Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)
1980-06-28 / 151. szám, szombat
I N C H E B A SO A korrózió nemcsak rozsdásodás Másodízben rendezték meg az idei vegyipari vásár legnagyobb „kísérő" rendezvényét az 1NTER-ÁŇTI-KOR nemzetközi korrózióvédelmi kiállítást. Tizenöt résztvevője van a kiállításnak, amelyen például Ausztria, Svájc, az NSZK, Franciaország jelentős nagyvállalatai is bemutatják korrózióvédelmi készítményeiket, eljárásaikat, a korózióvédelmet szolgáló berendezéseket. E rendezvény legnagyobb kiállítója Magyarország — 220 négyzetméteren mutatja be korrózióvédelmi újdonságait és legjobb készítményeit. Az anyagok felületi megmunkálása hazánkban különösen a gépiparban fejlődik gyorsan, ami érthető, hiszen az évi korróziós károk ágazatunkban mintegy 7—10 milliárd koronára tehetők. A korrózióvédelem hatékonyságának növelését és az egyes- országok együttműködését hivatott elősegíteni az a kétnapos kongresszus is, amelyet a kiállítás területén, a kiállításon részt vevő szakemberek részvételével hívtak össze. Rozsda és társai Amint arról már szóltunk, a korróziós károk tetemes összeget tesznek ki. A károk pontos felmérése lehetetlen, de a szakemberek általában megegyeznek abban, hogy országonként az évi nemzeti jövedelem 2—3 százalékát mindenképpen a korrózió emészti fel. Mi sem ésszerűbb tehát, mint megelőzni, csökkenteni ezeket a károkat. Persze, az általános védekezés feltételei, hogy tisztában legyünk a korrózió fogalmával, mert az nemcsak rozsdásodást, hanem az anyagok (különösen fémek) felületén a környezet hatására kezdődő fizikai és vegyi folyamatok formájában végbemenő elváltozást is jelenti. Tehát a fémek, nemfémek, épületszerkezetek, sőt a fa állékonyság-csökkenése is a korrózió fogalomkörébe tartozik. Így már csak ez utóbbiakból is következtetni lehet, hogy milyen sokrétű feladat a korrózió- védelem. Példa erre a legnagyobb kiállító, a Magyar Nép- köztársaság illetékes szakembereinek korrózióvédelmi tevékenysége, ahol az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak van egy Korróziós Állandó Bizottsága is. Ez az állandó bizottság tanulmányokat készít, koncepciókat, feladatokat határoz meg, .s jelentős összeg áll rendelkezésére a korrózióvédelmi beruházások megvalósítására is. i Aktív és passzív korrózióvédelem A korrózióvédelem szinte a népgazdaság minden területén nagy gondot okoz, így egyre több területen is meg kell oldani a felmerülő problémákat. Például hazánkat és Közép-Eu- rópát széltében-hosszában behálózzák a földalatti gáz- és kőolajvezetékek. Ezek korrózió- védelme is nagy feladat, s ezt, mint általában több más területen is kétféle — aktív és passzív — módon lehet megoldani. Passzívnak azt az eljárást nevezik, amikor bizonyos szigetelő anyaggal, bevonattal védik a felületeket, így a nagy átmérőjű csővezeték felületét is. Szemben ezzel a védekezési móddal az aktív korrózióvédelem elektrokémiai eljáráson alapul. Célja az oxidáció megakadályozása. A kiállításon egész sor átmeneti védőanyagkészítmény található. Vannak zsírszerűek, olajtípusúak, viasz- szerűek, bitumenalapúak. Az utóbbi elsősorban a gépkocsik alvázvédelmét szolgálja, de valamennyi egyidejűleg alkalmazható, persze, a felületkezelés más-más feltételei között. A kiállítók bemutattak számos galvanizáló anyagot is, és nem hiányoztak a festékszóró berendezések sem. Megy a vonat... Persze, csak játékvonatról Az inter-Anti-Kor kiállítás egy részlete (Felvétel: ČSTK — Št. Petráš) van szó, és ez az egyik magyarázata, hogy nagyon sok kisgyerek állta körül a magyar- országi GÉPSZERV vállalat makettjét, amelyet nemcsak vasúti jelzőberendezésekkel láttak el, hanem a kis villanymozdony útvonalának egy részét alagút- ban tette meg. így nem csoda, hogy nagyon tetszett a gyerekeknek, bár ők korábban nem sokat hallhattak a korrózióvédelemről. A makett egyébként egy közműhálózat kicsinyített mása, és természetes, hogy nem elsődlegesen a gyerekek szórakozását szolgálja. A városi és egyéb közműhálózatokon ugyanis nagyon sok probléma adódik a korábbi korrózióvédelem hiánya miatt. Ebből ered a számtalan csőtörés, kábel- és gázvezetéki meghibásodás. Az említett vállalat tevékenysége ezeknek a hibáknak a megelőzését szolgálja és bizonyítja egyúttal, hogy az ilyen tevékenységet csak kis vállalat tud gazdaságosan végezni. Persze, a kismoz- dony nem véletlenül jár körbe- körbe pályáján. Annak a szemléltetésére szolgál, hogy ott, ahol a villamosvasút párhuzamosan halad, vagy keresztez valamilyen csővezetéket, ott a villamosvontatáshoz használt egyenáram kiléphet a vágányokból — ez az úgynevezett kőboráram — és a csővezetéken halad tovább a villamosállomás felé és a másik ke- resztezési ponton, azaz az áram kilépésének helyén károsítja a közmű-rendszert, a gáz- és vízvezetéket, esetleg kábelrendszert. Ennek a káros voltát akkor értjük meg igazán, ha tudjuk, hogy egy ampér erősségű ilyen kóboráram jelentős meny- nyiségű acélt tud a cső- vagy gázvezetékről elhordani évente. Az energiaszállító csővezeték-rendszerek, de a nagyfeszültségű elektromos hálózat tartóoszlopai korrózióvédelmének egyik módja az úgynevezett katódvédelem. Erre a célra szolgál a kiállításon látható magyar gyártmányú katódvédelmi mérőkocsi, amely az adott feladat szerint műszerezhető. • # # Nehéz lenne felsorolni valamennyi bemutatott korrózióvédelmi anyagot, berendezést, amelyek közül számos nem éppen olcsó. Ha figyelembe vesz- szük viszont, hogy általuk mil- liárdok takaríthatok meg, akkor már a látszólag drága eljárás, berendezés ára eltörpül az esetleges károk összege mellett. Ez tette elsősorban indokolttá az Inchebával párhuzamosan az Inter-Anti-Kor kiállítás megrendezését. MÉSZÁROS JÁNOS Eredményes brigádmozgalom 'A Mihály fai (Michalna Ostrove) Egységes Földművesszö- vetkezetben a legszorgalmasabb dolgozók bevonásával nyolc szocialista munkabrigádot alapítottak az utóbbi években. E munkacsoportok tagjainak nevéhez figyelemre méltó eredmények fűződnek, melyek jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés fokozásához, intenzívebbé tételéhez. A munkabrigád-tagok tettel teljes mértékben megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyek a bronz-fokozat elnyerésének a feltételei. A bronzfokozat várományosai közé tartozik a növénytermesztő-gépe- sítő szocialista munkabrigád is. Munka közben beszélgettünk két tagjával a brigádjukkal kapcsolatos észrevételeikről, tapasztalataikról. Bognár József és Marcsi Lajos traktorosok, mindkettő 1974-től tagja a szocialista munkabrigádnak. Keresetlen szavakkal mondták, hogy vállalásaik mindenekelőtt a munka gyors elvégzésére és az üzemanyag megtakarítására irányulnak. Ha a szükség úgy kívánja, nem ismernek munkaidőt, addig dolgoznak, ameddig kell. Az idői tavaszon szabad napjaikat, ünnepnapjaikat is feláldozták a munkák lehető leggyorsabb elvégzésére. Nagyra értékelik, hogy a szövetkezet vezetősége hatékonyan támogatja brigádjukat, s nem hanyagolja el az emberről való gondoskodást sem. Messzemenően támogatják a brigádtagok politikai és szakmai képzését. A gépszerelőműhelyben rend és tisztaság fogadott. Egyesek traktort, mások talajművelő eszközöket javítottak. A munkapad mellett beszélgettünk Bernáth Vince gépszerelővel, a műhelyben dolgozó szocialista munkabrigád tagjával. Kérdésünkre, hogy miért alakítottak brigádot, röviden így válaszolt: — Közösen jobban megy a munka. Szeretnénk bebizonyítani, hogy a jó teljesítményt csak kollektív munkával lehet elérni. Kötelezettségvállalásunk zöme a feladatok gyors elvégzésére, a minőség javítására irányul. A brigád nem feledkezik meg az újításokról, a takarékos pótalkatrész-felhasználásról, s a balesetmegelőzés feltételeinek megteremtéséről sem. Felszabadulásunk 35. évfordulójának tiszteletére 1000—1000 korona értékű üzemanyag és villamos energia megtakarítására tettek vállalást. Bernáth Vince elmondta még, hogy jó eredményeket érnek el az újítómozgalomban. Jelentős korszerűsítési módszerekhez folyamodnak például a vetőgépek használatával kapcsolatban is. Részt vesznek a legkülönbözőbb társadalmi munkákban. Három véradót is nyilvántartanak: Gönczöl Józsefet, Molnár Lászlót és Csadi Lászlót. Gönczöl József a brigád legidősebb, legtapasztaltabb tagja. Gépszerelő és kombájnos. Közel harminc éve ül a kombájn nyergében, 1952-től szinte minden aratásban részt vett. Munkáját mindenki megelégedésére nagy szakmai hozzáértéssel végzi. Elégedett munkahelyével, a közösségi szellemmel. Ezt a nézetet vallja Molnár László is. Iván Ödön, a komplex racionalizációs brigád vezetője elismerő hangon nyilatkozott a brigádmozgalom jelentőségéről. Hangsúlyozta, hogy a brigádtagok körében egységes munkaszellem alakult ki és következetesen teljesítik feladataikat. Az aktivitás főképp az 1977-es évben vette kezdetét, azóta 17- ről 121-re növekedett a brigádtagok száma. Az idei évre is jelentős feladatokat tűztek maguk elé. Widermann Béla pártelnök elmondta, hogy az üzemi párt- szervezet rendszeresen figyelemmel kíséri a szocialista munkabrigádok teljesítményét. Munkájukhoz megkapják a szükséges anyagi és erkölcsi támogatást. KRASCSENICS GÉZA „AZ INTÉZKEDÉSEK GYAKORLATTÁ VÁLTÁSA” Megszoktuk már, hogy a sajtó nyelve egyre újabb meglepetésekkel szolgál, és kimeríthetetlen tárháza a furcsa nál furcsább szavaknak, szókapcsolatoknak. Az utóbbi idő ben a „valamivé vagy valamire váltani“ lett népszerűvé, ilyen szövegkörnyezetben találkozhatott vele az olvasó: „Következetesen gyakorlattó kell váltani azokat az intéz kedéseket, melyeket a kormány ... hagyott jóvá ..." A nagy pénzt apróra szokás váltani, nem pedig aprói«}; de az „intézkedéseket“ még gyakorlatra váltani is nehezen elképzelhető tevékenység. Itt határozatokról van szó, s azokat hagyományosan és a fogalmazónak talán szürkének tűnő egyszerűséggel megvalósítják, végrehajtják. Ám nemcsak intézkedéseket vált gyakorlattá a már idézett mondat fogalmazója, annál elvontabb dolgokat is; például: „... a dolgozók tisztában vannak a pártpolitika értelmével és mindennapos tevékenységükkel azt gyakorlattá váltják." Tehát a pártpolitika értelmével is megtehető ez a varázslat. Ha a „pártpolitika értelme" helyett magát a pártpolitikát valósítaná meg a gyakorlatban a cikk írója vagy fordítója, talán kevésbé hökkenti meg az olvasót, de bizonyára pontosabban tájékoztatja. Egy toldalékkal ugyan jobb a fent idézetteknél ez, ám korántsem elfogadható még: „Ma és a jövőben is elsőrendű feladatunk, hogy tettekre váltsuk az SZNF hagyatékál a fejlett szocialista társadalom építésében ...“ A hagyaték on nyilván forradalmi szellemi örökség et kell értenünk, s ezt tetteinkkel talán kiteljesíthetjük, gya rapíthatjuk, esetleg munkánkkal bizonyíthatjuk iránta való hűségünket, de tettekre váltani bajosan tudnánk. A népszerűvé vált „kalmárkifejezés“ modoros erőltetése hozta létre ezt: „Egyszóval a határozatot »aprópénzre« kell váltani, le kell fordítani a politikai agitáció és propaganda közérthető nyelvére.“ Az „aprópénzre váltani" első olvasásra egészen ötletesnek tűnik föl, sajnos azonban ez a szólás más jelentésben honos nyelvünkben, s ilyen használata fogalmazási baklövés. Ugyanis aprópénzre váltani általában tudást, tehetséget szokás, s aki ezt teszi, az múló érdek, haszon fejében eltékozolja, elaprózza azt. A határozatot ne váltsuk tehát aprópénzre, inkább valósítsuk meg, s ennek nyerjük meg az embereket az agitáció egyszerű nyelvén. A vitatott kapcsolat legrégibb formái egy terjedelmesebb fordításból valók, a legújabbak azonban már eredeti írásból, jó példát szolgáltatva arra, hogy egy-egy tükörkifejezés miként válik népszerűvé, miként hódít publicisztikai nyelvhasználatunkban. MORVAY GÁBOR hogy is hívják magyarul Ma néhány nőt utónevet vizsgálunk meg, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy mi, csehszlovákiai magyarok sokszor használjuk ezeket magyartól idegen alakjukban. Divatossá vált gyakori nevekről van szó, így nem közömbös, milyen alakban halljuk vagy olvassuk őket, hogyan terjed nek el. Az egyik az Adriena, Adrienna alakokban terjedő név. A szlovákban az Adriena a használatos alak, ezt veszik ét sokan, ezt gondolják e név magyaros alakjának is. Mások érzik, hogy ez nem lehet magyaros alak, ezért úgy „magyarosítják“, hogy a benne levő n-hangot megkettőzik, vagyis az Adrienna alakot már magyarnak vélik. De olyan személlyel is találkoztam, aki az Adrianna alakot vélte magyarnak, s maga is így írta le a nevét. Tehát általános a zűrzavar e név használatában. Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy ennek a névnek két elfogadott alakja van, pontosabban: ma már két önálló névnek kell ezeket tekintenünk. Az egyik a francia Adrienne (kiejtve Adrien) névből átvett Adrienn. Ennek a szlo- vákos megfelelője az Adriena, amelyet tévedésből a magyaros változat helyett használnak sokan. Tehát a szlovák Adriena a magyarban Adrienn. Az Adrien (egy n-nol a vé gén) férfinév; meg kell különböztetnünk a kettőt. A másik női név az Adriána, ez a latin Adrianu névből lett magyar utónév. Akinek ez a hivatalos neve, Adriána alakban használhatja, nem kell az n-et kettőzni, s Adrian- ná-vá változtatni a nevet. Hadd jegyezzük meg, hogy ennek is van férfinév párja, a több nyelvben használatos Adrián, de az a magyarban már Adorján-né. vált. Tehát, ami a női nevek használatát illeti: ha francia eredetű a név, akkor Adrienn, ha latin eredetű, akkor Adriána magyarul. A másik helytelen alakban használt név az Alica. Közkedvelt név lett ez is, s talán már sokan nem is gondolnak arra, hogy ez egy francia névnek a szlovákos formája. A francia alak ez: Alice (kiejtve. Alisz). Régen a magyarban is az írott francia alak terjedt el; így írták, így ejtették: Alice. Ezt azonban mind az írásban, mind az ejtésben kiszorította a francia ejtés alapján keletkezett Aliz alak. Tehát a mai Alicék már Alizok, a magyar nyelvben, a nálunk elterjedt Alica meg a név szlávos-szlovákos alakja. Általában sok bonyodalmat okoz néhány női név használatában, hogy ezek előfordulnak a magyarban franciás és latinos olaszos alakban is. Ilyen pl. az Ivett-lvetta. Az lvett (két ível a végén) a francia Yvette jIvet) név magyar változata, az Ivetta pedig a latinos forma. Az Iveta légy í-vel) a szlovákos alak. Magyarul tehát az Ivett vagy az Ivetta alakok használatosak. Hasonló tanácsot adhatunk a Henriett és a Henrietta nevekre vonatkozóan is: mindkét alak jó a magyarban; a Henrieta a szlovákos forma. Az Anett és az Anetta szintén ilyen elvek szerint használatos: az Anett a franciás, az Aneta az olaszos-latinos forma. Mindkettő jó a magyarban. Az Aneta a szlávos alak. A szlovák és a magyar névalakok egybevetésében pedig gyakran eligazít az a körülmény, hogy ahol a magyarban és a latin vagy olasz eredetűben két t, ott a szlovákban egy t szokott állni. De ez a szabályszerűség általában csak az -etta, -eta végű nevek esetében érvényesül. S vannak -ita végződésű, spanyolból átvett nevek is, amelyekben nem kettőződik a ~t. Ilyen például az Anita. De az olaszos Marita népben is egy -t van, a szintén olasz Mariettában viszont kettő. A magyarban használatos nevek kérdésében igen hasznos eligazítást ad Ladó János Magyar utónévkönyv című műve, amely hivatalos utónévjegyzékként is szolgál az anyakönyvi hatóságoknak. JAKAB ISTVÁN ÚJ SZŐ 1980. VI. 28.
