Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-01 / 78. szám, kedd

A CSKP KB 15. ÜLÉSÉNEK VITÁJA

JOSEF HAVLIIM elvtársnak, a CSKP KB titkárának

felszólalása

Mai tanácskozásunk — akárcsak a

XV. kongresszus utáni valamennyi központi bizottsági ülés — igazolja, hogy a CSKP Központi Bizottsága lépésről lépésre ítéli meg a társadalom munkájával és életével kapcsolatos kérdéseket, s konkretizálja további fejlődésé-^ nek irányát. Ezzel nemcsak lehetővé tesizi, hanem közvetlenül felszólítja a kommunistákat arra, hogy kísérjék fi* gyelemmel: az az ágazat, melyben dolgoznak, vagy amelyért felelnek, milyen részt vállal társadalmunk politikai, gazdasági és kulturális fejlesztésében.

Az ember mindennapi életével ős munkájával kapcsolatos kérdések mélyreható és komplex elemzése, melyet a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének jelentése tartalmaz, nemcsak hallatlan mennyiségű ösztönzést és lendületet ad a munkához, hanem egyidejűleg alkalom arra is, hogy elgondolkozzunk a párt XV. kongresszusa által kitűzött feladatok eddigi végrehajtása fölött.

A jelentés igazolja, hogy a szocializmus építése eddigi fejlődésének hazánkban közvetlen feltétele az ember formálása a marxizmus—leninizmus eszméi szellemében, az egyén kulturális szintje, műveltsége, ismeretei, képességei, kezdeményezése és alkotó törekvése. Az embernek mint sokoldalúan fejlett szocialista egyéniségnek a formálása hosszan tartó folyamat, a tudatáért, a nézeteiért, a kapcsolataiért, a szemléletéért, magas fokú szellem kvalitásaiért vívott küzdelem, S ebben a folyamatban minden pozitívum, valamennyi eredmény az ideológiai ráhatás hatékony eszköze.

A szocializmus építése társadalmi gyakorlatának eredményei és a testvérpártok tapasztalatainak elméleti ál-= talánosítása arról győznek meg bennünket, hogy a fejlett szocializmus céljainak élettel telítése feltételezi a tudomány és a technika vívmányainak rendszeres alkalmazását a társadalmi élet minden területén. Ma már senki sem kételkedik abban, hogy a munka hatékonyságának és minőségének szüntelen fokozása, a tudományos-műszaki haladás befolyásának erősítés« a termelésben megköveteli az ember kulturális, művelődési szintjének és természetesen szakképzettségének szüntelen emelését. Az egyén sokoldalú felkészültsége nélkül merész terveinket és céljainkat nem válthatnánk valóra.

Művelődési rendszerünk hatékonyá- gának megítélése során megállapíthat- jirk, hogy a szocialista oktatásügy becsületesen teljesítette és teljesíti jelentős gazdasági-politikai és társadat mi funkcióját. Az a gyermek, aki a felszabadulás után kezdett iskolába )árni, tehát már a szocialista iskola nevelte, napjainkban a legproduktívabb éveit éli. Vállaira nehezedik népgazdaságunk, a tudomány, a kultúra fejlesztésének, a szocialista államiság megszilárdításának felelőssége.

Társadalmunk sikeres fejlettsége, mely szavatolja dolgozóink létbiztonságát, a dolgozók e korcsoportja munkájának eredménye is. A?, iskola széleskörűen hozzájárul a munkásosztály, a szövetkezeti földművesek és a dolgozó értelmiség soraiból kikerült káderek eszmei neveléséhez; napjainkban ők hajtják végre a pártpolitika feladatait, főleg a fejlett szocialista társadalom anyagi alapjának létrehozásával. A párt és az állam következetes figyelmének köszönhető, hogy a szakmunkásképző intézetekből, a közép- és szakközépiskolákból és felsőoktatási intézményekből szüntelenül friss vér áramlik a társadalmi élet minden területére. Ezeket a kedvező eredményeket az oktatásügy csak azért érhette el, mert a szocialista társadalom a lenini eszméken alapuló szocialista termelési viszonyok feltételei közt fejlődött, Csehszlovákia Kommunista Pártja közvetlen és rendszeres figyelme és gondoskodása mellett.

Az utóbbi évek, melyek során rendkívüli figyelmet szenteltünk a szocialista ember nevelésének, arról győztek meg bennünket, hogy eredményeket csakis akkor érhetünk el, ha sikeresen fejlődik gazdaságunk és fordítva, a társadalmi tevékenység egyetlen területe sem fejlődhet szakképzett és sokoldalúan felkészült egyének nélkül.

Tudjuk, hogy az emberek felkészítése és a termelés egy ugyanazon láncszemei. A gazdaság dialektikus kapcsolata az oktatás fejlődésével, valamint az iskola nevelte káderek visszahatása a gazdaság fejlődésére a társadalmi haladást befolyásoló jelentős erő. Az iskola soha nem volt és a jövőben sem lehet öncélú szervezet. A társadalom követelményeinek tesz eleget és hatását tekintve a társadalom szükségleteit elégíti ki. Minél több segítségben és támogatásban részesül, annál eredményesebben tölti be társadalmi funkcióját.

Igazolják ezt a párt XV. kongresszusa és a csehszlovák oktatási rendszer

továbbfejlesztése tervezetének jóváhagyása óta eltelt évek. Ismételten beigazolódott, milyen jelentősége van, főleg a hosszú távra szóló program megfogalmazásában a mély és következetes marxista helyzetelemzésnek Tíš az ennek alapján megfogalmazott határozatoknak. A kor kikényszerítette a nevelés és művelődés hosszú távú céljainak és feladatainak megfogalmazását, illetve a megvalósítás módszereinek, irányának, útjainak, eszközeinek megvalasztását. S pártunk volt az, mely vállalkozott e kétségkívül nehéz feladatra ét. sikeresen meg is valósítja őket.

Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a múltban még sohasem oldottunk meg a nevelésben és művelődésben ilyen bonyolult és igényes feladatokat, mint most, a XV. pártkongresszus után. S a feladatok igényességének megfelel az a figyelem, melyet a kormány, az állami szervek, a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek szentelnek e területeknek. Az óktatásügy éppúgy, mint a kultúra, már régen nem peremkérdés. A párt, figyelmének köszönhető, hogy az értékrendszerben a legelőkelőbb helyet töltik be. A csehszlovák oktatási rendszer új tervezete éppen azért került a társadalom érdeklődésének középpontjába, mert valamennyi pártszerv, társadalmi szervezet, pedagógus és oktatási dolgozó ügye lett. Nagyon fontos, hogy fokozatosan a termelés ügyévé is válik. A kedvező eredmények ellenére a következő években az oktatásügy helyzetét szilárdítani kell és fontos, hogy kellő figyelmet szenteljünk neki, s megfelelő anyagi feltételeket teremtsünk fejlődéséhez.

Az oktatásügy feladatai csak nagyfokú felelősségtudattal teljesíthetők, akkor, ha valamennyi pedagógus, szak* oktató és oktatási dolgozó bekapcsolódik — értelmével és érzelmével — megvalósításukba. A párt bízik a pedagógusokban, ők ezt a bizalmat pedig becsületes, rendszeres munkával viszonozzák. S tevékenységük nem köny- nyű. Ha a pedagógus eredményesen akarja formálni a fiatal egyéniséget, tudatosítania kell, hogy konkrét társadalmi feltételek között, számos pozí* tív és negatív hatás mellett alakítja az egyént, tehát nem becsülheti, egyszerűsítheti le ezeket a hatásokat. A pedagógus szakmai fortélya abban van, hogy a nehéz, néha ellentmondásos helyzetekben is megtalálja a helyes utat és az ifjúságot helyes irányban vezeti. A pedagógusokkal szemben támasztott követelményeink nagyok. Azt akarjuk, hogy a pedagógus jól képzett szakember, meggyőződéses hazafi és internacionalista, a szocializmus harcosa legyen. Fontos, hogy a pedagógus semmilyen körülmények között se hátráljon meg e nehézségek elől, hogy kitartó legyen a párthatározatok végrehajtása során. Egyidejűleg biztosítjuk öt, hogy pártunk mint a társadalom vezető ereje támogatja őt becsületes munkájában.

Ha a pedagógus jól végzi munkáját, fontos, hogy szüntelenül szilárdítsuk biztonságérzetét. Nem szabad megengedni, hogy ok nélkül, vagy rosszindulatúan bárki is semmibe vegye munkáját. S ha netán ez meg is történik, a pedagógusnak tudatában kell lennie annak, hogy a párt mindig segítőkezet és védelmet nyújt neki. Mindez kellő öntudatot ad a pedagógusnak, elmélyül egészséges becsbágya.

Az oktatásügy további sikereit három egymáshoz kapcsolódó és egymást kölcsönösen átszövő tényezőben kell látnunk. Ez elsősorban a pedagógussal szemben támasztott társadalmi elvárások, másrészt a párt bizalma, mely nélkül a pedagógus küldetését nem tölthetné be, harmadrészt ez a pedagógushivatás betöltéséhez szükséges anyagi feltételek megteremtése, a pedagógus támogatása és egyéniségének helyes megítélése. Szükséges, hogy a pártszervek, a kerületi és a járási oktatási szervek a két nemzeti oktatási minisztérium, valamint a szakmunkásfiatalok felkészítéséért felelős tárcák fokozzák munkájuk hatékonyságát, hogy az oktatásügy nemcsak napjainkban, hanem a jövőben is eredményesen eleget tehessen azoknak a feladatoknak, melyeket a párt tűzött elé.

A munka igényességét és a pedagógus társadalmi küldetését szem előtt tartva nem lehet számunkra közömbös, kit bízunk meg a fontos politikaitársadalmi feladattal. Helyesnek és szükségesnek tartjuk, hogy az eddiginél még nagyobb figyelmet fordítsanak a pedagógusjelöltek kiválasztására már az alapiskolában, hogy a középiskolában a pályázókat helyesen irányíthassák, s a felsőoktatási intézményben legyen mire alapozni.

Bár az oktatásban és nevelésben jó eredményeket értünk el, s ezeket értékeljük is, nem feledkezhetünk meg az

eddig megoldatlan problémákról és fogyatékosságokról, főleg a felsősoktatási intézmények oktatóinak testületében.

A felsősoktatási intézmények oktatóinak tisztségét gyakran a gyakorlatból érkező szakemberek töltik be. De megtörténik az is, hogy valamely felsőoktatási intézmény fiatal végzős növendéke mindennemű pedagógiai gyakorlat, élet- és politikai tapasztalat nélkül válik oktatóvá. Az oktató-nevelő munka nem mindig éri el a kellő színvonalat. Az előadások és gyakorlatok hagyományos formái többnyire szóözönre emlékeztetnek. Az előadások csak a felvetett kérdés szakmai részének tárgyalására korlátozódnak. Az oktató-nevelő munka eszmei-politikai vonatkozásait a felsősoktatási intézmények oktatói gyakran másodrendű kérdésként értelmezik, mint valami önmagában i szükségeset. A tudományos ismeretek átadásakor figyelmen kívül hagyják a hallgatók befogadóképességét. Mindez kedvezőtlenül érezteti hatását főleg az első évfolyamokban és a hallgatók elégtelen eszmei-politikai tudását vonják maguk után, idegességet, tanulmányi eredménytelenséget idéznek elő, s nemegyszer a fiatalok megfutamodását okozzák. Ezeket politikai kérdésként kell kezelni, ezért szükséges, hogy mindkét minisztérium, valamint a felsőoktatási intézmények vezetősége felelősségteljesen foglalkozzon velük.

Az oktatásügyben és kultúrában reánk háruló igényes és bonyolult feladatok végrehajtása megköveteli, hogy javítsuk valamennyi egyén munkájának minőségét, fokozzuk hatékonyságát. Helyes, hogy a minisztériumok, az állami apparátus, a nemzeti bizottságok és társadalmi szervezetek munkatársainak tevékenységét sokkal igényesebben és kritikusabban ítéljük meg,

mint a múltban. Tudjuk viszont, hogy az oktatási és kulturális minisztérium és az általuk irányított intézmények, a nemzeti bizottságok és társadalmi szervezetek munkatársainak, a kommunistáknak és pártonkívülieknek szakképzett munkája, tudása nélkül nem sikerült volna az oktatásügyben és a kultúrában ilyen eredményeket elérnünk. Érdemük, hogy az oktatás és a nevelés kérdése nálunk közüggyé vált. Egyre világosabb, hogy elsősorban a XV. pártkongresszus határozat tainak megértése és következetes meg* valósítása révén érhettük el a sikereket. Ennek köszönhető, hogy az okta-* tásügyben egyértelműen, világosan si került megfogalmazni a fejlődés hosszú távú programját, mely összhangban van társadalmunk szükségleteivel, igényeivel és lehetőségeivel.

Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában a művelődés jelentősége nem csökken, ellenkezőleg, szüntelenül nő. A fejlett szocialista társadalom anyagi-műszaki bázisának építése, a társadalmi kapcsolatok fejlődése, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása és a termelékenység hatékonyságának fokozása, a nép jólétének és műveltségének növelése, a kommunista világnézet formálása elképzelhetetlen a nép műveltségi szintjének szüntelen emelése nélkül.

Ahhoz, hogy kedvező feltételeket teremtsünk a csehszlovák oktatási rendszer továbbfejlesztéséhez, szükséges, hogy rendszeresen és következetesen élettel telítsük meg a központi bizottság elnökségének határozatait. Ez az igényes küzdelem megköveteli a párt- és állami szervektől, a társadal* mi és gazdasági szervezetektől, hogy valamennyi állampolgárt megnyerjenek az iskola ügyének, hogy aktívan be« kapcsolódjanak feladatainak végrehajt tásába.

LŐRINCZ GYULA elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége Központi Bizottsága elnökének felszólalása

Amikor a párt XV. kongresszusa határozatainak teljesítését értékeljük a kultúra és az ideológia területén, nem lehet nem szólni a nemzetiségi kérdés megoldásának jelenlegi helyzetéről.

A burzsoá Csehszlovák Köztársaságban nem tudták, vagy nem akarták megoldani a nemzetiségi kérdést. Ez nem segített a köztársaságnak, viszont jól jött hazánk ellenségeinek. A történelmi események azonban nem ismétlődnek mechanikusan és a múltbeli tanulságokat nem felejtettük el. Más a München előtti és más a szocialista Csehszlovákia. I960 októberében a Nemzetgyűlés alkotmánytörvényt fogadott el a csehszlovák föderációról és a nemzetiségek helyzetéről. Azóta ezek a jogszabályok mindennapi valósággá váltak. A cseh és szlovák nemzet, va-' lamint a nemzetiségek közötti viszonyok kérdése megnyugtató államjogi megoldást nyert. A nemzetiségek közvetlenül vannak képviselve a törvény-1 hozó testületekben és az államhatalom alacsonyabb szintű választott szerveiben. Például a Szövetségi Gyűlés 350 képivselője közül 19 magyar nemzetiségű, a Szlovák Nemzeti Tanács 150 képviselője közül pedig 16. Mintegy 8000 magyar nemzetiségű képviselő van a nemzeti bizottságokban. Ezekben a szervekben megfelelő arányú képviselete van az ukrán, a lengyel és a német nemzetiségű lakosságnak. A Szlovák Szocialista Köztársaságban a CSEMADOK fejleszti a magyar nemzetiségű dolgozók kulturális életét. Bekapcsolódik az állam kultúrpolitikai áramkörének az egészébe, és amellett, hogy igyekszik megőrizni a magyar nemzetiségi kisebbség sajátosságait, haladó kulturális és nemzeti hagyományait, a CSEMADOK aktívan részt vesz a csehszlovák szocialista kultúra alakításában és megőrzésében. Ezzel összefüggésben az SZSZK Kulturális Minisztériumával kialakított együttműködésünket nagyon jónak ítélhetjük meg. A CSEMADOK, mint társadalmi szervezet tovább erősödik, jelenleg 70 000 tagja van, Dél-Szlovákia 13 járásában, 520 községben működik helyi szervezete. A magyarok a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban nem csupán a CSEMADOK munkájában vesznek részt. Minden lehetőségük megvan arra, hogy aktív részt vállaljanak Csehszlovákia Kommunista Pártja politikai tevékenységéből, valamint a tömegszervezetek munkájából. Más pozitív vonásokat is megemlíthetnék kulturális és politikai életünkből.

Bratislavában van magyar könyv- és lapkiadónk, amely évente mintegy 50— 60 könyvet jelentet meg 350—400 ezer példányban. A Pravda Kiadóvállalat magyar nyelven is megjelentet politikai irodalmat. A Szlovák Pedagógiai Kiadó pedig magyar nyelvű tankönyveket biztosít a magyar tanítási nyelvű iskoláié számára. Ezenkívül néhány tankönyv vet a Magyar Népköztársaságból hoj zunk be. Komáromban működik a Ma« gyár Területi Színház és Kassán Thália Színpada, mint hivatásos társulat. Az Ifjú Szívek dal- és táncegyüttes félhi-i vatásos együttesként dolgozik. A CSEJ MADOK keretében működnek további félhivatásos együttesek, mint a Szőttes népművészeti együttes és a Csehszlo« vákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara.

A magyar dolgozók amatőr művészeti mozgalmában, mintegy 550 csoportban több mint 20 ezer ember fejt ki aktív tevékenységet. Központi kulturális ünj ünnepségeket, fesztiválokat, versonye* két szervezünk Gombaszögön, Zselij zen, Komáromban, Galántán és más helységekben.

Ami a nemzetiségi sajtót illeti, magyar nyelven jelenik meg Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottság gának napilapja, az Oj Szó, megközelítőleg 100 ezer példányban, van továbbá 5 hetilapunk, 13 időszaki folyóiratunk, járási és üzemi lapjaink.

Fontos kérdés az anyanyelvi művelő dés, a nemzetiségi iskolá'k kérdése. Az alacsonyabb fokú iskolákban ez lényegében megoldott. Problémát jelent azonban a további szinteken, különösen a közép- és szakiskolákban, vala* mint a főiskolákon. Mivelhogy a felvé-> telire jelentkező magyar nemzetiségű tanulók száma alacsony volt, az SZSZK Oktatási Minisztériuma, együttműködve a kerületi és a járási nemzeti bizottságok oktatási osztályaival, hatékony intézkedéseket fogadott el, amelyek javítottak a helyzeten. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a szlovák nyelv elsajátításán kívül elkerülhetetlenül szükségesnek tartjuk a matematikai, fizikai és más tantárgyi ismeretek elsajátítását is. Fontos, hogy a magyar nemzetiségű tanulók és diákok szlovákul is tudják a szakterminológiát, hogy némely tantárgyak egyes anyagait szlovák nyelven is visszaadják.

Még egyszer hangsúlyoznám, hogy teljes mértékben elismerjük a szlovák nyelv tudásának, a szlovák nyelv tanításának szükségességét. A magyar tanítási nyelvű iskolákban szükséges és lehetséges, hogy a tanulók a szlovák órákon sajátítsák el a szlovák nyelvet, aminek persze alapvető feltétele a szlovák nyelvet oktató pedagógus magas fokú képzettsége és természetesen a korszerű technika. Ezt szüntelenül ellenőrizni kellene.

Meggyőződésem, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának lenini nemzetiségi politikája továbbra is biztosítja a feltételeket a nemzetek és nemzetiségek testvéri együttéléséhez, a szocialista hazánk további felvirágoztatá sáért végzett közös munka érdekében.