Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-05 / 82. szám, szombat
AZ SZLKP KB ÜLÉSÉNEK VITÁJA (Folytatás az 5. oldalról) vegyen a szocialista társadalom szellemi élétének formálásában. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező években is mindig ott lebegjen zeneművészeink előtt a szocialista eszmeiség, az erkölcsi felelősség és a művészi tökély elve. szobákat rendeznek be.. Ezeknek a száma 59 volt a Žiar nad Hronom i járásban 1979 végén. Baráti kapcsolatokat építettünk ki szovjet, magyar és NDK beli területi, megyei, illetve kerületi ifjúsági szervezetekkel. Járásunkban több mint 50 SZNF-emlékmű van. Ezekről a pionírszervezetek és alapiskolák gondoskodnak. A fiatal aszerint tűz ki célokat, aszerint tudatosítja feladatát és növeli társadalmi aktivitását, hogy milyen világnézetet sajátított el, hogyan látja helyét a társadalomban. Az élet minőségének a kérdése ösztönző szerepet játszik a személyiség fejlődésében és elsőrendű jelentősége van a nevelésben, különösen a fölnövő nemzedék formálásában. E szempont fontosságát mindenkinek tudatosítania kell, akire az ifjúság nevelését bízták. Ezért törekszünk arra, hogy a fiatalokból olyan embereket neveljünk, akik életcéljukat a szocialista y társadalomért végzett munkában látják. Járásunkban a pedagógiai dolgozók sokrétű működése abban is tükröződik, hogy a világnézeti nevelést mindenekelőtt a művelődéssel való szoros kapcsolatban valósítják meg. A természetről és társadalomról új ismereteket adnak a tanulóknak, segítenek a jelenségek lényegébe hatolni, formálják személyes nézetüket, logikus gondolkodásra tanítják őket és ezzel megteremtik a feltételeket a tudományos világnézet fokozatos elsajátításához. A világnézeti nevelés, a tudatformálás, az álláspontok és cselekvések meghatározásának alapja a rendszeres művelődés. A tudományos világnézet kialakításában különös figyelmet szentelünk az ateista nevelésnek; ebben döntő szerepük van a természettudományi tantárgyaknak és a polgári nevelésnek, amelyet kommunisták, a marxizmus—leninizmus esti egyetemének végzősei és fiatal pedagógusok tanítanak. Az ateista nevelésből jelentős részt vállal a Pionírszervezet, a tanulók korának megfelelően. És ugyancsak jelentős a különféle körök munkája. Igényes feladatok teljesítésének korát éljük a szocialista építés valamennyi területén. Vonatkozik ez a fiatal nemzedék kommunista nevelésére is, amelyből az iskolán és a családon kívül mind nagyobb részt kell vállalniuk azoknak az intézményeknek és társadalmi szervezeteknek, amelyeknek közük van az ifjúsághoz. Az iskolán és a családon kívül a Szocialista Ifjúsági Szövetséget és Pionírszervezetét is bekapcsoljuk a kommunista nevelés folyamatába. Arra ösztönözzük e szervezeteket, hogy szenteljenek figyelmet különösen nemzeteink dicső történelmi fejezeteinek, a kommunista és munkásmozgalom, valamint a haladó ifjúsági mozgalmak hagyományainak. A forradalmi hagyományok szellemében történő neveléssel alakítjuk a fiatalok szemléletét, , Nagy figyelmet szentelünk a munkás- mozgalom történetének, különös hangsúlyt helyezünk a CSKP megalakulásának körülményeire és a kizsákmányoló társadalmi rendszer ellen vívott harcára. Az évfordulók alkalmából a SZISZ helyi szervezete és a Pionírszervezet minden éven beszélgetéseket szervez a párt érdemes tagjaival. A fiatalok körében különösen kedveltek a munkásmozgalommal kapcsolatos vetélkedők és filmvetítések. A szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra nevelés folyamatában jól hasznosítható alkalom az SZNF és hazánk szovjet hadsereg által való fel* szabadításának évfordulója. Múzeumlátogatásokat, tábortüzek melletti beszélgetéseket szervezünk egykori antifasiszta harcosok részvételével, továbbá sporteseményeket és más rendezvényeket, városokban és falvakban. Az alap- szervezetek és a pionírok forradalmi hagyományokat megidéző sarkokat és VLADIMÍR CIRBES elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, a Szlovák Tudományos Akadémia Elnöksége tagjának felszólalása Eszmei-nevelő munkánk legfontosabb küldetése, hogy hatékonyan segítse a legszélesebb tömegek alkotó munka-, szociálpolitikai, illetve kulturális aktivitásának fejlesztését. Ez döntő feltétele a szocialista ember személyisége sokoldalú fejlődésének, formálódásának. Ugyanakkor harcolnunk kell az önelégültség, a túlhaladott munka- és életstílus, a saját érdekek előtérbe helyezése, s valamilyen „magánszocializmus“ modelljének elképzelése ellen. Ma a társadalomtudományokkal foglalkozók többsége nem csupán szavakkal, hanem alkotó tettekkel igyekszik tartalmat adni a társadalomtudományok gnozeológiai, eszmei-nevelő és prognosztizáló funkciójának egyaránt. Az időszerű, társadalmi szempontból legfontosabb feladatainkat tartalmazza az Állami Alapkutatási Terv és a Társadalomtudományok Egységes Programja, de nem hiányoznak ezek a témakörök könyv- és lapkiadásunkból, tudományos értekezleteinkről, tudománynépszerűsítő és publicisztikai tevékenységünkből sem. A kutatómunka eredményeinek szerves részét képezi a tudományos szakvéleményezés, mint az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásának új, igényes formája. Aránylag sikerrel egyesítjük és egyeztetjük az elméleti ismereteket a társadalmi gyakorlat szükségleteivel, sikerrel továbbítjuk az elméleti ismereteket a kutatás azon területeire, amelyek összefüggnek a szocialista társadalmi tudat formálásával, a társadalmi szellemi élet fejlesztésével, a szocialista személyiség formálásával (főleg a filozófiai, a szociológiai, a pedagógiai és a pszichológiai kutatások eredményeiről van szó). A társadalmi szükségletek kielégítése szempontjából már kevésbé végzünk jó munkát. Nem fordítunk kellő figyelmet a gazdasági, szociális, illetve a kulturális folyamatok irányítására. Ennek fő oka az, hogy elméleti és módszertani szempontból nagyon igényes tudományos tevékenységről van szó, amelynek során komplex hozzáállásra van szükség. Figyelembe kell venni a párt egész megismerő tevékenységét, az adott időszakban a politikai viszonyok összességét stb. A társadalomtudományok hatékonysága növeléséhez és minőségük javításához elsősorban az alapkutatás és az alkalmazott kutatás összekapcsolására van szükség. E tekintetben már megtettük az első lépéseket. A Társadalomtudományok Egységes Programja keretében végzett alkalmazott kutatási feladatok eredményeit a tudományos szakembereken kívül első ízben bírálták el gazdasági, politikai, kulturális és ideológiai területeken dolgozók. Számos tudományos munka a pártintézményeinken, a Szlovák Tudományos akadémián, valamint az egyes főiskoláinkon dolgozók kollektív munkájaként jött létre. Ezt a tevékenységi formát a jövőben is teljes mértékben támogatnunk kell. Tevékenységünket a múltban is két fontos szempont figyelembe vétele irányította, s ezek a szempontok szabják meg a jövőben is. Az első és legfontosabb követelmény a társadalmi jelenségek és a kommunista pártosság alakulása elemzésében való részvétel. A marxista tudós számára az osztályszempont nemcsak politikai vagy ideológiai követelmény, hanem alapvető módszertani és gnozeológiai kívánalom is, ennek szem előtt tartása a tudományos megismerés objektív igazságának az előfeltétele. A burzsoá ideológusok és a revizionisták nem véletlenül támadták oly erőteljesen ezt az alapelvet. Az e téren mutatkozó fogyatékosságok bírálata ezért teljesen helyénvaló. A másik fontos és jogos követelmény a társadalomtudományi kutatás elméleti színvonalának fejlesztésével függ össze. Itt főleg az alapkutatásról van szó. E szférának megfelelő elméleti tájékozódást kell nyújtania, ki kell dolgoznia a gnozeológiai és metodológiai kiindulópontokat, a tudományos megismerés alapelveit stb. Tudományos teljesítményeink e szempontból még nem kielégítőek. Nem arról van itt szó, hogy minden kutatótól világraszóló felfedezéseket Várónk. Ilyen felfedezések nem születnek minden nap. Azt viszont meg kell követelni, hogy minden egyes kutatás előremozdítsa az elméleti megismerést, hogy hozzájáruljon a tanulmányozott Jelenségek lényegének, szerkezetének, a változások és a fejlődés törvényszerűségeinek stb. sokoldalú megismeréséhez. A fogyatékosságok e téren leggyakrabban azzal függnek össze, hogy lebecsüljük vagy felületesen sajátítjuk eí a materialista dialektika módszerét, « logikát és a tudományos megismerés elméletét (és ez nem csak a fiatal dolgozóknál tapasztalható), hogy egyoldalúan támaszkodunk a speciális mód szerekre, eljárásokra a konkrét tudományos diszciplínákban. A pozitivista és strukturalista metodológiai koncepciók alkalmazásának következményei fölött sem térhetünk napirendre. A társadalomkutatók számára a szocialista ember tudata fejlődésének, életmódja alakulásának, személyisége formálódásának tanulmányozása is fontos feladat. Ügy vélem, hogy átfogó elméleti ismeretek kialakítását kellene célul kitűznünk, hogy ezen a bázison tervszerűen befolyásolhassuk ezeket a folyamatukul. Felszólalása befejező részében Cirbes elvtérs rámutatott még arra, hogy a tudományos kutatási bázis irányítása akkor hatékony, ha a tudományos kollektívák számára megfelelő előfeltéte-* leket teremt fő küldetésük — az alkotó tudományos munka — végzéséhez. BOHUŠ TRÄVNIČEK elvtársnak, az SZLKP KB Titkársága tagjának, a Pravda főszerkesztőjének felszólalása Lényegtelen, hogy véletlen, vagy pedig szándékos volt-e az, hogy a CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítéséről hozott határozatának közzététele és a CSKP KB 15. ülése között csak mintegy 14 nap telt el. A lényeg az, hogy ma a figyelmet elsősorban a gazdaság és a nevelés területén előttünk álló bonyolult és nagy feladatokra összpontosítjuk, ezen a téren folytatunk küzdelmet az emberek szocialista tudatáért, gondolkodásáért, az, hogy e két területen a fejlődés, a sikerek és a fogyatékosságok kölcsönösen feltételezik egymást. A gazdaságban az intenzív gazdasági fejlődés stratégiáját akarjuk megvalósítani. Olyan fejlődést, amely egyértelműen a tudományos-műszaki fejlődés érvényesítésén, a munka társadalmi hatékonyságának és minőségének gyorsabb növelésén, minőségének javításán, a szocialista gazdasági integráció és a nemzetközi munkamegosztás alaposabb kihasználásán, az alkotó aktivitáson és. kezdeményezésen alapszik. Az ideológia területén nemcsak a feladatok teljesítésére akarjuk mozgósítani a dolgozókat, hanem a világnézeti, erkölcsi és munkára való nevelést össze akarjuk kapcsolni. Lényegében nem új feladatokról van szó, de megoldásuk szükségszerűvé válik. A tudatért folytatott küzdelem minden területen előtérbe kerül. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az új ember formálása nem szigetelhető el a mindennapi feladatok teljesítésétől. Szorosan összekapcsolódik számos politikai, gazdasági és társadalmi problémával. Ez a formálás nemcsak eredménye, hanem fontos feltétele is az új társadalom építésének. Kétségtelen tehát, hogy a szocialista építés során, a kommunizmushoz vezető úton törvényszerűen növekszik a szubjektív tényező jelentősége. A tervszerű irányítási rendszer tökéletesítéséről a közelmúltban megtartott országos aktívaértekezleten a szövetségi kormány elnöke jogosan állapította meg, hogy gazdaságunk alacsony hatékonyságának és teljesítőképességének fő okát elsősorban a szubjektív tényezőben, az irányításban kell keresnünk. Ez azonban azt jelenti, hogy nemcsak az eddigi rendszerben, hanem az emberek, a vezetők irányító munkájában is, az elemző tevékenység és a döntés alacsony szintjében, egyes vezetők nem megfelelő szakképzettségében, sőt felelőtlenségében. A megállapítások azonban elvesztik értéküket, ha nem vesszük észre az okozati összefüggéseket és nem ösz- szegezzük a tapasztalatokat az adott probléma megoldása érdekében. Amikor tehát gazdaságunk alacsony hatékonyságáról és teljesítőképességéről beszélünk, az elfogadott intézkedések csupán eszközt jelentenek. Az intézkedések nem hathatnak automatikusan, hanem csakis az emberek konkrét irányító tevékenysége révén. Az intézkedések hatékonysága, eredménye egyértelműen az emberektől függ, azoktól, akik érvényesíteni fogják a gyakorlatban, azoktól, akik helyesen és gyorsan megértik lényegüket és a kor követelményeit. Attól függ, hogy a vezetők hogyan küzdik le magukban a gazdálkodás és a gondolkodás exten- zív módját, hogyan tudják leküzdeni az elévült nézeteket, hozzáállásokat, a kényelmességet. A CSKP KB 15. ülése és az SZLKP KB mostani ülése nagy figyelmet szentel a tájékoztató eszközöknek, a szocialista nevelésben és a dolgozók mozgósításában betöltött szerepének. Számunkra a legnagyobb elismerést, de ugyanakkor nagy kötelezettséget jelent a CSKP KB Elnöksége beszámolójának az a megállapítása, hogy a párt támaszának, közelálló aktívájának tekinti a sajtó, a rádió és a televízió dolgozóit. Újságíróink, így a Pravda, az SZLKP KB .sajtószervének dolgozói is tudató* sítják ezeknek a szavaknak a fontosságát. Ha azonban nem akarjuk azoknak a sorait szaporítani, akik megelégszenek csupán a feladatok és kötelességek szóbeli helyeslésével, eddig is nehéz munkánk során még nagyobb erőfeszítést kell kifejtenünk. Annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert eddig még távolról sem merítettük kt a hatékonyság, a meggyőző erő növelésének összes lehetőségét, nem használtunk ki minden tartalékot, amely lehetővé teszi az újságírói munka minőségének további javítását. A pozitívumok mellett tudatosítjuk, hogy munkánkban fogyatékosságok Is felmerülnek. Tudunk róluk, bántanak bennünket és keressük a módját fokozatos megszüntetésüknek. Különösen fontos feladatok állnak előttünk a gazdasági propagandában és agitációban. Komplexen kell megvilágítanunk a gazdasági problémákat, mozgósítani kell a dolgozókat a tervfeladatok teljesítésére, segítenünk kell a dolgozók aktivitásának és kezdeményezésének fejlesztésében. Tudjuk, mi* lyen feladatok hárulnak ránk a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítésével kapcsolatban. Propagálni fogjuk, magyarázni az új gondolkodásmódot, a következetességet, s elítéljük az elévült munkamódszereket, a rutinszerű munkát. Meg akarunk még emlékezni a bírálat kérdéséről. A CSKP KB 15. ülésén a bírálatról mint a párt bevált fegyveréről beszéltek. Egyúttal figyelmeztettek, hogy a tájékoztató eszközökben a bírálat különösen hatékony, de ugyanakkor nagy felelősséggel is jár. A Pravdában arra törekszünk, hogy megfelelő figyelmet szenteljünk a konkrét, névreszóló, konstruktív és valós bírálat módszerének. Eddigi tapasztalataink szerint rendkívül nehéz feladatról van szó, a bírálat eddig több rosszakarattal, meg nem értéssel találkozott, mint támogatással és egyetértéssel. Ez bizonyos mértékig érthető. A bírálat bonyolult módszer, érzékeny hozzáállást és elvhűséget követel meg. A bírálat érinti az embereket, nem egy esetben szembehelyezkedik a személyes tekintélyre vonatkozó szubjektív elképzelésekkel. A bírálat senkit sem alázhat meg, vagy rágalmazhat. Ezért vagy talán elsősorban ezért nem törődhetünk bele abba, hogy egyesek úgy reagálnak, mintha a tyúkszemükre léptek volna, és a becsületes törekvést, az elvtársi segítségnyújtást vagy figyelmeztetést csak saját sértettségük, önhittségük szempontjából tudják megítélni. A Pravdában olyan bírálatot akarunk gyakorolni, amelynek nincsen semmi köze a könnyelműséghez, a látszateredményekre való törekvéshez vagy szenzációkhoz. Bírálatunkkal segíteni akarunk és nem bántani. Nem ostorként használjuk a bírálatot, hanem olyan motorként, amely meggyorsítja az előrehaladást. És ez társadalmi érdek. Éppen ezért a közvéleményt az eddiginél nagyobb mértékben akarjuk az olyan jelenségek elleni harcra mozgósítani, amelyek idegenek a szocialista életmód számára — így az élősködés, a beosztással való visszaélés, az eltúlzott tekintélytisztelet, a hanyagság, a megvesztegetés, a rossz gazdálkodás, a pazarlás, a bürokratizmus és a közömbösség ellen Ezt a küzdelmet össze akarjuk kapcsolni minden új és haladó támogatásával, a dolgozók értékes kezdeményezésének támogatásával. Az a bizalom, amelyet pártunk központi bizottsága a tájékoztató eszközök dolgozóiba helyez, jó munkára kötelez és ösztönöz bennünket. Ezt a bizalmat elkötelezett újságírói munkánkkal a jövőben is meg akarjuk érdemelni. Becsülettel akarjuk szolgálni a pártot és a dolgozó népet. mm 1980 IV. 5. ŠTEFAN MOJŽIŠ elvtársnak, az SZLKP KB póttagjának a Banská štiavnica-i II. számú alapiskola igazgatójának felszólalása
