Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-05 / 82. szám, szombat
AZ SZLKP KB ÜLÉSÉNEK VITÁJA ,. ^..ytuius a 4. oldalról) végzi. Ezek a tényezők határozzák meg a műszaki politika irányát és hozzák a tudománnyal kapcsolatos legfontosabb döntéseket. E koncepciót — amely a tudományba vetett bizalom és a tudomány iránti igényesség megnyilvánulása — pártunk és kormányunk is kezdi érvényesíteni. Számos tény bizonyítja ezt. A Szlovák Tervblzottság bázisán pl. sor került a tudósok és a népgazdasági szakemberek együttműködésére. Számos tudományos terület távlati fejlesztési koncepcióját szintén közösen dolgozták ki a tudósok és az állami szervek. Ilyen akció volt pl., amikor a biológiai tudományok fejlesztéséről szóló dokumentumot a Szlovák Tudományos Akadémia és az SZSZK Fejlesztési és Műszaki Minisztériuma együttműködésével dolgozták ki. A CSSZSZK kormánya továbbá megbízta a CSSZTA — és vele együtt az SZTA — tudósait, dolgozzák ki a 2Ö0Ü-ig végrehajtandó tudományos-műszaki fejlesztés fő feladatait magában foglaló tervjavaslatot. Olyan feladatok ezek, amelyeket hazánk a KGST-tagországokkal, főképpen pedig a Szovjetunióval együttműködve lesz képes megvalósí tani. Az ország legkiválóbb tudósai kapcsolódták be ezekbe a munkálatokba. Országszerte több száz tudományos intézetben folyik ezeknek a tervjavaslatoknak az elbírálása. Az ilyen tanulmányok erdeményeinek feldolgozása közben újból és újból tudatosítjuk, hogy a tudományos műszaki haladás milyen hatalmas erőforrásai aktivizálódnak az akadémiák prognosztizáló tevékenységével. A prognózisok azonban az által is fontos szerepet töltenek be, hogy megalapozott adatokat szolgáltatnak hazánk tudományos fejlesztési stratégiája kidolgozásához. Itt már nemcsak a pillanatnyilag rendelkezésünkre álló termelési bázis igényeit vesszük figyelembe. Feltételezhető, hogy a tudomány prognosztizáló szerepe csakhamar állandó helyet kap mindkét akadémia tevékenységében, és befolyásolja az akadémiák társadalmi tevékenységére gyakorolt hatását. Egy bizonyos cél elérése érdekében szüntelenül kor- rigálni kell a cél felé mozgó objektum pályáját. Tehát állandóan szem előtt kell tartani az új jelenségeket, tevékenységüket pedig hozzá kell idomítanunk a társadalmi igényekhez és a világ tudományos eredményeihez. Az SZTA az utóbbi években rendszeresen arra törekedett, hogy tevékenységében helyes arányok alakuljanak ki a tudomány megismerő funkciója és az eredmények gyakorlati felhasználása között, és hogy e téren megfeleljünk a kor követelményeinek. Aktívabbá vált a tudományos intézetek és a termelő üzemek közötti együttműködés. Számos együttműködési szerződést kötöttünk e célból a termelési gazdasági egységek, vállalatok és üzemek igazgatóságaival. Szeretném ismertetni azokat a tapasztalatokat, ame lyeket járásunkban a dolgozók neveié se és a gazdasági propaganda területén szereztünk Ezt a céltudatos tevékenységet a járási pártbizottság évi tervei tartalmazzák. Ideológiai és mii szaki-gazdasági konferenciákat, gazdasági szemináriumokat, előadásokat és találkozókat szervezünk. Nem feledkezünk meg arról, hogy irányítani kell az agitációs kollektívák és központok munkáját, az egyéni és a szemléltető agitáció terén. Az agitátorok támogatása céljából a járási párt- bizottság módszertani anyagokat ad ki. A párt-, a szakszervezeti és a SZISZ- oktatásban nagy gondot fordítunk a szocialista munkabrigádok tevékenységére. Gazdasági témák a nőszövetségi tisztségviselők esti tanfolyamain is szerepelnek. Nagy gondot fordítunk a szocialista brigádok,- a komplex racionalizációs brigádok, az újítók és a termékfejlesztők mozgalmának fejlesztésére, a progresszív szovjet munkamódszerek érvényesítésére, különösen a nő- és az ifjúsági kollektívákban. Járásunkban 978 szocialista munkabrigád van, 507 munkacsoport pedig e cím elnyeréséért versenyez, ami azt mutatja, hogy a párt-, a szakszervezeti és a SZISZ-tisztségvi- selők, valamint a vezető gazdasági dolgozók és a művezetők nevelő és szervező munkája sikeres. Ez azonban nem Az. alapkutatás is a társadalmilag tontos problémák megoldásához igyekszik hozzájárulni, és tevékenysége szorosan összefügg az alkalmazott kutatási és a műszaki fejlesztési szférával. A kutatási munkahelyek főleg az állami tervbizottság által kidolgozott fejlesztési célprogramokban és a szocialista közösség tagországai nemzetközi programjaiban kijelölt feladatokhoz kapcsolódva munkálkodnak. A programok végrehajtásába minden esetben bekapcsolódnak az SZTA munkahelyei is, és a kutatást az esetek jelentős részében az SZTA hangolja össze. A kutatási céltervezetek fontos szerepet játszanak abban is, hogy a tudományos teljesítőképességet a társadalmilag legfontosabb feladatokra összpontosíthatjuk. A Tudományos Akadémia tehát nemcsak az objektív realitás törvényeinek kutatásával foglalkozik, hanem az Ismeretek gyakorlati alkalmazásának útjait is feltárja, építi. Az akadémia legfontosabb feladata azonban továbbra is az alapkutatás fejlesztéséről való gondoskodás. Képtelesen szólva a fejlődés genetikai kódjának kialakításáról van itt szó. Ez minden korszerű, dinamikusan fejlődő társadalmi szervezetben rendkívül fontos feladat A tudományos-műszaki forradalom időszakában világszerte egyre többet költenek tudományos kutatásra. Ez nemcsak a termelést, a technológiát befolyásolja pozitívan, hanem magának a tudománynak a fejlődését is. Egy újból és újból ismétlődő ciklusról van itt szó. A fejlődés dimenzióit néha nem is tudatosítjuk, mert az úgynevezett nagy tudomány számos tartományától távol maradtunk. Klasszikus példája ennek az elemi részecskék fizikája, a rádiócsillagászat és a kozmikus ku tatás számos más területe. De ugyanezt állapíthatjuk meg a kémia — és legújabban a biológia — egyes területeiről is. Nem véletlen műve tehát, hogy mind az egyes országok keretében, mind nemzetközi viszonylatban integrálódik a tudományos kutató tevékenység. Hatalmas nemzeti és nemzetközi tudományos központok jönnek létre, ezek tevékenységére összpontosítják az emberi és anyagi erőforrásokat. Nyilvánvaló, tiogy a szocialista országok viszonylatában is folyamatban van a tudomány integrálása. A közelmúltban az SZTA is erre az útra lépett, és törekvéseit az SZSZK part- és kormányszervei is nagy megértéssel szemlélik, támogatják. A hazai tudomány csak így tartható nemzetközi színvonalon. Ennek nemcsak a tudomány gyakorlati alkalmazása szempontjából van jelentősége (amilyen a tudomány, olyan az alkalmazása}, hanem abból a szempontból is, hogy internacionalista módon hozzájárulhatunk a szocialista közösség tudományos életének fejlesztéséhez. A fejlődés törvényszerűen az integrálódáshoz vezet. jelenti azt, hogy minden tisztségviselő egyformán nagy figyelmet szentel e kérdésnek. Fontos tudatformáló szerepet tölt be a járásban működő 133 komplex racionalizációs brigád. Túlzás nélkül állíthatjuk: a szocialista munkabrigádoknak és a komplex racionalizációs brigádoknak köszönhetjük, hogy a dolgozók nagy lelkesedéssel pótolták a múlt év elején keletkezett több mint 35 millió koronás kiesést, s az év végéig a járás ipara 18 millió koronával túlteljesítette tervét. A járásunkban kifejtett gazdasági propaganda főként a szocialista munkaverseny és a felajánlási mozgalom fejlesztését célozza. Ez főként a rúžom- berokl Lenin Pamutipari Vállalatnál tapasztalható. Itt rendszeresen értékelik a szocialista munkaverseny eredményeit, a győzteseket erkölcsi és anyagi jutalomban részesítik, s kitűzik a szocialista munkaverseny feladatait a következő időszakra. Ennél a vállalatnál ,,A 6. ötéves terv úttörője“ mozgalom is sikeresen fejlődik, és pozitív eredményekkel érvényesíti a minőségellenőrzés átfogó rendszerét. A dolgozók több mint 94 százaléka tömörül abba a 123 munka- csoportba, amely már elnyerte a szocialista munkabrigád címet és abba a 124 kollektívába, amely a cím megszerzéséért versenyez. A 6. ötéves tervidőszak úttörője mozgalomba a szocialista munkabrigádok 2600 tagja kapcsolódott be. 1979-ig már 28 fonó- és szövőnő teljesítette a 0. ötéves tervből reá háruló feladatokat. A járási párt- bizottság nagyra értékeli, hogy e mozgalomból főként a nők és a fiatalok veszik ki részüket. Nagyra értékeljük a dolgozók együttes kötelezettségeit, főleg a fekete- vági vízi erőmű és a ružomberoki Cellulóz- és Papíripari Kombinát építőiét. Példaként említhetjük a Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett Štefan Harmat elvtársat, aki a bratislavai Elektrovod vállalat egyik szocialista munkabrigádjának élén a fekete-vági vízi erőművet építi. Tavaly decemberben felhívta a többi építőt arra, hogy munkájukkal tegyék lehetővé az első 110 megawattos blokknak az idei év vége előtt esedékes beindítását. A mezőgazdasági vállalatoknál is nagy súlyt helyeznek járásunkban a gazdasági propagandára és a politikai tömegmunkára. Ennek eredményei itt Ha az ideológiai munkánkról beszé lünk, a zeneművé szetről is ejtenünk kell néhány szót Mindjárt az elején elmondom, hogy az eltelt 30 észtén dő alatt zeneszerzőink és szerzői kollektíváink szá mos figyelemre méltó alkotást hoz tak létre. A zeneművészet fejlődésében rendkívüli sikernek számít, hogy — különösen az utóbbi évtizedben — számos hivatásos fiatal zeneművész lépett zenei életünkbe. Itt nemcsak az alkotókra gondolok, hanem az előadóművészekre, elsősorban a fiatal énekművészekre és karmesterekre, akik nem egy esetben nemzetközi sikert arattak. Ennek őszintén örülünk. Az a fontos, hogy bármilyen igényes művészi feladatokkal bízzuk meg őket, biztosak lehetünk benne, hogy sikerrel meg is birkóznak velük. Nézetem szerint fejlődésüket sokoldalúan támogatnunk kell. Am nem volna helyes, ha csak sikereinkről beszélnénk A legutóbbi évekről szólva meg kell mondanunk, hogy zenei életünk nem bővelkedik szociális -és forradalmi téinatikájú művekben. Ha a jelenlegi helyzetet összehasonlítjuk az ötvenes évek eredményeivel, egyértelmű a lemaradás. A szlovák nemzeti zene már létrejöttének első esztendeiben fogékony volt a szociális és a forradalmi tematika iránt. Ma sincs oka rá, hogy e fogékonyságáról lemondjon. Mind a nemzeti történelem, mind pedig a világtörténelem számos forradalmi témát kínál zenei feldolgozásra. A nagyobb zenei formákat tekintve mindmáig kevéssé aknázták ki zeneszerzőink nemzeti történelmünk legrégebbi időszakait, nem beszélve az olyan Izgalmas és érdekes korszakról, mint amilyen a huszita mozgalom volt a mai Szlovákia területén. De újabb kori történelmünk is bővelkedik^ Ilyen jellegű témákban, a fasizmus elleni küzdelem, a háború, a Szlovák Nemzeti Felkelés, a szocialista társadalom építésének kezdeti korszaka is elég megválaszolatlan kérdést hagyott még a zeneszerzők számára. Művészeti tevékenységünknek egyik fontos kérdése a zenei örökséghez való viszony.-Tudjuk, hogy Nyugaton az alkotó értelmiség egy része az egzisztencializmus és a neopozitivizmus hatása alatt szakított a hagyományokkal, teljesen „új művészetet“ akarván teremteni, olyat, amely önellátó, nem tart igényt a társadalommal való kapcsolatra, és annak szükségletei sem érdeklik. E filozófiai orientáció hatásai nálunk is érezhetőek voltak a hatvanas években, főleg a fiatalok körében. A fiatal nemzedék képviselőinek egy része még ma is küzd ez áldatlan hatással, melynek levetkőzéséhez nemcsak az iskola, hanem a társadalom nevelő segítsége is szükséges. A hagyományokhoz való jó viszonyt természetesen nem azért akarjuk ébren tartani, mintha létjogosultságot szeretnénk biztosítani a konzervativizmus számára, s mintha nem értenénk a fiataloknak az új megoldások iránti szükségletét, hanem elsősorban azért, hogy fiatal muzsikusaink nagyobb tisztelettel tekintsenek az emberi szellem múltbeli teljesítményeire. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének és az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámolója több fontos megjegyzést fűz a művészeti kritikához, abban az értelemben, hogy nem teljesíti kellőképpen feladatát. Úgy tetszik, hogy etekintetben minden művészeti ágban hasonló a helyzet. A kritika helyénvaló dolog, ám véleméis a szocialista verseny mozgalom fejlődésében nyilvánulnak meg. Mezőgazdasági dolgozóink felhívással fordultak a közép-szlovákiai kerület mezőgazda- sági üzemeihez, hogy takarmányokból mindenütt érjék el a 60 métermázsás átlagos hektárhozamot. Büszkék vagyunk arra, hogy a múlt év kedvezőtlen időjárási viszonyai ellenére a kerületben ezt az eredményt öt mezőgazdasági üzem érte el, ebből három járásunk területén van. járásunkban minden földművesszövetkezet és állami gazdaság csatlakozott az említett felhíváshoz, így akarják előmozdítani a CSKP XV. és az SZLKP legutóbbi kongresszusán elfogadott határozatok valóra váltását nyem szerint egy problémával kt kellene egészíteni, a szerzőnek a saját tevékenységére vonatkozó, továbbá a művet előadó önkritikus álláspontjával. A nagyközönség soraiból sokszór felhangzik a kérdés, nem feledkezett e meg az illető szerző az önkritikáról, hol maradt a hivatásos művésztől elvárható igényesség, a társadalommal szembeni felelősség, ha olyan művek bemutatására kerül sor, amelyek alig ütik meg az átlagot vagy átlagon aluliak. A hivatásos színvonalat semmiképpen sem lehet amatőr színvonallal pótolni, nemcsak azért, mert nálunk a művészet már viszonylag magas színvonalat ér el, hanem azért sem, merť művészeti tevékenységünk szorosan kötődik más nemzetek, elsősorban a szocialista országok fejlett művészi megnyilvánulásaihoz. És ami a szlovák nemzeti zeneművészetet illeti, már a kezdet kezdetén magasra állította a mércét, s célul tűzte ki a magas művészi színvonalat, s azt, hogy megszabadul a provincializmus és a műkedvelői allűrök béklyójától. Szerintem ez az egyetlen helyes út, melyei a zenei élet fejlődése követhet. A ma emberének problémáival foglalkozván magától adódik a kérdés, vajon eszmeileg és elméletileg kellőképpen felkészültek-e zeneművészeink. A kérdésre határozottan azt válaszoljuk, hogy minden zeneművésznek éreznie kell: alkotó módon fejlesztenie keli saját személyiségét, tágítania kell elméleti látókörét, szükséges, hogy elsajátítsa a bonyolult problémák szövevényében való tájékozódóképességet, minthogy az élet mindennap számos megoldásra váró feladatot produkál. A zeneművészet területén is érvényesül a mennyiségtől a minőséghez való továbblépés elvének szempontja. Pártunk már az ötvenes években hangsúlyozta, hogy az átlagos semmiképpen sem lehet törekvéseink végcélja. A művek mennyiségére nem panaszkodhatunk. Más kérdés, hogy az elkészült művek közül mennyi állja ki az idő próbáját. Vannak művek és teljesítmények, amelyeknek már a közönséggel való első találkozásukról nyilvánvaló az ötletszegénységük, kidolgozatlanságuk. Hogyan vélekedjünk az olyan alkotásról, amelyen érezni az elsietett-» séget, a következetlenséget, amely inkább anyagi ösztönzésből, mint belső művészi kényszerből és szükségletből született? Sajnos, azok, akik az ilyen művet elbírálják, minőségéről gyakran közömbösen, sőt pozitívan nyilatkoznak. Természetes, a szocialista társadalomban nincs helyük a botrányt keltő kritikáknak, az önkényes és szub- jektivista értékelésnek. Ez persze nem jelenti, hogy meg kell elégednünk a másik szélsőséggel, amikor nemcsak hogy minden jó, amit zeneszerzőink komponáltak, de amikor a bírálók nem tesznek különbséget az egyes alkotások művészi színvonala között. A zeneművek elbírásánál mutatkozó éi- tékrendbeli bizonytalanság a laikus zenekedvelő nagyközönségben is a bizonytalanság érzését kelti, ami következésképpen ellentéteket szül a közönség véleménye és a szakkritika között, ugyanazt a művet illetően. A szocialista kultúra az ilyen jelenségekéi sem tűrheti el. Pártunk az egész társadalmat arra ösztönzi, hogy életünk valamennyi területén, így a művészetben is a minőség és az igényesség legyen az egyetlen értékmérő tényező. A zeneművészetnek sern lehetnek más értékmérői. Erre nemcsak az a magas színvonal kötelez bennünket, melyet művészetünk —> s annak keretében a zeneművészet —: a szocialista építés korszakában elért, hanem az a feladat is, melyet művészetünk elé tűztünk: hogy aktívan részt (Folytatás a 6. oldalon), ZELMŽRA KLOBUŠIAKOVÄ elvtársnőnek, az SZLKP KB tagjának, a Szakszervezetek Liptovský IVIskuláš-i Járási Tanácsa titkárának felszólalása OTO FERENCZY elvtársnak, az SZLKP Központi Bizottsága tagjának, zeneszerzőnek felszólalása
