Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-24 / 173. szám, csütörtök

Sport és kultúra BESZÉLGETÉS JOAKIM SAROJEV PROFESSZORRAL, A MOSZKVAI OLIMPIA KULTURALIS PROGRAMJÁNAK FŐRENDEZŐJÉVEL • Hogyan készültek jel művészeink a sportélet nagy nemzetközi ünnepére? Mivel örvendeztetik meg a nézőket? Milyen elvek szerint válogatták ki az előadásra szánt müveket, a szereplőket, műsorokat? — A hagyományoknak és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapszabályzatának megfelelően az olimpia kulturális programja egy évvel a játékok megnyitása előtt kezdődik és 15— 16 hónapon át tart. Ml a kulturális műsort egy nagyszabású hangversennyel nyitottuk meg tavaly nyáron a Központi Koncerttermünkben. Képletesen szólva ezen a termen átvonult az olimpiai városok — Moszkva, Leningrád, Minszk, Kijev és Tallinn — „stafétája". szusi palotájában emlékezetes hangversennyel köszöntöttük a sport nagy nemzetközi ünnepét. • Van-e valamilyen elvi különbség e programok összeállításában? Vagy egyszerűen csak váltakozni jognak az előadóművészek, akik között ott találhatók a muzsika ünnepelt mesterei és a tehetséges fiatalok? — Arra törekedtünk, hogy a jelleget és elvi megoldást tekintve minden műsor sajátos ugyanakkor változatos legyen. Vegyünk egy példát. Június utolsó napján az olimpiai faluban tartottunk egy — véleményem szerint — ünnepi jellegű, hagyómányos esztrádműsort, melyről bátran elmondhatFelvételünk a Szovjet Állami Népi Együttes műsorán készült, amelyen a népszerű Misa mackó figurája sem hiányzott (APN-f elvétel) Es persze az Orosz tél és a Moszkvai csillagok néven ismert hagyományos zenei fesztiválok is most az 1980-as olimpia jegyében zajlottak le. Természetesen mindent nem sorolhatok fel a már előadott műsorból, de azt meg kell említenünk, bogy például egyesített balettkarunk a Kreml kongresszusi palotájának színháztermében pár nappal ezelőtt bemutatta A hattyúk tavát, .az operatársulat pedig a folanta s a Mozart és Salieri című operát a Nagyszínházban. • Azt szinte meg sem merem kérdezni, hogy az előkészített kulturális program hatalmas méreteire való tekintettel tudnak-e részletes tájékoztatást nyújtani az olvasóknak a zenei eseményekről? — Tudunk. Látja ezt a két Vaskos kötetet? Minden benne van. Negyvenkét nap alatt megközelítőleg 150 balett- és operaelőadás, 1800 koncert. Július 14-én például a Bolsojban nagyszabású zenés estet rendetünk e NOB 83. ülésszakának megkezdése tiszteletére, 18-án, az olimpia megnyitásának előestjén pedig a Kreml kongreszjuk, hogy sokszínű, sokmüfajú volt. Ezen a hangversenyen — neves opera- ^s népdalénekesek tolmácsolásában — a maga gazdagságában és szépségében szólalt 'meg az orosz, az ukrán, a belorusz, a grúz népdal, de volt tánczene is s a pantomínjáték kedvelői sem csalódtak. A július 14-én bemutatott műsor gyökeresen különbözött a június 30-itól: egészében az orosz és a szovjet klasszikusokra épült. Az olimpiai alapszabályzat értelmében az ilyen komoly műsornak hazafias jellegűnek kell lennie. Csak természetes tehát, hogy a műsorban Sosztakovics, Prokofjev, Hacsaturjan Szviridov — és az orosz klasszikusok közül Glinka, Muszorgszkij és Csajkovszkij művei hangzottak fel a Nagyszínház kórusának és szimfonikus zenekarának előadásában (Jurij Szimonoo vezényletével). A müveket olyan — külföldön is Jól ismert — neves művészek tolmácsolták, mint Jelena Obrazcova, Jevgenytj Nyesztyerenko, Vlagyimir Antonov, Jekatyerina Makszimova, és persze az Igor Mojszejev vezette Állami Népi Táncegyüttes, a Moszkvai Kamarakórus stb. Ami pedig a Moszkvai Olimpiai Játékok megnyitásának előestéjén a Kreml kongreszszusi palotájában megtartott ünnepi estet illett, bízvást elmondhatom, hogy az a szovjet nemzetek és nemzetiségek folklórművészetének csodálatos demonstrálása volt. A műsorban a Szovjetunió mind a tizenöt szövetségi köztársasága részt vett, de azonkívül az autonom köztársaságokból is fellépett több együttes. Az olyan országszerte ismert neveken kívül, mint pl. Ljudmila Zikina, Anatolij Szolovjanyenko, Muszlim Magomajev, Zurab Szotkilava, találkozhattunk a műsorban tuvai, örmény, jakutföldí és az ország már részeiből jött népművészeti együttesekkel, amatőr folklórcsoportokkal. • Megtudhatnánk, kik azok, akik e kiválóan előkészített műsorokat szervezik? — Meg is akartam említeni, hogy létezik egy népes műsorbizottság, mely immár másfél éve dolgozik. E bizottságnak köszönhetők a moszkvai olimpia tiszteletére rendezett már elhangzott és az olimpia alatt elhangzó főbb zenei műsorok igazán jó előkészítése és megszervezése. Kik működnek e bizottságban? Tatyjana Usztyinova főbalettmester, Klavgyija Ptyica vezető karnagy, Viljam Klementyjev fődíszlettervező és sokan mások. Rajtuk kívül működik egy fiatal rendezőcsoport is, melynek tagjai Zsanna Szmeljanszkaja, Vlagyimir Maganyet, Valerij Zsak és Borisz Brunov. • A Moszkvai Olimpiai játékok kulturális programtervezetében szerepelnek egyebek között olyan speciális blokkok, mint A zene napja, vagy Az esztrád és cirkuszművészet napja. Kérem, szóljon ezekről is néhány szót. — Tegnapelőtt, július 22-én A zene napján felhangzottak a szovjet zeneszerzők művei valamennyi olimpiai városban. A zenei színházakban, a hangversenytermekben, az amfiteátrumokban és a parkok rögtönzött pódiumain az ország legnevezetesebb komponistáinak legjobb műveit ismerhették meg a hazai zenekedvelők és a vendégek. A koncerteken kívül a nagyobb művelődési házakban, az üzemek színháztermeiben a hallgatók találkozhattak zenei életünk vezető egyéniségeivel és a tehetséges fiatal muzsikusnemzedék képviselőivel. Kiállítások is nyíltak. Említésre méltó még, hogy augusztus 1-én Moszkva utcáin felvonul a szovjet esztrádművészek és a lovagló iskola színpompás kavalkádja. Az egész város igazi népünnepély színhelye lesz. A Szovjetszkaja kultura alapján: K. J. A TERMÉSZET MINT NEVELŐ S

okat szidjuk az időjárást az utóbbi időben, hol sokalljuk, hol keveselljük az esőt, a napfényt, s ml tagadás, nem is mindig ok nélkül. Aki nyaralni szeretne, nem túlzottan vigasztalja: ez az egész nap szakadó eső nagyon Jót tesz a kapás növényeknek ... S ha az egész évben várt nyaraláskor nap nap után esik az eső, fúj a szél vagy legalább is nincs elég meleg, s fürdésről szó sem lehet, gyermek és felnőtt egyaránt elszontyolodik. Pedig hát nemcsak a fürdés, a parton való napozás hat ránk kedvezően, hanem az erdő, a rét, a hegy, a domb és az egész természet. Egy nagy orosz pedagógus a múlt században azt mondta, hogy meggyőződése szerint a szép tájnak a gyermek szellemi fejlődésére gyakorolt hatása messzemenően meghaladja a tanító hatását, s egyetlen nap, amelyet a gyermek a szabadban, az erdőben, a mezőn tölt el, felszabadultan, kitárt szívvel fogadja be a természetből felé áramló gondolatokat, üzeneteket — többet ér, mint az iskolapadban eltöltött hetek. Ezt a tipikusan rousseaui felfogást azóta is sokan hangoztatták, s ha mi nem is vonjuk kétségbe az Iskolák jelentőségét a gyermek nevelésében, így nyáron, amikor az iskolák zárva vannak, sokkal több idő jut arra, hogy minél gyakrabban élvezzük a természet nagyszerűségét. Mennyivel gazdagabb az olyan ember élete, aki gyönyörködni tud a táj szépségében, a hullámzó vetésben, a megművelt táj idillikus hatásában, a patak csobogásában, az évszakok színpompájában, mint aiki mindezt bár látja, nem veszi észre a maga szépségében. A legkiválóbb művészeti alkotások sem képesek maradéktalanul megragadni a természet örökké változó és mindig élő képeinek sokrétűségét, lenyűgöző gazdagságát. A közvetlen hatás a döntői Az viszont, hogy a természeti benyomások milyen erősek, attól függ, hogy milyen készséggel rendelkezik a gyermek az erdő, a mező, a tenger habjának a hallására, a világ, a nádas, a hegyorom szépségeinek a meglátására. Ez a készség nem alakul ki egyik napról a másikra, ha a nevelő (akár a család, akár az iskola) nem törekszik céltudatos fejlesztésére, ugyancsak lelassul. Kialakulásának az a legfőbb feltétele, hogy minél töbh időt töltsünk a természetben, kiránduljunk, járjuk az erdőt, a folyóparton, a mezőt, ne sajnáljuk a fáradságot a turistáskodásra. A természet szépségeinek a megragadásához jó megfigyelés, pontosan működő érzékszervek kellenek. A hasonló elemek (napkelte, napnyugta, tavasszal a virágbaboruló tájak) felidézése az emlékezetet fejleszti, s ugyanakkor összehasonlítási lehetőséget biztosít az észlelt jtíleiib-gdu ertóKelesére. Az értékelés alapján fejlődik az ízlés és kialakul az értékelési skála: „rút szép — szebb — legszebb" A gyermekek értelmet, esztétikai ízlését fejleszti a természet, csak segítsünk ebben a folyamatban. Okosan teszi a szülő, ha időben megtanítja a gyermekét mindarra, ami a természet szépségeinek észlelésére nélkülözhetetlen. A legjobb módszer ebben is a személyes példa. A gyermeket meg kell tanítani a természet szeretetére. A városias életmód terjedésével egyre több gyermek csak ritka alkalomként találkozik a természettel. Nem mindegy, hogyan használja fel az ott töltött időt: nem kímélve bokrot, fát végigrohangálja az időt, elfogyasztja az elemózsiás csomag tartalmát vagy figyelmes szemmel, értve és szeretve szemléli mindazt, ami körülötte van. Juttasuk minél korábban olyan tapasztalathoz, hogy ha hallani akarják a madarak hangját, csendesen, szinte nesztelenül kell járniuk, de más állatokat sem lehet zajban meglesni, mert azok a rádió, hangos lárma/elől hanyatthomlok menekülnek. Ha egy kisfiú azt látja például a ki: ránduláson, hogy az apu soha egy ujjal sem nyúl a fészekhez vagy a fiókához (hacsak nem esett ki a fészekből és oda akarja visszasegíteni), s azt is meghallja, hogy miért, feltehetően soha sem leli majd örömét abban, hogy a tarka kis tojásokat csupán unaloműzésből a földhöz vágja. Ha netán fel is sikolt anyu egy, váratlanul előbukkanó békától, családunk bátor férfitagjai ne siessenek agyoncsapni, hiszen a szúnyogok e fáradhatatlan fogyasztója Igazán nem kis szolgálatot tesz az embernek... Kíméletesen bánjunk a természet minden szépségével, soha ne feledkezzünk meg arról, hogy más is örül annak. Ne felejtsük el az üres konzervdobozokat a hulladéktároló helyekre vinni, s ítéljük el a gyermek előtt is, ha ilyen rendetlenséggel találkozunk. Nincs olyan gyermek, akivel meg ne lehetne szerettetni a természetet, ha megtanulja, mit hogyan érdemes nézni. Minden virág, még a legigénytelenebb gyomnövény is, minden levél, szabályos kődarab, minden kavics titokzatosan szép, minden állat érdekes, izgalmas. Próbáljuk meg a gyermek szemével nézni az erdőt, a pataik világát, a természetet. Kimerít* hetetlen kincsek csodás világa tárul elénk, ahol apró bogárnak, fűszálnak, ágasbogas bokornak és faóriásnak egyaránt helye van. Az az igazi nevelő erő, ha a saját felfedezés élményéhez juttatjuk a gyermeket, mert ez olyan öröm, amit az egész életében szívesen keres az ember. A 'kiegyensúlyozott és harmonikus élet alapja ez. SZEBERÉNYINÉ Z. JUDIT Itt vagyunk a vakáció kellős közepén. A tíz kemény hónap fáradtságát lassan kimossa az idegekből a megváltozott életritmifs, az utazás, új benyomások, a környezetváltozás és a pihenés. A pedagógusok, kis- és nagydiákok többsége gondtalanul élvezi a jól megérdemelt pihenés napjait, ök azok, akik körül minden rendben van. De van egy szomorú, vagy dacosan hányaveti kis sereg, akiknek a vakáció nem jelent kikapcsolódást, esetleg csak némi lazítást. Ők pótvizsgára szorultak. Elkészült az oktató-nevelő munka új tervezete, új módszereket alkalmazva oktatnak a pedagógusok. Készültek hatékony, a tanulóval mintegy ykommunikáló munkafüzetek és tankönyvek. Mégis vannak számosan, akik nem tudnak eleget tenni a követelményeknek. Most kereshetnénk, ki az oka? — A tanuló, aki nem veszi komolyan a munkáját? — A pedagógus, aki tíz hónap alatt nem tudott odahatni, hogy meggyőzze: feladatait napról napra, órár&l órára el kell végeznie, mert ellenkező esetben a tudása hiányos lesz, s e hiányokat nyáron — roszszabb esetben e következő év Vakáció — gondokkal megismétlésével kell majd pótolnia? A szülő, aki nem mérte fel kellőképpen gyermeke képességeit, vagy nem ismerte eléggé gyermekét, túlságosan megbízott benne, nem ellenőrizte rendszeresen. Nem volt kapcsolata az Iskolával, a pedagógusokkal, nem tudta hogyan és miképpen [kellene beavatkoznia, hogy segíthessen, s gyermekét ne érje kudarc? Feltejaetnénk még sok-sok kérdést. A gyermek sikertelenségének okát ugyanis elemezni kell mind a családban, mind az Iskolában. Mert ahány pótvizsgára került gyermek, anynyi speciális eset. Az okot szülő és pedagógus csak közösen, csak egymásban bízva tudja megtalálni, feltárni. Közösen kell kidolgozni a további tennivalók menetét is. Mind a kettő egyaránt érdekelt fél. Jóhiszeműen kell egymáshoz közeledniük. Az a helyes álláspont, ha a szülő tájékozott partnernek tekinti a pedagógust, akinek pedagógiai-pszichológiai és szakismeretei birtokában pontos elképzelése van arról, mit kell tenni, hogy a tanuló pótolja a hiányokat. Mert tenni kell. A sértődésnek nincs értelme, csak tovább rontanánk a gyermek helyzetét. Mint minden egészséges, Jó reflexekkel és reakciókkal rendelkező személyiség, a gyermek is hajlamos rá, hogy nem önmagában, hanem elsősorban a pedagógusban keresse a kudarc okát. Nem könnyű ilyen esetben a szülő helyzete, hisz a gyermek egyidejűleg szorong és agresszív. Belső konfliktusait megpróbálja környezetére hárítani. Ha ezt az ösztönös védekező magatartást a szülő megerősíti és kritikátlanul elfogadja az érveit, megalapozza a gyerek későbbi izgága, felelőtlen magatartását. Egyengeti az utat, hogy konfliktusokkal teli személyiség váljék belőle. Gyermeke gyanakvóvá válik, nem bízóik tovább nevelőiben, s ennek következtében egyre irányíthatatlanabb lesz. Néhány év múlva se a pedagógus, se a szülő nem tud vele mit kezdeni. Persze lehetséges, hogy a kisdiáknak igaza van. A pedagógus nem ismeri eléggé, vagy nem tud vele bánni. Ez esetben is higgadtan beszéljük meg a pedagógussal észrevételeinket, a további teendőket. Vannak gyerekek, akiknek elég, ha két hónap alatt figyelmesen átnézik az anyagot, önállóan is képesek pótolni a hiányokat. De vannak sokan, akik korrepetálásra szorulnak. Az iskolák pedagógiai testülete rendszerint elkészíti a korrepetálások egész nyári tervét. Ezt a tervet a szülőknek is, a tanulóknak is ismerniük kell, hogy az óráikon a tanulók meg tudjanak jelenni. Ha ez is kevés, nincs más hátra, úgy kell beosztanunk a két hónapot, hogy ha dolgozunk is, ha üdülőben nyaralunk is, esetleg a tengerparton töltjük a szabadságunkat: napi egy- másfél óra legyen a gyermeké. Böngésszük át vele, majd gyúrjuk ét alaposan a kérdéses tantárgyat. Ha magunk nem érünk rá, vagy járatlanok vagyunk a tananyagban, jó, ha megfelelő képzettségű ismerőseink közül megkérünk valakit, készítse fel gyermekünket az augusztus végi pótvizsgára. Ha a gyermek értő kezek közé kerül, az ilyen nyári foglalkozások meglepő eredményeket hozhatnak. Nem egy, esetben a gyermek egész későbbi pályáját pozitívan befolyásolja, ha van, aki a nyári szünet alatt higgadtan, az alapokból kiindulva végigböngészi, átveszi vele az anyagot, pótolja a hiányokat, alaposan megmagyarázza a lényeget. Sokat lehet ilyenkor tenni — csak egyet nem szabad: napról napra felhánytorgatni a történteket. A szemrehányás állandóan ébrentartja bűntudatát — a bűntudat megbénítja őt. Az érzékenyebb alkatú gyermekben a későbbi évek során is állandósulhat a szorongás és saját képességeinek alábecsülése. önbizalom nélkül pedig nincs sikeres életpálya. A fontos az: gyermekünk érezze, hogy nekünk ő a legfontosabb, törődünk vele és minden körülmények között számíthat ránk. Tudatosítsuk benne: most egy fontos feladat előtt áll, s ezt képességei szerint a lehető légjobban kell megoldania. E cél érdekében meg kell tanulni egyről-másról lemondani és összpontosítani minden erejét. A vizsga meg csak eszköz, amellyel élt a pedagógus, hogy őt rákényszerítse az alapos tudás megszerzésére. TŰRÖK ZSUZSA 1980. VII. 22.