Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-01 / 78. szám, kedd
A CSKP KB 15. ÜLÉSÉNEK VITÁJA JAN KOZÁK elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a Csehszlovákiai írók Szövetsége Központi Bizottsága elnökének felszólalása A világirodalom egyik legnagyszerűbb regényében, a nagy orosz klasszikus, Lev Nyikolajevics Tolsztoj Háború és béke című müvében érdekes eszme- futtatást találhatunk arról, milyen mindennapi gondokkal foglalkozott és küzdött a nép a napoleoni korszak politikai és társadalmi zűrzavarában. „Addig az élet — írta Tolsztoj —, a valóságos emberi élet, a maga legsa- játubb érdekeivel, az egészséggel, betegséggel, a munkával és a pihenéssel, a gondolatokkal, a tudománnyal, a költészettel, a zenével, a szerelemmel, a barátsággal, a gyűlölettel és a szenvedélyekkel folyt tovább, mint mindig.“ Azt hiszem, Tolsztoj kifejezte az egyszerű ember igazát mindennapjainak folyásáról, problémáiról, ami alapjában véve az, amit úgy nevezünk: emberi jogok, emberi jogok, amelyeket teljes szélességében és mélységében csak a szocialista társadalom biztosíthat, mely az embert felszabadította a szociális és nemzeti elnyomás alól. Mi, marxisták, jól tudjuk, milyen szerepet játszanak az új társadalmi rendért való küzdelemben a materiális erők, milyen szerepet játszik az ideológia és vele együtt irodalmunk és egész művészetünk. Hiszen az irodalom különösképpen érzékletesen befolyásolja az emberek tudatát és sokban elősegíti, hogy az ember megértse önmagát abban a történelmi helyzetben, amelyben él, dolgozik és alkot, hogy maga előtt lássa saját jövője képét, s hogy céltudatosan haladjon előre. Pártunk XV. kongresszusán az ideológiai ráhatás oly fonlos területe számára nagyon világos é-s igényes feladatokat tűztünk ki. Cgy gondolom, hogy e feladatokat mi, írók is céltudatosan és jól teljesítettük. A XV. kongresszus óta új, mondhatni nagyon erőteljes fejlődésen ment át a művészet. Szocialista irodalmunk domináns vonása társadalmi elkötelezettsége és az arra való törekvése, hogy mind jobban megismerje és kifejezze a ma emberét. Korszakunk irodalma azzal szerez tért magának a társadalomban, hogy bátrabban indul felfedezésére. Az irodalom évről évre új nevekkel gazdagodik, fiatal és még fiatalabb szerzők nevével. Velük és a tapasztalt, a szocializmus iránt odaadó írók műveivel megjelennek a könyvpiacon azoknak a szerzőknek az alkotásai is, akiket ellenségeink eleinte állandó szövetségeseiknek tartottak. Ez a pártpolitikában megindult differenciációs folyamatnak és a kommunista írók kitartó munkájának a sikere. Tanulsággal szolgál, hogy ez örvendetes fejlődés s úgyszin tén az olvasói érdeklődés növekedése különösen 1977 óta, művészeinknek a nemzeti színházbeli manifesztációs fellépése óla vált erőteljessé, amikor is voltaképpen az egész művészeti front az „Űj alkotó tettekért a szocializmus és a béke nevében nemzeteink színe előtt“ manifesztummal nyíltan és világosan kifejezte, kihez tartozik és kinek alkot. Ez a fellépés fokozta az érdeklődést a művészet és az irodalom iránt, amint arról a kiadott könyvújdonságok meg- növekedett példányszámai is tanúskodnak. Irodalmunk művészi színvonalának emelkedéséről az is tanúskodik, hogy mind nagyobb mennyiségben fordítják idegen nyelvekre. Elmondhatjuk tehát, hogy a XV. pártkongresszus óta a cseh és szlovák irodalom sikeresen fejlődött, és jelentősen hozzájárult társadalmunk eszmei harcainak sikeres megvívásához, ugyanakkor a szocialista világrendszer irodalmát is gazdagította. Pártmunkákban abból a közismert tényből indulunk ki, hogy a helyes és öntudatos konkrét cselekedet nemcsak eredménye a jó nevelőmunkának, hanem magának a nevelésnek is hatékony tényezője. Az észak-csehországi kerületben végzett ideológiai és politikai tömegmunka tapasztalatai is azt mutatják, hogy e munka annál sikeresebb, minél gyorsabban reagál az időszerű bel- és külpolitikai eseményekre és problémákra. Ott, ahol az embereiknek érveket adtunk a szájába, ahol mindenkire feladatokat bíztunk, szóval, ahol jó pártmunkát végeztünk, ott az eredmények is jobbak voltak. A párttagokkal való beszélgetések során visszatükröződött ideológiai, politikai nevelő és szervező munkánk színvonala. Megmutatkozott, milyen tartalékok vannak még a kommunistákkal való munkában, s mennyire jó Az irodalomtól, a művészettől napjainkban nagyon sok függ. Ma sokkal inkább, mint azelőtt elvárjuk a művészettől. hogy mozgósítsa az emberekben a lel ki ismeretet, a bátorságot, a humanizmust, s hogy megnyissa előttük a 2 egész világot, hogy az ember ne felejtse és felejthesse el: kötelességei vannak más nemzetekkel szem- ben, arra kei) törekedniük, hogy békében éljenek egymással s együttműködve teremtsék meg a háború és a kizsákmányolás nélküli világot. Az embereknek tudatosítaniuk kell, hogy a szocialista országok ellen irányított fegyverek voltaképpen minden ember életét veszélyeztetik, éljen bármely pontján is e földnek. Nekünk, művészeknek e bonyolult korban elsősorban olyan művek alkotására kell törekednünk, amelyek képesek megmozgatni az olvasó, a hallgató vagy a néző bensőjét. Az ilyen művészet az alkotók csakis mélységesen átélt személyes élményeiből születhet. Az alaposan mgismert és átérzett információkból és az alkotónak abból a meggyőződéséből táplálkozik, az írónak tudatában kell lennie, hogy művével hozzájárul a jobb emberért és a jobb világért folytatott küzdelemhez. A mi irodalmunkban — » általában egész művészetünkben — azonban ez idáig sok fogyatékosság is megfigyelhető. Ezekre a hiányosságokra már az országos művészeti szövetségek létrehozásakor is rámutattunk s továbbra is harcot folytatunk ellenük. Igyekszünk kedvezőbb teltételeket teremteni a nyugodt alkotómunkához, segítségükre lenni a művészeknek. Különleges figyelmet szentelünk a fiatal tehetségeknek. Szövetségünk egész munkáját irodalmunk fejlődésének szolgálatába állítottuk. Számos munkaszemináriumot rendeztünk, lehetőségeket biztosítottunk elsősorban a fiatalabb írónemzedékek tagjainak, hogy „kint a terepen“, az üzemekben, az építkezéseken ismerkedhessenek dolgozó népünk életével, örömeivel és gondjaival; arra törekszünk, hogy az írók alkotásai művészileg érettek, vonzóak és tartalmilag valósághűek legyenek. Tudatában vagyunk, hogy a művészet ideológia nélkül olyan, mint a szárnya- szegett madár. Igyekszünk valamennyi írónemzedékünk képviselőibe beleoltani ezt az alapigazságot és segítségükre vagyunk, hogy egész szívükkel és agyukkal megértsék, milyen fontos a szerepük az új szocialista erkölcs kialakításában és fejlesztésében. Számos ideológiai és művészi problémát a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió Írószövetségeivel és alkotó művészeivel közösen oldunk meg. A velük való együttműködés jelenleg különösképpen szilárd és termékeny. Végezetül megfontolás céljából szeretnék egy javaslatot tenni. Még jól emlékszem a nagyszabású Jirásek-ak- cióra. Nem lenne már ideje, hogy könyvkultúránk állami szervei a párt- szervek segítő hozzájárulásával fontolóra vegyék egy olyan közös csehszlovák sorozat kiadásának lehetőségét, amelyben egymás mellett cseh és szlovák nyelven megjelennének szocialista prózairodalmunk és költészetünk azon művei, amelyek szocialista életünk 35 esztendeje során kivívták a legjobb jelzőt? Ez szükséges lenne. Nagyon szükséges a megismerést elősegítő igyekezetünkhöz, annak a mélységes megértéséhez, hogy a cseh és a szlovák irodalom, valamint a nemzetiségeink irodalmának legjobb termékei közös munkánk közös gyümölcsei, közös kulturális kincs — az egységes szocialista Csehszlovákia népének közös erős belső kapcsa. módszere a nevelésnek és a pártpoliti- ika megvalósításának az, ha minden kommunistára konkrét feladatokat bízunk. Sok éven át törekedtünk arra, hogy ezt a módszert a kerület minden párt- alapszervezete alkalmazza a kommunisták aktivizálása céljából — most ezt elértük. Ez annak köszönhető, hogy minden alapszervezet munkáját felelősen értékeltük, minden kommunistával őszintén elbeszélgettünk és konkrét feladatot bíztunk rá. Hogy ez a módszer a mindennapi gyakorlat szerves részévé válhasson, a pártszerveket és az alapszervezeteket arra ösztönözzük, hogy gyakrabban értékeljék a kommunisták munkáját, a pártcsoportoknak és az alapszervezetek bizottságainak keretében, kisebb taglétszámú szervezet esetén pedig a taggyűléseken. Ez a módszer minden formalizmustól mentes. Másrészt legközelebbi munkatársaik előtt az alapszervezetek tagjai nehezen titkolhatnak el bármit is. Nem utolsósorban pedig e módszer alkalmazása megmutatja, : helyesen tűzték-e ki a feladatokat, teljesítették-e őket, esetleg hogyan szabják ki a következő feladatot. Ezen elvek alapján nemcsak fokozódik a kommunisták felelőssége, hanem azt is megtanulják, hogyan kell az emberekkel bánni. Nem egyszerű minden alapszervezetet megtanítani, hogy e módszer alapján dolgozzanak, ez hosszabb folyamat, ezért javítani kell a járási pártbizottságoknak az alapszervezetek körében végzett irányítómunkáját. A járási pártbizottságokat arra ösztönözzük, hogy differenciáltan viszonyuljanak az alapszervezetekhez. Elmondhatjuk, hogy javult a járási pártbizottságok politikai dolgozóinak és tagjainak személyes kapcsolata az alapszervezetek tagjaival és tisztségviselőivel. A járási pártbizottságok és az alapszervezetek kapcsolatában még mindig sok a személytelenség, az írásos tájékoztatás, körlevelek, jelentések. Az emberek személyes kapcsolatát nem lehet „hatékony adminisztratív formákkal“ pótolni. Természetesen szükség van a járási pártbizottságok és az alapszervezetek írásbeli kapcsolatára is, de a kapcsolat nem szorítkozhat kizárólag erre. Az alapszervezetekkel való kapcsolatban szükségünk van a járási párt- bizottságok aktivistáira, oktatóira. Megtörténik azonban, hogy egy-egy alapszervezet elnökével inkább egy aktivista, sem mint a járási pártbizottság azon tagja vagy politikai dolgozója tart fenn kapcsolatot, aki a járási pártbizottságnak felelősséggel tartozik az adott alapszervezet helyzetéért. A járási pártbizottságok tagjai általában jól ismerik a járás problémáit, azokat az ügyeket, amelyekkel különböző szervek foglalkoznak. A járási pártbizottságok politikai dolgozóinak többsége politikailag képzett, ismeri a marxizmus—leninizmus elméletét, hozzáértően megtudja magyarázni a pőrt politikáBratislava gazdasági és szociális fejlesztése feladatainak teljesítése során a város pártszervezetei és a városkerületi pártbizottságok szüntelenül nagy gondot fordítanak a szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember nevelésére. Az ideológiai munka fejlesztése terén szerzett tapasztalataink teljes mértékben megfelelnek azoknak az értékeléseknek és tanulságoknak, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének Vasil Bil’ak elvtárs által előterjesztett jelentése tartalmaz. Bratislava foglalkoztatott lakosságának csaknem 55 százaléka a neimer- melő szférában dolgozik, a munkás- osztály nagy része nemcsak a közeli környékről, hanem egész Szlovákiából való, a lakosság szerkezetében nagy a dolgozó értelmiség számaránya, örülünk annak, hogy Bratislava a lakosság korösszetételét tekintve fiatal város, a 375 ezres lélekszámból csaknem 150 ezer a tanuló és főiskolai hallgató. A város pártszervezeteinek számos tagja is fiatal, mivel a tagok csaknem 50 százaléka 1970 óta lépett be a pártba. Ezek a tények fokozott igényeket támasztanak a párt ideológiai és politikai szervező munkájával szemben, elvhűséget és rugalmasságot követelnek meg a párt- és a gazdasági szervek és szervezetek eszmei-nevelő munkájában, szükségessé teszik, hogy határozottan fellépjünk a szocializmustól idegen eszmei hatásokkal szemben. Az élet tehát azt követeli, hogy keressük az eszmei-politikai aktivitás megfelelő formáit és módszereit, helyes eljárásokat válasszunk az iskolák nevelő munkájában, a munkacsoportokban, a termelőszférában, a tudományos intézményekben, az egész társadalmi és közéletben. Városunk lakosai tudatának a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus szellemében történő céltudatos formálása terén döntő szerepe van a pártszervek és -szervezetek hatékony és rendszeres ideológiai munkájának, minden kommunista munka- és lakóhelyi tevékenységének. Arra törekszünk, hogy a város pártszervezeteinek egyre jobban munkásjellege legyen, ami lényegében sikerül is. Nagy fontosságot tulajdonítunk a tagállomány eszmei-politikai fejlettsége rendszeres növelésének, ezért a pártoktatás rendszerének és tartalmának javítására és hatásának növelésére törekszünk oly módon, hogy ez konkrétan visszatükröződjön a tagok és tagjelöltek eszmei és politikai fejlettségében, a társadalmi gyakorlatban. Ebben a folyamatban egyre ionját, általánosítani és terjeszteni tudja a tapasztalatokat. Azt akarjuk, hogy az alapszervezetek tisztségviselői és tagjai minél több tájékoztatást kapjanak a belpolitikai és a nemzetközi helyzetről és segítségben részesüljenek felelős munkájukban, amelyet munkahelyükön és lakóhelyükön kell végezniük. Igyekszünk elemezni a gyűlések, különféle oktatások, tanácskozások, kon- zultációk hatékonyságát, amelyek feladata a kommunisták nevelése és fel- vértezése tudással. Az elemzések sajnos azt mutatják, hogy még mindig kevés a jól sikerült gyűlés, aktívaértekezlet, sok bennük az improvizálás. Nemegyszer egyazon problémával foglalkoznak vég nélkül, ahelyett, hogy azt megoldanák. A gyűlések résztvevői azt sem tudják, mit várnáik el tőlük. Az ilyen „politikai munka“ nem jó nevelés, nem sarkall aktivitásra. Ezért arra törekszünk, hogy a tanácskozások és gyűlések nagyobb mértékben előmozdítsák a XV. pártkongresszuson kitűzött feladatok teljesítését. A CSKP XIV. és XV. kongresszusa nagy feladatokat tűzött ki a fűtőanyag- és az energiaellátás, a beruházások, a (közlekedés és a környezetvédelem területén. Ezzel kapcsolatos kötelességeinket igyekszünk becsülettel teljesíteni, de tudjuk, nem minden üzemben, szövetkezetben, bányában végeznek egyformán jó politikai tömegmunkát és nevelő munkát, hogy nem mindenütt jó a munkafegyelem. Ezért intézkedéseket teszünk a politikai tömegmunkának és a szemléltető agitáclónak, valamint a párt nevelő és ellenőrző munkájának fejlesztésére. Pártunk Központi Bizottsága és a kormány segítségével az utóbbi éveikben a kerület számos problémáját sikeresebben megoldottuk. Pártszerveink és szervezeteink, a kommunisták és a pártonkívüliek ezt nagyra értékelik s fokozott munkakezdeményezéssel hálálják meg. Végezetül Hajn elvtárs az északcsehországi barnaszénmedence széntermelési problémáival foglalkozott. tosabb szerepet tölt be az előadók és a propagandisták munkájának minősége és hatékonysága. Statisztikai adataink szerint a pártoktatásban, konkrétan a politikai nevelés házainak tanfolyamain és a marxizmus—leninizmus esti egyetemein 1970 óta a város párt- szervezetei tagállományának 36,8 sző- zaiéka vett részt. Ideológiai munkát többnyire csak a párt megbízott tagjai és tisztségviselői végejznek, pedig ez minden párttag kötelessége és feladata lenne, mindenekelőtt a vezető dolgozóké. Az a tapasztalatunk, hogy számos vezető dolgozó és a központi intézmények dolgozói a marxizmus—leninizmus esti egyetemének elvégzését csak szükséges politikai képesítésnek tartja, ami bizonyos gazdasági és állami tisztség ellátásához szükséges, de annál kevésbé használja ki a szerzett ismereteket az eszmei nevelő munkában munkahelyén, az előadói vagy a pro pagandamunkában. Még sok vezető gazdasági dolgozó árt azzal, hogy lebecsüli az ideológiai munkát, és nem tudja egybehangolni tevékenységét a pártszervezettel a dolgozók megnyerésében az igényes feladatok teljesííé- sére. Ezek a gazdasági vezetők elhanyagolják az ideológiai munkát, arra hivatkozva, hogy más dolgokkal vannak megterhelve, s az eszmei növelő tevékenységet a munkacsoportokban dolgozó beosztottjaikra bízzák. A városi pártbizottság már nemegyszer hangsúlyozta, hogy a vezető dolgozók és a tisztségviselők felelősek a dolgozó kommunista neveléséért. Bebizonyosodott, hogy következetesebben meg kell követelnünk a pártalapszabályzat tiszteletben tartását, mert a szóbeli felszólítások nem mindig találnak megfelelő visszhangra. Szerveinknek ezekkel a problémákkal rendszeresen kell foglalkozniuk, mert szorosan összefüggnek a munkacsoportokban végzett és még mindig aránylag lebecsült eszmei és nevelő munkával. A kollektívák légkörét tovább javíthatják a vezető dolgozók tapasztalatai és példamutatásai. Ilyen környezetben tudatosítják az emberek leginkább társadalmi hasznosságukat, megtanulnak igényesnek lenni önmagukkal és munkájukkal szemben, jobban tudják érvényesíteni tehetségüket és készségeiket, alá tudják rendelni egyéni érdekeiket a kollektíva szükségleteinek. Ezért megköveteljük, hogy a kommunisták, a gazdasági vezetők, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Szocialista Ifjúsági Szövetség vállalatoknál és üzemekben működő szer(Folytatás a 6. oldalon) JAROSLAV HAJN elvtársnak, a CSKP KB tagjának, az észak-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkárának felszólalása GEJZA ŠĽAPKA elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a bratislavai városi pártbizottság vezető titkárának felszólalása
