Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-07 / 133. szám, szombat

FIATALOS LENDÜLETTEL Ha egyszer megírják a sajó- gömöri (Gemer) Efsz történe­tét, a közös gazdálkodás első két évtizedét, bizonyára úgy jellemzik majd, mint a töretlen fejlődés időszakát. Hogy ké­sőbb, a szövetkezetek egyesülé­sével, a nagyobb gazdasági egységek kialakításával járó átmeneti visszaesés Sajógömö- rön törvényszerűen követke­zett-e be? — nincs szándékunk­ban ezt most elemezni. Tény azonban, hogy az egykori lis­tavezető gazdaság egyre lejjebb csúszott a képzeletbeli rang­létrán, s ma már a legjobbak megközelítése jelenti számára a legközelebbi esztendők fel­adatait. A fellendülés útján Bancsi Gyula mérnök, a szö­vetkezet elnöke nem egy vezető társával együttt még innen van a harmincon, s másik beszél­gető partnerünk, Csernok Ist­ván, a kis közösség rangidősé­nek számító pártelnöke is csak az idén tölti be harminchete­dik életévét. A szövetkezet elnöke csupán néhány hónappal ezelőtt került a gazdaság élére, korábban Lé- nártfalván (Lenártovce) volt a növénytermesztési üzemág ve­zetője. Működésének első esz­tendeje az ismerkedés jegyében telik el, de — saját megfogal­mazása szerint — eközben meg Is kell találnia a hullámvölgy­ből kivezető kapaszkodót. Ne­héz, de egyáltalán nem kilátás­talan ez a küzdelem, hiszen mindannyiukat fűti a bizonyí­tási vágy. Egy termékeny esz­tendő kétségkívül megteremte­né a kedvező kiindulási felté­teleket, ám csupán erre alapoz­ni helytelen stratégia lenne. Az idei tavasz például kimon­dottan nem kedvezett a mező­gazdasági munkáknak, mégsem lehet okuk panaszra: minden munkát idejében elvégeztek, — A tavaszi munkák során a gépesítés dolgozói érdemelték ki az igazi elismerést — össze­gezi a szövetkezetben szerzett eddigi tapasztalatait az ország egyik legfiatalabb szövetkezeti elnöke. — Ha szükség volt rá, napi 17—18 órát Is a földeken t-öltöttek, s az már nem Istók Istvánon, Demjén Lászlón, Ké- kési Istvánon, Mezei Mátyáson, Murin Mártonon, Györgyfi Ár­pádon, Dostál Bélán, Németh Árpádon és Szabó Lajoson múlt, hogy a 210 hektáron elvetett cukorrépa egyharmadát ki kel­lett szántani, mivel — akár­csak másutt az országban — a biológiai ellenőrzéskor gyökér­sorvadást észleltek a szakem­berek. Jellemző dolgozóink munkájára, hogy 71 hektáron a kiszántást és vetést nem egé­szen másfél nap alatt végezték el, s eredeti tervünket huszon­két hektárral meg is toldottuk. Öröm az ürömben a hosszú tél és a vastag hótakaró jótékony hatása az őszieken. A hat évvel ezelőtti rekordhozamok óta nem ígért ilyen jó termést a határ, várakozásaink beteljesüléséhez azonban most már meleg na­pokra, s néhány kiadós csen­des esőre lenne szükség. — A másik biztató jelenség az állattenyésztésben tapasztal­ható — folytatja az elnök. — A tejtermelésben például még az elmúlt év végén is az utolsó előtti helyet foglaltuk el a já­rási versenyben. Bár az év ele­jei lemaradást még nem sike­rült teljes mértékben behoz­nunk, az utóbbi hetekben már ‘“ötösen túlteljesítjük deká­donkénti feladatainkat, s min­den remény megvan arra, hogy sikeresen megbirkózzunk évi termelési tervünkkel is. Az ál­lattenyésztési üzemág vezetője, Tömösvári György mérnök pe­dig látszatra semmi különöset nem csinál, ha lehet, a napi fejadagoknál még „bď is csap­ja“ az állatokat, mégis ugrás­szerűen javulnak az eredmé­nyek. A munka viszont rendsze resen és fegyelmezetten folyik. Villanypásztor segítségével le­geltetünk, ami nem újdonság, a kezdetben mégis nagyon ide­genkedtek tőle állattenyésztő­ink. Az eredmények azonban mindenkit meggyőztek, ma min­den gulyásunk ragaszkodik eh­hez a módszerhez. A másik lát­szatra ugyancsak apróság, hogy az állatokat jól megitatjuk, a legelőkön mindig ott a tar­tálykocsi, friss ivóvízzel. S lám az ilyen kicsiségek milyen je­lentős változásokhoz vezetnekl Kell a jő szálas takarmány Változatlanul nagy gondot jelent a gazdaság vezetői szá­mára a téli takarmányalap megteremtése, hiszen 100 hek­tár mezőgazdasági földterület­re 98 szarvasmarha jut. Mivel a 3770 hektáros gazdaságnak a szó klasszikus értelmében rét­je nincs, szükségleteik egy ré­szét eddig szánavásárlással fe­dezték. Ez egyrészt kockázatos, másrészt — különösen a télen vásárolt széna — gazdaságta­lan, ezért a jövőben feltétlenül fokozni kívánják saját takar­mánytermelésüket. A fő forrást természetesen továbbra is a cukorrépa és a kukorica mellék- termékei adják, ezenkívül már az idén megkezdi működését a társulási formában létesített granulátkészítő részleg is. A gazdaság pártalapszervezete napjainkban legfontosabb fel adatának tartja a szövetkezethez tartozó községekben megszer­vezni az erdőszéleken, üt men­ti árkokban, a Sajó partján és egyéb, gépek számára megkö­zelíthetetlen helyeken termő fű betakarítását. A tömegszervezetek tagjai­nak társadalmi munkájával, va­lamint saját erőből ily módon mintegy 40—50 hektárról sze­retnénk begyűjteni a fűtermést — vázolja a vezetőség elképze­léseit Csernok István. Különö­sen a vadásztársulat tagjait il­leti elismerés, akik minden év­ben készséggel segítenek, de nem lehet panaszuk az ifjúsági szervezet tagjaira, sőt a sporto­lókra sem. Ugyancsak bekap­csolódnak ebbe a munkába a kézi kaszával jól bánó nyugdí­jasaink, sőt az ingázó munká­sok is. Elmondhatom, hogy a kaszálás nálunk visszanyerte régi rangját, s a fiatalok elsa­játítják fogásait. Nem csoda, hogy egy-egy gulyáspartival egybekötött brigádnapon 130— 140 kaszás is egybeverődik. Mindezzel együtt sem biztosított takarmányszükségletünk teljes fedezése, ezért már a nyáron igyekszünk vásárlások útján beszerezni a téli időszakra az etetnivalót. Hasznos egYüttmüködés A szövetkezet vezetőitől azt is megtudtuk, hogy nem min­den rossz, ami régi. A nyári csúcsmunkák idején például to­vább bővítik a már korábban kialakult kooperációt a Liptov­ský Mikuláš-i és Liptovské Kva- čany-i földművesszövetkezetek­kel. A Tátra tövében gazdálko­dó szövetkezetekkel azért hasz­nos az együttműködés, mert je­lentős eltérés van a' beérés idő­szaka között, így a gépek át­csoportosításakor nincs szükség kapkodásra. Napjainkban a gabonabetaka­rító kombájnok mintegy 80 szá­zaléka üzemképes, így az ara­tás remélhetőleg zökkenőmen­tes lesz. Nagyobb gondot okoz majd a szalmabegyűjtés- és tar­lóhántás, gépesítésük ugyanis még nem megfelelő. Különösen azt fájlalják, hogy a nagy tel­jesítményű Kirovec traktorok után alig akad talajművelő gép, márpedig a termelés gazdasá­gossága szempontjából a gépek jó kihasználásának döntő sze­repe van. Kiemelt feladatok Tekintettel arra, hogy a nö­vénytermesztésben a cukorrépa, a dohány és a szőlő termeszté­se is munkaigényes feladat, a jövő szempontjából mindenkép­pen stabilizálni kell a kádere­ket. Nem lesz könnyű, hiszen a közelben üzemel a ruhagyár, melynek nagy vonzereje van. A gazdasági eredmények javulá­sával párhuzamosan azonban megteremthetik a kedvezőbb munkafeltételeket. A vezetők az állattenyésztésben a két műszak bevezetésére, a szociális prog­ram meggyorsítására gondol­nak. Olyan melléküzemág meg­teremtésének gondolata is fog­lalkoztatja őket, mely a téli hónapokban biztosítaná a teljes foglalkoztatottságot. A növény- termesztésen belül kiemelt fel­adatnak számít a szőlőtermesz­tési program megvalósítása. Ennek értelmében 1983-ig 130 hektáron be kell fejezni az új telepítést. Folytatódik az állat- tenyésztés fejlődését biztosító beruházási program is. Az erő­feszítések együttes hatásától azt várják, hogy belátható időn belül ismét a járás élenjáró gazdaságai közé kerülnek. HACS1 ATTILA A vranovi Slovenka kölőipari üzemben a szaratovi önellenőrzési rendszer kiváló eredményeket hozott, javult a termékek minősége és jelentős az anyagmegtakarítás is. Az idei év kezdete óta 390 munkásnő alkalmazza az önellenőrzés jogát. A módszer bevezeté­sét egy évi próbaidőszak előzte meg; ezalatt kidolgozták az'érté­kelés és a jutalmazás kritériumait, javították az anyagi-műszaki alapot is. Felvételünkön Mária Burmatová körkötőgép-kezelő, aki szintén bekapcsolódott a szaratovi mozgalomba (Fel-vétel: A. Haäčák — ČSTK) Főszerepben a kézi kasza (A szerző felvétele) ■éti 3i nrii ti Ki a tanult ember? Csehből fordított magyar szövegben olvastam: A profesz- szor tanult ember volt. Ez a megállapítás egy kissé megle­pett, belenéztem hát a cseh szövegbe, s ott ezt láttam: Professzor byl učený človék. A fordító tehát megelégedett a cseh učený szónak az első — de természetesen nem egyetlen — jelentésével, s nem gondolt arra, hogy ebben a tolmácsolásban a magyar mondát bizony helytelen. Nézzük csak meg az učený szó további jelentéseit: tudós, nagy tu­dású, képzett, szakképzett stb. Eszerint tehát a szóban forgó professzor magyarul helyesen tudós vagy nagy tu­dású ember volt, nem pedig tanult ember. Jánosra vagy Pé­terre mondhatjuk, hogy tanult ember, mert egyetemet, esetleg csak gimnáziumot vagy szakiskolát végzett, mond­hatjuk valakire, hogy — a csontkováccsal szemben — ta­nult orvos, lehet valaki tanult kertész, tanult vincellér, ta­nult szegkovács, sőt azt is mondhatjuk, hogy a professzor úr tanult ember létére ezt vagy azt neim tudta. De egy professzorról puszta megállapításként közölni, hogy tanult ember, legalábbis furcsa, hiszen ha nem volna az, aligha lehetne professzor. MAYER JUDIT Szólásokkal fölfegyverkezve Nyelvünk virágainak mondja a szólásokat O. Nagy Gábor, a néhány évvel ezelőtt elhunyt kiváló nyelvtudós, akinek Mi fán terem? című szólásmagyarázó könyve nemrégen jelent meg harmadik kiadásban. Fegyver is lehet azonban a szólásmondás — tehetjük hozzá —, annak a kezében, aki ért a forgatásához. E pa­tinás, rendszerint szemléletes iképet is 'tartalmazó kifejezé­sekkel nemcsak színesebbé teheti mondanivalóját a be­szélő, de hatásosabbá, meggyőzőbbé is. így is mondhatnánk: felvértezheti magát velük. Hacsak, nem buta, mint az ágyú, vagy nem rest lándzsát törni a tanulás mellett. Kiadós testi fáradtságba az okoskodás nem kerül, hiszen akár városi, akár falusi ember, legföljebb egy puskalövésnyire, de az is lehet, hogy csaik egy nyíllövésnyire áll otthonától a könyv­tár, ahol az ismeretek — többek között a nyelvi ismeretek — kincsesbányája várja. Ott aztán bízvást elmélyedhet olvasmányaiban, mert nyugodt a hangulat, nem puskaporos a levegő, és semmilyen veszély sem leselkedik rá, vagyis nem függ fölötte Damoklész kardja. Még az sem tántoríthatja el, ha netán nem nyílegyenes út vezet a bibliotékába. Erre ne is hivatkozzék senki előtt sem, hisz mindnyájan tudjuk: minden rossz puskásnak van jó kifogása. Akár tki is figurázhatnánk mentegetőzéséért, mondván: még az ágyú nem is szólt, már a nadrág tele volt. Inkább ássa ki a csatabárdot a tunyaság ellen, s ha idáig az önművelés ellen kardoskodott, hát akassza szegre kardját. Ám ha tanulni kezd, nehogy megfújja a visszavonulót már a kezdeti nehézségek előtt. Mert ha hamar kitűzi a (fehér) zászlót, így is ugrathatják ismerősei: fűzfakatoná• ruik kár fringia (széles pengéjű szablya) a kezébel Effajta tréfára tréfával kell válaszolni, hiszen pallost pallossal, kopját kopjával vernek vissza. Ám féken kell tartanunk az indulatokat, nehogy hevességünkben ágyúval lőjünk vere­bekre. Az enyhébb viccekkel is csínján kell bánnunk, mert néha még a kapanyél is elsül. Ha már kelevézt tör — vi­tázik — az ember, bátran, nyílt sisakkal küzdjön, de ma­radjon benne óvatosság is, ne menjen úgy, mint a faltörő kos. Mert ha az ellenfél váratlanul előjön a nagy ágyúival, könnyen megeshet, hogy szóhoz sem tud jutni, csütörtököt (csöttöt) mond. Pedig jó, ha ki-tki meg tudja védeni magát, hiszen egyik fegyver tartóztatja a másikat hüvely ében! Kivált akkor, ha tudván tudható: a társ kardot köszörül, békességet kér. Még rosszabb, ha valaki fegyvercsörtető, azaz nem is ta­gadja, hogy készebb tőrre, mint törvényre. S ha egy józan atyafia ennek dacára békejobbot nyújt, arra nem átallja a gúny nyilait lövöldözni. Pedig a csúfolódás kétélű fegy­ver, mondhatnánk úgy is; visszaüthet, mint a bumeráng. Feszültséget teremt, s ez baljós helyzet, mert az erősen fel­vont íj hamar elpattan; újabb (keletű képpel szemléltetvén: puskapornak egy szikra is elégi Találkozhatunk olyan vitázóval is, aki szeretné, ha társa­sága pajzsra emelné, vezérré kiáltaná ki őt. Vetélytársára célozva sűrűn hangoztatja: két kard nem fér meg egy hü­velyen. Előfordulhat, hogy az efféle törtetőnek se íja, se tárgya (célja), azaz teljesen fölkészületlen. De legtöbbször lölszedelőzküdött már a .vezérséghez“, s példaképe sza­vait, elveit nyüvri közhellyé, vagyis másnak a tegzéből lö­völdöz. Ilyen ellenféllel bajos dolga van annak, aki szó­párbajban még nem esett át a tűzkeresztségen (nem szagolt még puskaport )i Már csak ezért Is érdemes tehát megtanulnunk a nyel­vi „fegyverforgatást" többek között a szólásmondások cél­szerű használatát. Hiszen mint O. Nagy Gábor írja a beve­zetőben említett könyvében, nem minden szólás ágyú a szó- harcban „akadnak köztük ócska mordályok és bizony már rozsdás pengéjű fringiák is“. MOLNÄR PÄL Mire is vonatkozik a jelző? Néha bosszantó, máskor mosolyra ingerlő mondatok szü­letnek, ha egy-egy jelzőnk nem arra a mondatrészre vonat­kozik, amelyre kellene, mint például ebben a hírben: „A sí­kos úton nagy sebességgel hajtott a huszonhárom éves gép­kocsi vezetője.“ Vagyis ez a szerkezet: huszonhárom éves, a gépkocsira vonatkozott, nem a vezetőjére. Van ilyen birtokos szerkezetünk: a gépkocsi vezetője. De ha azt akarjuk kifejezni, hogy a vezető huszonhárom éves, akkor ezt nem oldhatjuk úgy meg, hogy a huszonhárom éves szerkezetes jelzőt az egész birtokos szerkezet elé tesz- szük, mert — mint látjuk — értelme a gépkocsira fog vo­natkozni. A birtokos szerkezet megtartásával csak úgy fe­jezhetjük ki a vezető életkorát, ha a huszonhárom éves-1 a birtokos jelző és jelzett szava közé ékeljük: a gépkocsi huszonhárom éves vezetője. De megoldhatjuk ezt úgy is; hogy a gépkocsi vezetője birtokosjelzős szerkezet helyett a gépkocsivezető birtokosjelzős összetett szót használjuk, s ez elé tesszük a huszonhárom éves-1: a huszonhárom éves gépkocsiivezető. j j

Next

/
Oldalképek
Tartalom