Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)
1980-06-09 / 134. szám, hétfő
r A Csermely kórussal a Mecsekalján Kétévenként rendezik meg Pécseit az Országos Kamarakórus Fesztivált. Az idén immár (kilencedszer találkoztak a Mecsek tövében a legjobb magyar és neves külföldi kórusok, hogy Összemérjék erejüket a madrigálok és a 'kamara jellegű kórusművek előadásával. A kül- Jöldi vendégegyüttesek között szerepelt a kassai (Košice) Csermely kórus is. A kassaiakon kívül ott voltaik Pécsett az olaszok, németek, lengyelek, osztrákok és a belgák is. Volt tehát lehetőség az egyes stílusok és nemzeti sajátosságok honi ro ntá lásd ra. Küldetésével a fesztivál na- gyón nemes, figyelmet érdemlő £ nálunk is követésre érdemes Jeladatot teljesít. Kétévenként fölméri a hazai és külföldi kamarakórusok színvonalát, követi fejlődését, stílusjegyeit. Minőségi repertoárt propagál, szakmai tanácsokkal látja el a szereplő kórusokat, az amatőr kam a rak ó rus -mozga 1 om ban járható utakat jelöl meg. A fesztivál második napján szemináriumot rendeztek a romantikus siklósi várban. Forrai Miklós professzor, a népszerű Zenélő órák című tévéműsor vezetője és egyben a magyar kamara- kórus-mozgalom úttörője, továbbá Makiári József és Nagy Olivér, a Zeneművészeti Főiskola tanárai vitaindító felszó* lakásaikban elemezték a kama- rakórus-fesztiválok küldetését. Nagy szeretettel, segíteni akaró szándékkal mondták el szakmai elképzeléseiket a kamarakórusok stílusával kapcsolatban. Szó esett továbbá a hangképzés fontosságáról. Mint segédeszközt és útmutatót osztották ki a jelenlevők között azt a maga nemében egyedülálló, Párkai István tanár szerkesztésében megjelent füzetet, amely nagyon hasznos és tanulságos gyakorlatokat tartalmaz, taná- esokkai látja el a kórusok vezetőit, Élénk vitát váltott ki az eredeti és a fordított szövegek problémája, a helyes műsorválasztás, valamint a nagyobb lélegzetű, nagyobb hangzást igénylő kórusművek előadása, interpretálás! lehetőségei a kamarakórusokban, Majd arról is szó esett, hogy nem a kórus létszáma, hanem a hangzása, a dinamikai árnyalatok minősége dönti el, hogy meddig kamara jellegű egy kórus. A megjelent 22 kórus mintegy 60U énekese három napon keresztül hangversenyezett Pécsett és a környező városokban, Komlón és Mohácson kitűnő szervezésben és rendezésben. Egyöntetű döntés alapján a pálmát ezúttal a Zeneművészeti Főiskola Párkai István vezette kamarakórusa vitte el. Fellépésükkel maradandó művészi élményt nyújtottak. A madrigál művészei. így jellemezhetnénk az OKISZ Monte- uerdi Kamarakórusát, amely utánozhatatlanul puha és egységes hangzással aratott hatalmas sikert. Mintha egy élő orgona szólaltatta volna meg a halhatatlan klasszikus mesterek müveit. ,,Többregíszteres“ légzéstechnikájukkal Kollár P.va karnagy gesztusainak leheletfinom rezdüléseit is követni tudták. Nagy versenyben kellett helytállnia a kassai Csermely kórusnak, Havasi József vezetésével. Nyugodtan elmondhatjuk: helytálltak. Méghozzá nagy közönségsikerrel. Igényes^ ötnyelvű repertoárjukat a fesztivál folyamán háromszor adták elő. Kétszer Pécsett, egyszer Mohácsom. A legnagyobb sikert a Macedón humoreszk- kel és Rubcov Riekanka című kórusművének tolmácsolásával aratták. Műsorukon szerepelt még Kodály, Bruckner, Michaeli des, Fankas Ferenc, Raj ter Lajos, Poslprodky és Zdenko M.1kula egy-egy kompozíciója. Mind hangzásiján, mind into- nálásban a csermely tisztaságára, üdeségére emlékeztetett szereplésük. Fiatalos lendülettel muzicíroznak. Fellépésük nagyon tehetséges, fejlődőképes és perspektivikus éneklő gárda benyomását keltette a hallgatóban. Méltóképpen reprezentálták hazánkat és a csehszlovákiai magyarság énekkultúráját. Fölhívták magukra a szakemberek és a műértő magyar közönség figyelmét, kiváltották elismerését és elnyerték szere- tetét. Ha ezzel az elszántsággal, szorgalommal és odaadással dolgoznak továbbra is, biztosan még sokat hallunk róluk a jövőben. A külföldi kórusok közül feltétlenül meg kell még említeni a schwerini Léhrerchor kamarakórust. Markáns kiejtéssel és hangzással adták elő a nagy igyekezettel és lelkiismeretesen elsajátított műveket, melyek közül a reneszánsz madrigáljával aratták a maradandóbb siker. Majdnem ugyanez mondható el az olasz I madrigálisti di Gorízia kórusról, amely a Csermelyhez hasonlóan fiatalokból, diákokból áll. Nevükhöz méltóan, remekül adták elő Palestrina, Monteverdi, Arcadelt, Menotti és a többi mester műveit. Nagyon meggyőző, szép előadásban volt részünk az ÉDOSZ Szilágyi Erzsébet budapesti kamarakórus hangversenyén, Ka- tanics Mária (Kodály Zoltán tanítványa) vezetésével. De valamennyi magyar kórus produkciója arról győzött meg, hogy Magyarországon Kodály Zoltán elveinek fokozatos és tudatos megvalósítása meghozta gyümölcsét. Kodály törekvései célba értek. Egyik bizonyítéka ennek a magyar kórusok magas íokú énekkultúrája. SZAKAL GABOR Szilva JózsqJ: Nagypusztai házak (Unó) Néptánc és népzene 'Az 1970-es évek a szlovákiai magyar néptáncmozgalomban új irányzatot, új szemléletet hoztak magukkal. A szakma képviselői igyekeztek elmélyíteni Ismereteiket. Nyilvánvalóvá vált, hogy az autentikus paraszttáncok ismerete néllflSÍ már mifelénk sem lehet megélni. Kialakulóban van egy folyamat, melyet már évek óta sürGyökeres György felvétele a dunaszerdahelyi Pipitér bábegyüttes próbáján kószült getünk, miszerint együtteseinknek saját tájegységük hagyományanyagát kellene feldolgozniuk. Tény, hogy csoportjaink létszámban megcsappantak, de minőségben összehasonlíthatatlanok az elmúlt évtized csoportjaival. Magyarán: a szlovákiai magyar néptáncmozgalom biztos talajon van. Néhány gondolat a zenéről. Ha megszámolnám azokat a tánccsoportokat, amelyek állandó zenekarral rendelkeznek, talán öt ujjam sok lenne hozzá, Úgymond parasztzenekaraink, amelyek háromhúrú kontrán és bőgőn játszanak, talán nincsenek is, s ha mégis léteznek, akkor úgymond önálló zenekarok, vagyis igyekeznek függetleníteni magukat a csoporttól. Aztán vannak cigányzenekaraink, amelyek szintén önálló kávéházi zenekarok, azzal a különbséggel, hogy nekik teljesen mindegy, nemzetiségi kultúrát ápolnak-e, vagy csupán „szórakoztatnak“ — csak fizessék meg. A parasztzenét játszani igyekvő zenekaraink, sajnos, nem tudatosítják, hogy ezt az egyoldalú függetlenséget semmiképp sem tudjuk elfogadni. A mindennemű zenét a maga heterogén giccs-világával előadni köpés cigányzenész önálló maradhat — amíg erre Igény lesz —, de a hármas tagoltságú zenekar nem önállósulhat, hiszen a hármas tagoitságú zenekar zenéje tánchoz való zene, tehát Feljövőben CSEMADOK-szervezetek o Bodrogközben A töketerebesi (Trebišov) járás minden tizedik magyar nemzetiségű lakosa tagja a CSEMADOK-nak. Az utóbbi tíz évben 3200-ról 4615-re növekedett a létszám. A mostani tavaszon például Szőllöskén (Vi- nicky) láttak hozzá a helyi szervezet megalakításához. A szervezeti élet megoldásra váró kérdései közé tartozik a rendszerességnek, a vezetők és a tagok tervszerű együttműködésének, az egymással szembeni igényesség elve alkalmazásának és nem utolsósorban az egyes bizottsági tagok, valamint helyi szervezetek aktivitásának a kérdése. A legutóbbi járási konferencián is sok szó esett a helyi szervezetek, amatőr művészeti csoportok anyagi helyzetéről. Olyan változatos és tartalmas közművelő munkához, amilyet a terebesi járásban végeznek, manapság már nem elegendő a lelkesedés és az erkölcsi támogatás. Olykor talán igen, de ahhoz, hogy olyan kulturális tevékenység bontakozzék ki, amilyen méltó ehhez a vidékhez, nagyobb anyagi segítségre van szükség. A klubmozgalomban itt a nagykaposi (Veľké Kapušany) Erdélyi János művelődési klub az élenjáró. A Bodrogközt és Ung-vidéki Amatőr Képzőművészek Klubja egy év leforgása alatt három kiállítást szervezett. A királyhelmeciek (Kráf. Chlmec) honismereti köre több munkásmozgalmi és helytörténeti téma feldolgozását végzi. Jó úton halad a krónikaírás, egyre színvonalasabbak az irodalmi esték, előadások, tanfolyamok, kiállítások, vetélkedők és más rendezvények. Évenként száznál több szereplője van a vers- és prózamondók járási versenyének. Az amatőr színjátszásban az utóbbi három évben jobb eredmények születtek, mint azelőtt egy évtized alatt. Amíg 1977« ben csupán két csoport működött, 1978-ban már Bottyán (Bo- fany), Zétény (Zatín), Szentes (Pleáany), Szinyér (Svinice), Királyhelmec és Kisgéres (Malý Horeš), az elmúlt évben pedig Kisráska (Malé Raškovce), Szirénfalva (Ptruska), Boly (Bof), Királyhelmec, Nagyka- pos és Abara (Oborín) volt képviselve a színjátszók mezőnyében. Az irodalmi színpadok közül a királyhelmeci Vox humana emelkedik ki. Az ötéves Bodrogközi Táncegyüttes rendszeresen dolgozik, 1978-ban Zselí- zen (Želiezovce) nem véletlenül kapott Nívó-díjat. Az Idén Kárpát-Ukrajnában vendégszerepeit. Kár, hogy a kistárkányl (Maié Trakany), a bodrogszer- dahelyi (Streda nad Bodrogom) és a nagykaposi tánccsoportok messze elmaradnak tőle. A Tavaszi szél... országos népművészeti fesztivál a Bodrogközben is népszerű és hatására egyre több az éneklő csoport és a népi hangszéres. Jelenleg tíz éneklő csoport és hat citerazenekar dolgozik, amelyek közül a nagykövesdi (Veľký Kamenec) citerások kerületi elsők voltak, a myjavai országos seregszemléről pedig a második díjjal tértek háza. A járás három magyar énekkara közül a Bodrogközi Magyar Tanítók Énekkara bronzkoszorús énekkar. Az utóbbi időben megkezdődött a néprajzgyűjtés is, s a harmincöt községben összeszedett tárgyakból rendezett kiállítást megtekintette a zselízi, valamint a gombaszögi ünnepségek közönsége is. Érthetetlen viszont, hogy az értékes gyűjtemény „otthon“ még nem volt bemutatva, pedig alkalomban nincs hiány. Igazolja ezt néhány körzeti és járási népművészeti bemutató, többek között a borsi dal- és táncünnepély, amely tavaly a változatosság kedvéért Bodrogszerdahelyen volt, vagy a hagyományos ka- poskelecsényi ünnepség. Valószínű, hogy a nyári szabadtéri népművészeti seregszemlék száma az idén a kistárkányi Ti- sza-parti ünnepséggel bővül. GAZDAG JÓZSEF Nevük: SEB csak a tánc ötvözetével képez egységes egészet. Jónak és követendőnek tartom a magyarországi táncházmozgalmat, de Szlovákiában élve elsődlegesnek tartanám az itteni paraszttáncok és zene tanítását. Igaz, már ott tartunk, hogy tudjuk hol van Kalotaszeg, Mezőség, Szék, Ma- gyarvista, Palatka és sorolhatnám a végtelenségig, de még mindig nem tudjuk, hogy a saját községünkön keresztül csörgedező patakocskát hogy hívják. Velősen — először sajátítsuk el az anyanyelvűnket, s csak azután tanuljunk más nyelven. Persze, fenti állításommal nem a tényt tagadom, hogy az erdélyi zene- és tánc- kultúra fontos és szerves része az egyetemes magyar tánckultúrának. Ez, gondolom, kétségtelen. Az összegyűjtött paraszttáncok alapján tulajdonképpen csak születendöben van a tánc- anyanyelvünk. Ki kell adatni végre a szlovákiai magyar tánctípusokat. Tudom, hogy ez a munka már elkészült, de nem tudok például arról, hogy valaki is foglalkozna a szlovákiai magyar hangszeres zenével. És még valamit: tanuljuk meg az erdélyi tánc alá való zenét, de a szlovákiai magyar parasztzene rekonstrukciójánál vegyük már végre figyelembe a szlovák hangszeres parasztzenét is. KATONA ISTVÁN S B B — a három betű először a Silesian Blues Band rövidítése volt, majd 1973-tól, mikor Józef Skrzek, Antymos Apostolig és Jerzy Piotrowski bejelentette távozását a híres Czeslaw Niemen Grupából, új értelmet kapott: kutass, rombolj, építs (Szukaj, Burz i Buduj). A Melody Maker szerint a Cream óta, Emersonék mellett, a legjobb trió. Zenéjükben a rock és a jazz kifejezőeszközeit szinte komolyzenei formákkal párosították. A szóban forgó lengyel SBB együttes hazájában már évek óta az első a népszerűségi listán csakúgy, mint a kritikusok körében. Ma a kelet- európai országok popzenei világában kétségkívül Ők játsz- szák a legelőbbre mutató zenét. Egy éve négytagú az együttes, gitárós és billentyűs hangszereken játszó taggal bővült. Az együttes művészi vezetője és zenéjük fő meghatározója Józef Skrzek, billentyűs hangszereiken játszik és énekel. Görög származású gitárosuk. Antymos Apostolis és dobosuk, Jerzy Piotrowski szintén mesterei hangszerüknek. M u n k á ss á g u k a t a csehszlovákiai közönség ki- sebb-nagyobb rendszerességgel felbukkanó lemezeik, és a Sup- raphonnál nemrég feljátszott LP-jük alapján ítélhette meg. A Bratislavai Líra eredeti tervében szerepelt egy fellépésük, de sajnálatos okok miatt ez elmaradt. Felléptek viszont Érsekújvárban (Nové Zámky) és Komáromban (Komárno), ezúttal Skrzek nélkül. Koncertjük némiképp eltért a lemezekről ismert zenétől. Szabadabban bántak a formákkal és stílusokkal, kevésbé volt kötött a zene. Ritkán hallható érzéssel és fájdalommal telített blues vezette be a másfél órás, egy számból álló koncertet, fölhangzott vérbeli jazz-zongoraszóló is, majd Apostolis szokatlan basszusgitár-játéka keltette fel a közönség figyelmét. Az egész koncert alatt nem volt egyetlen üres másodperc sem, állandóan magával ragadó, sodró és rendkívül fantáziagazdag zenét nyújtott az együttes. A koncert után feltettem néhány kérdést Antymos Apostolisnak. — A hangverseny anyaga teljesen új volt számomra, eddig egyik lemezeteken sem hallottam ezt a zenét. — Amit most itt játszottunk, az teljes mértékben improvizáció, rögtönzés volt. Ügy mentünk ki a színpadra, hogy még nem tudtuk, mit fogunk játszani, csupán néhány dologban egyeztünk meg. Megfigyelhetted, hogy a koncert alatt egyszer sem néztünk a közönségre, csupán egymásra figyeltünk. Az ilyen zenélés rendkívüli összpontosítást és egymás gondolatainak tökéletes ismeretét feltételezi. Koncertkörúton számunkra az ilyen zenélés hozza a legnagyobb örömöt. — Józef Skrzek hiányzott a koncenrtről. Miért? — Nemrégiben megoperálták, jelenleg kórháziján van. Szerencsére betegsége nem volt komoly, a műtét jól sikerült, úgyhogy rövidesen ismét négyen állunk a közönség elé. — Miikor kerül a lemezboltokba ötödik hazai nagylemezetek, és mik a terveitek? — A lemezt már felvettük a Muza stúdiójában, a többibe nagy beleszólásunk nincs. Gondolom, egy év múlva már kapható lesz. Egyébként a Muza nemrég kiadta a Welcome című nagylemezünket is, mely egyik az NSZK-ban kiadottak közül. Skrzek felgyógyulása után nyugati koncertkörútra megyünk, majd néhány lemezfelvétel vár ránk. Közben otthon is fellé pünk néhányszor GYIJROVSZKY LÁSZLÓ 1980. VI. fl.
