Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-05 / 82. szám, szombat
AZ SZLKP KB ÜLÉSÉNEK VITÁJA A szocializmus eszméi iránti hűségre neveljük az embereket JAN FOJTIK elvtársnak, a CSKP KB titkárának felszólalása Tisztelt Eilvtársak, elsőrendű kötelességem, amelynek szívesen teszek eleget, átadni önöknek Gustáv Husák elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának üdvözletét és kívánságát, hogy tanácskozásuk maradéktalanul sikeres legyen. Most pedig engedjék meg, hogy részt vegyek vitájukban. Legalább néhány észrevételemmel szeretném eat megtenni. Először is általában foglalkozni kívánok azoknak n problémáknak jelentőségével, amelyek a párt Központi Bizottsága 15. ülésén szerepeltek, s ezzel a plénumülessel . összefüggésben tárgyát képezik az önök tegnapi és mai tanácskozásának is. Sajgónkban tegnap Megismerkedhettünk Brezsnyev elvtárs gondolataival, beszédével, nmelyet az irodalmi Lenin díj átvétele alkalmából a Kremlben ünnepi ülésen mondott. Ez a beszéd történetesen összecsendül tanácskozásainkkal is, mivel közvetlenül érinti az ideológiai munka problémáját, jelenlegi időszerű feladatait és hozzájárulását a kommunizmus győzelméért vívott nagy történelmi harchoz. A mai sajtóban megjelent. Husák elvtársnak, a párt Központi Bizottsága 15. ülésén mondott zárszava. Ez a két, e mi szempontunkból rendkívül fontos beszéd megerősíti és kiegészíti azokat a megállapításokat, amelyekre, gazdag érvekkel és dokumentumokkal alátámasztottan, a CSKP KB Elnökségének beszámolója jutott, amelyet a 15. ülé- sen Vasil Bifak elvtárs adott elő, s azokat a megállapításokat is, amelyeket magába foglal az SZLKP KB Elnökségének Ľudovít Pezlár elvtárs által előadott beszámolója is. Főleg mire ösztönöznek és vezetnek bennünket ezek a dokumentumok, ezek a beszédek? Elsősorban az eddiginél jóval nagyobb mértékben el kell érnünk azt, hogy minden kommunista, bárhol, bármelyik szakaszon is dolgozik, nagyon felelősségteljesen foglalkozzon a politikai nevelő és az ideológiai munkával, ennek rendszeresen figyelmet szenteljen. Egyrészt saját eszmei-politikaifej- lődése érdekében, másrészt annak érdekében, hogy a párt nagyobb ideológiai, politikai befolyást gyakoroljon minden állampolgárra és dolgozóra, s elmélyüljön vezető szerepe egész társadalmunkban. A párt minden szervének, szervezetének, az Irányító állami és gazdasági szerveknek, a Nemzeti Front szervezeteinek politikai szervező és általában irányító munkájuk szerves részét kell látniuk a politikai nevelő és ideológiai munkában. Abból n lenini elvből indulunk ki, hogy a i locializmus, annak felépítése és fejles >tése a tömegek öntudatos tevékenységének a műve. A dolgozók szocialista öntudatosságának foka a szocializmus dinamikus fejlődésének, szilárdságának, erejének életképességének és legyőzhetetlenségének meghatározó tényezője. Materialisták vagyunk és tudjuk, hogy az emberek tevékenységének, elképzeléseiknek és vágyaiknak határt szabnak létük objektív feltételei. Tudjuk, hogy az anyagiműszaki bázis, valamint a társadalmi tulajdonra épülő szociális-gazdasági viszonyok híján ideológiánk csak hiú ábránd lenne, az ideológiai dolgozók tehetetlen prédikátorokhoz, erkölcscsőszökhöz hasonlítanának. Egyidejűleg azonban tudjuk azt is, hogy az anyagi műszaki bázis, valamint a társadalmi és szellemi javakban gazdag, az ember növekvő szükségleteinek kielégítésére és harmonikus fejlődésének biztosítására képes új társadalom csak az olyan céltudatos, tervszerűen irányított, a tudományra épülő társadalmi munkájával teremthető meg, amelyben megvalósul a munkásosztály és a dolgozó tömegek politikai élcsapatának, a marxista—leninista pártnak vezető sze- sepe. Elsőrendű politikai feladat a pártnak, és főleg felelős dolgozóinak eszmei fejlődése, a nép széles rétegeire gyakorolt eszmei hatása, a tudatukért vívott harc, világnézetük céltudatos formálása filozófiánk, a tudományos szocializmus szellemében, cselekvő magatartásuk kialakítása, az a törekvés, hogy a nép széles rétegei aktív és tettrekész álláspontra helyezkedjenek munkájuk és állampolgári kötelességeik iránt, értsék politikánkat, azonosuljanak vele, s eszmei alapjaival, céljaival. Az ideológiai munka szerepének bármiféle lebecsülése és elhanyagolása károkat okoz. Erről a múltban nem egyszer meggyőződhettünk. Annak idején jelentősége lebecsülése, a párt- munkában súlyponti helyzete köteles felismerésének szem elől tévesztése következtében lendült támadásba a jobboldal a liberalizmus és a revizionizmus jegyében a munkásosztály és a párt társadalmi helyzete ellen. Az irányítás különféle, az adminisztratív, bürokratikus módszereket elmélyítő torzulásai voltak azok, amelyek gyengítették a nép pártját, s a dolgozók pártba vetett bizalmát. Ez a két veszélyes tendencia kölcsönösen kiegészítette egymást, amint az például tükröződött abban a törekvésben, hogy a gazdasági reform keretében — revizionista štki torz formájában — a vállalati szféra ösztönösségét és valamiféle áldemokráciát összeötvözzék az apoli- tikus szakemberek menedzseri uralmával. Az ideológiai munka sikeres fejlesztése —, a párt, a Nemzeti Front szervezetei politikai szervező munkája, a felelős szervek irányító tevékenysége szerves részeként —, s ezáltal a párt tömegekre gyakorolt befolyásának fokozása természetesen megkívánja, hogy a kommunisták mindenütt ne csak ismerjék politikánk alapelveit, és annak lenini elveit, hanem ezekkel az elvekkel teljes összhangban cselekedjenek Is, nehogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben az emberek azzal vádolhatnának bennünket, hogy mást mondunk és mást teszünk. Ez magától értetődően szélesebb körű probléma és a Központi Bizottság 15. ülésén erre nyomatékosan felhívták a figyelmet. Célunk ugyanis az, hogy mindenki, akire bizonyos felelősség hárul, gyakorlatilag úgy cselekedjék, hogy ez szilárdítsa a dolgozók pártba és szocializmusba vetett bizalmát. Ennek feltétele, hogy politikánk céljait és alapelveit ne csak kinyilvánítsák, hanem mindent meg is tegyenek megvalósításukért; a határozatokat ne csak elfogadják — és nálunk szokássá vált nagyszámú határozat elfogadása — hanem teljesítsék is őket; a fogyatékosságról ne csak beszéljenek, ahogy ez nálunk szokássá vált ott, azokon a posztokon is, ahol felelnek értük, hanem következetesen ki is küszöböljék őket. Husák elvtárs zárszavában, a CSKP KB Elnöksége beszámolójára hivatkozva, nyomatékos hangsúllyal foglalkozott a párt, minden irányítószerv, s főleg a gazdasági szervek megvalósító képességével. Egyes emberek kifejezetten és rendszeresen aláássák a párt és a szocializmus tekintélyét azzal, hogy mindenről csak fecsegnek és mitsem tesznek a jóváhagyott határozatok teljesítése érdekében, sőt azok kai ellentétben járnak el. Természetesen ott, ahol ezt megengedhetik maguknak, ahol nem lépnek fel velük szemben, ott a politikai-eszmei munka aligha járhat kívánatos eredménynyel. Mi több, bizonyos esetekben provokatívan is hat. Az emberek magától értetődően különösképpen érzékenyen reagálnak a gyakran ünnepélyesen meghirdetett célok és a gazdasági szférában, vagyis azon a területen tapasztalt valóságos helyzet közti ellentmondásra, amely érinti mindennapos érdekeiket és szükségleteiket. De nemcsak erről a területről van szó. Ehhez hasonlóan szó lehet az egészség- és iskolaügyről, a kultúráról, társadalmi életünk minden szférájáról. Mindenütt találkozunk számos olyan jelenséggel, amely ellentétben a szavainkkal, nyilatkozatainkkal. Ez önmagában nem meglepő, hiszen nem csekély célokat tűzünk ki magunk elé, s elérésük nagy Igyeke- zetet, az újért, a tunyaság, a rutin, a kispolgáriasság és egyesek ellenséges magatartásával szembeni harcot követel meg. Közben rendkívül fontos, hogy a kommunisták mindig az élen járjanak, a szó pozitív értelmében példát mutassanak, különösképpen felelős irányító tisztségekben. Az utóbbiakkal szemben természetesen különösképpen magasra tesszük a mércét. Elsősorban nekik kell tudatában lenniük döntéseik és cselekvésük eszmei-erkölcsi, társadalmi következményeinek. Másodszor, a párt Központi Bizottsága 15. ülése határozataiból az következik, hogy az egész ideológiai területen munkánkat lényegesen javítanunk kell. Nincs más utunk, ha az Ideológiai munkát mélyebben kívánjuk összehangolni a politikai szervező és az irányító munkával, a gazdaságban és a társadalmi élet egyéb területein, a párt-; ra háruló gyakorlati feladatokkal és azt kívánjuk, hogy a párt nagyobb eszmei befolyást gyakoroljon az állampolgárok tömegeire, megszilárdítsa vezető helyzetét és kapcsolatát a néppel. Azt kívánjuk, hogy mindenütt érvényesítsék a lenini munkastílust, a realitás mély, marxista—leninista értelmezésére épülő, alkotó jellegű stílust, amelytől idegen a formalizmus, a kampányszerűség, a különféle látszatakciók. Ennek érdekében ezt a munkastílust különleges határozottsággal kell érvényesíteni az ideológiai munka minden szakaszán. A párt Központi Bizottságának 15. ülése, az önök tegnapi és mai tanácskozása sok mindenben ösztönöz az ideológiai munka javítására. Mi sem lenne helytelenebb most úgy véleked* ni, hogy ideológiai területen — vagy-; is az elméleti munkában, a propagandában, az agitáciöban, az iskolaügyben, a kulturális nevelő, a művészeti tevékenységben, a hírközlő eszközök munkásságában — már eleget tettünk és most másokon van a sor. Nem kell túlságosan mélyre pillantanunk az az ideológia területén történtekre, hogy világosan lássuk, az elismerést és értékelést érdemlő munka mellett, az elviselhetőnél jóval több a fogyatékosság. Onos-úntalan hivatkozhatunk a csökevények erejére, az emberek tudatát ilyen vagy olyan módon kedvezőtlenül befolyásoló különféle objektív hatásokra, semmi sem mentesít bennünket attól a felelősségtől, hogy milyen cselekvően, szívósan és hatásosan harcolunk az ilyen csökevények és befolyások ellen, mennyire intenzíven, rendszeresen, mélyen és valóban meggyőzően érvelve hatunk mi magunk az emberek tudatára, hogyan formáljuk politikánk szellemében nézeteiket, érzéseiket, akarati tulajdonságaikat, erkölcsi vonásaikat, miképp vértezzük fel őket az életre és a párt, a társadalom által vívott küzdelemre. Miyen eljárást válasszunk most ideológiai területen a CSKP KB 15. ülése után? Először is az szükséges — s ezt feladatunkul meghagyta a plénumülés is —, hogy tüzetesen megismerkedjünk a CSKP KB Elnökségének beszámolójával, s annak valamint Husák elvtárs zárszavának igényes kritériumaihoz igazodva, kivétel nélkül minden szakaszon önkritikusan, becsületesen felmérjük eddigi munkánkat. Amint azt Husák elvtárs mondotta, köszönjük meg, ami köszönetét, megbecsülést érdemel, de figyelmünket összpontosítsuk főleg az ideológiai munka színvonalának és hatásfokának növelésére, fogyatékosságainak kiküszöbölésére. Elsősorban miben látjuk ezeket a fogyatékosságokat? Számunkra kétségtelenül a legnagyobb veszélyek egyike a formalizmus, a felületesség, a munka extenzív módja, amelyet öncélú akciók és adminisztratív módszerek jellemeznek. A munkának ez a módja igen sok erőt és energiát emészt fel, s nem jár, nem is járhat a kívánatos eredmény- nyel. Brezsnyev elvtárs legutóbbi beszédében, amelyre már hivatkoztam, hangsúlyozta: „Minél műveltebbek a szovjet emberek, minél mélyebbek ismereteik, annál nagyobb jelentősége van az ideológiai munka színvonalának és minőségének. Nézetem szerint ebben a vonatkozásban legnagyobb ellenségünk a lélektelen, a gondolatokat nélkülöző formalizmus, a sablonszerűség és fecsegés. Feltétlenül szükséges, hogy — minden szinten és minden vonatkozásban — egész nevelő, tájékoztató és propagandamunkánk élő, alkotó jellegűvé váljon.“ A formalizmussal ‘köz-* vetlenül összefügg a problémák megkerülésének törekvése, az alibizmus, a jelenségek elvtelen, osztályszempontot nélkülöző értékelése, s az ennek megfelelő opportunista reagálás. Nézzenek csak körül, hogyan hivatkoznak egyes elvtársak a Tanulságokra, hogyan deklarálják azokat, de az már ritkábban fordul elő, hogy a jelenségeket osztály- szemszögből, marxista—leninista szern^ szögből, elvszerűen értékelik s ennek megfelelően dolgoznak. Az ideológiai és a politikai nevelő munkának lényeges tökéletesítése, magasabb szintre emelése, hogy megfeleljen a jelen követelményeinek és az emberek igényeinek, ez számunkra, az ideológia területén dolgozók számára az a fő feladat, amellyel a párt Központi Bizottságának 15. ülése bízott meg bennünket. Nem új feladat ez. A plénumülés joggal emlékeztetett arra, hogy erről a feladatról hangsúlyozottan szó esett már a XV. kongresszuson. Áz sem állítható, hogy teljesítése érdekében semmi sem történt. Csakhogy ez esetben érvényes, hogy egyetlen napot sem szabad egy helyen megrekedni. Sok vonatkozásban valóban nagyon széles körű és felelősségteljes munka áll előttünk. Először, továbbra is alkotó módon kell elsajátítanunk és következetesen érvényesítenünk a marxizmus—leninizmus elméletét, amely a párt gyakorlati politikájának vezérfonala. Sohasem szabad megengednünk ennek az elméletnek bárminemű lebecsülését, illetve a jobb-, vagy a baloldali revizionizmus általi eltorzítását. Ez az elmélet a leg* erősebb fegyverünk, amelynek híján bizonytalanokká válnánk. Másodszor, offenzív jellegű, érthető és hatásos propagandát kell kibontakoztatnunk, amelynek keretében a leg-: kiemelkedőbb és különösképpen felelősségteljes szerepe van a sajtónak, a rádiónak és a televíziónak. Itt a legfontosabb biztosítani komplex, céltudatos hatását,, ami kétségtelenül megkívánja, hogy tökéletesítsük a CSKP KB egyes osztályai általi központi irányítást. Javítsuk perspektív, komplex tervezését, Ez a munka nem válhat ösztönössé, szigorúan szervezni kell. Ez nem bürokrácia, nem adminisztrálás, hanem a feladatok teljesítésének köteles biztosítása. Különösképpen annak ellenőre zését kell szavatolni, hogy miképp végzik ezt a munkát, mégpedig nemcsak mennyiségi, hanem elsősorban minőségi vonatkozásban, főleg a kádferellátás terén, a területi pártszervek és az alapszervezetek. Hangsúlyozzuk a propaganda komplex jellegét. Nem szabad lebecsülni a nevelő munka egyetlen vonatkozását sem. Hatnunk kell az ember értelmére és szívére is, nem szabad elhanyagolnunk sem az erkölcsi, sem a munkára való nevelést. Ennek a munkának súlypontja természetesen mindig a világnézeti nevelés lesz, amely a szilárd kommunista meggyőződés alapja. Végül harmadszor, ki kell bontakoztatnunk a politikai tömegmunkát, amelynek magva — s erről nem szabad megfeledkezni — az agitáció. Éppen itt, amint arra rámutatott a Köz-* ponti Bizottság 15. ülése, sok a fogyatékosság, amelyek a pártpolitika megvalósítása során megnyilvánulnak az emberekre nap-nap után gyakorolt befolyásban. Elvtársak, véleményem szerint aligha létezik nemesebb feladat annál, mint az embereket a szocializmus eszményei iránti hűségre, a szocializmus továbbfejlesztéséért, a marxizmus—leninizmus gondolatai győzelméért vívott harcra nevelni. Engedjék meg. hogy ebben a munkában mindannyiuknak sok sikert kívánjak. Köszönöm figyelmüket. JOZEF ZACHAR elvtársnak, az SZLKP KB tagjának a Szlovák Tudományos Akadémia alelnökének felszólalása Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a tudománynak közvetlenül termelőerőként kell érvényesülnie, akkor ebből szükségszerűen az követke zik, hogy ki kell dolgoznunk a tudományfejlesztés távlati stratégiáját. Az ilyen koncepciók kidolgozása világszerte a fejlesztési programok részévé válik. Ez mind a nagy, mind a kis államok számára fontos feladat. A szocializmusnak e tekintetben minőségileg nagyobb lehetőségei vannak mint a kapitalizmusnak. A tudomány fejlődése és a szocialista társadalom igényei között azonban nem automatikusan jön létre összhang. Kinek a feladata a tudományfejlesztés stratégiájának a kidolgozása? Kétségtelen, hogy a tudomány általános politikai Irányítását a párt és az állam /Folytatás az 5. oldalonj tfi szó 19H0. IV. 5.
