott jóvá. Az FKP azt követeli, hogy a kormány na­gyobb mértékben folytasson a béke és a nemzeti függetlenség megőrzésére irányuló politi­kát. (ČSTK) — A csehszlovák- mongol kapcsolatoknak gazdag hagyományai vannak, A kap­csolatok bölcsőjénél a forra­dalmi kommunista mozgalom olyan neves képviselői álltak, mint Klement Gottwald és Bo­humír Šmeral. A csehszlovák és a mongol nép barátságának szi­lárd alapját pártjaink és álla­maink eszmei egysége alkotja, amely a marxizmus—leniniz­mus és a szocialista internacio nalizmus elveiből fakad. Össze­kötnek bennünket a közös cé­lok és a kölcsönös segítség. A baráti kapcsolatok további fejlődése szempontjából rend­kívül jelentősek a párt- és álla-, mi küldöttségek kölcsönös láto­gatásai, pártjaink és államaink legmagasabb szintű képviselői­nek személyes találkozói. 1973- ban Gustáv Husák csehszlovák párt- és állami küldöttség élén tett látogatást Mongóliában. Ekkor a két ország vezetői új barátsági és együttműködési szerződést írtak alá, amely le­hetővé tette a két ország együttműködésének további bő­vítését a politikai, gazdasági és kulturális élet minden torén. 1978-ban Jumzsagijn Cedenbal járt Csehszlovákiában. Mongóliában mindenekelőtt az ország iparosításában nyúj­tott csehszlovák segítséget ér­tékelik nagyra. Munkásaink és szakembereink több ipari üzem felépítésében vettek részt pl. Ulánbátorban a bőrfeldolgozó kombinát és a cipőgyár építé­sében, Darhanban a cementgyár építésében, s közreműködtek az egyik ulánbátori kórház tel­jes felszerelésében. A kölcsönös árucsere-forgalmat illetően Csehszlovákia gépeket és be­rendezéseket szállít Mongóliá­nak. Cserébe mindenekelőtt ál­lati eredetű alapanyagokat im­portálunk. Mongólia iparosítá­sával kapcsolatban azonban egyre nagyobb jelentősé­gűvé válik a könnyűipari ter­mékek behozatala. A kölcsönös kereskedelmi forgalom állan­dóan növekszik: tavaly pl. meg­haladta a 20 millió rubelt. A külpolitikai kérdéseket il­letően, a Csehszlovák Szociális-* ta Köztársaság és a Mongol Népköztársaság a jelenlegi nem­zetközi helyzet minden kérdéj seben azonos álláspontot kép­visel. A két ország a többi szo­cialista országgal együtt a szo­cialista közösség összehangolt külpolitikáját valósítja meg, amelynek fő célja a tartós vi­lágbéke biztosítása. Nem fér kétség ahhoz, hogy Alois Indrának, a CSKP KB El- nökst tagjának, a Szövetségi Gyűlés elnökének ma kezdődő mongóliai látogatása újabb ösz­tönzést ad a csehszlovák— mon­gol kapcsolatok továbbfejleszté­sének. (C) ROMÁN-KUBAI KÜLÜGYMINISZTERI TÁRGYALÁSOK (ČSTK) — Bukarestben befe- jeződek Stefan Andrei román és Isidoro Malmierca Peoli ku­bai külügyminiszter tárgyalá­sai. A kubai diplomácia veze­tője hivatalos baráti látogatá­son tartózkodott Romániában. A külügyminiszteri találko­zón megtárgyalták az időszerű kérdéseket és a román—kubai kapcsolatok távlatait. A nem-, zetközi kérdésekben hangsú­lyozták a béke, az enyhülés és az együttműködés érdekében kifejtett törekvések szükséges­ségét. Brit szándékok Feloldják a chilei fegyverszállítási tilalmat? (ČSTK) — A brit kormány a chilei katonai junta ellen a ko­rábbi munkáspárti kormány ál­tal elrendelt fegyverszállítási tilalom feloldását tervezi. A Sunday Espress című londoni lap szerint a brit külügyminisz­térium jelenleg „tanulmányoz­za“ a kérdést. Az embargót az év végén kívánják feloldani. Emlékezetes, hogy a konzer­vatív Tliatcher-kormány tava­lyi hatalomra jutását követően bővítette kapcsolatait a chilei juntával, és diplomáciai kap* csokitokat tart fenn vele. Az egységes Ciprusért Carter az „atlanti szolidaritás“ revolverével... (A Novoje Vremja karikatúrája) (ČSTK) — Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök felkérte Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt, hogy közvetítsen a ciprusi görögök és törökök tárgyalásainak kö­Kommen tárunk vetkező fordulójában. Az elnök szerint a tárgyalási alapnak azt a szerződést kell tekinteni, amelyet Rauf Denktassal, a ciprusi törökök vezetőjével május 19-én kötöttek. N ehezebb széttépdesni az enyhülés szorgos, kitar­tó, sokéves munkával egybe­kapcsolt láncszemeit, semmint azt a Fehér Házban gondolták. Az említett láncszemek éppen a washingtoni hidegháborús irányvétel nyomán meglazultak, egyes józanul mérlegelő nyuga­ti politikusok a kezdeti meg­hökkenés után észbe kapva, kezdtek rádöbbenni a Kelet— Nyugat közötti párbeszéd teljes megszakadásának a veszélyeire. Párizsban, majd Bonnban tuda­tosították a legkorábban, hogy mint az önfejűen, kiszámítha­tatlanul politizáló Carter-kor­mányzat nyugat-európai partne­rei óriási kockázatot vállalná­nak eme irányvonal feltétlen támogatásával. Ma már kevesen vitatják, hogy a szerencsés ki­menetelű iráni túszmentő ka­land döbbentette rá a szövetsé­geseket arra, hogy a partner­ség keretei között önálló állás­pontra kell helyezkedniük. Ezt követően bukkantak fel a nyu­gati sajtóban azok a megállapí­tások, hogy habár a katonai erő az Egyesült Államokban van, Nyugat-Európa elég erős ah­hoz, hogy önálló véleményt fo­galmazzon meg, s önállóan cse­lekedjen. Párizsban tettek erre legelő­ször kísérletet, amikor alig egy hónapja a francia elnök ta­lálkozott Leonyid Brezsnyevvel. Ez a találkozó volt az újabb láncszem, amelytől az európai enyhülés eddigi eredményeit fél­tők azt várták, hogy a megsza­kadt kelet-nyugati párbeszéd fel­újítására tett erőfeszítések első kiemelkedő eseménye lesz. Mint ismeretes, Carter elnök felhá­borodottan tiltakozott Francia- ország eljárása ellen, hiszen őt LÁNCSZEMEK mint szövetségest előzetesen nem is értesítették a találkozó időpontjáról, napirendjéről. Wa­shingtonban arra számítottak, hogy a többi nyugat-európai partner nem merészkedik ilyen messzire. Ezúttal Bonn cáfolt rá az „egy fecske nem csinál nyarat“ washingtoni elméletre, mert pár nap múlva bejelentet­ték, hogy június 30-án és július 1-én Schmidt kancellár Moszk­vában folytat tárgyalásokat. Igaz, Carter elnöknek ezúttal a velencei csúcson alkalma nyílt arra, hogy moszkvai tár­gyalásait megelőzően konzul­táljon a bonni kancellárral. A Carter—Schmidt négyszemközti eszmecserére hűvös légkörben került sor. Ennek előjátékaként az amerikai elnök kioktató, szo­katlanul nyers levelet intézett Schmidthez, melyben szinte elő­írta, hogy miről tárgyalhat Moszkvában. Kétségtelen, hogy Helmut Schmidt nehéz helyzet­ben van. Mint reálpolitikus tisz­tában van azzal, hogy az eny­hülés eddigi eredményeit eszte- lenség lenne felrúgni. Velencé­ben ugyan félreérthetetlenül Carter tudtára adta, hogy Leo­nyid Brezsnyevvel kizárólag a bonni kormány nevében tár­gyal, de ugyanakkor hozzáfűz­te, tartani fogja magát az NSZK NATO-kötelezettségeihez. Moszkvában a látogatást meg­előző kommentárok viszont ép­pen azt hangoztatták, miszerint a tárgyalások eredményességé­nek előfeltétele, hogy Bonn egyértelmű választ adjon a szovjet fél kérdéseire. A bonni kormány cselekvőké­pességének határait nemcsak a Washingtonhoz fűződő szövet­ségi viszony és a NATO-tagság- ból eredő kötelezettségek kor­látozzák, hanem Schmidt moz­gásszabadságát nyilván erőtel­jesen befolyásolja majd a NATO múlt heti ankarai külügyminisz­teri tanácskozásának eredmé­nye. Az ankarai ülésről kiadott közlemény szerint a NATO ké­sedelem nélkül elkezdi múlt év decemberében jóváhagyott fegyverkezési programját. A külügyminiszterek ugyanakkor hangsúlyozták, hogy „javítani akarják a kelet-nyugati kapcso­latokat, és nyitva szeretnék tar­tani a kommunikációs csatorná­kat a keleti és a nyugati or­szágok között.“ Első pillantásra szembeötlő az ellentmondás a fegyverkezési és az úgymond tárgyalási szándék között. Az ankarai nyilatkozatot az NSZK hadügyminisztere is aláírta, s ebből logikusan következik, hogy Schmidt kancellárnak is ebben a szellemben kellene moszkvai tárgyalásait folytatnia. A Szovjetunió viszont sokkal egyértelműbb állásfoglalást vár el az NSZK-tól. A moszkvai tárgyalásokon nyilván szóba kerül majd a NATO rakétaprogramja, hiszen Schmidt kancellár esseni vá­lasztási beszédében tett erre vonatkozóan egy — Washing­tonban megdöbbentést kiváltó — kezdeményezést. Essenben javasolta, hogy várni kellene a rakétaprogram megvalósításá­val, és előbb tárgyalni kellene a Szovjetunióval. A Carter-kor­mányzat most árgus szemekkel figyeli Schmidt kancellár jelen­legi moszkvai tárgyalásait, at­tól tartva, hogy Bonn „enged­ményeket tesz Moszkvának a közép-hatótávolságú rakéták kérdésében.“ A Schmidt-látogatás fon­tossága Európa jövője szempontjából nyilvánvaló, hi­szen az enyhülés, az együttmű­ködés újabb láncszeme. S ko­rántsem az utolsó, hiszen a francia államfő, a párbeszéd újbóli beindítója szeptemberben folytatja a megkezdett kelet­nyugati dialógust — Varsóba látogat. P. VONYIK ERZSÉBET A Stockholmi Nemzetközi Beke- kutató Intézel (SIPRI) évköny­ve szerint, ma a világon évente 500 milliárd dollárt költenek katonai célokra. Ez annyit je­lent, hogy minden percben ' egy millió dollárt emésztenek fel a hadikiadások. Bár az ameri­kaiak a világ lakosságának csak 5 százalékát alkotják, az USA a világ katonai kiadásaiból 33 százalékban részesül. A grafikon az amerikai kato­nai kiadások lavinaszerű növe­kedését szemlélteti (ČSTK-felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom