Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-22 / 119. szám, csütörtök

A tiiieítianvag és energiafelhasználás müiiiÉsdnak jelentősége Oseiiszlűváiiíában ÉREZNI KELL A GÉPPEL A CSKP XIV. és XV. kongresz- szusának határozatai szocialis­ta társadalmunk fontos felada­tául tűzték ki saját tüzelő­anyag- és villamosenergiabázi- sunk fokozott fejlesztését. Mind­ehhez adottak feltételeink. Szi­lárd alapokra támaszkodó tüze­lőanyag- és energetikai bázi­sunk ereje és fejlettsége garan­tálja, hogy az előttünk állő reá­lis célok megvalósíthatók. Bármely szakterület alábe- csülése vagy elhanyagolása, amely valamilyen módon össze­függ tüzelőanyag- és energeti­kai bázisunk stabilitásával, gyű- rűződően megnyilvánul a gazda­sági és társadalmi élet egyéb területein is. Az előbbi állítás igazságáról bizonyságot nyer­tünk a múltban is, de legmeg­győzőbben az 1978—79-es téli időszakb$ya. A tapasztalatok, sajnos, az idő múlásával veszí­tenek mozgósító hatásukból. Az energetikai fejlesztések iránt és az ágazat egyéb problémái, stabilitása iránt megcsappant & társadalmi érdeklődés, annak ellenére, hogy a központi irá­nyító szervek folyamatosan na­pirenden tartják a tüzelőanyag- és energiaellátás kérdéseit. Szocialista köztársaságunk széntermelése, hő- és villamos­energia termelése, valamint fo­gyasztása analóg módon ala­kult, némely vonatkozásban kí­sértetiesen hasonlít a legtöbb iparilag fejlett ország viszo­nyaira. Egyszersmind sokkal bonyolultabb, s a maga nemé­ben problematikusabb volt ez a fejlődés, elsősorban a ren­delkezésre álló primér energia- hordozók korlátozott volta miatt. Az előbbi tény egyértel­műen behatárolja a továbbfej­lődés irányát, amely a mostani és a következő időszakban egy­részt a hazai energiahordozók intenzívebb kiaknázásában (fő­leg villamosenergiatermelésre), másrészt a tüzelőanyag- és energiaimport csökkentésében nyilvánul meg. Mélyművelésű bányáink ese­tében mindez azt jelenti, hogy nagyobb mélységekben fajlago­san kisebb szénréteghozammal, magasabb hamutartalommal, kedvezőtlenebb geológiai viszo­nyokkal [gyakoribb gáz- és víz­betörésekkel) kell számolni. A termelés fejlesztése új techno­lógiák meghonosítását, igénye­sebb szellőztető és egyéb mű­szaki megoldások bevezetését teszi szükségessé, ami nemcsak magas fajlagos beruházási költ­séget eredményez, de a veze­tőktől magasabb színvonalú szervezési ismereteket, a dolgo­zóktól nagyobb szaktudást kö­vetel meg. Mélyművelésű bá­nyáink problémáin kívül, hason­ló jelentőséggel bír a vékony rétegekben előforduló fekete­szén gazdaságos kitermelése. Az Ostrava-karvinái medence szénkészletének 31 százaléka ilyen 40—99 centiméteres réteg­ben fordul elő. E feladat sike­res megoldása nagyban enyhí­tene tüzelőanyagellátási gond­jainkon. Barnaszénbányáinkra, főleg az észak-csehországi szénme­dencében a nagy külszíni fejté­sekre való átállás a jellemző, ami nagy teljesítményű techno­lógiák és gépegységek beveze­tését jelenti. Elsősorban a nagy termelőberendezések gyakori meghibásodása, másrészt a ki­termelt tüzelőanyag minőség- romlása (nagyobb hamu- és kéntartalom) okozza a legna­gyobb gondot a 6. ötéves terv­időszak feladatainak teljesíté­sében, valamint a 7. ötéves terv előkészítésében. Hazai földgáz- és kőolajkész­leteink jelentéktelenek és a jö­vőben sincs rá remény, hogy megváltozik a helyzet. Energia­gazdálkodásunk alapvető té­nyezője a Szovjetunióból impor­tált földgáz és kőolaj, amely hosszú távú kormányközi szer­ződések alapján előnyös áron biztosított, bár nem korlátlan, de növekvő mennyiségben. 1970-től kezdődően a Szovjet­unióból importált földgáz meny- nyisége több mint a négyszere­sére nőtt, az 1970-es 1344 millió köbméterről, 1978-ban 5234 mil­lió köbméterre növekedett. A KGST-tagországok energiakész­letében a legjelentősebbek a Szovjetunió energiahordozó készletei, amelyek a szocialis­ta integráció keretein belül ga­rantálják az egyes tagországok dinamikus fejlődésének lehető­ségeit. Csehszlovákiában a szén- és lignittermelés egyenletes növe­kedése tapasztalható, amit a következő táblázat szemléltet: Mennyiség millió tonnában 1945 1955 1978 1979 tervezett 1980 Feketeszén 11 702 20 811 28 299 28 150 28 100 Barnaszén 15 405 40 427 94 872 96 100 97 100 Összesen: 27 107 61 238 123 178 124 250 125 200 1980. V. 22. A Szövetségi Tüzelőanyagipa­ri és Energetikai Minisztérium 1980. évi tervjavaslata biztosít­ja a pontosított népgazdasági tüzelőanyagigényeket. Ennek alapján a kladnói szénmedence kivételével a termelés minde­nütt növekedni fog 1980-ban, Meghatározó szerepük lesz a Most környéki termelőüzemek­nek, amelyek az évi szénterme­lés 50 százalékát biztosítják. Alapvetően a külszíni művelé­sű bányák széntermelésének részaránya nő meg az összter­melésben. A részarány 1977. évi 18 százalékról 1978-ban 64,8 százalékra nőtt, az idén pedig eléri a 70 százalékot. Közbeve- tőleg meg kell jegyezni, hogy a 6. ötéves terv feladatai ala­csonyabb termelési szintet fel­tételeztek, mint az ötéves terv­időszak éves végrehajtási ter­vei. A fentiekben elmondottak azt jelentik, hogy 1978 végére szén- termelésünk szintje felfutott a 7. ötéves tervidőszakra előirány­zottra. Mindez negatív értelem­ben befolyásolja a további tel­jesítménynövelés erőkészületeit, melyeket a 7. ötéves tervidő­szak éveiben szándékoztunk megvalósítani. Döntő jelentősé­gűvé válhat az a lehangoló helyzet, amely a kifejtendő szénlelőhelyek előkészítésének hiányosságaiban nyilvánul meg. Tudatosítanunk kell, hogy a vil­lamosenergiaipar fejlődését közvetlenül determinálják a széntermelés viszonyai. A 6. öt­éves terv éves feladatainak tel­jesítése rendkívüli intézkedése­ket követel az összes üzemelő bányában. 1979-ben az éves ter­melés három százaléka csak munkaszüneti napokon rendkí­vüli műszakok bevezetésével volt biztosítható, és hasonló lesz a helyzet 1980-ban is. A Szövetségi Tüzelőanyag­ipari és Energetikai Minisz­tériumhoz tartoznak a legna­gyobb szénfogyasztók is. 1978- ban a szénbányászat saját fo­gyasztása 6756 millió tonna volt, a villamosenergiatermelésé 49 924 millió tonnna (összesen 56 680 millió tonna), ami szén- termelésünk 40 százalékát je­lenti. A felvázolt számok és arányok tükrében érthető a ra­cionális tüzelőanyagfelhaszná­lás jelentősége magában az energiatermelésben. Kormá­nyunk azonkívül, hogy elismer­te az energetikai beruházások kiemelt jelentőségét, ezeket a beruházásokat a közvetlenül el­lenőrzött beruházások körébe sorolta; a legtöbb nagy energe­tikai építkezést, az egész atom­energia programot, valamint egyes kutatási és fejlesztési fel­adatok meggyorsítását. Mindezek ellenére az energe­tikai beruházások fejlesztési üteme nincs egyensúlyban a fo­gyasztás ütemének növekedésé­vel. Az egy főre jutó tüzelő­anyag-fogyasztásban, ami ná­lunk 6,8 tonna kőszénegyenér- tékben számolva, a világrang­listán a harmadik helyet fog­laljuk el. örvendetes lenne, ha ez a magas energiaigény össz­hangban lenne a munka terme­lékenységével és hatékonyságá­val. A valóságban ez nem így van, mivel az egységnyi nem­zeti jövedelem megtermelésére fordított energiafelhasználás nálunk közel 30 százalékkal magasabb, mint a legtöbb fej­lett ipari országban. Más ipari országgal összehasonlítva meg­állapítható, hogy néDgazdasá- gunk túlzottan energiaigényes. Például aránytalanul megnőtt a villamosenergia- és hőenergia­igény magában az energiater­melésben is. A villamosenergia felhasználásának növekedése újabb erőművi beruházásokat igényel. Oj széntüzelésű erőmű­vek építése egyre problematiku­sabb nemcsak a telephely ki­választása szempontjából, de a széntermelés adott növekedési üteme sem tesz lehetővé gyor­sított ütemű szénerőműfejlesz­tést. A hazai vízenergia-felhasz­nálás a lehetőségek határán van (a dunai erőműrendszer éa. szi­vattyús tározós erőműveink megépülése ellenére). Az újon­nan épülő vízerőművek a csúcs- fogyasztás terheléseit tudják majd csak átvenni. A villamos­energiatermelés és -fogyasztás egyensúlyát megteremteni ná­lunk csak együttesen a fogyasz­tás ésszerűsítésével és a ter­melés más energiahordozóra orientálásával lehet megterem­teni. Az atomerőműépítés útján haladunk és gyorsítani kívánjuk ütemét, szorosan együttműköd­ve a Szovjetunióval és a többi KGST-tagországgal. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fogyasztói ol­dalon az energiatakarékosság szelektív módon valósul meg, nem teljesülnek maradéktalanul az 1976. december 8-án elfoga­dott 287. számú kormányhatáro­zatban foglalt feladatok az energiafogyasztás ésszerűsíté­séről. Akadoznak a gazdaságo­sabb világítástechnikai fejlesz­tések munkálatai, kérdéses a fűtéstechnikában bevezetendő mérés- és szabályozástechnikai rekonstrukciók sorsa. Sok szó esik a félvezetők jelentőségéről az energiamegtakarításban, ami minimálisan 30 százalékos vil­lamosenergia megtakarítást je- lent. Az ismert korszerű techni­ka lassan terjed, 1985-ig csupán 37,3 százalékban valósulhat meg a hegesztőberendezések és más áramváltók lecserélése korsze­rűbb, energiatakarékos típusok­ra. A tüzelőanyag- és energiafel­használást ésszerűsítő intézke­dések céltudatos megvalósítása népgazdaságunk kulcskérdésévé vált, ezért a kérdésben minden egyéni és társadalmi megnyil­vánulás egyben politikai hozzá­állást is jelent. FÜRI BÉLA Emberekkel, gépekkel teli a határ. Az egyik parcellán be­takarító gépek fújják a fel­szecskázott lucernát, a pótko­csikba. A másikon sarabolják a cukorrépát, távolabb a szemes kukorica vetését fejezik be. A dombtetőn virágzó repcetábla hívja fel a figyelmet, hogy las­san már készülni kell aratásá­ra. Napról napra többet kell dolgozni a határban. Hozzáértő kezelő személyzetre, üzemképes gépekre van szükség;, hogy a tengernyi munkát idejében és jó minőségben végezhessék el. František Vančo mérnök a fegyverneki (Zbrojníky) Május 9 Efsz főgépesítője is erről be­szél, amikor végignézi a határt. — A tavaszi munkák első sza­kasza is nagy erőfeszítést igé­nyelt tőlünk, de most még több gépre és jól képesített szakem­berre van szükség. Gépparkunk­ban elég sok a gép és mégsem elég, mert a traktorok és a vontatott gépek elég gyakran meghibásodnak. A négy Skoda 180-as traktor közül egy most is üzemképtelen, mert javítá­sához nem tudjuk beszerezni a szükséges alkatrészt. Kevés a megfelelő szaktudású szerelő. A kezelő személyzet közül vi­szont jó néhány nem érez a géppel, túlterheli és nem cso­da, ha hamarabb elkopnak vagy eltörnek az egyébként is nehezen beszerezhető alkatré­szek. Traktorosaik, javítók fejtik ki véleményüket. A főgépesítővei együtt megállapítják, hogy sok függ attól, milyen módon üze­meltetik a gépeket. Ha a ta­lajviszonyoknak megfelelően szabályozzák a sebességet, ak­kor a traktorok tovább bírják a munkát javítás nélkül. Em­legetik Dolog Árpádot, aki a Škoda—180-as traktort olyan jól karbantartotta és úgy üze­meltette, hogy még a jótállási idő letelte után is alig kellett rajta javítani valamit. A Ze- tor—120-as traktorrail a szemes kukorica vetésekor a legna­gyobb teljesítményt érte el, szintén a legkevesebb javítás­sal. Pedig vigyáznia kellett a gépre, mert a tizenkétsoros ne­héz vetőgép vontatása majd­nem meghaladta a gép erejét. Különösen a hidraulikus eme­lőszerkezettel kellett érzéke­nyen bánni, mert egy kis túl­terhelés esetén máris komo­lyabb meghibásodás keletkez­hetett volna. — A vontató és a függesz­tett gépek között sok munka végzése közben nincs meg a szükséges összhang, illetve az arány — állítja többször is a főgépesítő. — Gyakran előfor­dul, hogy kénytelenek vagyunk a traktorokkal kis teljesítmé­nyű függesztett gépekei von­tatni, tehát több üzemanyagot használunk fel a szükségesnél, más esetekben viszont túlter­helik a vontatókat. Ilyen ese­tekben a kezelő személyzetnek kell vigyáznia, hogy megelőzze a gépek kiesését. Szerintem a Skoda--180-as traktor is azért porosodik a javító műhely ud­varain, mert a traktoros nem vette figyelembe, hogy a legki­sebb túlterhelés is üzemképte- lenséget okozhat. A javítóműhely udvarára Pa­vel Pasteriovič és Turman Já­nos érkezik egy traktorral. A ráfüggesztett rotációs sarabo- lót kellene gyorsan megjavíta­ni, mert csúszik az egyik la­mellatárcsa. Szaladnak a rak­tárba, mondják, milyen alkat­rész kellene. A raktáros ránéz a polcokra és mérgelődve mondja: — Mindig olyan alkatrészt kértek tőlem, ami hiányzik. Hol szerezzem be, ha minde­nütt vissza utasítanak? Még egyszer körülnéz, la­pozgatja a nyilvántartó füzetet és talál egy majdnem megfe­lelő tárcsát. Misiik József sze­relő egy kicsit megcsiszolja, köszörüli, ráhelyezi a ferrodon lemezt és máris indulhatnak a rotációs sarabolóval a cukor­répatáblára. — így megy ez napról nap­ra — panaszkodik a főgépesí- tő. — Bütykölünk, ahogy lehet. Ügy tűnik, hiába adtuk be az alkatrész-megrendelést az Ag­rotechnika lévai (Levice) üze­mébe mégsem azt küldik, ami­re a legnagyobb szükségünk van. Viszont más alkatrészbő! fölösleg mutatkozik, ezért el­határoztuk, hogy az* felkínál­juk más üzemeknek. Használ­ják fel. ha szükségük van rá. Amint a főgépesítő elmond­ja, sok a gond, a baj, a meg­oldásra váró probléma. A szö­vetkezetben kevés a munkaerő és ezért a növénytermesztési munkákat egyre jobban gépe­sítjük. Már a fűszerpaprikát és a káposztát is géppel vetik. Ä takarmány szállítása is sok járművet igényel, hiszen a lu­cerna egy részét a szomszédos Sárói (Sárovcej Efsz-be szál­lítják. Az ottani üzemben ké-< szítenek belőle lisztet. Emellett el kell végezni a növényvédel* mi, a t á pa n yagelil á t ás i munká­kat is. Még szerencse, hogy he­likopterek is segítettek a repce permetezésében. Kedvez az idő, teljes ütem­ben és erővel dolgoznak az em­berek és gépek. Minden órát kihasználunk a munkák meg­gyorsítására. Ital la J ózsef MÓDOSÍTJÁK A HÖNORMÄT EGÉSZ ÉVBEN IDŐSZERŰ KÖVETELMÉNY A fűtőanyaggal és az ener­giával való takarékoskodás nemcsak a téli időszakban, ha­nem az egész évben időszerű követelmény, amelynek teljesí­tése kis- és nagyfogyasztókra egyaránt kötelező érvényű. Tu­datosítják ezt a lakótömbök, lakótelepek építői, tervezői is. Keresik a lehető legjobb meg­oldásokat arra vonatkozóan, hogyan csökkenthető az energia- fogyasztás anélkül, hogy a la­kóknak fagyoskodniuk kellene. Ez ma a lakásépítők, s első­sorban a -tervezők egyik leg­nagyobb problémája. Ök dönte­nek ugyanis a lakótelepeken épülő házak elhelyezéséről, a fűtőművektől való távolságuk­ról. Viszont bármennyire is át­gondoltan végezte el a tervező a munkáját, nagyon sok múlik a kivitelező munkájának minő­ségén is. Ezért foglalkoztatja a Prágai Magasépítő Vállalat Kutató In­tézetének dolgozóit hosszabb ideje a kérdés: milyen módon biztosíthatók az épületek, illet­ve lakások jobb hőszigetelő tulajdonságai? A Jósai Rehák mérnök vezet­te kollektíva számításai szerint ma egy háromszobás lakás évente mintegy 12 megawattóra energiának megfelelő hőt fo­gyaszt. Ez meglehetősen sok, s a szakemberek véleménye szerint lényegesen csökkenthe­tő. Átalakítósok, korszerűsítések A kutatóintézet kollektívájá­nak megállapításai a kormányt az épületek állami hőnormájá­nak megszigorítására késztet­te. Azonnali bevezetésének azonban több akadálya is van. Elsősorban az, hogy szerkeze­tük miatt a meglevő panelhá­zaknak csupán egynegyedében érvényesíthető az új hőnorma. További 30 százalékukban pe­dig csak bizonyos átalakítások esetén. Az épületek 40 százalé­ka azonban ebből a szempont­ból ma nem felel meg a köve­telményeknek. Ez teszi tehát szükségessé az épületeknek az említett kö­vetelmények, szempontok sze­rinti átalakítását, korszerűsíté­sét. Josef Hamplnak, a Szocia­lista Munka Hősének szavai sze­rint az új házakat jövőben kizá­rólag a módosított paraméterek szem előtt tartásával építik, hogy az új hőnorma kötelező bevezetésére 1984-ben sor ke­rülhessen. Nagy probléma a technológiai berendezések meglehetősen költ­séges átalakítása is. Az erre a célra Prágában előirányzott kb. 600 millió koronából a közvet­len beruházási költségek mint­egy 250 millió koronát tesznek ki. — A legsürgősebb teendő azonban a szigetelő anyagok­kal kapcsolatos problémák megoldása — folytatja Josef Hampl. — így például az igé­nyelt mennyiségnél egyelőre kb. 2,3 ezer tonnával kevesebb po- lisztirénnel rendelkezünk. Ha hibás a szigetelés Külön fejezetet képez a laká­sok építése. A házak felszere­lése kétségtelenül gondosabb, jobb minőségű munkát igényel. Ha ugyanis a hibás tömítés miatt beáznak a lakások, akkor a szokásos 4 centiméteres szi­getelő réteg duplája sem bizo­nyulhat elegendőnek. A hő­mennyiségnek a fele pedig az ablakokon és az ajtňkon szivá­rog ki. Noha az új előíráshoz igazo­dó építkezés drágább, a megta­karítások figyelemre méltók. A számítások szerint ugyanis a ráfordítás a lakóházak esetén 15, a járulékos épületek eseté­ben pedig 10 éven belül megté­rül. Addig is azonban, amíg a hő­norma általános érvényű beve­zetésére sor kerül, a kis- és nagyfogyasztóknak egyaránt minden alkalmat meg kell ra­gadniuk az energiafelhasználás csökkentésére. KARDOS MARTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom