Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-22 / 119. szám, csütörtök
Szerkesztőségünk két kérdéssel fordult kulturális és oktatási intézményeink vezetőihez. 1. Sajót munkakörében milyen szempontból tartja jelentősnek a CSKP KB 15., valamint az SZLKP KB legutóbbi ülését? 2. Az ülések anyaga és határozatai alapján Önök mit tesznek munkájuk eszmei és esztétikai színvonalának emeléséért. Megvannak-e a feltételeik a határozatok eredményes megvalósításához? GERO JÁNOS, a Zselízi (Želiezovce) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója: Bónyúszntérnökök lesnek 1 A CSKP KB 15., valamint • az SZLKP KB legutóbbi ülése a politikai nevelő mun ka fontosságát elemezve bőségesen érintette azt a területet, amely közvetlen munkakörömet jelenti. Az iskolának fontos szerepe van az elkövetkező nemzedékek eszmei, szakmai és erkölcsi nevelésében. Az ifjúság nevelésének folyamatát nagyon leegyszerűsítve azt szokták mondani: nevel a család, nevel az iskola és nevel az utca is. Ez a három tényező nem minden esetben hat egyforma erővel és egyforma irányban a gyermekre és az ifjúságra. A család szerepe, tekintve változó szerkezetét, az utóbbi 20—30 évben némileg csökkent, habár ma is rendkívül fontos, az utcáé pedig nem minden esetben értékelhető pozitívnak. Éppen ezért az Iskola szerepe a nevelésben egyre növekszik és gyakran olyan területeket is érint, amelyeket korábban elhanyagolhatott. Gimnáziumunkról az Oj Szó hasábjain már több ízben is szó esett. Valóban jólesett beszámolni például a biológiai olimpiákon elért szép eredményekről, vagy arról, hogy tavaly az érettségiző 62 tanuló 80 százaléka továbbtanulásra jelentkezett, s hogy ezek 75 százalékát fel is vették az egyetemekre; mégis nem erre vagyunk büszkék, foanem arra, hogy iskolánkat városunkban, de messze környéken is jól nevelő intézményként tartják nyilván. Ennek a jó hírnek a kivívását nagymértékben elősegíti az a tényező is, hogy tanulóifjúságunk szociális ösz- szetétele rendkívül kedvező, mert 89 százaléka munkásparaszt szülőktől származik, akiknek többsége tudja, hogy „ ... a becsületesség, a munka- szeretet, az áldozatkészség, az igazságosság, a haladás, a ha- zafiság és az internacionalizmus iránti érzék nem születik az emberrel. Ezekre a tulajdonságokra a nevelés és a pozitív példa hatására tesz szert“, amint ezt megállapítja a CSKP KB 15. ülésén elhangzott beszámolóban Vasil Bifak elvtárs. Éppen ezért nem véletlen, hogy szülői értekezleteinken, ahol rendszeresen foglalkozunk nevelési kérdésekkel, a részvétel 90—95 százalékos. Rám az ideológiai, nevelési kérdések széles körű megvitatásán kívül nagy benyomást tettek Josef Havlín elvtársnak azok a szavai, amelyekkel részben a pedagógusok felelősségét taglalta az ifjúság nevelésében, részben pedig utalt a pedagógus személyének fontosságára. „Ha a pedagógus jó! végzi munkáját, fontos, hogy szüntelenül szilárdítsuk biztonságérzetét. Nem szabad megengedni, hogy ok nélkül, vagy rosszindulatúan bárki is semmibe vegye munkáját.“ Hogy ezt miért említem? Mert igen gyakran tapasztalom, hogy számos iskola pedagógusának, és diákjának is — s ez a nemzetiségi iskolákra még inkább vonatkozik — mindennap újra és újra kell bizonyítania jó munkáját, s még így is sokszor figyelmen kívül marad igyekezete, szorgalma, őszinte törekvése. 2 A központi bizottsági ■ ülések anyagai, határozatai útmutatást adnak munkánk jobb, tökéletesebb végzéséhez. Iskolánk jelentősége — legalábbis így vélem — az utóbbi években nagymértékben növekedett, mert az utóbbi években a nyitrai és a lévai járás igényeit is nekünk kell kielégítenünk. Ehhez szükséges az illetékes állami és politikai szervek állandó segít- sége, támogatása, s ebben nem kivétel ez az esztendő sem. Az iskola iránti érdeklődést azzal is magyarázzuk, hogy az Oktatási Minisztérium néhány más gimnáziumhoz hasonlóan nálunk folytatta le jó eredménnyel azt a kísérletet, hogy a gimnáziumok szakosított tanítással bizonyos ipari, mező- gazdasági és egyéb szakvégzettséget is adhatnak, illetve már adnak is tanulóiknak. Nálunk már a múlt évben 13 tanuló érettségizett a mezőgazdasági termelés alapjaiból. Az idén ebből 15 tanuló érettségizik, 7 tanuló pedig szakérettségit tesz a műszaki kémia alapjaiból. Hogy ezt az igényes szakképzést fenntarthassuk, sőt bővíthessük, feltétlenül szükség van arra, hogy az idén és a továbbiakban is minden évben — akárcsak a korábbiakban mindig — párhuzamos osztályokat nyithassunk. Ebben az esetben megvalósíthatjuk azt a tervünket is, hogy oktathassuk a gépészet alapjait is, annál is inkább, mert városunkban rövidesen felépül a tolmács! gyár üzemegysége, amely több mint ezer dolgozót foglalkoztat majd. A határozatok eredményes megvalósításához tehát szükségesnek tartom az iskola stabilizálását. Ez lehetővé teszi az ifjúsággal végzendő eszmeipolitikai munka hatékonyabbá tételét, az igényesebb személyiségformálást, amelyben döntő VÁLTOZNI —— g$ HTozmm szerepe van a személyes példának. El szeretnénk, sőt el akarjuk érni, hogy Ifjúságunk az eddiginél jobban tisztelje szüleit, a közösségi munkát, társadalmunk vívmányait, a szocialista erkölcs alapvető normáit, s egyáltalán azt, hogy tanítványaink jobban odafigyeljenek az idősebb nemzedék, a tapasztalt és élen járó dolgozók, elsősorban a kommunisták szavára. Ezért is tervezzük — és megvalósításukhoz már hozzá is fogtunk — a „nyitott“ polgári nevelési és osztályfőnöki órákat, amelyeken tanulóink — szőkébb, de közvetlenebb közösségben — jogásszal, orvossal, idős párttagokkal, gazdasági szakemberekkel, sőt példás szülőkkel is elbeszélgethetnek az élet úgynevezett nagy és kis kérdéseiről. Zárszóként idéznem kell Ra bay Zoltán elvtársnak az SZLKP KB ülésén elhangzott felszólalását, amelynek gondolatai gyökeret ereszthetnének minden ifjúban és, minden emberben, aki itt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban él és alkot, tanul, dolgozik és termel: „Minél teljesebben, jobban szavatolja és érvényesíti gyakorlatában a szocialista állam nemzeteinek, nemzetiségeinek jogait és érdekeit, annál mélyebb lesz a szocialista állam, a szocialista haza iránti öntudatos, belső viszonyuk és természetesen a nemzetek és nemzetiségek közti kölcsönösség és együvé tartozás is...“ Iskolánk és én azon fogunk fáradozni, hogy ez így legyen! Csokonai nevével Az idei Jókai-napok újoncai A Jókai-napok kisszínpadi seregszemléjén újoncként mutatkozik be a CSEMADOK heté- nyi (Cholin) holyi szervezetének Csokonai Kisszínpada. Eléggé hosszúnak és rögösnek mondható az út, melyet megtettek eddig. Lucia Imre mérnöktől, a CSEMADOK helyi szervezetének elnökétől, a kisszínpad vezetőjétől és tagjától tudom, hogy a csoport 1970-ben alakult Dé- kány György mérnökkel az élen és elsőként Hemingway Az öreg halász és a tenger című művének irodalmi színpadi változatát mutatták be, ezután alkalmi keretműsorok következtek. Valamennyit az oratórikus forma jellemezte. Lényeges változás 1973-bau történt. Luczáné Sárai Sarolta a lévai (Levice) juhász Gyula irodalmi színpad tagja volt annak idején, majd a dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) Fókusz egyik alapító tagjaként tevékenykedett, tehát mint műfajhoz értő, a mozgalomban jártas emberként került férjével együtt a csoport élére. Erre az időre tehető, hogy az összetételében is változó csoport áttért az újabb, mozgalmasabb, a mai kisszínpadi formához már közelebbi, felfogáshoz. A Duna nimfája című összeállítással debütált 73-ban az új összetételű csoport. Ezzel a címmel névadójuknak hódoltak, születésének 200. évfordulóján. (A Csokonai nevet nem véletlenszerűen választották, .hiszen az irodalomban kicsit is jártasak előtt' nem ismeretlen Csokonai Lillájának és a hetényi református lelkésznek, Végh Mihálynak házassága). Az elkövetkező két évben Jarábikné Tťúchly Gabriella két — a Fókusz által nagy sikert elért — összeállítását, a Megöltek egy legényt és a Dobolás a túloldalra című összeállításokat vitték színre, majd egy Ady emlékműsor, és a következő évben egy színdarab (Szeretve mind a vérpadig) követközett. Az tsmlített műsorok legtöbbjét az évenkénti járási fesztiválokon is bemutatták. Tavaly Kiss Péntek József került a csoporthoz; az ő nevével az elmúlt évben a csalló- közaranyosi kisszínpad rendezőjeként találkozhatott a Jókai-napok közönsége és a mozgalom iránt érdeklődő közvélemény. Kiss Péntek József segítsége újabb lendületet és újabb színt vitt a csoport munkájába, s még nagyobb lelkesedéssel fogtak hozzá az idei összeállítás, a Jókai napokon is látható Itteni színjáték és finálé sz'ín- reviteléhez. A szerző, Kiss Péntek József a darab rendezését is vállalta. A műsorfüzetükben olvassuk: „Amikor úgy határoztunk, hogy ezt a rendhagyónak is nevezhető összeállítást színre visszük, két fontos cél vezetett bennünket: szórakoztatni és figyelmeztetni (természetesen önmagunkat is) hétköznapjaink néhány komoly és megoldást sürgető jelenségére. Mindezt nagyobbrészt a szatíra, a felszabadult játék, valamint a tragikomikum színpadi eszközeivel. Talán formabontásnak tűnik, hogy helyenként Váci Mirály, Gál Sándor mélyen gondolati és tragikumot hordozó versei is fel hangzanak az előadásban; s talán éppen akkor, amikor azt legkevésbé som várná a néző, amikor úgymond: másra van áthangolódva. Ám a komikum és a tragikum igencsak rokonok, bizonyos ponton túl testvérek.“ A csoport összetétele igen sokrétű; a mérnök pedagógus Lucza házaspáron kívül diákok, dolgozók, ipari tanulók, népművelők. mezőgazdászok alkotják, s mint Lucza Imre mondja, a baráti szálak, a szórakozás, az együttlét öröme, és nem utolsósorban a „tenniakarás“ az, ami a magvá- ban nyolc éve szinte változatlan csoportot összetartja. Biztonságérzetet nyújt a csoportnak a CSEMADOK helyi szervezetének, valamint a helyi efsz- ne>k erkölcsi elismerése és anyagi támogatása. NÉMETH GYULA Látogatóban az Ostravai Bányászati Főiskolán Távol a városközponttól, Ostrava Porubán, nagy kiterjedésű erdős parkban található a Bányászati Főiskola, a hozzátartozó diákétkezde és kollégium épületkomplexuma. Az épületegyüttes nemcsak méreteivel, hanem ötletes, egyéni architektúrájával is magára vonja a figyelmet. Az Ostrava) Bányászati Főiskola hazánk egyetlen olyan felsőoktatási intézménye, amely a nyersanyag kitermelése és feldolgozása — a bányászat, földtani vizsgálatok, kohászat és nehézipar — számára képez szakembereket. Nagy hagyományra tekint vissza, Európa egyik legelső bányászati akadémiájaként 1716-ban alapították. A felszabadulás után a bányászat, kohászat és a nehézgépipar fellendülésével a Bányászati Főiskola is jelentős fejlődésen ment át. 1959-ben megalakult a bányászati-földtani, kohászati és bányagépészeti kar. Az utóbbi a gépészeti és elektrotechnikai szakok intenzív fejlődésével 1977 ben gépészeti és elektrotechnikai karrá alakult. Ebben az évben kezdte meg tevékenységét a főiskola köz- gazdasági kara is, amely főleg a tervtechnika és az ipari gaz- dasőgtan számára nevel utánpótlást. A tanulmányi idő differenciálódása mellett az iskola nagyméretű fejlődéséről tanússek, műszerek műszaki színvonalának emelése, a környezetalakítás és -védelem áll tévé kenységük középpontjában. A hallgatók főleg a SZISZ szervezte tudományos diákkörökben végeznek kutatómunkát. A tudományos diákkör elnöke Jindrich Vanék fizikus elmondta, hogy az elmúlt iskolaévben a versenyekbe 522 hallgató kapcsolódott be, s 287 aktuális műszaki problémával foglalkozó tanulmány került elbírálásra. A főiskolán végzett tudományos kutatómunka magas színvonaláról tanúskodik az a lény, hogy 58 értekezés bejutott az országos tudományos versenybe is, ahol a bizottság ötöt első, kettőt második, hármat pedig harmadik díjjal jutalmazott. A diákoknak a tudományos körökben az elmúlt években sok olyan időszerű műszaki problémát sikerült megoldaniuk, amelyeknek gyakorlati alkalmazása sok százezer korona hasznot jelent népgazdaságunknak, különösképpen ma, amikor az energiatermelés és -gazdálkokodik az is, hogy amíg a 70 es évek elején a nappali és levelező hallgatók száma együttesen sem haladta meg a 2000-et, az 1978—79-es tanévben 21 szakon már több mint 5000-en tanullak a nappali és mintegy 1800 an a levelező tagozaton. Évről évre nő az első évfolyamba felvett diákok száma. Az 1979-80- as lanévben a nappali tagozaton 1659, az esti tagozaton pedig 574 diák kezdte meg tanulmányait; így ma a Bányászati Főiskolán összesen 7700 hallgató tanul. Az Ostravai Bányászati Főiskola a jövőben a tananyag további differenciálódása s a szakosodás következtében 1990* ben építészeti karral bővül, a gépészeti és elektrotechnikai kar pedig két önálló karrá fejlődik. A főiskolán tanuló diákok száma a terv szeriül ekkorra eléri a 10 000-et. Az ostravai főiskola nappal» tagozatán a tanulmányi idő négy év. Ezalatt a hallgatók széles elméleti tudást szereznek matematikából, fizikából, kémiából és a többi természettudományi tantárgyból, valamint az alkalmazott műszaki tudományokból, hogy aztán tudásukat a gyakorlatban mint üzemmérnökök, kutatóintézetek dolgozói stb. hasznosítsák. A bánya-, kohó- és nehézipari üzemeknek a Bányászati Főiskola végzősei iránti érdeklődését, a hallgatók széles körű érvényesülési és elhelyezkedési lehetőségeit tanúsítja, hogy néhány szak felsőbb évfolyamában a diákoknak mintegy 80 százaléka üzemi ösztöndíjban részesül. A Bányászati Főiskolán évente mintegy 500 hallgató végez tudományos kutatómunkát, ismerkedik a választott szak kutatási módszereivel. A diákok földtani vizsgálatokat végeznek Csehszlovákia egyes vidékein; az ásványlelőhelyek feltárásának kutatása, a kohászati fo lyamatok, a fémfázisok fizikai tulajdonságainak vizsgálata, í. bánva- fe kohászati berendezédás, a nyersanyagok minél hatékonyabb kihasználása elsőrendű társadalmi feladat. Az Ostravai Bányászati Főiskola rendszeresen együttműködik több, főleg Ostrava vidéki termelőüzemmel. Ez az együttműködés kiszélesíti és idősze- rűsíti a főiskola tudományos kutatómunkájának tematikáját. Az ipari vállalatok nagyra értékelik a kiadott feladatok meg oldásának színvonalát, gyorsaságát, s viszonzásul műszerekkel, berendezésekkel látják el az iskola laboratóriumait. Az Ostravai Bányászati Főiskola pedagógiai és tudományos kutatómunkájában, a tudományos dolgozók képzésében szorosan együttműködik a baráti országok testvéregyetemeivei; a donyecki műegyetemmel, a moszkvai fémkohászati intézettel, jó kapcsolatok fűzik a frei- bergi bányaakadémiához, a krakkói bányászati-kohászati és a Miskolci Nehézipari Főiskolához. MOLNÁR ANGÉLA Funés vágya Régi vágya Louis de Funés- nek, a világhírű francia filmkomikusnak, hogy eljátssza Mo- liére FÖSVÉNY-ének címszerepét. Színházigazgatóik többször felajánlották neki, ő fiatalabb korában nemet mondott, mosl viszont érettnek érzi magát a szerepre, amelyet — filmen valósít meg. A film rendezője: Jean Girauld. „Elhatároztuk — nyilatkozta Louis de Funés — a rendezővel együtt, hogy nem színházi előadást viszünk filmre, hanem, tiszteletben tartva a moliére-i szöveget és a zárt színteret, felhasználjuk a film lehetőségeit." A Harpagon az első, de feltehetően nem az utolsó Moliére-hős filme« Louis de Funés megszemélyesítésében. 15*90 V. £3^ Laboratóriumi munka közben (Archív-felvétel)
