Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)
1980-06-28 / 151. szám, szombat
A KOMMUNISTA PARTOK BERLINI KONFERENCIÁJÁNAK 4. ÉVFORDULÓJÁRA A FŐ IRÁNYBAN V itathatatlan, hogy az európai kommunista mozgalom a világ erőviszonyaiban- egyre jelentősebb tényező. A polgári sajtó is gyakran állapítja meg — természetesen figyelmeztetően és ijedten —, hogy a nemzetközi enyhülés megszilárdításáért és a dolgozók demokratikus jogaiért folytatott harcban a kommunista pártok valamennyi országban növelik tekintélyüket és befolyásukat a tömegek körében. A polgárságot félelemmel tölti el az a tény, hogy egyre több kommunista pórt, köztük Franciaország, Olaszország, Portugália, Finnország, Görögország, Ciprus kommunistái országukban jelentős politikai erőt képviselnek, s hogy véleményük tiszteletben tartása nélkül nem tehetnek semmiféle komoly lépést. Ezért logikus, hogy az Egyesült Államok kormányköreinek a vezetésével a belső és a nemzetközi reakció szeretné visszafordítani a fejlődés e számára veszélyes irányát. A nemzetközi reakció raffi- nált kommunistaellenes trük- kökhöz és uszításokhoz folyamodik, melyekkel gyengíteni kívánja a mozgalom forradalmi ütőképességét, de mindenekelőtt egységét. Az egyik ilyen trükk lényege, hogy ellentétbe igyekeznek állíiani a forradal- miságot és az internacionaliz- must. Néha magán a mozgalmon belül is találkozni lehet hasonló nézetekkel, melyek szerint az internacionalizmus, a kommunista pártok, főleg a nyugat-európai kommunista pártok és a szocialista országok pártjai közötti együttműködés az előbbieket megfosztja „szuverenitásuktól“ és „önállóságuktól“, attól a lehetőségtől, hogy „alkotó módon maguk keressék a forradalom sajátos útjait“ stb. Bizonyos pártok néhány vezetője azt a valótlanságot hirdeti, hogy a mozgalomban az SZKP- nak és néhány más pártnak az „egy központ“ kialakítására Irányuló igyekezete van túlsúlyban, ami szerintük azt jelenti, hogy nem teljesítik az 1976 június végén megtartott berlini konferencia határozatait, s a mozgalom fokozatosan elveszti arculatát és forradalmi potenciálját. Az európai kommunista mozgalom az elmúlt években mind meggyőzőbben bizonyította, hogy a béke, a haladás, a szocializmus és az internacionalizmus zászlaját felelősségteljesen magasra tartja, tehát a berlini konferencia szellemében tevékenykedik." Erről tanúskodik a szocialista országok kommunista pártjai közötti együttműködés nagyarányú bővülése, közös konstruktív kezdeményezéseik, amelyek az országaikban és a szocialista közösség egészében megvalósuló békés, .szocialista építés biztosítására irányulnak, az a hatalmas támogatás, amelyet a nemzeti felszabadító és az egész forradalmi mozgalomnak nyújtanak. A testvéri kommunista pártok forradalmi internacionalizmusa kongresszusaikon és képviselőik más találkozói alkalmával kovácsolódott ki. E találkozókon kicserélik tapasztalataikat, s keresik az utat a szocializmus és a kommunizmus építése nagy terveinek megvalósításához, amelyeket célul tűztek ki az egyes pártok. Határozatokat fogadnak el, amelyek megjelölik az elkövetkező időszakra a kölcsönös együttműködés irányát. Ojra és újra bebizonyosodik, hogy milyen jelentősége van az egyes kommunista pártok közötti együttműködés további erősítésének és elmélyítésének. A szocialista internacionalizmus ezáltal szüntelenül gazdagodik, új kereteket és tartalmat kap. A tőkés országok kommunista pártjai egyre inkább fokozzák a berlini konferencia határozatainak megvalósításáért folytatott harcukat. Mozgósítják a tömegeket a fegyverkezési verseny ellen és a leszerelésért, az elnyomás és a kizsákmányolás ellen, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harcban. A nyugat-európai kommunista pártok az elmúlt hónapokban számos akciót szerveztek az Egyesült Államok és a NATO azon döntése ellen, hogy a kontinensen új amerikai, közép-hatótávolságú nukleáris rakétákat helyeznek el. A NATO tavaly decemberi brüsszeli ülése alkalmával, ahol ez a veszélyes döntés megszületett, Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország kommunista pártja például közös nyilatkozatot adott ki, amelyben figyelmeztetik a közvéleményt, hogy a NATO tervei az erőegyensúly megbontását, és a katonai erőfölény megszerzését célozzák, Az említett pártok képviselői felszólítanak mindenkit, aki kívánja a békét és a leszerelést, hogy egyesítsék erőiket és közös akciókkal hiúsítsák meg a NATO terveit. Felszólítják a munkásosztályt, minden dolgozót, a demokratikus erőket és szervezeteiket, hogy fokozzák akcióikat a leszerelés és a béke érdekében. Hasonlóan a Ciprusi Nép Ha- ladó Pártja (AKEL) felszólítja a békeerőket, hogy fokozzák harcukat, és fogjanak össze a Szovjetunió békeiavaslatainak támogatására. A ciprusi kommunisták követelik, hogy számolják fel az ország területén levő katonai támaszpontokat, hogy Törökország lépjen ki a NATO-ból, Görögország ne lép-* jen be ismét ebbe a tömbbe, s hogy távolítsák el az atomfegyvereket az Égei-tenger térségéből és a Földközi-tenger keleti részéből. A; osztálytere élén A német, a luxemburgi, a dán, a portugál, a holland, a norvég és más kommunista pártok tevékenységét fokozott ak- tivtás jellemzi. A kommunisták mindenütt mozgósítják a tömegeket a tőkés rendszer és a katonai-ipari komplexum, valamint reakciós kül- és belpoli* Ilkájuk elleni harcra. Nagy- Britannia kommunistái radikális változásokat követelnek London észak-írországi megtorló politikájában. Az Ír Kommunista Párt és Nagy-Britannia Kommunista Pártja 1978 végén közös nyilatkozatban követeli a brit katonai egységek kivonását Ulsterből és olyan intézkedések elfogadását, amelyek lehetővé tennék az egységes, független és demokratikus Írország létrehozását. Ugyanakkor azt is követelik, hogy országaik lépjenek ki a Közös Piacból, és elutasítják azokat a törekvéseket, amelyek az ír Köztársaság és Nagy-Britannia bevonását célozzák az ún. európai valuta- rendszerbe. A Holland és a Francia Kommunista Pált a múlt év elején megtartott tanácskozásáról ki^ adott közös közleményben szintén megállapítja, hogy az EGK nemcsak nem ad választ azokra a problémákra, amelyek a válság révén a dolgozókra nehezednek, hanem még súlyosbítja is azokat. A két párt egybehangzóan állapítja meg, hogy a nyugat-európai integráció főleg a nyugatnémet tőke gazdasági és politikai hatalma megszilárdításának álcázására volt jó. Az említett pártok határozottan a Közös Piac keretében megvalósuló bármiféle katonai integráció ellen foglaltak állást. A tőkés országok kommunista pártjai az elmúlt időben nagy haladást értek el a forradalom végső győzelméhez vezető út alkotó keresésében. Elsősorban kidolgozták a munA szocialista országok nemzetközi tudományos központja a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet közel húsz éve tart kapcsolatot az Európai Atomkutató Szervezettel (CERN), amely Nyugat-Európa 12 országát egyesíti. Gyümölcsöző kapcsolataiknak jó példájául szolgálhat a mílon kísérlet. Ebben Dubna és a CERN tudósain kívül a müncheni egyetem fizikai Intézetének és a francia atom- kutató intézet tudósai Is részt vesznek. A cél az, hogy kibővítsék az ismereteket az elemi részek szerkezetéről és természetéről, ellenőrizzék az úgynevezett kvark-hipotézist. Fejlődnek a tudományos kapcsolatok az amerikai fizikusokkal is. Dr. Charles Karmak, az kásosztály és szövetségesei monopóliumellenes harcának programját. Egyre inkább hangsúlyozzák a társadalom politikai és szociális rendszere demokratizálásának szükségességét, amelyben a munkásosztály és a kommunisták mind nagyobb szerepet játszanának. Intenzíven vizsgálják a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harc közötti kapcsolat kérdéseit, a szocialista forradalom távlatait a belső és nemzetközi feltételek szempontjából, ennek formáit és sok más kérdést. Mind gyakrabban kerül sor különböző nemzetközi találkozókra, szemináriumokra, vitákra, amelyeken a résztvevők általánosítják a nemzetközi osztályharc tapasztalatait. Valamennyi fontosabb dokumentumban dominál az a tanulság, hogy csakis a kommunista és munkáspártok közös erőfeszítéseivel lehet elérni az egyes pártok és mozgalmak keretében kidolgozott akcióprogramokban meghatározott feladatok teljesítését. Minden alkalommal megállapítják, hogy a marxista—leninista pártok akcióegysége — néhány tényt figyelembe véve — elengedhetetlen; a világimperializmus leg- reakciósabb politikai és ideológiai körei egyre inkább egyesítik erőfeszítéseiket a haladás és a béke elleni harcukban; a nemzetközi monopóliumok nemzet- és népellenes tevékenysége egyre tűrhetetlenebb, és e célból kihasználják a munkásmozgalom megosztottságát; egyre világosabb, hogy a különböző antikommunista és reformista erők, köztük a Szocialista Internacionálé szorosabbra fűzik kapcsolatukat stb. Az akcióegység elmélyítése Több más komoly ok van, amelyek fontosságát a kommunista pártok a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harcuk során kifejtett forradalmi és Internacionalista tevékenységük meghatározásakor kiemelik. Szüntelenül emlékeztetnek arra — amint erről meggyőződhetünk az SZKP és az FKP év eleji megbeszéléseiről kiadott közleményből is —, hogy a Jelenlegi korszak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka, ami a világméretű harc lényegét képezi; hogy jelenleg a világot a szocializmus és a kapitalizmus közötti erőviszonyok szüntelen változása jellemzi, ami kedvező hatással van a béke, a nemzeti függetlenség és a szocializmus ügyére valamennyi országban és mozgalomban; hogy a kommunista pártok közötti nézetkülönbségek nem válnak és nem válhatnak kölcsönös együttműködésük, a békéért, a leszerelésért, minden forradalmi és demokratikus erő és mozgalom közötti szolidaritásért folytatott közös harcuk kibontakoztatásának akadályává. A marxista—leninista pártokat ezek az általános elvek vezérlik, erről tanúskodik az egyre több kétoldalú és többoldalú találkozó és akció szervezése. Például a mi pártunk a Albany egyetemről a „Kristall“ berendezéssel folytatott kísérletben vesz részt a szerpuho- vói nagyenergiájú fizikai intézet protongyorsítójában. Több mint tízéves együttműködésre tekint vissza az Egyesített Atomkutató Intézet, a torinói egyetem és a frascati nemzeti magfizikai intézet. Ez idő alatt kutatások sorát végezték a pozitív és negatív töltésű ionok, valamint a hélium-4 és hélium-3 atommagok rugalmas kölcsönhatásának vizsgálatára. Értékes eredményeket mutathat fel a dubnai fizikusok együttműködése, a franciaországi R. Bernas laboratórium tudósaival. Aktívan fejlődnek az intézet kapcsolatai a brigh- toni (Anglia) Sussex egyetemberlini konferencia óta a testvérpártok több mint 180 különböző szintű küldöttségét fogadta a fejlett tőkés országokból, és mintegy 115 CSKP-küldött- ség látogatott el tőkés országok testvérpártjaihoz. Egyre több tárgyalásra kerül sor a többi szocialista ország, illetve tőkés országok kommunista és munkáspártja között, ám itt nemcsak a megbeszélések számáról van szó. Mindinkább javul a tárgyalások minősége, a problémák megvitatása egyre konkrétabb, tárgyszerű és célratörő. Mindez azt bizonyítja, hogy az európai kommunista pártok internacionalista szövetsége és akcióegysége egyre szilárdabb, hogy erősödik hűségük a forradalmi marxista—leninista tanításhoz, a kommunista stratégia és taktika alapelvéhez. Az antikommuitizmus stratégiája és taktikája A kommunista mozgalom ellenségei épp ezt szeretnék kiforgatni, vagy legalább meg- gyengítenl. Az imperialista stratégák azt a tényt Igyekeznek kihasználni, hogy a kommunista pártok nem működnek ugyanolyan feltételek között: hogy az egyes országok egymástól mind a társadalom gazdasági és szociális struktúrájában, mind a munkásosztály nagyságában és ideológiai fejlettségében, politikai szervezettségében, az ideológiai áramlatok mennyiségében, a tömegekre gyakorolt befolyások erejében különböznek egymástól. Ugyanakkor igyekeznek álcázni, hogy minden tőkés országban ugyanazok a termelési viszonyok, a kizsákmányolás formái, s hogy a világ valamennyi kommunistájának ugyanazok a végső céljai, jelenlegi történelmi feladatai és kötelességei. A polgárság egyre találékonyabban védekezik. A múlttól eltérően, amikor stratégái igyekeztek elkülöníteni a kommunista pártokat a tömegektől, ma a kommunista mozgalmat szociáldemokrata, reformista és szovjetellenes Ideológiával, a marxizmus—leninizmussal és a proletár internacionalizmussal szembeni ellenállóképességgel igyekszenek beoltani. Ezért vonják kétségbe a történelmi fejlődés, a szocialista forradalom és a kommunista mozgalom általános törvényszerűségeinek létezését. Ennek a koncepciónak a része a „harmadik útról", az „európai baloldalról“, a kommunista politika „különböző modelljeiről“ hirdetett elképzelése, amelyeknek egy a fő célja: a nacionalizmust az internacionalizmus fölé, a reformizmust a forradalmiság fölé helyezni, s ezen az alapon megbontani a tőkés, illetve a szocialista országok kommunista pártjainak egységét, együttműködését. A kommunista pártok fellépnek az antikommunizmus ideológiai diverziója, az opportunizmus és a revizionizmus ellen. Elítélik a kommunista mozgalom marxista—leninista alapjainak a felborítására irányuló kísérleteket. A kommunista sajtó bírálja azokat a pártokat, mel, az NSZK, Svédország és Svájc tudományos központjaival. Érdemes megemlíteni, hogy az Egyesített Atomkutató Intézet azzal is hozzájárult a nemzetközi együttműködéshez, hogy rendszeresen megküldi nyomtatott kiadványait majdnem hatvan ország több mint ezer tudósának címére. Az Egyesített Atomkutató In- zet hatékony együttműködése sok ország tudományos központjával meggyőzően cáfolja a nyugati propagandának azokat az állításait, hogy állítólag nehézségek és korlátozások gátolják a kapcsolatokat a szocialista országok tudósaival. (BUDAPRESS — APN) amelyek a „történelmi kompno- misszum“és az „új internacionalizmus“ nevében — ez a realitásokhoz való nem osztályszempontú hozzáállás jele —■ bojkottálják a többi kommunista pártnak a nemzetközi feszültség kiélezését célzó imperialista politika és az ellenforradalom exportja (Kambodzsa, Afganisztán) ellen, a közös harcra irányuló bármiféle kezdeményezését, és „semleges“, sőt egyetértő álláspontra helyezkednek az amerikai imperialisták és a kínai hegemonis- ták békeellenes tevékenységét illetően. Ami gyengít és ami erősít Nem titok, hogy néhány pártban bizonyos erők elutasították az európai kommunista és munkáspártok április végén megtartott párizsi találkozóján való részvételt, s tették ezt csupán azért, mert az ellentmond az ún. európai baloldal építésére vonatkozó koncepciójuknak, A kommunista pártok joggal bírálták ezt az álláspontot. Néhány kommunista lap, például a L’Humanité ezzel összefüggésben emlékeztetett az „európai baloldal“ híveinek politikai pozícióira. Mindenekelőtt arra, hogy helyeslik a mukásosz- tály kizsákmányolását és a multinacionális monopóliumok fejlesztését; Európa „nemzetek feletti“ elrendezését követelik, tehát ellenzik a nyugati államok önállóságát és nemzeti függetlenségét; helyeslik az ún. eurorakéták telepítését, a „közös európai védelmet“ és a NATO megerősítését szorgalmazzák; a békés egymás mellett élést úgy értelmezik, hogy az meggátolja a népeket, hogy maguk válasszák meg társadalmi rendszerüket, gátolja az imperializmus és a reakció ellen harcoló nemzetekkel való szolidaritást. A nemzetközi helyzet alakulása a kommunisták számára számos új kérdést vet fel, amelyek megoldásától függ a világforradalmi folyamat fejlődése. A kommunista mozgalom keretében megoldandó egyik kulcskérdés a szocializmusért folytatott harc nemzetközi feltételeinek kérdése. Ma nem vonhatjuk kétségbe, hogy a nemzetközi kapcsolatok alakulásától jelentős mértékben függ az egyes országokban végbemenő forradalmi változások üteme és formája. Ugyanakkor az is világos (függetlenül attól, hogy ezt az opportunisták elismerik vagy sem), hogy az osztályharc nemzetközi feltét Leinek kérdése a Szovjetunió és az egész szocialista közösség pozíciói megerősítésének, külpolitikája győzelmének, a nemzetközi kommunista mozgalom sikereinek a kérdése. Ebből következik, hogy aki valóban optimális feltételeket akar létrehozni a szocializmusért folytatott harcban, annak ezt a politikát támogatnia kell, és el kell utasítania a szovjetellenességet és az antikommunizmust, nyilvánuljon meg bármilyen formában. Európa és a világ kommunista mozgalmának többsége ezt az álláspontot foglalja el. Számos más tényt is felsorolhatnánk, amelyek arról tanúskodnak, hogy az európai kommunista mozgalom fejleszti forradalmi, nemzeti és internacionalista tevékenységét. Végül is erről tanúskodnak a nemzeti és különböző nemzetközi keretekben megvalósuló akciók és találkozók tervei. Ez utóbbiak közül megemlíthetjük például a nyugat-európai pártok döntését, hogy október elején Brüsz- szelben találkoznak, és együtt vitatják meg a tőkés válság és a munkásosztály forradalmi harcának a kérdéseit és természetesen meghatározzak a kommunisták további eljárását. Sok további terv készült nemzetközi elméleti konferenciák megrendezésére abból a célból, hogy megvitassák az elkövetkező időszak kommunista stratégiájának és taktikájának számos kérdését. Egyszóval az európai kommunista mozgalom szüntelenül nő, és készül a további osztályharcra a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyéért. Mind; inkább ez a vonása jellemző, ami záloga az újabb, még nagyobb győzelmeinek. IVAN HL1VKA DUBNA - A TUDÓSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK PÉLDÁJA
