Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-07 / 133. szám, szombat

mr példás icô^sSg

Idilli kép fogad a megszokott hétköznapját élő Kálnán (Kálna nad Hronom j. Az utcák két oldalán zöldellő fák, színpompás virágágyak, a bimbóikat bontó rózsabokrok. A takaros házak tiszta udvaráról békés nyugalom árad. Az idegen szemének megnyugtató a kép.

A hnb épületét is sűrű lombú fák árnya borítja.

— Mint egy gondozott liget, olyan ez a falu — mondtam mindjárt a bemutatkozás után a 42 éves H or nyák Ferencnek, a helyi nemzeti bizottság elnökének.

Felhúzza a szemöldökét.

— Most liget, de harmincöt évvel ezelőtt félig romhalom volt — mondja messzire révedő tekintettel a 61 éves Jancso 1st,- ván, a falusi pártszervezet elnöke.

Feláll, s ablakhoz megy.

— Itt három hónapig állt a front. Alig marad ép ház a faluban. Ma már erre nem szívesen emlékeznek vissza az emberek. Pedig azt a szörnyűséget sohasem szabad elfelejteni. Én gyakran beszélek róla a fiataloknak, hogy Jobban becsüljék, szeressék békés, szép Jelenünket.

Hornyák Ferenc is hangot vált: ,

— Csak ami Kálnán megváltozott a harmincöt év alatt, ha nem velünk és a saját szemünk előtt történik, talán mesének hinnénk. Pedig ez a jólét nagyon is valóságos.

— Nehéz volt nagyon az indulás, de 1948-ra már csak itt- ott látszottak a háború nyomai. Én akkor léptem be a pártba, s azóta is sokféle tisztséget töltöttem be. Voltam a nemzeti bizottság titkára, majdnem két évtizedig az elnöke, most pedig pártelnök vagyok. Amíg bírom, csinálom.

— Látom, szereti a faluját, lehet is, mert nagyon szép itt minden.

Széttárja a karját.

— Közösen csináltunk mindent. Kommunisták és pártonkí- vüliek mindig egyet akartunk. Képviselőknek is olyanokat választottunk a nemzeti bizottságba, akik nemcsak beszéltek, hanem cselekedtek is. Ilyen volt Ferenc is, azért javasoltuk őt utódomul az elnöki tisztségbe.

Hornyák Ferenc 24 éves korában lépett be a pártba. Sokáig Volt a SZISZ helyi szervezetének elnöke. Több mint tíz évig volt tagja a hnb tanácsának.

Képviselőként az Oj utca volt mindig az én körzetem.

— Hány új utca épült a faluban?

— Kálna központi község, 13 utcája van, ebből öt épült a felszabadulás óta. A lakosság Száma Jelenleg 1850.

A szocialista munkabrigádok hozzájárulása

(ČSTK) — A vítkovicei Klement Gottwald Vasmű tervének egyenletes teljesítéséhez nagyban hozzájárulnak a szocialista munikabrigádok, amelyek meggyorsítják a hazai és a külföldi megrendelések teljesítését.

A 3-ag számú üzemben, amely a legnagyobb darabárut gyártja, kiváló eredményeket ér el Ja- fomír Reháček marós brigádja, •amely például 96 órával meggyorsította az NDK-beli Riese Csőnyomó üzemek számára előállított berendezések és pótalkatrészek gyártását. Ugyancsak tkiváló teljesítményt ért el Jaroslav Mamula szocialista munkabrigádja, amely a brnói Sver- mia Művek által megrendelt javítómunkákat 128 órával a határidő előtt elvégezte.

— Az új utcákat is ennyi fa, virág díszíti, mint a Fő utcát?

— Talán még több. Egyébként ez is Ferenc érdeme. Ő szorgalmazta mindig a fák, a virágok és a rózsabokrok ültetését.

— És a lakosság?

— Örömmel fogadták a parkosítás gondolatát, és készségesen segítettek a megvalósításában. A parkok és a virágágyak gondozásában szinte versenyeznek, ezért ilyen szép itt minden, kivált, ha nyílnak a rózsák — mutat az utca felé Hornyák Ferenc.

— Őseink több nemzedéken át nem tudtak annyit előre lépni, mint mi a 35 év alatt. Mi volt itt régen? A robot és a szegénység, félelem a végrehajtótól, az árverezéstől^-- emeli ránk a tekintetét a pártelnök. — A nép igazi érdekét itt a burzsoá köztársaságban is csak a kommunisták védték. Kálnán már akkor is erős volt a párt.

— Ma hány tagja van a párt- szervezetnek? — kérdezem.

— A nyilvántartott párttagokkal együtt 130 kommunista él a faluban, talán részben ezért is könnyebb a mi dolgunk. Minden párttag megkapja a saját feladatát, s azt maradéktalanul végre is hajtják. A pártonkívüliek az ő példájukat követve, szintén sokat segítenek a falu építésében, szépítésében — mondja elégedetten a pártelnök.

— A sáros, poros utcákat felváltotta itt is az aszfaltos út, a beton járda. Minden utcánk portalanított, a járdák hossza 12 kilométer. Tucatjával indulnak reggel az autóbuszokon a környező üzemekbe a munkások. Sokan találják meg számításukat a jól gazdálkodó szövetkezetben is. Szegénység? Ezt már csak a mesékből ismerik gyerekeink. Délelőtt az iskolában, délután a mezőn dolgozni? Hol van már az az idői

A hnb elnökének arca kipirosodik, a szeme csillog, amikor ezeket mondja.

— A fiatalok?

—- Léva, a járási székhely ide csak pár kilométerre van, a fiatalok mégis itt telepszenek le, hűek maradnak a szülőfalujukhoz, hiszen nemcsak a megélhetésük biztosított helyben, hanem a szórakozásuk is. Nemrégen épült fel az új sporttelep, tehát sportolhatnak is. Megvan itt minden, miért mennének el a faluból? — ráncolja össze homlokát a pártelnök.

— Tervbe vettük egyebek között egy új mozihelyiség és egy korszerű egészségügyi központ építését, folyik a község közművesítése is — jegyzi meg kiegészítésképpen a hnb elnöke.

Kálnát mindig gondolkodó, cselekvő és előretekintő emberek vezették. Volt világosan megfogalmazott programjuk, amit a falu népe is magáévá tett. Erről a pártelnök így szól:

— Mi a pártszervezet, a nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetőségével minden tervünket közösen megbeszéljük, meg vitatjuk, s csak azután terjesztjük a nyilvános pártgyűlé sen a község dolgozói elé. Ilyenkor sokan hozzászólnak a tervhez a javító szándék igényével. így erősödik a közéleti szellem, a lakosság felelősség- tudata. Pártmunkánkban mindig meghatározó volt a kollektív vezetés.

A felnőttek példája és a jó politikai munka bizonyára széles körű cselekvésre serkenti a fiatalokat is?

— Ez valóban így van, ők is segítenek mindenben. Az elmúlt választási időszakban a 149 000 óra társadalmi munkának több mint a felét ők dolgozták le — feleli Hornyák Ferenc.

— Ennyi óra ledolgozása jó szervezés nélkül szinte lehetetlen lenne.

— A társadalmi munka szervezését a párttagokból és a nemzeti bizottság tagjaiból alakított agitkettősök végzik, mindegyiknek van egy körzete. Pontos tervet dolgoztunk ki arra is, hogy melyik körzetre mikor kerül a sor. Az agitátorok személyesen keresik fel otthonukban azokat, akik éppen sorra kerülnek. Mi egyszerre húsznál több embert nem hívünk társadalmi munkára. A tapasztalat tanított meg bennünket arra is, hogy kevesebb emberrel, de jó szervezéssel több munkát végezhetünk el.

— Mi ennek a magyarázata?

— Az, hogy nálunk a társadalmi munka nem kampányszerű, hanem folyamatos cselekvés. Hét közben szervezzük a munkákat. Hiszen tavasszal és nyáron három óra után már az Iparban dolgozók többsége itthon van, a szövetkezetben is végeznek négy órára, és sötétedésig még sok munkát elvégezhetünk. Persze a szövetkezeti dolgozókat csúcsmunkák idején nem hívjuk brigádba. Szóval ez is, mint sok minden más, a szervezésen múlik — magyarázza Hornyák Ferenc.

— Többet, pontosan és jól dolgozni csakis jő szervezéssel lehet, erre már régen rájöttünk — jegyzi még meg a pártelnök.

Tegyük még hozzá azt is: így lett Kálna *a járás egyik leg- példásabb községe, s nemcsak a falu fejlesztésében, szépítésében, hanem a szocialista életmód formálásában is.

TŰRÖK ELEMÉR

1900.

VI. 7.

A Bratislavai Állami Faipari Kutatóintézet dolgozói a fa tulajdonságainak javításán munkálkodnak. A rádióizo- tóp-osztály munkakollektí- vája a fa és műanyag poll- merizálásán dolgozik, *ezt gammasugárzás vagy termo- kémiai eljárás segítségével érik el. Felvételünkön Libu- ša Svíková méri a faanyag mechanikai tulajdonságait.

|P. Šimončík felvétele —

CSTK)

NEM BÍZZAK A VÉLETLENRE

Csendháborítás okán a fiatalok neveléséről @

Mi az, ami már most kellene?

Este tíz óráig szólt a zene, egy percig sem tovább, amikor legutóbb a vágsellyet (Salaj kávéházban vendégszerepeit a SPECTRUM együttes. Másnap, harmadnap azonban mégis szóvá tették a lakosok az ifjúság nevelésének ügyét. Sokan személyesen, mások levélben, vagy telefonon panaszkodtak a városi pártbizottság tisztségviselőinek, a városi nemzeti bizottság vezetőinek. Intézkedést sürgettek, a decibeleket emlegetve csendháborításnak minősítették a rendezvényt, néhányon bizony neveletlennek nevelték a fiatalságot.

Vágsellyén, abban a városban, amelyet okkal neveznek a fiatalok városának is, hiszen a lakosok 60 százaléka 30 éven aluli. Ahol nem is oyan régen 250 tizenötéves fiatal tett állampolgári hűségesküt.

A városi .pártbizottság elnöke, Jozef Burán elvtárs, aki a DUSLO nemzeti vállalat személyzeti osztályának vezetője, így vélekedett az esetről:

— Csak egyesek nevezhetők neveletlennek. Az általánosítást nem fogadhatjuk el. Intézkedtünk, és mindig is intézkedni fogunk a rend érdekében, de leginkább annak örülünk, hogy az eset kapcsán szóba került az ifjúság nevelésének ügye, mert az szívügyünk, dolgunk is.

A városi nemzeti bizottság elnöke, Aladár Lipovský elvtárs az eset kapcsán már nem erről a dologról, hanem a nevelés folyamatáról szólt:

— Nem bízunk semmit se a véletlenre. A városi pártbizottsággal közösen megvitattuk pártunk központi bizottsága tizenötödik ülésének anyagát, tanulmányoztuk a felmérést, amelyet városunk fiatalságának helyzetéről, gondolkodásmódjának megnyilvánulásairól, változásáról készített egyik munkatársunk, a lehetőségeket tárgyilagosan mérlegelve meghatároztuk a teendőket. Nem holnapra. Évekre előre. Tény, hogy többet kell tennünk.

A felmérést Szendrödi Zoltán elvtárs, a polgári ügyek testületének vezetője készítette. Az esetről ez a véleménye:

— Igazuk van azoknak, akik a csendháborítást szóvá tették. Azoknak is, akik a rendetlen- kedők megfékezésére intézkedést sürgettek. Még akkor is, ha netalán fiatal korukban olyan csínyeket is elkövettek, hogy valamelyik gazda szekerét éjjel, titkon szétszedték, felhordták a háztetőre, és ott összerakták ... Szóval, igazuk van, mert más korban élünk. Túlozni, általánosítani, egyes esetekből ítélve elmarasztalni azonban nem szabad a fiatalságot. Inkább meg kell érteni őket, segíteni nekik a problémák megoldásában.

— Sajátos, ifjúsági problémát említett?

— Igen, ilyen a sportolási lehetőség, a szervezett, rendezett, megfelelő színvonalú szó rakozási lehetőség korlátozottsága. Téli stadiont, fedett sportpályákat, uszodát építünk, de aki még nem felejtette el, hogy mit jelent fiatalnak lenni, tudja, hogy mindez már most kellene. Most. Tessék, sportolhat, de csak a hídon túli, városon kívüli, egyetlen sportpályán. A pionír- és ifjúsági ház az egyik lakóház alagsorában kapott otthont. Ott is marad, mert a következő ötéves tervidőszakban sem építünk önálló ifjúsági házat. Szóval, jelenleg korlátozottak a lehetőségek. Ebből adódnak a sajátos ifjúsági problémák.

A felmérésről szólva elmondta, hogy annak tárgya a falvakból a városba települtek tudatában történt változások megállapítása volt. Ezekből következtettek a szükséges teendőkre. Arra, hogy milyen területen, mit kell tenni, mi az, ami bevált, miként, mit, hogyan kell módosítani a hatékonyabb nevelés érdekében.

Néhány érdekes adat ebből a felmérésből: az új városlakók 50 százaléka egyházi szertartással keresztelteti meg az első gyermeket, a másodikat már csak 19 százalékuk. A katonai szolgálatra bevonuló fiatalok 40 százalékának politikai ismerete, bizony, hiányos. A közigazgató- ságilag a városhoz csatolt, volt faluban, a vécsei (Veča) városrészben a fiatalok szervezett tevékenysége mintegy 70 százalékkal nagyobb méretű, mint azoké, akik a városközpontban laknak. A polgári ügyek testülete évente átlagosan 300 akciót, rendezvényt

szervez. Ebből 190 kimondottan az ifjúságot szolgálja. Egyébként a rendezvényeken átlagosan 72 százalékos a fiatalok részvétele.

— Nem szabad azonban csak a számokra figyelni — magyarázta. — Észre kell vennünk azt is, hogy kik, mit teltek. A városi pártbizottság ülésén, amikor legalább félévenként egyszer az ifjúság problémáival, a polgári ügyek testületének jelentésével foglalkozunk, mindig szóba kerül ez, hiszen az elnök mindig hangsúlyozza: Ne feledjétek, hogy a káderek döntenek.

Wos, az ifjúság problémáival több, tapasztalt vezető foglalkozik. Gábor Lajos ^lvtárs, a pionír- és ifjúsági ház igazgatója, aki szinte fáradhatatlan szervező. A DUSLO vállalat üzemében Vladimír Popelka elvtárs olyan aktivista, aki még azt is számon tartja, hogy a következő hónapban hány olyan fiatalt kell köszönte«!, aki öt éve dolgozik az üzemben. Kovács Ilona, a SZISZ vécsei városrészben működő szervezetének elnöke a hagyományos teadélutánok, a majálisok, a tábortüzek megszervezésén kívül még azzal is törődik, hogy körökbe, klubokba tömörítse a spontánul alakult, baráti csoportokat. Mindig kutat, keres, hogy megfelelő helyiséget találjon számukra. A fiatalok körében közkedvelt Juli néni, vagyis Pitích Júlia elvtársnő, a veterán pártharcos nemcsak Jelenlétével tiszteli meg a fiatalokat a gyűléseken, a rendezvényeken, hanem felszólal, vitázik is velük, ha szükségét látja. Pszota István elvtárs, a nyugdíjasok klubjának vezetője bármikor kész az ifjúsági klubban kamatoztatni a klubélet irányításában szerzett jártasságát, tapasztalatait. Tóth Mária elvtársnő, a városi könyvtár vezetője fontos szempontnak tartja, hogy Vágsellye a fiatalok városa, és ezt nemcsak

hangoztatja, hanem annak

megfelelően gondoskodik a könyvállományról, az akciók megszervezéséről. Františka Slezáková elvtársnő, a nöszövetségi szervezet elnöke

mondvacsinált problémának tartja a nemzedéki ellentéteket. Azért is szervezte meg a Három nemzedék találkozója elnevezésű akciót, amikor a szabadságunkkal egyidősek, vagyis az 1945-ben születettek együtt ünnepeltek szüleikkel, gyermekeikkel.

— Nincs vége a névsornak, a kommunisták, az ifjú kommunisták névsorának, akiknek szívügye a fiatalok nevelése — mondta Szendrödi elvtárs. — Csak azt szerettem volna érzékeltetni a nevek említésével, hogy a legutóbi tanácskozáson nem volt formális az évekre előre kidolgozott terv, az ideológiai nevelés távlati tervének megvitatása, mert fontos tényezőként foglalkoztunk a nevelőkkel, a káderekkel.

— Bízik a sikerben? — kérdeztem.

— Hogyne bíznék — válaszolta —, hiszen a csendháborítá- son kívül nem is olyan régen más IS foglalkoztatta városunk közvéleményét. Az, hegy néphadseregünk parancsnokaitól egymás után kétszer kaptunk értesítést: a városunkból bevonult fiatalok példás katonák, büszkék lehetünk rájuk. Közhírré tettük persze, és akkor senki sem nevezte neveletlennek a város fiatalságát. Szóval, nem is olyan rosszak. Szót lehet érteni velük, megnyerhetjük őket eszménknek, politikánknak, ha céltudatosan foglalkozunk velük. Erről van szó.

És arról is, hogy nem bízzák a véletlenre, hanem a kommunisták útmutatása szerint szer vezik a velük való foglalkozást, ami a jövő formálása, hiszen ki ne tudná: akié az ifjúság, azé a holnap. ,

HAJDÚ ANDRÁS